Népszabadság, 1971. október (29. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér NÉPSZUBKDSM 1971. október 27, szerda MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 253. szám Az antiimperialista harc győzelme Magyar idő szerint tegnap hajnali fél 5-kor az Egyesült Nemzetek Szervezete idei közgyűlésének elnöke bejelentette, a küldöttek több mint kétharmados többséggel megszavazták a Kínai Népköztársaság jogainak helyreállítását a világszervezetben és egyidejűleg jóváhagyták Tajvan kizárását. Ezzel a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk — a haladásért, a békéért, a világhelyzet realitásainak tudomásulvételéért harcoló valamennyi erő huszonkét éve tartó küzdelme a nemzetközi élet egyik legkirívóbb diszkriminációja ellen, győzelemmel ért véget. Az emberiség csaknem egynegyedét kitevő Kínai Népköztársaság küldötte, mint Kína egyetlen és jogos képviselője megjelenhet a világszervezetben. Jelentős sikere ez az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amely most nagy lépést tett abban az irányban, hogy valóban az összes nemzeteket képviselő egyetemes szervezetté váljék. És megnő a lehetősége annak is, hogy ezen a fórumon tovább erősödjék a szocializmus, a haladás, a függetlenség, a béke szavának a súlya. Az ENSZ-ben hozott döntés félreérthetetlen bizonyítéka a világban történt változásoknak. Végét jelzi egy rossz emlékű korszaknak is, amikor az amerikai imperializmus kénye-kedve szerint zsarolhatott kormányokat, és arra kényszeríthette őket, hogy képviselőik a világszervezetben olyan marionettfigurákként mozogjanak, amelyeknek zsinórját az Egyesült Államok vezetői tetszésük szerint rángathatták. Azmerikai uralkodó körök több mint két évtizedes politikája, amely a népi Kína létének tagadására, a nemzetközi életben való elszigetelésére épült, arra a sorsra jutott, amelyet megérdemelt. Az amerikai kormány, miután a győztes kínai nép elől Tajvan szigetére menekülő, és a 7 flotta védelme alatt élő Csang Kaj-sek-féle rezsimet kiáltotta ki Kína egyetlen képviselőjének, az utóbbi időben már kénytelen volt tudomásul venni: nem tud többé gátat vetni annak, hogy a Kínai Népköztársaság az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban elfoglalja az őt megillető helyet. De azért tovább manőverezett, hogy a „két Kína” elvének keresztülerőszakolásával legalább valamit megmentsen a tajvani bábrezsim presztízséből. Közben persze melegítette a tűzben már a második vasat is, hiszen ezekben a napokban az amerikai elnök megbízottja Pekingben Nixon kínai látogatását készítette elő, nyilván azért is, hogy az előrelátható vereséget az ENSZ-ben, a tekintélyvesztést ellensúlyozza. A szocialista országok, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika imperialista elnyomás ellen küzdő erőinek fellépése annak ellenére hozott eredményt, hogy a kínai vezetők a maguk ismert irányvonalát követték. A mostani győzelem megerősít bennünket abban a tudatban, hogy az antiimperialista front milyen hatalmas tényező, s még mennyivel hatalmasabb lehetne, ha egysége teljes lenne, ezt érzi át ma mindenki. Így érez a magyar nép is, amely legjobb kívánságait fejezi ki a kínai népnek, az ENSZ-be való felvétel alkalmából, és azt a reményét, hogy a Kínai Népköztársaság töltse be azt a felelősségteljes szerepet, amely a társadalmi haladásért és a békéért folytatott nemzetközi harcban vár reá. Várnai Ferenc A Kínai Népköztársaság az ENSZ tagja Tajvant kizárták . Az amerikai diplomácia veresége (Tudósítónk New York-i telexjelentése.) Kedden, amikor ezeket a sorokat diktálom, már elkészült a közgyűlési ülésterem új táblája e szöveggel: Kínai Népköztársaság. Hétfőn, késő éjjel, a New York-i ENSZ-palotában a politikai realizmusnak, a világszervezet egyetemessége híveinek, a szocialista országoknak a sikerével és az amerikai diplomácia vereségével ért véget a kínai képviselet kérdéséről indított ENSZ- vita. A szavazások sorozata után a végső döntésnél, amikor a KNK felvételéről, és Tajvan kizárásáról szavaztak, ez volt az arány: 76 szavazat a javaslat mellett, 35 szavazat ellene és 17 tartózkodás. Három delegáció távol volt. Közvetlen e szavazás előtt, amikor kirajzolódtak az elkerülhetetlen vereség körvonalai, a Csang Kaj-sekista „delegáció” kivonult az ENSZ-ből, hogy így kerülje el a kizárást... Az idei közgyűlésen az Albán Népköztársaság és egy sor más ország a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai helyreállítását kívánó határozati javaslatával szemben az Egyesült Államok az úgynevezett „kettős képviseletről” szóló javaslattervezetet terjesztett be, és azt indítványozta, hogy a KNK-t úgy vegyék fel az ENSZ-be, s úgy biztosítsák számára a biztonsági tanácsbeli helyet, hogy közben Tajvan is maradjon a közgyűlés tagja. E két alapvető javaslat körül folyt a „kínai képviselet” több mint egyhetes, hétfő éjjel véget ért vitája. A szavazás előtt a hangulat különösen feszültté vált: ügyrendi manőverek egész sorára került sor. Nem volt az ENSZ eljárásjogi szabályzatának olyan pontja, amit elő ne rángattak volna. Szaúd-Arábia és Tunézia olyan, úgynevezett kompromisszumos javaslatokkal kísérletezett, amelyek mind a KNK számára elfogadhatatlan feltétellel — a tajvani jelenlét fenntartásával — „fejelték volna meg” a Kínai Népköztársaság felvételét. Az ENSZ-hez méltatlan próbálkozások, a többség növekvő erejű elutasításával találkoztak A közgyűlés először 59 szavazattal 55 ellenében, 15 tartózkodással és két delegáció távollétében elutasította azt az amerikai indítványt, hogy Tajvan kizárását kezeljék „fontos kérdésként”. Ilyen módon nem kellett kétharmados, hanem csak egyszerű többség az albán javaslat elfogadásához, amely nemcsak a KNK felvételét, hanem a Kína helyét mindmostanáig bitorló Tajvan kiűzését is jelentette. Az amerikai diplomácia, főleg a szavazást megelőző időszakban nem kevés erőfeszítést tett a Csang Kaj-sek-klikk megmentésére: sok kölcsönígéret és fenyegetés is elhangzott. Még a szavazás előtt néhány órával is, az amerikai delegátusok optimizmusát sugalló értékeléseket közöltek a közhangulat befolyásolására. Az amerikai erőfeszítéseket több tényező magyarázza. Szerepet játszott az az amerikai szándék, hogy Tajvan ENSZ-tagságának fenntartását ütőkártyaként használják fel Nixon elnök pekingi tárgyalásai idején. Szerepe volt belpolitikai meggondolásoknak és annak is, hogy Washington fokozottan támaszkodik azokra az ázsiai antikommunista rendszerekre, amelyek a Nixondoktrína alapjául szolgálnak. Annak viszont, hogy az amerikai erőfeszítések végül összeomlottak, kétségtelenül az a fő oka, hogy az új realitások a világszervezetben is utat törnek maguknak. Néhány órával a szavazás után, kedd reggeli kiadásában, a New York Times tudósítója ezt így fogalmazta meg: „Tény, az amerikai befolyás lassú, de egyenletes olvadása azokkal a szövetségesekkel szemben, akik régebben vagy saját jószántukból követték Washington vezetését, vagy rákényszerültek erre, cserébe a katonai védelemért, vagy gazdasági segélyért." Amerika ellen szavazott — egyebek közt — a NATO-államok egy része is. A javaslatra, amelyet az Egyesült Államok elutasított, igennel szavazott — a többi közt — Olaszország és Norvégia, Törökország és Portugália is. Vajda Péter (Az első vélemények, kommentárok a 2. oldalon.) ár MAI SZÁMUNKBAN: Távolsági autóbuszok Számítógép — a kényelmünkért (3. oldal.) Új emberek, új gépek, új bútorok — és 340 millió forint (4—5. oldal.) Hatáskör fenn és lenn Az új tanácstörvény első tapasztalatai (5. oldal.) Radó Sándor: Dóra jelenti... 9. Illegalitásban (6. oldal.) Magyarországi beszélgetés Csuhrajjal (7. oldal.) Közgazdaság Megalakul az Állami Fejlesztési Bank (10. oldal.) Franciaország kész politikai egyezményre a Szovjetunióval Igen jó légkörben fontos előrehaladás Brezsnyev és Pompidou tárgyalásain Tartalmas volt Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának második napja is Párizsban. A vendég kedd délelőtt megkoszorúzta az Ismeretlen Katona síremlékét. Utána felkereste a Városházát és bejegyezte nevét az aranykönyvbe. Délután az Elysée-palotában Brezsnyev és Pompidou folytatta a hétfőn megkezdett tárgyalásokat. A megbeszélések este 6 óráig tartottak. Bár hivatalos jelentést még nem adtak ki az eszmecseréről, a légkört egyöntetűen barátinak, igen melegnek ítélik. A sajtó szerint a találkozó politikai megállapodást is eredményez: új dokumentumot a szovjet—francia politikai együttműködésről. Szerda délelőtt folytatódnak a francia—szovjet tárgyalások. Ezúttal a tanácskozáson Chaban- Delmas francia miniszterelnök és Kirillin szovjet miniszterelnökhelyettes, Schumann és Gromiko, a két külügyminiszter, valamint Seydoux Franciaország moszkvai és Abraszimov, a Szovjetunió párizsi nagykövete is részt vesz. (Részletes párizsi tudósításunk lapunk 3. oldalán.) Brezsnyev megérkezik a párizsi városháza elé. (MTI — külföldi képszolgálat.) Alekszej Koszigin Kubába érkezett Szovjet-kanadai közös közleményt adtak ki Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden Torontóban befejezte kanadai látogatását és tovább utazott Kubába. A szovjet miniszterelnök és Trudeau kanadai kormányfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. Torontói tartózkodásának második napján a kormányfő Donald McDonald kanadai nemzetvédelmi miniszter villásreggelijén vett részt, majd — mint már jelentettük — fölkereste az Ontario-tó partján levő pickeringi atomerőművet. A délután folyamán Koszigin az ontariói tudományos központba látogatott el, ahol a kanadai üzleti körök legreprezentatívabb testületének, a gyáriparosok országos szövetségének volt a vendége. Itt, a tudományos központban mondta el a szovjet miniszterelnök utolsó kanadai beszédét. Az 500 főnyi hallgatóság előtt a szovjet—kanadai gazdasági kapcsolatok bővítése, élénkítése mellett szállt síkra, szólt a politikai együttműködés fontosságáról is. Alekszej Koszigin helyi idő szerint kedd reggel — magyar idő szerint kedd délután — fejezte be nyolcnapos kanadai látogatását, s indult útnak Kuba felé. A Szovjetunió és Kanada zászlóival feldíszített torontói repülőtéren felsorakozott a díszőrség és eljátszották a Szovjetunió és Kanada állami himnuszát. Paul Martin tárca nélküli miniszter, B. Dawson, a miniszterelnök parlamenti titkára, A. L. Head, a miniszterelnök különleges tanácsadója, Robert A. D. Ford, Kanada moszkvai nagykövete és más hivatalos személyiségek, valamint B. Mirosnyicsenko, a Szovjetunió kanadai nagykövete búcsúztatták a szovjet vendéget. Elhagyva Kanada területét, a szovjet kormányfő táviratot küldött Pierre-Elliott Trudeau miniszterelnöknek, és abban őszinte köszönetet mond a baráti fogadtatásért és vendégszeretetért. Alekszej Koszigin — Kanadából úton Kuba felé — a repülőgép fedélzetéről táviratot küldött Richard Nixonnak, az Egyesült Államok elnökének is. Az Amerikai Egyesült Államok területe fölött elhaladva felhasználom az alkalmat, hogy a szovjet nép és vezetői nevében üdvözöljem az amerikai népet és személy szerint önt — hangzik a távirat. A szovjet miniszterelnök repülőgépe kedd délután szállt le Havanna repülőterén. Alekszej Koszigint Fidel Castro kubai miniszterelnök, a KKP KB első titkára és lelkes ünneplő tömeg fogadta. (A szovjet—kanadai közleményt lapunk 3. oldalán ismertetjük.)