Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

v (Folytatás az 1. oldalról.) e fizetésének emelésére. Ami a magántevékenységből származó jövedelmeket illeti, itt is az a cél, hogy a többi keresőhöz hasonlóan e réteg jövedelmei is a társadal­mi hasznossághoz igazodjanak, és ne alakuljanak ki indokolatlan aránytalanságok. Ezért az idén a korábbinál hatékonyabb adó­rendszert alkalmaznak, amely erőteljesen mérsékli a magas jö­vedelmeket, különösen azokat, amelyek nincsenek arányban a végzett munka társadalmi érté­kével. A visszaélési lehetőségek, a jövedelemeltitkolás megaka­dályozására fokozzák a rendsze­res adóellenőrzést. Azokkal szem­ben, akik az adójogszabályokat megszegik, következetesebben al­kalmazzuk a törvényes szank­ciókat. A kormány 1971-ben tovább folytatta annak az elvnek az ér­vényesítését, amelynek célja egy­felől a munkából származó jöve­delmeknek a teljesítmény alap­ján történő differenciálása, más­felől a családi jövedelmek kereső­eltartott arány miatti különbsé­geinek kiegyenlítése. Ez utóbbi célt szolgálta egyebek közt a há­rom- és többgyermekes családok, valamint az egyedülálló egy- és kétgyermekes szülők családi pót­lékának felemelése. A családtá­mogatás rendszerét tovább kí­vánják fejleszteni. Az egészségügy és oktatás terü­letén tovább bővítettük az intéz­mények hálózatát, emeltük ezek szakmai színvonalát. Az idén ho­zott egészségügyi törvény alap­ján állampolgári joggá fogjuk emelni az egészségügyi ellátást. Az állami oktatási rendszerben az állam anyagi eszközeivel mindinkább az oktatás tartalmi elemeinek erősödését kell előse­gíteni. Ez évben megtettük az első lépéseket olyan irányban, hogy azok a gyermekek, akik nem járnak óvodába, iskola­előkészítő tanfolyamon vehetnek részt. A következő ötéves ter­veink során érezhetően javítjuk a legkorszerűbb oktatáshoz szüksé­ges személyi és tárgyi feltétele­ket. 2 A beruh­ázá­s csak fokozatosan teremthető meg A miniszter megállapította, hogy a lakosság jövedelme ta­valy az áruellátásban is megala­pozott volt. A kereskedelem folyó áron számolva, 9 százalékkal több árut adott el, a növekedés válto­zatlan áron mérve is, meghaladta a 7 százalékot. Gyarapodott az alacsonyabb jövedelműek igé­nyeit kielégítő áruk mennyisége. Egyes termékekből, például ser­téshúsból, kötöttáruból javult a kínálat. Bővült a tartós fogyasz­tási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forga­lom 12 százalékos növekedése. T­avaly a tervezett 71 ezer he­lyett 75 ezer lakás épült. A ne­gyedik ötéves terv nagy feladatai szükségessé teszik a lakásépítés és a gazdálkodás javítását, mind a központi, mind a tanácsi szer­veknél és vállalatoknál. Az álla­mi költségvetés vállalja a ható­sági árváltozások fedezetét, de nem nyújthat forrást minden költségnövekedésre. Éppen ezért a tervben előírt mutatókat — épületszint, alapterület, felsze­reltség, szanálás — szigorúan be kell tartani; az eltérés veszélyez­tetné az előirányzott lakások megépítését. A lakosság életkörülményeit nagymértékben a tanácsok ala­kítják. A tanácsi gazdálkodás 1971. évi tapasztalatai alapjában kedvezőek. Helyesebb arány ala­kult ki a központi és tanácsi pénzalapok közt. Az új bevételi rendszer megyei szinten megfe­lelően szolgálta a kívánt célokat, az egyes területek ellátási szín­vonalkülönbségeinek mérséklé­sét. A vállalatok és szövetkezetek a tanácsok fejlesztési alapjába csaknem 2,5 milliárd forintot utaltak át, hogy ily módon, a te­lepülésfejlesztési tervekbe illesz­kedően lakóházakat, közműveket, óvodákat, napközi otthonokat hozzanak létre. Hasznos kezde­ményezések ezek, indokolt hát, hogy mindenütt, ahol ennek reá­lis helyi társadalmi és gazdasági alapjai megvannak, megértésre és támogatásra találjanak. A beruházásokról szólva a be­számoló kiemelte: 1971-ben még nem enyhült a feszültség, és a be­fejezetlen beruházások állománya az év végén az esztendő beruhá­zási értékének 80 százaléka. A megtett intézkedések hatásai már észrevehetőek. Csökkent a beruházók kereslete az építési­műszaki tervezés iránt, kevesebb rendelést utasít vissza az építő­ipar, kedvezőek az árellenőrzés hatásai is. Mindemellett a beru­házási egyensúly csak fokozato­san teremthető meg. Az idei esz­tendő öt hónapjának tapasztala­tai alapján úgy tetszik, hogy a beruházási színvonal a tervnek megfelelően alakulhat, ha mind a központi szervek, mind a vál­lalatok megértik és végrehajtják az érvényben levő rendelkezése­ket. K­ülkereskedelmi forgalmunk alakulásában az egyensúly múlt évi romlása után biztató ered­ményként értékelhetjük, hogy az idén, öt hónap alatt a behoza­tal, a múlt év azonos időszakához k­épest csaknem 6 százalékkal csökkent, míg a kivitel 26 száza­lékkal magasabb. A népgazdaság fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztás elő­nyeinek kihasználása szempont­jából meghatározó számunkra együttműködésünk a KGST-or­­szágokkal, ezen belül is legfonto­sabb partnerünkkel, a Szovjet­unióval. Kapcsolataink szilárd alapokon és hosszú lejáratú meg­állapodásokon nyugszanak. H­ozzákezdtünk a szocialista in­tegráció komplex programjának megvalósításához. Ez azt is je­­­­lenti — mondotta a miniszter —, hogy az együttműködésben még nagyobb szerepet kapnak a táv­lati gazdaságfejlesztési kérdések. Ennek megfelelően a KGST-ben elsősorban a több országot érintő­­ új beruházási célok összehango­lása fokozódott. Folytatódik az egyesített energiarendszer to­­­­vábbfejlesztése, épül a Barátság II. kőolajvezeték. Különösen si­keresen fejlődik a gyártásszakosí­tás és a termelési kooperáció, az autóbusz-, a személy- és teher­gépkocsi-gyártás, a számítástech­­­­nika és a vegyipar egyes terüle­tein. K­apcsolataink a nem szocialis­ta országokkal ma már túlmutat­nak az egyszerű adásvételi ügy­leteken, örvendesen bővül áru­forgalmunk a fejlődő országokkal is. A tőkés világgal — közöttük az Európai Gazdasági Közösség­­ egyes országaival — fenntartott­­ kapcsolatainkat is fejleszteni kí­vánjuk. Úgy azonban, hogy az megfeleljen a kölcsönös érdekek­nek, ne tartalmazzon gazdasági­lag számunkra hátrányos megkü­­l­­önböztetést. Gazdasági munkánk eredmé­­­­nyeire a tervek, a közgazda­­sági szabályozók és a szubjektív momentumok egyaránt befolyás­sal vannak. Ez utóbbiak, vagyis az emberi tényezők jelentősége­­ nagyobb, mint azt gyakran felté­­­­­elezik — mondotta Faluvégi La­ I­jós, majd a reális vállalati köz­­gondolkodás szükségességére utalva, megállapította: " Most nemcsak elvileg, de gyakorlati­lag is mindenkinek el kell fogad­­­­nia, hogy tartósan nem oszthatunk el többet, mint amennyit megter­­­­melünk. A miniszter kifejtette:" a beru­­­­házási feszültségek enyhítésére­­ irányuló intézkedéseinket félre­­­­értik azok, akik úgy gondolják,­­ hogy azok lényege az ötéves be­­­­ruházási terv leszállítása. Erről­­ nincs szó, hiszen az ötéves terv­­­­ben elhatározott célokat megva­­­­lósítjuk, a beruházásra előirány­­­­zott összeget végül is teljes egé­­­­szében felhasználjuk, de erőink jobb összpontosításával. G­azdaságunk intenzív utakra való vezetésének feltétele a meg­levő kapacitások jobb kihaszná­lása. Célszerű tehát előnyben ré­szesíteni azokat a fejlesztéseket, amelyek az adott kapacitások korszerűsítése, jobb kihasználása, a munkaszervezés javítása révén növelik az eszközhatékonyságot. Az állami intézmények és a ta­nácsok számára most az a leg­főbb igazodási pont, hogy tévé- k­enységüket az ötéves népgazda­sági terv alapján folytassák, min­dennapi gazdálkodásukat pedig saját bevételeik vagy­ a költség­­vetési támogatásuk keretei között tartsák. B­efejezésül a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy bár a fejlődés sokkal bonyolultabb, mintsem az nagyon röviden jellemezhető, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mind az alapvető gazdasági fo­lyamatokat, mind a költségvetési gazdálkodást a tervszerűség jel­lemezte még akkor is, ha az el­­múlt év nem volt mentes a gon­doktól. A jövőt tekintve bízha­tunk a gondok enyhítését célzó intézkedések sikerében, ha a gaz­dasági élet minden területén, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, az intézményeknél, a tanácsoknál és a központi szerveknél egyaránt következetesen valóra is váltjuk azokat. V­égezetül a miniszter kérte az Országgyűlést, hogy ezekkel a gondolatokkal kiegészítve fogad­ja el az 1971. évi állami költség­­vetés végrehajtásáról szóló jelen­tést, és hagyja jóvá a beterjesz­tett törvényjavaslatot, m­ikus fejlődést elősegítő erőfor­rások felszabaduljanak. M­egállapította, hogy a tavalyi költségvetési hiány a felhalmo­zás változatlan hevességű üteme miatt következett be. Az ez évi költségvetés tárgyalásakor az országgyűlés magáévá tette azt a kormányintézkedést, amely ezt a folyamatot az egész népgazdaság szempontjából hasznos mederbe kívánja szorítani. A zárszám­adás megvitatása során a terv- és költségvetési bizottság egy­öntetűen arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az intézkedések határozott végrehajtása létérde­künk, azokhoz feltétlenül ragasz­kodnunk kell. Befejezésül elmon­dotta, hogy a népgazdaság egyen­súlyi problémáinak megoldásá­hoz, a tartós eredmények eléré­séhez — a kormányzati szervek határozottsága és felelőssége mellett —, a gondok megosztá­sára, a lehetőségek felelős mér­legelésére, s a döntések végre­hajtásában széles körű összefo­gásra van szükség. A bizottság nevében javasolta az országgyű­lésnek, hogy az 1971. évi állami költségvetés végrehajtásáról szó­ló tövényjavaslatot általános­ságban és részleteiben együtte­sen vitassa meg, s fogadja el. E­zután szünet következett. A A. költségvetési bizottság javaslat** tapssal fogadott pénzügy­­miniszteri referátum után Ollári István, a törvényjavaslat bizott­sági előadója szólalt fel. Beszé­dében egyebek között hangoztat­ta, hogy az elmúlt esztendő gaz­dasági fejlődését a tervezettnek megfelelő növekedési ütem jel­lemezte. Különösen kedvező volt, hogy a nemzeti jövedelem növe­kedése teljes egészében a mun­ka termelékenységének emelke­déséből származott. Gondot oko­zott azonban, hogy a létrehozott nemzeti jövedelmet továbbra is meghaladta a belföldi végső fel­­használás. Éppen ezért a bizott­ságnak az a határozott vélemé­nye, hogy az idén a költségve­tés kiadásainak növekedése csak a bevételek emelkedésének függ­vényében engedhető meg. .Ez azonban csak fegyelmezett mun­kával és a rend szigorú megtar­tásával lehetséges. A képviselő elmondotta, hogy a munka szervezettsége vala­melyest javult. Az is megállapít­ható, hogy a vállalatok többsége általában jól hasznosítja megnö­vekedett hatáskörét, a korábbi­nál megfontoltabb, előrelátóbb gazdálkodást folytat. Viszont a vállalatok egy részénél nem eléggé tudatos az anyagi és szel­lemi erőforrások feltárása. Sok vállalatnak­­ nincs olyan fejlesz­tési elképzelése, amely távlati­lag megfelel a népgazdasági terv­ben rögzített gazdaságpolitikai céloknak, s egyúttal rövidebb tá­von is meghozza a kívánt ered­ményt. Sürgette, hogy tisztázni kell a gazdaságtalan termelés fogalmát, már csak azért is, hogy az újabb, a további dina­ N­ÉPSZABADSÁG K­ülügyminiszterünk felszóla­lásában a nemzetközi viszonyok legújabb változásaival s ezek ösz­­szefüggésében külpolitikai tevé­kenységünkkel foglalkozott. Hang­súlyozta: Nagyon jelentős megál­lapodások születtek a részleges atomcsend, az atomsorompó, a tenger mélye és a világűr, a bak­teriológiai fegyverek, s legújab­ban mindezeknél nagyobb jelen­tőséggel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhárítására­­ alkalmas rakéták tekintetében —­­ de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspártok 1969-ben megfogalmazott prog­ramja: minden demokratikus és­­ békeszerető erő fő feladata a ter­­­­monukleáris háború veszélyének­­ az elhárítása. A­nnak, hogy mostanában erről­­ kevesebbet beszélünk, mint ko­­­­rábban, objektív oka van. A leg­­­­utóbbi két évtizedben a Szovjet­­­­unió úgy vált termonukleáris­­ nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi­­ áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan­­ másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kockázata nélkül bárhol támadásra vállal­kozhatna n­yalásokat is. A szovjet—ameri­kai kapcsolatok javulásában mi az emberiség békés jövőjének lé­nyeges biztosítékát szeretnénk látni. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások so­rozata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása, a ránk váró és általunk is formálandó események során csak akkor érvényesül, ha nem esünk illúziókba, hanem kérlel­hetetlen harcokat vívunk új, ked­vező eredményekért, az emberibb lét, a nemzetközi béke és bizton­ság javára, a harmadik világhá­ború és ezzel a termonukleáris háború elhárításáért. Így tekintünk a moszkvai szov­jet—amerikai tárgyalások várha­tó következményeire, a vietnami háborúval kapcsolatban is, mert annak hatásai ebben a vonatko­zásban is megmutatkozhatnak. Mind a Vietnami Demokratikus Köztársaság, mind a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormánya meg­tette azokat a javaslatokat, ame­lyek alapján az Egyesült Államok tisztességes körülmények között, katonai tekintetben kivonulhat a háborús területekről. Az Egyesült Államok vietnami háborúja a vi­lágtörténelem leggaládabb hábo­rúja. Ha nem lenne mindez oly tragikus, ha nem okozná ezrek, tízezrek és százezrek véres tra­gédiáját, akkor azt kellene mon­(Folytatás a 3. oldalon.) G PIÉTER JÁ­NOS: Az európai biztonság kérdései megérettek a megoldásra 1992. június 23. péntek A délelőtti vita­ s­zünet után az országgyűlés Varga Gábornénak, az ország­­gyűlés alelnökének elnökletével folytatta a munkáját. E­lsőként WEISZBÖCK RE­­ZSŐNÉ (Győr-Sopron megye, 15. vk.), a Soproni Szőnyeggyár igaz­gatója szólalt fel. Helyeselte azt a gyakorlatot, hogy az országgyűlés nemcsak jóváhagyja a költségve­tést, hanem számonkéri annak teljesítését is. A továbbiakban a hatékonyabb termelés alakulásá­ról szólva, az anyagmozgatás kor­szerűsítésének fontosságát han­goztatta. A képviselő kérte az il­letékeseket, hogy foglalkozzanak e problémával és szükség esetén a gazdasági szabályozók kiegészí­tésével vagy módosításával is serkentsék az üzemeket a kor­szerűbb anyagmozgatás bevezeté­sére. G­ÉCZI JÁNOS (Nógrád megye, 6. vk.) megyei tanácselnök, fel­szólalásában a zárszámadásnak a tanácsok tavalyi gazdálkodásáról szóló fejezeteivel foglalkozott részletesebben. Elmondotta, hogy bár a tanácsok múlt évi tevé­kenységének tapasztalatai nem nyújtanak módot általános ér­tékű következtetésekre, az azon­ban bizonyos, hogy az új szabá­lyozási gazdálkodási rendszer el­vei, alapvető módszerei helyesek, összhangban vannak a tanács­­törvény fő céljaival. Biztosít­ják a tanácsok önállóságának fo­kozatos fejlődését, és egyúttal jól szolgálják a lakosság igényeinek kielégítését is. Felhívta a figyel­met arra, hogy a tanácsi gazdál­kodásnak még akadnak problé­mái is. A helyi tanácsok bevé­telei például nem egyenletesen alakultak. Megyéjükben 53 köz­ségnél volt bevételi hiány. D­R. LUKÁCS JÁNOS (Zala megye, 2. vk.) pacsai állatorvos elmondotta, hogy megyéje mező­­gazdaságának legfontosabb ága­zata az állattenyésztés, és ezen belül is a szarvasmarhatartás. A zalai terület termelőszövetkeze­teinek és háztáji gazdaságainak bevételei nagymértékben függ­nek az állattenyésztés helyzetétől, ezért több javaslatot tett a szarvasmarha-állomány növelé­sét segítő ösztönző továbbfejlesz­tésről. E­zután ebédszünet következett, amely után Apró Antal elnökle­tével folytatódott a tanácskozás. Elsőként Péter János külügymi­niszter kapott szót A termonukleáris­ háború elhárításának legfőbb tényezője a Szovjetunió A Szovjetunió nemzetközi sze­repét abban is fel kell ismer­nünk, hogy a termonukleáris há­borús veszély elhárításának leg­főbb tényezője. Nemcsak a Szov­jetunióhoz való viszonyunkban tekintjük ezt a tény­t lényeges mo­tívumnak, hanem harmadik or­szágok hozzánk való viszonyánál is figyelembe vesszük az ilyen országnak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet—amerikai tár­

Next