Népszabadság, 1973. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
1973. november 22., csütörtök NÉPSZABADSÁG Sopronban értik... A napokban szóltunk lapunk hasábjain jogos aggodalommal arról a szakadékról, amely a „profi” színvonalú amatőr művészeti együttesek, illetve a mozgalom derékhada, pontosabban kettejük vonzereje között mind nő.Negyvenezer műkedvelővel van kevesebb, amióta az amatőrizmus az önművelésnél sokkal előbbre helyezi a másik célt, a szereplést. Ilyen helyzetben különösen figyelemre méltó tény, hogy a soproni végrehajtó bizottság megtárgyalja az öntevékeny művészeti csoportok helyzetét és szerepét a város kulturális életében, és különösen örvendetes az előterjesztésben ezt olvasni: ......a hangsúly az együttesen belül folyó nevelő tevékenységre, az intenzív műhelymunkára tevődik át. A csoportok többségében megtalálható az az összetartó erő, amely a közös munka és a közös siker élményéből adódik. A közös művészeti munka olyan egészséges önkifejezési lehetőség, amelynek hatására elmosódnak az életkori, a végzettség- és beosztásbeli és más különbségek. A csoportok vezetői gondot fordítanak a tagok szakmai és emberi fejlődésére ...” Ezek után nyugodtan ideírhatom, hogy Sopronban a városi vezetés nemcsak nívódíjakon, kitüntető jelvényeken, szakmai minősítésen és fesztiválmeghívásokon méri a műkedvelő együtteseket, hanem inkább azon, hogy menynyire szeretik őket a soproni emberek. A városi fúvószenekar például rendkívül népszerű, ugyanúgy a pedagóguskórus, vagy az óvónők bábcsoportja. Népszerűek, mert legfőbb céljuk, hogy önmagukat és közvetlen környezetüket műveljék. Sopronban egyébként öt kórus, három zenekar, három irodalmi színpad, három bábcsoport, két néptánccsoport, három képzőművészeti csoport működik. Kevés vagy sok? Nehéz eldönteni. De hogy anyagi és erkölcsi támogatást a város lakóitól és vezetőitől nem tv-szereplésért kapnak — ez tény. És ez nem kevés. Mert ilyesmiből is kiderül, és ennek is köszönhető, hogy Sopron — kulturált város. Cs. I. Folytatta munkáját a nemzetközi műfordító-tanácskozás Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián folytatta munkáját a nemzetközi műfordító-tanácskozás. A konferencia második napján hangzott el Lukácsy Sándor előadása Petőfi és korának haladó európai irodalma címmel. Hubai Miklós Madách és a drámafordítás problémáiról adott áttekintést, Kovács Kálmán előadásának témája Csokonai és a felvilágosodás volt. Az előadásokat élénk vita követte: a részvevők beszámoltak személyes fordítói tapasztalataikról, s arról, hogyan lehetne a magyar irodalom nagyjait jobban megismertetni a külföldi olvasókkal Ma három világnyelv —, az orosz, a francia és a német — köré csoportosulva kerekasztal-tanácskozások lesznek. (MTI) Elhunyt Alois Hába Alois Hába professzor, a cseh zenekultúra egyik kiemelkedő alakja 80 éves korában elhunyt. A húszas-harmincas években modern, kísérletező kompozícióival széles körben tette nevét ismertté Európában. Később ő képviselte hazáját a Modern Zene Nemzetközi Társaságában. Kiterjedt pedagógiai munkát fejtett ki, megkapta az Érdemes művész címet, Munka Érdemrenddel tüntették ki. A HÉT FILMJEI PLÚTÓ ÉS PUCK Uomoki Nagy István természet- 11 filmjei az ötvenes esztendők magyar filmgyártásának nemzetközi értelemben is kimagasló eseményei voltak. Olyan alkotások, amelyek megtermékenyítő hatása Kanadától Japánig sugárzott ki és kezdeményező szerepet játszott a természetábrázolás háború utáni iskolájának a kialakulásában. Érthető tehát, ha örömmel és várakozással tekintettünk a hoszszú éveken át hallgató dokumentumfilmes új filmje elé, amelynek külön időszerűséget adott az állatvilág iránti érdeklődésnek a felpezsdülése. Sajnos csalódnunk kellett várakozásainkban. Homoki Nagy nem a régi tematikáját újítja fel — mint várható volna — az új tudományos eredmények fényében, hanem lemondva a tudományos feltárás, a dokumentarizmus minden igényéről, azt kísérli meg folytatni — ellaposítva, igénytelenebből —, amit már az ezerkilencszázhatvanas Cimborákban is problematikusnak éreztünk. Akkor ugyanis még joggal hivatkozhatott arra, hogy — mint nyilatkozta — „én realista állatfilmet akartam — és akarok — csinálni, a szónak abban az értelmében, hogy a maga természetes környezetében játszatom az állatokat, akik a maguk természetes ösztöneiket követve hajtják végre azt a cselekményt, amit a forgatókönyv előír számukra. Az én célom olyan játékfilm, állatregény, amely játékfilm, regény ugyan — tehát egy eleve megírt történetet visz a vászonra pontos forgatási menetrend szerint, de ugyanakkor a tudományos lehetőségek, a biológiai realitás határain belül marad”. Új filmjében azonban már erről a — vitatható — „realizmusról” sincs szó. A film tartalma, mint a MOKÉP- reklám jelmondata találóan öszszegezi: „Egy csínytevő holló és egy mosómedve kalandjai a ház körül, a néptelen parkban és a gólyafészekben, a nyári vendéglőben és az elhagyott autóban. Egyórás színes magyar mesefilm.” S itt a mesefilm-meghatározás nem a meseszerű történetre utal, hanem arra, hogy ezeket az állathősöket Homoki Nagy már nem a maga természetes környezetében játszatja, s azok nem a maguk természetes ösztöneiket követve hajtják végre a forgatókönyv cselekményeit, hanem egyszerűen cirkuszi idomításról van szó, amelynek mutatványait megkísérli valamiféle édeskésprimitív cselekmény számára felerőltetni. Abból a régi hollywoodi mondásból kiindulva, hogy gyerek, fóka, kutya — a gyerek megvan, a fókát és a kutyát a holló és a mosómedve pótolja — mindig meghozza a közönségsikert. Ám éppen ez a filmje is bizonyítja, hogy ami ötven esztendeje még alapigazság volt a film világában, arról korántsem biztos, hogy ma is érvényben van. A film talán ennyi szót sem érdemelne — végül is nem olyan nagy katasztrófa, hogy van egy filmünk kizárólag az óvodás korosztályok számára — ha nem lenne bennünk indokolt hiányérzet, az iránt a tudományos és művészi értelemben egyaránt jelentős és értékes dokumentarizmus iránt, amit egykor Homoki Nagy honosított meg filmgyártásunkban, s amelynek elmaradt a folytatása. Pedig akár az idomítás is tárgya lehetne ennek, ha a kamera egy valóságos folyamatot célozna meg, s az állatmeséket átengedné, az e tekintetben sokkal kötetlenebbül mozgó rajzfilmeknek. Gyertyán Ervin NÉVTELEN HARCOSOK NYILVÁNTARTÁSA A magyar munkásmozgalom történetének válogatott bibliográfiája 1945—1971 A megjelent A magyar munkásmozgalom történetének válogatott bibliográfiája 1945—1971 című kötet, melynek 6800 adata egy fiatal tudományág, a munkásmozgalomtörténet negyed évszázados eredményeiről nyújt áttekintést. Válogatott bibliográfiáról van szó, kézikönyvek, forráskiadványok, gyűjteményes kötetek, egy-egy időszak eseményeit tárgyaló művek, memoárok és jelentékenyebb írások pontos, jól áttekinthető leltáráról. Ez a mű az eddig megjelent bibliográfiák közül a legteljesebb. A kötet, melyet az MSZMP Párttörténeti Intézete jelentetett meg, tizenegy fejezetével hasznosan, sok tekintetben nélkülözhetetlenül egészíti ki A magyar forradalmi munkásmozgalom története című, korszakok eseményeit, változásait elemző és összefoglaló, tudományos művet. A bibliográfia bőséges adatot és anyagot kínál azoknak, akik e nagy, átfogó és értékelő marxista—leninista munka, a — forradalmi munkásmozgalom története — tanulmányozása közben meg akarnak ismerkedni a részletekkel is, az egyes korok neves és eddig még alig-alig ismert szereplőinek, a magyar munkásosztály áldozatkész, hű katonáinak, hőseinek, mártírjainak életével. Az osztállyá szerveződés munkájának úttörői, a szakmai szervezkedések vezetői, a szociáldemokrata párt emberei, az 1917—1919-es forradalmi események tanúi, a kommunista pártalapítók, a proletárdiktatúra harcainak részvevői, az ellenforradalom áldozatai és az illegalitás, az antifasiszta ellenállás, a partizánharcok, a nép felszabadításáért vívott küzdelmek és a felszabadulás utáni huszonöt év teremtő, alkotó munkájának hősei ismerhetők meg a kötetben tárgyalt és rendszerbe foglalt irodalmi anyag segítségével. A kötet összeállítói — Kálmán Lászlóné szerkesztő, Leit Miklós, Pálmai Magda, V. Toldi Sarolta, Vida Sándor, a Párttörténeti Intézet könyvtárosai, funkatársai — értékes munkát végeztek. Jóllehet, a napilapok sok ezer írására nem térhettek ki, a munkásmozgalommal foglalkozó könyvek, helytörténeti írások, szépirodalmi művek, életrajzgyűjtemények és hatvanöt folyóirat anyagát dolgozták, fel, elismerést érdemlő figyelemmel, gondossággal. A kötetet könnyen áttekinthető irodalomjegyzék és névmutató egészíti ki. V. F. ÉGETŐ TÁRSADALMI PROBLÉMA Ali lesz a tanyákkal? Ismét megjelent egy könyv a korántsem új, de alighanem még évtizedeken át időszerű kérdésről: Mi lesz a tanyákkal? A cím nem fejezi ki mindazt, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ közös kiadásában napvilágot látott könyv tartalmaz. Politikusok, minisztériumi vezetők, szociológusok, írók, újságírók vitájának anyagát olvashatjuk benne a tanyák múltjáról, jelenéről, a tanyasi emberek sorsáról, jövőjéről. Nyolcszázezer ember él tanyán Magyarországon. Feleannyi, mint negyven éve, de jóval több annál, mint amennyit másfél évtizeddel ezelőtt mostanra sokan jósoltak. S míg annak idején kizárólag mezőgazdasági foglalkozású népesség lakta a tanyavilágot, ma már egyes megyékben 40, másokban 60 százalék a tanyán lakó ipari munkások aránya. A meggyorsult társadalmi átrétegződés mellett nagy jelentőségű az a változás is, amely a tanyasi életkörülményekben bekövetkezett, illetőleg elkezdődött. Mindez elválaszthatatlan a nagyüzemi társas gazdálkodás kialakításától, megerősödésétől. Az sem kétséges, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek a jövőben is kiemelkedően fontos tényezői lesznek a tanyák s a tanyasi emberek helyzetének. Út, közlekedés, villany, iskolavillamosítás, tanyasi kollégiumok létesítése, áruellátás: nem teljes ez a felsorolás, csupán arra alkalmas, hogy érzékeltesse, menynyi mindent teszünk a tanyák problémáinak megoldásáért és milyen sok még a tennivaló. Mégpedig nem csupán a községekre, a városokra, a tsz-ekre, az ipari üzemekre, hanem az egész társadalomra váró feladat. Azóta, hogy a kötetben most közzétett kecskeméti tanácskozást megtartották, a Hazafias Népfront és a KISZ szervezetei egyaránt ébren tartják ezt a gondolatot s megyénként, tájanként folytatják a tettekre serkentő eszmecserét. Meggyőző példájaként annak, hogy a társadalmi intézmények, szervezetek akkor is sokat tehetnek nagy horderejű kérdések rendezéséért, ha az ahhoz szükséges anyagiakkal nem ők rendelkeznek. A tanyavilág, s a benne élő emberek sorsa kétségtelenül egyike legégetőbb társadalmi problémáinknak. Ésszerű, emberséges és körültekintő megoldásához hasznosan járul hozzá a Mi lesz a tanyákkal? című könyv. (A Hazafias Népfront kiadványa.) Gulyás Pál 7 KÖNYVEKRŐL TORZÍTÓ ÖRÖKSÉG Dr. Buda Béla: A szexualitás modern elmélete T Buda Béla könyve több oknál fogva is megérdemli a szűk szakmai köröknél sokkalta szélesebb közvélemény figyelmét. Annál is inkább, mert — mint munkájából megtudhatjuk — ez a szorosabb értelemben vett szakmai közeg —s szexológiai kérdésekkel foglalkozó orvosok, pszichológusok, szociológusok köre — nálunk csakugyan rendkívül szűk. Egyelőre hiányoznak azok az intézményes lehetőségek, amelyek biztosítanák a szexológiai kutatásokhoz szükséges feltételeket. Ez pedig akadályozza a társadalmi önismeretben és a társadalmi tervezésben éppen napjainkban kirajzolódó, sürgető teendők korszerű ellátását. Igen tanulságos az a mód, ahogyan a szerző a szexualitás mindennapi életünket átszínező, s többé-kevésbé jól ismertnek vélt jelenségéről a maga gyökeresen újszerű felfogását körvonalazza. A legutóbbi évek gazdag nemzetközi szakirodalmából merített, s nézetei nagy jelentőségű kutatási eredmények és korábbi tudományos iskolák időálló tételeinek újraértelmezésén alapulnak. E közelítésmód szerencsésen, néha bravúrosan ötvöződik a hagyományos szemléletet konzerváló, a régebbi irányzatokat tévútra vezető tényezők és összefüggések feltárásával. Az emberi szexualitásnak nemcsak a döntően szociális hatásokra történő szerveződéséről, kialakulásáról győz meg a könyv. Arra is magyarázatot ad, miért véljük ösztöntermészetűnek saját szexualitásunkat, s miért maradt meg az ösztönkoncepciónál még a korai szociális kapcsolatok (mindenekelőtt a szülőkapcsolatok) meghatározó jelentőségét felismerő freudizmus is. A tudománytörténeti visszatekintések és a szerzőnek a mindennapi „élményszintű” gondolkodás iránti megértése segíti az olvasót, hogy e „letudott” kérdéseket, azok igaz problematikáját újra átgondolja. „Az olvasónak meg kell tennie azokat az ismeretelméleti lépéseket, amelyeket az utóbbi évtizedekben a tudomány is megtett, meg kell kísérelnie időlegesen eltávolítani, idegenné tenni magában az egyedi tapasztalat és a közfelfogás alapján érthetőnek és világosnak látszó dolgokat, hogy ... ezek alkalmassá váljanak a »rácsodálkozásra« — és ezáltal az újfajta megismerésére.” A szexuális magatartás a nemi szerep — külső minták követése — elsajátításának bonyolult folyamatával épül be a személyiségbe. A biológiai tényezők csupán általános — szükséges, de nem elégséges — feltételt jelentenek. Ez a felismerés teszi világossá mindazoknak (elsősorban a szülőknek) nagy felelősségét, akik helyzetüknél fogva támpontjai egy vagy több gyermek személyiségfejlődésének, ezen belül „nemi szerepük” és szexuális magatartásuk alakulásának. Ezt a felelősséget az teszi bonyolulttá és nehezen megfoghatóvá, hogy az említett hatások elsősorban a szülői viselkedés olyan megnyilvánulásain, gesztusain keresztül — tehát nem szavakon át — érvényesülnek, amelyek a tudatosság kontrollján többé-kevésbé kívül esnek. A könyv talán legfontosabb — mindenesetre legaktuálisabb — fejezete az, amelyben a szerző a szexuális nevelés kérdéseiről, a nemi érés külső „zavarforrásainak” elhárításáról fejti ki álláspontját..........a szexuális problémákban a szociális öröklés sajátos témáján figyelhetjük meg. Generációk adják át egymásnak azokat a hatásokat, amelyek miatt a szexuális személyiségfejlődés elakad vagy torzul.” Arra hívja fel a figyelmet — minden bizonnyal jogosan —, hogy nem indokolt a nemi felvilágosítást valamilyen csodaszernek tekinteni. „A szexuális magatartásra vonatkozó modern pszichológiai ismeretek alapján úgy látszik, hogy a szülőket és nevelőket kellene inkább felvilágosítani, és a gyerekekkel, a serdülőkkel való helyes bánásmódra kioktatni...” Az ülén említendő Buda Béla könyvének az az erénye, hogy nagy tudományos tényanyagot, bonyolult elméleti szerkezeteket közérthetően, élvezetes stílusban dolgoz fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a használt — nagyobbrészt pszichológiai-szociálpszichológiai — fogalmak mindegyikéről, a tankönyv jellegnek megfelelően, világos, kimerítő meghatározásokat ad. (Tankönyvkiadó) Borgos György Munkásszínjátszók találkozója Tatabányán (Tudósítónktól.) Tatabányán november 23. és 25. között megrendezik a munkásszínjátszók 1. országos találkozóját. A találkozón — a helybeli Bányász Színpadon kívül — ajkai, komlói, szolnoki, budapesti és győri együttesek vesznek részt. Valamennyien a legutóbbi időben kidolgozott műsorukkal szerepelnek. A bemutatókkal egyidőben szavalóversenyt is tartanak. A munkásszínjátszók találkozójának második napján szakmai megbeszélést tartanak. Vitányi Iván A munkások műveltsége Magyarországon, MarótiLászló A szakszervezeti mozgalom és a művészeti nevelés címmel tart előadást