Népszabadság, 1973. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

1973. november 22., csütörtök NÉPSZABADSÁG Sopronban értik... A napokban szóltunk lapunk hasábjain jogos aggodalommal ar­ról a szakadékról, amely a „profi” színvonalú amatőr művészeti együttesek, illetve a mozgalom derékhada, pontosabban kettejük vonzereje között mind nő.­Negy­venezer műkedvelővel van keve­sebb, amióta az amatőrizmus az önművelésnél sokkal előbbre he­lyezi a másik célt, a szereplést. Ilyen helyzetben különösen fi­gyelemre méltó tény, hogy a sop­roni végrehajtó bizottság megtár­gyalja az öntevékeny művészeti csoportok helyzetét és szerepét a város kulturális életében, és kü­lönösen örvendetes az előterjesz­tésben ezt olvasni: ......a hang­súly az együttesen b­elül folyó ne­velő tevékenységre, az intenzív műhelymunkára tevődik át. A cso­portok többségében megtalálható az az összetartó erő, amely a kö­zös munka és a közös siker élmé­nyéből adódik. A közös művészeti munka olyan egészséges önkifeje­zési lehetőség, amelynek hatására elmosódnak az életkori, a végzett­ség- és beosztásbeli és más kü­lönbségek. A csoportok vezetői gondot fordítanak a tagok szak­mai és emberi fejlődésére ...” Ezek után nyugodtan ideírha­tom, hogy Sopronban a városi ve­zetés nemcsak nívódíjakon, kitün­tető jelvényeken, szakmai minő­sítésen és fesztiválmeghívásokon méri a műkedvelő együtteseket, hanem inkább azon, hogy meny­nyire szeretik őket a soproni em­berek. A városi fúvószenekar pél­dául rendkívül népszerű, ugyan­úgy a pedagóguskórus, vagy az óvónők bábcsoportja. Népszerűek, mert legfőbb céljuk, hogy önma­gukat és közvetlen környezetüket műveljék. Sopronban egyébként öt kórus, három zenekar, három irodalmi színpad, három bábcsoport, két néptánccsoport, három képzőmű­vészeti csoport működik. Kevés vagy sok? Nehéz eldönteni. De hogy anyagi és erkölcsi támoga­tást a város lakóitól és vezetőitől nem tv-szereplésért kapnak — ez tény. És ez nem kevés. Mert ilyesmiből is kiderül, és ennek is köszönhető, hogy Sopron — kul­turált város. Cs. I. Folytatta munkáját a nemzetközi műfordító-tanácskozás Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián folytatta munkáját a nemzetközi műfordító-tanácsko­zás. A konferencia második nap­ján hangzott el Lukácsy Sándor előadása Petőfi és korának hala­dó európai irodalma címmel. Hu­bai­ Miklós Madách és a dráma­fordítás problémáiról adott átte­kintést, Kovács Kálmán előadásá­nak témája Csokonai és a felvilá­gosodás volt. Az előadásokat élénk vita kö­vette: a részvevők beszámoltak személyes fordítói tapasztalataik­ról, s arról, hogyan lehetne a ma­gyar irodalom nagyjait jobban megismertetni a külföldi olvasók­kal Ma három világnyelv —, az orosz, a francia és a német — köré csoportosulva kerekasztal-ta­nácskozások lesznek. (MTI) Elhunyt Alois Hába Alois Hába professzor, a cseh zenekultúra egyik kiemelkedő alakja 80 éves korában elhunyt. A húszas-harmincas években mo­dern, kísérletező kompozícióival széles körben tette nevét ismert­té Európában. Később ő kép­viselte hazáját a Modern Zene Nemzetközi Társaságában. Kiter­jedt pedagógiai munkát fejtett ki, megkapta az Érdemes művész cí­met, Munka Érdemrenddel tün­tették ki. A HÉT FILMJEI PLÚTÓ ÉS PUCK U­­omoki Nagy István természet- 11 filmjei az ötvenes esztendők magyar filmgyártásának nemzet­közi értelemben is kimagasló ese­ményei voltak. Olyan alkotások, amelyek megtermékenyítő hatása Kanadától Japánig sugárzott ki és kezdeményező szerepet játszott a természetábrázolás háború utá­ni iskolájának a kialakulásában. Érthető tehát, ha örömmel és várakozással tekintettünk a hosz­­szú éveken át hallgató dokumen­tumfilmes új filmje elé, amelynek külön időszerűséget adott az ál­latvilág iránti érdeklődésnek a felpezsdülése. Sajnos csalódnunk kellett vá­rakozásainkban. Homoki Nagy nem a régi tematikáját újítja fel — mint várható volna — az új tudományos eredmények fényé­ben, hanem lemondva a tudomá­nyos feltárás, a dokumentarizmus minden igényéről, azt kísérli meg folytatni — ellaposítva, igényte­lenebből —, amit már az ezer­­kilencszázhatvanas Cimborákban is problematikusnak éreztünk. Akkor ugyanis még joggal hivat­kozhatott arra, hogy — mint nyi­latkozta — „én realista állatfil­met akartam — és akarok — csi­nálni, a szónak abban az értel­mében, hogy a maga természetes környezetében játszatom az álla­tokat, akik a maguk természetes ösztöneiket követve hajtják végre azt a cselekményt, amit a forga­tókönyv előír számukra. Az én célom olyan játékfilm, állatre­gény, amely játékfilm, regény ugyan — tehát egy eleve megírt történetet visz a vászonra pontos forgatási menetrend szerint, de ugyanakkor a tudományos lehető­ségek, a biológiai realitás hatá­rain belül marad”. Új filmjében azonban már erről a — vitatható — „realizmusról” sincs szó. A film tartalma, mint a MOKÉP- reklám jelmondata találóan ösz­szegezi: „Egy csínytevő holló és egy mosómedve kalandjai a ház körül, a néptelen parkban és a gólyafészekben, a nyári vendég­lőben és az elhagyott autóban. Egyórás színes magyar mese­film.” S itt a mesefilm-meghatá­­rozás nem a meseszerű történetre utal, hanem arra, hogy ezeket az állathősöket Homoki Nagy már nem a maga természetes környe­zetében játszatja, s azok nem a maguk természetes ösztöneiket követve hajtják végre a forga­tókönyv cselekményeit, hanem egyszerűen cirkuszi idomításról van szó, amelynek mutatványait megkísérli valamiféle édeskés­­primitív cselekmény számára fel­erőltetni. Abból a régi holly­woodi mondásból kiindulva, hogy gyerek, fóka, kutya — a gyerek megvan, a fókát és a ku­tyát a holló és a mosómedve pó­tolja — mindig meghozza a kö­zönségsikert. Ám éppen ez a filmje is bizonyítja, hogy ami ötven esztendeje még alapigazság volt a film világában, arról ko­rántsem biztos, hogy ma is ér­vényben van. A film talán ennyi szót sem ér­­demelne — végül is nem olyan nagy katasztrófa, hogy van egy filmünk kizárólag az óvodás korosztályok számára — ha nem lenne bennünk indokolt hiányér­zet, az iránt a tudományos és művészi értelemben egyaránt je­lentős és értékes dokumentariz­mus iránt, amit egykor Homoki Nagy honosított meg filmgyártá­sunkban, s amelynek elmaradt a folytatása. Pedig akár az idomí­­tás is tárgya lehetne ennek, ha a kamera egy valóságos folyamatot célozna meg, s az állatmeséket átengedné, az e tekintetben sok­kal kötetlenebbül mozgó rajzfil­meknek. Gyertyán Ervin NÉVTELEN HARCOSOK NYILVÁNTARTÁSA A magyar munkásmozgalom történetének válogatott bibliográfiája 1945—1971 A m­egjelent A magyar munkás­­mozgalom történetének vá­logatott bibliográfiája 1945—1971 című kötet, melynek 6800 adata egy fiatal tudományág, a munkás­mozgalomtörténet negyed évszá­zados eredményeiről nyújt átte­kintést. Válogatott bibliográfiáról van szó, kézikönyvek, forráskiad­ványok, gyűjteményes kötetek, egy-egy időszak eseményeit tár­gyaló művek, memoárok és jelen­tékenyebb írások pontos, jól át­tekinthető leltáráról. Ez a mű az eddig megjelent bibliográfiák kö­zül a legteljesebb. A kötet, melyet az MSZMP Párttörténeti Intézete jelentetett meg, tizenegy fejezetével hasz­nosan, sok tekintetben nélkü­lözhetetlenül egészíti ki A magyar forradalmi munkásmozgalom tör­ténete című, korszakok esemé­nyeit, változásait elemző és össze­foglaló, tudományos művet. A bibliográfia bőséges adatot és anyagot kínál azoknak, akik e nagy, átfogó és értékelő marxis­ta—leninista munka, a — forra­dalmi munkásmozgalom története — tanulmányozása közben meg akarnak ismerkedni a részletek­kel is, az egyes korok neves és eddig még alig-alig ismert sze­replőinek, a magyar munkásosz­tály áldozatkész, hű katonáinak, hőseinek, mártírjainak életével. Az osztállyá szerveződés mun­kájának úttörői, a szakmai szer­vezkedések vezetői, a szociál­demokrata párt emberei, az 1917—1919-es forradalmi ese­mények tanúi, a kommunista pártalapítók, a proletárdiktatúra harcainak részvevői, az ellenfor­radalom áldozatai és az illegali­tás, az antifasiszta ellenállás, a partizánharcok, a nép felszabadí­tásáért vívott küzdelmek és a fel­­szabadulás utáni huszonöt év te­remtő, alkotó munkájának hősei ismerhetők meg a kötetben tár­gyalt és rendszerbe foglalt irodal­mi anyag segítségével. A kötet összeállítói — Kálmán Lászlóné szerkesztő, Leit Miklós, Pálmai Magda, V. Toldi Sarolta, Vida Sándor, a Párttör­téneti Intézet könyvtárosai, f­­un­katársai — értékes munkát végez­tek. Jóllehet, a napilapok sok ezer írására nem térhettek ki, a mun­kásmozgalommal foglalkozó köny­vek, helytörténeti írások, szépiro­dalmi művek, életrajzgyűjtemé­nyek és hatvanöt folyóirat anya­gát dolgozták, fel, elismerést ér­demlő figyelemmel, gondosság­gal. A kötetet könnyen áttekint­hető irodalomjegyzék és névmu­tató egészíti ki. V. F. ÉGETŐ TÁRSADALMI PROBLÉMA Ali lesz a tanyákkal? Ismét megjelent egy könyv a korántsem új, de alighanem még évtizedeken át időszerű kér­désről: Mi lesz a tanyákkal? A cím nem fejezi ki mindazt, amit a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa és a KISZ közös kiadásá­ban napvilágot látott könyv tar­talmaz. Politikusok, minisztériu­mi vezetők, szociológusok, írók, újságírók vitájának anyagát ol­vashatjuk benne a tanyák múlt­járól, jelenéről, a tanyasi embe­rek sorsáról, jövőjéről. Nyolcszázezer ember él tanyán Magyarországon. Feleannyi, mint negyven éve, de jóval több an­nál, mint amennyit másfél évti­zeddel ezelőtt mostanra sokan jó­soltak. S míg annak idején kizá­rólag mezőgazdasági foglalkozású népesség lakta a tanyavilágot, ma már egyes megyékben 40, mások­ban 60 százalék a tanyán lakó ipari munkások aránya. A meg­gyorsult társadalmi átrétegződés mellett nagy jelentőségű az a vál­tozás is, amely a tanyasi életkö­rülményekben bekövetkezett, ille­tőleg elkezdődött. Mindez elvá­laszthatatlan a nagyüzemi társas gazdálkodás kialakításától, meg­erősödésétől. Az sem kétséges, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek a jövőben is kiemelkedően fontos tényezői lesznek a tanyák s a tanyasi emberek helyzetének. Út, közlekedés, villany, iskola­villamosítás, tanyasi kollégiumok létesítése, áruellátás: nem teljes ez a felsorolás, csupán arra al­kalmas, hogy érzékeltesse, meny­nyi mindent teszünk a tanyák problémáinak megoldásáért és milyen sok még a tennivaló. Még­pedig nem csupán a községekre, a városokra, a tsz-ekre, az ipari üzemekre, hanem az egész társa­dalomra váró feladat. A­zóta, hogy a kötetben most közzétett kecskeméti tanács­kozást megtartották, a Hazafias Népfront és a KISZ szervezetei egyaránt ébren tartják ezt a gon­dolatot s megyénként, tájanként folytatják a tettekre serkentő eszmecserét. Meggyőző példája­ként annak, hogy a társadalmi intézmények, szervezetek akkor is sokat tehetnek nagy horderejű kérdések rendezéséért, ha az ah­hoz szükséges anyagiakkal nem ők rendelkeznek. A tanyavilág, s a benne élő emberek sorsa két­ségtelenül egyike legégetőbb tár­sadalmi problémáinknak. Ésszerű, emberséges és körültekintő meg­oldásához hasznosan járul hozzá a Mi lesz a tanyákkal? című könyv. (A Hazafias Népfront ki­adványa.) Gulyás Pál 7­ ­KÖNYVEKRŐL TORZÍTÓ ÖRÖKSÉG Dr. Buda Béla: A szexualitás modern elmélete T Buda Béla könyve több oknál fogva is megérdemli a szűk szakmai köröknél sokkalta széle­sebb közvélemény figyelmét. An­nál is inkább, mert — mint mun­kájából megtudhatjuk — ez a szorosabb értelemben vett szak­mai közeg —­s szexológiai kérdé­sekkel foglalkozó orvosok, pszi­chológusok, szociológusok köre — nálunk csakugyan rendkívül szűk. Egyelőre hiányoznak azok az in­tézményes lehetőségek, amelyek biztosítanák a szexológiai kutatá­sokhoz szükséges feltételeket. Ez pedig akadályozza a társadalmi önismeretben és a társadalmi ter­vezésben éppen napjainkban ki­rajzolódó, sürgető teendők kor­szerű ellátását. Igen tanulságos az a mód, aho­­­gyan a szerző a szexualitás min­dennapi életünket átszínező, s többé-kevésbé jól ismertnek vélt jelenségéről a maga gyökeresen újszerű felfogását körvonalazza. A legutóbbi évek gazdag nemzetközi szakirodalmából merített, s néze­tei nagy jelentőségű kutatási eredmények és korábbi tudomá­nyos iskolák időálló tételeinek újraértelmezésén alapulnak. E közelítésmód szerencsésen, néha bravúrosan ötvöződik a hagyomá­nyos szemléletet konzerváló, a régebbi irányzatokat tévútra ve­zető tényezők és összefüggések feltárásával. Az emberi szexuali­tásnak nemcsak a döntően szociá­lis hatásokra történő szerveződé­séről, kialakulásáról győz meg a könyv. Arra is magyarázatot ad, miért véljük ösztöntermészetűnek saját szexualitásunkat, s miért maradt meg az ösztönkoncepció­nál még a korai szociális kapcso­latok (mindenekelőtt a szülő­kap­csolatok) meghatározó jelentősé­gét felismerő freudizmus is. A tudománytörténeti visszate­kintések és a szerzőnek a min­dennapi „élményszintű” gondol­kodás iránti megértése segíti az olvasót, hogy e „letudott” kérdé­seket, azok igaz problematikáját újra átgondolja. „Az olvasónak meg kell tennie azokat az isme­retelméleti lépéseket, amelyeket az utóbbi évtizedekben a tudo­mány is megtett, meg kell kísé­relnie időlegesen eltávolítani, ide­genné tenni magában az egyedi tapasztalat és a közfelfogás alap­ján érthetőnek és világosnak lát­szó dolgokat, hogy ... ezek alkal­massá váljanak a »rácsodálkozás­­ra« — és ezáltal az újfajta megis­merésére.” A szexuális magatartás a nemi szerep — külső minták kö­vetése — elsajátításának bonyo­lult folyamatával épül be a sze­mélyiségbe. A biológiai tényezők csupán általános — szükséges, de nem elégséges — feltételt jelen­tenek. Ez a felismerés teszi vilá­gossá mindazoknak (elsősorban a szülőknek) nagy felelősségét, akik helyzetüknél fogva támpontjai egy vagy több gyermek személyi­ségfejlődésének, ezen belül „nemi szerepük” és szexuális magatartá­suk alakulásának. Ezt a felelőssé­get az teszi bonyolulttá és nehe­zen megfoghatóvá, hogy az emlí­tett hatások elsősorban a szülői viselkedés olyan megnyilvánulá­sain, gesztusain keresztül — tehát nem szavakon át — érvényesül­nek, amelyek a tudatosság kont­rollján többé-kevésbé kívül es­nek. A könyv talán legfontosabb — mindenesetre legaktuálisabb — fejezete az, amelyben a szerző a szexuális nevelés kérdéseiről, a nemi érés külső „zavarforrásai­nak” elhárításáról fejti ki állás­pontját..........a szexuális problé­mákban a szociális öröklés sajá­tos tém­áján figyelhetjük meg. Generációk adják át egymásnak azokat a hatásokat, amelyek miatt a szexuális személyiségfej­lődés elakad vagy torzul.” Arra hívja fel a figyelmet — minden bizonnyal jogosan —, hogy nem indokolt a nemi felvilágosítást valamilyen csodaszernek tekinte­ni. „A szexuális magatartásra vo­natkozó modern pszichológiai is­meretek alapján úgy látszik, hogy a szülőket és nevelőket kellene inkább felvilágosítani, és a gyere­kekkel, a serdülőkkel való helyes bánásmódra kioktatni...” Az ülén említendő Buda Béla könyvének az az erénye, hogy nagy tudományos tényanya­got, bonyolult elméleti szerkeze­teket közérthetően, élvezetes stí­lusban dolgoz fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a használt — na­gyobbrészt pszichológiai-szociál­pszichológiai — fogalmak mind­egyikéről, a tankönyv jellegnek megfelelően, világos, kimerítő meghatározásokat ad. (Tankönyv­­kiadó) Borgos György Munkásszínjátszók találkozója Tatabányán (Tudósítónktól.) Tatabányán november 23. és 25. között megrendezik a munkás­színjátszók 1. országos találkozó­ját. A találkozón — a helybeli Bányász Színpadon kívül — ajkai, komlói, szolnoki, budapesti és győri együttesek vesznek részt. Valamennyien a legutóbbi időben kidolgozott műsorukkal szerepel­nek. A bemutatókkal egyidőben szavalóversenyt is tartanak. A munkásszínjátszók találkozó­jának második napján szakmai megbeszélést tartanak. Vitányi Iván A munkások műveltsége Ma­gyarországon, Maróti­­László A szakszervezeti mozgalom és a mű­vészeti nevelés címmel tart elő­adást

Next