Népszabadság, 1971. szeptember (29. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

Törvény a jövendőért A tegnap eredményeire tá­maszkodva, a ma körülményeit és követelményeit figyelembe véve, a holnapot szolgálja az a törvény, amelyet most foga­dott el a Magyar Népköztársa­ság törvényhozása, az országgyű­lés. Az ifjúsági törvény olyan jogalkotás, amelynek előkészíté­sében nemcsak jogászok, peda­gógusok és más szakemberek, nemcsak fiatalok és az ifjúság ügye iránt felelősséget érző idő­sebbek vettek részt, hanem a történelem is. A kor parancsát, a szocializmust építő Magyarország igényeit felismerve alkottuk meg ezt a törvényt, leszögezve, hogy államunk — amint a törvény ki­mondja — „társadalmi céljai megvalósításában bizalommal számít és támaszkodik az ifjú­ságra, különös gondot fordít fej­lődésére, oktatására és nevelésé­re, szocialista világnézetének ál­landó fejlesztésére, következete­sen védelmezi érdekeit”. Ifjúsági törvény született, amely a szocializmus építésének vívmá­nya és eszköze. Átfogóan, elvileg rögzíti a társadalom és az ifjú­ság viszonyát, a fiatalok jogait és kötelességeit. Kti mondja, mit köteles az állam megadni a fia­tal nemzedéknek, s milyen köte­lezettségei vannak az ifjúságnak az állammal, a társadalommal, a néppel, a nemzettel szemben. A fiatalság legfontosabb kötelessé­ge: részt venni a szocializmus építésében. Művelődésügyi miniszterünk, aki a kormány nevében a tör­vényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztette, hangsúlyozta: a legtöbb fiatalban megvan a le­hetősége annak, hogy hasznosat, sőt nagyot alkothasson, de ehhez a képességeinek megfelelő irány­ban kell fejlődnie. Az egyéni ké­pességek kibontakoztatása ugyan­akkor elemi érdeke a társadalom­nak is, hiszen ha mindenki a leg­többet tudja adni magából, ak­kor erősebb a nagyobb közösség is.. A mai magyar ifjúságnak nagy és szép feladat jutott osztályré­szül. Amint a törvényhez fűzött indokolás hangsúlyozza: „Ha­zainkban a mai fiatalokra — a holnap felnőttjeire — vár a szo­cializmus teljes felépítése, a ma ifjúságát tehát alkalmassá kell tenni a társadalom történelmi je­lentőségű célkitűzéseinek meg­valósítására.” Ez tehát a mai magyar ifjúság hivatása, s ennek felismerése jut kifejezésre a Magyar Népköztár­saság ifjúságpolitikájában. Az if­júságpolitika célja és tartalma az ifjúság szocialista nevelése, a tár­sadalom cselekvő erejévé, a szo­­cialista építés folytatójává for­málása. Ezért van nagy jelentő­sége a törvény rendelkezéseinek, amelyek az ifjúság nevelését és oktatását, a munkában, az álla­mi és társadalmi életben való részvételét, az ifjúság szociális helyzetét és egészségének védel­mét, művelődését és sportolását, társadalmi szervezeteinek kötele­zettségeit és jogait szabályozzák. Meghatározzák az alapelveket, s irányt mutatnak a gyakorlatnak, amely nem lehet független a kö­rülményektől, a szocialista épí­tés jelenlegi helyzetétől. A törvény, amely rögzíti, hogy a társadalom sokoldalú nevelés­sel, oktatással és képzéssel készí­ti fel az ifjúságot feladatai tel­jesítésére, egyszersmind kimond­ja: elsősorban a szülők köteles­sége a fiatalok felnevelése, de eh­hez az állam megfelelő intézmé­nyek fenntartásával és egyéb szo­ciális intézkedésekkel segítséget nyújt. Az ifjúság nevelésének, oktatásának, képzésének alapve­tő intézménye az iskola. A tör­vény, amely egyebek mellett — az alkotmánnyal összhangban — az ifjúság jogai között fontos he­lyen említi a tanuláshoz való jo­got, külön rendelkezést tartal­maz ennek megvalósítására: „An­nak­ érdekében, hogy minden fia­tal egyenlő feltételek mellett él­hessen a tanuláshoz való jogá­val, az állam — a társadalom ha­tékony támogatásával — segíti a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását és fokozott fi­gyelmet fordít a hátrányos hely­zetben levő fiatalok zavartalan tanulását akadályozó körülmé­nyek felszámolására.” A törvényről, illetőleg annak tervezetéről folytatott viták­ban különösen fontos helyet fog­lalt el a fizikai dolgozók gyer­mekeinek joga a tanuláshoz. Sok ezren vitatták meg a törvényter­vezetet, miután a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970. februári ál­lásfoglalása után megkezdődött annak előkészítése. A javaslatte­vők, a felszólalók, a hozzászólók jelentős része foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehet a tanuláshoz való jogot jelenlegi társadalmi körülményeink között valóban mindenki számára egyen­lően biztosítani. Többen hivat­koztak arra, hogy a tehetséges munkás- és parasztfiataloknak, akiknél különböző, még a múlt­ból öröklött nehézségek akadá­lyozzák a tanulást, segítséget kell nyújtani. Optimista, jövőbe tekintő ez a törvény, hiszen hosszú idő­re készült, s mód nyílik rá, hogy végrehajtására mindig kidolgoz­zák a helyzetnek leginkább meg­felelő kormány- és minisztériu­mi intézkedéseket. Arra törekszik, hogy a fiatalok számára lehető­vé tegye a szocialista életmód ki­alakítását. Kimondja: a fiatalo­kat meg kell ismertetni az em­beriség haladó kultúrájával és művészeti alkotásaival, s lehető­vé kell tenni, hogy saját kulturá­lis tevékenységének fejlesztésé­vel is tartalmas, szocialista élet­módot alakítson ki. Ezt a célt szol­gálják a művelődésről és a spor­tolásról szóló fejezet rendelke­zései. A szabad idő hasznos fel­­használása feltételeinek megte­remtését a törvénnyel az állam vállalja magára, úgy, hogy igény­be veszi a fiatalok öntevékeny munkáját és erejükhöz mért anyagi hozzájárulását is. Külön paragrafusban írja elő, hogy a testnevelést és sportot elsősorban a széles tömegek számára szol­gáló kellemes és hasznos tevé­kenységnek, az egészség védelme eszközének tartja. A szocialista építés legfonto­sabb területe s egyben a szocia­lista emberré formálás kiemel­kedő eszköze a munka. Ebből következik, hogy „a nevelési-ok­tatási intézményeknek és a mun­káltató szerveknek, a munkahe­lyek vezetőinek arra kell nevel­niük a fiatalokat, hogy becsüljék a munkát és a dolgozó embert, felismerjék a munka örömét és alkotó szépségét, tudatában le­gyenek társadalmi hasznosságá­nak, érezzenek felelősséget a rá­juk bízott feladatok teljesíté­séért”. Az a kormányhatározat, amely az ifjúságról szóló törvény végrehajtásáról a törvénnyel egy­­időben jelenik meg és lép ha­tályba, máris fontos rendelkezé­seket tartalmaz a fiatal dolgozók iránti gondoskodásról. Elrendeli, hogy az először munkába lépő fiatalokra a munkába lépéstől számított öt évig a személyzeti, a munkaügyi és az üzemegészség­ügyi szervek megkülönböztetett­­figyelmet kötelesek fordítani. A pályakezdő fiatalok munkába lé­pését követően a munkahelyek vezetői — a KISZ-szervezettel és a szakszervezeti szervekkel együtt — rendszeresen kötelesek meg­vizsgálni, hogy a pályakezdő fia­talok munkabeosztása megfelel-e képességüknek, díjazásuk ará­­ny­os-e felkészültségükkel és vég­zett munkájukkal, megfelelően biztonságos és egészséges munkát végeznek-e, biztosított-e politi­kai fejlődésük és továbbtanulá­suk, s lehetőségük nyílik-e a szakmájuk elsajátításához szük­séges tapasztalatok megszerzésé­re? A magyar forradalmi munkás­­paraszt kormány határozata a törvény végrehajtásáról más te­kintetben is sok fontos és a meg­valósítást szolgáló intézkedést rendel el. Ezentúl minden álla­mi szerv és a szövetkezetek kö­telesek rendszeresen figyelem­mel kísérni az ifjúság fejlődését, és helyzetének fokozatos javítá­sa érdekében a megfelelő intéz­kedéseket megtenni. A miniszté­riumok és az országos hatáskörű szervek, valamint a tanácsok szükség szerint, de legalább két­­esztendőnként a KISZ megfelelő szervezetével együttműködve megvizsgálják területük ifjúsá­gának helyzetét. A határozat kü­lön kiemeli, hogy ennek a vizs­gálatnak ki kell terjedni a la­kásügyi jogszabályoknak a fiatal házasokra vonatkozó rendelkezé­seire is. A határozat anyagi tá­mogatást ír elő a szabad idő he­lyes felhasználása érdekében pél­dául az ifjúsági szórakozóhelyek létesítésére, az ifjúsági turiz­musra és a fiatalok szervezett üdültetésére. Az állami szervek és a szövetkezetek vezetőinek kötelességévé teszi, hogy a KISZ és az Úttörő Szövetség számára biztosítsák a munka elvégzéséhez szükséges feltételeket. Bocsássa­nak rendelkezésükre a működé­sükhöz szükséges helyiségeket, biztosítsák működésük technikai és egyéb feltételeit, továbbá tá­mogassák akcióikat és kezdemé­nyezéseiket. A jövő törvénye ez, de mai fel­adataink megoldásának is táma­sza. Amint Pullai Árpád, a Köz­ponti Bizottság titkára az or­szággyűlésben mondott beszédé­ben hangsúlyozta: nemcsak az érintett fiatalok látják majd elő­nyét, hanem ha a munkahely és a társadalom is, mert a tervszerű, fokozott gondoskodás megtérül a fiatalok nagyobb munkakedvé­ben, kezdeményezőkészségében. Pintér István fi ' h- WAC ADAI A&I MC.I ÉftTI STTÍSI. ni HAS « ÁDA- 1 JnÉT . VA5ARWAPI McLLcIlLcl ! E&. üiMAli • í,á£%j p[ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NtPSZABADSÁG 1971. szeptember 26. vasárnap A »1\«.YAH SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 227. szám Leonyid Brezsnyev Budapesten Baráti fogadtatás a Ferihegyi repülőtéren A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására szombat délben rövid baráti látogatásra Budapestre ér­kezett Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára és kísérete, Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a központi bizottság osz­tályvezetője és Nyikolaj Rogyio­­nov, az SZKP Központi Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter­­helyettes. A vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Poli­tikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a Központi Bizottság tagja, bel­ügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisz­ter, Pója Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KEB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Marjai József külügyminiszter­helyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagyköve­te. (A szovjet—jugoszláv tárgya­lásokról kiadott közlemény és nyilatkozat, valamint L. Brezs­nyev belgrádi búcsúztatásáról szóló beszámolónk a 3. oldalon.) Újabb bombatámadások a VDK ellen Heves tüntetések Saip­r-Lan­g Fokozatosan megszűnik az árvíz a népi Vietnamban Az amerikai légierő szombaton is bombázta a VDK területét. Ez­zel kedd óta már ötödik napja támadják az amerikai vadász­bombázók a VDK-t. Szombaton az F—4 Phantom vadászgépek a Mu­ria-hágónál, a laoszi határ közelében fekvő területeket bom­bázták.­­ Egyidejűleg az amerikai légierő gépei — B—52-es nehézbombá­zók és vadászbombázók — Laosz felszabadított területei ellen in­téztek szombaton szőnyegbombá­zást. Az Olasz Kommunista Párt po­litikai irodája, nyilatkozatot és felhívást tett közzé a L’Unitában a VDK­ területe ellen intézett újabb amerikai bombatámadások kapcsán, a nyilatkozatban az OKP elítéli az amerikaiak újabb barbár és kegyetlen háborús tet­tét, amely az agresszív vietnami háború súlyosbodásához vezet. A bombázások ismételten megsértik az Egyesült Államok 1968-ban hangoztatott­ ígéreteit. Azt bizo­nyítják, hogy az amerikai elnök — bár békéről beszél — tovább­ra is fegyverrel akarja rákénysze-­­­ríteni imperialista elképzeléseit a­­ vietnami népre — hangzik a nyi­latkozat. Az Olasz Kommunista Pár­t fel­szólít minden becsületes embert, minden demokratikus és baloldali érzelmű olasz dolgozót, fokozzák erőfeszítéseiket a borzalmas viet­nami vérontás elítéléséért és meg­szüntetéséért. Felszólítja a töme­geket, gyakoroljanak nyomást az olasz kormányra, hogy ismerje el a Vietnami Demokratikus Köztár­saságot. A dél-vietnami népi felszaba­dító fegyveres erők tüzérsége szombat reggel rakétákkal lőtte a Saigontól 30 kilométerre fekvő Bien -Hoa-i katonai repülőteret. A saigoni katonai szóvivő beje­lentette, hogy a fővárostól 50 ki­lométerre a partizánok megtá­madtak egy amerikai járművet és összetűzések voltak a Mekong deltavidékén, valamint a köz­ponti fennsíkon, Kontum térsé­gében. Thieu saigoni elnök rádióbe­szédben szólította fel a lakossá­got, hogy ne adjon hitelt a majd esetleg elharapódzó puccshírek-­­ nek és ne csatlakozzék semmifé­­­­le tüntetéshez. Külön felhívta a diákság és a veterán katonai szervezetek tagjainak figyelmét, hogy tartózkodjanak a „rendza­varástól”. A beszéddel egyidejű­leg — az október 3-án sorra ke­rülő elnökválasztási „előkészü­letként” — megerősítették az el­nöki palota őrségét, külön kato­nai alakulatokat és jól kikép­zett rohamrendőrséget vezényel­tek a környékre. Néhány órával Thieu rádióbe­szédének elhangzása után azon­ban a diákok, tiltakozva a vá­lasztások ellen, az utcára vonul­tak. A tüntetők felgyújtották­ há­rom amerikai katonai járművet és a dél-vietnami rendőrség két dzsipjét, majd benzinespalacko­­kat hajítottak az ellenük kivezé­nyelt rendőrségre. Jelentések szerint a VDK-ban fokozatosan megszűnnek az árvíz okozta megpróbáltatások, s az élet a katasztrófa sújtotta körze­tekben visszatér a rendes kerék­vágásba. A TASZSZ tudósítója rámutat, az árvíz sújtotta terü­leteken megerősítik a gátakat, a rizsföldeken az ár elvonultával már megkezdték a szükséges me­zei munkát. (MTI)

Next