Népszabadság, 1973. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-11 / 84. szám

1973. április 11., szerda F­CTi.r.T­ra NEVELÉSRŐL. Testi nevelés a családban Amióta az iskolaérettség vizs­gálatát bevezették és rend­szeresen vizsgálják a 6—7 évese­ket, azóta azt tapasztalják az orvo­sok, hogy a fizikailag, idegrend­­szerileg, értelmileg iskolára éret­len gyermekek száma évről évre növekszik. Országos statisztikai összesítés nincs ugyan ezekről az eredményekről, de a különböző or­vosi jelentések erről számolnak be. A növekedés mértéke nem je­lentős, inkább mint jelzést kell fi­gyelembe venni ezeket. A­nnál riasztóbb egy orvos-egész­ségügyi bizottság felmérésének tapasztalata, amely a Művelődés­­ügyi Minisztérium megbízásából végzett vizsgálatot Budapest négy kerületében és az ország négy me­gyéjében. Az eredmény szerint a megvizsgált fiataloknak 23 száza­léka nem kielégítő testi fejlődés­ről tanúskodik. A 18 évesekről pe­dig a katonai sorozási adatok je­leznek elgondolkoztató tényeket: a katonakötelesek 30—35 százaléka nem válik be, magyarán, alkal­matlan valamilyen betegség, fej­lődési rendellenesség vagy fizikai fejletlenség miatt. Más források szerint a fiatalok között olyan be­tegségek kezdenek feltünedezni, amelyek eddig ismeretlenek vol­tak az ifjúság körében: szívpana­szok, vérkeringési rendellenessé­gek, mozgásszervi elváltozások stb. Kisgyermek korban növekszik a nagyothallók és a rövidlátók szá­ma is. Ezek igen riasztó jelzések, és — bár hozzá kell tenni az igaz­ság kedvéért, hogy ezeket az utób­bi jelzéseket széles körű, s így iga­zán hiteles vizsgálatok még nem tá­pasztották alá — nemcsak gon­dolkodásra, hanem cselekvésre késztetnek. A fiatalság kielégítő fiziológiai, egészségügyi fejlődése társa­dalmi ügy, ezért elsősorban az is­kolai nevelésben kell rá gondot fordítani. Ennek ellenére azt is látni kell, hogy a gyerekek testi nevelése nem 6—7 éves korban kezdődik, hanem sokkal hama­rább, ezért a családi nevelésben is jobban oda kell rá figyelni és terv­szerűen — mondhatni szakszerűen — kell törekedni az egészséges és kielégítő életmód kialakítására, a gyermekek testi­­fejlesztésére. A mai, elfoglalt szülők egy ré­sze csak addig fordít gondot a gyermek fizikumának fejlesztésé­re, amíg megtanítja járni. Azután a nevelés többnyire fékezéssé, kor­látozássá és fegyelmezéssé válik. Az ideális gyermekszoba — vá­rosi körülményekről beszélve, ahol udvar csak nagyon kevés gyer­meknek jut — tágas, és csak a mi­nimális berendezési tárgyakat tar­talmazza. Fontosabb lenne például bordással, mint szekrény. Nagy tér és lehetőség hiányában a kis­gyermek mozgásigényét játszóté­ren, parkokban és az utcán kell ki­elégíteni mindaddig, míg rendsze­res sportot nem tudunk számára biztosítani. A játszótér sok ked­vező lehetőséget kínál, de sokan ezeket is rosszul használják ki, azt gondolván, eleget tettek a gyermek fizikai nevelésének, ha egy-egy órára leviszik, és otthagyják, azt csinálni, amit akar, illetve, amit tud. Minél nagyobb a gyerek, an­nál inkább irányítani kell a játszótéri mozgását is. Ha az is­kola elkezdődik, tennivaló akkor is marad a szülők számára. A hét végén ajánlatos nagyobb kirándu­lást tervezni, minél több gyalog­lással, játékkal. A mai gyerekek játékait többnyire a filmek és a tévé aktuális műsorai befolyásol­ják­. Tömegjátékokat a városi gye­rekek nemigen tudnak játszani, ezért meg kell őket tanítani a ré­gebben közismert, sok mozgást igénylő játékokra: „adj király ka­tonát”, „hosszúméta”, „fogócska”, „bakugrás” stb. p­ontos a játék, de nem pótol­­e■ mindent. A sport a legalkal­masabb a tervszerű testi nevelésre. Sok példa bizonyítja, hogy az ide­ges, fáradékony, izgága gyerekek milyen hatalmas fejlődést érnek el, amikor például úszni kezdenek. Az is közismert, hogy a sportegye­sület fiatal tagjai testileg-lelkileg milyen kiegyensúlyozottak. A­z utóbbi évtizedek fiataljai (pontosabban a háború utáni generáció) meggyorsult biológiai fejlődést mutatnak: testhosszuk nagyobb, hamarabb érnek. Ha ezt a­­meggyorsult testi növekedést nem támasztja alá a rendszeres, jól szervezett és sok mozgást tartal­mazó életmód, akkor az egészség egyensúlya felborulhat. A szellemi terhelés ma elég nagy, az iskolai követelmények megnövekedtek. Az iskolai egyoldalú szellemi ter­helés aránytalanságát csak a testi fejlesztés ellensúlyozhatja. Sok szülőnek van víkendháza, ahol a hét végét és szabadságát tölti. Ne felejtsük el, hogy a felnőttek pi­henése más, mint a gyerekeké vagy a fiataloké. Az otthoni spor­tolásra is van lehetőség a víkend­­házakban, ha a feltételeket bizto­sítjuk hozzá, illetve, ha felszerelés van: asztalitenisz, tollaslabda, te­nisz, kézi- és röplabda, télen kor­csolya, síelés, nyáron úszás és minden időben a természetjárás, a nagy séták és a kirándulás. A felnőttek életmódja is sok kí­vánnivalót hagy maga után; azt szokták mondani, hogy sokat eszünk és keveset mozgunk. A fia­taloknak pedig a felnőtteknél is többet kell mozogniuk. A szülők­nek minden eszközzel arra kell tö­rekedniük, hogy kielégítsék ezt az igényt, szervezzék és irányítsák a gyerekek testi fejlődését. Sarkadi László Július 10—23. Moszkvai nemzetközi filmfesztivál (Moszkvai tudósítónktól.) A nyolcadik moszkvai nemzet­közi filmfesztivált az idén július 10. és 23. között rendezik meg — jelentették be kedden a fesztivál szervező bizottságának sajtóérte­kezletén. A fesztivál jelszava: A filmművészet a humanizmusért, a békéért és a népek barátságáért. Filipp Jermas, a Szovjet Film­­művészeti Állami Bizottság elnö­ke, s egyúttal a fesztivál szervező bizottságának elnöke a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselőinek bejelentette, hogy a szervező bi­zottság már szétküldte a meghívó­kat a különböző országok film­művészeinek, az UNESCO-nak és több más nemzetközi kulturá­lis szervezetnek. A moszkvai film­­fesztiválon minden ország egy já­tékfilmmel és dokumentum-, il­letve ifjúsági filmekkel vehet részt. Az 1971. nyáron lebonyolí­tott hetedik fesztivál tapasztalatai szerint a fesztivál műsorán mint­egy 150 játékfilm és rövidfilm sze­repel majd. A­z idei moszkvai filmfesztivá­lon a játékfilmek kategóriájában három arany- és három ezüstdí­jat osztanak ki. A filmalkotások egy részét meghívás alapján, ver­senyen kívül mutatják be. A legutóbbi fesztivál idején a versenyfilmeket a Kreml kong­resszusi palotájában mutatták be. Az idén a bemutatók színhelye a Rosszija Szálló kétezer férőhelyes új hangversenyterme lesz.­ A filmfesztivállal egyidőben nagy nemzetközi filmvásárt tart a Szovexportfilm, amelyre a szer­vező bizottság sok producert, film­­forgalmazót és mozivállalkozót hív meg. Az idén is megtartják a szov­jet filmművészet legemlékezete­sebb alkotásainak felújítását. A nyolcadik moszkvai filmfesz­tivál igazgatójává Vlagyimir Bászkákovot, a Filmművészeti Ál­lami Bizottság elnökének helyet­tesét nevezték ki. NÉPSZABADSÁG A szocialista országok írószövetségeinek értekezlete Varsóban Varsóban kedden megkezdődött a szocialista országok írószövetsé­gei képviselőinek 10. nemzetközi értekezlete. A találkozón a szocia­lista irodalom fejlődése, az irodal­mi élet, a két- és a többoldalú ta­pasztalatcsere és együttműködés időszerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét. A találkozón a Magyar Írószö­vetség küldöttségét Dobozy Imre főtitkár vezeti. A Madách Színház prágai vendégjátékának kritikai visszhangja őszinte elismerés hangján ír a csehszlovák sajtó a Madách Szín­ház prágai vendégszerepléséről, Csehov Sirály című drámájának és Tamási Áron Énekes madár című játékának bemutatójáról. A Rudé Právo kritikusa meleg sza­vakkal méltatja Ádám Ottó ren­dezését, s hangoztatja, hogy az előadás mindenben megfelelt a klasszikus szerző szándékainak. A kritikus lelkesen üdvözli Ta­mási Áron Énekes madarának prágai bemutatóját, s részletesen beszámol a cseh olvasóknak a nagy magyar író pályájáról. A Rudé Právo dicséri mindkét darab kiváló díszleteit és jelme­zeit, valamint a szcenikai színvo­nalat. Részletes bírálatot közöl a Madách Színház nagy sikerű prá­gai vendégjátékáról a Lidová De­­mokracie. Erőss Anna rádióbemondó kapta az idei Kazinczy-díjat K­edden a Művelődésügyi Mi­nisztériumban házi ünnepségen nyújtotta át az alapító Péchy Blanka művésznő jelenlétében az idei Kazinczy-díjat dr. Orbán László, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese Konkolyné Erőss Annának, a Magyar Rádió bemondónőjének. A vauvenargues-i kastély parkjában lesz a gyászünnepség A vasárnap elhunyt Pablo Pi­casso holttestét a mougins-i villá­ból kedd reggel átszállították az Aix-en Provence közelében levő vauvenargues-i kastélyba. A vi­lághírű festőművészt a kastély parkjában helyezik örök nyuga­lomra. A temetés időpontja még nem ismeretes. P­icasso­ 1959-től 1961-ig élt és alkotott, a középkori kastélyban, amelyet a második világháború után vásárolt. ­ K­edden az Akadémia várbeli dísztermében harmadszor talál­koztak Magyarországon Európa költői. A találkozón 19 ország költői vesznek részt. Jelen vannak magyar költők, valamint irodalmi, tudományos közéletünk ismert személyiségei. Az elnökségben foglalt helyet dr. Simó Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes és Illyés Gyula. Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének el­nöke nyitotta meg a tanácsko­zást. — A budapesti költőtalálkozó — mondotta —, reméljük, hagyo­mányossá válik és missziót tölt be. A költészet sorsát sem nálunk, sem másutt nem­ az ilyen találko­zók döntik el,­­ de a személyes együttlét, a gondolatok kicserélé­se, sőt talán vitája, összeszikráz­­tatása mégis adhat valamiféle megerősítést. Megerősítést abban a jogos hitben, hogy a költészet­nek van jövője, s ami ezzel egy: van hivatása az ember, az embe­riség életében. Hisszük, Magyar­­ország azok közé az országok kö­zé tartozik, amelyek erősíthetik ezt a reménységet. A mostani költőtalálkozó meg­rendezésének az alkalma: ed­dig élt legnagyobb költőnk, Pető­fi Sándor születésének 150. évfor­dulója. A ma kezdődő eszmecse­rét is — legalábbis részben — ne­ki, az ő költészetének szeretnénk szentelni. Van ebben — mit ta­gadjuk — némi önzés is. Szeret­nénk, ha Európa itt jelenlevő köl­tői, s rajtuk keresztül a szélesebb nemzetközi közvélemény jobban megismerné Petőfi jelentőségét, költészetét, költői nagyságát. Ha létezik egyáltalán tisztességes és adakozó nemzeti önzés, akkor az ilyen mindenképpen az: jobban megismertetni és ezáltal megosz­tani egymással szellemi értékein­ket. K­öltőink közül, úgy hiszem, az egyetlen, akiről elmondhatjuk: tud róla a világ. Verseiből nagyon sok nyelvre fordítottak. A Szov­jetunióban s néhány kelet-európai országban szinte a saját költőjük­ként tartják számon. Csak hálá­val és meghatottsággal beszélhe­tünk arról, hogy most, az évfordu­ló alkalmából Európa, sőt más földrészek országaiban is mennyi helyen emlékeztek róla. Emlékbi­zottságok alakultak, új fordítások készültek, kiváló költők, fordítók közreműködésével, új válogatások, kötetek jelentek meg, tanulmá­nyokat írtak, a párizsi Europe fo­lyóirat különszámot adott ki, ki­állítások nyíltak . . . Ám mindez­zel együtt is azt kell mondanunk: ez a nagy költészet megérdemli, hogy jobban felfedezze a világ! Igaz, más a kor, mint amiben ő élt:­­ másfelé (és nagyon sokfe­lé) ágaztak a költészet útjai. S ez így természetes. Még akik példá­nak tekintjük is őt, emberi és köl­tői magatartásának nem a külső jegyeit, hanem a mélyáramát te­kintjük annak. Sokféleképpen ér­telmezhetjük a költészetet, az iro­dalom szerepét, lehetőségeit — de abban, gondolom, közösen hihe­tünk, hogy van felelőssége, hiva­tása az emberekért. D­arvas József elnöki megnyitója után Fekete Sándor irodalomtör­ténész olvasta fel A Petőfi-tudo­­mány új eredményeiről című elő­adást. E­zután Grigol Abasidze, Vas István, Jean Rousselot, Mihai Be­­niuc, Nemes Nagy Ágnes, E. B. Lukác, Radó György, Hilde Do­­min és Vilem Zavada méltatta Petőfi költészetét. A harmadik budapesti költőta­lálkozó szerdán folytatja tanács­kozását. A Magyar Írók Szövetsége, az Irodalmi Színpad és a Magyar Televízió kedd este az Irodalmi Színpadon irodalmi estet rende­zett. A műsorban a költőtalálko­zóra hazánkba meghívott európai költők és verseik szerepeltek. Az esten Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók Szövetségé­nek főtitkár-helyettese mondott bevezetőt. Petőfit még jobban megismertetni a világgal Darvas József nyitotta meg a nemzetközi költőtalálkozót A VILÁG GYÁSZOLJA PICASSÓT Megemlékezések Franciaországban és Spanyolországban (Párizsi tudósítónktól.) Picasso holttestét kedden a Marseille közelében fekvő Vau­­venargues-ba, a városka XVII. századbeli kastélyába szállították. Csak özvegye, családjának tag­jai és legszűkebb baráti köre kí­sérte el. Itt helyezik végső nyu­govóra a lehető legegyszerűbb szertartással. Virágtorlasz Mougins-ben A világ minden részéből szün­telenül áramlanak a részvéttáv­iratok a dél-franciaországi Mou­­gins-be, ahol Pablo Picasso va­sárnap délben meghalt. A házá­hoz vezető vasrácsos kaput szin­te eltorlaszolták a városka és a környék lakóinak virágcsokrai. A Francia Kommunista Párt, amely Pablo Picassóban kiemelkedő har­cosát és 1944 óta hű tagját gyá­szolja, Párizsban, a L’Humanité szerkesztőségének előcsarnoká­ban jelképes ravatalt állított fel. Kedden egész nap hosszú sorok­ban vonultak ide a párizsiak, és bejegyezték nevüket az emlék­könyvbe. E­ste a dél-franciaországi Val­­lauris-ban rendeztek emlékün­nepséget. Mielőtt ugyanis Mou­­gins-be visszavonult, Picasso éve­ken át itt élt és a város egész életét átalakította. Itt kezdett in­tenzíven foglalkozni a szobrá­szattal (egy gyönyörű szobra a város főterén áll), főleg pedig a kerámiaművészettel. Ez utóbbi azóta a város világhírű iparmű­vészeti ágává fejlődött. Ennek a városnak nevezetessége Picasso Háború és béke című freskója is, amelyet egy helyreállított közép­kori kápolna falára festett a ko­reai háború idején. Ez a freskó­sor sokszor váltotta ki a szélső­­jobboldal gyűlöletét, fasiszta ele­mek néhány éve meg is rongál­ták. Az emlékünnepség idejére az egész város teljes gyászt öltött, mindenütt leállt a munka. A vallauris-i emlékünnepségre, a párizsi jelképes ravatalhoz, va­lamint Mougins-be rengeteg spa­nyol emigráns is ellátogatott. Ez utóbbiak nagy csoportja a spa­nyol köztársasági lobogó alatt vo­nult Picasso házához.­­A szabad haza háláját hoztuk a spanyol nép nagy fiának, aki egész életét és művészetét a szabadságnak szentelte” — mondotta vezető­jük. B­eszámolnak a francia lapok arról, hogy a hivatalos Spanyol­­ország tartózkodása sem tudja el­nyomni Spanyolországban sem a nép nagy részvétét. Madrid és a spanyol nagyvárosok múzeumai kedden a gyász jeléül nem nyi­tottak­ ki, a dél-spanyolországi Malagában, Picasso szülőházán pedig vasárnap óta ott van az a gyászlepel, amelyet ismeretlen személyek helyeztek el rajta. Jo­sé Maria Moreno Galvan, a vi­lághírű spanyol művészettörté­nész — akit Franco hatóságai két­évi börtönre ítéltek, mert 1971 októberében, Picasso 90. születés­napján Madridban a művész élet­­útjáról előadást tartott — a bör­tönből juttatta ki részvétnyilat­kozatát. Szovjet lapok a nagy művészről M­ély gyásszal fogadta a szovjet kulturális közélet Pablo Picasso halálhírét. Picassót a Szovjetunió­ban művészként, emberként, kom­unistaként szerették és becsül­ték. Képeit a leghíresebb szovjet múzeumok őrzik. Kiencvenedik születésnapja alkalmából Moszk­vából a Puskin Múzeum tulajdo­nában levő híres kék és rózsaszín korszakbeli festményeket, a le­­n­ingrádi Ermitázsból pedig né­hány kubista képét küldték el Pá­rizsba, a művész gyűjteményes kiállítására. E festményeken kí­vül magántulajdonban nagyszámú Picasso-grafika, köztük sok színes fametszet van. Ezeket Picasso ajándékozta az elhunyt Ilja Ehrenburgnak és más szovjet­unióbeli barátainak. A keddi Szovjetszkaja Kultúra fényképes nekrológgal emlékezik meg a nagy spanyol művészről, a nemzetközi Lenin-Békedíj kitün­tetettjéről. A Pravda párizsi tudó­sítója részletesen beszámol a fran­ciaországi megemlékezésekről. m

Next