Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT pg& jfctsj iJRSMV I^^SnI Jpf?tp$qSr Ka^^v­j^S’WKiA fepiQBg ry^raff. JJfjaiwJj ^SZPSf fS5f r^JfS SjES­ijfiByLTMTM raBJEV Jlcitfg&y fjSjfBQ jRjapgy E /»py ij?IctfflKj IBbravi fiftSEgs HfcfafSjrgp 3970. február 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 27. szám Szilárd egységben A szocialista országok párt- és állami vezetőinek az utóbbi évek­ben mind rendszeresebb találko­zói alkalmat adnak arra, hogy megtárgyalják közös dolgainkat, kicseréljék a szocializmus építé­sében szerzett tapasztalatokat, egyeztessék álláspontjukat a nemzetközi kérdésekben, s újabb szálakkal fűzzék szorosabbra pártjaink és népeink kapcsolatait. Ezeket az ismertetőjegyeket vi­selte magán Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének január 28. és 30. között Berlinben tett baráti látogatása is. Már a magyar párt- és állami vezetőknek a Német Demokra­tikus Köztársaság fővárosába ér­kezésekor a régi ismerősöknek, barátoknak és elvtársaknak kijá­ró szívélyes, meleg fogadtatásból is sejteni lehetett, és a tárgyalá­sokat övező, valamint a berlini dolgozókkal létrejött találkozókat jellemző légkörből pedig megbi­zonyosodhattunk róla, hogy német elvtársaink éppúgy nagy jelentő­séget tulajdonítanak a látogatás­nak, mint ahogy a mi országunk, a mi pártunk. Egyébként a leg­utóbbi években többször is sor került a két ország párt- és álla­mi vezetőinek találkozójára. 1964- ben Walter Ulbrichtnak, a Né­met Szocialista Egységpárt el­ső titkárának, az NDK Állam­tanácsa elnökének vezetésével magas szintű küldöttség járt hazánkban. 1966-ban magyar párt- és állami vezetők utaz­tak viszontlátogatásra Berlin­be. 1967. május 18-án Budapes­ten írták alá a két ország közötti barátsági és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződést. A Német De­mokratikus Köztársaság a múlt év októberében ünnepelte 20 éves fennállásának, az első szocialista német állam megalakításának év­fordulóját, s ebből az alkalomból ismét magas szintű magyar párt- és állami küldöttség látogatott a testvéri fővárosba. A kölcsönös látogatások és az azok alkalmával folytatott hivata­los, baráti megbeszélések csak főbb állomásait jelzik , kapcsola­tainknak, s korántsem merítik ki együttm­űködésünk fogalmát. Évenként több pártmunkáskül­döttség látogat hazánkból az NDK-ba, és érkezik Budapestre, hogy kölcsönösen tanulmányozzák egymás munkamódszereit, kicse­réljék tapasztalataikat. Együttműködésünk a Német Demokratikus Köztársasággal mind a párt- és az állami, mind a gazdasági és kulturális terüle­ten az internacionalista elkötele­zettségünk szellemében fogant, s egymás nemzetközi és nemzeti érdekeinek kölcsönös és feltétlen tiszteletben tartása, támogatása jegyében történik. Különösen beszédesek a gazda­sági együttműködés tényei. A két ország árucsere-forgalma évente mintegy 12 százalékkal bővül és az NDK-ba irányuló magyar ex­port 50 százalékát teszik ki a munkaigényes gépek, gépi beren­dezések. Gazdasági együttműkö­désünkben mind fokozottabban érvényesül a szakosodás és a kooperáció, s ami a magyar gaz­dasági élet fejlődése szempontjá­ból szintén nem elhanyagolható, növekszik a magyar szellemi ex­port. 1969-ben például az NDK nagyipari létesítményei által ren­delt és elvégzett magyar terve­zési munkák értéke elérte a 11 millió rubelt. Ennél azonban sok­kal nagyobb jelentőségű és szá­mokkal ki sem fejezhető az a tény, hogy országaink között szé­les alapokon nyugvó, szinte az élet minden területére kiterjedő a technikai-tudományos és egyéb ismeretek cseréje. Felelősséggel állapíthatjuk meg tehát, hogy országaink gazdasági mechanizmusában mutatkozó, az alapokat azonban egyáltalán nem érintő eltérések és különbözősé­gek nem szűkítik az együttműkö­dés területeit. Ellenkezőleg, arra ösztönöznek, hogy szüntelenül ta­nulmányozzuk egymás munka­­módszereit, hasznosítsuk barátaink tapasztalatait. Ennek annál is na­gyobb a jelentősége, mert a Szov­jetunió után, az NDK az az or­szág, amely a legnagyobb szere­pet játssza szocialista gazdasági kapcsolatainkban. Teljes közöttünk a nézetazo­nosság, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom, valamint a világpo­litika alapvető kérdéseiben. Vo­natkozik ez az európai biztonság­gal összefüggő problémák megíté­lésére, rendezésük módozataira is. Az érdekelt szocialista országok párt- és kormányfői a múlt év de­cemberében Moszkvában részletes eszmecserét folytattak az európai biztonság kérdéseiről. A mostani berlini látogatásról kiadott és la­punk tegnapi számában ismerte­tett közlemény is hangsúlyozza: az európai biztonság megteremté­se elengedhetetlen feltételének tartják a második világháború után kialakult realitások, az európai határok, köztük az Ode­ra—Neisse-határ, az NDK álla­mi határainak, a Német Demok­ratikus Köztársaságnak nemzet­közi jogi elismerését, nemcsak a Német Szövetségi Köztársaság, de a többi kapitalista ország részé­ről is. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Magyar Népköztársaság kormánya — teljes egyetértésben a múlt évi decemberi moszkvai tanácskozás állásfoglalásaival — támogatta és a jövőben is támo­gatja az NDK kormányának a nemzetközi jog elismerésére vo­natkozó igényét. Állásfoglalásun­kat internacionalista kötelezettsé­geink teljesítésére irányuló tö­rekvésünk, a szocializmust építő testvéri NDK népével való szoli­daritásunk és az a felismerés dik­tálja, hogy a két német állam kapcsolatainak rendezése, az NDK-nak az NSZK részéről tör­ténő teljes jogú elismerése, nagy­mértékben hozzájárulna az euró­pai népek által annyira óhajtott és negyedszázada hiába járt tény­leges béke és biztonság megte­remtéséhez. Kontinensünk jelenlegi viszony­lagos békéjének megszilárdítását mind ez ideig a revansizmus erői akadályozták meg. Az ellenük folytatott harcban a Német De­mokratikus Köztársaságnak külö­nösen nehéz frontszakaszt jutta­tott a történelem. Amint arról ve­zetőink mostani útjuk alkalmá­val is meggyőződtek, a Német Demokratikus Köztársaság párt­ja és népe megállta­ a helyét. Győztesen került ki a két évtize­de tartó harcból, tiszteletre méltó következetességgel és eredménye­sen építi a szocializmust. Meg­győzően példázták ezt a berlin­­marzahni szerszámgépgyárban és a rahnsdorfi szocialista gazdaság­­irányítási intézetben tett látoga­táson szerzett tapasztalatok is. Mindezek ismeretében nyugod­tan állíthatjuk, hogy a berlini lá­togatás és a gyümölcsöző megbe­szélések a pártjaink és orszá­gaink közötti további együttmű­ködés újabb mérföldkövének és amint azt Kádár János a mar­­zachni üzem kollektívája előtt el­mondott beszédében hangsúlyoz­ta, egyben a pártjaink és népeink közötti egység demonstrációjának is tekintendő. Kádár János és Fock­ Jenő hazaérkezett az NDK-ból * • - • ■ * Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára és'Fock Je­nő, a Politikai Bizott­ság tagja,''k forradalmi'munkás­paraszt kormány elnöke, akik a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa meghívására ba­ráti látogatást tettek az NDK- ban, szombaton visszaérkeztek Budapestre. Fogadásukra a Nyu­gati pályaudvaron megjelent: Ko­mócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai­­Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, dr. Ajtai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány el­nökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Péter János külügyminiszter, Gyenes András és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. Ugyancsak jelen volt dr. Herbert Plaschke, a Német Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete. Hazaérkezés u­tán a Nyugati pályaudvaron: Kádár János, Focs Jenő, Nyers Rezső és Komócsin Zoltán. Kapcsolataink legfontosabb kérdései kerültek szóba tárgyalásainkon Kádár János nyilatkozata a látogatásról Kádár János a megérkezés után a pályaudvaron nyilatkozott az újságíróknak az NDK-ban tett látogatásról. " Látogatásunk eredményeit a nyilvánosságra hozott közös köz­lemény összegezi. A Berlinben folytatott eszmecsere része a szo­cialista országok között a legutób­bi években kialakult gyakorlat­nak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzetközi helyzet azt igényli, hogy a szocialista orszá­gok képviselői — kétoldalú és sokoldalú tanácskozások kereté­ben — rendszeresen kicseréljék véleményüket, hogy módjuk le­gyen a legidőszerűbb politikai kérdések megtárgyalására, a szo­cialista építésben szerzett tapasz­talatok megismerésére, kölcsönös hasznosítására. Ezek a találkozók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk politikai egy­ségünket, egyetértésünket. Fock elvtárs és jómagam kész­séggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya meghívásának. Mint isme­retes, a látogatás háromnapos volt. E három nap intenzív mun­kával, érdemi megbeszélésekkel, olyan létesítmények megtekinté­sével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak be­szélgetéseink témáival. Elégedettek vagtunk ülünk eredményeivel Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársak, valamint az NDK más párt- és állami vezetői, a testvéri ország dolgozói a legnagyobb szívélyességgel, testvéri barátság­gal fogadtak bennünket. Tárgya­lásaink, munkaprogramunk min­den aktusának légköre , szívélyes, elvtársias és — ami a napirend­re tűzött kérdéseket illeti, gya­korlatias volt. Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kérdése­ket, ismertettük álláspontunkat, kicseréltük véleményünket, s mint ismeretes, hangsúlyoztuk elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. Mindkét fél szi­lárd elhatározása, hogy együtt­működésünket tovább szilárdít­juk és bővítjük minden terüle­ten, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekeinek megfelel. Munkánk legfőbb elbírálói ter­mészetesen nem mi magunk va­gyunk, mégis szeretném elmonda­ni, hogy a látogatás légkörével és eredményeivel nagyon elégedet­tek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársaság fenn­állásának 20. évfordulója alkal­mából rendezett jubileumi ün­nepségeken. Mind az akkor szer­zett benyomások, mind a mostani megbeszélések, találkozások ta­pasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egységpárt, a Né­­­­met Demokratikus Köztársaság egész dolgozó népe — termé­­­­szetesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek alkalmazásával — szervezetten, céltudatosan dolgo­zik a p­litikai munka, a gazdasá­gi építés területén, a kultúra fej­lesztésén, a közgondolkodás for­málásán egyaránt. Eréllyel, célratörően, igen ko­moly eredményekkel dolgoznak nagy szocialista céljaik eléré­séért. Közös elveinkből, kölcsö­nös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokrati­kus Köztársaság imponáló ered­ményei, s azt tartjuk, hogy az­­ NDK-ban elért sikerek a mi né­­­­pünk erőit is növelik. A tárgyalásokról szólva Kádár elvtárs hangsúlyozta: " Természetesen arra töreked­tünk, hogy sorra vegyük kétolda­lú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Kölcsönösen tájékozta­tást adtunk az országainkban fo­lyó szocialista építőmunkáról, és sok időt szenteltünk a kapcsola­tok konkrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasztalatcseré­nek. Kölcsönösen és ismételten nagy megelégedéssel állapítottuk meg — bár egyes területeken más-más módszerekkel dolgozunk —, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Német Szocia­lista Egységpártot, a szocializmus építésének alapelveit illetően, el­vi közösség fűzi össze. A gazdasági egé­n­ym­űködésről különösen sokat foglalkoztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőbbi el­érésében, a dolgozó­ emberek éle­tének megjavításában. Tanácsko­zásainkon az együttműködés úgy­szólván minden területét érintet­tük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság között egészséges, széles kö­­­­rű, és évről évre fejlődő együtt­működés alakult ki. Örömmel ál­lapítottuk meg, hogy az utóbbi időben évről évre 12­ százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendő­vel ezelőtt tárgyaltunk német elv­társainkkal­ arról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell nö­velnünk a forgalmat. Akkoriban ez nagyon soknak tűnt, most azonban — bár még nem értünk az ötödik esztendő végére — meg­állapíthattuk, hogy az előirányza­tot túl fogjuk szárnyalni. Ismeretes azonban, hogy a szo­cialista országok gazdasági együtt­működésében most már nem elé­gedhetünk meg az egyszerű áru­forgalommal — bizonyos értelem­ben tovább kell lépnünk. Ennek szellemében foglalkoztunk az együttműködés sok konkrét kér­désével. Érintettük a közösen vég­zendő tudományos, műszaki ku­tatómunkát is, különösen a mo­dern híradástechnika, a vegyipar területére vonatkoztatva. Ezekbe­n az ágazatokban kölcsönösen elő­nyösen fejleszthetjük a kapcsola­tokat, kooperációt és specializá­­lást valósíthatunk meg a terme­lésben, ami mindkét ország szá­mára nagyon előnyös, és gyakor­latilag segítheti elő a fejlődést. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next