Népszabadság, 1974. április (32. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-27 / 97. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára : SC fillér NÉPSZABADSÁG 1974. április 27., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXII. évfolyam 97. szám No 3ApaBJibaMo Hamer Aparor rocra Apyra Tnia! Köszöntjük kedves vendégünket, Tito elvtársat! Ülést tartott a Minisztertanács Határozat az állami személyzeti munka rendjéről, a költségvetésből gazdálkodó egyes intézmények alkalmazottainak béremeléséről A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács pénteken ülést tartott. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének jelentését a magyar pártos kormányküldöttség április 10. és 12. között Csehszlovákiában tett hivatalos baráti látogatásáról. A két ország kapcsolatait a teljes bizalom, a testvéri együttműködés és kölcsönös megértés jellemzi. A tárgyalásokon valamennyi megbeszélt kérdésben teljes volt a nézetazonosság. A tárgyalások hozzájárultak a két párt és a két ország testvéri együttműködésének további szélesítéséhez. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság április 18. és 20. között Szófiában tartott 12. üléséről. Megvitatták az 1976—1980 közötti időszakra szóló népgazdasági tervek koordinálását szolgáló tennivalókat. Intézkedéseket hoztak az integrációs folyamatok bővítésére, valamint a két ország kiegyensúlyozottabb kereskedelmi forgalmának és a Bulgáriába irányuló magyar idegenforgalomnak további fejlesztésére. A Minisztertanács a jelentést elfogadta. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelentését Walter Scheelnek, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének hazánkban tett hivatalos látogatásáról. A külügyminiszterek véleménycserét folytattak a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről, és elhatározták több megállapodás megkötésének előkészítését. A kormány megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatokból adódó állami feladatokat a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztésére, helyzetének további javítására vonatkozó teendőkről, valamint a közművelődés fejlesztését szolgáló célokról. A Minisztertanács az intézkedési terveket a közeljövőben megtárgyalja a SZOT vezetőivel és azután adja ki határozatát. (Folytatás a 3. oldalon.) Százezres baloldali nagygyűlés Párizsban Fokozódik a jobboldal antikommunista uszítása PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Több mint százezer ember gyűlt össze csütörtök este a párizsi nemzetközi vásár nagycsarnokában a baloldal választási gyűlésén. Sok ezren nem is fértek be a csarnokba. A forró hangulat az 1936-os népfront napjait idézte. Mitterrand, a baloldal közös elnökjelöltje beszédében az akkori egységre emlékeztetett. Hangoztatta, hogy a baloldal mostani együttes fellépése hasonló nagy történelmi eseménye a francia munkásmozgalomnak. Kijelentette: a baloldal nem a hatalom puszta megragadásáért indul a választási küzdelembe, mint a látványosan marakodó jobboldali jelöltek, hanem hogy széles népi egység útján megvalósítsa a szükséges társadalmi változásokat. Georges Marchais, az FKP főtitkára, felszólalásában e változásokat az alábbiakban határozta meg: a legkiáltóbb szociális igazságtalanságok azonnali megszüntetése, a döntő fontosságú nagyüzemek államosítása, a lehetőség, hogy mindenki élhessen a demokratikus szabadságjogokkal, nemzeti függetlenség, Franciaország lehető legaktívabb nemzetközi közreműködése a leszerelésért és a békéért. Robert Fabre, a Baloldali Radikális Mozgalom elnöke a jobboldali jelölteknek azokat az ostoba ijesztgetéseit utasította vissza, amelyek szerint a baloldal — ha győz — államosítja a családi házakat, megszünteti a gépkocsik és a hétvégi telkek magántulajdonát, s még a takarékbetéteket is elkobozza. A jobboldal választási hadjárata egyébként mind élesebb antikommunista jelleget ölt. Nizzában engedély nélküli zugújságot adtak ki 1975. januári dátummal, tele felháborító uszítással arról, milyen állapotban lesz néhány hónap múlva Franciaország, ha most a baloldal győz. A lap szerkesztője hírek szerint Chaban- Delmas választási vezérkara, példányszáma pedig kétmillió 100 ezer. (összehasonlításul: a legtekintélyesebb francia polgári napilap, a Le Monde, 500 ezer példányban jelenik meg.) A baloldal feljelentésére és erélyes követelésére a hatóságok elrendelték a zuglap elkobzását. A jobboldal két fő jelöltje, Chaban-Delmas és Giscard d’Estaing — bár mindketten elsősorban a baloldallal szemben harcolnak — egymás ellen is élesen küzd. Visszalépésre akarják rábírni a kormánykoalíció harmadik jelöltjét, Roger postaügyi minisztert, és egyik is, másik ie abban reménykedik, hogy annak hívei majd őt támogatják. Fábián Ferenc Szívesen látott, kedves vendéget köszöntünk ma hazánkban: Joszip Broz Titót, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökét, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét. Tito elvtársat, az antifasiszta partizánmozgalom vezetőjét, a széles látókörű kommunista politikust világszerte ismerik és becsülik, őszinte tisztelettel viseltetik iránta a magyar nép is. Tito elnök az MSZMP Központi Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívására érkezik munkajellegű baráti látogatásra fővárosunkba. Vele jön felesége, Jovanka Broz Tito. A jugoszláv—magyar kapcsolatoknak mindig fontos szerepük volt Közép-Európában: szomszédok vagyunk, akiket évszázados közös múlt szálai is összekötnek. A felszabadulással, amióta népeink kezükbe vették sorsuk irányítását, új szakasz nyílt kapcsolataink históriájában. Napjainkra jellemző a két párt, a két ország, népeink szoros barátsága, szélesedő együttműködése, tapasztalat- és eszmecseréje. A két ország állami és pártvezetőinek kapcsolatai rendszeressé váltak és most ismét a legmagasabb szinten folytatódik ez az eszmecsere-sorozat. Emlékszünk, nem egészen egy évvel ezelőtt, 1973 júliusában Kádár János kereste fel Jugoszláviát és tárgyalt Joszip Broz Titóval. Az akkori tárgyalások befejeztével adott nyilatkozatában Kádár János így fogalmazott: „Barátságunkról, kapcsolatainkról, együttműködésünkről beszéltünk azzal a céllal és közös szándékkal, hogy miképpen tudjuk tovább erősíteni barátságunkat és tovább szélesíteni együttműködésünket.” Nap nap után tapasztalhatjuk, hogy ez az együttműködés hétköznapjaink részévé vált, hogy barátságunk mindinkább elmélyült. A jelen körülmények között a szocializmus sikerei, a kommunisták eredményes és céltudatos erőfeszítései mindkét országban, erősítik ezt a barátságot. Olyan történelmi helyzet ez, amelyben — mint Tito elvtárs találóan megjegyezte — még az országainkban élő nemzetiségek sem elválasztó tényezőt jelentenek többé, hanem összekötnek bennünket. A mostani látogatás előtt érdemes idézni ezeket a gondolatokat, hiszen a megbeszélések célja most se azonos: tovább erősíteni a két nép, a két szocializmust építő ország jó viszonyát, barátságát, együttműködését. Ez a baráti viszony már jó ideje egyenletesen fejlődik, évről évre mind tartalmasabbá válik. Országainkat összeköti a béke sorsáért érzett közös aggodalom, a közös küzdelem az európai Biztonságért, a nemzetközi antiimperialista fronthoz való együttes tartozás, a haladó és felszabadító mozgalmakkal vállalt szolidaritás. Ami gazdasági kapcsolatainkat illeti, nyilvánvaló kölcsönös érdekeltségünk. Ezen az alapon — a több mint egy évtizedes magyar— jugoszláv gazdasági bizottság tervszerű tevékenységére támaszkodva— mind magasabb szintet ér el együttműködésünk a gazdaság területén. Legutóbb február elején írtuk alá az Adria kőolajvezeték megépítéséről szóló megállapodást. A két ország külkereskedelmi forgalmának értéke az 1963. évi 70 millió dollárról 1973-ra mintegy 150 millió dollárra emelkedett. Az 1974-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyv már 170 millió dollár forgalmat irányoz elő. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a ma kezdődő eszmecserén újabb lendületet kap országaink együttműködése. Új lehetőségek tárulnak fel a magyar—jugoszláv jószomszédi viszony fejlesztésében, amely jó viszony a szocializmus, a nemzetközi haladás ügyét szolgálja. E gondolatok jegyében köszöntjük meleg szeretettel Budapesten vendégünket, Tito elvtársat. Ma érkezik hazánkba Jugoszlávia elnöke JOSZIP BROZ TITO ÉLETRAJZA A horvátországi Kumrovec faraként tevékenykedett. Forradalm 1935-ben részt vett a Kominternuban, 1892. május 25-én született Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka. Szülőhelyén végezte el elemi iskoláit. 1907-től 1910-ig Sziszeken lakatosmesterséget tanult, ipariskolát végzett. 1911-től három éven át fémmunkásként dolgozott Zágrábban, Szlovéniában, Csehországban, Ausztriában és Németországban. 1913—14-ben Zágrábban katonai szolgálatot teljesített. Az első világháború kitörése után háborúellenes propagandatevékenységért letartóztatták, Petrovaradinban bebörtönözték. 1915-ben az orosz frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és fogságba esett. 1917- ben megszökött a fogolytáborból és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban csatlakozott a Vörös Gárdához. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, s 1927-ig mint gépész és szerelőlakatos dolgozott. 1910-től a horvátországi és szlavóniai szociáldemokrata párt tagja volt. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1920-től tagja. 1927-től a fémmunkások szakszervezete zágrábi területi bizottságának titká-moszkvai kongresszusán, tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. 1936-ban megválasztották a JKP Központi Bizottságának szervező titkárává. 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadták el azt a határozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres felkelés megkezdéséről szólt. A Háború alatt a jugoszláv népfelszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka volt. 1944-ben partizánjai élén bevonult a felszabadított Belgrádba. A felszabadulás után Tito 1966-ig a JKP, majd a JKSZ Központi Bizottságának főtitkára, 1966-tól a párt központi bizottságának elnöke, az 1969. évi, IX. kongresszus óta a JKSZ elnöke. A felszabadulástól 1953-ig a kormány (szövetségi végrehajtó tanács) elnöke, honvédelmi miniszter és a jugoszláv népfront elnöke volt. 1953-tól folyamatosan Jugoszlávia államelnöke (köztársasági elnök), ebben a tisztségben öt alkalommal — legutóbb 1971- ben — újraválasztották. 1953-tól 1963-ig a Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szövetsége szövetségi bizottságának az elnöke, 1947-től 1960-ig a Harcosok Szövetségének az elnöke volt, 1960-tól pedig tiszteletbeli elnök. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, ma baráti látogatásra hazánkba érkezik, mi nézetei, tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztatták, börtönbüntetésekre ítélték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulása után vette fel a Tito nevet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátországi területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munkájában, 1934-ben a párt politikai bizottságának tagjává választották. A jugoszláv delegáció tagjaként