Népszabadság, 1978. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

4 A szállítás problémái Vietnamban­ ­ hanoi TUDÓSÍTÓNKTÓl.­­ Vietnam gazdasági sajtója mind nagyobb figyelmet szentel a szál­lítási kérdéseknek. A trópusi vi­szonyok amúgy is jó néhány sajá­tos problémát vetnek fel az áruk szállításával, védelmével kapcso­latban. Vietnamban például min­dig magas a relatív páratartalom, s ez az ország nagy részében állan­dó, erős napsugárzással párosul. Ezek a klimatikus jellemzők mind a fogyasztási cikkekre, mind a nyersanyagokra és gépekre foko­zottan veszélyesek. A szakemberek, hogy az árukat megóvják a természeti környezet káros hatásaitól, mindenekelőtt a nagyon gondos csomagolásra és az áruk kíméletes szállítására hívnak fel. A szállítás anyagi eszközeinek modernizálása a nemzetközi for­galomba kerülő áruknál már meg is kezdődött. Külön intézményt alakítottak például a konténerek használatának szélesítésére. Az új intézmény ügynökségeket hozott létre a legfontosabb kikötőkben (Haiphong, Qui Nhon, Nha Trang, Can Tho stb.) Felkutatják a már használt konténereket, felújítják és ismét forgalomba álltják őket. A Vietnamba érkező áruk több­sége vízi úton jut az országba. A nemzetközi kikötők — köztük el­sősorban Haiphong — a szállítási rendszer fő ütőerei. A tengeri szállítási szolgálat adatai szerint a haiphongi kikötő napi kirakodá­si csúcsteljesítménye 1400—1500 tonna. Ahhoz, hogy a haiphongi és a többi kikötő eleget tudjon tenni a sokszorosukra növekedett igé­nyeknek, dinamikusan fejleszteni kell a kikötők műszaki berende­zéseit és tárolóraktár-kapacitását. A gyorsabb, szervezettebb kirako­dás a kikötőkben a szállítók és az importőr közös érdeke — figyel­meztetett a Giao Thong Van Tai című lap. Csak így csökkenthető a kereskedelmi hajók jelenlegi hosz­­szú várakozási ideje a kikötőkben. A szállítás rendszere, technikai feltételei rövid távon adottaknak tekinthetők. Nem így az olyan na­gyon is emberi gyengék, mint a gondatlanság, vagy helyenként és időnként a szocialista tulajdon nem kellő tisztelete. A Nhan Dán nemrég hírt adott arról, hogy Ha­noiban, Haiphongban, Ha San Binhben, Vinh Phuban határo­zott intézkedéseket hoztak az áruk útját veszélyeztető törvénytelen akciók megakadályozására. A haiphongi városi pártbizottság tö­megmozgalmat indított a szocia­lista tulajdon védelmére. A népi rendőrség, a hadsereg egységeivel összefog — írta a lap — fokozza az ellenőrzést, hogy időben lelep­lezzél­ a törvényt semmibe vevő személyeket. Ahhoz, hogy az északi és a déli országrész szállítási rendszere egyetlen szerves egésszé váljon. Délen végre kell hajtani a magán­tőkés közúti és tengeri szállítási vállalatok fokozatos átszervezését. A múlt év végén átfogó tanácsko­záson vitatták meg ezt a kérdést Ho Si Minh-városban. Vezető funkcionáriusok hangsúlyozták a szállítási rendszer fontosságát. Az átszervezést — állapították meg — megfelelő módon, gyorsan és ha­tározottan kell végrehajtani, hogy Dél és az egész ország gazdasági, mindenekelőtt mezőgazdasági fej­lődését szolgálják. Győri Sándor Bébiemelet a lipcsei diákotthonban |­8ERM­I TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A négyhetes Silke Reifenberg szülei a lipcsei Marx Károly egyetem közgazdászhallgatói. Sil­­ke születése után megkapták a beutalót az úgynevezett lessingi diákotthonok 5. számú épületének első emeletére, ahol már három másik pólyásgyereket nevelnek diákszülők. Az egyetem diákjóléti osztályán azt mondják, hogy ez kísérleti megoldás. Azért van erre szük­ség, mert abban a külön diákház­ban ahol egyszobás, összkomfor­tos lakásokban helyezték el a gyermekes diákházaspárokat, már minden hely megtelt. Az egyete­misták újszülöttjeinek száma azonban tovább növekedik. A gondolkodást — amely sze­rint az újszülött csak zavar a ta­nulásban, és különben is csak ak­kor szülessen gyermek, ha a szülei a saját munkájukból el tudják tartani — lassan felváltja egy másik. Az új érv így hang­zik: ha az állam támogatja az anyákat, a kisgyermekes családo­kat, szociálpolitikai intézkedése­ket hozott a népszaporulat érde­kében, miért éppen a fiatal diák­anyákat zárják ki belőlük, csupán azért, mert a társadalmilag fon­tos tevékenységek közül egyelőre tanulnak, és csak később kezdhe­tik el a munkát? Az orvosok sze­rint körülbelül abban az életkor­ban a legjobb megszülni az első gyermeket, amikor az értelmiség leendő tagjai még az egyetemi pa­dokat koptatják. S az sem prob­lémamentes, ha mindjárt az egye­tem befejezése után következik a gyermekáldás, hiszen az sem könnyű időszak a fiatal diplomá­sok életében. És ha még tovább várnak? De meddig? Addig, amíg már késő lesz? Így hozták azokat az állami ren­delkezéseket, amelyek nyomán a diákszülők, diákanyák is megkap­ják mindazt a ■juttatást, ami a dol­gozó anyáknak, szülőknek jár az újszülöttek világrajötte után. Az egyetemeket, karokat, tanszékeket pedig kötelezték: segítsék megfe­lelően, hogy a diákanyák ne ve­szítsenek félévet vagy évet, ren­des időben meg tudják szerezni diplomájukat, bár a szülési sza­badság — magától értetődően — számukra éppúgy jár, mint a dol­gozó anyáknak. A tanszékek úgy­nevezett támogatási szerződést kötnek az­­érintettekkel. Ennek van pénzügyi, anyagi része is, de nem ez a legfontosabb, hanem a külön tanulási terv, a segítség a mulasztottak pótlásához, az egyé­ni vizsgaidőpontok megállapítása. Általában­ kiderült, hogy a „bé­biemelet” még jobb megoldás, mint ha egy külön épületben csu­pa kisgyermekes házaspár lakna, mert így meglazul a kapcsolat az évfolyamtársak és a gyermekesek között. Így viszont egy házban laknak, és a gyermek ellátásával megterhelt diákházaspár számít­hat segítségre, a tanulásban és a gyermek gondozásában is. Pintér István Magyar és német nemzetiségi dolgozók tanácskozásai Bukarestben Kedden Bukarestben befejező­dött a Romániában élő magyar és német nyelvű nemzetiségi dolgo­zók kétnapos országos tanácskozá­sa. Hétfőn a küldöttek külön-kü­­lön ü­lésen értékelték a nemzetisé­gi tanácsok munkáját és határoz­ták meg feladataikat, kedden pe­dig együttes ülést tartottak. Ez utóbbin részt vett és felszólalt Ni­­colae Ceausescu, az RKP főtitká­ra, a köztársaság elnöke. A magyar nemzetiségi küldöttek tanácskozásán Péterfi István, a Románia Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának elnöke tar­tott beszámolót. Ezt követően szá­mos felszólalás hangzott el, majd a tanács jóváhagyta idei munka­­tervét. A plenáris ülésen megválasztot­ták a nemzetiségi tanács vezetősé­gét, amelynek elnöke ismét Pé­terfi István, az RKP KB tagja, az államtanács alelnöke, akadémikus lett. (MTI) 1978. március 15., szerda NÉPSZABADSÁG Babrai munkára nincs vállalkozó Gondok a kavicstermelésben Bármily furcsa is, az időjárás szeszélyei nemcsak a mezőgazda­­sági termést, hanem a kavicster­mést is befolyásolják. Szokolai Sándor, a Kavicsbánya Vállalat igazgatója beszélgetésünk alkal­mával megmagyarázta: a kavics­­termelés sok tekintetben attól függ, hogy mikor kezdődnek a té­li fagyok, illetve­­ milyen korán érkezik a tavasz. A kavicsbányá­­szok ugyanis a folyókból, bánya­tavakból emelik ki a beton érté­kes adalékanyagát, s vízzel tisz­títják, illetve osztályozzák a kavi­csot Fagypont alatt a vizek be­fagynak, a gépek leállnak. A tál váratlanul korai beköszönte tehát kavicshiányt okoz. Ez történt ta­valy: a novemberben beálló fagy csaknem egyhavi termeléskiesést okozott a kavicsbányászatban, ezért sok helyütt kavicshiány tá­madt. Osztályozók kellenek Márpedig manapság építés alig­ha képzelhető el beton nélkül, s a mind nagyobb mennyiségben használt betonhoz viszont kavics, méghozzá — ha lehet — mosott és osztályozott kavics kell. Tavaly összesen 21 millió köbméter kavi­csot használta­k fel az építők, az idén már egymillió köbméterrel többre lesz szükség. A kavicsbá­nyászok — legalábbis a Kavics­bánya Vállalatnál — három mű­szakban dolgoznak, amíg az idő­járás engedi, de ez — miként ta­valy is — olykor nem elég az igé­nyek kielégítéséhez. Pedig kavics van elég. A Duna medrének kavicskincse, a hevesi, borsodi, észak-dunántúli és Drá­va menti kavicsbányák hosszú ideig képesek kielégíteni a nö­vekvő igényeket. A kavicsot „csak” ki kell termelni, s ha lehet, mos­va, osztályozva a vevőkhöz szál­lítani. S persze ezzel vannak gon­dok. Ez idő szerint a Kavicsbánya Vállalaton kívül a Folyamszabá­lyozó és Kavicskotró Vállalat és termelőszövetkezetek mellék­üzemei foglalkoznak kavicsbá­nyászattal. A Kavicsbánya Válla­lat nyolc-, a FOKA ötmillió köb­méter kavicsot termelt tavaly, a többi nyolcmillió köbméter tea­­bányákból származik. Tisztító- és osztályozóberendezések azonban inkább csal­ az állami vállalatok­nál dolgoznak. Az összesen 7 mil­lió köbméternyi feldolgozott ka­vics elsősorban az állami építő­ipari vállalatoknak jut. Ennél jó­val több kellene, hiszen a fel­dolgozatlan kavicshoz köbméte­renként mintegy 30 kilóval több cement kell ugyanolyan szilárd­ságú szerkezet megépítéséhez. •Ha tekintetbe vesszük, hogy­­az első feldolgozóüzem 1961-ben épült meg a Kavicsbánya Vállalatnál, s ma már a termelt kavics hatvan százalékát osztályozzák, a fejlő­déssel elégedettek lehetünk. A tervek szerint 1980-ban a vállalat termelésének 70 százalékát osztá­lyozzák, ez az arány később tovább nő majd. De ehhez új üzemek kellenek, s egy osztályozó beleke­rül 300 millió forintba. A válla­latnak hitelből, állami támogatás­ból van erre pénze, de immáron másfél éve nem talál kivitelezőt a beruházásra. A kavicsfeldolgozó nem jár ugyan különösebben szá­mottevő építéssel, de amit el kell végezni, az afféle babramunka, sokféle részműveletből áll, s a ki­vitelezők ilyesmire nem szívesen vállalkoznak. S ha végül akad majd kivitele­ző, újabb feldolgozóüzemekre lesz szükség, amelyek építéséhez ugyancsak nehéz lesz vállalkozót találni. De ez csak a dolog egyik része. A kavicsellátásban hason­lóan nagy gondokat okoz a szállí­tás. A rossz időjárás zavart okoz A bányák nagy többsége az északi megyékre koncentrálódik, a fővárosban és a dél-alföldi, kö­zép-dunántúli területekre a ka­vicsot szállítani kell. Normális, átlagos időjárás esetén a bányák december közepéig dolgozhatnak, s a kitermelt kavicsot tárolják. Ehhez szerencsére nem kell rak­tár. Az építkezések lendülete szeptember vége, október eleje táján jócskán alábbhagy, csökken tehát a kavics iránti igény. A bá­nyák mindaddig növelik a készle­teket, amíg a fagy beáll. A tárolt mennyiség rendszerint elegendő a következő építési idény nyitánya utáni időkig, hiszen a bányák és a feldolgozóüzemek február vé­gén, március elején már újra dol­goznak. Ám ha a készletek elfogynak, s megkezdődik a nyári—őszi szál­lítási csúcsidőszak, a déli megyék­ben óhatatlanul hiány támad, mert a szállítást sem a vasút, sem a közút nem bírja erővel. Kavics tehát lenne, csak éppen nem ott, ahol szükség van rá. A megoldás nyilván az, hogy a téli időszak­ban a felhasználók is vállalkozza­nak a kavics tárolására. A vasút és a közúti fuvarozók télen köny­­nyen elláthatják a bánya nélküli területeket. S ez általában így is van, előszállításokkal sok helyütt sikeresen enyhítenek a nyári szál­lítási gondokon. Mindez akadá­lyokba ütközik viszont, ha a bá­nyáknak a tervezettnél korábban kell leállniuk a fagy miatt. Ta­valy már novemberben leálltak a gépek, s az idén késleltette a mun­ka kezdését a február végi erős hideg. Váratlan, szokatlan időjá­rás esetén tehát fölöttébb nehéz megteremteni időben és terüle­tenként az egyensúlyt a kereslet és a kínálat között. Bűvös kör Szokolai Sándor szerint a tel­je­sítmény fokozásával, újabb gépe­sítéssel még kedvezőtlen időszak­ban is elkerülhetők a hiányok, hi­szen a bányák képesek a tárolt mennyiség növelésére. De ehhez ismét újabb beruházásokra van szükség, valamiféle tartalékra, rossz időjárás esetére. A vállalat­nak kidolgozott tervei vannak a feladatok megoldására, s ehhez megkapják a kellő segítséget a minisztériumtól és a bankoktól. De — mint láttuk a tervezett új feldolgozóüzem esetében — a „ka­vicstermést”, a tervek megvalósí­tását az időjáráson túl érzékenyen befolyásolja a kivitelezői kapaci­táshiány is. A bűvös körből per­sze ki kell törni már csak azért is, mert a kavicsosztályozók építése lényegesen olcsóbb, mint a ce­menttermelés bővítése. Aligha képzelhető el, hogy az ágazat ne találna megoldást a gondokra. L. P. Megkezdik a panelszerelést az ungvári szállodaépítkezésen (Tudósítónktól.) Elemszállító trailerek zaja veri fel nap mint nap a Debreceni Házgyár környékének csendjét. Ez ugyan nem ritka jelenség erre­felé, de most a megszokottnál ki­csit távolabbra, a Szovjetunió Kárpátontúló területének székhe­lyére, Ungvárra indulnak a szál­lítmányok. A Szabolcs-Szatmár megyei Állami Építőipari Válla­lat munkásai — a Debreceni Ház­gyár új, színezett elemcsaládjá­nak darabjaiból — a hét elején megkezdték a 600 személyes Ho­tel Zakarpatija 10 lakószintjének összeszerelését. Ez a munka leg­látványosabb szakasza, hiszen az épület szemlátomást is gyorsan terebélyesedik, magasodik majd. Az Émexport fővállalkozói szer­vezésében felépülő létesítmény ki­vitelezői tavaly májusban vonul­tak fel a munkaterületen. Az alapkövet augusztus 4-én tették le, s az idén erre a dátumra sze­retnék az utolsó elemet is a he­lyére illeszteni. Ez mintegy elő­feltétele a létesítmény jövő évi, ugyancsak augusztus 4-re terve­zett átadásának. Műszaki napok Csepelen Műszaki napokat rendez a Szov­jet Kultúra és Tudomány Háza a Csepel Művekkel kötött szocialista együttműködési szerződés alapján keddtől egy héten át a Csepel Mű­vek műszaki klubjában. A rendez­vénysorozat keretében több neves szovjet és magyar szakember tart előadást időszerű műszaki kérdé­sekről Megbeszélés a főváros közbiztonságáról A budapesti pártbizottságon kedden megbeszélést folytatott Katona Imre, a pártbizottság első titkára, Benkei András belügy­miniszter és Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke. A tárgya­láson — amelyen részt vettek a Belügyminisztérium, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács és a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság vezető munkatársai is­­ érté­kelték a főváros közrendjének és közbiztonságának helyzetét, s­ megállapodtak a közös tenniva­lókban. Munkavédelmi tanácskozás a KPM-ben A közlekedés és hírközlés terü­letén 1977-ben az üzemi balesetek száma 2,5 százalékkal, a halálos baleseteké 27,7 százalékkal növe­kedett, s az idén is már több ha­lálos üzemi baleset történt. A bal­eseti helyzet romlása miatt a Köz­lekedés- és Postaügyi Miniszté­riumban kedden munkavédelmi értekezletet tartottak az ágazat­hoz tartozó vezérigazgatóságok, trösztök, vállalatok munkavédel­mi tevékenységéért felelős vezetői és munkatársai. A minisztérium rendelkezésére két héten belül az ágazat vala­mennyi intézményénél hasonló munkavédelmi értekezleteket kell tartani, s a helyi követelmények figyelembevételével meg kell ha­tározni azokat a baleset-megelő­zési módszereket és intézkedése­ket, amelyekkel gyökeresen meg­változtatható a jelenlegi kedve­zőtlen üzemi baleseti helyzet. A minisztérium a következő hóna­pokban szigorúan ellenőrzi a munkavédelmi hiányosságok meg­szüntetését szolgáló intézkedések végrehajtását. (MTI) Acélcsőgyártó üzem épül Kisterenyén (Tudósítónktól.) A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, amely az idén már 110 éves, új gyáregységgel gyarapodik, Kis­­terenye térségében, a 21-es szá­mú út mentén, 243 millió forintos költséggel acélcsőgyártó üzemet épít, évi 10 ezer tonna kapacitás­sal. Saját terméket dolgoznak majd itt fel: a hidegen hengerelt szalagból kis átmérőjű, vékony falú, hosszvarratú csöveket készí­tenek. Az éves termelés fele — 5 ezer tonna — horganyzott cső lesz, s ebből­ készítik majd a ha­zai kempingbútor gyártásához szükséges csővázat. Az építkezés érdekessége, hogy az 5 ezer négyzetméter alapterü­letű munkacsarnokot négy hónap alatt állítják fel könnyűszerkeze­tes elemekből. Az ÉVM az Ipar­­terv részére vásárolt meg egy kor­szerű külföldi könnyűszerkezetes technológiát, ennek alapján a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat tápió­­szelei gyárában készülnek a szer­kezetek, építője a 31. számú Ál­lami Építőipari Vállalat. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek új be­ruházása ez év végére készül el, és 1979 elején megkezdi az üzem­szerű termelést.

Next