Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRÉI, EGYESÜLJETEK! "Ára: M­oldlár 1972. január 15. szombat AJ HISTEHIP KÖZPONTI LAPJA X­X. évfolyam, 12. szám Az ember környezetéért Nemrégiben a televízió képer­nyőjén egyik üzemünk vezetője elmondotta: a gyár tetemes bírsá­got fizetett azért, mert mérgező anyagot bocsátott a közeli fo­lyóba. A példás büntetés elgon­dolkoztat, ugyanis nálunk nem a tőkés zsebe sínyli meg az ilyen felelősségre vonást, hanem az egész üzem munkásainak kö­zössége. A folyóvíz mérgezése egyben támadás a legdrágábbnak tartott kincs, az ember környeze­te ellen. Ezért is élvezi a közvé­lemény helyeslését a kormány csütörtöki ülésén hozott határo­zata a természetvédelemről, amelyből kiviláglik, ezentúl az állam az eddiginél jobban növeli erőfeszítéseit természeti kincseink megőrzése érdekében. Sajnos van okunk arra, hogy több erélyt, nagyobb meggondolt­­ságot mutassunk fel a természet megóvásában. Budapest belső ke­rületeinek légszennyeződése sok­szorosan felülmúlja a megenge­dett egészségügyi határokat, emiatt sokan fényhiányban, D- vitami­n-szegénységben szen­ved­nek. A „kissé szennyezett” kategó­­riába került a Duna, de a fővá­rostól Dunaújvárosig terjedő sza­kaszán kimondottan szennyezett, hasonló a helyzet a Drávával és a Tiszával. Károsodik a­z a talaj is, pusztítja az erózió, amely még folyóink, tavaink iszaposodását is okozza. Az emberre veszélyes közlekedési és zajártalmak is közismertek, és ha nincs is okunk kétségbeesni, tennünk kell vala­mit a veszélyek megelőzésére. Hazánkban minden a dolgozó ember gondjaira van bízva. Le­gyen az illető igazgató, mérnök, munkás, önmaga életfeltételeit javítja, ha megkíméli a levegő, a vizek tisztaságát, megőrzi és fo­kozza a talaj termőképességét, így tehát nem kevés belátás, ön­tudat szükséges a különböző posz­ton dolgozóktól ahhoz, hogy a ter­mészet védelme közüggyé váljon. A kormány határozata a társa­dalom tagjaihoz szól, de ezzel nem elégszik meg. Kimondja, szükséges átfogó, hosszú időre szóló gazdaságpolitikai, termelési és gyakorlati intézkedések kidol­gozása a természetre káros hatá­sok megszüntetésére, s ahol ez nem történt meg, ott új jogsza­bályalkotással is szabályozni kell a vállalatok, intézmények és az állampolgárok felelősségét az em­beri környezet védelméért. S mert e téren mutatkozó nem kevés szervezetlenség, tisztázatlan fele­lősség minden nappal csak továb­bi ártalmaknak teszi ki környeze­tünket, a kormány rövid határ­időt adott a komplex intézkedési terv kidolgozására, ez év szep­temberéig várja az illetékesektől azoknak a gyakorlati­­tetteknek a felvázolását, amelyek révén min­den bizonnyal új fejezet kezdőd­het a hazai természetvédelemben. Az új fejezet említése azért sem látszhat túlzásnak, mert köz­ben erősödik a szomszédos szo­cialista országokkal az összefogás a közös vízgyűjtő területen levő vizek megóvásáért, a KGST kere­teiben pedig integrációs feladattá vált a segítségadás a természet védelméhez. Egészségünkért, nyu­godt pihenésünkért, további gaz­dagodásunkért lesz érdemes ösz­­szefogni külföldi barátainkkal és idehaza egymással. Csak így ma­radhat közkincs az életet meg­szépítő környezet. Komornik Ferenc ÉVI EKIMILLIÁn­ TERMELÉSI ÉRTÉK Gyáraratás Alm­ásfü­sitőn A nehézipari miniszter adta ki a Lar«#.erii«14e4t nxemit A magyar timföldipar és az egész népgazdaság jelentős ese­ményére került sor pénteken Al­másfüzitőn: 8 évig tartó munka után felavatták a kibővített és korszerűsített timföldgyárat. Az ünnepségen részt vett dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter is. Az ünnepség részvevőinek be­mutatták azokat az új üzemeket és nagy teljesítményű, kitűnő ha­tásfokkal működő berendezéseket, amelyeket a gyár kollektívája a tervezőkkel és a kivitelezőkkel együttműködve csaknem másfél­­milliárd forint költséggel létesí­tett. A beruházás úttörő munká­nak is számított a magyar tim­­­­földiparban, mert több új típusú­­ berendezést itt szereltek fel elő­­l­ször. A nagyarányú bővítés 1971- ben fejeződött be, s már abban az évben elérték a program célját: az 1964-es teljesítmények kétsze­resét, 200 000 tonna timföldet gyártottak. A gyár évenként csak­nem egymiliárd forint termelési értéket ad az országnak. Ezzel a teljesítménnyel az egykori almás­­füzítői kis üzem felzárkózott a korszerű nagyüzemek sorába. A timföldgyári lakótelep műve­lődési otthonában rendezett nagy­gyűlésen dr. Szekér Gyula az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében köszöntötte mindazokat, akik közreműködtek a bővítésnél. A miniszter hangsú­lyozta, hogy az Almásfüzitői Tim­földgyár az egész népgazdaság számára nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi, hogy hazánk fon­tos nyersanyagkincsét, a bauxi­­ tót nagyobb mennyiségben és­­ korszerűbb eljárással dolgozzuk­­ fel, gyümölcsözően hasznosítsuk. A gyár bővítésének alapvető­­ célja az volt, hogy fokozottabban­­ részt vehessünk a szocialista or­­­­szágok között mind jobban kiala­­­­kuló együttműködésben, a nem­­­­zetközi munkamegosztásban. Az­­ 1932-ben megkötött magyar— ■ szovjet timföld- és alumínium-­­ ipari­­egyezmény felbecsülhetet­­­­len távlatokat nyitott meg a ma-­­ gyar alumíniumipar számára, megoldja a hazánk viszonylagos bauxitgazdagsága és energiasze­génysége közötti ellentmondást. Az egyezmény új lendületet adott a hazai timföldgyári kapacitások bővítésének, és ebben a program­ban jelentős helyet kapott az al­­másfüzítői üzem. Ez a gyár szál­lítja a legtöbb timföldet az egyez­mény teljesítéséhez.­­ Az ünnepi nagygyűlésen végül­­ kitüntetéseket nyújtottak át a tervezőknek, kivitelezőknek és a gyár dolgozóinak. Az új, százezer tonnás bauxitfoganó. (Kéri Dániel felvétele.) Súlyos vereséget szenvedett a nyugatnémet jobboldal Leninban megkezdődött a ratifikációs eljárás A nyugatnémet szövetségi ta­nács (Bundesrat) jogügyi bizott­sága pénteken nagy jelentőségű elvi döntést hozott a Szovjetunió­val és Lengyelországgal kötött szerződések kérdésében.­­A szö­vetségi tanács, amelyben az NSZK tartományainak képviselői foglal­nak helyet, lényegileg a nyugat­német parlament felsőházának funkcióját tölti be.) A jogügyi bizottság hét szava­zattal négy ellenében arra az ál­láspontra helyezkedett, h­ogy a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés összhangban áll a nyugatnémet alkotmánnyal. A CDU—CSU-el­­lenzék, amely ennek ellenkezőjét állította, ezzel döntő vereséget szenvedett. A szövetségi tanács jogügyi bi­zottságának másik pénteki dönté­se is nagy jelentőségű. A bizott­ság ugyanis nyolc szavazattal, há­rom tartózkodás mellett, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az úgynevezett „keleti szerződések” ratifikálásához nem szükséges a szövetségi tanács jóváhagyása, mivel e szerződések összhangban állnak az alkotmánnyal, követke­zésképpen nincs szükség alkot­mánymódosításra, ami nem lehet­séges a szövetségi tanács hozzá­járulása nélkül. A Brandt-kormány pénteken közzétett nyilatkozatában ismé­telten leszögezte, hogy a Szovjet­unióval és Lengyelországgal kö­tött szerződések összhangban áll­nak az alkotmánnyal, amelyben szó sincs Németországnak az 1937. évi határok közötti újraegyesíté­séről. „Az az út, amelyet az ellenzék több mint húsz éven át szorgal­mazott — hangoztatta nyilatkoza­tában a Brandt-kormány —, az adott helyzetre való tekintettel eredménytelennek bizonyult. Ezért a kormány az alkotmány­ban rögzített kötelességének tart­ja, hogy olyan úton haladjon, amely többé nem szolgál ürügyül a tétlenségre.” — A kormány az egyetlen reá­lis útnek a tárgyalások útját te­kinti. A német megbékélés aktív politikájának kiindulópontja az NDK határának és a Német De­mokratikus Köztársaság területi sérthetetlenségének tiszteletben tartása kell, hogy legyen — hang­súlyozta pénteki nyilatkozataiban a Brandt-kormány. A szövetségi tanács két nappal előbbre hozta a szovjet—nyugat­német és a lengyel—nyugatnémet szerződés február 11-re kitűzött,­­ első olvasásban történő megvita­­t­­ásának időpontját. (MTI) /Americk&S gép Eamssdies és UMM­S Az amerikai légierő egy F-105 típusú vadászbombázója pénte­ken berepült a VDK légiterébe, és a demilitarizált övezettől 12 kilométerre északra fekvő terüle­teket rakétákkal lőtte. A táma­dásról a Dél-Vietnamban tartóz­kodó amerikai csapatok saigoni parancsnokságán számoltak be. (MTI) 1­ MAI SZÁMUNKBAN: Gazdálkodás és tisztesség (3. oldal.) Európa békét akar Kiküldött munkatársunk jegyzete a brüsszeli nemzetközi konzultációról (4. oldal.) Gondozók, gondozottak (4. oldal.) A gyár és partnerei Korszerűsödik a dohánytermesztés (3. oldal.) Pártnapok időszerű gazdasági feladatokat (6. oldal.) Major Tamás: így keletkezett az első nemzeti színház (7. oldal.) Ezt mondja a Jogszabály (10 oldal.) Két SALT-ülés egy napon Pénteken két ülést tartottak Bécsben a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról. Délelőtt a tanácskozások megkezdése óta a 110. plenáris munkaülésre került sor, míg délután a szakértőkből álló munkacsoport technikai kér­­désekről tanácskozott. A sajtóközpontban a plenáris ülésről annyit közöltek, hogy a szovjet és az amerikai delegáció két és fél órán át tárgyalt „haté­kony szellemben”. Amikor az új­ságírók az iránt érdeklődtek, mi­lyen a megbeszélések légköre, az amerikai küldöttség szóvivője a­­tárgyalások légkörét kedvezőnek és jónak nevezte. Az amerikai küldöttség köreiben felhívják a figyelmet arra, hogy Symington szenátor, aki a napokban Bécs­ben eszmecserét tartott Gerald Smith nagykövettel, az amerikai küldöttség vezetőjével, az osztrák fővárost a „remények városának”, a tárgyalásokat pedig „történelmi jelentőségűnek” nevezte. A hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról a szovjet és az amerikai delegáció legközelebb kedden tárgyal. Ekkor rendezik a 111. plenáris ülést, amelynek szín­­helye a Szovjetunió nagykövetsé­gének épülete. (MTI) Befejezte kairói tanácskozásét az afroázsiai értekezlet Szacrat átalakítja az egyiptomi kormányt Csütörtökön Kairóban befejez­te munkáját az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének ötödik konferenciája. A tanácskozáson több mint 80 delegáció vett részt a két kontinens országainak és nemzetközi szervezeteknek a kép­viseletében. Az elfogadott határozatok meg­bélyegzik az amerikai imperializ­must, amiért a „bábrezsimekkel karöltve” a Palesztinai forrada­lom felszámolására, törekszik. Az afroázsiai szolidaritási érte­kezleten csütörtökön elfogadott határozatok támogatják a Bizton­sági Tanács 1937-es határozatát. Egy másik határozat azt han­goztatja, hogy Bonpia Desh né­pe saját maga dönt sorsáról és jövőjének alakításáról, majd ugyanez a határozat követeli az iráni csapatok­ kivonását az Arab­öböl térségében megszállt három szigetről. Szadat elnök csütörtöki kairói beszéde világossá tette, hogy szük­ségessé vált az egyiptomi kor­mány átalakítása — jelenti kairói tudósítónk, Bócz Sándor. Az Al Ahram értesülése szerint az ál­lamfő már kiválasztotta az új mi­niszterelnök személyét, de a ki­alakult gyakorlatnak megfelelő, előbb az Arab Szocialista Unió központi bizottsága elé terjeszti javaslatát, mivel ez a testület tar­tozik felelősséggel a miniszterel­nök kinevezéséért. Az Al Ahram megjegyzi, hogy Szadat elnöknek továbbra is szüksége van Mahmud Favzi ta­pasztalataira, ezért a jelenlegi kormányfő ezután is az elnökhöz közel álló magas pozícióban ma­rad. Szadat elnök a központi bi­zottság ülése után kezdi meg kor­­mányátaila­kítási tárgyalásait, az új kormányban helyet kíván biz­tosítani a fiatal generáció képvi­selőinek.A Tel Avivban hivatalosan beje­lentették, hogy izraeli csapatok péntek éjjel libanoni területre ha­toltak és a határtól kilenc kilo­méterrel északra egy faluban két házat felrobbantottak.

Next