Népszabadság, 1971. október (29. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér NÉPSZUBKDSM 1971. október 27, szerda­­­­ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 253. szám Az antiimperialista harc győzelme Magyar idő szerint tegnap haj­nali fél 5-kor az Egyesült Nem­zetek Szervezete idei közgyűlésé­nek elnöke bejelentette, a kül­döttek több mint kétharmados többséggel megszavazták a Kínai Népköztársaság jogainak helyre­­állítását a világszervezetben és egyidejűleg jóváhagyták Tajvan kizárását. Ezzel a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köz­tük hazánk — a haladásért, a békéért, a világhelyzet realitásai­nak tudomásulvételéért harcoló valamennyi erő huszonkét éve tartó küzdelme a nemzetközi élet egyik legkirívóbb diszkrimináció­ja ellen, győzelemmel ért véget.­­ Az emberiség csaknem egyne­gyedét kitevő Kínai Népköztársa­ság küldötte, mint Kína egyetlen és jogos képviselője megjelenhet a világszervezetben. Jelentős si­kere ez az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amely most nagy lépést tett abban az irányban, hogy valóban az összes nemzete­ket képviselő egyetemes szerve­zetté váljék. És megnő a lehető­sége annak is, hogy ezen a fóru­mon tovább erősödjék a szocia­lizmus, a haladás, a függetlenség, a béke szavának a súlya. Az ENSZ-ben hozott döntés fél­reérthetetlen bizonyítéka a világ­ban történt változásoknak. Végét jelzi egy rossz emlékű korszak­nak is, amikor az amerikai impe­rializmus kénye-kedve szerint zsarolhatott kormányokat, és ar­ra kényszeríthette őket, hogy képviselőik a világszervezetben olyan marionettfigurákként mo­zogjanak, amelyeknek zsinórját az Egyesült Államok vezetői tet­szésük szerint rángathatták. Az­merikai uralkodó körök több mint két évtizedes politiká­ja, amely a népi Kína létének ta­gadására, a nemzetközi életben való elszigetelésére épült, arra a sorsra jutott, amelyet megérde­melt. Az amerikai kormány, mi­után a győztes kínai nép elől Taj­van szigetére menekülő, és a 7 flotta védelme alatt élő Csang Kaj-sek-féle rezsimet kiáltotta ki Kína egyetlen képviselőjének, az utóbbi időben már kénytelen volt tudomásul venni: nem tud töb­bé gátat vetni annak, hogy a Kínai Népköztársaság az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban el­foglalja az őt megillető helyet. De azért tovább manőverezett, hogy a „két Kína” elvének keresztül­­erőszakolásával legalább valamit megmentsen a tajvani bábrezsim presztízséből. Közben persze me­legítette a tűzben már a második vasat is, hiszen ezekben a napok­ban az amerikai elnök megbízott­ja Pekingben Nixon kínai látoga­tását készítette elő, nyilván azért is, hogy az előrelátható vereséget az ENSZ-ben, a tekintélyvesztést ellensúlyozza. A szocialista országok, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika impe­rialista elnyomás ellen küzdő erőinek fellépése annak ellenére hozott eredményt, hogy a kínai vezetők a maguk ismert irányvo­nalát követték. A mostani győze­lem megerősít bennünket abban a tudatban, hogy az antiimperia­lista front milyen hatalmas ténye­ző, s még mennyivel hatalmasabb lehetne, ha egysége teljes lenne, ezt érzi át ma mindenki. Így érez a magyar nép is, amely legjobb kívánságait fejezi ki a kínai nép­nek, az ENSZ-be való felvétel al­kalmából, és azt a reményét, hogy a Kínai Népköztársaság töltse be azt a felelősségteljes szerepet, amely a társadalmi haladásért és a békéért folytatott nemzetközi harcban vár reá. Várnai Ferenc A Kínai Népköztársaság az ENSZ tagja Tajvant kizárták . Az amerikai diplomácia veresége (Tudósítónk New York-i telex­jelentése.) Kedden, amikor ezeket a so­rokat diktálom, már elkészült a közgyűlési ülésterem új táblája e szöveggel: Kínai Népköztársa­ság. Hétfőn, késő éjjel, a New York-i ENSZ-palotában a politi­kai realizmusnak, a világszerve­zet egyetemessége híveinek, a szocialista országoknak a sikeré­vel és az amerikai diplomácia vereségével ért véget a kínai kép­viselet kérdéséről indított ENSZ- vita. A szavazások sorozata után a végső döntésnél, amikor a KNK felvételéről, és Tajvan ki­zárásáról szavaztak, ez volt az arány: 76 szavazat a javaslat mellett, 35 szavazat ellene és 17 tartózkodás. Három delegáció tá­vol volt. Közvetlen e szavazás előtt, amikor kirajzolódtak az el­kerülhetetlen vereség körvona­lai, a Csang Kaj-sekista „delegá­ció” kivonult az ENSZ-ből, hogy így kerülje el a kizárást... Az idei közgyűlésen az Albán Népköztársaság és egy sor más ország a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogai helyreállítását kívá­nó határozati javaslatával szem­ben az Egyesült Államok az úgy­nevezett „kettős képviseletről” szóló javaslattervezetet terjesz­tett be, és azt indítványozta, hogy a KNK-t úgy vegyék fel az ENSZ-be, s úgy biztosítsák szá­mára a biztonsági tanácsbeli he­lyet, hogy közben Tajvan is maradjon a közgyűlés tagja. E két alapvető javaslat körül folyt a „kínai képviselet” több mint egyhetes, hétfő éjjel véget ért vitája. A szavazás előtt a hangulat különösen feszültté vált: ügyrendi manőverek egész sorára került sor. Nem volt az ENSZ eljárásjogi szabályza­tának olyan pontja, amit elő ne rángattak volna. Szaúd-Arábia és Tunézia olyan, úgynevezett kompromisszumos javaslatokkal kísérletezett, amelyek mind a KNK számára elfogadhatatlan feltétellel — a tajvani jelenlét fenntartásával — „fejelték volna meg” a Kínai Népköztársaság felvételét. Az ENSZ-hez méltatlan pró­bálkozások, a többség növekvő erejű elutasításával találkoztak A közgyűlés először 59 szava­zattal 55 ellenében, 15 tartózko­dással és két delegáció távollé­tében elutasította azt az ameri­kai indítványt, hogy Tajvan ki­zárását kezeljék „fontos kérdés­ként”. Ilyen módon nem kellett kétharmados, hanem csak egy­szerű többség az albán javaslat elfogadásához, amely nemcsak a KNK felvételét, hanem a Kína helyét mindmostanáig bitorló Tajvan kiűzését is jelentette. Az amerikai diplomácia, főleg a szavazást megelőző időszakban nem kevés erőfeszítést tett a Csang Kaj-sek-klikk megmenté­sére: sok kölcsönígéret és fenye­getés is elhangzott. Még a szava­zás előtt néhány órával is, az amerikai delegátusok optimizmu­sát sugalló értékeléseket közöl­tek a közhangulat befolyásolá­sára. Az amerikai erőfeszítéseket több tényező magyarázza. Szere­pet játszott az az amerikai szán­dék, hogy Tajvan ENSZ-tagságá­­nak fenntartását ütőkártyaként használják fel Nixon elnök pe­kingi tárgyalásai idején. Szerepe volt belpolitikai meggondolások­nak és annak is, hogy Washing­ton fokozottan támaszkodik azok­ra az ázsiai antikommunista rendszerekre, amelyek a Nixon­­doktrína alapjául szolgálnak. An­nak viszont, hogy az amerikai erőfeszítések végül összeomlot­tak, kétségtelenül az a fő oka, hogy az új realitások a világszer­vezetben is utat törnek maguk­nak. Néhány órával a szavazás után, kedd reggeli kiadásában, a New York Times tudósítója ezt így fogalmazta meg: „Tény, az amerikai befolyás lassú, de egyen­letes olvadása azokkal a szövet­ségesekkel szemben, akik régeb­ben vagy saját jószántukból kö­vették Washington vezetését, vagy rákényszerültek erre, cse­rébe a katonai védelemért, vagy gazdasági segélyért." Amerika el­len szavazott — egyebek közt — a NATO-államok egy része is. A javaslatra, amelyet az Egyesült Államok elutasított, igennel sza­vazott — a többi közt — Olasz­ország és Norvégia, Törökország és Portugália is. Vajda Péter (Az első vélemények, kommen­tárok a 2. oldalon.) ­­á­r MAI SZÁMUNKBAN: Távolsági autóbuszok Számítógép — a kényelmünkért (3. oldal.) Új emberek, új gépek, új bútorok — és 340 millió forint (4—5. oldal.) Hatáskör fenn és lenn Az új tanácstörvény első tapasztalatai (5. oldal.) Radó Sándor: Dóra jelenti... 9. Illegalitásban (6. oldal.) Magyarországi beszélgetés Csuhrajjal (7. oldal.) Közgazdaság Megalakul az Állami Fejlesztési Bank (10. oldal.) Franciaország kész politikai egyezményre a Szovjetunióval Igen jó légkörben fontos előrehaladás Brezsnyev és Pompidou tárgyalásain Tartalmas volt Leonyid Brezs­­nyevnek, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárának második napja is Párizsban. A vendég kedd délelőtt megkoszorúzta az Ismeretlen Katona síremlékét. Utána felkereste a Városházát és bejegyezte nevét az aranykönyv­be. Délután az Elysée-palotában Brezsnyev és Pompidou folytatta a hétfőn megkezdett tárgyaláso­kat. A megbeszélések este 6 óráig tartottak. Bár hivatalos jelentést még nem adtak ki az eszmecseré­ről, a légkört egyöntetűen baráti­nak, igen melegnek ítélik. A sajtó szerint a találkozó politikai meg­állapodást is eredményez: új do­kumentumot a szovjet—francia politikai együttműködésről. Szerda délelőtt folytatódnak a francia—szovjet tárgyalások. Ez­úttal a tanácskozáson Chaban- Delmas francia miniszterelnök és Kirillin szovjet miniszterelnök­helyettes, Schumann és Gromiko, a két külügyminiszter, valamint Seydoux Franciaország moszkvai és Abraszimov, a Szovjetunió pá­rizsi nagykövete is részt vesz. (Részletes párizsi tudósításunk lapunk 3. oldalán.) Brezsnyev megérkezik a párizsi városháza elé. (MTI — külföldi képszolgálat.) Alekszej Koszigin Kubába érkezett Szovjet-kanadai közös közleményt adtak ki Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke kedden Torontóban befejezte ka­nadai látogatását és tovább uta­zott Kubába. A szovjet minisz­terelnök és Trudeau kanadai kor­mányfő tárgyalásairól közös köz­leményt adtak ki. Torontói tartózkodásának má­sodik napján a kormányfő Do­­nald McDonald kanadai nemzet­­védelmi miniszter villásreggelijén vett részt, majd — mint már je­lentettük — fölkereste az Onta­­rio-tó partján levő pickeringi atomerőművet. A délután folyamán Koszigin az ontariói tudományos központba látogatott el, ahol a kanadai üz­leti körök legreprezentatívabb testületének, a gyáriparosok or­szágos szövetségének volt a ven­dége. Itt, a tudományos központban mondta el a szovjet miniszterel­nök utolsó kanadai beszédét. Az 500 főnyi hallgatóság előtt a szov­jet—kanadai gazdasági kapcsola­tok bővítése, élénkítése mellett szállt síkra, szólt a politikai együttműködés fontosságáról is. Alekszej Koszigin helyi idő sze­rint kedd reggel — magyar idő szerint kedd délután — fejezte be nyolcnapos kanadai látogatá­sát, s indult útnak Kuba felé. A Szovjetunió és Kanada zászlóival feldíszített torontói repülőtéren felsorakozott a díszőrség és elját­szották a Szovjetunió és Kanada állami himnuszát. Paul Martin tárca nélküli mi­niszter, B. Dawson, a miniszter­­elnök parlamenti titkára, A. L. Head, a miniszterelnök különle­ges tanácsadója, Robert A. D. Ford, Kanada moszkvai nagy­követe és más hivatalos személyi­ségek, valamint B. Mirosnyicsen­­ko, a Szovjetunió kanadai nagy­követe búcsúztatták a szovjet vendéget. Elhagyva Kanada területét, a szovjet kormányfő táviratot kül­dött Pierre-Elliott Trudeau mi­niszterelnöknek, és abban őszinte köszönetet mond a baráti fogad­tatásért és vendégszeretetért. Alekszej Koszigin — Kanadából úton Kuba felé — a repülőgép fedélzetéről táviratot küldött Ri­­chard Nixonnak­, az Egyesült Ál­lamok elnökének is. Az Amerikai Egyesült Álla­mok területe fölött elhaladva fel­használom az alkalmat, hogy a szovjet nép és vezetői nevében üdvözöljem az amerikai népet és személy szerint önt — hangzik a távirat. A szovjet miniszterelnök re­pülőgépe kedd délután szállt le Havanna repülőterén. Alekszej Koszigint Fidel Castro kubai mi­niszterelnök, a KKP KB első tit­kára és lelkes ünneplő tömeg fo­gadta. (A szovjet—kanadai közle­ményt lapunk 3. oldalán ismer­tetjük.)

Next