Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 1, csütörtök (Folytatás a 2. oldalról.)­kedett. A mostani tervidőszakban a megyében 15—16 ezer lakás épül, s 1975 végén a megye la­kásállománya meghaladja majd a 100 ezret. Úgy vélem, ezzel már sok család gondján enyhí­tünk. A berken leginkább elmaradt szakmák jövedelmének emelése Amint pártunk­­ kongresszu­sa is rámutatott, az országépítő célok elérésének fontos feltétele és követelménye, hogy a nem­zeti jövedelem emelkedésével összhangban növeljük a nép élet­­színvonalát — mondotta a továb­biakban. — Emellett egyes tár­sadalmi rétegek, csoportok jöve­delmében az évek folyamán in­dokolatlan különbségek alakul­nak ki. Ezek megszüntetésére időközönként központi bérintéz­kedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva, a kormány a Szak­­szervezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának korábbi ál­lásfoglalása alapján — néhány területen béremelésekre hozott határozatot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország köz­véleményét arról, hogy 1971. jú­nius 1-én — összhangban a ne­gyedik ötéves terv életszínvonal­emelési előirányzatával — a kö­vetkező központi bérintézkedése­ket hajtjuk végre: Felemeljük az alsó és a közép­fokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetmé­nyét 20 százalékkal. Ez az intéz­kedés mintegy 110 ezer pedagó­gust érint. Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egyész­­ségügyi középkáderek (ápolók, la­boránsok, asszisztensek, műtősök­ stb.) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 száza­lékkal. Emeljük a fegyveres erők és testü­l­etek kötelékében szolgála­tot teljesítő hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetmé­nyét 10 százalékkal. A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot for­dítunk az érintett kategóriák életszínvonalának javítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. A végrehajtás kimunkálása az érintett minisztériumok­ és szak­­szervezetek közös és felelősségtel­jes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béreme­lésnél az egyen­lősdi. Például a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is használni, hogy a természettudományos sza­kokon végzők az oktatás terüle­tén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem területén helyez­kedjenek el egy-két évi nevelői tevékenység után. Ezeket az intézkedéseket olyan­­ körülmények között hoztuk meg,­­ amikor számba kellett vennünk­­ a költségvetésben mutatkozó is­meretes hiányokat. Mégis így ha­tároztunk, mert gazdasági életünk fejlődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük, s tudjuk, hogy ez az élet­­színvonal további növelését elő­segítő lépés is hozzájárul a mun­kakedv és felelősség növeléséhez. A népgazdaságunk adott lehető­ségeinek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatását na­gyon jelentősnek tartjuk, mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Már­pedig, ha egy pedagógus vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsülést, nagyobb kedvvel­, jobb közérzettel végzi munkáját, annak a szülő vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család érzi majd kedvező követ­kezményeit. Hazánk védelme, biztonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőink­nél és testületeinknél — néphad­seregünkben, a Belügyminiszté­rium szerveinél és másutt — szol­gálatot teljesítők kitartó és áldo­zatos munkáját, példaadó helyt­állását. Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel korántsem oldot­tunk meg minden égető problé­mát. Éppen a most lezajlott szak­­szervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területe­ken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anya­gi erejéhez mérten sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgo­zó népünk tanúsíthatja. A mos­tani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bé­rét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások­ bérszínvonalától. Erősítsük gazdasági együttműködésünket a szocialista országokkal Nemzetközi gazdasági kapcsola­tainkkal összefüggésben a Minisz­tertanács elnöke aláhúzta: " Minden vonatkozásban bőví­tenünk kell külkereskedelmünket, a mainál hatékonyabban fel kell használnunk a nemzetközi együtt­működésben rejlő nagy lehetősé­geket. Együtt a szocialista orszá­gokkal, elő kell segítenünk a szo­cialista nemzeti gazdaságok kö­zötti integrációs folyamatokat és a különböző kooperációs együtt­működések további kiterjesztését. Exportra gyártott termékeinkkel szemben a külföld mind nagyobb igényeket támaszt. Éppen ezért időszerűnek tart­juk, hogy a következő években a KGST-országok kormányai sok­oldalúan egyeztessék gazdaság­politikai elképzeléseiket, hogy ez­zel is elősegítsék a szélesebb ér­telemben vett munkamegosztást a termelés legfontosabb ágazatai között. Az egymástól elkülönült nép­gazdaságokban sok olyan nemkí­vánatos párhuzamosság alakult ki, amely akadályozója, fékje a világszínvonalat biztosító terme­lésnek, termelékenységnek. Mi, magyarok, különösen nagy jelen­tőséget tulajdonítunk a tüzelő­anyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását célzó szoros együttműködésnek. Be kívánunk kapcsolódni az energiarendszerek, az olaj- és gázvezetékek közös építésébe. A kész- és félkész termékeknél a A választási nagygyűlés részvevőinek egy csoportja. NÉPSZABADSÁG nemzetközi munkamegosztás fej­lesztésében, továbbá természeti és ásványi kincseink közös kiterme­lésében is határozottabban léphe­tünk előre. A szocialista testvérországok között a gazdaságpolitika említett összehangolása óriási jelentőségű az egész szocialista közösség to­vábbi fejlődése szempontjából. A nagy fontosságú népgazdasági ága­zatok fejlesztése és a beruházá­sok összehangolása lehetővé teszi a tudomány és technika élenjáró eredményeinek gyorsabb megho­nosítását, hasznosítását a terme­lésben, versenyképességünk növe­lését, nyét — beleértve az Egyesült Ál­lamok széles néprétegeit is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív akcióival, ellenkezőleg, Kambodzsára és Laoszra is kiterjesztette barbár háborúját. Mindez a „vietnami­­zálás” jegyében történik. Az amerikai imperialista vezető kö­rök által nem várt események bizonyítják, hogy az a szégyen­letes elképzelés, amely az ázsiai népek egymás elleni harcára épít, máris bukottnak tekinthető. A vietnami, a kambodzsai, a lao­szi szabadságharcosok súlyos ka­tonai vereségeket mérnek az amerikai zsoldban álló dél-viet­nami martalócokra, a csatlós csa­patokra és az USA-hadigépezet­­re. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szabadságszerető indo­kínai népek győzelmei nyomán távozásra kényszerül az agresz­­szor, s eljön majd az idő, ami­kor Indokína népei szabadon és békében élhetnek, olyan társada­lomban, amelyet választanak ma­guknak. Fock Jenő beszél a nagygyűlésen. Rendezni kell a bizonytalan európai viszonyokat Ezután a nemzetközi politika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock elvtárs. Hangoztatta, nagy figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet alakulását, hazánk nem­zetközi kapcsolatainak fejlődését. Tevékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzet­közi helyzet javítását, a béke és a biztonság megszilárdítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködését szolgálja. Emlékeztetett az utóbbi időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezdeményezésére, a Var­sói Szerződés tagállamai „Buda­pesti felhívására”, s leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérkezett az idő, hogy a bizony­talan európai viszonyok rendezet­tebb alapokra kerüljenek; min­den ország ismerje el a második világháború után Európában ki­alakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körülmé­nyek, amelyek bizalmatlansághoz, esetleg fegyveres konfliktusokhoz vezethetnek. Úgy véljük, elérke­zett az ideje, hogy kontinensünk országai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet előkészíté­sének aktívabb szakaszára, a ta­nácskozás sokoldalú előkészítésé­re. A kétoldalú konzultációk után, a további előrehaladás cél­jából szükséges, hogy az európai államok képviselői együttesen ta­nácskozzanak és véglegesen meg­állapodjanak a legfontosabb kér­désekben. — A szocialista országok — köztük hazánk — továbbra is ak­tív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági értekezlet összehívása, Európa legégetőbb problémáinak megoldása érde­kében. A múlt évben aláírt szov­jet—nyugatnémet és lengyel— nyugatnémet szerződés jól szol­gálja az európai biztonság ügyét. A szerződések ratifikálá­sa azonban még hátravan; a ra­tifikálás elhúzása, sőt megaka­dályozása érdekében sorompóba lépett mind az amerikai imperia­lizmus, mind a nyugat-németor­szági reakció. Szeretném nagyon határozot­tan leszögezni: tévednek, akik azt hiszik, hogy az európai biz­tonság ügye csak a szocialista or­szágoknak sürgős, a kapitalista országoknak nem. Az európai bé­ke és biztonság létfontosságú az összes európai ország számára, ezért mindenkinek munkálkod­nia kell annak megszilárdításán. A világpolitika másik gyújtó­pontjában, Indokínában, az utóbbi időben nem javult a hely­zet, ellenkezőleg, tovább bonyo­lódott. Nixon, az Egyesült Álla­mok elnöke 1968-ban, a válasz­tási küzdelemben kijelentette, hogy elnökké választása esetén belátható időn belül kivonja az amerikai csapatokat Vietnamból és befejezi a háborút. Nixon több mint két esztendő óta az Egyesült Államok elnöke, de ez ideig nem sokat tett ígéretének beváltására. A világ közvélemé­ Kapcsolataink a világgal Az utóbbi időszakban tovább növekedett a Magyar Népköztár­saság tekintélye a világban. Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövetségünket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­hoz tartozó szocialista országok­kal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. E feladatot is sikerrel telje­sítettük. Fejlődtek kapcsolataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztár­sasággal, a Kubai Köztársasággal, a Jugoszláv Szövetségi Szocialis­ta Köztársasággal, a Koreai Népi (Folytatás a 4. oldalon.) » A Magyar Népköztársaság — szoros egységben a többi szocia­lizmust építő országgal — erejé­hez mérten segíti, támogatja az indokínai népek igazságos sza­badságharcát. Szolidárisak va­gyunk osztálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság népével, velük vagyunk az amerikai imperializmus ellen, szocialista hazájuk megvédéséért és felvirágoztatásáért vívott har­cukban. Álláspontunk szerint a délkelet­ázsiai problémák hamarabb meg­oldódnának, ha javulna az együtt­működés a Kínai Népköztársa­sággal, ha szorosabbra zárulná­nak a sorok a Kínai Népköztár­saság s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, magyarok, céltudatosan és következetesen az egység megteremtésén. A szocialista közösség más or­szágaival együtt a Magyar Nép­­köztársaság is sok konkrét erőfe­szítést tett azért, hogy a világ bé­kéjét is fenyegető izraeli agresz­­szió következményeit — minden e térségben élő nép jogos érde­keinek figyelembevételével poli­tikai eszközökkel felszámolják. Támogattuk és támogatjuk a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának végrehajtását, amelyet Izrael konokul ellenez és végrehajtását mind ez ideig elsza­botálta. Örömmel üdvözöltük az Egyesült Nemzetek főtitkárának és megbízottjának, Gumiár Jar­­ring nagykövetnek a békés ren­dezésre irányuló erőfeszítéseit. Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársaság kormányának a konfliktus békés megoldására tett pozitív javaslatait. Mérték­tartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív magatar­tása és a tűzszünet lejárta elle­nére tartózkodik a harci cselek­ményektől. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Arab Köztársaságtól és a többi megtámadott arab or­szágtól többet elvárni nem lehet. Most Izraelen és legfőbb támo­gatóján, az Egyesült Államokon a sor. Ha továbbra is akadályoz­zák a köz­el-keleti konfliktus bé­kés megoldását, ne csodálkozza­nak, ha az egész világ megbé­­lyegzi magatartásukat. A helyzet esetleges kiéleződéséért is visel­niük kell a teljes politikai felelős­séget. Mi a magunk részéről tel­jesen jogosnak tartjuk és támo­gatjuk a haladó arab országok politikai akcióit, védelmi képes­ségük, katonai készenlétük, éber­ségük fokozását, a megszállt arab területek visszaszerzéséért vívott harcukat. Segítjük, támogatjuk az Indokínai népek igazságos harcát

Next