Népszabadság, 1972. május (30. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
1972. május 3. szerda ISKOLA és TÁRSADALOM Az irányítás demokratizmusa Sokféle vélemény elhangzott már az iskolai élet demokratizmusáról szóló fontos és mind szélesebben kibontakozó vitában. Különböző minőségű ellentmondásokkal birkózunk, szinte természetes, hogy ki-ki a maga feladatát érzi a legnehezebbnek, ezért látszik ugyanaz a probléma másként az igazgatók, a tanárok, az ifjúság, az irányító szervek vezetőinek szemében. Állami életünk decentralizálása a demokratizmus kiszélesítését igényli az oktatásban is, a tanintézmények helyi hatáskörbe kerülésétől a nagyobb igazgatói önállóságig, vagy egészen a közösségi élet apró műhelyéig, azosztályokig és az ifjúsági alapszervezetekig. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy ez a folyamat majd automatikusan, problémák és nehézségek nélkül megy végbe. Ha a pedagógiai munkának a változásban is állandóan ható tényezőit minden szinten jobban hangsúlyozzuk, tehát azt, hogy önállóbb, teljesítőképesebb fiatalokat kell nevelnünk, akkor nem fogunk megrendülni az új problémákon. A pedagógiai irányításban nincs helytelenebb az elsietett, át nem gondolt intézkedéseknél, ezért tudják fiatal kartársaink oly nehezen elválasztani a megfontoltságot a begyöpösödöttságtől. Másrészt pedagógiai elméletünkben szükségszerűen és állandóan kísért az utópizmus veszélye is, tehát az a nézet, hogy neveléssel a környezettől függetlenül is alakíthatjuk az eszményeinknek megfelelő ifjúságot. A kérdések ma elsőrendűen gyakorlatiak. Az a társadalmi aktivitás, az a szocialista demokratizmus, amely — ha akadályokkal is — egész állami és társadalmi életünk igényeként jelentkezik, kedvező, sőt parancsoló erejű a közoktatás irányítása és az iskolai élet demokratizmusa szempontjából is. De a mi vitánk mintha sokszor részérdekeknél, részszemléletben rekedne meg. "Közép- és alsó fokú irányítószerveink nem csekély nehézségekkel küzdenek. Egy Heves megyei vizsgálat tanúsága szerint a művelődési osztály munkatársai három-négy évenként kicserélődnek. Nagyjából ugyanez a helyzet a budapesti felügyelők egy részével, iskolai művelődési előadókkal. A tanácsi szervek — iskoláinkkal együtt — eddig egy túlszabályozott rendszerhez szoktak hozzá, most feladataik egy részét átadják az igazgatóknak, tehát más vezetési elképzelést kell kidolgozniuk. Ezt természetesen központilag megint csak nem lehet részletesen kimunkálni, a központosított irányítási módszer a demokratikus gyakorlat közben alakul ki. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy a szocialista közoktatáspolitika irányelveinek túlszabályozás nélkül, a módszerek többféleségében is érvényesülnie kell, így majd hosszabb távon az iskolai élet valóságos demokratizmusa az általános társadalmi demokratizmus egyik folyamatos fejlesztőjévé válik, ha az iskoláinkban felnövő egyéniségek önállóan teszik magukévá a József Attila megfogalmazta „az én vezérem bensőmből vezérel” erkölcsi elvét. Az igazgatók — és tegyük hozzá, a művelődési osztályok vezetőinek — választása, meghatározzott időre szóló kinevezése vagy a pályázati rendszer alkalmazása ennek alárendelt feladat. Az az igazgató, aki azzal hárítja el a fiatalok nagyobb beleszólást igénylő kritikáját, hogy olyasmit hangoztatnak, ami évek óta benne foglaltatik a rendtartásban, saját vezetési módszeréről állít ki szomorú bizonyítványt. Az ember a saját jogait azok gyakorlása közben tanulja meg, sa- játítja el, ha erre nincs módja, természetesen még tudatában sincs saját lehetőségeinek. Tsa a vezetési módszer egy kisebb közösségben autokratikus, formális vagy távlatokat nélkülöző, előfordulhat, még igazgatóhelyettest sem lehet találni egy testületen belül, mert ■ nem akad, aki vállalja. Ezért függ össze szorosan az igazgatók kiválasztásának, a vezetés demokratizmusának kérdésével a tanárok perspektívája vagy éppen közömbössége. Ha a közösség belső értékrendje nem egyezik meg — legalább fő vonalaiban — az igazgatóság értékelésével, ha a testület úgy látja, hogy csak a kedvencek, a hajbókolok vagy éppen a soron következők számíthatnak anyagi és erkölcsi megbecsülésre, ott a kiválasztás lehetősége is igen megnehezedik. A decentralizálás, a jogkörök leadása arra a szintre, ahol a legtöbb információ alapján a legjobb hozzáértéssel dönthetnek, minisztériumi rendelkezést is igényel, különösen gazdasági ügyekben, de pusztán azzal meg nem oldható. A helyi, tanácsi irányítás önállóságán, nagyvonalúságán, vezetési koncepcióján múlik, hogyan tudja a közoktatáspolitikáját az országos bérkeret, sőt a helyi erőforrások felhasználásával jól megvalósítaná, menynyire tud szót érteni az újat akia jó, sokszor makacs „nehéz emberekkel”. Mennyire bízik és hogyan tudja hasznosítani a város-ban vagy községben azokat az iskolai szellemi műhelyeket, ame-lyeknek nem ura és parancsoltja, hanem felettese és szolgálója egyszerre. Mennyire veszi tudómásul, hogy nevelési rendszerünk belső világa egyedi körülmények-től, szubjektív feltételektől is függ, a pedagógus-értelmiséggel való bánásmóddal javul vagy romlik. 171 éve láthatjuk, hogy mindez nem fog konfliktusok nélkül végbemenni. De úgy gondoljuk, ez nem is baj. Akarva akaratla-nul közelebb fognak kerülni egy- máshoz a tanácsi vezető, a peda- s gógus és mezőgazdasági értelmi-ség. Az irányítás és a tantestület demokratizmusa, az igazgatók megbízatása nagyobb jogkör és felelősség egyszerre, amelynek természetes velejárója a szenvedélyes vita, az érdekvédelem, a jobb álláspont szükségszerű győzelme és természetesen — ezt is vállalnunk kell — a tévedés, sőt a kudarc eshetősége is. Bokor László tanár, Budapest KEVÉS PÉNZÉRT NAGY ÖRÖM: EGY JÓ FÉNYKÉPEZŐGÉP! Szmena 8 M, kisfilmes fényképezőgép 330 Ft Szmena SL, gyorstöltő kazettás fényképezőgép 430 Ft OFOTÉRT Kapható az OFOTÉRT szaküzleteiben, a Centrum Áruházakban, az ÁFÉSZ üzleteiben és kiskereskedelmi boltokban. NÉPSZABADSÁG Dunántúli színházak Kaposvárott (Tudósítónktól.) Kaposvárott kedden megkezdődött a dunántúli színházak VI. találkozója. Dr. Malonyai Dezsőnek, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztálya vezetőjének megnyitója után a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeinek előadásában. Zsámbéki Gábor rendezésében Weöres Sándor Szent György és a sárkány című tragikomédiáját mutatták be. A találkozón a kaposvári együttesen kívül a veszprémi Petőfi, a győri Kisfaludy és a pécsi Nemzeti Színház művészei mutatják be műsorukat. A veszprémiek Simon István A helyiség kalapácsa című zenés komédiájával, a győriek Örkény István Macskajáték című tragikomédiájával, a pécsiek Hernádi Gyula Falanszter című drámájával lépnek színpadra. A találkozó, amelyen szakmai vitákra és előadásokra is sor kerül, május 6-án ér véget. Ír ZENEI KRÓNIKÁ I GALIN A VISNYEVSZKAJA DALESTJE váratlan ajándékként érte Budapest közönségét. A moszkvai Nagy Színház világhírű művésznője márciusban betegsége miatt kénytelen volt lemondani a Britten-rekviem tervezett előadásában való közreműködését; ezt az elmaradt fellépését pótolta most ária- és dalestjével. A hangversenynek külön érdekessége volt, hogy a zongorakíséretet Msztyiszlav Rosztropovics, a kitűnő gordonkaművész, a művésznő férje látta el. Galina Visnyevszkaja kivételes művészetét tavaly ősszel a Szovjetunió Nagy Színházának operaházi vendégszereplésekor már megismerte a budapesti közönség. Hangja gyönyörűen cseng, ám nem csupán szopránjának szépségével ejt bűvöletbe, hanem énektudásával, formálásával és a zenei kifejezés rendkívül gazdag körével. Mostani hangversenye műsorának gerincét orosz zeneszerzők alkották, Csajkovszkij, Muszorigszkij, Sztravinszkij művei, s kissé ráadásnak hatott a befejezésül műsorra tűzött két Puccini-ária (Tosca, Manon Lescaut). Csajkovszkij néhány perces románcaiból Visnyevszkaja vérbeli, nagy drámát formált. Pontosan érzékeltette, miként vált ez a népies zenei anyag Csajkovszkij műhelyében a lélektani ábrázolás eszközévé. Mintha csak az Anyegin vagy a Pikk dáma operavázlatait, első feljegyzéseit hallottuk volna. Varázslatos, ahogyan Visnyevszkaja egy-egy dallamot elindít, lassan, méltósággal felemel, s a mű csúcspontján kibont. S nem kisebb varázslat a gordonkaművész Rosztropovics zenével, énekessel valósággal együtt lélegző zongorakísérete. Muszorgszkij népdalfeldolgozásai előadásuk tiszta egyszerűségében még megrendítőbbnek hatottak. S talán a legnagyobb élményt nyújtotta Sztravinszkij Mavra című operája egyik részletének érődő, csipkelődő, rendkívül tudatosan megformált tolmácsolása. A két olasz operaária némiképp megtörte a hangverseny stílusának egységét, bár a Manon Lescautrészlettel, s a szűnni nem akaró tapsra még elénekelt Pillangókisasszony-áriával Visnyevszkaja valósággal megkoronázta hatalmas sikerű dalestjét. Az Erkel Színház nézőterén egybegyűlt közönség a ritka művészi élmény emlékét vitte magával a hangversenyről. A MAGYAR NÉPHADSEREG MŰVÉSZEGYÜTTESÉNEK ÉNEK- ÉS ZENEKARA immár másodszor szerepelt „reguláris” zeneakadémiai hangversenyen tartott bérleti koncertet. A zenekar Görgey György vezetésével nemcsak rendkívül lelkesen, technikailag is mind magasabb színvonalon muzsikál, különösen jók és megbízhatók a fafúvósaik, s vonóskaruk is kiegyenlített, szép hangzással játszik. Legutóbb Handel Vízizenéjének előadásával tanúsította jó képességeit a zenekar és nevelő, irányító karmestere. Jó hagyománya az együttesnek, hogy rendszeres kapcsolatot tart a magyar zeneszerzőkkel, új műveket rendel tőlük. Idén hangversenyük magyar újdonsága Sárai Tibor Jövőt faggató ének című kantátája volt. Igen nehéz darab ez, kivált a zenekarnak s a bemutató előadás becsületére vált az együttesnek. Váci Mihály két versét (Legenda, Otthon, későn) szervezte zeneművé a kantáta alkotója. Ez a darab szerves folytatása az ugyancsak Váciversre készült Diagnózis 69-nek, zenéjéből az elkötelezettségnek ugyanaz a vállalása árad. A Jövőt faggató ének szerzője tovább lépett az önmaga számára kijelölt úton; a költő szavához nemcsak a korszerű zenei effektusokat, az indulatok ábrázolásának gesztusait találta meg, hanem a dallamot is. Sárai ezekben a nyíltan politizáló műveiben, mintha József Attila Ars poeticáját folytatná mai és zenei eszközökkel: „Költő vagyok — mit érdekelne / engem a költészet maga?” A kantátát mintaszerűen énekelte a Kis István betanította pompás férfikar s a két szólista, Németh Zsuzsa és Bende Zsolt. FERENCSIK JÁNOS LEGUTÓBBI HANGVERSENYÉNEK páratlan szépségű, varázslatos eseménye volt Kodály Zoltán három, kíséret nélküli kórusművének, az Öregeknek, a Jézus és a kufároknak s — e két hatalmas alkotás között — a Hegyi éjszakák-sorozat első darabjának a megszólaltatása. Ferencsik, anélkül, hogy elvette volna a magyar Kodálytradíció érvényét, ezen az estén szinte új Kodály-értelmezés fundamentumát rakta le. Egyénisége teljes súlyával, formáló művészetével, szuggesztivitásával voltaképpen alázatosan szolgálta a muzsikát. Produkciójának lényege, hogy a zenekar irányításának zártságát és szigorú törvényrendjét alkalmazta a sokkal szabadabban lélegző kórusmuzsikára, bizonyítva, hogy a zene egy és oszthatatlan, hangszer és emberi hang végső törvényei azonosak. Megkapó volt Kodálynak ezeket a remekműveit az értelmezés megannyi modorosságától megtisztítva hallani. A kitűnő rádiókórus teljesen megértette, mit kíván tőle Ferencsik János, s azonosult karnagya szándékával csakúgy, mint a művekkel. Ferencsik a Rádiózenekar élén, teljes szépséggel vezényelte Brahms III. szimfóniáját, majd a múlt év decemberében már hallott szólókvartett — Andor Éva, Szirmay Márta, Réti József és Gregor József — közreműködésével Kodály Te Deumát vitte hatalmas sikerre. B. J. Z VERSENYT A HEGEDŰS GÉZA JÁTÉKA AZ IRODALMI SZÍNPADON Tanus Pannonius dicsőségéről, " bukásáról, haláláról és halhatatlanságáról írt játékot Hegedűs Géza a darab alcímének tanúsága szerint. Janus Mátyás haragja elől menekülve, a Zágráb melletti Medvevárban életének utolsó éjszakáját éli, lázálmában pedig elvonul előtte eddigi élete: ez a darab cselekménye. Ha műfaji meghatározást keresünk, a sajátos, csak Hegedűs Gázára jellemző műfaj sajátos meghatározást követel. A szerzőnek ez a műve is, hasonlóan sok más darabjához és hangjátékához, ismeretterjesztő játék. Hegedűs Géza, a dráma műfaji szabályainak kitűnő tudósa az elhangzó versidézeteket némi konfliktusmagot tartalmazó történetre fűzte, és Janus magyarságát helyezte központba. Janus, nem minden vívódás nélkül, ám mégis visszatér az ölelő karokkal andalító napfényes Itáliából a zordabb éghajlatú és barbár Magyarországra, amelyet szerinte a töröktől kell megvédeni, Mátyás király szerint azonban nem egészen, és Mátyás Bécs ellen törő tervei újabb ellentét forrásává lesznek, amint az a történelemből is ismeretes. Ez a mai ugyan kissé szegényes és száraz, de nyilvánvaló, hogy egy ismeretterjesztő játékkal szemben egészen mások a követelmények, mint valódi drámával szemben. Ilyen eltérő követelmény például az, hogy a versek lehetőleg teljes pompájukban bontakozzanak ki, vagyis a gyöngyszemek ne hulljanak le a fonálról, amelyre fűzték őket. Nem könnyen megvalósítható követelmény ez sem. Hegedűs Géza nagy rutinnal szerkeszt időrendet a versek alá és a keretjáték mondattanát igyekszik Janus mondattanához idomítani, ami egyébként szintén nehéz feladat, a többi között a műfordítók eltérő mondattana miatt. Bitskey Tibor alakítja Janust. A keretjátéknak megfelelően a halálosan fáradt Janusból indít, de mintha a fiatal, szertelen Janus ábrázolásakor sem tudna teljesen szabadulni ettől a fáradtságtól. A keretjáték szövege nem ad sok játéklehetőséget a számára, legjobb pillanatai azok, ahol nem kiragadott töredékeket, hanem majdnem teljes verseket mondhat megnyerő hangján. Olykor határozottan jólesik az ő szavalását hallani, még amikor nincs is ideje beleélni magát a rövid töredékek hangulatába, mert a Janus-idézetek nagy részét a rendező Bozóky István két versmondóra osztotta, akik közül Somhegyi György gyakran egyáltalán nem értelmez. Csikós Sándor pedig minden verset egyforma ifjúi hévvel próbál előadni, ami szintén a Janus-versek csillogó intelligenciájának kárára történik. A többi szereplő közül Zách János Vitéz Jánosa és Tordy Géza Mátyás királya a rokonszenves, bár egyikük szövege sem igazán karakteres, Zách János az idős ember elszánt humanizmusát, Tordy pedig Mátyás talán még Janusénál is nagyobb intellektusát érezteti meg. Úgy látszik, Tordy Géza jelentős színésszé érik, különös hajlama van az értelmes emberek megjelenítésére. Janus humanista mesterét Bodor Tibor alakítja megértő szigorral. Maricello velencei patrícius szerepében Baracsi Ferencet láttuk. A haldokló Janust ápoló orvos szerepébe a beteg Verdes Tamás helyett a rendező Bozóky István ugrott be. Az első rész báját Janus három itáliai szeretője (Gordon Zsuzsa, Telessy Györgyi, Dőry Virág) biztosítja; kár, hogy a másik részben már nem szerepelnek, így a játék vége felé elfáradunk a vitává szürkülő történelmi ismeretterjesztés láttán. Az ötletesen jelzett díszlet Rajkai György, a látványos jelmezeik Meluzsin Mária munkája. Vujicsics Tihamér kísérőzenéje szerény és funkcionális. Spiró György