Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

1976. március 21. szombatINÉPSZABADSÁG Walter Ulbricht és Willi Stoph az erfurti találkozóról (Folytatás az 1. oldalról.) A kommentátornak arra a kérdésére, hogy előterjesztett-e az NDK delegációja Erfurtban új javaslatokat, Stoph miniszterelnök nemmel válaszol. — Szerződéstervezetünk továbbra is az asztalon fekszik — mondotta. Az erfurti találkozót Willi Stoph miniszterelnök a következőképpen értékelte: — A találkozót hasznosnak vélem. Az ellentétes felfogások napvilágra kerültek. Ez számunkra nem volt meglepetés és valószínűleg Brandt úr számára sem. Hasznosnak tartom a találkozót, mert mi mindig annak érdekében szálltunk és szeltünk síkra, hogy a revánspolitika ne idézhessen elő ismét veszélyeket. Ha egyedül tőlünk függne, már a mai erfurti találkozó is hozzájárulhatna ahhoz, hogy ezek a megbeszélések valódi tárgyalásokká váljanak, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak a nemzetközi jog alapján történő normalizálását célozzák. Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke pénteken tájékoztatta a minisztertanácsot a Willy Brandt nyugatnémet kancellárral Erfurtban folytatott megbeszéléseinek tartalmáról. Mint közölték, a kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette is, hogy az NDK Európa jelenlegi és elkövetkezendő történelmének szilárd tényezőjévé vált. (PAP) WASHINGTON A Washington Post pénteken külön cikkben fejezi ki az amerikai elégedetlenséget, utalva arra, hogy az Egyesült Államok kormányának nem tetszik a két Németország kapcsolatfelvétele és különösen tart annak esetleges későbbi kihatásától. Az amerikai aggodalmak egyes forrása a cikk megállapítása szerint az, hogy Washington a „tömbök közötti” tárgyalásokat a maga szempontjából könnyebb feladatnak tekinti, s ..ebben az öszszefüggésben a német szeparatizmus legalább olyan fejfájást okoz, „ mint amilyet a francia szepara- tizmus De Gaulle-féle változata okozott”. Az aggodalom másik forrása az a lehetőség, hogy az enyhülés kihat majd a NATO helyzetére és újabb fegyvert ad azoknak az amerikai politikusoknak kezébe, akik az Európában állomásozó amerikai haderő jelentős csökkentését követelik. (MTI) LONDON (Tudósítónktól.) A Times vezércikkírója rámutat: „Senki sem számított arra, hogy Erfurtban drámai döntések születnek. Brandt kancellár maga is igyekezett lehűteni az olyasféle reményeket, mintha a német probléma a legközelebbi években megoldódhatnék. A kancellár úgy véli, hogy helyes és hasznos megpróbálni javítani a kapcsolatokat, még ha nincs is kilátás azonnali sikerre. Stopic miniszterelnök joggal remélheti, hogy a tárgyalások folytatásával Nyugat- Németországnak az NDK elismerésétől való vonakodása fokozatosan csökkenni fog ...” BELGRÁD A jugoszláv sajtó elégedettséggel fogadta a csütörtöki erfurti találkozónak azt az eredményét, hogy májusban folytatódik az NDK és az NSZK magas szintű párbeszéde. A belgrádi Politika véleménye szerint „megtört a jég”. „Ha a párbeszéd továbbra is nyílt marad, akkor Brandt és Stopi egyaránt elégedett lehet, mert nem tértek haza üres kézzel... Megnyílt az ajtó egy folyamat előtt, amely a tárgyalások különböző szintjén hónapokig, s ha kell, éveken át tart, azt ígérve, hogy az elzárkózás eddigi légkörét a két német állam közötti viszonyok tűrhetővé válása és normalizálása követi.” (MTI) Bonn további tárgyalásokra készül (Bonni tudósítónktól.) Brandt kancellár és kísérete péntek reggel különvonaton visszaérkezett Erfurtból Bonnba. Délelőtt a kancellár előbb a kormányt tájékoztatta útjáról, majd aBundestagban számolt be Stoph miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól. Brandt a parlament előtt hasznosnak és szükségesnek minősítette útját és kijelentette, hogy a tárgyalásokat folytatni kell, bármilyen nehézségeket kell is még leküzdeni. Rámutatott arra, hogy Erfurtban jobban megértette az NDK álláspontját, mint eddig, de nyomatékosan aláhúzta azt is, hogy az NSZK és az NDK álláspontjai közötti ellentétek egyelőre áthidalhatatlanoknak látszanak. A beszámoló során a nyugatnémet kancellár szükségesnek tartotta egy hűségnyilatkozat megtételét a NATO mellett. A két német állam viszonyát és Nyugat- Berlin státusát vázolva összefoglalta kormányának ismeretes álláspontját. Brandt beszámolója után a pártok vezérszónokai beszéltek. A CDU—CSU nevében felszólaló Barzel támadta Brandt egész keleti politikáját. Érvelését arra építette, hogy úgymond a kormány az NSZK eddigi politikai elkötelezettségével ellentétes irányú utakat keres és az NDK önálló államiságát elismerve a kormány „már-már alkotmányellenes lépéseiket tesz”. A közvélemény többsége örömmel és egyetértéssel üdvözölte az erfurti találkozót és — mint a Német Kommunista Párt legújabb nyilatkozatában kifejezésre juttatta — a jövőben nemcsak eszmecserékre, hanem konkrét megegyezésekre is számít. A Bonnban működő újságírókat pénteken Egon Franke belnémetügyi miniszter arról tájékoztatta, hogy a nyugatnémet fél elképze-lései szerint a további tárgyalásokat három fő témacsoportosításban kellene folytatni: a két állam közötti viszony javítása, a két állam közötti érintkezés javítása és végül a diszkrimináció leépítése , befelé és kifelé egyaránt. „Nem csupán egynapos látványosság" Az erfurti találkozó világvisszhangjából VARSÓ A Zycie Warszawy szerint Willy Brandt erfurti látogatása formális tárgyi bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a nyugatnémet kormányfő elismeri a két német állam jelenlegi határok közti létezését a német földön. Ezt a tényt a szocialista országok politikája győzelmeként ér-ékeli a varsói lap. Hangsúlyozza, s csakis a szocialista közösség erejének köszönhető, hogy a szövet-ségi köztársaság kénytelen volt felismerni a jelenlegi Európa egyik alapvető realitását, mégpedig azt, hogy belátható időn belül lehetetlen Németország egyesítése, s ily módon elismerte azt a tényt . BUDAFA— 2-TŐL BŐSÁRKÁNY—N-IG A cél: évi kétmillió tonna olaj és 4,7 milliárd köbméter földgáz (Tudósítónktól.) A Bázakerettye határában levő B—2 jelű kút, amely 1937 és 1942 között 51772 köbméter olajat és 11,8 millió köbméter gázt adott, már nem működik, csupán muzeális emlék. A bekerített, feketére, pirosra, sárgára festett acélépítmény a magyar olajipar bölcsője: ez volt az ország első termelő olajkútja. Mintegy tisztelgésként ide hozták el először a sajtó munkatársait, akik azután Bese Vilmosnak, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatójának sajtótájékoztatóját hallgatták meg a bázakerettyei művelődési házban a 25 éve felszabadult olajipar fejlődéséről, terveiről. Magyarországon 1937 óta folyik rendszeres ipari méretű kőolaj- és földgáztermelés. A felszabadulás előtt Budafapusztán, Lovásziban, Hahóton és Lendvaújfalun folyt termelés. A csúcsot 1943-ban érték el 837 711 tonnával. Ettől kezdve a réteg energiakimerülése már éreztette hatását és 1944-ben a termelés 809 ezer tonnára csökkent. 1945-ben a szovjet hadsereg segítségével inzdították meg újra a termelést. 1950- ben sikerült új eredményes fúrásokat telepíteni Budafapuszta nyugati folytatásában, Kiscsehi vidékén. Nagylengyel környékén 1951- ben kezdődött meg hazánk annak idején legjelentősebb olajtelepeinek feltárása. Sok sikertelenség után 1958—61 között megkezdődött a jelentősebb kőolaj- és földgáztelepek feltárása a Nagyalföldön is. A Budafa—2 még csak 1801 méteres kút volt, jelenleg a legmélyebb fúrás a Bősárkány—11-es, 4517 méter mélységgel. A felszabadulás előtt 8 olaj- és földgázterületet tartottak nyilván, de csak 4 termelt rendszeresen. Ma számuk több mint 60, és ezekből 27 termel. A kimerülő mezőket folyamatosan újabbak felkutatásával és termelésbe állításával pótolják. Az olajtermelést 1963 óta sikerült 1,7—1,8 millió tonnás szinten tartani. Jelenleg az olaj nagyobb mennyiségét már az alföldi olajmező adja. A kőolaj feldolgozásával kapcsolatban Bese Vilmos megemlítette, hogy jelenleg hazánkban 5 kőolaj-feldolgozó üzem működik, ezek 1970-ben 6 millió tonna olajat dolgoznak fel. Megemlékezett arról is, hogy a magyar olajipar jelentős nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Különösen a KÖST keretén belül jó az együttes működés. A közeljövőben Magyarország és Csehszlovákia között Ózdnál összekötik a két ország nagynyomású távvezetékrendszerét, hogy így segítsék egymást üzemzavarok vagy karbantartási munkák idején. A jelenről és a tervekről szólva a sajtótájékoztatón elmondták, hogy 1970-ben a magyar kőolaj- és gázipar 1,9 millió tonna olajat és 3,3 milliárd köbméter gázt ad az országnak. 1975-ig a földgáztermelés tovább nő, és 4,7 milliárd köbméter kitermelése szerepel a tervekben. A cél az, hogy az algyői olajkutak optimális kihasználásával évente 2 millió tonna olajat termeljenek. A termelésnek megfelelően 1975-ben az energiahordozók közül a szénhidrogének részaránya az országos energiaellátásban eléri az 55,7 százalékot. A KÖZÉLET KÉKEI Fehér Lajos látogatása Szabolcs-Szatmár megyében Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanácselnökhelyettese kétnapos látogatást tett Szabolcs- Szatmár megyében. Csütörtökön részt vett és felszólalt a szabolcsi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek megyei küldöttgyűlésén, majd felkereste a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetet és megtekintette a Búza téri szövetkezeti nagyáruházát. Fehér Lajos pénteken Orosz Ferencnek, a megyei pártbizottság első titkárának és dr. Fekszi Istvánnak, a megyei tanács vbelnökének társaságában Tuzsérra látogatott, ahol megtekintette a közelmúltban felépített, modern , berendezésekkel felszerelt ezer- 1 vagonos hűtőtárolót. A kormány elnökhelyettese ezt követően végigjárta az üzemet, megtekintette a feldolgozást, a csomagolást és a hűtővagonokba berakodást. Fehér Lajos ezután a vásárosnaményi tsz-közi konzerv-aszaló üzemet kereste fel. Az országban ez az egyetlen olyan társulás, amely almát és zöldséget szárít és exportra szállít. Ezután a helyiVörös Csillag Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepét tekintette meg. Fehér Lajos ezután a járási pártbizottságon a szatmár-beregi tsz-szövetség és tsz-ek vezetőivel a közös gazdaságok munkáiról, terveiről beszélgetett. Végül megtekintette a vásárosnaményi múzeumot. Ilku Pál látogatása az Állatorvostudományi Egyetemen Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter péntek délután az Állatorvostudományi Egyetemre látogatott. Elkísérte a látogatásra dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Komoróczky Sándorné, a VII. kerületi pártbizottság titkára és dr. Szűcs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője is. A miniszter először a rektori tanács tagjaival találkozott és meghallgatta B. Kováts András rektor ismertetőjét az egyetem munkájáról, eredményeiről, terveiről. Ezt követően Ilku Pál az oktatókat és a hallgatókat az egyetem dísztermében rendezett gyűlésen tájékoztatta az MSZMP Központi Bizottságának az ifjúsággal kapcsolatos legutóbbi határozatáról, valamint a felsőoktatás időszerű kérdéseiről. André Bettencourt francia miniszter az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban A hazánkban tartózkodó André Bettencourt francia terv- és telepítésügyi miniszter péntek délelőtt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba látogatott. Társaságában volt Raymond Gastambide, budapesti francia nagykövet is. A magas rangú vendégeket Bomdor József építésügyi és városfejlesztési miniszter fogadta. A francia minisztert Szilágyi Lajos miniszterhelyettes tájékoztatta a most elkészült legnagyobb hazai regionális tervezési munkáról, az ország településhálózat-fejlesztési kerettervéről. Dicső elődökre emlékezve Ma ötvenegy éve győzött Magyarországon a proletárforradalom és alakult meg a Magyar Tanácsköztársaság. Most, az 1945- ben ránk köszöntött felszabadulás huszonötödik évfordulójára készülődve, kiváltképp felerősödik minden történelmi dátum, erőteljesebben megvilágosodik minden párhuzam, amely a magyar nép történelmén végigvonuló, újra meg újra nekifeszülő társadalmi forradalmakra és nemzeti függetlenségi törekvésekre utal. Ebben a szellemben köszöntöttük a minap március tizenötödikét, s így emlékszünk ma, a szocializmus épületének immár betetőzésén munkálkodó Magyarországon, az 1919-es tanácshatalomra. A történelmünkön végigvonuló forradalmi és szabadságtörekvésekre utaltunk lentebb, nem pusztán nemzeti büszkeségünk élesztéseképpen, hanem elsősorban azért, mert évről évre, ahogyan gyarapodnak szocialista építőmunkánk eredményei, mind többre becsüljük a hajdani bátrakat, akik mertek, és értjük meg mind teljesebben, hol, kiknek az oldalán van a helyünk a világban. Ha az idézett forradalmak és szabadságharcok mindmegannyiszor elbuktak — mint ahogy dicsőséges 133 napja után a Tanácsköztársaságot is eltiporta az akkor még túlerőben levő nemzetközi és hazai reakció —, ennek oka főképpen azvolt, hogy a harcokat hevítő eszmeáramlatok viszonylag későn érlelték meg a cselekvést hajdan elmaradott hazánkban. Örök dicsősége a magyar munkásosztálynak és mindazoknak, akik a proletárhatalmat kiharcolták és védték a harctereken, valamint a belső osztályellenséggel szemben, hogy a példát mutató szovjetállam után a világon másodikként vitték győzelemre a dolgozó nép ügyét. Tavaly, az ötvenedik évforduló alkalmával, sok összefoglaló mű és helyi kiadvány látott napvilágot, amelyek hozzájárulnak egy igazabb, teljesebb kép kialakításához. E könyvekben lapozgatva, tettekről olvasva, nemcsak az együttérzés elvtársi melegsége keríti hatalmába az embert, hanem a csodálaté is, hogy a minden oldalról támadott ifjú tanácshatalomnak — amely egy háborúban kivérzett, a szegénységében is elszegényedett, részben apátiába süllyedt országot kapott örökül — élethalálharca közben mi mindenre tellett erejéből, figyelméből és idejéből. Semmilyen más rendszer, csak a nép által támogatott szocialista forradalom képes ilyen dinamizmusra és arra, hogy rövid idő alatt meggyőzze, maga mellé állítsa az eleinte kétkedőket és közömbösöket. A Tanácsköztársaság, amelyre az őt követő negyedszázadban a gyilkos és nemzetvesztő ellenforradalmi rendszer annyi rágalmat és átkot szórt, amelyet történelemkönyveiben csak néhány odavetett, gyalázkodó mondattal vélt elintézni, ma minden eddiginél tisztábban és becsesebben áll előttünk, utódok előtt. Ismerjük korszakalkotó eredményeit, leírhatatlan nehézségeit és végül bukásának okait. Idáig és még messzebb hatolnak tanulságai, elsősorban az, hogy az akkori időkben, a minden oldalról támadott fiatal szovjethatalommal a Magyar Tanácsköztársaság nem egyesíthette katonai erejét. A magyar kommunistákat, hazafiakat negyed évszázadon át bátorította Lenin emlékezetes jövendölése, hogy „az első után, amely elbukott, következik a győzelmes második" magyar proletárdiktatúra. S hogy ez így lett, s hogy ezt már semmiféle hatalom megmásítani nem képes, saját erőnkön túl annak tudhatjuk be, hogy a szocializmus világrendszerré lett, a Szovjetuniónak és szövetségeseinek összefogott ereje a jelenkor történelmének fő meghatározója. A Magyar Tanácsköztársaság veteránjai — sajnos, egyre kevesebben — még itt élnek körünkben, tisztelettel övezve. Az őket körülvevő személyes megbecsülésen túl azonban a legméltóbb, emlékezés a nagy elődre az, hogy épül és felépül a szocialista Magyarország.