Népszabadság, 1974. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
Doktor Hertelendi, a seregély Doktor Hertelendi Róbert, foglalkozására nézve seregély. --------- Már a neve miatt nagyon a szívembe zártam, és sajnáltam, hogy sohasem találkoztam vele. Biztos voltam benne, hogy érdemes lett volna. Egy találkozás öregapó seregélyével. — A seregély nagy kópé — mosolygott Öregapó —, doktor Hertelendi meg különösen az volt. Rendkívüli az utánzókészségük. Ez a Robi, akár hiszitek, akár nem .. na,de hadd kezdjem az elején. Hallom ám egyszer, hogy jön egy szekér. Sietek elő a házból, kémlelem az utat. Semmi. Nyikorgás se. Ejnye, képzelődöm — gondoltam. Fordulok viszsza. Megint nyikorgás. No és akkor megláttam. Ott ült doktor Hertelendi a malomkőasztalon, félrefordította a fejét és nyikorgott rendületlenül. Nem akartam hinni a fülemnek, csak néztem, néztem, és abban a pillanatban arra is megesküdtem volna, hogy vigyorog rajtam. De utánozta a madarakat is. Volt ő sárgarigó, pinty, még galamb is. De a legnagyobb műsort a tyúkokkal rendezte. Fölült a baromfiudvar kerítésére és nekikezdett kotkodácsolni. De szakasztott úgy, mint az igazi tyúk. A baromfinép persze észrevette, hogy itt valami nincs rendjén. Hogy már megint a doktor úr gúnyolódik. Nosza, berzenkedtek, kúráltak, futkostak, kergették volna a gézengúzt, ő meg nagy nyugalommal ült a kerítésen és kotkodált, kotkodált. Mintha örömét lelte volna a baromfiudvar bosszantásában. De más madarak is nagy mesterei az utánzásnak. Egyszer például hallottam egy hollót .. — És mi lett vele? — szólt közbe Jozsó. — Kivel? — Doktor Hertelendivel. — Egy évben nem jött vissza. Vártuk, nagyon vártuk. Még a kutyám is. Volt akkor egy Gyöngyös nevű kutyám. Nagyon jóban volt Robival. Az órák hosszat elüldögélt a malomkerékasztal előtt. Nem gondolhatok mást, biztosan doktor Hertelendit várta, mert annak a malomkerékasztal volt a kedvenc helye. — Megint tessék tartani egy seregélyt — mondta Gyuszkó. — Nem tartottam én — válaszolta öregapó —, csak éppen itt lakott nálam ... De én már másikat nem akarok. Majd ti. Nektek még lehet seregélyetek. Hallgattunk. Néztük a levegőben bűvészkedő gyurgyókat és elszomorodtunk. Tudtuk, Öregapó most arra gondol, hogy ő nemsokára meghal. Kedves Öregapó, milyen jó, hogy a szomorúságtól sem óvtál bennünket. (Folytatása következik.) JÁTÉK A SZÓTAGOKKAL A szótagokból hét szót kell összerakni. A szavakból négy három szótagból, három két szótagból áll. A hét szóból hatnál közös, hogy növény, a hetedik szó a hat szónak közelebbi gyűjtőneve. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A március 10.-i keresztrejtvény megfejtése: majoránna, vanília, koriander, babér, ánizs — boróka, citrom. Könyvek: Az írók: Dickens, Charles — Elek István — Arany János — Cooper, James — Fazekas Mihály — Benedek Elek — Jókai Mór — Hárs László — Illyés Gyula — Gárdonyi Géza. A közmondás: A könyvek néma mesterek. Antal István, Várpalota; Aradi Ilona, Hódmezővásárhely; Bokor István, Szolnok; Buczkó Erika, Fegyvernek; Czirják Mária, Körösújfalu; Eiler Adrien, Kiskunmajsa; Horváth László, Tapolca; Hasznay Zsuzsa, Jászberény; Kiss Zoltán, Csénye; Kun Éva, Mátranovák; Mészáros Erika, Bácsalmás; Nagy Erzsébet, Esztergomtábor; Nagy Viola, Mátészalka; Nemcsok Mária, Kiskunfélegyháza; Oláh Lajos, Gyömrő; Pál Sándor, Jászfényszaru; Sebestyén Mária, Vashosszúfalu; Sütő Simon, Homokterenye; Tornyos Erzsébet, Zalaegerszeg; Tóth Judit, Görcsöny; Vajk Rudolf, Leninváros; Varga Attila, Vál; Bagi Ilona, Dombóvári László, Keindl Mónika, Kertész Gabriella, Serény Gabi, Tóth Laci, Vohmann Anna, Zsobrák Tibor, Budapest. OSVÁT ERZSÉBET: Két vándor Világgá ment a két vándor: egyik Péter, másik Sándor. Megpihentek Galgamácsán, összevesztek két pogácsán. Vége lett a barátságnak. Külön vágtak a világnak. Egyik erre, másik arra, Péter jobbra, Sándor balra. Ám alig tett vagy tíz métert, gyötörgette az éh Pétert. Egyre korgott, morgott gyomra. Péter ekkor azt gondolta: nem megyek tovább éhomra. Alig lépett ötöt, hatot, Sándor igen megszomjazott. De víz se közel, se távol. Gondolt egyet ekkor Sándor: nem megyek én tovább szomjan. Unalmas is az út szótlan. Így esett, hogy a két vándor, egyik Péter, másik Sándor, mit sem láttak a világból. CSILLAGÁSZAT FIATALOKNAK A Földre hozott Mars, Jupiter és Venus. Máig még csak a Holdon jártak emberek. Senki nem tudja megmondani, van-e élet más bolygókon. Mielőtt azonban felkereshetjük azokat, az automata űrszondák vizsgálataitól is remélhetünk valamilyen választ. Sőt, mielőtt még azok megérkeznek, az úgynevezett utánzó kísérletek is érdekesek lehetnek. Meglehetősen ismerjük, milyen légkör és milyen hőmérséklet uralkodik például a Marson és a Venuson. Zárt térben, lombikban utánozhatjuk a más bolygókon uralkodó viszonyokat, és ezekben a környezetekben élettani kísérleteket végezhetünk. Azt mondjuk, hogy az élet számára a Föld nagyszerű terület. Nem egészen így van. Minden mesterséges védelem nélkül, ruházat és védelmet nyújtó barlang, ház nélkül a sarkvidéken, de még a mérsékelt égöv kemény telein is az ember elpusztulna. Sokfajta élőlény szunnyadó állapotban vészeli át a hideg időszakot. Valószínű tehát, hogy sem az ember, sem más földi élőlény nem folytathatná életét más bolygókon, akkor sem, ha akadnak alacsonyrendű élőlények, amelyek egy ideig kibírnák más bolygók viszonyait. Az életképesség megőrzése azonban más, mint az életműködés. A primitív medveállatka folyékony levegőben jéggé dermed, megszűnik életműködése, de megfelelő környezetben tovább él. Kősóba zárva baktériumok 300—400 millió éven át megőrizték életképességüket. A Surveyor—3-ban a fertőtlenítés ellenére maradt néhány baktérium az egyik alkatrészben, amit 30 nap után az Apollo—12 utasai visszahoztak a Földre. Kibírták a holdbéli csaknem teljes légüres teret, elviselték a kéthetenként változó mínusz 150 Celsiusfoktól plusz 150 Celsius-fokig terjedő hőingadozást. A tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy más bolygók utánzóit körülményei között földi élőlények életképesek maradnak-e. Az utánzóit marsi környezetbe különböző palántákat helyeztek. A meglepő az volt, hogy ezek a növények életben maradtak, amikor a földi körülmények között ellenőrzésként tartott palánták már elfagytak. Utánozták a Jupiter légkörét is. Kaktuszféle növényeket helyeztek ilyen környezetbe. Lebontás után többféle anaerob (oxigént nem kedvelő) lényt találtak, amelyek a több mint egy hónapon át tartó kísérlet alatt életben maradtak, sőt szaporodtak is. A Venus légköre 95 százalékban széndioxidból áll. A kísérletekből kiderült, hogy egyes kék algák jól megélnek ebben a széndioxid légkörben. Ennyi sokféle biztató kísérlet alapján sem állíthatjuk azonban ma még, hogy más bolygókon is biztosan van élet. Úgy akarunk elmenni más égitestekre, hogy lehetőleg egyetlen élő sejtet se vigyünk magunkkal azok felszínére. Nincs kizárva ugyanis, hogy a Földről magunkkal vitt primitív élőformák vígan megélnének ott, elszaporodnának, és ezzel meghamisítanák az ottani helyzetet. Ezért előírás az, hogy a más égitestekre juttatott szerkezeteket gondosan fertőtleníteni kell. Ugyanilyen szempontok miatt kerülnünk kell, hogy más égitestekről életcsírákat hurcoljanak be a Földre. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy a más bolygóról származó lények itt a földi körülmények között rohamosan elszaporodnának. Félő, hogy az ilyen lények ellenségei a földi életnek, legalábbis idegenek, és emiatt az itteni fejlett élő szervezetbe jutva veszedelmes betegségek okozói lehetnek, amelyek egyes földi élőformákat teljesen kipusztítanának. A földi orvostudomány nem tudna küzdeni ellenük, és esetleg gyógyszereink is hatástalanok lennének velük szemben. Itt a Földön is sokféle ellensége van a fejlett életnek, sokféle kórokozó ellen még nincsenek gyógyszereink. Még inkább így lenne ezaz idegen bolygókról származó kórokozókkal szemben. Nem zárjuk ki tehát az élet lehetőségét a Naprendszer más égitestjein. Nem tudjuk azonban, hogy azok a másfajta élőlények milyen fejlettséget értek el. Annak kevés valószínűségét látjuk, hogy hozzánk hasonló értelmes lények élnek a Naprendszerben, akik fejlett technikával rendelkeznek. Ha ilyenek lennének, már tudomást szerezhettek volna rólunk, és mi is felfedeztük volna őket például rádiójelzéseik, vagy más tevékenységük áruló jelei alapján. Ezért az értelmes lények kutatása érdekében el kell hagynunk a Naprendszert. Ez a kaland sok érdekeset ígér. A sorozat többi része következik tehát, a legközelebbi Más lakott világok címen. DR. KULIN GYÖRGY (Folytatjuk.) KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINT S: 1. idős egyik fele. 3. A Tanácsköztársaság védelmi apparátusának megszervezője. 1. magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, vértanúja. 12. Félelem, aggodalom miatt jön létre. 14. Folyó Alaszkában. 15. Barna bőrű népcsoport Észak-Afrikában. II. Vegyi hatással roncsol. 17. Ko. O. 18. Udvariasan felszólítom valamire. 28. A vadász rejtekhelye. 22. A Magyar Tanácsköztársaság egyik vezetője, a vízszintes 3-ba szereplő személy bátyja. 27. Az úttestnek egy gépkocsisor közlekedésére elegendő része. 28. Gépkocsik. 30. Az arzén vegyjele 32. Borsod megyei nehézipari központ. 24. Torok, nyelőcső. 15. Vörösmarty Mihály mesejátékénak egyik szereplője. 37. Rendszeres szolgáltatás. 39. Sajó Elemér. FÜGGŐLEGES: 1. Közel-keleti állam. 2. A test része. 3. A szív, mint az érzelmek jelképes helye. 4. Fogó közepe. 5. Vízi átkelőhely. S. V. S. 7. Tó Afrikában. 8. Folyó Luxemburgban. 9. Thaly Kálmán. 10. Burkolat. 14. Az 1707-es országgyűlés színhelye. 13. Kossuthdijas állatorvos, a mételykor elleni gyógyszer feltalálója (Iafifi—1932). 16. Minőségi ellenőrzés. 19. Mésszel szennyezett. 20. L. J. V. 21. Bankban kamatra elhelyezett pénzösszeg. 23. Vízparti növény. 24. Nyíláson előtörő folyadék, gáz összefüggő tömege. 25. Horgászszerencse. 26. Az ország első mezőgazdasági termelőszövetkezetének megalapítója, a Somogy megyei direktórium egyik tagja, a Tanácsköztársaság megdöntése után meggyilkolták. 29. Sárgásfehér szőrű ló, ökör. 31. ... disznó, tüskés hátú, rovarevő állat. 32. Magasztos tárgyú lírai költemény. Kólával emleget. 36. N. C. 37. Betű kimondva. 38. Igavonó állat. Beküldendő: a vízszintes 3., 22. és a függőleges 26., valamint a különálló sor, a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő harcosának neve, aki a Tanácsköztársaság ideje alatt részt vett a Vörös őrség szervezésében. (A különálló sorba a keresztreltvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni. T. D. Élőlények a felső légkörben Földünk felszínén és a tenger vizében több százezer féle állat- és növényfaj él. De aránylag csekély az olyan élőlények száma, amelyek a légkörbe is felhatolnak, sőt a légkör nagyobb magasságaiba is feljutnak. Ilyen magasba feljutó élőlény lényegében háromféle van: a madarak, a rovarok és a baktériumok. A madarak közül a ragadozók szállnak fel a légkörben igen nagy magasságba: a sasok, a kányák, a vércsék, a héjják és az ölyvek. A madarak közül legnagyobb magasságba a keselyűk repülnek fel, egészen 8000 méter föld feletti magasságig! De tulajdonképpen csak „kirándulásokat” tesznek oda, mert hiszen ilyen nagy magasságban nem találnak semmiféle táplálékot. Eközben nagy hideget is el kell viselniük, mert a légkörnek ebben a szintjében mínusz harminc — mínusz negyven fokos hideg is előfordul. A rovarok is felrepülnek a levegőbe. A sáskák egy-két kilométer magasra is feljutnak. Egy-egy sáskaraj sok millió állatból áll és tömegükkel valósággal elfedik a napot, árnyékot borítanak a tájra. A baktériumok nem tudnak repülni, de a légköri felszálló légáramlatok igen nagy magasságba emelhetik fel őket. Ezek a felszálló légáramlatok egészen a sztratoszféra alsó határáig, 10—12 kilométeres föld feletti magasságig vihetnek fel a föld felszínéről származó apró szervezeteket. Nagy részük ott elpusztul az erős fagyban. A. L. NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET