Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIV. KONGRESSZUSA (Folytatás a 4. oldalról.)­ramjellegű feladatoknak és a táv­lati prognózisok kidolgozásának, megoldásának a módozatait. A központi minisztériumok az ága­zatok fejlesztése elvi kérdéseinek, a tudományos és műszaki fejlődés ösztönzésének legyenek gazdái. A konkrét vezetés a helyszínen tör­ténjék, mindenekelőtt az egyesü­lések révén. E felépítésben fon­tos szerepe van a minisztériumok és a helyi tanácsok operatív együttműködése megteremtésé­nek — fejtegette a tervbizottság elnöke. Asimov kazahsztáni miniszter­­elnök a mezőgazdaság oldaláról közelítette meg az irányítás prob­lematikáját. A termelést és a me­zőgazdasági termékek feldolgozá­sát területileg is közelebb kell hozni egymáshoz. A juhtenyésztés hozamának és gazdaságosságának növelése például megköveteli, hogy a helyszínen hozzanak létre vágóhidat, de hasonlóképp kell eljárni más mezőgazdasági ága­zatokban is. Az életszínvonal, a szociális és kulturális kérdések, valamint az oktatás ügyei továbbra is előtér­ben voltak, annak az elvnek meg­felelően is, hogy a termelés haté­konyabbá tételének ezek nélkü­lözhetetlen feltételei. Nyikolaj Taraszov könnyűipari miniszter a párt legmagasabb fóruma előtt felelősséggel vállal­ta, hogy az ötéves terv folyamán az összes közszükségleti cikkekből kielégítik a lakosság igényét. Rendkívül határozottan beszélt arról, hogy különösen a minőség, a forma és a választék javítása az iparág legsürgősebb feladata, ötszáz új könnyűipari vállalatot hoznak létre, miközben az új, automatikus, legkorszerűbb be­rendezések 70 százaléka a megle­vő üzemek rekonstrukcióját fog­ja szolgálni. Prohorov, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára a szociális-kulturális fejlesztés ter­veiről beszélt, majd szorgalmazta a szocialista demokrácia kifej­lesztését, mindenekelőtt a dolgo­zóknak a tervezésbe való beleszó­lása, a kollektív szerződések rendszerének javítása, a terme­lési értekezletek jogainak kiszé­lesítése, a szakszervezeti bizott­ságok és a helyi szovjetek együttműködésének növelése ré­vén. A szakszervezeteknek alap­vető feladatuk marad a dolgo­zók jogainak védelme. Erősíte­ni fogják az ellenőrzést a munka­törvények megtartása fölött, különös figyelmet szentelnek a dolgozó nők, anyák egészségügyi, szociális jogainak vélelmezésére, előrejutásuk és szakmai tudá­suk fejlesztésének elősegítésére. Az iskolákról és a pedagógusokról Prokofjev, a Szovjetunió köz­oktatásügyi minisztere arról be­szélt, hogy az általános iskolát végzettek közül 98 százalék vala­milyen formában tovább folytat­ja tanulmányait, 80 százalékuk pedig megszerzi a középiskolai végzettséget. Részletesen beszélt a falusi iskolák hálózatának fej­lesztéséről, és sürgette a falusi pedagógus-lakások építésének meggyorsítását. Az oktatás szín­vonalának emelése érdekében ja­vasolta, hogy területenként egyes iskolák a pedagógiai tudomá­nyoknak gyakorlati laboratóriu­mai legyenek. A pedagógiai ne­velési kérdések közül különösen azzal foglalkozott, hogyan lehet­ne a tanulókat nemcsak tárgyi tudásra oktatni, hanem kifejlesz­teni bennük ismereteik állandó gyarapításának igényét és rend­szerezésének módszereit. Geraszimov, az Orosz Föderá­ció Tervbizottságának elnöke egyebek között azt javasolta, hogy a tervbizottságokban külön részleget hozzanak létre, amely a természet, a környezet védelmé­vel, a víz, a levegő tisztasága megóvásának programjával fog­lalkozzék. A népgazdasági tervek­ben ezek a feladatok külön feje­zetként szerepeljenek. A kongresszus az irányelvek vitáját ma, csütörtökön, moszkvai idő szerint 10 órakor folytatja. Nemes János—Vértes Imre Koszigin elvtárs beszédében igen nagy szerepet kaptak a gazdaságirányítási rendszer tö­kéletesítésével kapcsolatos kér­dések. Már az előző kongresszus előírta a tervezés és az irányítás rendszerének felülvizsgálatát, át­fogó intézkedéseket tartott szük­ségesnek a gazdasági munka ve­zetésének megjavítására. Mint a beszámoló erre rámutatott, a leg­utóbbi öt évben jelentős r­űnést tettek előre a szovjet gri­g irányításában. „Ellenségeink azzal rágalmaz­zák a szocializmust — mondotta Koszigin elvtárs —, azt a hiedel­met próbálják kelteni a tájékoz­­ zatlan emberekben, hogy a szo­cialista rendszer, úgymond, ösz­­szeegyeztethetetlen a munka ma­gas fokú szervezettségével, azzal, hogy a dolgozóknak érdekük fű­ződjön képességeik megmutatásá­hoz és fejlesztéséhez. Pedig a do­log lényegét tekintve, a szocializ­mus és a kommunizmus a szabad alkotómunka diadala. A szocialis­ta állam tervszerűen teremti meg a feltételeket minden dolgozó munkatermelékenységének nö­veléséhez, szakképzettségének emeléséhez és ezen az alapon biz­tosíthatja az egész lakosság szá­mára a jövedelmek emelkedését és az életszínvonal javulását. So­kat tettünk már ezen a téren. A kilencedik ötéves tervben még többet fogunk, hogy társadal­munk valamennyi dolgozója gyü­mölcsözőbben tevékenykedjék." Természetesen, amikor a ter­melés hatékonyságát kívánják javítani, nemcsak szervezeti, gaz­dasági intézkedések komplexu­máról van szó, hanem arról is, hogy a tudományos kutatások eredményei, vívmányai minél gyorsabban jussanak el a gyakor­­lati életbe, hogy a termelésben, a gazdálkodásban, az irányításban a tudományos-technikai forrada­lom minden vívmányát minél előbb hasznosítani tudják. A ter­vek szerint ez lesz egyik legfon­tosabb emelője a termelés kor­szerűsítésének, a munka termelé­kenysége gyors növelésének. Az új ötéves terv fontos felada­ta, hogy továbbfejlessze a Szov­jetunió nemzetközi­ gazdasági kapcsolatait, amelyeken belül természetesen a legjelentősebb a szocialista országokkal való együttműködés. A terv előírja e kapcsolatok jelentős bővítését. Feltételezi, hogy a KGST-orszá­­gok gazdasági együttműködése a következő években is tovább fej­lődik, s kialakul a szocialista or­szágok gazdasági integrációja. Ez a Szovjetunió esetében nem egyszerűen csak politikai kérdés, hiszen a beruházási, fej­lesztési programokat most már nemcsak a szovjet gazdaság igé­nyeihez kell alakítania, hanem a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés fejlesz­tése azt is megköveteli, hogy ter­vei kialakulásakor ezeknek az or­szágoknak az igényeit és lehető­ségeit is figyelembe vegye. Erről a kérdésről szovjet elvtársaink mindig, mint a Szovjetunió szá­mára rendkívül fontos, jelentős dologról beszélnek. S ez nyilván így is van. De úgy hisszük, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok gazdasági együttműködé­sének magasabb szintre való emelése, s benne a magyar—szov­jet gazdasági kapcsolatok továb­bi bővítése, fejlesztése legalább annyira fontos, ha nem fonto­sabb, számunkra is. A mi negyedik ötéves tervünk mindenekelőtt erre a gazdasági együttműködésre támaszkodik, így tudjuk biztosítani gazdasá­gunk dinamikus fejlődését. A Szovjetunió szállításai ércben, olajban, fában és más létfontos­ságú nyersanyagokban, gépek­ben, komplex gyári felszerelések­ben, berendezésekben, a műszaki és tudományos fejlődés ered­ményeinek az átadásában egész gazdasági életünk számára lét­fontosságúak. Terveink megva­lósításának az is igen fontos fel­tétele, hogy a gyors ütemben fej­lődő szovjet gazdaság ipari ter­­mékei­n­k számára szinte korlátlan piacot biztosít. Szállításaink, ha a kilencedik ötéves terv hatalmas arányaihoz képes­t viszonylag ki­sebbek is, hozzájárulnak a szov­jet gazdaság fejlődéséhez, a szov­jet nép igényei kielégítéséhez. Megismerkedvén az új ötéves terv nagyszerű perspektíváival, elénk tárul a kommunizmus épí­tésének új, gyors fejlődési szaka­sza. Megnyugvás és öröm szá­munkra, hogy a mi szocialista gazdaságunk fejlődése ezer szál­lal van összekapcsolva ezzel a gazdasággal. L­enin a szovjethatalom első éveiben, amikor még csak éppen hogy elkezdték a szocia­lista gazdaság építését, többször hangoztatta, hogy a Szovjetunió­nak mindenekelőtt a gazdasági építőmunka eredményeivel kell hatást gyakorolnia a világ mun­kásosztályára. Olyan körülmé­nyek között hirdette meg Lenin ezt a tételt, amikor még a fiatal szovjetállam ezer sebből vérzett, éhínség dúlt, amikor a gazdaság, a termelés és az életszínvonal mostani méreteiről még csak nem is álmodhattak. Mégis igaz volt ez a tétel már akkor is. Meny­nyire igaz napjainkban, amikor a kommunizmust építő Szovjetunió a világ elé tárja új, nagyszerű terveit. Méltán lelkesítik e ragyo­gó tervek a világ kommunistáit, a munkásokat s mindazokat, akik az emberi haladásért küzdenek. Szamosi Károly Hernan del Canto:­­'Ib­rében a népi erők egysége a helyzet kulcsa Hernan del Canto, a Chilei Szo­cialista Párt képviselője kong­resszusi felszólalásában megálla­pította: — Mi, chilei szocialisták, nem érezzük idegeneknek és kívülál­lóknak magunkat a Szovjetunió­ban. Az önökkel való sokéves ba­rátság lehetővé tette, hogy meg­ismerjük a szocializmus vívmá­nyait. Nem érezzük idegennek­­magunkat azért sem, mert a mar­xista-leninista tanításon alapu­ló elméleti nézeteink egybeesnek. Del Canto bejelentette, hogy a községtanácsi választásokon Chi­le népe abszolút szavazattöbbség­gel biztosította támogatásáról a Népi Egység kormányát. — Mi, szocialisták úgy véljük —, mon­dotta —, hogy az országban most végbemenő folyamat meghatáro­zó tényezője a munkásosztály, a népi forradalmi erők egysége. Ez­zel kapcsolatban a szónok rámu­tatott a kommunisták és szocia­listák szövetségének szükségessé­gére. Ezt a szövetséget úgy jelle­mezte, mint olyan magot, amely alkalmas forradalmi tapasztala­tok szerzésére. — Készek va­gyunk erősíteni és szilárdítani ezt a szövetséget — jelentette ki Del Canto. A Chilei Szocialista Párt képvi­selője végül kifejezte megelége­dettségét azzal kapcsolatban, hogy Chile elismerte az NDK-t. Nisizava Tomio: A japán—szovjet pártközi megállapodás mozgalmunk összeforrottságát szolgálja Nisizava Tomio, a Japán Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának titkára üdvözlő beszédében pártjának harci szolidaritásáról biztosította a kongresszusi kül­dötteket, az SZKP tagjait és a szovjet népet. Emlékeztetett a Japán Kom­munista Párt és az SZKP kül­döttségeinek nemrég Moszkvában folytatott megbeszéléseire, ame­lyeken a felek konkrét intézkedé­sekről állapodtak meg a két párt kapcsolatainak normalizálását gátló akadályok megszüntetése céljából, s kifejezték készségüket, hogy ezen az alapon megjavítják kapcsolataikat és fejlesztik a két párt együttműködését. — Hisz­­szük, hogy ennek a megállapo­dásnak megvalósítása a japán és a szovjet nép barátságának fej­lesztését, a nemzetközi kommu­nista mozgalom összeforrottsá­­gát szolgálja — állapította meg a szónok. Nisizava Tomio kijelentette: — Parancsolóan szükséges és ha­laszthatatlan internacionalista feladat, hogy valamennyi szo­cialista ország, minden kommu­nista és munkáspárt, az összes antiimperialista, demokratikus erők fejtsenek ki maximális erő­feszítést az amerikai imperia­lizmus agressziója elleni küzde­lemben, az indokínai népek tá­mogatásában. Az Egyesült Államok­tól füg­gő japán militarizmus újjá­éledése és fokozódása újabb ve­szélyes szakaszához érkezett A Japán Kommunista Párt fel­adatának tekinti, hogy kiesz­közölje a japán—amerikai biz­tonsági szerződés érvénytelení­tését, Okinawa teljes és feltétel nélküli visszaadását és megaka­dályozza a militarizmus újjáéle­dését Japánban — hangoztatta Nisizava Tomio. A szónok sajnálattal állapította meg, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalomban nehézsé­gek vannak. Kijelentette: — Ha minden marxista—leninista párt szigorúan meg fogja tartani a kölcsönös kapcsolatok általánosan elismert normáit, akkor még a sok fontos kérdésben meglevő véleményeltérések mellett is le­hetségesek az együttes akciók a közös ellenség ellen vívott küzde­lemben. Amilcar Cabral: Harcunkban a legnagyobb támogatást a Szovjetuniótól kapjuk Amilcar Cabral, a Portugál Guinea és Zöldfoki-szigetek Af­rikai Függetlenségi Pártjának főtitkára felszólalásában kije­lentette: " Lenin halhatatlan lángelméje és tanítása olyan hatalmas erő, amely segíti és állandóan ösztönzi az igazi an­tiimperialista harcosokat. A győzelembe vetett hitün­ket növeli — folytatta —, hogy az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának szavaival új­ra megerősítette a Szovjetunió Kommunista Pártjának eltökélt­ségét a felszabadító mozgalmak erkölcsi, politikai és anyagi se­gítésére. Nem csökkentjük az af­rikai szolidaritásnak és a világ többi gyarmatosításellenes erői szolidaritásának jelentőségét, ha őszintén megmondjuk, hogy har­cunkhoz a legnagyobb támo­gatást éppen a Szovjetuniótól kapjuk — hangsúlyozta Amilcar Cabral. Marc Drumaux: A belga kommunisták elsőrendű feladata a harc a békéért Marc Drumaux, a Belga Kom­munista Párt elnöke felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy az SZKP kongresszusa nagy hatást gyako­rol és a jövőben is gyakorolni fog a békéért, demokráciáért, hala­dásért és a szocializmusért vívott harc menetére. A felszólaló egye­bek között rámutatott, hogy a központi bizottság beszámolójá­ban foglalt javaslat az öt nukleá­ris hatalom tanácskozásának ösz­­szehívására nagy visszhangot vál­tott ki az egész világon. A Belga KP elnöke támogatá­sáról biztosította a szovjet kom­munisták arra irányuló erőfeszí­téseit, hogy a szocializmus világ­­rendszere szilárd, egységes család legyen, és az egész világ számá­ra a szabad népek jövőbeni világ­közösségének példájaként szolgál­jon. A Belga Kommunista Párt te­vékenységéről szólva rámutatott, hogy a párt politikájának első­rendű feladata továbbra is a bé­kéért folytatott harc. A belga kommunisták különös figyelmet fordítanak arra, hogy a legszéle­sebb dolgozó tömegeket bevonják az indokínai népek iránti szoli­daritási mozgalomba. Nicolas Saui: Határozottan elítéljük a kínai vezetők magatartását Nicolas Saui, a liban­oni Kom­munista Párt főtitkára felszóla­lásában az SZKP XXIV. kong­resszusa s a kommunista és mun­káspártok 1969. évi moszkvai ta­nácskozása közötti szoros kapcso­latra hívta fel hallgatósága fi­gyelmét. — A moszkvai tanácskozás ha­tására elért kimagasló sikerek­ — mondotta — meggyőző módon mutatják ki a kínai vezetők sza­­kadár, szovjetellenes politikai ak­namunkájának tarthatatlanságát. Pártunk határozottan elítéli a kí­nai vezetők álláspontját és a szovjetellenesség minden meg­nyilvánulását, bárhonnan indul­jon is ki és bármivel igyekezzék leplezni magát. Nicolas Saul hangoztatta, hogy hatalmas jelentőségű az a segít­ség, amelyet a Szovjetunió, az egész szovjet politika nyújt az iz­raeli agresszió ellen harcoló arab népeknek. Franz Muhri: A szocializmus első országa a béke legfontosabb tényezője Franz Muhri, az Osztrák Kom­munista Párt elnöke kijelentette: " A Szovjetunió a béke legfon­tosabb tényezője, a nemzetközi küzdőtéren a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért harcoló erők legfőbb támasza. Ennélfogva az a nyilatkoza­tunk, hogy a barátság és a szoli­daritás a szocializmus első orszá­gával pártunk legfontosabb alap­elve volt és lesz ezután is, töké­letesen összhangban van saját ha­zánk nemzeti érdekeivel. Az Osztrák Kommunista Párt véleménye szerint az imperializ­mus és a nyugatnémet revansiz­­mus elleni következetes harccal el lehet érni az európai bizton­ság problémáinak kedvező megol­dását, s ez elválaszthatatlanul összefügg a Német Demokratikus Köztársaság, valamint az Euró­pában fennálló határok teljes és minden vonatkozású elismerésé­vel. Aziz Mohammed: Pártunk küzd az iraki nép jogaiért A kongresszust üdvözlő beszé­dében Aziz Mohammed, az Iraki Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára többek között ezeket mondta: — Pártunk az októberi forra­­dalom országával, a nagy Lenta (Folytatás a 6. oldalon.)

Next