Népszabadság, 1971. augusztus (29. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
1971. augusztus 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG i biztonságért és az együttműködésért írta. (Garai Hóhert, az MSZMP KB külügyi ov/.tárvának helyettes vezetője A biztonság és együttműködés gondolata mind szélesebb körben terjed Európában, földrészünk közvéleményében és a hivatalos politikai körökben egyaránt növekvő támogatásra talál. Rohamosan terjed annak felismerése, hogy az európai biztonság és együttműködése érdekében történő erőfeszítések megfelelnek korunk alapvető követelményének, s a népek legsajátosabb érdekeit fejezik ki. Ezért is kell, hogy Európa társadalmi erői — ideológiai nézetekre, vallási és más meggyőződésre való tekintet nélkül — aktívan közreműködjenek a béke és a biztonság ügyének előmozdításában. Európa társadalmi mozgalmának új nyitányát jelezte a június 22. és 24. között Brüsszelben tartott konzultatív találkozó, amelyen 22 ország társadalmi köreinek képviselői — a legkülönbözőbb politikai-eszmei áramlatokhoz tartozó személyiségek, kommunisták, szociáldemokraták, kereszténydemokraták, a különböző vallások, szakszervezetek és békemozgalmak reprezentánsai — vettek részt, akik a legszélesebb európai néptömegek eszméit és törekvéseit fejezték ki. Az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseiről folytatott gyümölcsöző eszmecseréből világosan kirajzolódott, hogy a különböző eszmei-politikai áramlatok képviselői azonos vagy hasonló módon ítélik meg az európai biztonság és együttműködés problémáit. Egyöntetűen arra a következtetésre jutottak: megérett annak a szükségessége és feltétele, hogy az európai közvélemény hathatósabban támogassa a biztonság és együttműködés ügyét. Egységes vélemény jutott kifejezésre abban is, hogy Európa különböző nézeteket valló " társadalmi köreinek ma már nem elsősorban egymás meggyőzésén kell fáradozniuk, hiszen a béke, a biztonság és együttműködés kérdéseiben igen széles körű egyetértés alakult ki. Arra van égetően szükség, hogy a különböző konstruktív kezdeményezések és elgondolások, a teljes egyenlőség alapján, a biztonságot és együttműködést szolgáló közös erőfeszítésben egyesüljenek. Kedvezően változott az európai politikai légkör az utóbbi időben — állapították meg a találkozó részvevői, s amint ezt a találkozóról kibocsátott sajtóközleményben rögzítették: „A részvevők üdvözölték azt a tényt, hogy az európai államok viszonyában, elsősorban a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokban számos pozitív változásra került sor, amely reális alapot jelent az európai helyzet további javulására.” A vita azt tükrözte, hogy az európai népek élénken reagáltak és üdvözölték a Varsói Szerződés országainak kezdeményezéseit a kollektív biztonsági rendszer kiépítésére, az erőszak alkalmazásáról való lemondásra, az Atlanti Szerződés és a Varsói Szerződés egyidejű megszüntetésére, a fegyverzet és a fegyveres erők kölcsönös csökkentésére, az európai kormányok biztonsági értekezletének megtartására. Elismerték, hogy a szocialista országok kezdeményezései, valamint több nyugat-európai kormány reálpolitikája nyomán erősödött a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés tendenciája, ami kifejezésre jut a tárgyalások és konzultációk rendszerré válásában, az európai feszültség érezhető csökkenésében. A találkozón megállapították, hogy ma már egyetlen kormány sem lép fel nyíltan az európai kormányok biztonsági értekezletének összehívása ellen. Kialakult az érdekeltek kölcsönös megértése olyan alapvető kérdésekben, mint az értekezlet napirendje, összehívásának célja és részvevőinek összetétele. A vitában felszólalók szinte egyöntetűen hangoztatták: az európai politikai, társadalmi körökben egyaránt növekszik a felismerés, hogy valamennyi európai állam jelentős anyagi előnyökre tehetne szert, ha szélesedne a diszkriminációtól mentes kereskedelem, ha kontinensünk egészére kiterjedő gazdasági tervek kerülhetnének megvalósításra, s ha az európai országok kölcsönösen gazdagodhatnának műszaki-tudományos vívmányokkal. A Brüsszelben egybegyűltek hangsúlyozták a biztonság és az együttműködés új formáinak felkutatására irányuló erőfeszítések fontosságát. Európa népeinek egyaránt érdeke a kölcsönös bizalmon alapuló politikai légkör, amelyben szabad utat kap a nemzetek együttműködése, s amelyben lehetővé válik a fegyverkezési terhek csökkentése. Ellenzik viszont, hogy Nyugat-Európa gazdasági és katonai potenciálját az Egyesült Államok stratégiai céljaira használják fel. Ennek ellenére azok az erők, amelyek nem érdekeltek a feszültség csökkentésében, nem is titkolják azt a szándékukat, hogy meggátolják az értekezlet összehívását, illetve mesterséges akadályokkal annak elodázására törekszenek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködésének elemzői megkísérlik lejáratni az európai biztonság és együttműködés gondolatát; azt sugalmazzák, hogy az európai biztonság programja irreális. Azzal érvelnek, hogy a szocialista országok kezdeményezései Nyugat-, elsősorban Amerika-ellenes törekvéseket takarnak, azt célozzák, hogy az Egyesült Államokat elszigeteljék Európától és széthúzást szítsanak a NATO-szövetségesek között — úgymond —, szétrombolják a nyugati gazdasági közösségeket, s egész Európát a Szovjetunió biztonsági érdekszférájává kívánják tenni, az Egyesült Államok befolyásának kizárásával. Az európai biztonsági konferencia megszervezésének továbbra is fő akadálya az Egyesült Államok, amely attól tart, hogy az európai rendezés gyengítené európai pozícióit. A politikájával szembeni növekvő ellenállás arra késztette ugyan az amerikai kormányt, hogy valamelyest módosítsa korábbi merev álláspontját az európai biztonsági értekezlet ügyében, de európai politikájának lényege nem változott. Továbbra is arra törekszik, hogy erősítse befolyását a nyugat-európai országokban, s letörje szövetségeseinek ellenállását. Az európai közvélemény örömmel üdvözölte a finn kormány kezdeményezését, hogy az érdekelt államok képviselői tartsanak Helsinkiben egy előkészítő találkozót, ahol meg lehetne vitatni az európai biztonsági konferencia összehívásával kapcsolatos konkrét tennivalókat. Az európai kormányoknak átadott finn memorandumban foglalt kezdeményezés realizálása azonban az Egyesült Államok kormányának nyomására meghiúsult. A találkozón felszólalt személyiségek többsége magáévá tette az európai népek követelését, hogy minél előbb kezdődjék el az összeurópai biztonsági értekezlet konkrét előkészítése, amelyhez a feltételek már adottak. Elítélték azoknak a törekvéseit, akik mesterséges akadályokkal próbálják elodázni a konferencia összehívását, akik az előkészítéssel kapcsolatos tárgyalásokat alkudozásokra és arra próbálják felhasználni, hogy nyomást gyakoroljanak a szocialista országokra. Elítélték azokat, akik bonyolult problémákat kapcsolnak össze a biztonsági értekezlet ügyével, hogy ezzel is késleltessék mind az értekezlet előkészítését, mind pedig a rendezésre érett európai problémák megoldását. A NATO üléseinek tapasztalatai azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kormánya kényszerítette a NATO-tagállamokat, kössék feltételekhez az értekezlet összehívását. A konzultatív találkozó elutasította, hogy feltételeket szabjanak a kormányok biztonsági konferenciája összehívásával kapcsolatosan. Brüsszelben nagy figyelmet szenteltek az európai biztonság egyik kulcsproblémájának, a német kérdésnek. Nagy jelentőségűnek értékelték a Német Szövetségi Köztársaságnak a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal a közelmúltban megkötött szerződéseit, ugyanakkor felhívták a figyelmet annak veszélyes következményeire, ha a nyugatnémet militaristáknak sikerülne megtorpedózni e szerződések ratifikálását. Általános volt az a vélemény, hogy az NDK teljes jogú nemzetközi elismerése az európai biztonságnak és együttműködésnek lényeges eleme. E felismerés nyomán a skandináv országokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és másutt, széles körű társadalmi és parlamenti bizottságok alakulnak, amelyek az NDK elismeréséért szállnak síkra. Lucien Radoux belga szocialista képviselő a szocialisták nézeteit tolmácsolva, kijelentette, minden jó, ami elősegítheti a kelet-nyugati gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a berlini probléma megoldásában a négy nagyhatalomé a fő felelősség, akiknek azt is elő kell segíteniük, hogy a két német állam megfelelő megállapodásra jusson egymással. Radoux ismertette, hogy a Szocialista Internacionálé legutóbbi, Helsinkiben tartott ülése kedvezően foglalt állást az NSZK-nak a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal megkötött szerződései mielőbbi ratifikálása, az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítése, a fegyveres erők kölcsönös csökkentése kérdéseiben. Aggodalmának adott kifejezést azzal kapcsolatosan, hogy a Brandt-kormány keleti politikájával szervben kibontakozott a nyugatnémet reakció nyílt és alattomos ellenállása. Ugyanakkor nem mulasztotta el hozzátenni, hogy az európai szocialista országok állítólagos „lassú lépései” szintén nehezítik az NSZK jelenlegi kormányának helyzetét. Egyes felszólalók rámutattak arra is, hogy a zárt gazdasági integrációs szervezetek — mint például a Közös Piac — szintén veszélyeztetik az európai államok biztonságát és együttműködését, mivel növelik az államok közötti érdekellentéteket, s diszkriminációs kereskedelempolitikájukkal fékezik az európai országok közötti gazdasági kooperációt és a külkereskedelmet. A találkozó szükségesnek ítélte, hogy az európai közvélemény támogassa azokat a kormányokat, amelyek az európai realitások és követelmények alapján igénylik az európai nemzetek biztonságát és együttműködését, gyakoroljon viszont társadalmi nyomást azokra a körökre, amelyek akadályozzák vagy késleltetik a konferencia összehívását. Megállapították azt is, hogy a kormányok értekezletének összehívása még nem azonos a biztonság és együttműködés problémájának megoldásával, azonban egy ilyen konferencia vagy konferenciasorozat alapvetően előrelendíthetné az európai béke, biztonság és együttműködés ügyét. Sokan üdvözölték, hogy az európai biztonság és együttműködés népi követelése egyre tevékenyebb, szervezettebb formákat ölt. Európa szocialista és tőkés országaiban széles körű, reprezentatív nemzeti bizottságok alakultak vagy alakulnak a biztonság és együttműködés népszerűsítésére, a különböző társadalmi akciók szervezésére, a nemzetközi megmozdulások támogatására. Az utóbbi években Európa különböző városaiban tudományos konferenciák, kerekasztalértekezletek, közgyűlések, szemináriumok és más akciók sorozatát tartották az európai biztonság kérdéseiről tudósok, művészek, írók és más közéleti személyiségek részvételével. A Béke-világtanács is állandóan napirenden tartja e kérdést. Nagy jelentősége van a szakszervezetek, az ifjúsági és nőszövetségek határozott fellépéseinek, valamint a vallásos körök növekvő érdeklődésének. A találkozó megelégedéssel fogadta az európai szocialista és tőkésországok szervezett munkásainak és az ifjúságnak az európai biztonság és együttműködés előmozdítása érdekében a közeljövőre tervezett akcióit. A brüsszeli találkozó egységesen arra az álláspontra jutott, hogy Európa társadalmi, népi erőinek felelősséget és részt kell vállalnia a biztonság és együttműködés kérdéseinek megoldásában. Szükséges és lehetséges a a közös fellépés, hiszen a különböző megközelítésekben sok közös pont van, amelyek alapján együttesen lehet kezdeményezni, javaslatokat kidolgozni és akciókat szervezni. A találkozó részvevői között voltak ugyan néhányan, akik félelmüket, aggodalmukat juttatták kifejezésre a szervezett akciókkal kapcsolatban, mégis egységes döntés született, hogy célszerű összehívni Európa társadalmi, népi erőinek közgyűlését az európai biztonság és együttműködés előmozdítása érdekében. Döntés született abban is, hogy a brüsszeli konzultatív találkozót követően az európai társadalmi erők képviselőinek egy újabb összejövetelén fórumot hoznak létre a közgyűlés konkrét előkészítésére. Természetesen további sokoldalú erőfeszítésekre van szükség az akcióban részt vevők körének kiszélesítésére mind földrajzi, mind politikai tekintetben. További lépésekre van szükség ahhoz, hogy az európai népek közgyűlése valóban az egész földrész közvéleményét képviselje, hogy a különböző parlamenti pártok, a szakszervezetek, a parasztszövetségek, az értelmiségi, az ifjúsági és nőszövetségek, egyházak, békemozgalmi szervek, üzemi munkáskollektívák a legszélesebb körben jelen legyenek. Külön hangsúlyt kapott a szocialista és szociáldemokrata körök kiterjedtebb részvételének, a béke és biztonság erői között még tapasztalható megosztottság felszámolásának fontossága. A találkozóról szóló sajtóközlemény joggal hangsúlyozza: ,,A közgyűlés Európa békés és demokratikus jövője szolgálatában új lendületet adhat valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi erő együttműködésének és akcióegységének.” 3 Kanada fontosnak tartja a kölcsönös haderőcsökkentésre tett szovjet javaslatot Ritchie külügyminiszter-helyettes nyilatkozata A. E. Ritchie kanadai külügyminiszter-helyettes fogadta Köves Tibort, az MTI munkatársát és nyilatkozatot adott a Trudeau-kormány külpolitikai törekvéseit ösztönző társadalmi háttérről, az időszerű európai problémákról és a magyar —kanadai kapcsolatok alakulásáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette: az elmúlt két-három évben tért hódított az a felismerés, amely szerint Kanada külkapcsolatainak hagyományos keretei immár nem kielégítőek. Anélkül, hogy feladnák vagy meggyengítenék Kanadának az USA-hoz és bizonyos európai országokhoz, például Franciaországhoz fűződő hagyományos kapcsolatait — szükségessé vált Kanada külpolitikai tevékenységének kibővítése. Ennek keretében került sor Trudeau miniszterelnök szovjetunióbeli látogatására, s a kanadai— kínai diplomáciai kapcsolatok felvételére. A kanadai ifjúság magatartása is arra ösztönözte a kormányt, hogy külkapcsolatait többrétűvé, több országra kiterjedővé tegye. A régi intézmények és szövetségek nem jelentenek túlságosan sokat a kanadai fiatalok számára. Sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak az iránt, ami, mondjuk, Kelet-Európában vagy Kínában, avagy Latin-Amerikában és az el nem kötelezett világban történik. Európai vonatkozású kérdésekre válaszolva a külügyminiszterhelyettes hangoztatta: Kanada a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés híve. Figyelemre méltónak tartja Leonyid Brezsnyev erre vonatkozó felhívását és a maga részéről szorgalmazta és a továbbiakban is szorgalmazza a kelet—nyugati tárgyalások megkezdését, illetve a haladást ebben az irányban a NATO-n belül. A magyar—kanadai kapcsolatokról szólva a külügyminiszterhelyettes megállapította, hogy azokat semmiféle jelentősebb probléma nem árnyékolja be. Kanadában igen barátságos érzelmekkel viseltetnek és nagy megbecsülést táplálnak Magyarország iránt. Kölcsönös látogatások zajlottak és zajlanak le országaink között, éppen most fejeződtek be sikeresen Budapesten a magyar— kanadai kereskedelmi szerződés megújításáról folytatott tárgyalások és a kanadai kormány a maga részéről a jövőben is tevékenyen fejleszteni kívánja országaink kapcsolatait. (MTI) Az NDK javaslatai a nyugat-berlini kérdés rendezését segítik A Neues Deutschland szombati száma kommentárban foglalkozik az NDK és a Nyugat-Berlin közötti kapcsolatok megjavításának lehetőségével. A kommentár hangsúlyozza: „Azt akarjuk, hogy a négyhatalmi tárgyalások eredményesek legyenek és a magunk részéről több javaslatot terjesztettünk a nyugat-berlini szenátus elé. Magától értetődően a jóakaratnak mindkét oldalról meg kell nyilvánulnia. Ehhez tartozik többek között annak a valóságnak az elismerése, hogy Nyugat-Berlin olyan különleges politikai státussal rendelkező város, amely sohasem tartozott az NSZK-hoz és a jövőben sem fog hozzá tartozni.” Az NDK — mutat rá a kommentár — nagyvonalú javaslatot tett a nyugat-berlini szenátusnak. Felajánlotta, kössenek olyan hosszú lejáratú megállapodást, amelynek értelmében a nyugatberliniek évente hatszor egy vagy két napra, illetve évente egyszer harminc napra az NDK-ba és fővárosába utazhatnak. Ugyancsak javasolta, a nyugat-berlini átmenő kereskedelem szerződésszerű szabályozását. Még sok olyan kérdés van, amelyben lehetséges a megállapodás — hangsúlyozza a kommentár. Megnyílt a SOHYO kongresszusa Tokióban, szombaton megnyílt a 4 300 000 tagot számláló legnagyobb japán szakszervezeti szövetség, a SOHYO 42. kongresszusa. Részvevői megvitatják az idei év harcának eseményeit. Icsikava, a SOHYO elnöke megnyitójában hangsúlyozta: A dolgozóknak össze kell fogniuk a jogaikért vívott harcban és ki kell alakítaniuk a munkásság egységfrontját. Felhívta a dolgozókat: harcoljanak a japán—amerikai biztonsági szerződés felszámolásáért, s a japán militarizmus újjászületése ellen. (TASZSZ)