Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

A tatabányai választási nagygyűlés A tatabányai választópolgárok a délutáni órák­ban a Népházban nagygyűlésen találkoztak Fock Jenővel, a megye képviselőjelöltjével. A nagygyű­lés mintegy kétezer részvevője hosszan tartó, lel­kes tapssal köszöntötte a miniszterelnököt. Az el­nökségben helyet foglalt Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Kreszner László, a me­gyei tanács vb-elnöke, Budai Károly, az SZMT vezető titkára, Takács Tihamér, a városi pártbi­zottság első titkára, Sütő András, a városi tanács vb-elnöke, Izsáki Mihály, a megyei népfrontbi­zottság titkára, továbbá a megye képviselőjelölt­jei, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek több más képviselője. A Himnusz elhangzása után Kreszner László köszöntötte a választókat és megnyitotta a nagy­gyűlést. Ezután Fock Jenő mondott választási be­szédet, az elosztást alapvetően meghatá­rozó kormányzati szintű dönté­seknél vannak jelen, de minden szinten részt vesznek a jövede­lem felosztásában. A központi tervezésnek össz­hangot kell teremtenie a jöve­delmek pénzbeli elosztása és a termelés anyagi szerkezete kö­zött. Köznapi nyelven arról van szó, hogy csak azt tudjuk elosz­tani, amit megtermeltünk. Más­részt csak akkor zavartalan az elosztás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amelyek­re a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak szük­ségük van. Ha ezt az összhangot nem tudjuk megteremteni, áru­hiány keletkezik, vagy növeksze­nek az elfekvő készletek, sőt mindkettő egyidőben is előfor­dulhat. Az életszínvonal egyik legfon­tosabb jellemzőjeként említette a miniszterelnök a lakosság ellá­­t­­ását anyagi javakkal. Megállapí­totta, hogy a múlt esztendőben a lakosság áruellátása sokat ja­vult: a hazai termelés és a fo-­­gyasztási cikkek importja lehe- t­­ővé tette, hogy a legtöbb áru­csoportban az azonos rendelteté­sű olcsóbb és drágább termé­kekből egyaránt folyamatos le­gyen az ellátás. Korántsem vagyunk azonban mindennel elégedettek, s termé­keink minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el jogos bí­ráló megjegyzések és észrevéte­lek. A kormány az irányító szer­vek kötelességévé tette, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak az ármozgások való­di okainak feltárására és szigo­rúbban járjanak el azokkal szemben, akik tisztességtelen ha­szonszerzéssel akarnak eredményt elérni. Árhatóságaink — az Országos Anyag- és Árhivatal, a minisz­tériumok, a tanácsok — és a né­pi ellenőrzés társadalmi munká­sai tavaly több mint 30 ezer ár­­ellenőrzést tartottak és a szük­séges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, ár­korrekciók — 14 vállalatra szab­­­­tak ki jelentős gazdasági bírság­­­got jogtalan áremelés miatt. Fock Jenő Bevezetőben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a népköztársaság kor­mánya nevében üdvözölte a nagygyűlés részvevőit, Tatabánya választópolgárait, s hozzátette: nagy öröm és megtiszteltetés szá­mára, hogy Tatabánya-Újváros országgyűlési képviselőjelöltje lehet; olyan nagy múltú munkás­városé, amely város és bányavi­dék az osztályküzdelem nagy, nyílt összecsapásainak idején, úgyszintén a békés alkotómunka, az egykori széncsaták és a ké­sőbbi, mindig talpig embert kí­vánó helytállás időszakában is példát mutatott. Érzem a felelős­séget, hogy e történelmi neveze­tességű munkásváros jelölt or­szággyűlési képviselőnek­­ mon­dotta, majd a közelgő választá­sokra utalva kifejezte meggyőző­dését, hogy népünk szavazataival támogatja a Hazafias Nép-Hazánkban a szocializmus tel­jes felépítés­ének egyik központi feladata a demokratizmus to­vábbfejlesztése, kiterjesztése. A szocialista demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen az üzemi, válla­lati demokratizmus erőteljes fej­lődése nélkül. Minden vezető kö­telessége szoros, személyes kap­csolatot tartani, alkalmat bizto­sítani a dolgozóknak álláspontjuk kifejtésére. A vezetők kötelessége szüntelenül figyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni ja­vaslataikra, cselekvőkészségükre. A továbbiakban az utóbbi négy esztendő szocialista építőmunká­jának eredményeiről szólt. Ezek között említette meg, hogy sike­res volt a gazdaságirányítás je­lenlegi rendszerére való áttérés a tervidőszak harmadik esztendejé­ben. A reform elősegítette szo­cialista tervgazdálkodásunk to­vábbfejlesztését és azt, hogy cél­tudatosabban juttathassuk ér­vényre alapvető társadalmi érde­keinket. Szólt arról, hogy üzemeink az idén első ízben önállóan alakítják ki ötéves terveiket. Felelősséggel kell mérlegelniük, dönteniük fon­tos, közvetve a népgazdaság fej­lődésére, közvetlenül pedig saját jövőjükre rendkívül nagy hatást gyakorló ügyekben. Részletesen kitért Fock elvtárs a harmadik ötéves terv idején el­ért eredményekre, a népgazdaság különböző ágazatainak fejleszté­sében született sikerekre, s azok­ra a feladatokra is, amelyeket a következő időszakban kell meg­oldanunk. A továbbiakban hang­súlyozta: " Alapvető céljaink a negyedik ötéves tervben is változatlanok. Az építőmunka üteme esztendők óta töretlen, s mindannyiunk kö­zös érdeke, hogy ez a jövőben is így legyen. Ezután is a társadal­mi termelő tevékenység intenzív fejlesztésére törekszünk. Egyaránt fejleszteni kívánjuk az ipart és a mezőgazdaságot. Ellső­­sorban a szocialista országokkal, de a tőkés világgal is bővítjük front választási felhívásában megfogalmazott célokat, s kinyil­vánítja akaratát, készségét, hogy még következetesebben és magasabb színvonalon folytassuk a szocializmus teljes felépítésé­nek munkáját. Hozzáfűzte: — Ha­zánkban a belpolitikai helyzet nyugodt, a politikai közhangu­lat kiegyensúlyozott. Társadalmi rendszerünk és ezen belül a po­litikai hatalom az eltelt négy esz­tendő során tovább erősödött. Or­szágunkban szilárd a közrend és a törvényesség, minden becsüle­tes, törvénytisztelő állampolgár biztonságban él és dolgozik. Ál­lamhatalmi szerveink a dolgozó nép érdekében fellépnek a tör­vénysértőkkel szemben, és azon leszünk, hogy a jövőben még kö­vetkezetesebben védjék a társa­dalom és az egyes állampolgárok érdekeit, kooperációs kapcsolatainkat. Szükségesnek tartjuk a szocialis­ta integráció magasabb fokára való eljutás módjainak kimun­kálását. A nemzeti jövedelem fel­osztásában továbbra is fenn akar­juk tartani a felhalmozás és a fogyasztás eddigi helyes­­ará­nyát, s arra törekszünk, hogy ez­után is biztosítsuk a gazdaság gyorsuló növekedésének és a nép­gazdaság tartós egyensúlyának alapvető feltételeit. A népgazdaság tartós egyensú­lyának biztosítása érdekében a mostani tervidőszakban a gazda­sági növekedés ütemét az egyen­súlyi követelményeknek megfe­lelően szabályozzuk. Elsősorban a beruházásoknál mutatkozó fe­szültségeket akarjuk végérvénye­sen megszüntetni. A beruházások valamennyi szakaszában, a ter­vezés előkészületeitől a kivitele­zés befejezéséig szigorú fegyelmet fogunk meghonosítani. Alapvető célunk a jogos társa­dalmi igények mind teljesebb ki­elégítése. Végső fokon mindaz, amit a gazdaságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő em­ber boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megva­lósítani, amilyen mértékben ter­melésünk gazdaságossága és en­nek legfontosabb tényezője, a ter­melékenység fejlődik. A termelé­kenység ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 szá­zalék volt, a tervezett 24—27 szá­zalékkal szemben. Bízunk benne, hogy a következő esztendőkben ez a javulás folytatódik. Erre min­den lehetőségünk meg is van. A termelékenység emelése az egyetlen lehetősége az ismert munkaerő-probléma megoldásá­nak is. A termelésbe bevonható új munkaerő létszáma korlátozott, s úgy tűnik, hogy a vállalati anya­gi ösztönzés önmagában nem elég és hatékony eszköze az élőmun­kával való takarékosságnak. Erő­sítenünk kell tehát azokat a köz­­gazdasági ösztönzőket, amelyek lendületet adhatnának a gépesí­tésnek, az automatizálásnak is. gazdasági prognózishoz viszonyít­va lényegesen nagyobb az ener­giaigény, biztosítani fogjuk, hogy a szénbányászat megnövekedett feladatait zavartalanul elláthas­sa. Ezek a feladatok nincsenek el­lentétben a hazai szénhidrogén­programmal, a kőolaj- és a gáz­­kitermelés intenzív fejlesztésével. Helytelenül vélekednek, akik szembeállítják a két kérdést. A szénbányászaton belül is sa­játos szerkezetváltozás ment vég­be. A jobb minőségű szenek kiter­melése került mindinkább előtér­be, s az összes szénfelhasználáson belül nőtt az erőművek szénfel­használásának aránya. Ezért mielőbb hozzá kell lát­ni olyan bányanyitási munkála­tokhoz, a termelékenységet nö­velő fejlesztéshez és a szénterme­lő kapacitásoknak olyan pótlásá­hoz, amelyek révén biztosítható — az egyébként kedvezően ala­kuló energiastruktúra változásai mellett is — a korszerű, az igé­nyekhez igazodó széntermelés. A bányászokat pedig ezután is meg­különböztetett erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. Népgazdaságunk jelenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban intézke­déseket tett a jó minőségű sze­net termelő szénmedencék re­konstrukciójának folytatására. A kormányhatározatban külön hangsúlyt kapott a tatabányai, a dorogi és az oroszlányi szénme­­dencék új bányatelepítési lehe­tőségeinek vizsgálata. Új bányák nyitására van szükség, mert a készletek fogynak, egyes aknák kimerülnek, s ezek kiesését pó­tolnunk kell. A kormány a bányászlétszám stabilizálására és a többletterme­lés ösztönzésére jelentős — mint­egy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket ha­gyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgozók pótszabadságát, a hosz­­szabb ideje ilyen szolgálatot el­látók évi fizetett szabadsága több lehet 24 napnál. A termelő dol­gozók évi összes szabadsága — az engedélyezett pótszabadságok­kal — elérheti a 36, a kiszolgáló dolgozóké a 30 napot. Egyszóval a szénbányászatnak országunk­ban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek. Arról is beszámolhatok, hogy a kormány 1971-ben, még az év el­ső felében, megtárgyalja a to­vábbi 10—15 éves időszak ener­­giafejlesztési programját és meg­határozza energiaszükségletünk kielégítésének legfontosabb fel­adatait. Gazdasági ereik­tién­et­­k a sz­ocralíz­ikást építő ember boldogoslását szolgálják A szén szerepe az energiaellátásban A következő öt-tíz esztendő várható fejlődéséről szólva a kor­mány elnöke említést tett a gaz­dálkodásunkban előirányzott szer­kezeti változtatásokról , mint például a kém­izálás, az alumí­niumipar fejlesztése, a számítás­technikai eszközök gyártása és al­kalmazásának elterjesztése, a jár­műprogram megvalósítása, a kor­szerű építőipari módszerek meg­honosítása, nem utolsósorban pe­dig népgazdaságunk energiastruk­túrájának korszerűsítése —, majd a szénbányászat jövőjével foglal­kozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió ton­na marad. Annak ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén szá­zalékos részesedési aránya csök­ken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fogyasztói igé­nyek kielégítésében változatlanul jelentős. Mivel az utóbbi évek során a NKF SZABADSÁG 1971. április 8. csütörtök A nemzeti jövedelem elosztásának alapvető elvei Foglalkozott a kormány elnö­ke a nemzeti jövedelem elosztá­sának kérdésével. Rámutatott: jövedelemelosztásunk fő ará­nyait és a felhasználás irányát népgazdasági terveink szabá­lyozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasz­nálásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét, így például a követke­ző öt esztendőben a nemzeti jö­vedelemnek hozzávetőlegesen 23 —25 százalékát akarjuk felhal­mozásra és 75—77 százalékát fo­gyasztásra fordítani. Ismeretes, hogy a szakszervezetek nemcsak A szolgáltatás nem szívesség, hanem kötelesség örvendetes, hogy a fejlődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghaladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azon­ban nem szívesség, hanem köte­lesség, nem valamiféle kegy gyakorlása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb élet­­színvonal szükségleteinek kielé­gítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játsz­­szanak hatóságot, hanem a szol­gáltatóhoz illő módon megbe­csüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kérdésé­ről szólva a kormány elnöke nagy fontosságúnak mondta a termelt javak és a bérek szocia­lista elvek szerinti elosztását, s nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növekedése az eddi­ginél még következetesebben kap­csolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A mun­kások és az alkalmazottak reál­bére öt év alatt várhatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az el­végzett munka szerint változza­nak a jövedelmek. A családi kö­rülmények azonban ma még nagymértékben befolyásolják a jövedelmi különbségeket. Azok a családok, ahol sok a már nem kereső, idős, illetve a meg nem kereső fiatal eltartott, jóval nehe­zebben élnek, mint mások. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan növekvő többletkiadá­sokból. A sokgyermekes csalá­dokra a gyermeknevelés költsé­gei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági ter­veinkkel összhangban rendszere­sen emelnünk kell majd a csa­ládi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelé­sével kapcsolatos anyagi terhek jelentős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjasokért A nyugdíjak automatikus emel­kedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fej­lesztjük bölcsődei, óvodai és kol­légiumi hálózatunkat. A negye­dik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákott­honi helyet létesítünk. Ez is ha­tékony segítség lesz a fizikai dol­gozók gyermekeinek továbbtanu­lásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Mindez együt­tesen éreztetni fogja hatását azokban a nagy családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem átlaga ma még alacsony Büszkék lehetünk szociálpoli­tikai eredményeinkre is. Az el­telt fél évtizedben a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgon­dozási segély, valamint a nyug­díjak növekedése volt a legszá­mottevőbb. A családi pótlékban részesülő családok száma 600 000- ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi egymilliárd 600 millió forintról tavaly kétmilliárd 800 millió fo­rintra emelkedett. A gyermekgondozási segélyre a múlt esztendőben egymilliárd 200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970- ben 13 milliárd 100 millió forint volt. Foglalkoznunk kell olyan em­beri problémákkal is, amelyek csak társadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer — tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas ko­rúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátartozója. Érdekükben teszem szóvá és hí­vom fel e helyről is az üzemek, a vállalatok, az intézmények és a termelőszövetkezetek figyelmét: törődjenek jobban az idős egye­dülálló nyugdíjasaikkal. Ez ter­mészetes emberi kötelességük. A lakáskérdés Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakáshelyzet alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendőben — egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra törekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmények között éljenek. Közvéleményünk időszerűnek és szükségesnek tartotta a lakás­­gazdálkodás problémakörének át­fogó rendezését is. A nemrég ho­zott határozatok megvalósításá­tól a lakásviszonyok további ja­vulását, a jobb lakáseloszlást és a terhek igazságosabb megoszlá­sát várjuk. Megállapította a kormány el­nöke, hogy egyes bányavidéke­ken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem fejlődött kielégí­tően. Ezért figyelemmel a kény­szerű szanálásokra is­­ fokozni kell a bányavidékeken a lakás­építkezés ütemét. Komárom me­gyében a harmadik ötéves terv időszakában több mint 11 ezer új lakás épült, azonban sok tönk­rement régi lakást le kellett bon­tani, s így a lakásállomány öt év alatt mintegy 7200-zal emel­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next