Népszabadság, 1978. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
14 A KÖLTŐI MŰVÉSZET HEGEDŰS GÉZA CIKKSOROZATA 3. A költészet tárgya Legegyszerűbb és felületesen igaznak is tetsző meghatározás volna, ha azt mondanék, hogy a költészet tárgya: minden, ami van, minden, ami nincs, ami lehetséges és ami lehetetlen. Hiszen költői módon le lehet írni akár egy szoba berendezését apró részleteivel együtt, költőien lehet ábrázolni beszélő és emberi tulajdonságokat viselő állatokat, de akár azt is, hogy a sohase létezett túlvilági lény, a sohase létezett griffmadár hátán hogyan győzi le a sohase létezett hétfejű sárkányt. Tehát minden, ami van vagy elképzelhető, az tárgya lehet a költészetnek. Holott ez a meghatározás valójában nem igaz. Mert egy áruház leltára és árjegyzéke, még ha fülbecsengő rímekben írják, akkor se költészet, jóllehet nagyon is valóság. Ha versbe szedek egy matematikai képletet, vagy egy ebéd étlapját jól ritmizálható sorokba fogalmazom — ez mind beletartozik a mindenbe, de mégse költészet Ámde ha a költő azt írja meg, hogy az árjegyzék vagy az étlap olvasása őbenne milyen érzéseket vagy gondolatokat keltett — ez már lehet költészet Az ókori fegyverek egyszerű felsorolása tárgya lehet egy régészeti tudományos vagy ismeretterjesztő műnek, de csak akkor válik költeménnyé, ha az olvasó látja azt az ókori hőst, aki felölti őket és vntézkedik velük, vagy ha a költő bemutatja azt a kovácsot, aki művészi mesterségtudásával kiformál egy pajzsot (bizonnyal akad olvasó, akinek erről a példáról azonnal Homérosz Iliásza jut az eszébe, amelynek felejthetetlenül szép részlete, hogy Héphaisztosz, az isteni kovács hogyan készíti Akhilleusz pajzsát). Szűkítsük te hát a költészet tárgyának meghatározását arra a valóságos körre, amelyre tényleg kiterjed. Ez a kör pedig csakis az ember. Emberi kapcsolatok, emberi magatartás, emberi tudat és ösztön, vagyis gondolat és érzés. Ha egy költő leír egy tájat, nem természettudományos leírást ad, hanem azt az ember látta képet, ahogy ő érzékeli és láttatni tudja. Ha a hősköltemények istenekről szólnak, ezek felnagyított emberi tulajdonságok és kapcsolatok. Ha a verses állatmesében a róka fondorlatosan kijátssza a hollót — ez emberi magatartások jelképes kifejezése. Persze az elbeszélő jellegű költeményekben a legkülönbözőbb emberekről lehet szó; a költő érzelmeit kifejező, úgynevezett lírai költeményekben magáról a költőről van szó. De akár másokat szólít fel a költő, hogy cselekedjenek így van úgy — például vívják ki végre a szabadságot vagy mentsék meg a hazát, vagy szánakozzanak a szegényeken, akár azt közli, hogy mennyire szerelmes egy leányba vagy saját feleségébe, esetleg lelkesítő szavakat mond embertársainak, hogy milyen jó bort inni, vagy hallgatni a kora hajnalban megszólaló sárgarigókat —, a költészet tárgya mindig az ember, maga a költő és az emberi világ, amelyről tud, és amelyhez szó. A költő tehát ábrázol, de nem oly módon, mint a képzőművész (festő, szobrász, grafikus), aki látvánnyá formálja az általa látott világot, hanem úgy, hogy a szavak eszközével nem szemmel, hanem képzelettel átélhető lélekben (ha tetszik: tudatbeli) képieket alkot, nem látványt mutat, hanem látomást ébreszt. Ehhez nyilvánvalóan olvasó vagy hallgató kell, akiben a szavak nyomán kialakul az a belső kép, amelyet a költő az emberi valóságról megfogalmazott A költői ábrázolásnak tehát olyannak kell lennie, hogy mások megértsék, vagyis a költői kép nyomán belső látomás ébredjen bennük. Amit senki sem ért meg, azt hiába írták. Ám itt nagyon is meg kell különböztetnünk a megérthetőség, ha tetszik: társadalomképesség (tudományos műszóval még azt is mondhatnék, hogy szociabilitás) fokozatait. Ami nehezen érthető, az nem érthetetlen, csak az olvasótól nagyobb értelmi megerőltetést kíván. Vannak költemények, amelyek első hallásra alig vagy nem is érthetők, de ha kemény munkával birtokba veszszük, esetleg még nagyobb gyönyörűségeit, lelki életünk nagyobb gazdagodását idézik fel, mint azok, amelyeket azonnal értünk. Sok jelentékeny költeményt évszázadokkal később már nehezebb megérteni, nemcsak a nyelv módosulása miatt, hanem azért is, mert ismerni kell hozzá a költő korának számos körülményét Aki Dantét meg akarja hódítani magának, annak el kell mélyülnie a középkor világában is, de végül a nehéz munkával kiharcolt gyönyörűség megéri a szellemi befektetést. Van azután fordított helyzet is. Nem egy új kifejezésmóddal jelentkező költőt kortársai érthetetlennek mondanak, azután néhány évtizeddel később ugyanez a szöveg széles rétegek számára érthető. Gondoljunk csak a mi költészetünkben akár Berzsenyire, akár Adyra. Jelentkezésük idején az olvasók többsége egyszerűen érthetetlennek, sőt értelmetlennek találta verseiket. Manapság már az olvasók széles körében közérthetőek. De azértkétségtelen, hogy Berzsenyi vagy Ady ma is, nyilván mindig is, nehezebb költő, mint a legtöbbször az első olvasásra azonnal érthető Csokonai vagy Petőfi. És ez a nehézségkülönbség nem jelent értékmeghatározást. Vannak művészek, nagyon nagy művészek, akik úgy fejezik ki magukat, hogy legalább is felületesen azonnal érthetőek, és művészi gyönyörűséget nyújtanak. Gondoljunk Mozart zenéjére vagy Raffaello képeire. Még akik nem is értik meg azonnal műveik emberi mélységeit, azonnal gyönyörködnek, szép élményt kapnak. Ilyen a költészetben Petőfi. Bartók zenéjéhez vagy Rembrandt festményeihez már eleve nagyobb elmélyedés kell, és igazán csak akkor gyönyörködünk bennük, ha újra meg újra halljuk, illetve látjuk. Ilyen a költészetünkben Ady. De saját költőtársainkkal is így vagyunk. Váci Mihály azonnal érthető. Juhász Ferenchez kemény munka kell, amíg meghódítjuk. Weöres Sándor verseinek csengéskongása akkor is kellemesen tetszetős, ha értelmét nem is veszszük azonnal tudomásuk De akár könnyű, akár nehéz a költői szöveg, figyelnünk kell művészi értékére. A könnyen érthetőt ne tévesszük össze az úgynevezett „könnyű műfajok” jelentéktelenségével. Mert könnyen érthető egy Reviczky Gyula, Tóth Árpád vagy Radnóti Miklós írta szerelmes vers is, amely mély emberi érzelmeket fejez ki, és könynyen érhető egy híg operettsláger vagy táncdal is, amely silány közhellyé laposítja a szépélményeket Ugyanígy ne tévesszük össze a nehezen érthetőt az értelmetlennel. De néha csak emberöltők döntik el, hogy ami első olvasásra nem érthető, az valójában új művészi gyönyörűségeiket hozott-e, vagy tényleg értelmetlen szellemi szélhámosság. Az persze igaz, hogy van közéletre érzékenyebb, publicisztikus alapmagatartású költő (hogy néhány példát említsek az évezredekből: Vergilius, Dante, Victor Hugó, Petőfi,, Majakovszkij, Ady, Johannes R. Becher, József Attila, Aragon), de azért ezek közben a szerelem legnagyobb kifejezői közé is tartoznak. Ugyanígy az elsősorban nem publicisztikus, főleg saját örömeikről és főleg bánataikról valló igazi nagy költők (példákként: Catullus, Petrarca, Baudelaire, Leopardi, Reviczky, Paszternák) magánérzelmeik mikéntjével dokumentum, sőt bírálat erejével vallanak társadalmukról. De akármilyen alkatú a költő, a költészet képeket idéz az olvasóban vagy hallgatóban. Úgy szoktuk mondani, hogy — mint minden művészet — tükrözi a világot. (A kifejezés Shakespeare Harrietjéből származik). A költészetben a tükrözés módszere a költői kép. Ez lehet egyszerű hasonlat, amikor rendszerint „mint” szócskával köti össze a költő az ábrázolt valóságot egy olyan képpel (vagy több képpel), amely felkelti a látomást. S mint a holló, mint a felhő, Mint az árnyék, mint a szelíd, Oly sötéten, annyi zajjal, A zsiványhad messze nyargal. Arany János „Az egri leány” című költeményéből való a mintes hasonlatnak ez a halmozása. De gyakori, ha a költő egy szóképpel ébreszti a látomást. Forr a világ bús tengere, oh magyar! Ebben a Berzsenyi-sorban nincs kitéve a hasonlító „mint”. Az olvasó a szóképből megérti, hogy a költő számára az izgatott vitág olyan, mint egy „bús tenger”, vagyis valami szomorú végtelenség. Költői kép az is, amikor egyik kifejezéssel helyettesítünk egy másikat. Ha a költő szerelmes hölgyéről azt írja, hogy Vénusz — szükségtelen magyarázkodnia, hogy ez azt jelenti, hogy olyan szép, mint maga a szépség ókori istennője. Ez az egyszerű helyettesítés az allegória. A legbonyolultabb jelképes költői ábrázolás a szimbólum, amellyel a költő egész folyamatot vagy emberi összefüggést fejez ki. Mint például Adynál a tőkésvilág minden embertelenségét jelentő „Disznófejű nagyúr”, vagy Baudelairenél a hatalmon levők és a felszabadulni vágyók küzdelmét szimbolizáló „Ábel faja” és „Kain faja” (Az Ábel és Kain című költeményben). Mindezeket a költőik nem kizárólag, de elsősorban versben fejezik ki. De hát mi is az a vers? (Folytatása következik.) Berzsenyi Dániel Arany János (BÁNÓ ATTILA rajzai) NÉPSZABADSÁG 1978. augusztus 27., vasárnap KINEK AJÁNLJA? Aczél János a Memento — Nürnbergi 1946-ot Szívem szerint azt mondanám: mindenkinek. De tudom, hogy ez a dramaturg maximalizmusa volna. Ezért szerényebben talán így: sokaknak. Legalább négy nemzedék él ma ebben az országban. Két nemzedéknek személyes élményei fűződnek a fasizmus korszakához. Két újabb nemzedéknek vagy gyermekkori emlékeiben él ez a kor, vagy történelmi közelmúltat, legjobb esetben iskolai tananyagot jelent. Hajdúfy Miklós rendezővel mind a négy nemzedék számára találtunk mondanivalót Rolf Schneider ténydrámájában. A kitűnő NDK-beli szerző ugyanis a nürnbergi per negyvenkét kötetnyi tárgyalási anyagában nemcsak egy, a történelemben páratlan bírósági eljárás dokumentumanyagát fedezte fel, hanem egy, az egész emberiséget — így vagy úgy — érintő drámát is. És noha a dráma szövege, az író zárómondatát kivéve, teljesen hiteles, a tárgyalás nagy fordulópontjainak kiemelése, a művészi sűrítés irodalmi rangra emeli. A darab, amit szerda este láthatnak a képiernyőn, a legfőbb bűnösök — a tévéjátékban Göring, Keitel, Schacht és Streicher — és a fontosabb koronatanúk kihallgatásának tükrében vázolja fel a nemzetiszocializmus leglényegesebb vonásait, mozgatórugóit és — a szerző kifejezésével élve — „technikáját”. Gilbert amerikai pszichológus nálunk is ismert Nürnbergi naplójának segítségével egyéníti, „dúcolja alá" lélektanilag a náci főnökök alakját. Ezzel egyszersmind, le is leplezi hitványságukat, jellemtelenségüket, egyikük-másikuk kisszerűségét. Bácskai Lanó István a Keménykalap és krimpliorrt Ajánlom a filmet a gyerekeknek és felnőtteknek; azoknak a gyerekeknek, akik szeretik a cirkuszt és a fagylaltot; azoknak a felnőtteknek, akik még nem felejtették el a cirkusz és a fagylalt ízét; azoknak a gyerekeknek, akik tudják, hogy a jó elnyeri jutalmát, azoknak a felnőtteknek, akik hinni szeretnének ebben; azoknak a gyerekeknek, akik maguk akarják átélni a kalandokat, azoknak a felnőtteknek, akik kényelmesen nézik inkább; azoknak a gyerekeknek, akik irigylik a felnőtteket, azoknak a felnőtteknek, akik irigylik a gyerekeket; azoknak a gyerekeknek, akik mindenáron gondokat csinálnak maguknak, azoknak a felnőtteknek, akik szeretnék elfelejteni gondjaikat; azoknak a gyerekeknek, akik észreveszik a felnőttek butaságait, azoknak a felnőtteknek, akik szintén észreveszik, de mindig másokban; azoknak a gyerekeknek, akik Bagamérin, a fagylaltoson kacagnak, azoknak a felnőtteknek, akik a kitűnő Alfonzon; azoknak a gyerekeknek, akik szeretik az oroszlánokat, és azoknak a felnőtteknek, akik szeretik a gyerekeket. Ajánlom tehát a filmet az oroszlánszívű gyermekeknek, és a gyermekszívű felnőtteknek. MONDD írd ELVTÁRS A címünkül írt szó 1837 óta ismeretes nyelvünkben. Először csak egy szűkebb kör használta, majd a hazai munkásmozgalom fellendülésével fokozatosan terjedt Általános megszólításként a fordulat évétől számíthatjuk. Rövidesen kialakult — német mintára — női változata, az elvtársnő (az oroszban a tovaris szó mindkét nemre vonatkozik). Jegyzőkönyvekben, levélborítékokon sokszor rövidítve találjuk, így: eh, illetve et-nő. Találkozhatunk ilyen formákkal is: et-nek vagy et-nak. Melyik a helyes a kettő közül? Az elvtárs összetett szó, és két tagjának első betűje szolgál rövidítésül. Hasonló betűszavakat nap mint nap használunk, pl. tsz (ejtve: téesz), vb (ejtve: vébé). Azt gondolhatnánk, hogy az eh is közéjük tartozik. Csupán annyiban, hogy ez is betűszó. A tsz és a vb szavakat ki is mondjuk, az eh szót viszont csak írjuk. Akkor minden előzmény nélküli rövidítéssel van dolgunk? Korántsem! Bizonyára mindenki játszi könnyedséggel tudna hasonlóképpen létrejött szavakat sorolni. Csak mutatóba néhányat! A mértékegységek nevét (km, dl, kg stb.) általában rövidítjük, de még sok mást is, pl. vsz. (versszak), pu. (pályaudvar), sőt városnevekben sem ritka: Bp„ Szfv. (Székesfehérvár). Olykor toldalékolni is kell ezeket a szavakat. Ekkor nem a betűszót vesszük figyelembe, hanem az általa jelzett teljes szót. Lehetünk tehát Bp-en, de Bp-n nem; valami lehet 20 km-rel nagyobb távolság, és nem 20 km-mel. Mindezeket előrebocsátva elmondhatjuk, hogy az eh rövidítés nyelvünkben teljesen szabályos. Toldalékolása a fentieknek megfelelően történik, tehát: ez-nak a helyesen leírt forma. Az elvtársnő szóragozásával kapcsolatban nehézségek nem merülnek fel, hiszen az összetett szó harmadik elemét leírjuk: elnőnek. Más nyelvek is szívesen rövidítenek, például az elvtárs-nak megfelelő szót is. Európa nyelveinek többségében az elvtárs, valamint az elvtársnő rövidítése megegyezik, hiszen a keresztnév eldönti, hogy nőről vagy férfiról van szó. A címzésekben csak a -nak, -nek rag szereptel nyelvünkben. A jegyzőkönyvek vezetői az élő szót írják le, gyorsan kell dolgozniuk, ezért célszerű, ha rövidítenek, így rövidíthetik az elvtársi név szót is A jegyzőkönyvek tisztázati példányaiban azonban nem éppen megfelelőek a toldalékolt alakok. Az idegen nyelvekben némiképpen könnyebb a helyzet. Az elvtárs jelentésű szó rövidítése a név elé kerül, nem pedig a név után, ráadásul az esetleges ragokat is magában hordozza (a legtöbb esetben az elöljáró szó a kifejezés egészére utal). Fölöslegesnek érezzük az efféle alakokat: et-tól, et-sat, et-ért, et-at. Írjuk le nyugodtan így, elvtárstól, elvtárssal, elvtársért, elvtársat. Mint említettük, a rövidítés teljesen szabályos, meggondolandó azonban, hogy szükségszerű-e rövidíteni. Elvégre az elvtárs szó egyáltalán nem tekinthető hoszszúnak. Az, hogy más nyelvek rövidítenek, még nem jelenti azt, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. Az egyébtárs utótagú szavak effajta rövidítése csak elvétve fordul elő (pl. a kortárs szó helyett mikor láthatunk kb. betűkapcsolatot?). Annak a néhány betűnek a leírása nem okozhat nehézséget Még gyors címzéskor sem. Ha egyáltalában kiírjuk, mert — legalábbis nyomtat.. . szövegben — mindinkább csak megszólításként fordul elő. Mizser Lajos