Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8. csütörtök NÉPSZABADSÁG A VDK tiltakozása az amerikai bombázások ellen Súlyos harcok Dél-Vietnam északi taraletein A VDK külügyminisztériuma kedden erélyes tiltakozást jelen­tett be az ország területén levő Vinh L­in térségének amerikai bombázása miatt. A VNA hírügy­nökség által szerdán ismertetett tiltakozás leszögezi, hogy B-52- es amerikai bombázók március 31. és április 4. között ismételten támadták Huang Lap falut. Ezzel egyidejűleg az amerikai tüzérség lőtte a VDK területén levő Vinh Quang, Vinh Than és Vinh San falvakat. [ Továbbra is súlyos harcokról­­ érkeznek hírek a Dél-Vietnam I északnyugati csücskében levő 6. számú dél-vietnami tüzérségi tá­maszpont térségéből. A népi erők szerdán is folytatták immáron egy hét óta tartó heves támadásaikat e megerősített állás ellen. A sai­­goni zsoldosok tűzzel-vas­sal igye­keznek megőrizni az általuk kulcsfontosságúnak tartott tá­maszpontot, amely a laoszi, a kambodzsai és a dél-vietnami ha­tár találkozásának közelében van. ezelőtt bejelentette, hogy vietna­mi csapatki­vonási programjának esedékes folytatásával kapcsolat­ban tesz bejelentést. A Nixon pártjához tartozó szenátorok, akik Laird hadügyminisztert keresték fel, most nyomatékosan figyel­meztették a kormányzatot, hogy az eddigi taktika folytatása, a kivonásra kerülő csapatlétszám ismertetése „már nem elegendő”. Kijelentették: az ország hangula­ta olyan, hogy az elnöknek vég­re teljesen világosan ki kell je­lentenie, mikor ér véget az ame­rikai katonai jelenlét Vietnam­ban. Több mint 300 000 amerikai katona van Dél-Vietnamban, és a jelentések szerint Nixon csa­patkivonási programjának befe­jezése után még 50—75 ezer lét­számú haderőt kíván meghatá­rozatlan ideig Dél-Vietnamban hagyni a Thieu-kormány támo­gatására. A republikánus szenátorok Ni­xon pártjának befolyásos csoport­jait képviselik, és közöttük van Scott, a párt szenátusi csoport­jának vezetője, az elnök bizalma­sa. A szenátorok akciója előtt közzétett közvélemény-kutató je­lentések arról számolnak be, hogy — elsősorban a kudarcba fulladt laoszi kaland eredményeképpen — az elnök népszerűsége mély­pontra süllyedt. Vajda Péter A DIFK küldöttsége hozzájárult a párizsi megbeszélések következő üléséhez A dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánynak a párizsi tanácskozásokon részt vevő kül­döttsége bejelentette, hogy hozzá­járul a tanácskozások soron követ­kező 103. ülésének megtartásához.­ Mint a DIFK küldöttségének szó­vivője közölte: az ülésen részt vesz küldöttségének vezetője, Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere. Az ülést már két ízben elhalasztották. Elő­ször a VDK küldöttsége kérte a soron következő ülés elhalasztását, tiltakozásul a VDK területe ellen intézett újabb amerikai légitáma­dások miatt. Egy héttel később az amerikai és a saigoni küldöttség kérte minden komolyabb indok nélkül ugyanezt. (MTI) Republikánus szenátorok ultimátuma a kormányzathoz (Washingtoni tudósítónktól.) Befolyásos republikánus szená­torok csoportja Nixon elnök elő­re bejelentett tv-beszédének elő­estéjén, példátlan ultimatív fi­gyelmeztetést intézett a kormány­hoz. Az elnök már hoszabb idővel A Calley-per ügyésze példátlan beavatkozással vádolja Nixont (Washingtoni tudósítónktól.)­­ Aubrey Dániel, a Calley-per katonai ügyésze Nixon elnökhöz írt level­ében tiltakozott az elnök „megdöbbentő és megbotránk­oz­­tató beavatkozása" ellen. Nixon elnök — mint már jelentettük — egy nappal azután, hogy Galleyt életfogytiglani börtönre ítélték, úgy intézkedett: a tömeggyilkos börtön helyett a tiszti szálláson várja ki a hosszú fellebbviteli el­járás végét, majd bejelentette, hogy az ítéletet — miután az jog­erőre emelkedett — még felül fogja vizsgálni. A katonai ügyész levelében hangoztatja: az elnök­­ politikai befolyást gyakorolt az igazságszolgáltatás rendszerére, és segítséget nyújtott ahhoz, hogy­­ a gyilkos „nemzeti hősnek” tűn­­j­jön. „Mélyen megdöbbentő, milyen sok ember az országban nem lát­ta az ügy erkölcsi tartalmát, azt, hogy amerikai katona számára törvénytelen ellenállást nem ta­núsító, fegyvertelen férfiak, asz­­szonyok, gyermekek és csecsemők kivégzése. De még ennél is sok­kal megdöbbentőbb politikai ve­zetőket látni, akik nem értik meg ezt az erkölcsi tartalmat, vagy ha megértik­, akkor politikai meg­gondolásoknak rendelik alá” — írta az elnöknek a Calley-per ka­­­­­onai ügyésze, a­ki megállapítja,­­ hogy az elnöki beavatkozás segít­séget nyújtott annak a politikai hadjáratnak, amely a per esküdt­­jei ellen folyik. E héten összeül az arab államfők képviselőinek értekezlete Mint kairói tudósítónk Becz Sándor jelenti: A napról napra fokozódó jordá­­niai válság azzal fenyeget, hogy ismét polgárháborúvá szélesedik a jordániai hadsereg és a Palesz­tina­ ellenállás fegyveres konf­liktusa. E felismerés jegyében folytatódnak annak az Egyesült Arab Köztársaság által kezdemé­nyezett értekezletnek az előké­születei, amelyen az arab állam­főik és az uralkodók képviselői vesznek részt, s amelynek az a feladata, hogy véget vessen a vérontásnak és elejét vegye a küszöbönálló polgárháborúnak. A kairói értekezlet nem vég­leges hírek szerint három nap múlva ül össze, azt követően, hogy Szadat elnök kérésére Kai­róba érkezik Ladgham, az Arab­közi Felügyelő Bizottság tunéziai elnöke. Az értekezlet behatóan megvizsgálja a Palesztinai el­lenállás létét fenyegető tragédia okait és összefüggéseit. A vita alapjául két jelentés szolgál. Az egyiket Ladgham terjeszti elő azokról a tapasztalatokról, ame­lyeket a jordániai kormány és a Palesztinai ellenállás között alá­írt kairói egyezmény végrehajtá­sával kapcsolatban szerzett az Arabközi Felügyelő Bizottság. A másik jelentés szerzője Hilmi egyiptomi dandártábornok, a ka­tonai ellenőrző bizottság vezető­je, aki beszámol a Jordániában zajló eseményekről és a bizottság működését meghiúsító akadályok­ról. Hilmi­t, mint ismeretes, két héttel ezelőtt rendelték haza Jor­dániából. A jordániai kormány közölte, nem vesz részt az arab állam- és kormányfők képviselőinek Kairó javasolta értekezletén. Abdullah Szalah külügymi­niszter kedden fogadta az EAK amm­ani nagykövetét és jegyzé­ket adott át neki, amelyben a jordániai kormány elutasítja az értekezleten való részvételt. A Palesztinai ellenállók szerdán megkezdték a kivonulást Am­­manból, miután kedden Husszein király fenyegető hangú nyilatko­zatban szólította fel őket a távo­zásra valamennyi városból, leg­később csütörtökig. Az ellenállási mozgalom központi bizottságának egyik tagja Ammanban kijelen­tette, hogy a gerillák északi tá­maszpontjaikra vonulnak vissza, és mindent elkövetnek a tavalyi kairói és amm­ani tűzszüneti egyezmények megtartásáért, bár a kormány bizonyos elemei provo­katív nyilatkozatokat tesznek. Az Izraeli Munkáspárt országos konferenciája keddi, befejező ülé­sén egyhangúlag határozatot fo­gadott el, amely kimondja, hogy Izrael nem tér vissza 1987-es ha­tárai mögé. A kormánypárt teljes támoga­tásáról biztosította Golda Meir politikáját, azt, hogy Izrael nem hajlandó kivonulni a megszállt arab területekről. A határozat „lényeges területi módosításokat” követel , s ezzel ellentétbe ke­rül az amerikai Rogers-terv el­képzeléseivel is, amely csak bi­zonyos határkiigazításokat java­solt. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány, sor halt Berlinben szerdán hivatalosan bejelentették, hogy Kohl NDK- és Bahr NSZK-államtitkár legkö­zelebbi bonni összejövetelét, Egon Bahr kérésére, április 23-ról áp­rilis 30-ra halasztották. (MTI) A CENTO-hoz tartozó országok vezérkari főnökei értekezletre ül­tek össze kedden Ankarában. A napirenden a szervezet elmúlt évi hadgyakorlatainak kiértékelé­se szerepel. (AFP) Trudeau kanadai miniszterel­nök május 17-én tizenegynapos látogatásra a Szovjetunióba uta­zik. (AP) Kétszáz „kommunistagyanús” személyt tartóztattak le az indo­néziai Bali szigetén. Valameny­­nyiüket felforgató tevékenységgel vádolják. (Reuter) Leskinen finn külügyminiszter négynapos hivatalos jugoszláviai látogatását befejezve szerdán el­utazott Belgrádból. (MTI) Félórás tűzharcban csaptak össze a thaiföldi Udon tartomány­ban a bangkoki kormánykatonák és a partizánok. A hadsereg eb­ben a körzetben „tisztogató” ak­ciókat hajt végre. (Reuter) Az NSZK santiagói nagykövetét „konzultáció céljából” visszahív­ta. A lépésre azt követően került sor, hogy Chile diplomáciai kap­csolatokat teremtett az NDK-val. (MTI) Letartóztattak 40 személyt, köz­tük Abernathy lelkészt az Egye­sült Államokban. A letartóztatot­tak egy polgárjogi követelés telje­sítéséért tüntettek New Yorkban. (AFP) Merényletet követtek el Zia Farsziu tábornok, az iráni had­bíróság vezetője ellen szerdán. A tábornok, mint a hadbíróság ve­zetője, különféle kormányellenes mozgalmak ellen indított perek vizsgálatait vezette. (Reuter) Az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozat­ban ítélte el egy szélsőjobboldali izraeli ifjúsági szervezetnek a párt lapjának szerkesztősége el­len a közelmúltban végrehajtott támadását. E szervezetek leszá­molással fenyegetik azokat, akik az izraeli csapatoknak megszállt arab tertületekről való kivonásá­ért küzdenek — szögezte le a nyilatkozat. (TASZSZ) A HÉT FILMJEI - SZERELMEM, SEGÍTS! Különös szerelmi háromszög áll a film középpontjában. A férj szereti a feleségét, s a fele­ség is több mint tíz éve él bol­dog házaséletet a férjével, ami­kor lángoló szerelemre lobban a harmadik iránt, aki mit sem vesz észre az egészből. Egészen addig, míg két vallomás véget nem vet az idilli állapotnak. A férj egy újsághír kapcsán megvallja fennkölt és modern el­veit a nemek érzelmi szabadsá­gáról s a felvilágosult gondolko­dású férj kötelező megértéséről. Válaszul az asszony szaván fogja és nemcsak eleddig magában őr­zött vonzalmát árulja el a har­madik iránt, de „modern” férje segítségét kéri a helyzet megol­dásához. Ily módon a felvilágosult elvek és a maradi ösztönök konfliktu­sa alakul ki, amelyből remek komédia kerekedhetne, ha — pél­dául — Germ­i rendezné a filmet. De Alberto Sordi rendezte, így egy gyenge, unalmas vígjátékot láthatunk csak. Sordi — aki egy­személyiben a forgatókönyv társ­szerzője, s a férj alakítója is — ugyanis az érzelgősség, a kispol­gári szentimentalizmus patentí­­rozott képviselője a filmvásznon, és most sem tagadja meg önma­gát. De könnyes meghatottság­gal szatirikus vígjátékot rendez­ni — fából vaskarika. A film banalitásba fojtja, édeskés érzelgősséggé cukrozza saját leleményét, és mindössze két vonatkozásban nyújt kárpót­lást az elpuskázott lehetősége­kért: a világhírű operatőr, Carlo di Palma nagyszerű felvételeivel és a remek színésznő, Monica Vitti, most is, ebben a harmad­rangú melodramatikus kom­­merszkomédiában is elragadó játékával. A BÖRTÖNŐR Egy infantilis és beteg­­­lelkű börtönőr „fejlődésének” rajza, patográfiája a film. Hősünk a film elején abban éli ki magát, hogy titokban szadisztikus ke­gyetlenséggel, rendszeresen, egy fülykösbottal náspángolja el a kutyáját, miközben egy magányos tengeri világítótoronyról ábrán­dozik, ahol egyedül, majd egy nővel kettesben éli izgalmas és hősies életét. Viszont egy börtön­­őrhöz nem illő emberséget tanú­sít a foglyait iránt. A film végén, miután egy fo­goly visszaélt jóhiszeműségével, megszökött, a feleségét is elcsá­bította, „szabályos” börtönőrré változik, szadisztikus kegyetlen­séggel bánik a foglyokkal, nem álmodozik a világítótoronyról — viszont jóságossá és megértővé válik a kutyájával szemben. Az állatvédő liga alighanem öröm­mel fogadja a filmet Az „ember­­védő liga" — ha volna ilyen — már kevesebb lelkesedéssel. Hi­szen a film eszmei mondanivaló­ja körülbelül így foglalható ösz­­sze:.Ne kegyetlenkedj az állatok­kal, sokkal célravezetőbb, nor­málisabb, ha az emberekkel ke­­gyetlenkedsz. Ami a film pszichológiai hite­lességét illeti, azt ez a jelképes mondanivaló — jótett helyébe rosszat várt, akivel a legjóságo­sabb vagy, az fog becsapni, a világ természetes közege az em­beri gonoszság, ami alól csak az ütődöttek kivételek stb. — tor­zítja teljesen elfogadhatatlanná. Bár a szorosan vett rendezői megjelenítést, atmoszfératerem­tést tekintve nincs ügyetlenül, kvalitás nélkül megcsinálva, Iván Bené — aki mind a két funk­ciót betöltötte — jobb rendező­nek, mint írónak, és Jiri Ilizan, a börtönőr alakítója kitűnő szí­nész. Ezért is olyan rossz hatású a film a kritikátlanabb nézőkre. Gyertyán Ervin . z IGOR SZTRAVINSZKIJ Bezárult immár a XX. századi zene klasszikus mestereinek, kor­szakromboló és teremtő géniu­szainak köre: Albán Berg, We­­bern és Schönberg, Bartók, Hin­­demith, Prokofjev és Kodály életműve után történelemmé vált Igor Sztravinszkij művészete is. 1882-ben született a Szentpé­tervár melletti Oranienbaum vá­roskában. Gyermekként találko­zott az orosz népzenével, s ami­kor Rimszkij-Korszakovnál ze­neszerzés-tanulmányait megkezd­te, minden amellett szólt, hogy zenei-eszmei folytatója lesz az Ötök irányzatának. Nem így tör­tént. A fiatal zeneszerző sorsát hamarosan eldöntötte megismer­kedése Szergej Gyagilevvel, a modern táncművészetben korsza­kot nyitó Orosz Balett vezetőjé­vel. Az együttes 1910-ben mutat­ta be a Tűzmadár című balettet, amely Sztravinszkij nevét egy­szeriben híressé tette. 1911-ben a Petruskát s 1913-ban a zenei ex­­presszionizmus egyik legneveze­tesebb alkotását, a Tavaszi áldozatot. Sztravinszkij mind ke­vesebb időt töltött hazájában, s 1914-ben, az első világháború ki­törésekor Svájcban keresett ott­hont, majd az októberi forrada­lom győzelme után Franciaor­szágban telepedett le. Mind távo­labbra került az orosz folklórtól; a 20-as évektől kezdve a sceo­­klasszicizmus hirdetője lesz, a XVIII—XIX. század zenei for­máit, dallamvilágát teremti új­já. E korszak nem egy kiemel­kedő alkotása, a Zsoltárszimfó­nia, az Oidipus Rex, az Apollón Musagéte rendkívül gyors siker­rel járja be a világ koncertter­meit. A második világháború­­ kitö­résekor Amerikába költözött, írt dzsesszművet és cirkuszi zenét csakúgy, mint szimfóniát vagy balettet. Hetvenedik életévén túl, 1953-ban, Sztravinszkij újabb fordulattal lepte meg a zenei vi­lágot, érdeklődése a dodekafónia felé fordult. Rövid, áttetsző szö­vésű művek egész sorát írta ezek­ben a kései években. Sztravinszkij zenéjét sokfelől érte támadás élete csak­nem hét, termékeny alkotó évtizede alatt. Írásai, nyilatkozatai hajdan épp­úgy megbotránkozást keltettek, mint provokálván nyers hangzású kompozíciói. Azóta azonban mind világosabban érzékelhető Sztra­vinszkij hatalmas jelentősége szá­zadunk zenéjében. Bartók nem titkolta, mennyit tanult Sztra­vinszkij partitúráiból, mások tán titkolták vagy irigyelték is sike­reit, de éppúgy tanultak tőle. Al­kotó korszakai manapság már mindinkább egybemosódnak, hisz nyilvánvaló, hogy egyazon szán­dék, magatartás nyilvánul meg a folklorisztikus művekben, a neo­klasszicista vagy éppen dodeka­­fon alkotásokban, egyazon vilá­gos formaérzék s lenyűgöző mu­zikalitás■ hat a hallgatóra Sztra­vinszkij jelentékeny műveivel való megismerkedésekor. Mondták, világpolgár volt, be­szélt vagy féltucat nyelvet, de az oroszt soha el nem felejtette, aminthogy műveinek java is ma­gán viseli az orosz zenei nyelv hatását, 89 éves volt, amikor vég­leg eltávozott századunk zenéjé­nek óriása; nemcsak a múzsáit fia, hanem a szerencséé is, a si­keres modern zeneszerző. Meg­élte, miként vonulnak be alkotá­sai a zenetörténetbe, gazdag örök­séget hagyott kortársaira és utó­korára. B. J.

Next