Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

2 A Zimbabwe Hazafias Front társelnökei Londonban A Biztonsági Tanács előtt a „belső rendezés" kérdése a LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Nkomo és Mugabe, a Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke hétfő óta Chven külügyminiszter­rel tanácskozik Londonban. A brit külügyminiszter arra akarja rávenni a két politikust, hogy ül­jenek tárgyalóasztalhoz Muzorewa püspökkel és Sithole lelkésszel, akik aláírták Smith kormányfő­vel az úgynevezett belső megál­lapodást. Londoni tv-nyilatkozatában, köz­vetlenül az Owennal való megbe­szélés előtt, Nkomo kijelentette: ez az egyezség számukra nem tár­gyalási alap, mert nem hoz válto­zást, minden hatalmat a kisebb­ség kezében hagy. A fehértelepes kormányzat helyzetén — amelyet mindeddig Nagy-Britannia is tör­vénytelennek tartott — mit sem változtat az, hogy a megalkuvó afrikai vezetők is áldásukat adták rá. Mugabe Owennal folytatott első megbeszélése után elmondta a BBC-televízióban: a külügymi­niszter igyekezett rábírni őket, hogy csatlakozzanak a salisburyi „belső megállapodás”-hoz. Ők vi­szont leszögezték: a Smith-rezsim változatlanul törvénytelen, min­den általa kötött megállapodás semmis, az úgynevezett „belső megállapodás” pedig a zimbabwei nép több éves felszabadító harcá­nak megcsúfolása, a demokrácia semmibevétele. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága közleményt adott ki, amelyben le­szögezi : a jelenlegi rhodesiai hely­zetben arra van szükség, hogy a brit kormány a Hazafias Front vezetőivel közvetlen és lényegi tárgyalásokba kezdjen arról, ho­gyan valósítsák meg a többség uralmát. A „belső megállapodás” — állapítja meg a nyilatkozat — továbbra is a fehértelepes kor­mány kezében hagyja a közigaz­gatást, a fegyveres erőket, az igazságszolgáltatást, s biztosítja, hogy az ország gazdasági erőfor­rásait a telepesek és a külföldi monopóliumok a maguk haszná­ra aknázzák ki. A párt végrehajtó bizottsága felhívta Nagy-Britannia haladó erőit, hogy utasítsák el a belső megállapodást és támogassák a Hazafias Frontot, segítsék azokat a nemzetközi erőket, amelyek meg akarják akadályozni, hogy Dél- Afrika gazdasági és katonai támo­gatást adjon a Smith-rezsimnek. Mint New Yorkból jelentik, hét el nem kötelezett ország — Bolí­via, Gabon, India, Kuvait, Mauri­tius, Nigéria és Venezuela — ha­tározati javaslatot terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé. A dokumentum felszólítja az ENSZ tagállamait, ne ismerjenek el semmilyen megállapodást, amely kísérlet arra, hogy a fehér kisebb­ség megakadályozza Zimbabwe függetlenségének elnyerését. Megállapítják: a Smith-rend­szer mielőbbi felszámolása, a ki­sebbség érdekeit szolgáló katonai és rendőri szervezetek feloszlatása előfeltétele annak, hogy 1978- ban megtörténhessen a békés és demokratikus átmenet a tényleges többségi uralomhoz. Csehszlovákia képviselője fel­szólította a Biztonsági Tanácsot, hogy utasítsa vissza Smith és a megalkuvó fekete politikusok megállapodását, biztosítsa támo­gatásáról a Zimbabwe Hazafias Frontot, mert e szervezet nélkül elképzelhetetlen a rhodesiai kér­dés igazságos rendezése. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselői felszólalá­saikban kilátásba helyezték, hogy szavazás esetén megvétózzák a két ország javaslatát. Az etióp felszabadító csapatok folytatják az előnyomulást Ogadenban Az etiópiai csapatok Ogaden térségében folytatják előnyomulá­sukat, felszabadították a terület keleti részén levő Werder és Wal­­val várost — jelentette be az Ad­­disz Abeba-i rádió. Az országos forradalmi operatív parancsnok­ság közleménye hangoztatta, hogy az etióp fegyveres erők megsem­misítették a két várost megszálló Szomáliai csapatokat A UPI amerikai hírügynökség nairobi tudósítójának jelentése szerint az etióp csapatok gyakor­latilag az egész ogadeni sivatagot visszafoglalták. Az Afrika szarván kialakult helyzetről folytat megbeszéléseket Etiópiában, Szomáliában és Szu­dánban Milos Minics jugoszláv miniszterelnök-helyettes, külügy­miniszter. Minics mint Tito köz­­társasági elnök személyes megbí­zottja hatnapos, hivatalos látoga­tó körútra utazott Afrikába. A körút első állomásán, Addisz Abebában Mengisztu Hailé Ma­riam etiópiai államfőnek átadta Tito elnök üzenetét, és az ország magas rangú vezetőivel tárgyal. (MTI) Az NSZK történetének legnagyobb sztrájkja LEONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az NSZK-ban küszöbön áll az ország történetének legnagyobb sztrájkja: szerdán előreláthatólag leteszi a munkát a Ruhr-vidéket is magában foglaló Észak-Raj­na- Vesztfália tartománynak, valamint Baden-Württenberg északi részé­nek valamennyi fémipari munká­sa. Erre az elhatározásra jutott a fémipari szakszervezet vezetősége, miután minden bértárgyalási kí­sérlet meghiúsult a munkáltatók ellenállásán. A szakszervezetek azt követelik, hogy az új béreiket egy-másfél százalékkal az inflá­ciós ráta felett állapítsák meg, a munkáltatók azonban még arra sem hajlandók, hogy a béremelés az inflációs veszteséget kiegyenlít­se. A bértárgyalások csaknem két hónapja folynak, és eddig minden közvetítési kísérlet meghiúsult A szakszervezet tíz nappal ezelőtt szavazáson kérdezte meg tagjait, vállalják-e a sztrájkharcot. A fémmunkások 87—92 százaléka a sztrájk mellett szavazott. Ezután újabb tárgyalási kísérletet tettek, majd miután a munkáltatók to­vábbra is elzárkóztak a szakszer­vezet követelése elől, a tárgyalá­sokat véglegesen meghiúsultnak nyilvánították. Ezzel életbe lépett a szakszerve­zetnek az a korábbi döntése, hogy szerdán leteszik a munkát. A nagytőke képviselői a kilátás­ba helyezett sztrájk esetére meg­torlásokkal, kizárásokkal fenyege­tőznek. Eugen Léderer, a fém­munkás-szakszervezet elnöke nyi­latkozatban figyelmeztette a mun­káltatókat, hogy a kizárásokkal és más megtorlásokkal csak tovább élezik a helyzetet NÉPSZABADSÁG 1978. március 15., szerda KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Megkoszorúzták Marx Károly síremlékét, halálának 95. évfordu­lóján a londoni highgate-i teme­tőben. Marx munkásságát Mick Costello, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja méltatta. A síremléket megkoszorúzták a magyar nagykö­vetség munkatársai is. (Tudósí­tónktól.) Bolgár—japán kormánykös, ve­gyes bizottságot hívtak életre To­dor Zsivkov bolgár államfő és Fu­­kuda Takeo japán miniszterelnök megbeszélésein. (MTI) Francia—egyiptomi katonai mű­szalki együttműködési egyezmény aláírására Párizsba utazott Al-Ga­­mazd egyiptomi miniszterelnök­­helyettes, hadügyi és hadiipari mi­niszter. Tárgyalt francia kollégá­jával Yvon Bourges-al, és fogad­ta őt Giscard d’Estaing elnök is. (UPI) Felújította munkáját a leszere­lési világértekezlet előkészítésére létrehozott különleges ENSZ-bi­­zottság. Negyven állam képviselői vesznek részt a munkájában. (TASZSZ) Nicosiában kedden folytatódott Juszef el-Szihad gyilkosainak pe­re. (AFP) Nem engedik be Amerikába Kashtant Az Egyesült Államok bevándor­lási hatósága megalázó feltételeket támasztott és megtagadta a be­utazási engedélyt William Kash­­tantól, a Kanadai Kommunista Párt főtitkárától, akitől ujjlenyo­matot, ajánlóleveleket követelt és különleges nyomtatványok kitöl­tését kívánta Gus Hall, az Egye­sült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára levelet intézett Carter elnökhöz, és abban az ele­mi utazási jog durva megsértésé­nek, valamint a helsinki záróok­mány közvetlen megsértésének minősíti a hatóságok eljárását. (TASZSZ) Véget ért a hollandiai túszdráma Mielőtt kedd délután 2 órakor lejárt volna a dél-malukui terro­risták ultimátuma, a holland had­sereg és a rendőrség különlegesen kiképzett osztagai megrohanták és elfoglalták az asseni kormányzati székhely épületét. Több dél-malu­kui terrorista hétfő délelőtt­ óta 72 személyt tartott fogva az épü­letben. A túszokat kiszabadították, és három terroristát letartóztattak. Eközben négyen megsebesültek, köztük egy személy súlyosan. A dél-malukuiak akciójának egy ha­lálos áldozata is van: egy nő, aki vagy ijedtében ugrott ki az abla­kon, vagy — mint a rendőrség fel­tételezi — a terroristák dobták ki. A rendőrség szóvivője szerint az épületet azért vették ostrom alá, mert bizonyítékaik voltak arra, hogy a terroristák az ultimátum lejárta után megkezdték volna a túszok legyilkolását. (MTI) Az amerikai bányászok egységesek Száznál is kevesebb sztrájktörő­ ­ WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az amerikai bányászszakszerve­zet 160 ezer sztrájkoló tagja — a hagyományokhoz híven — ismét kudarcra kárhoztatta a Taft— Hartley-törvényt Az erőszak al­kalmazásának kilátásba helyezé­sével fenyegetődő munkásellenes törvény alkalmazását hétfőn ren­delték el azzal a reménnyel, hogy a sztrájkoló bányászoknak leg­alább egy része felveszi a munkát. A bányatulajdonosok szövetsé­gének jelentése szerint a hétfő hajnalban megnyitott bányák ka­pujában kevesebb mint száz bá­nyász jelentkezett összesen a 160 ezerből. Ez azt jelenti, hogy a sztrájk által érintett mintegy 1500 bánya egy kis töredékénél jelent­kezett néhány személy munkára. A jelentkezők száma olyan kevés volt, hogy sehol sem lehetett akár egy munkacsapatot is összeállíta­ni, ezért hazaküldték a sztrájktö­rőket és ismét lezárták a bányák bejáratát. A bányászok imponáló egysége így annak is elejét vette, hogy ösz­­szetűzésekre kerüljön sor a sztrájkőrségek és a sztrájktörők között. Ez ugyanis alkalmat adna a rendőri beavatkozásra a sztrájk­törők oldalán. A sztrájkolók demonstratív egy­sége láttán — a hírek szerint — felgyorsultak a tárgyalások a bá­nyászszakszervezetek és a bánya­­tulajdonosok képviselői között. Kedden illetékesek már „küszö­bönálló megegyezésről” nyilat­koztak. Izraeli berepülések Bejrút közelében A palesztinai ellenállási moz­galomnak és Libanonnak címzett izraeli fenyegetések nyomán ked­den egész Dél-Libanonban feszült volt a légkör — jelentette Bejrút­ból a TASZSZ hírügynökség.­­ A libanoni fővárosba érkező hírek szerint az izraeli parancsnokság azt tervezi, hogy a következő na­pokban nagyarányú támadást in­dít Dél-Libanon ellen. A provo­kációs hadműveleteknek az izraeli vezérkar tömeges arányokat akar adni, azt tervezi, hogy a száraz­földről és a levegőből egyidejűleg indít támadásokat a libanoni nemzeti hazafias erők és a palesz­tinai nép törvényes jogaiért küzdő palesztinai ellenállási mozgalom ellen. A határ menti falvakból Szidon­­ba érkezett szemtanúk beszámol­tak róla, hogy a határvidéken iz­raeli csapatösszevonások folynak és motorizált egységek mozdula­tai tapasztalhatók. A dél-libanoni partvidék mentén Szidon és Sara­­fand között izraeli hadihajók cir­kálnak. Szidon és Túr kikötőváro­sokban az izraeli fenyegetések miatt az iskolákban szünetel a ta­nítás, zárva maradtak az üzletek. Izraeli helikopterek kedd dél­előtt eddig példátlan arányú fel­derítő repüléseket végeztek Da­­mour térségében, mindössze 20 kilométernyire Bejrúttól, ahol nagy palesztin menekülttáborok vannak, továbbá Szidon és Túr felett. Emlékezetes, hogy tavaly novemberben, Szadat egyiptomi elnöknek a megszállt Jeruzsálem­ben tett látogatása előtt az izraeli légierő bombázta a kikötővárosok mellett levő palesztin menekült­táborokat, s a légitámadások a polgári lakosság körében súlyos áldozatokat követeltek. Az AFP jelentése szerint Fuad Butrosz libanoni külügyminisz­ter kedden Richard Parkerral, az Egyesült Államok bejrúti nagykö­vetével megtartott tárgyalása után nyilatkozott, hogy a libanoni kormány igyekszik elhárítani a Libanont fenyegető veszélyt. Az amerikai nagykövet tájékoztatta őt arról, hogy az amerikai kor­mány állandó kapcsolatban van Izraellel és más érintett felekkel az esetleges izraeli akció megaka­dályozása céljából — jelezte But­rosz. (MTI) Madridi vizsgálat a Franco-kormány nyugat-szaharai döntése ügyében A spanyol képviselőház külügyi bizottsága Nyugat-Szahara Ügyé­nek vizsgálata során megkezdte az utolsó francóista kormány tag­jainak és magas rangú képviselői­nek meghallgatását. Az 1975. no­vemberi madridi hármas egyez­mény létrejöttének körülményeit és hátterét akarják tisztázni. En­nek a megállapodásnak az alapján került az addig spanyol igazgatás alatt álló Nyugat-Szahara Marok­kó és Mauritánia kezébe. A meghallgatáson többen hang­súlyozták, hogy a terület átadása sem katonailag, sem politikailag nem volt indokolt; a szaharai nép nagy többsége függetlenséget akart, és ezért küzdött a Polisario Front, amely a terület lakóinak egyetlen valódi képviselője. A Franco család egyes tagjai azon­ban erőteljesen szorgalmazták Nyugat-Szahara átadását. Egyidejűleg ülésezett a képvi­selőház alkotmányszövegező bi­zottsága is, amelyből a szocialista munkáspárt képviselője korábban kivonult. Az alkotmányszövegező bizottságban kialakult helyzetről I. János Károly király tárgyalt Adolfo Suarez miniszterelnökkel és Felipe Gonzálesszel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárá­val. (MTI) Panama-csatorna: Amerikai módosítás Az amerikai szenátus a Pana­ma-csatornáról szóló új szerződé­sek vitája során jóváhagyta azt a módosítást, amellyel az amerikai hadihajók számára jogot biztosí­tanak arra, hogy „rendkívüli eset­ben” soron kívül átkelhessenek a csatornán. A Panama szuverenitását csor­bító módosítások jelzik: az Egye­sült Államok kormánya meghát­rált azon szélsőjobboldali körök előtt, amelyek határozottan ellen­zik, hogy a csatorna fennhatóságát visszaadják Panamának. (MTI) THE OBSERVER Hivatalos bizonyíték az izraeli urániumlopásokra Az angol hetilap beszámol róla,­­ hogy az Egyesült Államokban nem­rég véletlenül napvilágra került egy dokumentum, amelyben az amerikai titkosszolgálat, a CIA bizonyítékai szerepelnek azzal kapcsolatban, hogy 198-ban izraeli ügynökök Haifába té­rítettek egy hajót, 209 tonnás urá­niumrakományával együtt. Az egyik amerikai kormányhi­vatal korábban titkos, de a na­pokban nyilvánosságra hozott ak­tái közé tévedésből bekerült egy lap, amelyen a CIA tudományos és technikai részlegének vezetője, Carl Duckett feljegyzése szerepel. Eszerint a titkosszolgálat bizonyí­tékokhoz jutott, amelyek szerint 1968-ban a Mosszad, az izraeli tit­kosszolgálat ügynökei Izraelbe irányították a Scheersburg A ne­vű hajót, fedélzetén 200 tonna urániummal. Ennyi urániumból 15—20 nukleáris bombát lehet elő­állítani. A CIA ebből az ügyből is le­szűrt értékelése szerint Izraelnek nukleáris bombái vannak. Ezt az is alátámasztja, hogy az amerikai titkosszolgálat Izraelben működő ügynökei olyan gyakorlatokat fi­gyeltek meg a Tel-Aviv-i légierő­nél, amelyeket csak atombombá­zásnál hajtanak végre a repülő­gépek. Annak idején az amerikai tit­kosszolgálat továbbította értesü­léseit Johnson elnökinek. Az elnök személyesen utasította a CIA ve­zetőjét, hogy szigorúan tartsa ti­tokban az izraeli részvételt az urániumlopásban, még az akkori had-, illetve külügyminisztert se avassa be az ügybe. A The Observer újságírója szemé­lyes nyomozást folytatott, és az általa kiderítettek alátámasztják az urániumlopásról szóló CIA- információkat 1973-ban Norvé­giában elítélték az izraeli titkos­­szolgálat egyik likvidáló egységét, amely tévedésből egy ártatlan arabot gyilkolt meg az egyik nor­vég városban. A csoportban mű­ködő egyik ügynök vallomást tett, miszerint 1968-ban tagja volt a Scheersburg A hajót eltérítő kü­lönítménynek. Ennek a vallomás­nak a tényét a norvég főügyész is megerősítette. A szóban forgó izraeli ügynök, Dán Aerbel azért ismertette 1968-as működését a norvég hatóságokkal, hogy ily módon is bizonyítsa a Mosszad­­hoz való tartozását. Dán Aerbel — mint a norvég kihallgató tisz­tek elmondták — úgy vélte: ha felfedi, hogy izraeli ügynök, ezzel automatikusan biztosítja magá­nak a büntetlenséget és szabad­ságot. Az izraeli ügynök vallomá­sából az is kiderült, hogy a CIA valószínűleg tudott a hajóeltérí­­tési akcióról, és jóvá is hagyta azt. Mint emlékezetes, 1968-ban a Scheersburg , Genova és Ant­werpen között tűnt el, és csak jó­val később bukkant fel, uránium­rakománya és korábbi legénysége nélkül. Az ügyben akkor az Eur­atom vizsgálatot kezdett, amely három év múlva eredménytelenül lezárult. Mindenekelőtt azért, mert az ügyben érdekelt nyugat­német és olasz titkosszolgálatok megtagadtak mindenféle együtt­működést. Ugyanígy a CIA sem támogatta az Euratom vizsgála­tát — írja befejezésül a The Ob­server.

Next