Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
A héten hatályba lépett az atomsorompószerződés, miután ezt a történelmi jelentőségű egyezményt már 48 ország — köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — ratifikálta a 97 aláíró közül. Moszkvában, Washingtonban és Londonban ünnepségeket tartottak a nagy horderejű esemény alkalmával, s ezeken a kormányok vezetői méltatták a szerződés életbe lépését. Egyes kommentátorok azonban a szerződés kapcsán bizonyos problémákról is írnak. Gondot okoz — mint megjegyzik — azon országok egyelőre viszonylag kis száma, melyek eddig a szerződést törvényerőre emelték. Emellett az öt nukleáris hatalom közül kettő — Franciaország és a Kínai Népköztársaság — mind a mai napig nem volt hajlandó csatlakozni a szerződéshez. Több olyan ország sem írta alá az atomsorompóegyezményt, amely pedig képes arra, hogy aránylag rövid idő alatt nukleáris hatalommá váljék, így India, Izrael és Brazília. U Thant ENSZ-főtitkár nyilatkozatot tett az atomsorompó-szerződés hatályba lépéséről Kijelentette, hogy a szerződés nem végcél, hanem egy lépés a leszereléshez vezető úton, s arra kötelezi aláíróit, hogy tárgyalásokat folytassanak a nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetéséről és az általános leszerelésről. Ami a szovjet kormányt illeti, Koszigin miniszterelnök a moszkvai ünnepségen elmondott beszédében készségét is nyilvánította ilyen lépések megtételére. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió javaslatot dolgozott ki az általános és teljes leszerelésre. Közölte, hogy utasították a genfi leszerelési bizottság szovjet képviselőit: törekedjenek a vegyi- és baktériumfegyverek eltiltására vonatkozó nemzetközi szerződés mielőbbi megkötésére. Hasonlóképpen szovjet részről sürgetni fogják olyan megállapodás létrejöttét, amely megtiltja, hogy tömegpusztító fegyvereket helyezzenek el a tengerek mélyén. Koszigin azt is közölte, hogy szovjet részről komolyan készülnek a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások áprilisban megkezdődő bécsi „második menetére”. Nixon amerikai elnök is ígéretet tett a leszerelési problémák pozitív megközelítésére. A siker azonban kétségtelenül attól függ majd, hogy az amerikai elnök ünnepélyes szavait meny Koszigin szovjet miniszterelnök beszédet mond az atomsorompó-szerződés hatályba lépése alkalmából. nyire követik majd tettek a tárgyalások újabb szakaszában. A héten Berlinben megkezdődtek szakértői szinten. az NDK—NSZK megbeszélések Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja közötti találkozás előkészítésével összefüggő technikai és protokolláris kérdésekről. Az előzetes megbeszélések során dr. Gerhard Schüssler, az NDK Minisztertanácsa irodájának helyettes vezetője és dr. Ulrich Sahm, az NSZK kancellári hivatalának igazgatója. hétfőn kétszer, kedden egyszer és csütörtökön ismét kétszer találkozott. Közben Sahm egy ízben Londonba is elrepült, hogy ott személyesen számoljon be a brit fővárosban tárgyaló Willy Brandt kancellárnak. Csütörtökön pedig a közben visszaérkezett kancellár Bonnban minisztertanácsot tartott, ahol londoni látogatásán kívül az NDK—NSZK előzetes megbeszélésekkel is foglalkoztak. A csütörtöki véleménycsere után Lahm Nyugat-Berlinbe, majd később Bonnba utazott, s azt mondta, hogy a hét végét az NSZK fővárosában tölti. Berlinben bejelentették, hogy dr. Schüssler meghívta március 9-re az NDK fővárosába Lahmot az előtárgyalások folytatása végett. E bejelentés azért kapott különösebb hangsúlyt, mert a nyugati sajtó egy része azt híresztelte, hogy a tárgyalások „zsákutcában” vannak. Egyes nyugatnémet lapok — köztük elsősorban a Springer-konszern újságjai — kampányt indítottak, hogy mérgezzék a megbeszélések légkörét. „A napról napra fokozódó sajtókampánnyal — írja erről a Neues Deutschland — nyilvánvalóan arra törekszenek, hogy már az előzetes technikai megbeszéléseket akadályozzák, és azok tényleges lefolyásáról a közvéleményt helytelenül tájékoztassák.” Az NSZEP központi lapja megírja azt is: nyugatnémet részről követelték, hogy Brandt és kísérete az NDK fővárosából tüntető módon menjen át Nyugat-Berliinbe. Ezzel akarják a két kormányfő tárgyalásaival összefüggésben kiemelni, hogy Nyugat-Berlin állítólag az NSZK-hoz tartozik. „Egyetlen komoly politikus sem tételezheti fel azonban, hogy az NDK a nemzetközi jogot sértő ilyen cselekedetbe beleegyezik” — hangsúlyozza a Neues Deutschland. Az Egyesült Államok közvéleményében tovább növekedett a nyugtalanság és az idegesség a Nixon-kormány laoszi intervenciója miatt. Ez tükröződött a szenátusban is, ahol éles támadások értékaz elnököt, amiért nem hajlandó ismertetni laoszi politikáját. Ezért pénteken Nixon kénytelen volt hosszabb közleményt kiadni, amellyel csillapítani akarta a kormányellenes bírálatokat. Az amerikai elnök nyilatkozatában első ízben ismerte be hivatalosan, hogy az Egyesült Államok légiereje bevetésekkel támogatja Laoszban a Souvanna Phoumakormány csapatait. Nixon azonban változatlanul tagadta, hogy amerikai részről szárazföldi alakulatokat is bevetettek volna. Nixon — miközben az amerikai beavatkozás mind jobban elmérgesíti a helyzetet —, hogy valamiféle washingtoni diplomáciai kezdeményezést is felmutathasson, közölte: felhívta a genfi konferencia két társelnökét, a Szovjetuniót és Nagy-Britanniát, „nyújtsanak haladéktalanul segítséget Laosz semlegességének helyreállításához”. A jelek szerint Nixon csillapítási kísérlete nem sok eredménnyel járt, mert amerikai politikusok első reagálása az volt, hogy az elnök ezúttal is kitért a nyílt és egyenes válasz elől. A tényleges rendezés lehetőségei viszont markánsan rajzolódnak ki abból az ötpontos javaslatból, melyet a Laoszi Hazafias Front Pártjának központi bizottsága ismertetett a sajtóval. A javaslat követeli, hogy térjenek vissza az 1962-es genfi megállapodások előírásaihoz és az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg laoszi intervencióját és agresszióját. A megoldás útja a javaslat szerint az, hogy a laoszi királyság békés és semleges külpolitikát folytasson, s a békés egymás mellett élés öt elvével összhangban létesítsen kapcsolatokat más országokkal. A Hazafias Front Pártja szabad és demokratikus általános választások megtartását és demokratikus nemzeti egységkormány megalakítását javasolja. Addig is azonban indítványozza, hogy állítsanak fel egy ideiglenes koalíciós kormányt, és jöjjön létre megállapodás abban, hogy az ország újraegyesítéséig egyetlen párt sem alkalmaz erőszakot. Fülöp-szigeti csendélet: manilai rohamrendőrök átkutatják egy nagyszabású Amerika-ellenes tüntetés letartóztatott részvevőit. HÁTTÉR ELDÖNTETLEN ELNÖKVÁLASZTÁS GUATEMALÁBAN Nem mindennapos dolog, hogy elrabolják és túszként fogva tartják egy ország külügyminiszterét és az Egyesült Államok egyik diplomatáját. De Guatemalában, amely az utóbbi évtizedekben rendhagyó események egész sorával került a világlapok első oldalaira, a kormány csak úgy kaphatta vissza elrabolt külügyminiszterét, ha egérutat ad az országból a szabadságharcos mozgalom egyik vezetőjének, akit a rendőrség fogva tartott. Mindez az elnökválasztás idején zajlott le, jellemző képet festett a Guatemalában uralkodó zűrzavaros helyzetről. A kis közép-amerikai köztársaságban, amelynek lakosságát négy és fél millió —ötmillió közöttire becsülik, a United Fruit nevű észak-amerikai monopólium a korlátlan úr. A kis ország legjobb erői egy ízben — 1954-ben — már megpróbáltak megszabadulni a monopólium nyomasztó uralmától, s megkísérelték elsőnek amerikai földön egy demokratikus, haladó intézkedéseket bevezető kormányzat létrehozását. Washington azonban nem tűrte ezt, s beavatkozásával visszaállította az amerikai befolyást és a korábbi állapotokat. Mindhiába duzzasztották azonban nagyra az amerikai érdekeket védő zsoldoshadsereget Guatemalában, a helyzetet nem sikerült megszilárdítaniuk. A fegyveres felszabadító mozgalom, amelyben anarchista, az egyéni terrort és a kalandorságot hirdető elemek is jelentős szerepet játszanak, nemcsak a kormányzat hadseregével vívja harcait, hanem az antikommunista jobboldali erők fegyveres osztagaival is. E helyzet láttán sok kommentátornak az a véleménye, hogy Guatemalában tulajdonképpen polgárháború folyik. Csupán a jelenlegi elnök, Mendez Móni,Uj,o elnöksége alatt hivatalosan 800—260-re becsülik a politikai gyilkosságok áldozatainak számát. A szabadságharcos mozgalom vezetőinek adatai szerint viszont csupán az amerikai hírhedt zöld sapkások által kiképzett guatemalai alakulatok a legutóbbi négy évben 3000 lakost gyilkoltak meg. A gyilkosságnak, terrornak és bizonytalanságnak e légkörében zajlott le a mostani elnökválasztási hadjárat. A jobboldali pártok elnökjelöltje az 51 éves Arana ezredes volt, aki azzal tette hírhedtté nevét, hogy 1967-ben irtóhadjáratot folytatott a Zacapa tartomány hegyeiben küzdő szabadságharcosok ellen. Brutális hadviselési módszerei azonban olyan nagy visszatetszést keltettek, hogy az elnök kénytelen volt sürgősen nyugállományba helyeztetni, s hogy feledtesse a dolgot, elküldte őt nagykövetnek Nicaraguába. Jelölése után viszont a jobboldal nagy fogadtatást rendezett neki, majd olyan benyomást igyekezett kelteni, mintha Arana valamiféle „pártatlan” politikus volna, akit semmi más nem vezérel, mint az „ország nemzeti érdekei”. De hogy Arana voltaképpen semmit sem változott, azt jellemzően leplezte le egyik nyilatkozata, amelyet persze hívei egyáltalán nem reklámoztak. Azt mondotta, hogy ha neki és hadseregének 1967-ben szabad kezet adtak volna, akkor a jelenlegi zavaros politikai helyzet már megoldódott volna ... Fuentes Pietruccini, a hatalmon levő párt jelöltje „a mérséklet” programjával igyekezett megszerezni az elnöki széket. Azt mondotta, hogy ő ugyan képtelen megszüntetni az erőszakot, de szerinte országutak, iskolák építésével csökken- teni lehetne a bizonytalanságot. A harmadik elnökjelölt, Lucas Caballeros ezredes, a kereszténydemokraták listáján indult és ő is bővelkedett programjában az ígéretekkel. Az erőszak légkörében megtartott választáson — amelyet a szavazás bojkottálására felszólító szabadságharcosok szerint csalások is tarkítottak — egyik jelölt sem kapta meg a szükséges abszolút többséget, ezért most a parlament választ majd elnököt. Valószínű, hogy a legtöbb szavazatot — 42,9 százalékot — kapott Aranát juttatják az elnöki palettába, hiszen a jobboldal e kipróbált jelöltjében látja Washington és a United Fruit is a legmegfelelőbb biztosítékot, hogy Guatemalában „erős kézzel” számolnak le a számukra oly veszélyes fel-szabadító mozgalommal. A. I. I iterhai1 ,'JATEMALA Pro Barrios HONDURAS: SALVADOR GUATEMALA CSENDES-ÓCEÁN : Kávé v Banán | Cukornád Izrael idegháborújának fő célpontja a héten Libanon volt. Abba Eban izraeli külügyminiszter a világpolitikában szokatlan módon, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei útján figyelmeztette Libanont, hogy „súlyos felelősséget vállal magára”, ha nem vet haladéktalanul véget a libanoni területekről Izrael ellen végrehajtott gerillatámadásoknak. A libanoni kormány megvitatta Izrael fenyegetéseit, s Hélou államelnök a minisztertanács ülésén kijelentette, hogy Izrael incidenseket provokál egy Libanon elleni támadás előkészítésére. Emellett — mint az arab sajtó rámutat — azért is folyamodnak e nyílt fenyegetőzéshez, hogy így ellentéteket szítsanak Libanon és az arab gerillák között. Azt szeretnék elérni, hogy a libanoni kormány fellépjen a gerillák növekvő tevékenysége ellen. Izrael e megnövekedett fenyegetőzése nyilván összefügg azokkal a híresztelésekkel, hogy Washingtonban döntést hoztak az izraeli fegyverszállítások növelésére. Heikal az Al Ahram című kairói lapban arról írt, hogy Nixon — annak ellenére, hogy erről még hivatalos közlés nem történt — már elhatározta, hogy Izrael újabb 35 Phantom mintájú gépet kap. o Hui _J 2 Hi —I _ UJ 3 Q. . Z te ¦ › ο ♦ O ¦ le a ¦ a ¦ N «/» & | 'U1 I 7