Népszabadság, 1973. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-11 / 84. szám

rT.TT • -j■■■■■■■■ 5«ar iíiiiiiiíiiiii«iiii] • 'iiuiiimin.iL^roiiiRiiiiiii •■■■■■■■■■ ■■■■■■■3 >•■■■ ■' m -• * ■■■__ BÜ! ■■■■» '■■■■■« - ■■■ ■!■■■' «■■■ 5 ■ . íiu«i ? ;-:S: =■=: * «■: » ::::r 3 ” 33:33 li 131" IV “1331 ” -m 33: ""■l *? SSf itf 1árM-* J&Ű : jjjjj^:i.*njjj:iijBjjr^jjhjjjn«»jj‘**ni-j"*;:jj;jg:""" :::::::::::::::::::::::::::::::: Az ágazati önálló elszámolás előnyei AZ ADONYI MÁRCIUS 21. TSZ TAPASZTALATAIBÓL A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Központi Sajtószolgá­lat üzem- és munkaszervezési pá­lyázatának egyik I. díját az alábbi írás nyerte. Szövetkezeten belül a társadal­mi, szervezeti és gazdasági funk­ciók összefonódása szükségessé teszi olyan irányítási rendszer ki­alakítását, melynek keretében a vezetés korszerűsítése egybeesik a szövetkezeti jelleg erősítésével, a tagság érdekeltségének fokozásá­val. Mi erre az útra léptünk. Az adonyi Március 21. Tsz ter­mészeti és közgazdasági adottsá­gai az átlagosnál kedvezőtleneb­bek. A hatvanas évek elején még gyengén gazdálkodó, mérleghiá­nyos szövetkezetünk az évtized közepére megerősödött. Az ered­ményben rendkívül nagy szerepe volt a megfelelően megválasztott és igen változatos munkadíjazás­nak. Éppen ezért hosszú ideig fi­gyelmünket nagyrészt erre fordí­tottuk. 1967-ben a korábbi évek gaz­dálkodásának elemzése azt mu­tatta, hogy a közös gazdaság jövedelmének megteremtésében nem minden vezető és kollektíva vesz részt — képességeihez és adottságaihoz mérten — egyen­lően. Nyilvánvalóvá vált, hogy a jövedelem növelése végett foko­zottan előtérbe kell állítani a ki­sebb kollektívák és a vezetők anyagi ösztönzését. Célunk az volt, hogy mindenki munkájának igazi hatékonysága szerint jusson előnyhöz a jövedelem növelésé­ből. Decentralizált vezetés Ehhez a termelőszövetkezet belső irányítási mechanizmusát is meg kellett változtatni. Ez az új irányítási rendszer lehetővé tette: — a termelés szerkezete egyszerű­södjék; — az egyes ágazatokban a terme­lés mérete növekedjék; — megfelelő képzettségű szakem­ber kerüljön minden irányítóhely­re,­­ alapvetően megjavuljon a szö­vetkezeti légkör, a tagság hangula­ta. E célok elérésére decentralizál­tuk a vezetést. Az operatív gaz­daságvezetési feladatokat az ön­álló és önelszámoló ágazatok ve­zetői részére adtuk át. Megfele­lő szakvezetést valósítottunk meg, így — mint a szövetkezet elnöke — mentesülhettem a gazdaságirá­nyítási feladatok többségétől. Fi­gyelmemet a társadalmi-szervezeti funkcióra összpontosíthattam, így vált lehetővé az is, hogy több se­gítséget nyújtsak az ágazatveze­tők munkájához. Elősegíthettem, hogy a vezetőség és a küldött­­közgyűlés, valamint a közgyűlés — a gazdasági helyzet, a szabá­lyozók és az erőforrások elemzé­se révén — helyesen szabja meg a termelési feladatokat, s az üzemágak tervelőirányzatait. Több időm marad a távlati el­gondolásokra, az ellenőrzésekre is. Számunkra a legnagyobb gon­dot az ágazatok feladatainak he­lyes megszabása okozta. Tapasz­talatunk szerint az önállóan gaz­dálkodó ágazatoknak lényegében egyetlen — a jövedelem szintjét megszabó — mutató előírása is elegendő. Az ágazatok megfelelő műkö­dése érdekében nagyfokú önálló­sággal ruháztuk fel az ágazatve­zetőket. Küldöttgyűlési határozat szabja meg az ágazatok minimá­lis nettó jövedelmét. A részletek kimunkálása, a végrehajtás során adódó problémák megoldása az ágazat szakembereire és kollektí­vájára tartozik. Maguk döntenek: — a technológia megválasztásáról; — a termelőeszközök beszerzéséről a rendelkezésükre álló keretből; — a bérezésről és a foglalkoztatás­ról; — a munkadíjaknak a meghatáro­zott elvek szerint történő elszámolá­sáról. A feladatok megoldásához szükséges termelőeszközökkel ma­guk rendelkeznek. 1971-től kez­dődően az ágazatok fejlesztési alapjukat is saját maguk képezik, természetesen bevételeikből és jövedelmükből. Ezzel az intézkedéssel kívánunk lehetőséget teremteni a jövedel­mezőbb ágazatok gyorsabb fejlő­déséhez. Így mérsékeljük azok­nak az ágazatoknak a fejleszté­sét, ahol a hatékonyság kisebb. Mindemellett bizonyos fejleszté­seket központilag is támogatunk. Célszerű megoldások körülményeinkből adódóan ága­zati elven működő önelszámoló egységeket alakítottunk ki. Ezek a következők: A növénytermesztési ágazat 2506 hektáron gazdálkodik, és négy növényt termeszt: búzát, ku­koricát, napraforgót, repcét. Az ágazat feladata az elmúlt négy évben nyolcmillió forint nettó jö­vedelem elérése volt. Feladatát 65—70 fővel végzi. Hozzá tarto­zik és önelszámoló a traktorüzem is. Az erőgépvezetők érdekeltek saját egységük költségmegtakarí­tásában és a növénytermesztési hozamok növelésében is. A szarvasmarha-tenyésztő ága­zat állatállománya 400 tehén és annak szaporulata, mintegy ezer szarvasmarha. Az állatállomány eltartásához szükséges takar­mánytermő és legelőterületet is az ágazat használja. Kis lét­számú takarmánytermesztő bri­gádja is van, mely megfelelő erő­gépekkel rendelkezik. Ennek a megoldásnak sok elő­nyét látjuk. Egy kézbe kerül — áttételek nélkül — a takarmányo­zás és takarmánytermelés. Nincs sem mennyiségi, sem minőségi vita. Az ágazat eredménye a ta­karmánytermő területtel együtt értékelhető. Egyértelművé válik a jövedelmezőség.­ A terület jobb kihasználása révén terület szaba­dul fel árunövények számára. Elősegíti a legelő és az értéktelen melléktermékek felhasználását. Az ágazat létszáma 60 fő. Fel­adatuk, hogy az igénybe vett ta­karmánytermő területek után a növénytermesztéssel arányos tisz­ta jövedelmet érjenek el. Az ál­lattartás és -tenyésztés — tekin­tettel a jövedelmezőségi viszo­nyokra — eredménytervet nem kapott. 1973-tól kezdődően az ér­vényes árak és szabályozók alap­ján határozzák meg az elérendő jövedelmi szintet. A sertéstenyésztésben egy 400 kocás szakosított sertéstelep al­kotja az ágazatot. Az állomány feltöltése 1970-ben kezdődött. A sertéstenyésztés minden terméket vásárol. Például a növényter­mesztéstől a kukoricát 257 forin­tos felvásárlási áron. Van saját szárítóüzeme, ezért a kukoricát nyersen kapja. Az átvétel meny­­nyiségileg, minőségileg a telepi mérlegen történik. A tárolási gon­dok is az ágazatot terhelik. Az 1972. év végéig bevételeiből fe­dezi kiadásait. 1973-tól kezdődően az árarányoktól függő jövedelem­tervet kap. A létszám a telepen harminckettő. Ösztönző érdekeltség A gépjavítóműhely feladata, hogy a többi ágazat részére gépé­szeti, gép­javítási és energiaszol­gáltatásokat nyújtson. Jövede­lemtervet nem kap az ágazat, mert szolgáltatóüzem. A megta­karításokból eredményjavulás le­het. Ebből részesedik. Az építőszervezet feladata a termelőszövetkezet építési mun­káinak kivitelezése, ezenkívül a közvetlen környékünkön lakóhá­zak, iskolák és egyéb létesítmé­nyek építése. Évi eredményter­vük 1972. évre 650 000 forint volt. A létszám 50 fő. Az ágazatokban elérhető ered­ményjavulásban érdekeltek az ott dolgozók, megkapják ugyanis az eredményjavulás összegének ne­gyedrészét. Egynegyed rész az ágazat következő évi fejlesztési alapjába kerül. A fennmaradó két­negyedrészt a szövetkezeti ré­szesedés növelésére, illetve a szö­vetkezeti központi fejlesztési alapra fordítjuk. Azért, hogy a véletlen, a rossz tervezés, illetve feladatkitűzés miatt bizonyos csoportok indoko­latlanul magas részesedéshez ne jussanak, ezt a részesedést a munkadíj 20°/0-ában maximáltuk. Ez persze csoportátlag, így a ta­gok, a végzett munkától függően, ennél többet vagy kevesebbet is kaphatnak. A részesedés mérté­két az ágazat függetlenített veze­tőiből és választott tagjaiból álló bizottság határozza meg személy­re szólóan az év végén. Az ágazatok vezetői az ágazati csoportátlag kétszeresét kapják. Emellett az ágazatvezetőket az egész gazdaság eredményében is érdekeltté tettük, bár kisebb mér­tékben. Az egész szövetkezet eredményéért felelős vezetők (el­nök, főkönyvelő, jogtanácsos stb.) kiegészítő javadalmazásukat az ágazatok átlageredménye és az egész gazdaság eredményjavulása alapján kapják. 1970-től kezdődően hűségjutal­mat is fizetünk azoknak a tag­jainknak, akik öt évnél több éve vesznek részt a szövetkezet mun­kájában. Mi ezt felhalmozási já­radéknak is tekintjük, hiszen akik a szövetkezetben dolgoznak, a felhalmozásra fordított össze­gekkel évről évre hozzájárulnak a szövetkezeti vagyon gyarapítá­sához. Az ágazati önelszámolás rend­szeréhez megfelelő számvitel és ügyvitel szükséges. Az ágazatok között — mind a munkák, mind az anyagok tekintetében — szo­ros elszámolási kötelezettség van. Minden esetben érvényesítjük azt az alapelvet, hogy az ágazatok üzemen belül is forgalmi értékü­kön számolják el a termékeket és szolgáltatásokat. Máshol is alkalmazható Az ágazatok helyzetét vezetői megbeszélésen havonta értékel­jük. Az üzemgazdász ad ismerte­tést. Ennek alkalmasnak kell len­nie arra, hogy belőle következte­téseket vonjunk le, és intézkedni tudjunk, ha szükséges. A választott vezetőség haté­kony munkájához a vezetői meg­beszélések is nagyban hozzájá­rulnak. A vezetőség demokrati­kus működését segíti, hogy az ágazatokból létszámarányosan választottunk a vezetőségbe tago­kat. Nekünk meggyőződésünk: csak­is anyagi ösztönzéssel eddig sem lehetett, a jövőben pedig még ke­vésbé lehetséges elérni, hogy a tagság valóban tulajdonosként él­jen és dolgozzék a szövetkezet­ben. A szövetkezésben rejlő le­hetőségeket csak úgy tudjuk jól kihasználni, ha a kisebb kol­lektívák alaposan ismerik mun­katerületük minden gondját, és alkotó módon részt vesznek azok megoldásában. Ehhez rendkívül fontos a rendszeres és alapos tá­jékoztatás. Az ágazatoknak kötelességük rendszeresen munkaértekezletet tartani. Ezen a végzett munka és a feladat értékelésén kívül a ta­gok tevékenységét, ha szükséges, személy szerint is értékelni kell. Négy év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy szövetkeze­­tünkben az üzemen belüli önál­ló elszámolás bevált. A munka­díjazási és -vezetési rendszer to­vábbfejlesztése segítette a szövet­kezeti munka javulását. Módsze­rünk nem csodaszer, feltehetően más szövetkezetekben is alkal­mazható. Szalóki László az adonyi Március 21. Tsz elnöke GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA­­ (az előző év azonos időszakának 5/6-ában) 1973. január-február A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1973 január-február hónapokban a szocialista ipar ösz­­szesen 4,2%-kal, élelmiszeripar nélkül számítva 6,3%-kal termelt többet, mint egy évvel korábban. Az átlagosnál gyorsabban növelte termelését a vegyipar, a könnyű­ipar és a gépipar. Az élelmiszer­­ipar termelése — a tavalyi vi­szonylag jelentős fejlődés után — 4%-kal csökkent.­­ A mezőgazda­­sági üzemek több növényi termé­ket, kevesebb vágóállatot és ál­lati terméket értékesítettek, mint egy évvel azelőtt. A lakosság központi forrásokból származó pénzbevétele 8%-kal volt több, mint egy évvel korá­b­ban. A bér- és bérjellegű bevéte­lek — a márciusi béremelést meg­előző két hónapban — 5,6%-kal, a tsz-tagok pénzrészesedéseként kifizetett összegek (a zárszámadá­si kifizetésekkel együtt) 7,6­­0-kal emelkedtek. A mezőgazdasági ter­mékértékesítésből származó lakos­sági pénzbevétel csökkent. A tár­sadalombiztosítási kifizetések ösz­­szege jelentősen emelkedett, ami­ben szerepe volt az árintézkedések ellensúlyozásával kapcsolatos kifi­zetéseknek, valamint az influenza­­járvány következtében megemel­kedett táppénz-kifizetéseknek. A január-februári kiskereske­delmi forgalom folyó árakon 9%­­kal, volumenben 5%-kal volt na­gyobb, mint egy évvel korábban. Legnagyobb mértékben a vegyes iparcikkek forgalma emelkedett. A lakosság takarékbetét-állomá­nya január-februárban 2,6 mil­liárd forinttal nőtt. A ké­t hónap alatt gépekből ke­vesebbet, anyagokból, fogyasztási cikkekből és élelmiszerekből töb­bet importáltunk, mint egy évvel azelőtt. Az összes behozatal 3%­­kal emelkedett. A múlt évi élénk exporttevékenység január-feb­ruárban folytatódott. A kéthavi kivitel 19%-kal nőtt. A január-februári beruházási folyósítások összege kevesebb volt a tavalyinál. Szocialista ipar A bruttó termelési érték volu­mene 104 Ezen belül: Kohászat 10­3 Gépipar 106 Vegyipar 109 Építőanyag-ipar 105 Könnyűipar 108 Élelmiszeripar 96 Foglalkoztatottak száma 101 Építőipar (állami és szövetke­zeti szektor együtt) Építőipari termelés 102 Munkáslétszám 99 Külkereskedelem Behozatal 103 Kivitel 119 Kiskereskedelmi forgalom (fo­lyó árakon) 109 Ezen belül: Élelmiszerek 108 Ruházati cikkek 102 Vegyes iparcikkek 114 Felvásárlás 85 Ezen belül: Növényi termékek 120 Állatok 78 Állati eredetű termékek 97 Közlekedési vállalatok teljesít­ményei Áruszállítás (árutonna/km) alapján 111 Távolsági utasszállítás (utas/km) alapján 102 Foglalkoztatottak havi átlagbére Az iparban 103 Az építőiparban 103 Áralakulás Kiskereskedelmi árszínvonal 103,9 Piaci árszínvonal 101,5 Fejlődnek Magyarország és Mongólia gazdasági kapcsolatai Tavaly a magyar—mongol ke­reskedelem mind az export, mind az import oldalán erősen meg­közelítette a hosszú lejáratú áru­csere-forgalmi egyezmény elő­irányzatát. A mostani 5 éves terv­időszakra aláírt hosszú lejáratú egyezmény a forgalom 20 száza­lékos növelését írja elő, ezen be­lül a magyar exportban 58 száza­lékkal részesednek a fogyasztási cikkek, 23 százalékkal a gyógysze­rek, 13 százalékkal a gépipari ter­mékek. Az import 75 száza­lákban anyagjellegű termékekből, 25 szá­zalékban fogyasztási cikkekből áll. Az árucsere-forgalmon kívül egyéb gazdasági együttműködési kapcsolatok is kialakultak a két ország között, így Magyarország hitelben biokombinátot és hús­kombinátot épít, geológiai térké­pezési munkákat végez és segíti a vízkutatást és a­­vízgazdálkodást Mongóliában. Mongólia gazdasági helyzetéről, a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködés je­lentőségéről Dumangin Szodnom, a mongol állami tervbizottság el­nöke, a magyar—mongol gazdasá­gi és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizottság mongol tagozatának alelnöke a következőket mondja: — Mongólia történelmileg rö­vid időszak alatt, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hagyományos testvéri se­gítségével az egyik legelmaradot­tabb feudális országból a kapita­lista fejlődési szakaszt átugorva szocializmust építő országgá ala­kult. Mongóliában a forradalom előtt ipar egyáltalán nem volt, a legutóbbi 10 évben pedig az ipari állóalapok értéke 2,3-szorosára, az ipar termelése 2,6-szeresére nőtt, az ipari munkások száma 40 szá­zalékkal emelkedett. Az ország 1,3 milliós népességéből a munka­képes lakosság száma félmillió, ebből 250 ezren a mezőgazdaság­ban dolgoznak, a többiek az ipar­ban és a népgazdaság más terüle­tein. A gazdaság legfontosabb ága az állattenyésztés, amely külterjes, hagyományos jellegű, — erre mó­dot ad, hogy bőven vannak lege­lők. A párt programja szerint a fő cél az, hogy Mongólia a közel­jövőben ipari-mezőgazdasági or­szággá váljék. Az állattenyésztés­ben változtatni akarunk a külter­jes módszereken, egyszersmind a hagyományos formákon is javíta­ni akarunk, vagyis növelni kíván­juk a takarmánybázist, az öntözött legelők területét. A hangsúlyt az állattenyésztésből eredő nyers­anyagok hasznosítására helyez­zük. Már most is itthon dolgozzuk fel a bőrök nagy részét, s itthon végezzük a gyapjú mosását és fel­dolgozását. A magyar—mongol együttmű­ködés Mongólia gazdasági fejlődé­sének legfontosabb céljait segíti: Magyarország már régebben át­adott egy ruhagyárat Ulánbátor­ban, most két olyan nagy létesít­ményt is épít, amelyek az emlí­tett ágazatokat segítik. Ulánbátor közelében hamarosan biokombi­nátot (gyógyszerek, állati tápsze­rek és állati eredetű orvosságok előállítására szolgáló korszerű biológiai-vegyészeti üzemet) ad­nak át, Darhanban pedig magyar segítséggel húskombinát épül. Ezenkívül a magyar szakemberek nagy segítséget nyújtanak víz­­gazdálkodásunkhoz, legelőink ön­tözéséhez. A két ország vezetői, a két párt és kormány által a legmagasabb szinten kitűzött feladatok megva­lósítására létrehoztuk a magyar— mongol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kor­mányközi bizottságot. Szoros a kooperáció a két ország tervhiva­talai között. Mindezek nagymér­tékben segítik a két ország gazda­sági együttműködésének további fejlődését. Telefon: 139 057. ----­ 8 bős areaűMídi­otápb­ák J 5k , MAGNETOFONOK , LEMEZJÁTSZÓKON,.­­., HŰTŐGÉPEK, HÁZTARTÁSI KISGÉPEK és alkatrészeik, X AUTÓFELSZERELÉSI ÉS ÁPOLÁSI­­ CIKKEK,­­ VILLANYSZERELÉSI ANYAGOK: 1 BUDAPEST VIl­., RÁKÓCZI út 75. 1

Next