Népszabadság, 1971. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

4 (Folytatás a 3. oldalról.) Demokratikus Köztársasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetői részéről is mutatkozik bizonyos készség államközi kapcsolataink normali­zálására. Mély ideológiai ellenté­teink a kínai fél merev magatar­tása következtében sajnos, to­vábbra is fennállnak, s amíg a kí­nai vezetés nem tér vissza a mar­xizmus—leninizmus helyes útjá­ra, a pártjaink közötti ellentétek továbbra is fennmaradnak. Mert együttműködésre készek vagyunk, de szilárd elveinket, melyek he­lyességéről meg vagyunk győződ­ve, nem adhatjuk fel. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete több alka­lommal tanácskozott. Rendszere­sek voltak a KGST vezető szer­veinek ülései, több alkalommal konzultáltak egymással a test­vérországok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista országok szo­ros és folyamatos együttműködé­se eleven valósággá lett. Fejlesztettük együttműködé­sünket Afrika, Ázsia és Latin- Amerika független országaival is. Erőnkhöz mérten támogattuk a nemzeti felszabadító mozgalma­kat. A tőkésországok vonatkozá­sában a békés egymás mellett élés megvalósítására, a normali­­zált viszonyok, a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Magyar Népköztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 országgal áll diplomá­ciai kapcsolatban. A Magyar Népköztársaság ak­tív tevékenységet fejtett ki a nemzetközi szervezetekben is. Kormányszerveink, illetve külön­böző magyar társadalmi szer­veink és testületeink munkája hozzájárul ahhoz, hogy a szocia­lizmust építő Magyar Népköztár­saságot az egész világon megis­merjék. Mi ezeket a fórumokat is felhasználjuk a világ békéjéért, a népek függetlenségéért, az impe­rializmus ellen vívott harcunk­ban. A továbbiakban hangoztatta, hogy a népek békéjének, a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok együttműködésének leg­főbb akadályozója a nemzetközi imperializmus vezető ereje, az Egyesült Államok. A mind ag­resszívabb, minden kalandor­ságra hajlamos amerikai imperializmus áll a különböző válságok és konf­liktusok mögött, makacsul ellen­szegül a vitás kérdések békés esz­közökkel történő megoldásának. Igyekszik akadályozni a haladást. — A szocialista világrendszer sze­repe a világban egyre nagyobb, mind meghatározóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfontosabb nemzetközi kérdésekben egysége­sen lépne fel. Ezért kell az egység megerősí­tésén munkálkodnia minden szo­cialista országnak. A Szovjet­uniót és legközelebbi szövetsége­seit — köztük hazánkat — e te­kintetben nem érheti semmilyen szemrehányás. Az SZKP XXIV. kongresszusa kimagasló eseménye a kommunista mozgalomnak A nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő eseményéről, az SZKP XXIV. kongresszusáról szólva a kormány elnöke rámu­tatott: " Ez a nagyszabású tanácskozás, a kommunisták munkaértekezle­te, mérföldkő a szovjet nép tör­ténelmi útján, egyben kimagas­ló eseménye a szocializmust épí­tő országok életének, a világ kommunista mozgalmának, az egész nemzetközi életnek. A kongresszust, az egész világhoz hasonlóan, nagy figyelemmel kí­sérjük mi, magyarok is. Vala­mennyiünkre mély hatással volt az SZKP Központi Bizott­ságának beszámolója és a kong­resszus tanácskozása. Kiemelkedő jelentőségűnek ér­tékeljük Brezsnyev elvtárs mé­­lyenszántó helyzetelemzését a Szovjetunió belső helyzetéről, s mindazokat a tennivalókat, ame­lyek tovább erősítik a Szovjet­unió Kommunista Pártjának ve­zető szerepét a kommunizmus építésében, a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének megszilárdításáért folyó küzdel­met s a külpolitikai kezdeménye­zéseket, amelyek jelentősen meg­javítják a világbéke biztosításá­nak feltételeit. Nagy figyelemmel tanulmányozzuk Koszigin elvtárs beszámolóját a szovjet népgazda­ság elkövetkező fejlődéséről, a kommunizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülményeinek pozitív változásairól. Az SZKP kongresszusán meg­fogalmazott értékelésekkel a leg­teljesebb mértékben egyetér­tünk, örülünk azoknak a nagy sikereknek, amelyeket pártjuk vezetésével a Szovjetunió né­pei elértek a kommunizmus épí­tésében és lelkesedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusának ta­nácskozásain megfogalmazódnak, előrevetítve a békés építőmun­ka, a kommunista társadalom újabb nagy sikereit. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz barátunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is céltudatosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezett mun­kával tudunk csak tovább ha­ladni gazdasági és társadalmi fej­lődésünk útján. Sikereink — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a vi­lág haladó erői gyarapodásának szerves részét képezik. Munkás­­osztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük ah­hoz, hogy politikánkat követke­zetesen valóra tudjuk váltani. Kérem, szavazatukkal, bizalmuk­kal és mindennapi munkájukkal támogassák igazán nemes és von­zó nagy társadalmi céljaink meg­valósítását! Fock Jenő beszédét nagy tet­széssel és hosszan tartó tapssal fogadták a gyűlés részvevői. A kormány elnökének beszéde után felszólalt Salamon Hugóné, a vá­rosi­ tanács vb elnökhelyettese, a város képviselőjelöltje, Zsiga Já­nos, a 12-es akna vására, városi tanácstagjelölt és Herceg László, a városi népfrontbizottság elnö­ke. A lelkes hangulatú nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. A nagygyűlés után a kormány elnöke hosszan tartó eszmecserét folytatott a megye és a város ve­zetőivel. Szerdai választási gyűlések Németh Károly az újpesti választókkal találkozott Újpesten az Egyesült Izzó Mű­velődési Házában tartottak nagy­gyűlést, amelyen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti pártbizott­ság első titkára, a IV. kerület 9-es választókerületének képviselője­löltje ismertette választóival a fő­város fejlődését, beszélt Újpest gyarapodásáról, a helyi és az or­szágos gondokról, tervekről egy­aránt. A gyűlésen, amelyen ott voltak a környező gyáraik, üze­mek, a Chinoin, a Bányagépgyár, a Duna Cipőgyár, a Pamutnyomó­­ipari Vállalat, az Egyesült Izzó, a Bőripari Vállalat munkáskollek­­tíváinak küldöttei s a kerület la­kosságának képviselői, felszólalt Benjámin László kétszeres Kos­­suth-díjas költő is, aki szintén Újpesten képviselőjelölt. A Hazafias Népfront salgótar­jáni bizottsága által a József At­tila Művelődési Központban ren­dezett szerdai nagygyűlésen Bru­­tyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, a bányászváros képviselőjelöltje mondott beszédet. A szolnoki vá­lasztási nagygyűlés egyik szónoka Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter volt, a kapos­vári Latinca Sándor megyei mű­velődési központban tartott nagy­gyűlésen pedig dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. NÉPSZABADSÁG 1971. április 8. csütörtök AZ SZKP XXIV. KONG­­ESSZUSA A szerdai vita Az SZKP XXIV. kongresszu­­­­­án igen nagy érdeklődés kíséri a gazdasági kérdések megvitatá-­­­sát, és mivel szerdán elsősorban , gazdasági vezetők kaptak szót, a kongresszuson uralkodó tárgyi­lagosságnak és szakszerűségnek a légköre még szembetűnőbbé vált. Az egyik legtöbbet érintett kér­dés az ágazati és a területi ter­vezés, illetőleg azok összehango­lása volt. Ezzel kapcsolatban Bajbakov, az Állami Tervbizott­ság elnöke megfogalmazta a ve­zető elvet: a megfelelő arányok biztosításában és az összhang megteremtésében mindig azt kell szem előtt tartani, hogy a helyi érdekek nem kerekedhetnek fe­lül, az össztársadalmi érdek min­­denekfölött álljon. Csirjajev, jakut első titkár, jó példáját adta annak, hogyan le­het helyileg is szem előtt tarta­ni ezt a fontos elvet. A Szov­jetunió távoli északi vidékei rendkívül gazdag arany-, gyé­mánt-, nikkel-, réz-, wolfram-, jó minőségű szén- és legújabban gázlelőhelyekkel rendelkeznek. Ezeknek a kiaknázása természete­sen nagy erőfeszítéseket követel, és így a beruházások ésszerű fel­­használásában ki kell alakítani a megfelelő fontossági sorrendet, tekintetbe véve a vidék sajátos­ságait. Minthogy északon legdrá­gább a munkaerő, ritka kincsnek számít, maximális mértékben kell gépesíteni, illetőleg automa­tizálni a termelési folyamatokat. A közlekedés a másik nagy gond, mert hiszen enélk­ül a feltárt, il­letőleg megtermelt kincsek nem juthatnak el felhasználóikhoz. Vagyis, elsőrendű fontosságú a repülőterek, a vasút- és útháló­zat építése. A klimatikus viszo­nyoknak megfelelő speciális épí­tőanyagokat és eljárásokat is ki kell dolgozni és alkalmazni. Vé­gül megfelelően gondoskodni kell a nehéz körülmények között dol­gozó lakosság jobb életkörülmé­nyeiről, benne a lakásépítésről és a települések kulturális ellátott­ságáról. A termőföld védelme Nagy figyelemmel hallgatta a kongresszus Nyeporozsnyij ener­getikai miniszter fejtegetését, aki részletesen beszámolva az iparág viharos fejlődéséről — a legtöbb vonatkozásban világméretben is élen járnak —, állást foglalt egy kongresszusi vitakérdésben. Nem tagadta, hogy a termőföld védel­me az egyik legégetőbb problé­ma, de a vízi erőművek és a hoz­zájuk kapcsolódó létesítmények, szerinte, nem szükségszerűen ve­szélyeztetik ezt az érdeket. Ha jól, komplex módon építik a vízi erőműveket, beleértve a víztáro­lókat és a csatornarendszereket is, akkor az öntözés megsokszo­rozza a hozamokat, sok helyen le­hetőséget teremt a rizstermelés­re, valamint a halgazdaságok ki­­fejlesztésére. Az irányítás korszerűsítésének kérdéseiről szinte minden felszó­laló beszélt. Borogyin, a Lihacsov Autógyár igazgatója taglalta a re­form eredményeit. Elmondotta, hogy hatásaképpen javultak a gazdaságossági mutatók. A re­form egyes elemeit azonban még tökéletesíteni kell, különösen a termelés gazdasági ösztönzőit és a kollektíva érdekeltségét. Ugyanő másrészt az automatizált irányító­­rendszerek és a számítógépek felhasználásának fontosságát mu­tatta ki. Segítségükkel a vezetés objektív, gyors, órára kész infor­mációt kap, ami kiküszöböli a ro­hammunkákat és biztosítja az anyagellátásban, a termelés ki­szolgálásában az egyenletességet. Bajbakov, az Állami Tervbi­zottság elnöke is azt az álláspon­tot támogatta, hogy módosítani kell a központi irányításon, a központi tervező szervek felépíté­sén. A tervbizottság és más köz­ponti tervező szervek keressék elsősorban a népgazdasági prog­(Folytatás az 5. oldalon.) Az SZKP vezetői a kongresszus küldöttei között. A népjólét fell®núítésén@h­nn$])fg pmffrnn&jm A XXIV. kongresszuson Koszi­gin elvtárs referátuma alap­ján a Szovjetunió kilencedik öt­éves tervének irányelveiről fo­lyik a tanácskozás. Az új ötéves tervről, amelynek fő feladatai­ról már a központi bizottság be­számolójában, Brezsnyev elvtárs referátumában is igen részlete­sen esett szó. A szovjet ötéves tervek im­már fél évszázada, már meghir­detésükkor a világ érdeklődésé­nek középpontjába kerültek. E tervekből tudta meg mindenki, mik a szovjet gazdaság fejlődé­sének, a világ első szocialista hatalmának legközelebbi céljai, így van ez a kilencedik ötéves tervvel is. A kongresszus mun­káját világszerte nagy figyelem­mel kísérik. S most, a terv irány­elveinek részletes tárgyalásakor, ha lehet, még tovább fokozódott ez az érdeklődés. Mi ennek a magyarázata? A kilencedik ötéves terv min­denekelőtt grandiózus méreteivel különbözik az eddigiektől. A szov­jet nép fél évszázados, hősies alkotómunkájával mérhetetlen nagy és hatalmas gazdaságot ho­zott létre, amelynek főbb számai szinte elképzelhetetlen nagyság­rendeket fejeznek ki. Ki tudja, mennyi az az ezermilliárd kilo­wattóra villamos energia? Vagy ki tudja elképzelni, mennyi az az 500 millió tonna olaj és a 700 mil­lió tonna szén? A Szovjetunió népgazdasága, a kommunizmus anyagi-technikai bázisa már most is, de különösen 1975-re giganti­kusan nagy, modern gazdasággá válik. A gazdaság ilyen méretű fejlődése a biztosítéka annak, hogy a terv fő feladatai megva­lósuljanak. Az új ötéves terv társa­dalmi-gazdasági fő feladatát Brezsnyev elvtárs így fogalmazta meg: „Az ötéves terv fő feladata biztosítani a nép anyagi életszín­vonalának és kulturális színvona­lának jelentős emelkedését a szo­cialista termelés gyors ütemű fej­lődése, eredményességének foko­zása, a tudományos-műszaki ha­ladás, valamint a munkatermelé­kenység növekedése alapján.” Az új ötéves terv eddig megis­mert részleteiből kiemelkedő jelentőségű mindaz, amit a terv a népjólét gyorsított ütemű fejlesz­tésével kapcsolatban tartalmaz. Az életszínvonal emelése termé­szetesen minden eddigi szovjet ötéves terv központi célja volt. E tervek megvalósulásának köszön­hető, hogy a Szovjetunió a világ egyik legelmaradottabb országá­ból a föld második legnagyobb ipari és mezőgazdasági hatalmává lett. Az út­ azonban nagyon bo­nyolult és nehéz volt, három év­tizeden át az anyagi erőforráso­kat maximálisan a gazdaság fej­lesztésére, a védelmi képesség ál­landó erősítésére kellett fordítani. Ez mérhetetlen áldozatokat és lemondást követelt a szovjet nép egész nemzedékeitől. Most azonban megértek a feltételek ar­ra, hogy e tekintetben is lényege­sen gyorsítsák az előrehala­dást. Az eddigi eredmények és a következő öt év munkájá­nak várható eredményei alap­ján a nép­jólét emelésének olyan tervét dolgozták most ki, amely­re nem volt példa a Szovjet­unió fél évszázados történeté­ben. E terv tartalmazza a dolgo­zók reáljövedelmének az eddigi­nél jelentősebb növelését, amit mindenekelőtt a bérek és jutta­tások emelésével kívánnak meg­teremteni. S ezenkívül a nyugdíj­­emeléstől a táppénzes gyermek­­nevelési szabadság meghosszabbí­tásáig, a lakásépítés fokozásától a szolgáltatások, gyors fejlesztéséig az intézkedések egész sora szol­gálja, hogy a nagyszerű program valóra váljék. A népjólét növelésének a terv­ben körvonalazott programja minden tekintetben megalapo­zott. Nemcsak az elért vívmá­nyokra és a szocialista társada­lom nagy tartalékaira támaszko­dik, hanem az új ötéves terv a rendszabályok egész sorát tartal­mazza e nagyszerű program va­lóra váltásához. Mindenekelőtt ezt jelzi, hogy a közszükségleti cikkek termelésének fejlődése az ipari termelés növekedésének ál­talános ütemét meghaladja. Sok fontos termék gyártása, például a személygépkocsiké, majdnem négyszeresére, évi 344 ezerről egy­millió-kétszázezerre,egymillió­­háromszázezerre nő, s ugyancsak gyorsan növekszik a bútor-, a ru­házat-, a cipő-, az élelmiszer­­termelés is, s tulajdonképpen a mezőgazdaság nagyarányú fej­lesztése is közvetlenül ezt a célt szolgálja. Mindez azt mutatja, hogy az új ötéves tervben kitű­zött életszínvonal-emelési politi­ka reális és megvalósítható.

Next