Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

A héten hatályba lépett az atomsorompó­­szerződés, miután ezt a történelmi jelentőségű egyezményt már 48 ország — köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — ratifikálta a 97 alá­író közül. Moszkvában, Washingtonban és Londonban ünnepségeket tartottak a nagy horderejű esemény alkalmával, s ezeken a kormányok vezetői méltat­ták a szerződés életbe lépését. Egyes kommentátorok azonban a szerződés kapcsán bizonyos problémákról is ír­nak. Gondot okoz — mint megjegyzik — azon országok egyelőre viszonylag kis száma, melyek eddig a szerződést törvényerőre emelték. Emellett az öt nukleáris hatalom közül kettő — Fran­ciaország és a Kínai Népköztársaság — mind a mai napig nem volt hajlandó csatlakozni a szerződéshez. Több olyan ország sem írta alá az atomsorompó­­egyezményt, amely pedig képes arra, hogy aránylag rövid idő alatt nukleáris hatalommá váljék, így India, Izrael és Brazília. U Thant ENSZ-főtitkár nyilatkozatot tett az atomsorompó-szerződés hatály­ba lépéséről Kijelentette, hogy a szer­ződés nem végcél, hanem egy lépés a leszereléshez vezető úton, s arra kötelezi aláíróit, hogy tárgyalásokat folytassanak a nukleáris fegyverkezési verseny be­szüntetéséről és az általános leszerelés­ről. Ami a szovjet kormányt illeti, Ko­szigin miniszterelnök a moszkvai ün­nepségen elmondott beszédében készsé­gét is nyilvánította ilyen lépések meg­tételére. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió javaslatot dolgozott ki az általános és teljes leszerelésre. Közölte, hogy utasították a genfi leszerelési bi­zottság szovjet képviselőit: törekedje­nek a vegyi- és baktériumfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi szer­ződés mielőbbi megkötésére. Hasonló­képpen szovjet részről sürgetni fogják olyan megállapodás létrejöttét, amely megtiltja, hogy tömegpusztító fegyve­reket helyezzenek el a tengerek mé­lyén. Koszigin azt is közölte, hogy szov­jet részről komolyan készülnek a stra­tégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások április­ban megkezdődő bécsi „második mene­tére”. Nixon amerikai elnök is ígéretet tett a leszerelési problémák pozitív megközelítésére. A siker azonban két­ségtelenül attól függ majd, hogy az ame­rikai elnök ünnepélyes szavait meny­ Koszigin szovjet miniszterelnök beszé­det mond az atomsorompó-szerződés hatályba lépése alkalmából. nyire követik majd tettek­­ a tárgya­lások újabb szakaszában. A héten Berlinben megkezdődtek szakértői szinten. az NDK—NSZK megbeszélések Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja közötti találkozás előkészí­tésével összefüggő technikai és proto­kolláris kérdésekről. Az előzetes meg­beszélések során dr. Gerhard Sch­üssler, az NDK Minisztertanácsa irodájának helyettes vezetője és dr. Ulrich Sahm, az NSZK kancellári hivatalának igaz­gatója. hétfőn kétszer, kedden egyszer és csütörtökön ismét kétszer találkozott. Közben Sahm egy ízben Londonba is elrepült, hogy ott személyese­n szá­moljon be a brit fővárosban tárgyaló Willy Brandt kancellárnak. Csütörtö­kön pedig a közben visszaérkezett kan­cellár Bonnban minisztertanácsot tar­tott, ahol londoni látogatásán kívül az NDK—NSZK előzetes megbeszélések­kel is foglalkoztak. A csütörtöki véleménycsere után Lahm Nyugat-Berlinbe, majd később Bonnba utazott, s azt mondta, hogy a hét végét az NSZK fővárosában tölti. Berlinben bejelentették, hogy dr. Schüssler meghívta március 9-re az NDK fővárosába Lahmot az előtárgya­­lások folytatása végett. E bejelentés azért kapott különösebb hangsúlyt, mert a nyugati sajtó egy ré­sze azt híresztelte, hogy a tárgyalások „zsákutcában” vannak. Egyes nyugat­német lapok — köztük elsősorban a Springer-konszern újságjai — kam­pányt indítottak, hogy mérgezzék a megbeszélések légkörét. „A napról nap­ra fokozódó sajtókampánnyal — írja erről a Neues Deutschland — nyilván­valóan arra törekszenek, hogy már az előzetes technikai megbeszéléseket ak­a­­dályozzák, és azok tényleges lefolyásá­ról a közvéleményt helytelenül tájé­koztassák.” Az­ NSZEP központi lapja megírja azt is: nyugatnémet részről követelték, hogy Brandt és kísérete az NDK fővárosából tüntető módon men­jen át Nyugat-Berliinbe. Ezzel akarják a két kormányfő tárgyalásaival össze­függésben kiemelni, hogy Nyugat-Ber­­lin állítólag az NSZK-hoz tartozik. „Egyetlen komoly politikus sem tételez­heti fel azonban, hogy az NDK a nem­zetközi jogot sértő ilyen cselekedetbe beleegyezik” — hangsúlyozza a Neues Deutschland. Az Egyesült Államok közvéleményé­ben tovább növekedett a nyugtalanság és az idegesség a Nixon-kormány laoszi intervenciója miatt. Ez tükröződött a szenátusban is, ahol éles támadások érték­­az elnököt, amiért nem hajlandó ismertetni laoszi politikáját. Ezért pénteken Nixon kény­telen volt hosszabb közleményt kiad­ni, amellyel csillapítani akarta a kor­mányellenes bírálatokat. Az amerikai elnök nyilatkozatában első ízben is­merte be hivatalosan, hogy az Egyesült Államok légiereje bevetésekkel támo­gatja Laoszban a Souvanna Phouma­­kormány csapatait. Nixon azonban változatlanul tagadta, hogy amerikai részről szárazföldi alakulatokat is be­vetettek volna. Nixon — miközben az amerikai beavatkozás mind jobban el­mérgesíti a helyzetet —, hogy valami­féle washingtoni diplomáciai kezdemé­nyezést is felmutathasson, közölte: fel­hívta a genfi konferencia két társelnö­két, a Szovjetuniót és Nagy-Britanniát, „nyújtsanak haladéktalanul segítséget Laosz semlegességének helyreállításá­hoz”. A jelek szerint Nixon csillapítási kísérlete nem sok eredménnyel járt, mert amerikai politikusok első reagá­lása az volt, hogy az elnök ezúttal is kitért a nyílt és egyenes válasz elől. A tényleges rendezés lehetőségei vi­szont markánsan rajzolódnak ki abból az ötpontos javaslatból, melyet a Laoszi Hazafias Front Pártjának központi bi­zottsága ismertetett a sajtóval. A javas­lat követeli, hogy térjenek vissza az 1962-es genfi megállapodások előírá­saihoz és az Egyesült Államok haladék­talanul szüntesse meg laoszi interven­cióját és agresszióját. A megoldás útja a javaslat szerint az, hogy a laoszi ki­rályság békés és semleges külpolitikát folytasson, s a békés egymás mellett élés öt elvével összhangban létesítsen kapcsolatokat más országokkal. A Ha­zafias Front Pártja szabad és demok­ratikus általános választások megtar­tását és demokratikus nemzeti egység­kormány megalakítását javasolja. Ad­dig is azonban indítványozza, hogy ál­lítsanak fel egy ideiglenes koalíciós kormányt, és jöjjön létre megállapodás abban, hogy az ország újraegyesítéséig egyetlen párt sem alkalmaz erőszakot. Fülöp-szigeti csendélet: manilai rohamrendőrök átkutatják egy nagyszabású Amerika-ellenes tüntetés letartóztatott részvevőit. HÁTTÉR ELDÖNTETLEN ELNÖKVÁLASZTÁS GUATEMALÁBAN Nem mindennapos dolog, hogy elra­bolják és túszként fogva tartják egy or­szág külügyminiszterét és az Egyesült Államok egyik diplomatáját. De Gua­temalában, amely az utóbbi évtizedek­ben rendhagyó események egész sorával került a világlapok első oldalaira, a kormány csak úgy kaphatta vissza el­rabolt külügyminiszterét, ha egérutat ad az országból a szabadságharcos mozga­lom egyik vezetőjének, akit a rendőr­ség fogva tartott. Mindez az elnökvá­lasztás idején zajlott le, jellemző ké­pet festett a Guatemalában uralkodó zűrzavaros hely­zetről. A kis közép-amerikai köztársaságban, amelynek lakosságát négy és fél millió —ötmillió közöttire becsülik, a United Fruit nevű észak-amerikai monopólium a korlátlan úr. A kis ország legjobb erői egy ízben — 1954-ben — már megpró­báltak megszabadulni a monopólium nyomasztó uralmától, s megkísérelték elsőnek amerikai földön egy demokra­tikus, haladó intézkedéseket bevezető kormányzat létrehozását. Washington azonban nem tűrte ezt, s beavatkozásá­val visszaállította az amerikai befolyást és a korábbi állapotokat. Mindhiába duzzasztották azonban nagyra az ameri­kai érdekeket védő zsoldoshadsereget Guatemalában, a hel­yzetet nem sikerült megszilárdítaniuk. A fegyveres felszabadító mozgalom, amelyben anarchista, az egyéni terrort és a kalandorságot hirdető elemek is jelentős szerepet játszanak, nemcsak a kormányzat hadseregével vívja harcait, hanem az antikommunista jobboldali erők fegyveres osztagaival is. E helyzet láttán sok kommentátornak az a véle­ménye, hogy Guatemalában tulajdon­képpen polgárháború folyik. Csupán a jelenlegi elnök, Mendez Móni­,Uj,­o el­nöksége alatt hivatalosan 800—2­60-re becsülik a politikai gyilkosságok áldoza­tainak számát. A szabadságharcos moz­galom vezetőinek adatai szerint viszont csupán az amerikai hírhedt zöld sapká­sok által kiképzett guatemalai alakula­tok a legutóbbi négy évben 3000 lakost gyilkoltak meg. A gyilkosságnak, terrornak és bizony­talanságnak e légkörében zajlott le a mostani elnökválasztási hadjárat. A jobboldali pártok elnök­jelöl­tje az 51 éves Arana ezredes volt, aki azzal tette hírhedtté nevét, hogy 1967-ben irtó­hadjáratot folytatott a Zacapa tarto­mány hegyeiben küzdő szabadságharco­sok ellen. Brutális hadviselési módszerei azonban olyan nagy visszatetszést kel­tettek, hogy az elnök kénytelen volt sür­gősen nyugállományba helyeztetni, s hogy feledtesse a dolgot, elküldte őt nagykövetnek Nicaraguába. Jelölése után viszont a jobboldal nagy fogadta­tást rendezett neki, majd olyan benyo­mást igyekezett kelteni, mintha Arana valamiféle „pártatlan” politikus volna, akit semmi más nem vezérel, mint az „ország nemzeti érdekei”. De hogy Ara­na voltaképpen semmit sem változott, azt jellemzően leplezte le egyik nyilat­kozata, amelyet persze hívei egyáltalán nem reklámoztak. Azt mondotta, hogy ha neki és hadseregének 1967-ben sza­bad kezet adtak volna, akkor a jelenlegi zavaros politikai helyzet már megoldó­dott volna ... Fuentes Pietruccini, a hatalmon levő párt jelöltje „a mérséklet” programjával igyekezett megszerezni az elnöki széket. Azt mondotta, hogy ő ugyan képtelen megszüntetni az erőszakot, de szerinte országutak, iskolák építésével csökken-­­ teni lehetne a bizonytalanságot. A har­­­­madik elnökjelölt, Lucas Caballeros ez­redes, a kereszténydemokraták listáján­­ indult és ő is bővelkedett programjában az ígéretekkel. Az erőszak légkörében megtartott vá­lasztáson — amelyet a szavazás bojkot­­­­tálására felszólító szabadságharcosok­­ szerint csalások is tarkítottak — egy­ik jelölt sem kapta meg a szükséges ab­szolút többséget, ezért most a parlament választ majd elnököt. Valószínű, hogy a legtöbb szavazatot — 42,9 százalékot —­­ kapott Aranát juttatják az elnöki palet­­­tába, hiszen a jobboldal e kipróbált je­löltjében látja Washington és a United Fruit is a legmegfelelőbb biztosítékot,­­ hogy Guatemalában „erős kézzel” szá­­molnak le a számukra oly veszély­es fel-­­­szabadító mozgalommal. A. I. I­ ­ iterha­­i1­­ ,'JATEMALA Pro Barrios HONDURAS: SALVADOR GUATEMALA CSENDES-ÓCEÁN : Kávé v Banán | Cukornád Izrael idegháborújának fő célpontja a héten Libanon volt. Abba Eban izraeli külügyminiszter a világpolitikában szokatlan módon, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei útján figyel­meztette Libanont, hogy „súlyos fele­lősséget vállal magára”, ha nem vet ha­ladéktalanul véget a libanoni terüle­tekről Izrael ellen végrehajtott gerilla­­támadásoknak. A libanoni kormány megvitatta Izrael fenyegetéseit, s Hé­­lou államelnök a minisztertanács ülé­sén kijelentette, hogy Izrael incidense­ket provokál egy Libanon elleni táma­dás előkészítésére. Emellett — mint az arab sajtó rámutat — azért is folya­modnak e nyílt fenyegetőzéshez, hogy így ellentéteket szítsanak Libanon és az arab gerillák között. Azt szeretnék el­érni, hogy a libanoni kormány fellép­jen a gerillák növekvő tevékenysége ellen. Izrael e megnövekedett fenyegetőzé­se nyilván összefügg azokkal a híresz­telésekkel, hogy Washingtonban dön­tést hoztak az izraeli fegyverszállítások növelésére. Heikal az Al Ahram című kairói lapban arról írt, hogy Nixon — annak ellenére, hogy erről még hiva­talos közlés nem történt — már elha­tározta, hogy Izrael újabb 35 Phantom mintájú gépet kap. o H­ui _J 2 Hi —I _­ UJ 3 Q. . Z te ¦ › ο ♦ O ¦ le a ¦ a ¦ N «/» & | 'U1 I 7

Next