Népszabadság, 1972. szeptember (30. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-26 / 227. szám
1912. szeptember 26. kedd NÉPSZABADSÁG Nagyszabású kiállítási, színházi, rádió- és tv-program a budapesti művészeti heteketi Hétfőn a Fészek Klubban Fodor Lajos, a budapesti művészeti hetek igazgatója számolt be az ünnepi eseménysorozat fontosabb rendezvényeiről. Az idei művészeti hetek elsősorban a népművészeti hagyomány, a folklór inspirálta irányzatok bemutatására vállalkoznak, főként Kodály Zoltán életműve közvetítésével. Fontos feladat ugyanakkor az új kortársi alkotások patronálása, fórum biztosítása a különböző műfajokban születő új magyar művek és művészi törekvések számára. A jól komponált műsorszerkezet hű tükre lehet Budapest művészeti életének is, s azon túl a magyar szellemi élet erőteljes hatósugarú modelljévé válhat. Az idei ősz rangos művészi seregszemléje iránt hazánk határain túl is nagy az érdeklődés. Érdekesség, hogy még Fokvárosból is befutottak kérdések a programra és a részvételi lehetőségekre vonatkozóan. A Fővárosi Operettszínházban szeptember 27. és október 5. között népdal- és néptáncfesztivált rendeznek, amelyen a Magyar Állami Népi Együttes, a Budapest Táncegyüttes, a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese mellett színpadra lép a Szovjetunió Állami Komi Ének- és Táncegyüttese, valamint a chilei Aucaman együttes is. Négyszáz szereplőt vonultat fel az október 1-én bemutatásra kerülő Ugorjunk a táncba című műsor, amelyen az ország különböző vidékeiről érkező falusi együttesek nyújtanak tudásukból ízelítőt. India művészetével ismerkedhetenek meg az érdeklődők október 5-én. A balettprogramban külön színt képvisel a Pécsi Balett, amely több bemutatóval is közönség elé lép. Ami a színházprogramot illeti, nagy az érdeklődés a prágai Divadlo Na Vinohradech és a belgrádi Atelje 212 előadása iránt, és az előjelekből ítélve telt ház lesz a londoni Royal Shakespeare Company bemutatóin is. A Vígszínház a modern magyar drámák hetének megrendezésével vesz részt az őszi fesztiválon, a Thália Színház a néphagyományokhoz kapcsolódó drámáit fűzte csokorba. Október 21. és 25. között magyar bemutatók hete lesz a fővárosi színházakban. Az ünnepi filmhét október 5-től 12-ig tart, ez idő alatt hat új produkció kerül a nézők elé. A Híradó moziban október 5. és 18. között néprajzi rövidfiknek peregnek, míg a Filmmúzeumban október 16. és 21. között folklórprodukciókat láthat a közönség. A rádió és a tv ünnepi programjai mellett tíz kiállítás egészíti ki a főváros hagyományos őszi fesztiváljának műsorát. Szeptember 27-től a népművészet mesterei idei díjnyertes munkáit tekinthetik meg az érdeklődők az Iparművészeti Múzeumban A népművészet mesterei tárlaton. A 125 éves Nemzeti Múzeum épületével is kiállításon találkozhatunk szeptember 28-tól. Szeptember 29-én Déry Tibor nyitja meg Bernáth Aurél festőművész gyűjteményes kiállítását a Budapesti Történeti Múzeumban,szeptember 30-án pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékezik személyes tárgyak, fényképek segítségével a hat éve elhunyt Tamási Áronra. Magyar textil- és ötvösművészek pályadíjnyertes munkái kapnak otthont október 5-től a budapesti Csontváry Teremben. A Fanfárhangokkal, Ránki Györgynek, a Felszállott a páva témájára komponált zenéjével kezdődött az idei budapesti művészeti hetek eseménysorozata hétfőn este az Erkel Színházban. A díszelőadáson, Kodály Zoltán Székelyfonó című művének megszólalása előtt Hantos János, Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A HARCOS ÉS A SZÉPSÉG. A Bolgár Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából bemutatott Mandulaág (Emil Manov rádiójátéka) a lírai legenda; ez a halk tónusú zsáner — Otcenasek, Jurij Nagibin, Munteanu, Lengyel, Sánta jut azonnal eszünkbe — igen jellemző a keleteurópai irodalomra, amikor a kalandos elemek mellőzésével, mintegy átszűrten, a nehéz idők hétköznapjainak mikrovilágában ábrázolják a háborús éveket, a fasizmus légköreit, az ellenállókat. Manov hősének bujkálása sem kapcsolódik hatásos izgalmakhoz, különös nyomozásokhoz, hajszákhoz. Marin, az ellenálló társaival kontaktust kereső fiatal festőművész, kényszerű kisvárosi várakozása során tulajdonképpen nem forogna komoly veszélyben, ha jóindulatú, de félős (olykor csak óvatoskodó) barátai, ismerősei, hajlandók volnának befogadni. De mégígy is , hogy kóborolnia kell — „megúszhatna” e néhány napot. Ha meg tudna maradni harcosnak, örökké résen, állónak. De ki kiitör belőle a „civil”, a háborút, mint létformát teljesen el nem viselő, aki öntudatlanul is kockáztat. Akinek vesztét egy önkéntelen mozdulat okozza, amellyel letöri a marídulaágat: a ragaszkodásnak ez a reflexe a szép felé, a hivatása — és a béke felé. Tragikus vétség ebben a helyzetben, és ez jó meglátással kapcsolódik a lebukást közvetlenül előidéző, az ártatlan tettből ügyet csináló, acsarkodó „sértett tulajdonos” gőgjéhez ,és bosszúvágyhoz és a hivatalos közeg együgyű fontoskodásához. A megragadó szimbólum azonban kis híján elsikkad a lapos, erőtlen megírás miatt. A pécsi Nemzeti Színház értő közreműködésén túl, Nógrádi Róbert tisztán értelmező rendezése ■kellett ahhoz, hogy a mit sem jelentő dühítő véletlen, a „balszerencse” fatalitása helyett eljuthassunk az eredeti gondolatig. Kelemen László zenei összeállítását is segítségül híva a drámai űrök kitöltéséhez. FIATALOK STÚDIÓJA. Három éve szerkeszti Dénes István ezt a sorozatot, amelyben fiatal írók tanulják a rádiós szakmát, eddig rádiónovella, a rádiómonológ műfajában. Ezúttal — újításként — „szabályos” hangjátékot kapunk a Janus Pannonius pályázat második díjasától, Szentmihályi Szabó Pétertől. Az S. O. S.-Barátság külföldön már kissé leszerepelt „ziccer” témához nyúl, az öngyilkosmentő telefonszolgálatihoz. (Egyebek közt egy érzelgős amerikai film készült róla, s legutóbb A pap feleségében is fölhasználták.) Nálunk mégis aktuális, mert a szolgáltatás bevezetését jeles pszichológusok ajánlják és próbálják is megvalósítani napjainkból többfelé. Kíváncsi lettem volna Szentmiihályi Szabó állásfoglalására — ellene, vagy mellette —, de csak játszadozik az ötlettel. Visszájáról is mutogatja, mire nem használható, hogyan lehet visszaélni vele. Néhány szokványlehetőséget variál, hogy végül is elüsse az egészet a teljes beugratás váratlan csattanójával, amivel egyúttal visszamenőleg föl is menti magát a felszínesség vádja alól. Ez ügyességre vall, leleményre, de maradt a tény, hogy — őszinte sajnálatunkra — mégsem vállalta, amiibe belekezdett. (Rendezte Dániel Ferenc, főszereplő Harsányi Gábor.) RACINE FELTÁMASZTÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI. Racine szószólói leginkább a fordítói: Benedek Marcell, Illyés Gyula, Kardos László, Vas István, Somlyó György. Kiváló költők, akik nagyra becsülik ezt a klasszikus költőfejedelmet, a francia nyelv gyarapító művészét. Pompázatos sorait, monológjai tökélyét, érzelmeinek magas hőfokát kívánják köztpiiccsé tenni. És el is érik. Az olvasónál. De a színpadon? Győri Berenice-előadását Egri István rendezésében a tévé révén az egész ország láthatta. A Phaedrát is ő adaptálta (jó érzékkel tömörítette másfél órásra) és dirigálta a rádióban. És ezek egyelőre nem győznek meg Racine „hazai életképességéről”. Szophoklész, Euripidész aktuális, izgat, megragad. Racine hősei közül mintha megfagyna a levegő. A Phaedránál is. Pedig Ruttkai, Bessenyei, Tolnay, Mécs és a többiek, átélésre és egyszerűségre törekedtek — és biztosan élvezettel is tolmácsoltak egy-egy fenségesen megfogalmazott részletet. De valami hiányzik e tragédiákból. Talán az a baj, hogy túlságosan is „tiszták”, arisztokratikusak. A morális probléma nem tud társadalmivá válni, mint a görögöknél. Fájdalmas és tiszteletre méltó magánügy marad, melyet szomorúan nézünk kívülről, de nem tudunk azonosulni vele. Talán közrejátszik benne Racine janzenizmusa, hőseinek eleve hiábavaló küzdelme a predesztinációval szemben. Csak utalni tudunk Racine feltámasztásának nehézségeire, mert a téma meghaladja e keret lehetőségeit. De tépülődésünkkel nem vagyunk egyedül. Saját hazájában is kétség a vita forrása. Vannak, akik muzeális értéknek tartják, vannak, például a konzervatív irodalmárok, vagy a Comédie Francaise régi retorikus iskolájának hívei —, akik feltétel nélkül , hódolnak neki. Megint mások az újrafölfedezés igényével bizonyítani próbálnak. Fiatal, ambiciózus rendezők, akik valóságos Racine-divatot szeretnének kreálni. (A Racine-drámák előadásait ugyanis eddig jobbára csak a francia irodalomból vizsgázni készülő ifjúság látogatta.) Munkájuk eredményét még nem ismerjük, de kíváncsian várjuk. Ahogy Egri további próbálkozásait is. Hegedűs Tibor A RÁDIÓ MELLETT i—i——i—i—i—i Ma nyílik a Pillantás Európa fővárosaira című kiállítás A budapesti centenáriumi ünnepségsorozathoz kapcsolódóan kedden nyílik meg a Pillantás Európa fővárosaira című kiállítás, amelyet az európai fővárosok polgármestereinek találkozója alkalmából rendeznek a városligeti BNV területén. Skoda Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese hétfőn előzetes tájékoztatást adott a kontinens fővárosait reprezentáló tárlatról. A nagyszabású kiállítás 21 európai főváros eredményeit, lakosságának életét mutatja be. A reprezentatív kiállítást ma az európai fővárosok vezetői tanácskozásának részvevői jelenlétében Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke nyitja meg. Budapest makettjének egy részlete a Pillantás Európa fővárosaira című kiállításon. Színház — Belgrádban, 212 székkel Egy vendégjáték élé n Belgrád belvárosának van egy ■** csendes utcája, a Lole Ribara. Évente három hétre zajos csatatérré változik. Fiatalok hemzsegnek, különös viseletekben vagy csak pulóveresen, farmerekben. Külföldi nagyságok tolonganak diákok között. Állandó probléma jegyet szerezni. Az utca 21-es számú házának erkélyecskéjén megjelenik esténként három elegáns trombitás és megfújja az ünnepi fanfárokat. Itt zajlik már hatodik éve a BITEF, a belgrádi nemzetközi színházi fesztivál, amely a világ minden országából fagad vendégeket, hogy bemutathassa előadássorozatain a jelenkori színházi törekvések legszínesebb és legfigyelemreméltóbb újdonságait. (Az idén első alkalommal magyar társulat is részt vesz, ezen az aggályos gonddal előválogatott találkozón: a Huszonötödik Színház Hernádi—Jancsó Fényes szelek című színpadi kompozícióját játssza) Az előcsarnokban egy orgonista játszik dzsesszmuzsikát az előadás kezdetéig. A csarnokban, a dohányzóban és az emeleti társalgókban, ahol minduntalan bolondos kiállításokkal lepik meg a színháznézőt, estélyi ruhás látogatók között csizmás-szvetteres diákok. Egyiket sem zavarja a másik. Az estélyi ruha és a csavargókosztüm ugyanannak a magatartásnak két szélsőséges oldala. De aki megkerüli az épületet és a színészbejáró felől közelíti meg a színházat, még nagyobb felfordulást talál. Két ember nincs, aki ugyanazt az anyanyelvet beszélné. Az egyik társigazgató, a színház irodalmi vezetőjének, az egyetemista külsejű Jovan Cirilovnak szobájában papírok, falra ragasztott emlékeztetők, színes prospektusok és műsorfüzetek a világ valamennyi országából. Hatalmas rendetlenség, mégis pillanatok alatt ismeri ki magát a fiatal igazgató és egyszerre tárgyal négy nyelven. Egy érdeklődőnek telefonon németül, a másik városi telefonba szerbül válaszolgat, miközben franciául és angolul tárgyal a szobában levő külföldiekkel. S ha nagyon kell, akkor magyarul is ért, mert a Bácskában nőtt fel, és a gyerekektől az utcán ráragadt a magyar szó. Mira Trailovic, a tekintélyes társigazgató, a színház vezetője a színpadot cserélte fel a színházzal, színésznő volt, de fontosabbnak tartotta, hogy nagy tudással és szervezőerővel egybetartsa a színházukat és rendezze az előadásokat. E E erre a színházra szokták azt mondani: ékszerdoboz. De bármilyen tetszetős és célszerűen szép, nem illik most a parányi színházra ez a meghatározás, mert az ékszerdobozhoz legalábbis biedermeier képzetek társulnak. Az Atelie 212-től és az általuk őszönként szervezett színházi fesztiváltól talán a biedermeier esik legtávolabb. Nem rekesztenek pedig ki semmit látókörükből és műsorukból, csak modern legyen, csak újdonság legyen, a megmerevedett színházi formák fellazítása, gazdagítása, kitágítása. Miközben a világ minden tájáról érkezett vendégek ügyes-bajos dolgait intézik a Lole Ribara utcai épületben, a színfalak mögött a színház is előadásra készül. Budapestre utaznak. Amíg a világ megjelenik az ő színpadukon, addig a világ színpadain szokták bemutatni saját előadásaikat. Tavaly Berlinben voltak Wedekind Lulujával, Gombrowicz Operettjével, azelőtt New Yorkban. Most a Vígszínházban játsszák el egyik legsikerültebb produkciójukat, Alfred Jarry Übü királyát és a Huszonötödik Színház helyiségében a Hamlet a pincében címet viselő előadásukat. Ez utóbbi magyarázatra szolgál. A címe legalábbis. Eredetileg valóban a pincében játsszák. A színház pincéjében. De ne poros-lomos szenespincét képzeljenek el. Hanem luxuspincét. Csigalépcsőn lehet lemenni oda, kicsiny színpad, kényelmes ülések, jó világítási berendezések és kamaraprodukciók fogadják a nézőt. Ha előadást tartanak. Máskor viták színhelye ez a kamarapince, a kamaraméretű kicsiny színház kamaraterme. Hogy egészen pontosak legyünk: a nagyterem is viták színhelye, mert az Atelje 212 vitaszínház, akkor is, amikor éppen nem vitatkoznak benne, csak színházat játszanak. T vitákból született és célja is a vita. 1956-ban alakult fiatal színészekből, akik valami „mást” akartak játszani. A Borba című politikai napilap székházában tartották előadásaikat. Itt volt kétszáztizenkét férőhely — innen nevükben a szám. És nem színház volt, hanem valóban műhely, ezért nem nevezik magukat még ma sem színháznak, csak ateliének. Kamara-előadásokkal, szavalóestekkel, szobabalettel és kamaraoperával, kabaré-előadások- 1al indultak. Hat éve Firenzében láttam őket először, Aleksander Popovici Kocakocogás című háromszemélyes abszurdjának előadásával. Popovici azóta híres író lett. Így fedeznek fel ismeretlen írókat, ismeretlen irányzatokat. Az Atelie 212 valóban színházi laboratórium. Egy vég nélküli színházi tanfolyam műhelye, ahol az alkotók is együtt tanulnak publikumukkal, miközben legnagyobb tanulsága kísérletsorozataiknak, hogy semmi sem állandó, minden mindig változik. S még a kísérletek sem állandósulhatnak, előbbutóbb szintetizálni kell a kutatási eredményeket. Ilyen szintézis a Hair produkciójuk, és az Übü király meg a kamara-Hamlet, amelyekkel most a budapesti vendégjátékra utaznak. M. C. P. Móricz emlékmatiné a Kossuth Klubban A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi-nyelvi szakosztálya október 8-án, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulója alkalmából emlékmatinét rendez a budapesti Kossuth Klubban. Czine Mihály irodalomtörténész tart előadást, JócsikLajos mond emlékbeszédet; közreműködik Jancsó Adrienné, Török Erzsi, Kistétényi Melinda, Horváth Ferenc és Szabó Gyula.