Népszabadság, 1973. március (31. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

a tavaszi Ülésszakítás cikk A­z országgyűlés jóváhagyta a kormány beszámolóját Csütörtökön folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. Legfelsőbb államhatalmi testüle­tünk tanácskozásán részt vett Lo­soncai Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke; Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Né­meth Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai pá­holyokban helyet foglalt a Buda­pesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az ország­­gyűlés elnöke nyitotta meg. Ez­után az országgyűlés folytatta a Minisztertanács beszámolója fe­letti vitát és elsőként Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti párt­­bizottság első titkára emelkedett szólásra, kára. Hazánk és népünk a hala­dásnak és a jólétnek ismét maga­sabb fokára jutott. Ez szocialista rendszerünk nagy vívmánya, dol­gozó népünk munkájának ered­ménye, s erről emelt fővel adha­tunk számot az ország legmaga­sabb fórumán is. Sok minden történt az elmúlt két évben, amely az egész ország és a kisebb közösségek életét, munkáját, szociális, kulturális helyzetét javította. Ez is bizonyít­ja munkásosztályunk áldozatos te­vékenységét, öntudatos magatar­tását és azt, hogy növekvő politi­kai aktivitással, gyarapodó szak­tudással, vezető szerepéből eredő felelősséggel vállalja a szocializ­mus építéséből reá háruló felada­tokat. Ez kifejezésre jut többek között a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom eredményei­ben, fejlődésében. A szocialista brigádmozgalom terjedése, er­eje nemcsak a termelésre gyakorol kedvező hatást, hanem az általá­nos emberi magatartásra is. Nagyra értékeljük mezőgazda­ságunk termelési eredményeit, ter­melőszövetkezeti parasztságunk helytállását, parasztságunk jó szö­vetségese munkásosztályunknak; magatartásával, termelési eredmé­nyeivel egyaránt bizonyítja, hogy fenntartás nélkül híve a szocializ­musnak, s — ereje és tapasztalatai alapján — vállalja az ország gond­jaiból a reá jutó feladatok meg­oldását. Értelmiségünk tudásban és lét­számban is évről évre gyarapodik. Élete, munkája, alkotásai azt bi­zonyítják, hogy az értelmiség szo­cializmust építő népünk része, tu­dományos, műszaki, művészeti te­vékenysége arról tanúskodik, hogy cselekvő egyetértéssel támogatja társadalmunk haladását. ­remeth kisso­n » . Minden lehetőségünk megvan nagy feladataink jó elvégzéséhez Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársnők, elvtársak! Csaknem két esztendeje, hogy az országgyűlés Fock elvtárs elő­terjesztésében megtárgyalta és egyhangúlag jóváhagyta a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusa határozatainak végrehaj­tását szolgáló kormányprogramot. Megállapíthatjuk, hogy a kormány eredményesen munkálkodott or­szágépítő céljaink megvalósítá­sáért. Országgyűlésünk kedvező hely­zetben tárgyalhatja a kormány beszámolóját. A Központi Bizott­ság novemberi ülésén megvizsgál­ta, hogy a kongresszus irányvona­­la — amely meghatározó társa­dalmunk életében, tevékenységé­ben és fejlődésében — hogyan va­lósult meg. Az állásfoglalást meg­ismerték és megvitatták az egész országban. Népünk nagy többsé­ge egyetért a határozattal, kész azok végrehajtására. A Központi Bizottság állásfog­lalásának kedvező fogadtatása el­sősorban annak tulajdonítható, hogy megerősítette pártunk X. kongresszusának határozatait. Együttes tapasztalatunk, hogy a munkásosztály politikáját, népünk törekvéseit megtestesítő kongresz­­szusi határozatokat a gyakorlat igazolta. Az állásfoglalás a közvé­lemény várakozásával egyezően megerősítette, hogy az eddigi úton akarunk és fogunk továbbhalad­ni. Igazítunk, ahol igazítanivaló van, de döntő, hogy a párt fő po­litikai vonalán nem kell változ­tatni. Pártunk és népünk egysé­ge, egyetértése több mint másfél évtizedes politikai gyakorlatunkra épül. nyi vezetők feladatát és felelőssé­gét, hogy következetesen hajtsák végre a X. kongresszus határoza­tait, az országgyűlés, a kormány döntéseit. Tisztelt képviselőtársaim! Nagyra kell értékelnünk a kor­mány beszámolójában felsorolt, társadalmunk fejlődését jellemző tényeket. Az eredmények és a gon­dok egybevetése arról tanúskodik, hogy a szocializmus építése az el­múlt két évben is töretlenül előre­haladt. Tervszerűen gyarapodott, fejlettebb lett az ország, javultak az életkörülmények, gazdagodott szocialista kultúránk és szellemi életünk. Mérhetően erősödött a népi ha­talom. Erősödött annak politikai alapja, a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, a dolgozók összefogása. Teljesebb a szocialis­ta nemzeti egység, erősödik a szo­cialista gondolkodásmód, a közös­ségi felelősségérzet. Stabilitás és nyugalom van az országban. Szi­lárd a szocialista törvényesség. Olyan a légkör a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában, amely kedvez a tehet­ségnek és ösztönöz az alkotó műn­ Nem a vágyainkból, hanem­ a valóságból indulunk ki A Központi Bizottság novemberi határozata nem utolsósorban azért váltott ki egyetértést, mert reáli­san összegezte eredményeinket, elemzően és cselekvésre ösztön­zően tárta fel gyengéinket, köz­véleményünket is foglalkoztató következetlenségeinket, gondjain­kat. Amikor áttekintjük a X. kong­resszus óta végzett munkát — és ezt teszi a kormány beszámolója is —, nem vágyainkból és óha­­jain­kból, hanem reális társadalmi valóságunkból indulunk ki, s fel­adatainkat is ennek alapján ha­tározzuk el. Ahol élet és mozgás van, ott mindig akadnak problé­mák, nehézségek, megoldást sür­gető ellentmondások is. A jó poli­tikának nem az a fő ismérve, hogy minden zökkenő nélkül mennek a dolgok előre, hanem az, hogy ezeket az ellentmondásokat való­ságos súlyuknak megfelelően, gon­dosan számba vesszük, és mindent elkövetünk a helyes megoldás ér­dekében. Pártunk ilyen politikát folytat és ilyent fog folytatni a jövőben is. Erre adott példát a Központi Bizottság legutóbbi ülé­se is. Népünk többsége egyetért az­zal, hogy bevált politikánkon, a X. kongresszus célkitűzésein ne változtassunk, legyünk következe­tesebbek végrehajtásában. Erre szólít fel a kormány beszámolója, s bizonyos vagyok benne, hogy dolgozó népünk egyetértéssel fo­gadja és cselekvően támogatja or­szággyűlésünk állásfoglalásait. Az egyetértés növeli a párt-, az álla­mi és a társadalmi szervek, a mi­nisztériumok, a vállalati, intézmé­ Személyes vm Cil n­ül** felelősség a szocializmusért Együttesi munkánk eredményeit összegezni: közös kötelességünk. Úgy gondolom, jogos az örömünk és büszkeségünk, hogy fejlődik az ország, gyarapszik mi idén megye, falu és város. Ezt azért is hang­súlyozom, mert időnként azt ta­pasztalja az ember, hogy valami­féle divat, a bátorság mércéje csak a gondokról, hibákról szólni. A valóságos gondok őszinte feltá­rása a mi viszonyaink között nem a bátorság körébe tartozik. Ered­ményeink és hibáink egyoldalú le­vagy túlbecsülése ellentétes poli­tikánk realizmusával, örülni kell mindannak, amivel gyarapodtunk, és őszintén felhá­borodni azért, amit nem teljesí­tettünk, amit megtehettünk vol­na, de szervezetlenség, felelőtlen­ség, önzés vagy hanyag munka miatt elmulasztottunk. Érthető, hogy mindez okkal nyugtalanít bennünket. De teremtő nyugtalan­ság legyen ez, ne csak egyszerűen felháborodás! Attól lesz több az eredményünk és kevesebb a gon­dunk, ha az indokolt felháborodá­sunkat alkotó cselekvés követi, ha mindenki a maga közvetlen kör­nyezetében, a maga helyén állan­dóan érzi, hogy a szocializmus épí­tésének ügye rajta is múlik. A fe­lelősség érzése az a biztos mér­ce, amely a határvonalat jelenti a demagógia és a termékeny, elő­revivő bírálat között. Ennek a felelősségérzetnek és — ami ez­zel egyet jelent — a szocialista öntudatnak a növelése fontos fel­adatunk. A szocializmus magasabb szin­tű építése új és nagyobb felada­tok megoldását követeli mindany­­nyiunktól. A munkánk iránti ma­gasabb követelményeket egyaránt érvényesíteni kell minden társa­dalmilag szükséges tevékenység­re és emberi magatartásra. Változatlan törekvésünk, hogy fogjon össze mindenki — kom­munista és pártonkívüli —, aki szívén viseli a nép sorsát. Ennek tartalma: a személyes és együttes felelősségünk a szocializmus fel­építéséért. Ezt kell szolgálni a szocialista demokráciának az ed­digieknél is jobban, nagyobb ha­tékonysággal. Ebben olyan erő van, amelyet pótolni semmi más­sal nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy akinek a dolgozók bi­zalma hatalmat adott, az felelős­séggel viselje, ennek szellemében cselekedjen, ne tekintse tehernek a szocialista demokráciát, mert a döntés és a végrehajtás is ettől lesz jobb. Ezen az úton érhetjük el, hogy a jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése együtte­sen a mainál magasabb fokon szolgálja a közösséget. A mi de­mokráciánk azért szocialista, mert valóságos jogokat ad, és alapja a becsülettel, tisztességgel végzett munka. (Folytatás a 2. oldalon) 1­4 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1 ( Ara: Do­miér NÉPSZABADSÁG 1973. március 23., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXI. évfolyam, 69. szám

Next