Népszabadság, 1973. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-03 / 78. szám
8 Mi asztal tikk az írta?is irattalami és művészeti fiáinkat Irodalmi és művészeti díjakat adtak át hétfőn a Fészek Klubban. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet: Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Nagy Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Simó Jenő és dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettesek, Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke és Hantos János, a fővárosi tanács elnökhelyettese. Jiku Pál művelődésügyi miniszter köszöntötte a kitüntetetteket és átadta a díjakat. Jóxwrs Attila-díj I. FOKOZAT Csanádi Imre költő, Fekete Gyula író, Fodor András költő, Mesterházi Lajos író, Moldova György író, Rab Zsuzsa műfordító, Sziráky Judit író; II. FOKOZAT Alwidy Béla kritikus, Buda Ferenc költő, Fekete Sándor irodalomtörténész, Jánosi István költő, műfordító, Miklós Pál irodalomtörténész, Varga Homokos író; III. FOKOZAT Kovács Sándor Iván kritikus, Orbán Ottó költő, műfordító, Veress Miklós költő. Jászai Mari-díj I. FOKOZAT Béres Ilona, a"Vígszínház színművésze, Bozó László, a Magyar Rádió főrendezője, Holl István, a pécsi Nemzeti Színház színművésze, Horváth Gyula, a József Attila Színház színművésze, II. FOKOZAT Almási Éva, a Madách Színház színművésze. Harsányi Gábor, a Thália Színház színművésze, Hofi Géza, a Mikroszkóp Színpad színművésze, Kőszegi Gyula, a Déryné Színház színművésze, Ilre Attila, a Madách Színház színművésze. Sík Ferenc, a pécsi Nemzeti Színház rendezője. Szegedi Erika, a Vígszínház színművésze; in. FOKOZAT Csomós Mari, a szolnoki Szigligeti Színház színművésze. Hubák Lajos, a veszprémi Petőfi Sínház színművésze. Jobba Gabi, a 25. Színház színművésze. Székely László, a szolnoki Szigligeti Színház díszlettervezője. Kalás Hilttdíj I. FOKOZAT Csuszárik Zoltán filmrendező, Simó Sándor filmrendező, Szőnyi G. Sándor, a televízió rendezője; II. FOKOZAT Cseizing Lajos fotóművész, Féner Tamás fotóművész, Koza Dezső filmrendező-asszisztens, Szalóky József dramaturg; III. FOKOZAT Bánki László filmrendező. Bíró Miklós, a televízió operatőre, Sornyi Gyula, a televízió operatőre, Zöldi István filmoperatőr. Krkilla Vintrdijn. FOKOZAT Bónis Ferenc zenetörténész, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa. Huszár Klára, az Állami Operaház rendezője, Kocsár Miklós zeneszerző. Liszt Lorinc*-díj I. FOKOZAT Kovács Eszter, az Állami Operaház magánénekese, Molis György, az Állami Operaház magánénekese, Turpinszky Béla, az Állami Operaház magánénekese. II. FOKOZAT Begányi Ferenc, az Állami Operaház magánénekese, Streitner Tamás, a pécsi Nemzeti Színház karmestere. Kocsis Zoltán zongoraművész. Ránki Dezső zongoraművész. Szebényi János, a Magyar Állami Hangversenyzenekar fuvolaművésze. Szegedi Anikó zongoraművész. III. FOKOZAT Kotlári Olga, a néphadsereg művészegyüttesének szólistája. Faszt Miklós, az Állami Népi Együttes énekkarának vezető karnagya, Sajti Sándor, az Állami Népi Együttes magántáncosa. Sterbinszky László, az Állami Operaház magántáncosa és Tibay Kriszta, a debreceni Csokonai Színház magánénekese. .Ktinkársv Miliálr-díj I. FOKOZAT Huszár Imre szobrászművész, Ruzicskay György festőművész; II. FOKOZAT Gyulai Liviusz grafikusművész, Kamotsay István szobrászművész, Lenkey Zoltán grafikusművész, Sváby Lajos festőművész; III. FOKOZAT Gunda Antal grafikusművész, Kumposzt Éva keramikus iparművész, Muharos Lajos ötvös iparművész, Rózsa Gyula művészettörténész, kritikus, Somos Miklós festőművész, Veres Iajos ipari formatervező-művész. Dalom viharodnak előjele, forradalom A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Petőfi-műsora Ady és Illyés Gyula szavait idézik az első, s az utolsó percekben. Olyasféle kérdéseket sugallva a közönségnek: vajon okosan gazdálkodunk-e egyik legnagyobb költőnkkel? Mennyiben érezzük őt mindmáig időádlónak? Kellőképp figyelünk-e rá, miközben az új társadalmi rend alapjait vetjük meg? Hasznosítjuk-e belőle mindazt, ami jelenünk és jövőnk szempontjából javunkra válik? A műsor persze nemcsak kérdéseket ébreszt. Arra is készteti az embert, hogy a látottak-hallottak alapján igyekezzék választ is keresni. Mégpedig Petőfi — az előadás verseiben, dalaiban, táncaiban nyomon követhető — szellemi fejlődése alapján. A Dalom viharodnak előjele forradalom című összeállítás ugyanis nem a harcmezőn karddal a kezében küzdő költő, valljuk meg, immár kissé patetikus érzéseket keltő képének fölvázolására vállalkozik. Sokkal inkább azt akarja megértetni, hogy Petőfi eszmélésétől kezdve harcmezőn érezte magát. A társadalmi és politikai harc mezején, ahol nem egyszerűen csak a szabadságért küzdött, hanem azért is, ami nélkül a szabadság mit sem ér: a nép szellemi fölemelkedéséért. Ennek a küzdelemnek az elkötelezett vállalása vezetett a valóságos csatamezőre. Petőfi katona mivel tlt tehát akkor értelmezzük helyesen, ha átérezzük: nemcsak az ellenség, hanem vele együtt a társadalmi elmaradottság ellen ragadott fegyvert. Ennek a gondolatnak az újszerű művészi kifejezésére törekedett az együttes. Már a magyar forradalmiság történelmi ívét ábrázoló tavalyi operaházi bemutatón is kísérleteztek a zene, a tánc, s a vers szintézisével. Ezúttal a múlt évinél sikeresebben nem versek, kórusművek, szimfonikus betétek, tánc kompozíciók egymás utánjából kerekedett ki a mondanivaló, hanem mindezek — esetenként egyidőben látható és hallható — sajátos ötvözetéből. Ily módon Petőfi lírájának a többi művészet megtermékenyítő hatását is érzékeltették. Aligha kell tehát bizonygatni, mennyire nehéz dolga volt a művészeti vezető Görgey Györgynek, a rendező Ifflódi Istvánnak, s a dramaturg Módos Péternek. Érezhetően azt tartották legfőképp szem előtt, hogy a három előadó — Bodó Györgyi, Kitti Mária, Kis Gábor —, s a férfikar, a tánckar produkciója a szimfonikus zenekaréval együtt mindenki számára érthető, egységes, összeforrt előadássá véljék. Igaz, ez az előadás teljes összpontosítást, nagy figyelmet, s nem utolsósorban nem lebecsülendő intellektuális fölkészültséget kíván a közönségtől. Csak Novák Ferenc eredeti tehetségre valló koreográfiáiban villan föl egy-egy pillanatra az, ami könnyedebbé, oldottabbá tehetné a műsort, a humor. Mellesleg, a humor Petőfi költészetétől sem idegen. V. M. A Madách Színház prágai vendégszereplése Prágai vendégszereplésre utazott a Madách Színház társulata, a Vinohrady Színház tavalyi turnéjának a viszonzására. A társulat április 5-én és 6-án lép fel, és Tamási Áron Énekes madár és Csehov Sirály című drámáját mutatják be. NPSZABADISAG Mit kell tudni Budapestről? j Az egyesítésének centenáriumát ünneplő Budapest könyvkiadásunkat is megillette: a tudományos történelmi búvárkodás, a munkásmozgalmi, helytörténeti emlékek irodalmi gyűjtése, a felszabadulás óta lezajlott társadalmi, várospolitikai folyamatok, illusztrálása hivatásos kutatók és nem hivatásos lokálpatrióták gondos munkája nyomán, gazdag ismeretterjesztő irodalmat teremtett fővárosunkról. Budapestnek hódol a Kossuth Könyvkiadó Mit kell tudni... sorozatának legújabb zsebkötete is. A szerzőhármas, Fekete Gábor, Halász Zoltán, Esti Béla arra töre- 1kedett, hogy metropolisunk „ön- életrajzának” roppant anyaghalmazát megszűrje, rendszerezze. Miközben bepillantást engednek a száz esztendő tömörített históriájába — de a következő két-három évtizedbe is — tarka budapesti kuriózumoktól a józan statisztikáig, a hasznos ismeretterjesztés széles skáláján játszanak. A könyvben élvezetes ellenpontként tűnik fel a hajdani frakkeres dinasztia és a második ezredfordulón, a Kálvin tér—Budafok között robogó metró, a régi negyedek keletkezésének története és valamennyi új lakótelepünk „nyilvántartási lapja”. Megleljük a könyvben a polgármesterek névsorát éppúgy, mint a Tanácsköztársaság budapesti közigazgatásának leírását. De leginkább a mába ígér kalandos utazást a könyv, a mai Budapestbe, amelyről nem lehet eleget tudni, hiszen annyira szerteágazóan gazdag az élete, így nagyon tanulságos Budapest iparának, oktatási, művelődési helyzetének jellemzése, az áruellátást biztosító kereskedől.-A hálózat leírása egészen a sportegyesületek szakosztályainak jellemzéséig. (Kossuth Könyvkiadó, 1973.) K. F. 1003. április 3., kedd JZENEI KRÓNIKA II SZVJATOSZLAV RICHTER KÉT SCIUBERT-SZONÁTA játszott harmadik szólóestjén, s talán még teljesebb élménnyel ajándékozta meg hallgatóságát, mint Bach-játékával két előző hangversenyén. Az ő kezén átalakul a muzsika és olyan jelentéssel gazdagodik, amelyet még csak nem is gyanítottunk. Lám, most is a tragikusnak és mélységesen megrendítően drámainak ismert civiol szonáta árasztotta végül is az öröm és a megnyugvás atmoszféráját, s a lírai, dalszerű elemekben oly gazdag B-dúr mű a magábazártság, magányosság tragikumát. Ez persze, túlzott leegyszerűsítés, s meglehet, végső tanulsága a hangversenynek, hiszen Richter játékának hatása végtelen sok elemből alakul ki teljes és az előadás pillanatában véglegesnek tetsző egésszé. A c-moll szonátában ellentéteket, szembeforduló karaktereket ábrázolt lenyűgöző erővel. De az első tétel drámai indítása mintegy már magába foglalta a második, daloló melódia lágy költőiségét is. A bensőséges, nyugalmas részekben, kivált a mű második tételében, egy-egy hangsúly vagy dallamértelmezés gyújtott lidérces lángokat. S fény és árnyék szüntelen egymás mellett élése, a zenei folyamat és annak megszakítása adott különleges, vibráló tartalmat az eredeti táncformától már fényévnyi távolságra levő scherzónak. A B-dúr kompozíció. Schubertnek ez a legnépszerűbb, leggyakrabban játszott zongoraszonátája hatalmas, lassú gyászindulót tartalmaz. Igaz, a darabnak második tétele ez, Richter mégis ezt a hangvételt tekintette az egész kompozíció értelmezésében mértékadónak. A nyitótételnek az a teljes simasága, csiszoltsága és nyugalma, amelyet egy, valóban csak egyetlen csúcspont, nagy érzelmi kitörést bont meg, szinte A kékszakállú■ herceg vára „Könynyek tava”-jelenetének mozdulatlan, külső eseményekben szegény, tartalmában azonban oly gazdag légkörét idézte fel. A magányos, az élettől búcsúzó zene még a táncos lejtésű harmadik tételében is szívszorongatóan tragikus volt. Richter igazi haláltáncot álmodott Schubert dallamaihoz, s ezt a hangulatot építette tovább immár összetettebb eszközökkel a IV., zárótételben. Az emberi és művészi nagyság valóban kivételes megnyilvánulása volt ez a hangverseny, hatására soká emlékezni fognak mindazok, akik abban a szerencsében részesültek, hogy hallhatták. BALASSA SÁNDOR MOTETTA CÍMŰ VEGYESKARÁT nyilvános stúdióhangversenyen mutatta be Révész László s a Rádió Vegyeskara. Georg Trakl Az elnémultakhoz című versére készült, hatalmas drámai látomás szerves folytatása a zeneszerző eddigi kórusos műveinek, kivált a Kassák-rekviemnek. „ ... csöndes üregekben vérzik az elmúlt emberiség.” — ez a verssor mintegy mottója lehetne az egész kompozíciónak, s olyan világba vezet — nem a mi világunkba —, amelyre jellemző .......förtelmes nevetése az aranynak!”. A költő egykori expresszionizmusát Balassa szuggesztívan modern zenei eszközökkel tolmácsolja; minden hangja, minden üteme valódi érzést tükröz, tisztán, meggyőzően, végtelenül muzikálisan. Mintha Hieronimus Bosch látomásai, vagy a harmincéves háború inspirálta egykori zenei víziók születnének újjá, amikor a modern nagyváros neonjai és autókaravánjai mögé tekintve, a zeneszerző az emberi magányosság és nyomorúság iszonyatába merül alá. Gyönyörű kompozíció, remélhetőleg hangversenytermeink is befogadják. KÓSA GYÖRGY HAT ZEnEKARI DARABJÁT Kórody András vezényelte a Budapesti Filharmonikusok legutóbbi estjén. A mű a Tanácsköztársaság napjaiban keletkezett s Magyarországon először — s egyszersmind utoljára is! — 1922-ben hangzott el. Ez a kompozíció világsikert hozott szerzőjének, s a 20-as években számtalan külföldi előadást ért meg. Milyen szerencse, hogy fél évszázad múltán mi is újra meghallgathattuk, mégpedig kiváló előadásban. Külföldi kritikusai már a 20-as években észrevették, hogy ez a zene a magyar hangvételt egyesíti az expresszionizmus törekvéseivel. Ma még világosabban hallható a műből Kosa első mesterének, Bartóknak a konstruktív hatása. Kivált A fából faragott királyfié, amelynek eredeti bemutatóján a zeneszerző korrepetitorként közreműködött. A hatás persze nem olcsó másolást jelent, s megfontolandó az is, hogy 1919- ben egyetlen fiatalabb zeneszerző sem merített még inspirációt Bartók műveiből. Akkor ritka merészségnek számított, ami ma már természetes. Hal rendkívül koncentrált, miniatűr tételt fűzött Kosa ciklussá, mindegyikében tömör, magvas gondolatot jár körül. Az aforisztikus tömörség manapság már szintén megszokott, de nem volt az fél évszázaddal ezelőtt. A mű nagy, meleg sikere elgondolkoztat, vajon nem időszerű-e a magyar zene közelmúltjának értékeit újra szembesíteni a közönséggel. KADOSA PÁL zenepedagógus portréjával ajándékozta meg televíziónk a nézőt, s a maholnap 70 esztendős, kiváló zeneszerzőt és nevelőt. A kamera betekintett Kadosa professzor tantermébe, szóra bírta őt magát, ma id egykori tanítványait. Teljességre persze korántsem törekedett, hiszen Kadosa Pál csaknem fél évszázada muzsikusok százait nevelte föl, zenei életünk kiválóságainak egész sorát. A gazdagság zavarba hoz, a televízió munkatársait is megzavarta. Aki nem tagja a muzsikus céhnek, meglehet, elhitte, milyen jelentős és sokoldalú Kadosa Pál életműve, de a műsorból ezt meg nem érthette. A professzor legjobb és legnépszerűbb mai tanítványaitól hallott néhány zeneműfoszlányt, töredéket, anélkül, hogy legalább annyit megtudott volna, ki írta a műveket, s mi a címük. Tanár és tanítvány rejtjeles párbeszéde egy-egy zenei részlet megoldásáról megfejthetetlen titok marad mindazok előtt, akik a művet — mi több, a mű kottáját — nem ismerik. Breuer János Május 24-27. Helikoni ifjúsági napok (Tudósítónktól) öt megye — Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala — valamint Budapest több középfokú tanintézetének diákjai készülnek az idén a május 24. és 27. között megrendezendő keszthelyi Helikon-ünnepségekre. Az idei versenyeket a Petőfi-jubileum és a X. Világifjúsági Találkozó szellemében rendezik meg. A pályázatokra (közöttük van néprajzi, helytörténeti, képző- és iparművészeti, fotó- és filmpályázat) már beérkeztek a bírálóbizottságokhoz a művek, s ezekben a napokban fejeződnek be a megyékben és Budapesten az előzsűrizések. A megyeszékhelyeken ezeket színházi bemutatóként rendezték meg — mint például Veszprémben, a Petőfi Színházban —, s nagyszámú közönség előtt vizsgáztak a jelöltek. A művészeti bemutatók műsorán vers- és prózamondás, irodalmi színpadi produkció, szólóéneklés, szólóhangszer, hangszeres kamaraegyüttes, zene- és énekkar, továbbá néptánc szerepel. Keszthelyre több ezer középiskolást és érdeklődőt várnak a helikoni diáknapok alkalmából amelynek bemutatóira a városi színházban, a filmszínházakban, a kamaratermekben és a kiállítási helyiségekben — elsősorban a Balatoni Múzeumban — kerül sor.