Népszabadság, 1976. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
1976. június 1., kedd NEPSZABADSAC Ifjúsági delegáció utazoa Berlinbe A Szabad Német Ifjúság (FDJ) X. parlamentjére hétfőn Berlinbe utazott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja. A küldöttséget dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára vezeti. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Borbély Gábor, a KISZ KB titkára. Jelen volt Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete is. A küldöttség hétfőn megérkezett a berlin-schönefeldi repülőtérre. A vendégeket Egon Krenz, az NSZEP Politikai Bizottságának póttagja, az FDJ központi tanácsának első titkára fogadta. A küldöttséget magyar részről dr. Szűrös Mátyás nagykövet üdvözölte. Aláírták a magyar—csehszlovák határvízi együttműködési egyezményt Május utolsó vasárnapján járt le az 1954-ben kötött magyar— csehszlovák határvízi együttműködési megállapodás, s hétfőn írta alá Budapesten az újabb, az eddiginél szélesebb körű vízgazdálkodási kapcsolatokra kiterjedő egyezményt dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Frantisek Hagara, a Szlovák Szocialista Köztársaság erdő- és vízgazdálkodási minisztere. A tíz évre szóló egyezmény a két ország határát érintő folyóknál és egyéb vizeknél kiterjed minden olyan vízgazdálkodási tevékenységre, amely változást idézhet elő a természetes vízviszonyokban. Mindkét fél általános kötelezettséget vállalt, hogy csak kölcsönös egyetértéssel végez a közösen megállapított vízviszonyokat befolyásoló vízgazdálkodási munkákat. Az egyezményben rögzítették, hogy jó állapotban tartják a határvizek medrét és a hozzájuk tartozó berendezéseket. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a vízgazdálkodás fejlesztésének távlati tervéről, ennek megfelelően előzetesen megtárgyalják a vízviszonyokat befolyásoló vízgazdálkodási munkák várható hatásait is. Szabályozták az árvíz, a belvíz és a jégveszély elleni védekezésben a határvizek tisztaságának védelmében érvényesítendő együttműködést is. Az új egyezmény összhangban van a Felső-Duna közös magyar—csehszlovák szakaszán tervezett Gabcsikovo— Nagymaros vízlépcsőrendszerrel is, amelynek előkészületi munkálatait a május elején Pozsonyban aláírt megállapodás szerint végzi a két ország.* Hétfőn elutazott Budapestről Frantisek Hagara. Elutazása előtt fogadta Borbándi János, a kormány elnökhelyettese. Kommunista nagygyűlés Lisszabonban A lisszaboni arénában harmincezer ember részvételével kommunista nagygyűlést tartottak szombat este. Pato, a PKP elnökjelöltje visszautasította a jobboldal feltételezéseit, miszerint megbomlott volna a központi bizottság egysége és küszöbön állna Cunhal leváltása. — A központi bizottság továbbra is teljesen egységes, a párt tevékenységével szorosan összeforrott főtitkárának, Cunhalnak a tevékenysége — mondta Pato. A PKP jelöltje Eanes tábornokra nézve kedvezőtlennek nevezte, hogy a szárazföldi erők főparancsnokát az egész jobboldal, továbbá a maoista MRPP is támogatja. Cunhal felszólalásában a p portugál demokrácia intézményesítése és konszolidálása szempontjából alapvetően fontosnak nevezte a június 27-re kitűzött köztársasági elnökválasztást. Kijelentette: a párt továbbra is arra törekszik, hogy a parancsnoki karban végbement nagy változások ellenére is hozzájáruljon a fegyveres erők és a nép szövetségéhez. Bárki legyen is az elnök, a PKP aszerint támogatja, illetve harcol majd ellene, hogy a dolgozó nép érdekeinek megfelelő, vagy azzal szembenálló politikát folytat-e. A főtitkár Eanest tartotta a legesélyesebb elnökjelöltnek. —Nem kétséges, ha Eanes tiszteletben tartaná az alkotmányt, az a jobboldal, amely ma támogatja, holnap szembefordulna vele — mondta. Elítélte azokat az álforradalmi csoportokat, amelyek Carvalho népszerűségéből szélsőbaloldali politikájukhoz akarnak fegyvert kovácsolni. Megismételte: a kommunisták készek politikai többséggé változtatni a nemzetgyűlésben kialakult számszerű baloldali többséget. Baloldali kormányt javasolt a kommunisták és a szocialisták bevonásával. Costa Gomes portugál államfő a Diario de Lisboa című napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: a portugálok a legutóbbi parlamenti választásokon már bebizonyították, hogy haladó kormányt akarnak. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete arra késztet — folytatta —, hogy olyan koalíciós kormány megalakításáért szálljak síkra, amelyben részt vesz a szocialista párt, a kommunista párt és a Demokratikus Néppárt. Banes tábornok a szocialista párt, a Demokratikus Néppárt, a Demokrata Szociális Centrum és a maoista MRPP elnökjelöltje, aki élvezi a fegyveres erők legfelső forradalmi tanácsának támogatását is, sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy előnyös volna katona minisztereket is bevonni az új kormányba. Hangoztatta, hogy Spinola barátja volt és az is maradt. Azevedo kormányfő, aki szintén indul az elnökválasztáson, a Diario de Noticiasnak adott nyilatkozatában ugyancsak védelmébe vette Spinolát. (MTI) Indira Gandhi a szovjet—indiai kapcsolatokról Indira Gandhi indiai miniszterelnök közelgő szovjetunióbeli látogatása kapcsán szovjet újságírók csoportját fogadta Delhiben. Az indiai—szovjet kapcsolatok utolsó két évtizedéről szólva a miniszterelnök asszony kiemelte, hogy a két ország kapcsolatait ebben az időszakban az állandóan szélesedő együttműködés jellemezte. — Érdekeltek vagyunk a Szovjetunióval folytatott együttműködés további megszilárdításában és kiszélesítésében. Az Indiának nyújtott szovjet segítség hozzájárult ahhoz, hogy megteremtsük az erős és életképes állami szektor alapjait, amely elengedhetetlenül szükséges egy igazságos társadalom építésében — mondotta. . . Indira Gandhi nagyra értékelte az 1971-ben aláírt szovjet—indiai béke-, barátsági és együttműködési szerződést. „Ez a szerződés hivatalos kifejezése a két ország között a nemzetközi kérdések megítélésében fennálló hasonló álláspontoknak és annak a közös kötelezettségnek, hogy a két ország között megszilárdítjuk a kölcsönös megértést. Ez a szerződés, ugyanúgy, mint barátságunk, nem irányul más ország ellen. Egyetlen célja és értelme van: a béke és a stabilitás megszilárdítása földünkön” — mondotta. (TASZSZ) Merre fejlettnek kis ipari szövetkezetek*? Országos tanácsuk — az OKISZ — és területi, szakmai szövetségeik messzemenő segítségével a hatvanas évek végén nagyszabású fejlesztési programot dolgoztak ki az ipari szövetkezetek erre az évtizedre. A negyedik ötéves terv időszakában a programnak megfelelően folytatták erőik ésszerű összpontosítását, korszerűsítették termelésüket, javították üzemeikben a munkakörülményeket. Ennek is fontos szerepe volt abban, hogy fennállásuk óta a múlt esztendővel zárult öt év előirányzatait teljesítették a legnagyobb tervszerűséggel. Változatlan létszám mellett, 50 százalékkal növelték termelésüket, s megkétszerezték exportjukat. Kisebb arányban, 27 százalékkal növekedett a lakosságnak nyújtott szolgáltatásaik értéke, de ezen belül 80 százalékkal, az úgynevezett kiemelt szolgáltatásoké. Ebbe a körbe a gépjárművek, az elektroakusztikai készülékek, a háztartási gépek javítása, a textiltisztítás és a lakáskarbantartás tartozik. A mérleg másik serpenyőjében is vannak azonban feltétlenül megemlítendő tételek. Ilyen például az a fogyatékosság, hogy nem teljesítették a hagyományos szolgáltatásokra kidolgozott tervet — beleértve a lakáskarbantartást is —, az építőipari előirányzatot és csökkent az egy forintnyi állóeszközre jutó termelési érték. Ezek a fogyatékosságok és a sokágazatú munka egyéb gyengeségei is alkalmasak rá, hogy az ipari szövetkezetek helyesen szabják meg további fejlődésük irányát és tényezőit. 1* ro*> r;i m I is ívre Ami az irányt illeti, az változatlanul a tíz évre szóló program céljaihoz vezet. A gazdálkodás körülményeinek módosulása, s a népgazdasági érdekek még következetesebb szolgálatának követelménye azonban az ipari szövetkezetek működésében is szükségessé tette bizonyos elemek erősítését. Például azt, hogy az OKISZ és a területi, szakmai szövetségek fokozzák az ipari szövetkezeteknek nyújtott segítséget a tervezéshez, a tennivalók egységes értelmezéséhez és elvégzéséhez, s a központosítottan kezelt fejlesztési alapok legésszerűbb felhasználásához. Mindezt természetesen úgy, hogy ne érje sérelem az egyes szövetkezetek törvényesen biztosított önállóságát, s ne csökkentse a bennük dolgozók munkakedvét, kezdeményezőkészségét. Ebben a szellemben kezdeményezett az OKISZ nagy jelentőségű tárgyalásokat a múlt év őszén az érdekelt minisztériumokkal, a megyei s a fővárosi pártbizottságokkal és tanácsokkal. Az azóta megtartott tanácskozásokon minden részletre kiterjedően megvitatták és egyeztették a népgazdasági terv és a területfejlesztési programok megvalósításából az ipari szövetkezetekre váró feladatokat, gondosan és külön-külön mérlegelve valamennyi szövetkezet adottságait, tényleges lehetőségeit, így alakították ki és véglegesítették az 1980 végéig megvalósítandó ipari szövetkezeti beruházások, fejlesztési törekvések fontossági sorrendjét. Az első helyen a lakosságnak nyújtott szolgáltatások és az áruellátás, a választékbővítés javítása szerepel. Ezt követi a tőkés export növelése, a kiemeltlakásépítés, az állami nagyipar hasznos kiegészítése, a hatékonyabb termelés és gazdálkodás, valamint a lehető legnagyobb hozzájárulás elsősorban Budapest és a közelében levő települések problémáinak megoldásához. A felsorolt célok természetesen nem különíthetők el egymástól, hiszen szoros kapcsolatok vannak közöttük. S összefüggenek egyebek között azzal a sarkalatos kérdéssel is, hogy miképpen alakuljon az ipari szövetkezetek termelési szerkezete, szakosítása és mekkorák legyenek üzemi méreteik. Jól megvilágítja ezt például annak az elemzése, hogy mit is jelent az állami nagyipar hasznos kiegészítése. Nem mai keletű ipari szövetkezeti szerep ez, de ebben az ötéves tervben új vonásai jelentkeznek és egyértelműbben bontakozik ki, mint eddig. A nagyipar kirörncítője Érzékeltetésül érdemes sorra venni a munkamegosztást néhány minisztérium vállalatai és az ipari szövetkezetek között. Hazánkban — a magán kisiparosoktól eltekintve — csak szövetkezetek gyártanak stílbútorokat. Évről évre növelik ruházati ipari termelésüket. A Textilipari Kutató Intézet segítségével ruhaipari mintaüzemszervezési rendszert dolgoztak ki, szakosított szövetkezetek részére. Az OKISZ-LABOR erre hivatott részlege alkalmazza a szervezési megoldásokat az egyes szövetkezetekre, amelyek nadrág vagy zakó, illetőleg gyermekruha előállítására szakosodtak. Elkezdték ugyanezt a cipőipari szövetkezetekben is. A Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatokat is segítik a szövetkezetek abban, hogy gazdaságosabbá tegyék termelésük szerkezetét. Náluk gazdaságosan gyártható termékek és termékcsoportok gyártását vállalták át tőlük az ipari szövetkezetek, hogy a nagyüzemekben kapacitást szabadítsanak fel nagy sorozatú, korszerű áruk előállítására. A szövetkezetek készítenek különféle speciális járműszekrényeket, egyebek között baromfivagy tejszállító gépkocsikhoz. Ezek nélkülözhetetlenek, de kevés kell belőlük. Gyártanak főzőlapokat elektromos tűzhelyekhez, kizárólag szövetkezetek állítanak elő villanyvasalót, húsdarálót stb. Csinálnak 300 ezer kalóriásnál kisebb kazánokat, hordozható, kisebb méretű hegesztőgépeket, ipari röntgengépeket, s műszereket fekete-fehér és színes tv-készülékek gyártásához, javításához. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatait a szövetkezetek részben mentesítik az egyedi és a csoportos, nem magas házak építésétől, karbantartásától, tatarozásától. Többszintes, korszerű technológiával készülő házak építésére jelöltek ki 47 szövetkezetet, tatarozásra húszat, a lakosság házkarbantartási igényeinek kielégítésére pedig huszonötöt. Hosszú listát adna mindazoknak a cikkeknek a felsorolása, amelyeknek a gyártásával az ipari szövetkezetek egyrészt mentesítik az állami ipart a neki nem gazdaságos termeléstől, másrészt választékot bővítenek, az ellátást javítják. A már említetteken kívül ide tartoznak például a gyermekjátékok, az úgynevezett szabadidő-ruházati cikkek, az Ikarusnak készített villogók, lámpatestek, s az autóbuszok belső világításához szükséges borítóburák. Vagy a kis sorozatú műszeripari termékek, a műszaki gumiáruk, a finomvegyszerek, az autóápoló szerek, a bukósisakok, a sportszerek, a bőr- és a ruházati iparban használatos keretek, veretek, díszítőelemek. Tavaly hét és fél milliárd forintot tett ki a nagyiparnak való „bedolgozás” értéke az ipari szövetkezetekben. Terveik szerint ez az összeg 1980- ban a múlt évinek a kétszerese lesz. Méretek, szakosítás Az ipari szövetkezetek továbbra is megtartják kis- és középüzemi jellegüket. Mind a korszerűsítést, mind a szakosítást és a termelési szerkezet tökéletesítését annak az elvnek megfelelően folytatják, hogy minél hatékonyabban szolgálják a népgazdaság érdekeit. Alapkövetelménynek tartják, hogy megmaradjanak a kis- és középüzemi jellegből fakadó előnyök: a rugalmasság, a termelési szerkezet viszonylag gyors módosításának lehetősége és az alkalmasság a gazdag választékú termékek előállítására. Folytatják a szakosított, szolgáltató szövetkezeti hálózat létrehozását. Ez esetenként magával hozza a mostani vegyes profilú szövetkezetek egyes részlegeinek leválását és beolvadását valamelyik szakosított szövetkezetbe. Szorosan összefügg ez a folyamat azzal, hogy hány üzemet, telephelyet tartanak fenn az ipari szövetkezetek. Az idei évet 1020 szövetkezet kezdte el, s közülük 305 Budapesten működik. A mintegy 310 ezer ipari szövetkezeti dolgozó 4000 telephelyen végzi termelőmunkáját, a szolgáltatóhelyek száma pedig 12 ezer. Tízéves programjuk megvalósításának kezdetén három csoportba sorolták az akkori 1107 ipari szövetkezetet. Az elsőbe az a 388 került, amelyek véglegesnek tekinthető üzemi körülmények között, megfelelő felszereltséggel és telepekkel működtek, s műszaki színvonaluk fejlesztése üzemen belüli korszerűsítéssel, gépesítéssel megoldható volt. A második csoportba az a 364 szövetkezet tartozott, ahol 1975 végéig nagyobb rekonstrukció s új, korszerű telep, üzem létesítését látták indokoltnak és lehetségesnek. A többi szövetkezet alkotta a harmadik csoportot azzal, hogy nagyobb beruházással járó rekonstrukciójára csak később kerülhet sor. A negyedik ötéves terv idején 322 új, korszerű telepet létesítettek. Ezzel, valamint a bekövetkezett 65 egyesülés révén elérték, hogy ma már az 1020-ból 654 szövetkezet tartozik az első csoportba, a többi pedig felzárkózott a másodikba. Ezt a fejlesztési programot folytatják, s a tervek szerint 1980 végén 800 ipari szövetkezet dolgozik megfelelő körülmények között, tartós termelési szerkezettel. . Azok a beruházások, amelyek a korszerűsítés eddigi eredményeihez vezettek — beleértve 500 új szolgáltató telephely létesítését is — mintegy 3 milliárd forintba kerültek. Ennek az összegnek a 80 százalékát tisztán szövetkezeti forrásokból teremtették elő. Az ötödik ötéves terv végéig előirányzott fejlesztések költségeinek a nagyobb hányadát is saját erejükből tudják fedezni. Szigorú elvek Budapesten ebben az ötéves tervidőszakban, előreláthatólag 25 százalékkal csökken az ipari szövetkezetek telephelyeinek száma. Megszűnnek a korszerűsíthetetlen, a gazdálkodás, az irányítás szempontjából hátrányos és nagyon kevés embert foglalkoztató telepek. Akik ilyen helyeken dolgoznak, azok korszerű szövetkezeti üzemekbe, illetőleg ezután létesítendő szolgáltatóegységekhez kerülnek át. Erre a megoldásra van szükség, mert Budapesten — miként más nagyvárosokban —, így is lassú létszámcsökkenés várható, a megnövekedet feladatok ellátásához viszont feltétlenül kell az ilyenképpen számításba vehető munkaerő, főként a számottevően fejlesztendő szolgáltatási ágazatban. Korszerűsítik a vidéki üzemeket, telephelyeket is. Hogy a korszerűsíthetetlenek közül mennyi , és mikor számolható fel, azt nagy körültekintéssel döntik el. Mindig s annak az elvnek a szigorú érvényesítésével, hogy termelő- vagy szolgáltatótelepet, illetőleg egységet addig nem szabad megszüntetni, amíg nincs helyette a szükségleteket jól kielégítő másik, korszerűbb. Ugyanilyen fontos követelménynek tekintik azt is, hogy a kistelepülések lakóinak az indokolt szolgáltatási és foglalkoztatottsági igényeit továbbra is szem előtt kell tartani Az ipari szövetkezetek eddigi eredményeiben is fontos szerepe volt annak a támogatásnak, amit az érdekelt minisztériumoktól, a megyei és a budapesti pártbizottságoktól, tanácsoktól kaptak. További egészséges fejlődésüknek, a népgazdasági érdekekkel egyeztetett terveik sikeres megvalósításának is nélkülözhetetlen feltétele ez a jól bevált együttműködés. Gulyás Pál s