Népszabadság, 1973. március (31. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) felkészítsük az ifjú nemzedéket élethivatására, az építőmunkára, a szakmára, a közösségi és a magánéletre, a szabad idő értelmes és kulturált eltöltésére. Igyekszünk felkelteni az ifjú nemzedékben, de az idősebb generációkban is az önképzés és továbbképzés, az ismeretek szüntelen megújításának és gyarapításának igényét. Az irodalom és a Tisztelt képviselő elvtársak! A kormány az MSZMP X. kongreszszusa határozatainak végrehajtására, az országgyűlés által jóváhagyott programjának, valamint pártunk Központi Bizottsága időközben kidolgozott útmutatásainak megvalósítására az eltelt két évben sok határozatot, rendeletet hozott. Országunk gazdasági fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről évre érdemlegesen nő. Az eddigi ütemet folytatva és az 1972. évi főbb arányokat megtartva, minden lehetőségünk adott a negyedik ötéves terv teljesítéséhez. Az eredmények mellett szinte természetes, hogy gazdasági életünkben részben az ötéves tervünket megelőző időszakból eredő nehézségek is jelentkeztek. Kedvezőtlenül alakult a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlya. S Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő intézkedéseket 1971 decemberében megtárgyaltuk a párt Központi Bizottságában, a kormányban, az országos gazdasági aktívaértekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az országgyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972- ben mindhárom területen javulást értünk el. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ezt a folyamatot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyensúlyát ez év végére, s még inkább 1974—75-re megerősítsük. Belpolitikai életünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülése. A Központi Bizottság a politika elsődlegességéből kiindulva, reális és világos értékelést adott a X. pártkongresszus határozatainak eddigi végrehajtásáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ez az egész dolgozó népnek érdeke és a szocialista társadalom felépítésének elengedhetetlen feltétele. A Központi Bizottság megvizsgálta azt is, hogyan valósítottuk meg a negyedik ötéves terv időarányos feladatait. Megállapította, hogy gazdaságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaságirányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az építőmunka szolgálatában, fejlesztése, igazítása pedig szakadatlan feladat. Részletesen elemezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasági folyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdiművészetek általában a szocialista eszmeiség jegyében fejlődnek. Népünk műveltségi színvonalának emelkedését bizonyítja fokozott érdeklődése a könyvek, a színház, a zene és a képzőművészeti alkotások iránt. Hazánkban a képességek kibontakoztatásának tág tere nyílik. Közművelődési rendszerünk továbbfejlesztéséről a jövő évben törvényjavaslatot terjesztünk előadasági terv fő irányvonalait is. A határozatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt legutóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista- leninista politikája lényeges elemeiben változatlan, sváb:«»-t ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósítására törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rámutatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkodnunk kell. Jóllehet a közreadott állásfoglalás számottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő térnyezőkkel foglalkozik, egészében és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb munkára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló tényezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. Tavaly decemberben a Minisztertanács intézkedési tervet hagyott jóvá a Központi Bizottság határozatával kapcsolatos állami feladatokról. Ezt önök, képviselő elvtársak, jól ismerik, mivel előzetesen, a beszámoló téziseivel, valamint a gazdasági élet és a lakosság életkörülményeinek alakulásáról készített statisztikai kimutatásokkal együtt megküldtük. Részletesen felsoroltuk a folyamatba tett, a közeljövőben és a később esedékes tennivalókat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapokban nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, változatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtására, kédéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlítható áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoznak, főképp ezért még mindig igen magas a befejezetlen beruházások száma, aránya. A termelési célokat szolgáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevékenység növekedésének mérséklése miatt helyenként kihasználatlan építőipari kapacitások keletkeztek. Ez átmenetileg elkerülhetetlen. Az idén ez a kihasználatlanság már csökken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell készülnie arra, hogy a későbbi időszakban ismét nagyobb feladatokat kell megoldani. A szocialista országokkal 1970— 1971-ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkésországokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó — intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok tervezettnél alacsonyabb befizetéséből vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárdhoz képest 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiányával zártuk. Az országgyűlés által jóváhagyott 1973-as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton— tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelmezőséget, a költségvetési bevétel növelését. A biztonságos államháztartás megfelelő tartalékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a népgazdasági szempontból legfontosabb feladatok megvalósításának menet közben előálló esetleges többletköltségeit, illetve az előre meg nem tervezhető kiadásokat ebből fedezzük. A tartalékok célszerű felhasználása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfelelően gazdálkodjunk, tej között működnek. Az általános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem biztosít jogcímet valamiféle kivételes elbánásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, mentesítésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazdaságirányító szervek rendszeresen és folyamatosan információkat kapjanak e vzállalatok működéséről, gazdasági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök csupán saját erőből nem biztosíthatók. A Minisztertanács határozata alapján a Gazdasági Bizottság kijelölte az érintett vállalatokat. Ezek a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz- Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a munkerők átképzésétől, átcsoportosításától kezdve a termelési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek újszerű termelési módszerekkel való előállításáig sok mindenre szükség van. Központi segítséget és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megoldható feladatokról van szó. A Központi Bizottság határozatának kormányzati végrehajtása Fock Jenő beszámolóját tartja. Mit tettünk a népgazdasági egyensúly biztosításáért ? Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban levő fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk hatékonysága a legutóbbi két évben tovább nőtt, bár ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült pótolni, a munka termelékenységét tekintve a szocialista országok sorában középen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10—15 éves az elmaradásunk. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelésével és jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási munka megjavítását tekintette, és intéz- NÉPSZABADSÁG 1973. március 22., csütörtök A gazdaságos termelés fejlesztése Az egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sikerült visszaszorítani a nem gazdaságos termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Az embereknek a szocializmusért, a hazájukért, az üzemükért, a szövetkezetükért érzett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a nem gazdaságos termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése, így például az 1971-es és 1972- es tényszámok, valamint az 1973- as terv alapján e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén belül, a kőolaj-feldolgozás 27 százalékkal, a földgáztermelés 29 százalékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a cementtermelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmányösszetételt is vizsgáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korszerűsítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatározó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányítási rendszer köre Nagyobb kárülekintést az energiagazdálkodásban Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevékenységét követelik meg. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves tervidőszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes folyamatnak ezúttal csupán néhány problematikus oldalára kívánom a figyelmet ráirányítani, hiszen megoldásuk közös feladat, s ebben is szükséges az egységes szemlélet. Energiagazdálkodási koncepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előretörése és csökken a szénfelhasználás, aránya. Nagy könnyítést nyújt a lakosságnak, hogy a háztartások jelentős részében korszerű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olajkályhát működtetnek, és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétségtelenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás átállításában hibák is történtek, főképp az ipari üzemekben túlságosan előreszaladtak, a széntüzelést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges kiadásokat, beruházási feszültségeket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könynyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett, jelentős kapacitású atomerőművek építése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a növekvő energiaigények kielégítéséhez, mind a hazai energiaforrások kihasználásához, mind az elkerülhetetlen import biztosításához. (Folytatás a 3. oldalon.)