Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-09 / 134. szám

2 ­ (Bonni tudósítónktól.) „Ha a CDU—CSU nemcsak be­szélt volna arról, hogy az új vá­lasztások kiírása lenne a legro­konszenvesebb megoldás, akkor ez a mai összejövetel már vá­lasztási gyűlés lehetett volna” — ezekkel a szavakkal kezdte be­szédét csütörtök délután a kölni szociáldemokraták nagygyűlésén Willy Brandt szövetségi kancel­lár. Mindjárt hozzá is fűzte eh­hez a megjegyzéséhez azt a meg­állapítását, hogy az új választá­sok szükségessége csakis azért olyan nyilvánvaló, mert a CDU— CSU a leggátlástalanabb eszkö­zökkel próbálta meghamisítani a választók akaratát. És ha képvi­selőcsábítással új többséget nem is sikerült Barrelnak összehoznia, a kormány munkáját a kiprovo­kált parlamenti patthelyzettel mind elviselhetetlenebbül akadá­lyozza az ellenzék. Bonnban napról napra erősö­dik az a benyomás mind a poli­tikusok, mind a megfigyelők kö­rében, hogy ez év november má­sodik felében vagy december ele­jén új választások lesznek. Még­hozzá akkor is, ha a jobboldali blokk megkísérli a politikai ki­bontakozásnak ezt az útját is el­zárni. A kormány pillanatnyilag azon­­ fáradozik, hogy az állami költ­­s­­égvetést a szükségesnek mutat­­­­kozó takarékossági intézkedések­­ figyelembevételével törvényerőre­­ emelje. A jobboldali blokk ugyan­is éppen a költségvetés parla­­■ menti vitája ürügyén akart újabb csapást mérni a koalícióra abban a reményben, hogy a takarékos­kodni akaró pénzügyminiszter. Karl Schiller és a költségvetésü­ket féltő szakminiszterek között áthidalhatatlan nézeteltérések ke­letkeztek. A jelek szerint azon­ban a kormány tagjai nem hagy­nak így éket verni a koalíció so­rai közé. Ilyen körülmények kö­zött viszont a CDU—CSU arra kényszerül, hogy mindenáron szembehelyezkedjék a kormány költségvetésével és ez visszatet­szést szül az ország közvélemé­nyében, mert nyilvánvalóvá vá­lik az obstrukciós szándék. Alter­natív programja ugyanis az el­lenzéknek nincs. A kormánykoalíció június vé­géig még fenntartja azt az aján­latát, hogy hajlandó az ellenzék­kel egyetértésben, tehát előzetes megállapodás után elindítani az új választási kampányt. Ha Bar­­tel ebbe nem akar, vagy Strauss nyomására nem tud belemenni, akkor az elképzelések szerint Brandt szeptember második felé­­­ben felveti a bizalmi kérdést. A kidolgozott terv szerint a kor­­­­mánypártok a szavazástól való tartózkodással gyakorlatilag le­hetővé tennék e szavazás után a kormány lemondását. Azt most már mindenki látja, hogy a CDU —CSU-nak Brandt helyére alig­ha sikerül Bartelt ültetnie új vá­lasztások nélkül, mert kancellár­jelöltjük nem kapja meg a több­séget a parlamentben, ha még egyszer megkísérelné ugyanazt a manővert, amellyel áprilisban próbált hatalomra jutni. Az SPD —FDP koalíció tehát úgy indul szükségszerűen a választási kam­pányba, hogy a Brandt-kormány ügyvivő kabinetként hivatalban marad és az ebből fakadó előnyö­ket joggal kihasználhatja. __ Szaporodnak a jelei annak, hogy a jobboldali pártok sorait mély belső ellentétek szabdalják különböző klikkekre. Mi sem jel­lemzőbb erre, mint hogy még a Springer-konszern lapja, a Welt is kénytelen beismerni: a CDU— CSU tekintélyét és esélyeit ki­kezdték a „májusi események”. Az események alatt a moszkvai és a varsói szerződés ratifikálása és a CDU—CSU ezzel kapcsolat­ban mutatott példátlanul gyáva magatartása értendő. Hajdú János Az NSZK-ban késő ősszel előreláthatólag új általános választásokat tartanak Belső viták osztják meg az ellenzéket Rendkívüli állapot bevezetésére készül a brit kormány a vasutasok akciói miatt (Londoni tudósítónktól.) Miután holtpontra jutott a vas­utas-szakszervezetek és az állami vasúti hivatal tárgyalása, a mun­kások képviselői csütörtökön kü­­lön­megbeszélésbre jöttek össze, amelyen elhatározták, hogy to­vábbi ipari akciókat indítanak 14 százalékos béremelési követelé­sük kiharcolására. A három szakszervezet beje­lentette, hogy az új ipari akció kedden éjfélkor kezdődik. Nem nyilatkozta­k azonban arról, hogy visszatérnek-e a vasúti szabályza­tok kínosan pontos betartásával előidézett forgalomlassításhoz, amelyet az ipari bíróság törvé­nyen kívül helyezett, vagy pedig más harci formához, esetileg a vasúti szállítás teljes leállításához folyamodnak. Annyi bizonyos, hogy már ma életbe léptetik a túlóra­tilalmat és a hét végén va­lószínűleg megismétlik az egyszer már alkalmazott 32 órás általános vasutassztrájkot. A Whitehallból kiszivárgott hí­rek szerint a kormány a végsőkre is elszánta magát, hogy leszámol­jon a vasutasokkal (és ezzel elég­tételt vegyen a bányászoktól el­szenvedett világraszóló veresé­géért). Értesülések szerint a kabi­net eldöntötte, hogy az újabb vas­­utasakciókra a rendkívüli állapot bevezetésével fog válaszolni. A vasutasokkal kapcsolatban az elmúlt két hónapban már ki­próbálták a Carr-féle szakszerve­zetellenes törvény minden módo­zatát, egészen addig, hogy bírói úton leállították mozgalmukat, és kényszerszavazást rendeltek el arról: a munkások ,,valóban akar­ják-e követni” a szakszervezeti vezetők sztrájkharcpolitikáját. A vasutasok 5:1 arányban a harc folytatása mellett szavaztak, és ezzel form­ja szerint jogot nyertek a további ipari akciókhoz. Ha a kormány bevezeti a rendkívüli állapotot, akkor bebizonyítja, hogy az „ipari viszonyok” elneve­zésű hírhedt törvényt csakis a munkásokra tartja köt­elet önök, a munkáltatókra nem. Szabó L. István Több millió francia dolgozó vett részt az egynapos általános sztrájkban Több millió dolgozó vett részt szerdán a CGT által kezdeménye­zett 24 órás sztrájkban, amely a legnagyobb méretű megmozdulás volt Franciaországban 1968 óta. A sztrájk nemcsak a fontosabb iparvidékeken éreztette hatását, hanem az ország valamennyi ré­szén évek óta nem tapasztalt nagy számban vett részt abban a francia dolgozók valamennyi ré­tege. Különösen impozáns erővel ju­tott kifejezésre a milliós tömegek harci akarata azokon a nagysza­bású tüntetéseken, amelyeket 150 francia városban tartottak, s amelyeken összesen több mint egymillió sztrájkoló vett részt. NÉPSZABADSÁG KÜirösiDX események mi néhány torban Tito jugoszláv államelnök, a JK­SZ elnöke, a kíséretében levő állami és pártvezetőkkel, vala­mint Andrej Kirilenkóval, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjával, a központi bizottság titkárával együtt csütörtökön Ri­gából visszautazott Moszkvába. Két ismeretlen személy csütör­tökön hatalmába kerítette, majd a Frankfurt közelében fekvő Weidennél leszállásra kényszerí­­tette a csehszlovák légiforgalmi társaság egy utasszállító repülő­gépét. A gép rendszeres forgalmat bonyolított le Marianske Lazne és Prága között. A gépen 15 utas, közöttük egy egyéves gyermek, valamint kétfőnyi személyzet volt. A gép földetérése után tűziharc robbant ki, melynek során a pi­lóta életét vesztette. A nyugatné­met rendőrség a géprablókat őri­zetbe vette — közölték Prágában. (MTI) Szótöbbséggel elfogadta az ame­rikai szenátus külügyi bizottsága azt a törvényjavaslatot, amely­nek értelmében 38,5 millió dol­lárt irányoznak elő az 1972—1973. pénzügyi évben a Szabad Európa rádió és a „Szabadság’’ rádióál­lomás tevékenységének finanszí­rozására. (TASZSZ) Súlyos ítéleteket hozott tíz há­borús bűnös ügyében az észak­kaukázusi katonai körzet hadbí­rósága. A vádlottak a második világháború idején a megszállt Pjatyigorszkban a fasisztákat ki­szolgálva sok száz szovjet hazafi elpusztításában működtek közre. A haditörvényszék négy vádlot­tat golyó általi halálra, négyet 15 évi, egyet 12 évi, egyet pedig 10 évi börtönbüntetésre ítélt. (MTI) Szato a hónap közepén lemond ? Kaszuga Iikko, az ellenzéki de­mokratikus szocialista párt elnö­ke kijelentette, véleménye szerint ez év novemberében feloszlatják a japán parlamentet, s új válasz­tásokat írnak ki. Az ellenzéki politikus úgy tudja, hogy Szato miniszterelnök június 17-én je­lenti be a liberális demokrata párt elnöki tisztségéről való le­mondását a parlament két házá­nak liberális demokrata képvise­lői előtt. (MTI) 1972. június 9. péntek Demokrata elnökjelöltek versenyfutása Jelentősen megnőttek McGovern esélyei A keddi amerikai próbavá­lasztások után, amelyeken a libe­rális,­­háborúellenes programmal fellépő McGovern szenátor im­pozáns győzelmet aratott négy államban — Kaliforniában, Új- Mexikóban, New Yerseyben és Dél-Dakotában — tisztázódni kezd a helyzet a demokrata párt­ban. Világossá vált, hogy az el­nökjelöltségre már csak McGo­vern és Humphrey pályázhat eséllyel. Az NBC országos tv-hálózat szerdai jelentése szerint Muskie szenátor, aki a választási hadjá­rat első szakaszában a demokra­ták éllovasa volt, időközben azon­ban visszalépett, most már azt fontolgatja, hogy támogatását és a neki elkötelezett elektori sza­vazatokat McGovern szenátornak adja. A végleges döntését Muskie — előreláthatólag — a washingto­ni országos sajtóklubban fogja bejelenteni pénteken. Jelek szerint a demokrata pártban nagy befolyású Kennedy­­csoport is hajlzik arra, hogy aktí­van támogassa a politikai törek­véseiben hasonló McGovernt. Kathleen Kennedy, a néhai Robert Kennedy húszéves lánya szerdán McGovern választási stábjával együtt New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen a szenátor ot­tani kampányában. Nagyon készül a júniusi kon­vencióra Humphrey is, a de­mokrata párt hagyományos cent­rumának képviselője, aki a pró­baválasztásokon mindjobban le­marad McGovern mögött. Humph­rey a pártgépezet támogatásá­ba veti minden reményét. Kalifor­niai veresége után azonnal Te­xasba utazott, hogy a demokrata párti kormányzók konferenciáján próbálja megszerezni olyan álla­mok elektori szavazatait, ame­lyekben nem rendeztek prófeavá­­lasztásokat. Sőt, a jelek szerint ennél többre is hajlandó, mert kijelentette, hogy alelnökjelölt­­ként esetleg számításba veszi Wallace kormányzót, a déli kon­zervatív demokrata párti tömb vezéralakját. A keddi próbaválasztások után mindenesetre nagyon megnőttek McGovern jelölésének az esélyei. A miami konvencióig akár 1200—■ 1300 elkötelezett elektor szavaza­tára is számíthat és ha Muskie valóban mellé áll, akkor az első szavazási menetben megszerezhe­ti az elnökjelöltséghez szükséges 1509 szavazatot. (MTI) Az Odera—Neisse-határ nemzetközi jogi elismerése a lengyel külpolitika sikere Jaroszewicz miniszterelnök beszéde a szejmben A lengyel nemzetgyűlés csütör­töki ülésén az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről beszédet mondott Piotr Jaroszewicz mi­niszterelnök. Az európai helyze­tet elemezve, a többi között meg­állapította : — A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása lezárta a háború utá­ni Európa történetének egy sza­kaszát. Teljes siker koronázta ál­lamunk sokéves harcát azért, hogy az Odera—Neisse-határ vég­leges jellege nemzetközi jogi elis­merést kapjon. Megkezdődött Lengyelország és az NSZK kap­csolatai rendezésének folyamata. A nemzetgyűlés ezt követően, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök javaslatára elhatározta a mintegy 400 ezer volt frontharcos és el­lenálló ügyeivel foglalkozó mi­nisztérium megalakítását. Az új minisztérium élére Mie­­czyslaw Grudzient nevezték ki. A kétnapos parlamenti ülésszak interpellációs kérdésekkel és vá­laszokkal fejezdődött be. (MTI) #unpflBAfl A moszkvai tanácskozás évfordulóján Az SZKP központi lapjának csütörtöki száma terjedelmes szerkesztőségi cikket közöl, abból az alkalomból, hogy három évvel ezelőtt, 1969 júniusában tartot­ták Moszkvában a kommunista és munkáspártok nemzetközi ta­nácskozását. A szerkesztőségi cikk a legutóbbi három esztendő eseményeinek fényében elemzi, hogyan bizonyosodott be a ta­nácskozáson lefektetett tételek helyessége és miként valósultak meg az értekezleten kitűzött cé­lok. Az antiimperialista harcnak a moszkvai tanácskozáson elfoga­dott platformja visszatükröződik az SZKP külpolitikai feladatai­ban, amelyeket a XXIV. párt­­kongresszus fogalmazott meg. A pártkongresszuson kidolgozott békeprogram mély hatással volt az egész nemzetközi fejlődésre. Nemzetközi szempontból nagy fontosságúak voltak a szovjet ve­zetők nemrég lezajlott tárgyalá­sai Nixon amerikai elnökkel, a megbeszélések során aláírt ok­mányok, amelyek előmozdítják a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének érvényesülését,­ a béke ügyét és a népek biztonsá­gát. A külföldi kommunisták megelégedéssel állapítják meg, hogy a Szovjetunió e tárgyaláso­kon elvi, internacionalista osz­tályálláspontra helyezkedett. A testvérpártok vezető szervei, po­litikusai és lapjai hangoztatják, hogy szerves kapcsolat áll fenn az 1969. évi moszkvai tanácskozás dokumentumai, a XXIV. párt­­kongresszus békeprogramja és ama gyakorlati intézkedések kö­zött, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi küzdőtéren a tartós béke biztosí­tása, a népek biztonsága és sza­badsága érdekében valósít meg. A továbbiakban a lap kiemeli, hogy az 1969. évi moszkvai ta­nácskozás megteremtette a kedve­ző feltételeket a kommunista mozgalom ideológiai egységéért vívott harc fokozásához. Ezen a területen is vannak sikerek. A kommunisták ideológiai összefo­gása a mostani időszakban külö­nösen nagy jelentőségű, mert erő­sen kiéleződött a harc az ideoló­giai fronton. A testvérpártok helyesen han­goztatják, hogy a nacionalizmus kétszeresen veszedelmes, amikor szovjetellenes színezetet ölt — ír­ja a lap és idézi Georges Mar­­chais-nak, a Francia Kommunis­ta Párt főtitkárhelyettesének meg­állapítását, hogy a szovjetellenes­­ség bármilyen formában lép is fel és bárhonnan indul is ki, bűn­­cselekmény a munkásosztály és a népeik érdekei ellen. Ennélfogva a­ nacionalizmus ellen, az oppor­tunizmus minden válfaja ellen vívott harc napjainkban fontos helyet foglal el a kommunista mozgalomban. Több testvérpárt kiűzte soraiból azokat, akik a kommunistákat a jobboldali és a „balos” opportunizmus, az osz­tálymegalkuvás, a szovjetellenes­­ség és az antikommunizmus útjá­ra próbálták csábítani. Az 1969. évi moszkvai tanács­kozás eszméivel felvértezve, a kommunista és munkáspártok biztos léptekkel vezetik a mun­kásosztály, a néptömegek harcát a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a társa­dalmi haladásért, a szocializmu­sért és a kommunizmusért — írja befejezésül a szerkesztőségi cikk.

Next