Népszabadság, 1978. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-14 / 112. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /) •* 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 EJ 1978. május 14., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVI. évfolyam 112. szám Tovább a neutronfegyver ellen Ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy a Pentagon és a katonai­ipari komplexum tervezte, akkor­­ már eldöntötték volna a sugarak­kal gyilkoló neutronbomba tö­meggyártását és nyugat-európai elhelyezését is. A szuperbom­bák hívei igazán nem sajnál­ták sem a pénzt, sem az erőfeszí­téseket. Olyan gondosan kidolgo­zott módszereket alkalmaztak a neutronbomba „eladására”, ame­lyekkel a New York-i Madison Avenue reklámcégei autót, kon­­zervet, fogpasztát tukmálnak a vevőre. Haig tábornok és Luns NATO-főtitkár minden héten több előadást tartott és interjút adott, amelyben elmondták, hogy ez a leghatékonyabb fegyver, s azt is, hogy ez a legártalmatlanabb. Né­melyek göbbelsi ihletésű provoka­tív „forgatókönyveket” publikál­tak, s bennük arról vitatkoztak, hogy a szovjet tankok öt, avagy pedig hét nap alatt rohanják-e le Nyugat-Európát. Közíró szerepben tetszelgő generálisok és katonai szakkifejezésekkel zsonglőrködő publicisták kórusa bizonygatta, hogy a neutronbomba az univer­zális gyógyír a Nyugat katonai gyengeségére. Abban, hogy ez a nehéztüzérsé­gi előkészítés ezúttal nem érte el célját — az amerikai elnök halasz­tó döntést hozott —, a legnagyobb szerepe a nemzetközi közvéle­mény nagy erejű tiltakozásának volt. Az első stockholmi békefel­hívás óta nem bontakozott ki eh­hez hasonlítható tömegmegmoz­­­­dulás egy fegyverfajta ellen, mint most. Hallatták szavukat tudó­sok és lelkészek, szakszervezeti vezetők és művészek; tömegek vo­nultak fáklyás tüntetéseken Genf, Koppenhága és más nyugat-euró­pai városok utcáin, tízezrek írtak leveleket a nyugati parlamentek tagjainak és politikusoknak. Az áthúzott N betű annak szimbólu­ma lett, amit Európa-szerte any­­agi nyelven — magyarul is — hirdettek a plakátok: nemet a neutronbombá­nak. A kampány, amelyben ott volt minden felelősségteljes politikai erő, újra bebizonyította, kik azok, akik legelőször felemelik szavu­kat az egész emberiség érdeké­ben. A Hirosima elleni atomtá­madás évfordulóján, 1977-ben, 28 európai kommunista és munkás­párt hívott fel a neutronbomba elleni harcra. És szocialista orszá­gaink nyilatkozatai kezdettől egy­becsendültek a közvélemény erő­södő tiltakozásával. Pártunk Köz­ponti Bizottsága legutóbb április 19—20-i központi bizottsági ülésén foglalt állást a neutronbomba gyártása és nyugat-európai elhe­lyezése ellen. Egy olyan kampány idején, amely farizeus módon ope­rált az emberi jogok jelszavával, ezek az állásfoglalások nagy sza­vak nélkül adtak messzehangzó választ a kérdések kérdésére: kik azok, akik a legalapvetőbbért, az ember élethez való jogáért szól­nak és tesznek. Azok a körök, amelyek az első menetben nem érték el céljukat, szemmel láthatóan nem adták fel játszmájukat, sarkallják őket ka­landor jellegű katonapolitikai koncepcióik és nem utolsósor­ban a profitvágy is. Hiszen a neutronbomba annak a három amerikai társaságnak, amely gyártására az előkészületeket megtette, tízmilliárd dollár hasz­not ígér! Az amerikai kormány­zatra való nyomásukat hiba vol­na lebecsülni. Tükröződik ez ab­ban is, hogy a Fehér Ház sajtó­titkára a minap kijelentette, nincs szó a neutronfegyverről való vég­leges lemondásról, sőt lépések történtek arra, hogy szükség ese­tén a sorozatgyártást is meg le­hessen kezdeni. Ilyen körülmények között nem enyhülhet a küzdelem a neutron­­fegyver ellen. Azt ma már min­denki érti, hogy a neutronbomba visszataszítóan barbár, emberel­lenes fegyver, amely annyi gyil­kos sugárzást bocsát ki, mint tíz­szer annyi azonos erejű atom­bomba! A neutronbomba teljes képéhez hozzátartozik politikai veszélyessége, amely semmivel sem kisebb, mint a fizikai. A neutronbomba nem a védelem fegyvere, mint ezt pártfogói ál­lítják, hanem támadófegyver, amely lehetővé tenné az agresz­­szornak, hogy épségben foglaljon el városokat és falvakat, ame­lyeknek lakosait kiirtották. Köny­­nyen lehet az is, hogy a nyugati stratégák először a harmadik vi­lágban vetnék be, ott, ahol nem kell visszacsapástól tartaniuk, pél­dául olajlelőhelyek körzetében ... Mivel a neutronfegyvert olyan elképzelés jegyében kívánják rend­szeresíteni, amely azt valamiféle „átmeneti” fegyverfajtának tünte­ti fel a hagyományos és nukleáris fegyver között, nyilvánvaló, hogy megjelenése az arzenálokban lej­jebb szállítaná a „nukleáris kü­szöböt’’. Vagyis: a fegyver beve­téséről már nem a jelenlegi szin­ten döntenének (ma az amerikai atomfegyverekkel az elnök ren­delkezik), hanem a katonai pa­rancsnokok — s nem is feltétle­nül az amerikai parancsnokok — szintjén. Mindenféleképp köny­­nyebben­­kerülne sor európai al­kalmazására, mint más atomfegy­verekére, s ez az alkalmazás ma­ga után vonná az atomfegyverek egész arzenáljának bevetését, a hadászati fegyverekét is. És az is teljesen bizonyos, hogy más államok fegyvertárában is megjelenne a neutronbomba. Nyu­gati tudósok is rámutatnak, hogy különös veszélyt rejt magában re­latíve alacsony költsége, miniatü­­rizáltsága s a gyártás viszonyla­gos egyszerűsége, ami mind meg­könnyítené elterjedését. Mind­ezekből az is következik, hogy a neutronbomba meghonosításával a háborús veszély — amelyet egyezmények és megállapodások sorával, évtizedek fáradságos és nehéz diplomáciai küzdelmének eredményeképpen sikerült foko­zatosan csökkenteni — ismét nö­vekedne, s megindulna a fegyver­kezési verseny új szakasza. A neutronbomba elleni küzde­lem az érvek, a gondolatok ere­jével hozzájárul ahhoz, hogy Nyugaton elszigetelődjenek azok az imperialista körök, amelyek a történelemből semmit sem tanul­tak, s azt hiszik, hogy a minősé­gileg új fegyverfajtákkal való fenyegetőzés kifizetődő lehet a szocialista országokkal szemben. Hiszen azok, akik a neutronbom­bával házalnak, egyidejűleg más „ajándékokat” is tartogatnak az emberiség számára: különösen nagy romboló hatású atomfegy­vert és olyan hagyományos bom­bát, amelynek romboló hatása megközelíti az atombombáét. Rajtunk, szavunk hitelén, ér­­veink erején múlik, hogy mind­ezeket a terveket keresztülhúzzuk, hogy megállapodás szülessen — mint a Szovjetunió javasolja — a neutronbomba gyártásáról való kölcsönös lemondásról. A szocia­lista országok mindent megtesz­nek ezért az ENSZ közeljövőben kezdődő , rendkívüli leszerelési ülésszakán is. Ha az első menet után az emberiség végleges győ­zelmet arat e bomba ellen, akkor ez lesz a leszerelésért vívott, idén harmincesztendős szervezett küz­delem legnagyobb sikere, amely új erőt ad a pusztítás, a rombo­lás, a sötétség és a butítás elleni küzdelemhez. Vajda Péter Az európai biztonsági és együttműködési bizottság felhívása az ENSZ-tagállamokhoz Hathatós leszerelési intézkedéseket! Húsz ország és tizennégy nemzetközi szervezet képviselői Brüsszelben Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzet­közi bizottság brüsszeli ülésszaka felhívást fogadott el, amelyet az ENSZ-közgyűlés rendkívüli lesze­relési ülésszaka­ elé terjeszt. A fel­hívás megállapítja: valamennyi állam legfontosabb feladata a fegyverkezési hajsza megfékezé­sének elősegítése, olyan, akár részleges intézkedések kidolgozá­sa, amelyek elvezethetnek az ál­talános és teljes leszereléshez. A nemzetközi bizottság tagjai, húsz európai ország és tizennégy nemzetközi szervezet képviselői rámutatnak, hogy egész Európa szempontjából felbecsülhetetlen jelentősége lenne annak, ha sike­rülne megállapodásra jutni a kö­zép-európai haderők és fegyverze­tek csökkentéséről A bizottság felhívásában előrehaladást sürget a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokon, síkraszáll az atom­fegyver-kísérletek általános és teljes megtiltásáért, javasolja a külföldön állomásoztatott csapa­tok létszámának csökkentését ab­ban a reményben, hogy az utóbbi intézkedés végül elvezethet a kül­földi támaszpontok felszámolásá­hoz. A béke, az enyhülés megszilár­dításához nagymértékben járulna hozzá, ha minden állam lemonda­na az atomfegyver alkalmazásá­ról, megszüntetné mindenfajta nukleáris fegyver gyártását és ki­­fejlesztését, megsemmisítené meg­levő készleteit, és megtiltaná bár­mely új típusú tömegpusztító fegyver kidolgozását és gyártását. Az ENSZ tagállamainak megál­lapodásra kell jutniuk a vegyi fegyverek megtiltásáról, a katonai költségvetések csökkentéséről. El kell érniük, hogy Európában a fennálló katonai tömbök ne bő­vüljenek tovább, hanem kezdőd­jék meg kölcsönös, egyidejű fel­oszlatásuk, s ugyanakkor a konti­nensen atomfegyvermentes béke­övezetek jöjjenek létre — szögezi le a nemzetközi bizottság felhívá­sa. (TASZSZ) Amerikai vélemény a SALT I II. egyezmény megkötésének esélyeiről Az amerikai SALT-küldöttség vezetője szerint lehetséges, hogy már a közeli jövőben megköthe­tik a megállapodást Paul Warn­­ke, a kormány leszerelési és fegy­verzetellenőrzési hivatalának ve­zetője pénteken Washingtonban adott nyilatkozatában ugyan hoz­záfűzte, hogy csak „eshetőségről’’ van szó, mert változatlanul fon­tos kérdések várnak megoldásra, de — az amerikai álláspont sze­rint — a hadászati fegyverkorlá­tozási egyezmény pontjainak nagy többségében már megegyeztek a Szovjetunióval, mintegy ötven ol­dalas szöveg van készen. A két nagyhatalom már megegyezett ab­ban is, milyen felső határt szab­nak a hadászati fegyverrendsze­reknek. Erről az amerikai sajtó — kormányforrásokból — koráb­ban azt közölte: a két ország 2250 —2250 fegyverhordozóval rendel­kezhetne. Az amerikai leszerelési szakér­tő szerint megoldásra vár még az új típusú hadászati rakéták kér­dése (az Egyesült Államok itt en­gedményeket szeretne a Szovjet­uniótól), valamint a Backfire néven emlegetett szovjet harcá­szati bombázó ügye. Warnke az amerikai engedményekről nem beszélt — bár ezekre nyilvánva­lóan sor került vagy kerül, ha valóban tovább közeledtek az ál­láspontok. Az amerikai sajtó­­források szerint Washington — a többi között — a szárnyas raké­ták hatótávolságát hajlandó kor­látozni, egyúttal megkötöttségeket vállal arra, hogy milyen új ha­dászati fegyvereit adja át nyu­gat-európai szövetségeseinek. Mint az MTI washingtoni tudó­sítója jelenti, mértékadó forrás­ból származó értesülés szerint az amerikai kormány nagy várako­zásokat fűz Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter washingtoni tárgyalásaihoz. A genfi szovjet— amerikai SALT-tárgyalásokon a legutóbbi hetekben rutinjellegű munka folyt, az érdemi döntése­ket azok a találkozók szolgálják, amelyek rövidesen ismét sorra kerülnek az amerikai vezetés és a szovjet külügyminiszter között. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy Andrej Gromiko­­New York­ba érkezik az ENSZ leszerelési ülésszakára, és május utolsó har­madában több napig Washington­ban időzik majd, ahol kollégáján, Cyrus Vance-en kívül valószínű­leg tárgyal majd Carter elnök­kel is. Washingtoni kormánykörökben azonban rámutatnak arra is: a jövendő SALT-megállapodást, ha a következő hónapokban sikerül is aláírni, Carter elnök — tekin­tettel a belpolitikai hangulatokra, a törvényhozás fenntartásaira — csak a novemberi időközi válasz­tások után, 1979-ben terjesztené a kongresszus elé. (MTI) Hazánkba érkezik a lengyel külügyminiszter Pója Frigyes külügyminiszter meghívására május 16-án hivata­los, baráti látogatásra hazánkba érkezik Emil Wojtaszek, a Len­gyel Népköztársaság külügymi­nisztere. Inuáább enyhül na ifin Levonult az árhullám a Tárnán Az enyhe, nedves levegő hatá­sára Nyugat- és Közép-Európá­­ban sokfelé esik az eső, a hideg végre mérséklődött. Hazánkban tegnap felhőátvo­nulások voltak, de csak néhány helyről jelentettek futó záport, jégesőzáport, a magasabban fek­vő helyekről hózáport, a lehullott csapadék mennyisége a 2 milli­métert sehol sem haladta meg. Szombaton hajnalra a Dunántú­lon már csak egy-két helyen volt gyenge fagy, kora reggel 0, plusz 6 fokig csökkent a hőmérséklet. A Meteorológiai Intézet vasár­napra már enyhébb időt ígér. Az előrejelzések szerint változóan felhős, az ország déli részén időn­ként borult égre, délen és nyuga­ton több helyen esőre lehet szá­mítani. A Dunántúlon időnként megerősödik az északnyugati szél Tegnap levonult az áradás a Tárnán, és már csak figyelőszol­gálatot tartanak a folyó gátjain. A legutóbbi napokban a vízgyűjtő terület patakjainak a szintje is csökkent. Mérsékelték a figyelő­­szolgálatot a Sajón is; az ország­határ és Dubicsány között a folyó szintje a legutóbbi 24 órában 30 centiméterrel csökkent, amihez az is hozzájárult, hogy a Bódva szintje egy nap alatt 80 centivel apadt. Újra megnyitották a raka­­cai mesterséges tó zsilipjeit, és megkezdték a felfogott víz mérsé­kelt leeresztését. Az Országos Vízügyi Hivatal szombati tájékoztatása szerint a folyók felső szakaszán általában mindenütt megkezdődött az apa­dás. A lehulló csapadék ugyan né­mi utánpótlást adott a levonuló­ban levő tiszai árhullámnak, de csak néhány centiméteres a víz­szint emelkedése. Viszont lassú áradás alakult ki a Bodrogon és a Tiszán. Ezért a Bodrogon az országhatár és Sá­rospatak, a Tiszán pedig a lenin­­városi térség után Tiszabábolna és Újlőrincfalva között is figyelő­­szolgálatot rendeltek el szombat­tól. A belvíz elhárítására továbbra is munkában van mind a 16 szi­vattyútelep. A Tisza mentén, va­lamint a Bodrogközben a folyó­medrekbe visszaszivattyúzott víz mennyisége napról napra emel­kedik, a legutóbbi 24 órában meg­közelítette az 1 300 000 köbmétert MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL PUBLICISZTIKAI Helyes célokért igényesebben Utóítélet az előítéletről INTERJOa Mi kell a szocialista vállalkozáshoz? HELYSZÍNI JELENTÉS: A Moro-drámáról OLDAL JULTOHAI ■ " OLDAL Az igazi egyértelműségért 11 ISMERETTERJESZTÉS! A klasszicizmus 14 Újságkészítés számítógéppel 15 VASÁRNAPI ROVATOK! Fiatalok — Otthon, szabadidő Gyermekeknek — Rejtvény 3 7 9 9

Next