Népszabadság, 1974. május (32. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 »I«III - Ara: 1,2. FI 1974. május 1., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXII. évf. 100. szám Egység* béke* munka Azok a munkások, akik 1886- ban kibontották május elsejének vörös lobogóját, megnyitották az emberiség felszabadításáért folyó harc frontját, jóllehet az első má­jusi tüntetések még a nyolcórás munkanapért, a mindennapi jól­­lakás jogáért, a tisztességesebb bánásmódért zajlottak. Alig né­hány évtized elteltével a nemzet­közi munkásosztály vált a kor döntő fejleményeinek a meghatá­rozójává, különösen azóta, hogy Oroszország proletariátusa győ­zelmesen megvívta nagy forradal­mát, s megteremtette a világ leg­első munkás-paraszt államát. Az, hogy voltaképpen­­ már az első május óta ennek a hatal­mas seregnek a lépteivel iramo­dik előre a világtörténelem, an­nak köszönhető, hogy a tudomá­nyos szocializmus eszméi a mun­kásosztály fegyverzetévé váltak, így értette meg a munkásosztály, hogy nem a kizsákmányolok kö­­nyörületére van szüksége, hanem a maga hatalmára, hogy ezt a harcot csak marxista-leninista élcsapatának irányításával vív­hatja meg, s hogy történelmi kül­detést kell teljesítenie, önmagá­val együtt felszabadítván az ösz­­szes többi dolgozót a kizsákmá­nyolok igájából. Az egész földkerekségre kiter­jedt harc célja tehát nem keve­sebb, mint a világ megváltoztatá­sa. Mennyi valósult meg belőle máris? Rengeteg! A mai május elsején három földrész szocialista országaiban már nem a kizsák­mányolás ellen küzdő bérmunká­sok, hanem a hatalomra jutott munkásosztály férfiai, asszonyai, fiataljai, a szocializmus öntudatos építői emelik magasba a szabad munka zászlaját: a szocialista­ vi­lágrendszer népei. A Szovjetunió és a körülötte tömörülő testvéri szocialista­ országok korunk meg­határozó és lebírhatatlan erejévé váltak. Hatalmas sereggé növeke­dett azóta a kapitalista országok városainak utcáin május elsején felvonuló munkásság is, amellyel együtt menetelnek a velük tartó, egyazon jövőbe tekintő kétkezi és szellemi dolgozók, az­­imperialista reakció ellen, a társadalmi hala­dásért és a békéért küzdő moz­galmak tömegei, csakúgy, mint a harmadik világnak a teljes fel­­szabadulásért harcoló népei. A válságokkal megterhelt kapi­talizmus tovább mélyülő társa­dalmi ellentmondásaival, mind általánosabbá váló politikai labi­litásával, megismétlődő kormány­zati krízisekkel, gyorsuló inflá­cióval, az energia- és az olajvál­sággal viaskodik. Súlyosbodó problémáit persze most is csak a maga módján próbálja megolda­ni: a válság minden anyagi terhét a dolgozókra, gyengébb szövetsé­geseire és a fejlődő országok né­peire igyekszik áthárítani. Az im­perialista reakció a saigoni re­zsimtől a chilei fasisztákig minden sötét erőt támogat. Ezzel még sú­lyos tragédiákat okozhat, fenn­tarthat veszedelmes tűzfészkeket, de a pozitív történelmi folyama­tokat többé nem fordíthatja visz­­sza. A szocializmus, a haladás,és a béke erői általános fordulatot harcoltak ki a nemzetközi feszült­ség enyhülésének irányában. A mai helyzet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibontakozó­ban van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Leonyid Brezsnyev elvtárs a minap mondotta a Komszomol kongresszusán: „Le­küzdve a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maois­ta vezetőségig — ellenállását, lé­pésről lépésre haladunk a nem­zetközi feszültség enyhítéséinek nehéz útján. A békés egymás mel­lett élés elvei mind mélyebben behatolnak a nemzetközi kapcso­latok gyakorlatába, elhárítva a nukleáris katasztrófa veszélyét. Az események ilyen fejlődése megfelel az emberiség alapvető érdekeinek, a legkedvezőbb fel­tételeket teremti a társadalmi ha­ladásért, a népek szociális és nemzeti felszabadulásáért vívott harc számára.” Hogy az enyhülést kimélyítő erőfeszítéseink fokozatosan célt érnek, annak mutatója az is, hogy a nemzetközi reakció szélsőséges erői mindinkább szembe kerül­nek az imperialista tábor józan, realista, a békés enyhülésre haj­ló csoportjaival is. A hatalmon lévők felől is mindjobban hall­ható azoknak a hangja, akik már nem a végzetesen kilátástalan há­borúra tesznek, hanem a békére, és ha nehezen is, de hajlamosak elfogadni a múlhatatlan kompro­misszumokat. Az ő józanabb rea­lizmusukat maga a békés egymás mellett élés ténye, valósága is ösztökéli, de sok tekintetben egyenes kényszer is: nincs más lehetőség. Mert például az euró­pai békéről és biztonságról foly­tatott tárgyalásokon lehet nagyon is vitatható feltételekkel előállni, lehet más zavarkeltő mozzanato­kat szőni, lehet halogató taktikát folytatni, csak egyet nem lehet: fellépni az európai biztonság és béke ellen. A Szovjetunió, a szocialista kö­zösség eltökélten folytatja a har­cot az enyhülésért, a nemzetközi reakció kísérleteinek visszaveré­séért. A Varsói Szerződés tagál­lamai politikai tanácskozó testü­lete április 17—18-i ülésének részvevői ezt félreérthetetlenül kinyilatkoztatták. Ehhez egyen­geti az utat az a három további nyilatkozatuk is, amely tartós és igazságos békét követel a Közel- Keleten, fellép a tartós békéért Vietnamban és a vietnami nép igazságos nemzeti érdekeinek biz­tosításáért, végül követeli, hogy vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Chilé­ben. A nemzetközi munkásosz­tály és vele együtt minden hala­dó és békeszerető erő a mai má­jus elsejei ünnepen messzehang­­zóan alátámasztja mindazt, amit a varsói nyilatkozatok magukba foglalnak. A népeknek ebben a nagy együttesében, május elsejét köszöntve, a mi munkásosztá­lyunk, egész dolgozó népünk is hallatja helyeslő, harckészségéről tanúskodó szavát. A múlt évtizedekben a békéért, a haladásért, a szocializmusért vívott küzdelmek, az imperialis­ta agresszorok visszaszorításáért szervezett, világméretű akciók számos nagy sikere megmutatta a szolidaritás, az összefogás, az egy­ség hatalmas erejét. Annak az egységnek az erejét, amely a Szovjetuniót, a szocialista orszá­gokat, a békekezdeményezéseket támogató haladó erőket összefűz­te. Ezután is mindent el kell kö­vetnünk, hogy erősítsük az össze­fogás szellemét, az antiimperia­­lista egységfrontot, mint harcunk fő támaszát a népek igaz ügyé­nek szolgálatában. Most, felszabadulásunk harmin­cadik évfordulójának küszöbén, a X. pártkongresszus határozatai­­nak végrehajtását ellenőrizve és befejezve, társadalmunk nagy számadást készít. Ennek lapjain olyan hatalmas alkotások, a nép teremtő munkájának olyan ma­radandó eredményei sorakoznak, amelyek nemcsak mai életünket gazdagítják, de a következő nem­zedékek jövőjét is szilárdan meg­alapozzák. Mai ünnepünknek egyik vezér­­eszméje az a gondolat, hogy az emberi élet legfőbb értelme, az emberhez méltó élet javainak legfőbb forrása a teremtő mun­ka. Az a tény, hogy dolgozó né­pünk a szabadság három évtize­de alatt ezt a gondolatot odaadó szorgalommá, alkotó tettekké ér­lelte, a nagy eredmények króni­kájának legelső lapjára kívánko­zik. Ezután is a munkaszeretet és a kötelességtudás vágányain gör­dül előre a nemzet élete a kitel­jesedő szocialista jövendőbe. Ez a legelső, amit gyermekeinknek is meg kell tanítanunk, hogy szív­ből tiszteljék a munkát és meg­vessék a munkátlanságot. Dolgozó népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és döntő szerepének a megértése mutatkozik meg a XI. pártkong­resszus tiszteletére kezdeménye­zett munkaversenyben is. A cél és a tartalom: a X. kongresszus határozatainak végrehajtása, a IV. ötéves terv sikeres befeje­zése, mindenekelőtt a munkater­melékenység növelésével, az ön­költség csökkentésével, a terme­lés szervezettségének és gazdasá­gosságának javításával, jó minő­ségű termékekkel és a dolgozók­ról való fokozottabb gondosko­dással. A dolgozók tehetségének, alkotóképességének ez a nagysza­bású kibontakozása új lendületet ad a szocialista társadalom épí­tésének, növeli hazánk gazdasági erejét, népünk jólétét. A szocialista építőmunka sike­rének záloga, pártunk töretlen, bevált politikája és a dolgozók mindennapi becsületes munkája, amivel azt megvalósítják. Mind a két feltétel megvan, s ezért mondhatjuk el ma, hogy szocia­lista céljaink a párt mind haté­konyabb vezetésével valóra vál­nak, iparunk és mezőgazdasá­gunk dinamikusan fejlődik, nem­zeti vagyonunk gyarapszik, az életkörülmények javulnak. A párt politikája iránti bizalom, a mun­kásosztály növekvő szerepe és sú­lya, a munkás-paraszt szövetség szilárdsága, a szocialista nemzeti egység erősödése biztosítja, hogy munkánkat ezentúl is jó irány­ban s még több eredménnyel folytathatjuk. Dolgozó népünknek az az egy­behangzó kívánsága, hogy poli­tikánk fő irányvonala ne változ­zék. Nos, politikánk változatlan marad. A párt mindenkor ezzel az irányvonallal szembesíti a gya­korlati végrehajtás tapasztalatait, és az élet által nem igazolt meg­oldások elvetésével, a megvalósí­tásra érett új feladatok napirend­re tűzésével is gondoskodik a X. kongresszuson kidolgozott politi­ka érvényesüléséről. Mai ünnepünk fő tartalmának, a nemzetköziségnek az erejét érezzük abban is, hogy a Szov­jetunióval és a testvéri szocialis­ta országokkal megvalósult szö­vetség, egység és kölcsönös gaz­dasági segítség eredményeként nyugalom és béke vesz körül ben­nünket, és hogy gyorsuló építő­munkánk zavartalan. Abban a tudatban erősítjük ezt az egysé­get és megyünk tovább, hogy ezt az utunkat mindvégig olyan örömteli májusok szegélyezik majd, mint amilyen ez a mos­tani. Horváth József

Next