Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

1971. augusztus 1. vasárnap NÉPSZABAD­­SÁG ­i biztonságért és az együttműködésért írta. (Garai Hóhert, az MSZMP KB kü­lü­gyi ov/.tárvának helyett­es vezetője A biztonság és együttműködés gondolata mind szélesebb körben terjed Európában, földré­szünk közvéleményében és a hi­vatalos politikai körökben egy­aránt növekvő támogatásra talál. Rohamosan terjed annak felisme­rése, hogy az európai biztonság és együttműködése érdekében törté­nő erőfeszítések megfelelnek ko­runk alapvető követelményének, s a népek legsajátosabb érdekeit fejezik ki. Ezért is kell, hogy Európa társadalmi erői — ideo­lógiai nézetekre, vallási és más meggyőződésre való tekintet nél­kül — aktívan közreműködjenek a béke és a biztonság ügyének előmozdításában. Európa társadalmi mozgalmá­nak új nyitányát jelezte a június 22. és 24. között Brüsszelben tar­tott konzultatív találkozó, ame­lyen 22 ország társadalmi körei­nek képviselői — a legkülönbö­zőbb politikai-eszmei áramlatok­hoz tartozó személyiségek, kom­munisták, szociáldemokraták, ke­reszténydemokraták, a különböző vallások, szakszervezetek és bé­kemozgalmak reprezentánsai — vettek részt, akik a legszélesebb európai néptömegek eszméit és törekvéseit fejezték ki. Az európai biztonság és együtt­működés időszerű kérdéseiről folytatott gyümölcsöző eszmecse­réből világosan kirajzolódott, hogy a különböző eszmei-politikai áramlatok képviselői azonos vagy hasonló módon ítélik meg az európai biztonság és együttmű­ködés problémáit. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottak: megérett annak a szükségessége és feltétele, hogy az európai köz­vélemény hathatósabban támo­gassa a biztonság és együttmű­ködés ügyét. Egységes vélemény jutott kifejezésre abban is, hogy Európa különböző nézeteket val­ló " társadalmi köreinek ma már nem elsősorban egymás meggyő­zésén kell fáradozniuk, hiszen a béke, a biztonság és együttműkö­dés kérdéseiben igen széles körű egyetértés alakult ki. Arra van égetően szükség, hogy a külön­böző konstruktív kezdeményezé­sek és elgondolások, a teljes egyenlőség alapján, a biztonságot és együttműködést szolgáló kö­zös erőfeszítésben egyesüljenek. Kedvezően változott az európai politikai légkör az utóbbi időben — állapították meg a ta­lálkozó részvevői, s amint ezt a találkozóról kibocsátott sajtóköz­leményben rögzítették: „A rész­vevők üdvözölték azt a tényt, hogy az európai államok viszo­nyában, elsősorban a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokban számos pozitív változásra került sor, amely reális alapot jelent az európai helyzet további javulásá­ra.” A vita azt tükrözte, hogy az európai népek élénken reagáltak és üdvözölték a Varsói Szerződés országainak kezdeményezéseit a kollektív biztonsági rendszer ki­építésére, az erőszak alkalmazá­sáról való lemondásra, az Atlanti Szerződés és a Varsói Szerződés egyidejű megszüntetésére, a fegy­verzet és a fegyveres erők kölcsö­nös csökkentésére, az európai kormányok biztonsági értekezle­tének megtartására. Elismerték, hogy a szocialista országok kez­deményezései, valamint több nyugat-európai kormány reálpo­­litikája nyomán erősödött a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egymás mel­lett élés tendenciája, ami kifeje­zésre jut a tárgyalások és konzul­tációk rendszerré válásában, az európai feszültség érezhető csök­kenésében. A találkozón megállapították, hogy ma már egyetlen kormány sem lép fel nyíltan az európai kormányok biztonsági értekezle­tének összehívása ellen. Kialakult az érdekeltek kölcsönös megér­tése olyan alapvető kérdésekben, mint az értekezlet napirendje, összehívásának célja és részve­vőinek összetétele. A vitában fel­szólalók szinte egyöntetűen han­goztatták: az európai politikai, társadalmi körökben egyaránt nö­vekszik a felismerés, hogy vala­mennyi európai állam jelentős anyagi előnyökre tehetne szert, ha szélesedne a diszkriminációtól mentes kereskedelem, ha konti­nensünk egészére kiterjedő gaz­dasági tervek kerülhetnének meg­valósításra, s ha az európai or­szágok kölcsönösen gazdagodhat­nának műszaki-tudományos vív­mányokkal. A Brüsszelben egy­begyűltek hangsúlyozták a biz­tonság és az együttműködés új formáinak felkutatására irányuló erőfeszítések fontosságát. Európa népeinek egyaránt érdeke a köl­csönös bizalmon alapuló politikai légkör, amelyben szabad utat kap a nemzetek együttműködése, s amelyben lehetővé válik a fegy­verkezési terhek csökkentése. El­lenzik viszont, hogy Nyugat-Eu­­rópa gazdasági és katonai poten­ciálját az Egyesült Államok stra­tégiai céljaira használják fel. Ennek ellenére azok az erők, amelyek nem érdekeltek a feszültség csökkentésében, nem is titkolják azt a szándékukat, hogy meggátolják az értekezlet össze­hívását, illetve mesterséges aka­dályokkal annak elodázására tö­rekszenek. A különböző társadal­mi rendszerű országok békés együttműködésének elemzői meg­kísérlik lejáratni az európai biz­tonság és együttműködés gondo­latát; azt sugalmazzák, hogy az európai biztonság programja ir­reális. Azzal érvelnek, hogy a szo­cialista országok kezdeményezései Nyugat-, elsősorban Amerika-el­­lenes törekvéseket takarnak, azt célozzák, hogy az Egyesült Álla­mokat elszigeteljék Európától és széthúzást szítsanak a NATO-szö­­vetségesek között — úgymond —, szétrombolják a nyugati gazdasá­gi közösségeket, s egész Európát a Szovjetunió biztonsági érdek­szférájává kívánják tenni, az Egyesült Államok befolyásának kizárásával. Az európai biztonsági konferencia megszervezésének to­vábbra is fő akadálya az Egyesült Államok, amely attól tart, hogy az európai rendezés gyengítené európai pozícióit. A politikájával szembeni növekvő ellenállás arra késztette ugyan az amerikai kor­mányt, hogy valamelyest módo­sítsa korábbi merev álláspontját az európai biztonsági értekezlet ügyében, de európai politikájá­nak lényege nem változott. To­vábbra is arra törekszik, hogy erősítse befolyását a nyugat-euró­pai országokban, s letörje szövet­ségeseinek ellenállását. Az euró­pai közvélemény örömmel üdvö­zölte a finn kormány kezdemé­nyezését, hogy az érdekelt álla­mok képviselői tartsanak Helsin­kiben egy előkészítő találkozót, ahol meg lehetne vitatni az euró­pai biztonsági konferencia össze­hívásával kapcsolatos konkrét tennivalókat. Az európai kormá­nyoknak átadott finn memoran­dumban foglalt kezdeményezés realizálása azonban az Egyesült Államok kormányának nyomásá­ra meghiúsult. A találkozón felszólalt szemé­lyiségek többsége magáévá tette az európai népek követelését, hogy minél előbb kezdődjék el az össz­európai biztonsági értekezlet konkrét előkészítése, amelyhez a feltételek már adottak. Elítélték azoknak a törekvéseit, akik mes­terséges akadályokkal próbálják elodázni a konferencia összehí­vását, akik az előkészítéssel kap­csolatos tárgyalásokat alkudozá­sokra és arra próbálják felhasz­nálni, hogy nyomást gyakorolja­nak a szocialista országokra. El­ítélték azokat, akik bonyolult problémákat kapcsolnak össze a biztonsági értekezlet ügyével, hogy ezzel is késleltessék mind az értekezlet előkészítését, mind pedig a rendezésre érett európai problémák megoldását. A NATO üléseinek tapasztalatai azt mutat­ják, hogy az Egyesült Államok kormánya kényszerítette a NA­­TO-tagállamokat, kössék feltéte­lekhez az értekezlet összehívását. A konzultatív találkozó elutasí­totta, hogy feltételeket szabja­nak a kormányok biztonsági kon­ferenciája összehívásával kapcso­latosan. Brüsszelben nagy figyelmet szenteltek az európai biz­tonság egyik kulcsproblémájának, a német kérdésnek. Nagy jelentő­ségűnek értékelték a Német Szö­vetségi Köztársaságnak a Szov­jetunióval és a Lengyel Népköz­­társasággal a közelmúltban meg­kötött szerződéseit, ugyanakkor felhívták a figyelmet annak ve­szélyes következményeire, ha a nyugatnémet militaristáknak si­kerülne megtorpedózni e szerző­dések ratifikálását. Általános volt az a vélemény, hogy az NDK tel­jes jogú nemzetközi elismerése az európai biztonságnak és együttműködésnek lényeges ele­me. E felismerés nyomán a skan­dináv országokban, Nagy-Britan­­niában, Franciaországban és má­sutt, széles körű társadalmi és parlamenti bizottságok alakulnak, amelyek az NDK elismeréséért szállnak síkra. L­ucien Radoux belga szocialista képviselő a szo­cialisták nézeteit tolmácsolva, ki­jelentette, minden jó, ami előse­gítheti a kelet-nyugati gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a berlini probléma megoldásában a négy nagyhatalomé a fő felelősség, akiknek azt is elő kell segíteniük, hogy a két német állam megfe­lelő megállapodásra jusson egy­mással. Radoux ismertette, hogy a Szocialista Internacionálé leg­utóbbi, Helsinkiben tartott ülése kedvezően foglalt állást az NSZK-nak a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal meg­kötött szerződései mielőbbi rati­fikálása, az európai biztonsági és együttműködési konferencia elő­készítése, a fegyveres erők köl­csönös csökkentése kérdéseiben. Aggodalmának adott kifejezést azzal kapcsolatosan, hogy a Brandt-kormány keleti politiká­jával szervben kibontakozott a nyugatnémet reakció nyílt és alattomos ellenállása. Ugyanak­kor nem mulasztotta el hozzá­tenni, hogy az európai szocialista országok állítólagos „lassú lépé­sei” szintén nehezítik az NSZK jelenlegi kormányának helyze­tét. Egyes felszólalók rámutattak arra is, hogy a zárt gazdasági in­tegrációs szervezetek — mint pél­dául a Közös Piac — szintén ve­szélyeztetik az európai államok biztonságát és együttműködését, mivel növelik az államok közötti érdekellentéteket, s diszkriminá­ciós kereskedelempolitikájukkal fékezik az európai országok kö­zötti gazdasági kooperációt és a külkereskedelmet. A találkozó szükségesnek ítélte, hogy az európai közvélemény tá­mogassa azokat a kormányokat, amelyek az európai realitások és követelmények alapján igénylik az európai nemzetek biztonságát és együttműködését, gyakoroljon viszont társadalmi nyomást azok­ra a körökre, amelyek akadályoz­zák vagy késleltetik a konferen­cia összehívását. Megállapították azt is, hogy a kormányok érte­kezletének összehívása még nem azonos a biztonság és együttmű­ködés problémájának megoldásá­val, azonban egy ilyen konferen­cia vagy konferenciasorozat alap­vetően előrelendíthetné az euró­pai béke, biztonság és együttmű­ködés ügyét. Sokan üdvözölték, hogy az európai biztonság és együtt­működés népi követelése egyre tevékenyebb, szervezettebb for­mákat ölt. Európa szocialista és tőkés országaiban széles körű, reprezentatív nemzeti bizottságok alakultak vagy alakulnak a biz­tonság és együttműködés népsze­rűsítésére, a különböző társadal­mi akciók szervezésére, a nem­zetközi megmozdulások támoga­tására. Az utóbbi években Euró­pa különböző városaiban tudomá­nyos konferenciák, kerekasztal­­értekezletek, közgyűlések, szemi­náriumok és más akciók soroza­tát tartották az európai biztonság kérdéseiről tudósok, művészek, írók és más közéleti személyisé­gek részvételével. A Béke-világ­­tanács is állandóan napirenden tartja e kérdést. Nagy jelentősé­ge van a szakszervezetek, az ifjú­sági és nőszövetségek határozott fellépéseinek, valamint a vallá­sos körök növekvő érdeklődésé­nek. A találkozó megelégedéssel fogadta az európai szocialista és tőkésországok szervezett munká­sainak és az ifjúságnak az euró­pai biztonság és együttműködés előmozdítása érdekében a közel­jövőre tervezett akcióit. A brüsszeli találkozó egysége­sen arra az álláspontra jutott, hogy Európa társadalmi, népi erőinek felelősséget és részt kell vállalnia a biztonság és együtt­működés kérdéseinek megoldásá­ban. Szükséges és lehetséges a a közös fellépés, hiszen a külön­böző megközelítésekben sok kö­zös pont van, amelyek alapján együttesen lehet kezdeményezni, javaslatokat kidolgozni és akció­kat szervezni. A találkozó részve­vői között voltak ugyan néhá­­nyan, akik félelmüket, aggodal­mukat juttatták kifejezésre a szervezett akciókkal kapcsolat­ban, mégis egységes döntés szüle­tett, hogy célszerű összehívni Európa társadalmi, népi erőinek közgyűlését az európai biztonság és együttműködés előmozdítása érdekében. Döntés született ab­ban is, hogy a brüsszeli konzul­tatív találkozót követően az európai társadalmi erők képvise­lőinek egy újabb összejövetelén fórumot hoznak létre a közgyűlés konkrét előkészítésére. Természetesen további sokol­dalú erőfeszítésekre van szükség az akcióban részt vevők körének kiszélesítésére mind földrajzi, mind politikai tekin­tetben. További lépésekre van szükség ahhoz, hogy az európai népek közgyűlése valóban az egész földrész közvéleményét képviselje, hogy a különböző parlamenti pártok, a szakszerve­zetek, a parasztszövetségek, az értelmiségi, az ifjúsági és nőszö­vetségek, egyházak, békemozgal­mi szervek, üzemi munkáskol­lektívák a legszélesebb körben jelen legyenek. Külön hangsúlyt kapott a szocialista és szociálde­mokrata körök kiterjedtebb rész­vételének, a béke és biztonság erői között még tapasztalható megosztottság felszámolásának fontossága. A találkozóról szóló sajtóközle­mény joggal hangsúlyozza: ,,A közgyűlés Európa békés és de­mokratikus jövője szolgálatában új lendületet adhat valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi erő együttműködésének és akció­­egységének.” 3 Kanada fontosnak tartja a kölcsönös haderőcsökkentésre tett szovjet javaslatot Ritchie külügyminiszter-helyettes nyilatkozata A. E. Ritchie kanadai külügymi­niszter-helyettes fogadta Köves Ti­bort, az MTI munkatársát és nyilat­kozatot adott a Trudeau-kormány külpolitikai törekvéseit ösztönző társadalmi háttérről, az időszerű európai problémákról és a magyar —kanadai kapcsolatok alakulásáról. A külügyminiszter-helyettes ki­fejtette: az elmúlt két-három év­ben tért hódított az a felismerés, amely szerint Kanada külkapcso­­latainak hagyományos keretei im­már nem kielégítőek. Anélkül, hogy feladnák vagy meggyengí­tenék Kanadának az USA-hoz és bizonyos európai országokhoz, például Franciaországhoz fűződő hagyományos kapcsolatait — szük­ségessé vált Kanada külpoli­tikai tevékenységének kibővítése. Ennek keretében került sor Tru­deau miniszterelnök szovjetunió­beli látogatására, s a kanadai— kínai diplomáciai kapcsolatok felvételére. A kanadai ifjúság magatartása is arra ösztönözte a kormányt, hogy külkapcsolatait többrétűvé, több országra kiterjedővé tegye. A régi intézmények és szövetsé­gek nem jelentenek túlságosan sokat a kanadai fiatalok számára. Sokkal nagyobb érdeklődést mu­tatnak az iránt, ami, mondjuk,­­ Kelet-Európában vagy Kínában,­­ avagy Latin-Amerikában és az el nem kötelezett világban történik. Európai vonatkozású kérdések­re válaszolva a külügyminiszter­­helyettes hangoztatta: Kanada a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés híve. Figyelem­­­­re méltónak tartja Leonyid Brezs­­nyev erre vonatkozó felhívását és a maga részéről szorgalmazta és a továbbiakban is szorgalmaz­za a kelet—nyugati tárgyalások megkezdését, illetve a haladást ebben az irányban a NATO-n be­lül. A magyar—kanadai kapcsola­tokról szólva a külügyminiszter­­helyettes megállapította, hogy azokat semmiféle jelentősebb probléma nem árnyékolja be. Kanadában igen barátságos érzel­mekkel viseltetnek és nagy meg­becsülést táplálnak Magyarország iránt. Kölcsönös látogatások zaj­lottak és zajlanak le országaink között, éppen most fejeződtek be sikeresen Budapesten a magyar— kanadai kereskedelmi szerződés megújításáról folytatott tárgyalá­sok és a kanadai kormány a ma­ga részéről a jövőben is tevéke­nyen fejleszteni kívánja orszá­gaink kapcsolatait. (MTI) Az NDK javaslatai a nyugat-berlini kérdés rendezését segítik A Neues Deutschland szombati száma kommentárban foglalko­zik az NDK és a Nyugat-Berlin közötti kapcsolatok megjavításá­nak lehetőségével. A kommentár hangsúlyozza: „Azt akarjuk, hogy a négyhatal­mi tárgyalások eredményesek le­gyenek és a magunk részéről több javaslatot terjesztettünk a nyugat-berlini szenátus elé. Ma­gától értetődően a jóakaratnak mindkét oldalról meg kell nyil­vánulnia. Ehhez tartozik többek között annak a valóságnak az el­ismerése, hogy Nyugat-Berlin olyan különleges politikai stá­tussal rendelkező város, amely sohasem tartozott az NSZK-hoz és a jövőben sem fog hozzá tar­tozni.” Az NDK — mutat rá a kom­mentár — nagyvonalú javaslatot tett a nyugat-berlini szenátus­nak. Felajánlotta, kössenek olyan hosszú lejáratú megállapodást, amelynek értelmében a nyugat­berliniek évente hatszor egy vagy két napra, illetve évente egyszer harminc napra az NDK-ba és fő­városába utazhatnak. Ugyancsak javasolta, a nyugat-berlini átme­nő kereskedelem szerződésszerű szabályozását. Még sok olyan kérdés van, amelyben lehetséges a megálla­podás — hangsúlyozza a kom­mentár. Megnyílt a SOHYO kongresszusa Tokióban, szombaton megnyílt a 4 300 000 tagot számláló legna­gyobb japán szakszervezeti szö­vetség, a SOHYO 42. kongresszusa. Részvevői megvitatják az idei év harcának eseményeit. Icsikava, a SOHYO elnöke meg­nyitójában hangsúlyozta: A dol­gozóknak össze kell fogniuk a jo­gaikért vívott harcban és ki kell alakítaniuk a munkásság egység­frontját. Felhívta a dolgozókat: harcoljanak a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolá­sáért, s a japán militarizmus új­jászületése ellen. (TASZSZ)

Next