Népszabadság, 1979. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
1979. május 20., vasárnap NÉPSZABADSÁG AMÍG AZ UTALVÁNYOKAT FELHASZNÁLJÁK Kedvezmények milliókért Az Állami Ifjúsági Bizottság által nyújtott ifjúsági kulturális, turisztikai és üdülési kedvezményekről, a felhasználás gyakorlati tapasztalatairól beszélgettünk az érdi Vörösmarty gimnáziumban. Az igazgató — Dizseri Sándor — készségesen segített a rendhagyó osztályfőnöki óra megszervezésében. — A negyedik osztályt javaslom. őszinte, nyílt, szókimondó gyerekek, akiknek már tapasztalataik is vannak. Erről — mint mindenről — csak így érdemes beszélni ... A tanterembe lépve meglepődtem. Régi középiskolás emlékeimet megőrizve padokat, kopott táblákat, katedrát vártam. Itt könyvek ölelték át a három falat, míg a negyedik oldal csupa üveg volt. Koltainé dr. Tóth Mária osztályfőnök rövid bevezetője után mindenki szívesen szólt tapasztalatairól. — Jó dolog az, hogy különböző kedvezményeket kapunk — állapította meg Paluska Gábor. — Gyakran beszélgettünk ezekről az osztályban. Látjuk és érezzük az ellentmondásokat is, amin valahogy jó lenne változtatni. Viszont az, hogy itt a gimnáziumban mindenki nagyon olcsón étkezhet, szerintem tökéletes... — A mostani beszélgetés előtt az osztályban gyors leltárt csináltunk — vette át a szót Kalla Kálmán. — Akárhogy számolunk, húsz kedvezménynél többet nem tudtunk felsorolni. Most megtudtuk, hogy legalább száznegyven létezik. ■ Természetes ugyan, hogy mi főleg azokat a kedvezményeket ismerjük, amelyeket magunk is igénybe vehetünk, ez mégis tükrözi a tájékoztatás és a tájékozódás gyengeségeit. Sokszor már a könyökömön jön ki, hogy a fiatalok részére az Országos Takarékpénztár ilyen, olyan, amolyan kedvezményeket nyújt. Lehetne reklámot tanulni az OTP-től. Végeredményben büszkék lehetnek arra, hogy a kedvezmények tucatjai közül válogathatunk, csakhogy ... Nálunk már nem az igényekkel van a baj, mert mi szívesen járunk operába, hangversenyre, színházba, de a lehetőségeinket nem tudjuk kihasználni. Valamiért létezik ez az ellentmondás. A kedvezmények sokszor nem érik el céljukat... íme, egy tapasztalat. Az osztályból néhányan kaptunk olyan ÁIB-utalványt, amivel üdülhettünk egy héten át. Ez a forma nagyon jó és nagyon olcsó. Kiegészítésként kaptunk tíz forint értékű étkezési utalványokat, csakhogy ezekkel semmit nem tudunk kezdeni. A Balaton-parti vendéglők és éttermek felszolgálói csaknem kinevettek bennünket. A harmadik napon már nem bírtuk tovább. Inkább fizettünk, mert nem akartunk „szégyenkezni” a kedvezményes jegyeinkkel... — Én a múlt héten kerültem kellemetlen helyzetbe. A színház pénztáránál elővettem azt a jegytömböt, ami állítólag a kedvezményes jegyvásárlásra jogosít. A pénztáros néni rám nézett, s hiába vitatkoztam, kedvezményes jegyet nem adott. Végül már annak is örülnöm kellett, hogy rendes áron jegyhez juthattam. A tömb most is a kabátom zsebében van — mutatott a zakójára Skerlecz József. — Pedig mi szeretünk színházba járni. Legutóbb a Nemzetiben voltunk, és ott nem csalódtunk. Tapasztalataink szerint ugyanolyan komolyan veszik azokat az előadásokat, amit fiataloknak játszanak, mint amelyet mindenkinek. Ez, sajnos, nem vonatkozik a mi megítélésünk szerint minden színházunkra. — A fiúk nem túloznak, hasonló panaszok korábban is voltak — mondja Viczkó Erzsébet, a gimnázium volt KISZ-titkára. — Ezek olyan esetek, amelyek sokszor megismétlődnek, amin változtatni kellene. Az utóbbi években gyakran bejártam a járáshoz, a megyéhez, és elmondtam a tapasztalatainkat. A megelőzés érdekében ők sem tettek semmit. Talán ezért van az, hogy látszólag ezeket a kedvezményeket nem becsüljük, nem értékeljük úgy, ahogy azt kellene ... — Az elosztás arányát, minőségét jó lenne valami feltételrendszerhez kötni — mondja Szatory Tibor —, hogy ezeknek a kedvezményeknek az erkölcsi értékük is olyan legyen, amilyennek lennie kellene. Mondjuk amelyik iskola jól dolgozik, többet mutat fel, többet is kapjon azokból a kedvezményekből, amit az állam ad. Talán ösztönzésre is fel lehetne használni ezeket az utalványokat, arra is például, hogy akik elmaradnak vagy hátrányosabb helyzetből kénytelenek indulni, felzárkóztassuk, serkentsük, ösztönözzük. Talán így nem fordulna elő annyiszor, hogy minden jegy elkelt, és mégis nagyon sok az üres hely ... Ezek egy iskolának a tapasztalatai. Milyen lehet az országos kép? Nem tudom. Az illetékesek nyilván válaszolni tudnak. Bersényi Ivántól, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságának csoportvezetőjétől kérdezem: — Országosan mennyibe kerülnek a különböző utalványok? Milyen a kihasználtságuk? — Tavaly csak turisztikai és üdülési kedvezményeket biztosító költségből gazdálkodhattunk. Ebben nem szerepel a különböző létesítmények fejlesztésére szánt összeg. Múlt esztendőben ebből például 77 ezer kedvezményes színház-, opera-, hangversenybérletutalványt osztottunk szét, amiből a fiatalok 60 699-et használtak fel. Ez 79 százalékos kihasználtságot jelent. A kedvezményes, 159 forintos beutalókkal 79 ezer 358 fiatal üdült, ami 94,7 százalékos kihasználtság. A 400 ezer kibocsátott szállás, és étkezési utalványból 364 ezret váltottak be. Ebből is látni lehet, hogy az említett gondok nem általánosíthatók, hiszen a fiatalok jelentős része be tudta váltani azokat a bizonyos étkezési utalványokat is ... Az idén a kedvezményekre fordítható költségvetésünk szerényen bár, de tovább növekedett, és 44,8 millió forintot használhatunk fel. — A meglevő fogyatékosságok felszámolására mit javasol? — Azt tudjuk, hogy valóban kevés az a propaganda, amit évente a Magyar Ifjúság februári mellékleteként a Tájoló című kiadvánnyal végzünk, még akkor is, ha ez háromszázezer példányban jelenik meg. Célunk, hogy az évente harmincötezer középiskolás és szakmunkástanuló fiatal üdültetését biztosító táborok felszereltségét és a programok minőségét javítsuk. A nevelők létszámát is növelni akarjuk. Nagyok a szélsőségek. Békés, Csongrád, Nógrád, Somogy, Szabolcs megyében huszonöt fiatalra jutott átlagosan egy-egy kísérő, felügyelő, nevelő a múlt esztendőben, amíg Győr-Sopron megyéből 95, Zalából 92 fiatal felügyeletet kellett vállalnia egy pedagógusnak. A budapesti iskolák lényegében nem tudtak nevelőt küldeni a nyári üdültetésekhez... Ezért a fővárosi tanács szerződtetett néhány állandó „kísérőt”, és idén csak azok a megyék, városok kapnak ilyen beutalókat, ahonnan jönnek nevelők is. A fogyatékosságok felszámolása könnyebb, ha megnevezett példákról szerzünk tudomást. Ezt igényeljük is ... A szállás- és étkezési utalványok beváltásával kapcsolatban harmincnál kevesebb kifogásoló bejelentés érkezett hozzánk 1978- ban. Ezeknek mindegyikét kivizsgáltuk, hiszen a Belkereskedelmi Minisztérium rendelkezései minden felszolgálóra kötelező érvényűek. A vendéglátóipari vállalatok belső körlevelekben is utasították egységeiket az utalványok elfogadására. — Melyek az elosztás legfontosabb elvei? — Az alapelv, hogy a termelőmunkában, tanulásban, közösségi munkában helytálló fiatalok kapják ezeket az utalványokat, közülük előnyben részesítjük a fizikai dolgozók gyermekeit és a szociális okokból erre rászorulókat. A kedvezmények egy részét — mint például a külföldi utazások hozzájárulásait szocialista országokba — a fiatalok a végzett munkájuknak megfelelően jutalomként kapják. Az eddigi ötszáz forintos utalványok helyett nyolcszáz forintosakat adunk háromezer fiatalnak. Itt tehát hangsúlyozzuk a jutalmazás jellegét... Az elv megvalósítása nagyon sok ember együttes munkájának függvénye. * Mint minden írás végén, most is rendezni kellene a gondolatokat. Nehéz. Az elkallódott színházbérletekre, néhány felszolgáló visszautasító kézmozdulataira, a moziplakátokra gondolok. (Szép, szép ugyanis a kedvezmények 90 százalék fölötti kihasználtsága, de az mégsem csekélység, hogy tavaly tizenhatezer színházi, operai kedvezményes jegyet , 36 ezer szállásra és étkezésre kiadott kedvezményes utalványt nem tudtak felhasználni.) Az ifjúsági táborok és üdülők pedagógusellátottságára, a gimnáziumi folyosókon elhangzott és megválaszolatlan kérdésekre ugyanúgy gondolnom kell, mint a hiányos propagandára. A lehetőségek adottak, élni kell velük. Hiszen nem valami jótékonykodásról van szó, hanem arról: az ország fiataljainak megteremtsük a kedvezőbb, jobb feltételeket, hogy egészséges, alkotó, tenni akaró és tenni tudó generációvá váljék ... Ambrus Sándor 17 Sci-fi-hét Veszprémben Nagy tömegeket vonzó rendezvénysorozattal örvendeztette meg az egyetemi ifjúságot a Veszprémi Vegyipari Egyetem tudományos-fantasztikus klubja. Hét napon keresztül minden este filmvetítések, előadások, művészeti tájékoztatók, műsorok szórakoztatták a hallgatóságot, az utolsó két napon pedig húsz sci-fi-klub képviselője adott találkozót egymásnak az országból. Bemutatták Rajnai András tvrendező egyik alkotását, az Asimon-regényből készült, A halhatatlanság halála című elektronikus drámát; levetítették az Apollo űrhajóról készült filmeket, a 2001 Űrodüsszeiát és az Evans doktor titka című szovjet filmet. Kecskés András pantomimművész a Planéták című darabot adta elő az egyetem kamaratermében, Korga György festőművész pedig sikeres előadást tartott a sci-fi, a szürrealizmus és az absztrakt festészet összefüggéseiről. Harminc képét az egyetem aulájában tekintették meg az érdeklődők. Az utolsó előtti napon a sci-fiklub tagsága kézhez kapta az Androméda elnevezésű tájékoztatót (ezúttal kisebb méretben Jelenszky László és Dunai Imre meghökkentő, továbbgondolásra késztető karikatúráival). Az országos klubvezetői tanácskozáson sok megszívlelendő, a gyakorlati munkát segítő jó tanács hangzott el, majd a találkozó részvevői öttagú operatív bizottságot választottak, melynek a többi között az országos SF-tanács munkájának támogatásába vidéki klubok programjainak összehangolása, módszertani segítségnyújtás és a különböző szervekkel, külföldi klubokkal való kapcsolatfelvétel lesz a feladata. A műsor, az érdeklődők sokasága, a pezsgő életű sci-fi-hét azt igazolta, hogy a veszprémiek tagdíj nélküli klubja kitűnően működik. Belső terjesztésű kiadványuk, az Androméda első száma 1976 októberében jelent meg, az ötödik a sci-fi-héten; korábban másutt már közölt cikkeket, kritikákat, teóriákat, novellákat, verseket közöl, de saját termésű írásoknak s kezdő írók szárnypróbálgatásainak is helyet ad. A klub hét éve alakult a KISZ védnökségével, amikor az egyik egykori hallgató javaslatára a műfaj „megszállott” olvasói, értői és rajongói könyveik összeadásával házi sci-fi-könyvtárat hívtak életre. Erre a bázisra szerveződött a klub, melynek tagsága az egyetem hallgatóiból és oktatói gárdájából toborzódott. Jelenleg a közművelődési bizottság felügyelete alatt működik, és az egyetemi KISZ- szervezet anyagi támogatását is élvezi. A törzsgárda a közművelődési bizottság által jóváhagyott munkaterv alapján öttagú vezetőség irányításával dolgozik. Havi négy összejövetelükön előadásokat rendeznek, testvérklubokkal találkoznak. Előadóul mai magyar írókat, művészeket, fiatal tudósokat hívnak meg. Az egyetem autóbuszával felkeresték már a Planetáriumot, a budapesti csillagvizsgálót, a Központi Fizikai Kutatóintézetet, a debreceni atomkutatót és egy biológiai kísérleti telepet. A sci-fi-rajongók felismerték az oktatási intézmény hangos stúdiójában és zárt láncú tv-vonalában rejlő lehetőségeket is. Hangjátékokkal és videodrámákkal kísérleteznek, klasszikus és kezdő írók műveit adaptálják. Legfrissebb tervük: archív kisfilmtárat és mikrofilm-dokumentációs bankot akarnak létrehozni. Könyvunikumok, képregényritkaságok kerülnének a mikrofilmre. . Vajon miért pártolják ennyire a műfajt a veszprémiek? Gárdos György, a közművelődési bizottság elnöke szerint a sci-fi kedvelői igénylik olvasmányaik megvitatását, közösen fantáziálva gondolatkísérletekkel próbálják megtalálni a jövő gondjainak lehetséges megoldását. Közhely: rég lejárt a polihisztorok kora. Napjaink embere a maga szakterületén kívül nem tud mindent befogadni a civilizáció eddigi eredményeiből. A sci-fi — műfaji sajátossága, tudományos és művészeti irányultsága révén — a „ketté vált” kultúra művészi szintézisére törekedhet. Ám ha nem is ekkora horderejű a sci-fi-klub jelentősége, anynyi azonban tagadhatatlan és bizonyos, hogy a műfaj jótékonyan hat a fiatalok képzeletére; új kutatási területek, új módszerek keresésére is ösztönzi őket. Lomathy Tamás Beszélgetés Gloviczki Péterrel BŰVÉSZ ÉS ORVOS Néhány éve a Baden Baden-i kaszinóban találkoztak hét európai ország legkiválóbb bűvészei, a szakma mesterei. Köztük volt dr. Gloviczki Péter is, a „mágus”. „Ez az elegáns, öntudatos, szimpatikus fiatalember igen ügyesen és könynyedén bánik kártyával, gömbökkel. Szakmája művésze!” A Die Welt írt így a budapesti tudósmágusról, aki elnyerte a frankfurti bűvészverseny első díját, a vancouveri nagydíjat A huszonöt éves bűvész a nyugati televíziós állomások népszerű szereplője. Volt Foglalkozása ma: érsebész. — Ön mágus, aki keleti csillagjóslással, varázslással és gyógyítással foglalkozik, a lexikon legalábbis ezt írja a mágusról. — Csillagjóslással nem foglalkozom, gyógyítással igen, klinikai tanársegéd vagyok. — Hogyan találkozott a mágiával? — Apám orvos barátja, Takács Sándor szórakoztatásunkra néhány bűvésztrükköt mutatott. Hamar megtanultam. Tízéves lehettem. Takács doktor tanítgatni kezdett, de hamarosan azt mondta: „mindent” tudok. Ez persze túlzás volt, de valóban alapos ismereteket szereztem általános mágiában, mikromágiában, manipulációban, kártyabűvészkedésben. Nagyon sokat köszönhetek a méltán világhírű Rodolfó mesternek. Tőle tanultam azokat a trükköket, amiket Kanadában és az Egyesült Államok harminc városában mutattam be. Amszterdamban, a bűvészkongresszuson pedig a Piet Fortontól tanult kártyamutatványokkal szerepeltem. — Kinek mutatja be először a trükköket? — Anyámnak. Nem ért ugyan a mágiához, mégis ő a legszigorúbb kritikusom. Valami páratlan, veleszületett ösztönnel bírál, segít, ragyogó ötleteket ad. — A bűvészek közül kit tart példaképének? — Mindenekelőtt Rodolfót. Azután Ed Mariót, a zseniális chicagói kártyabűvészt. — Mintha fellendült volna a hazai bűvészélet. — Nem hinném, hogy szégyenkeznünk kellene. Ungár Anikó megnyerte a Mágusok Világszövetségének bécsi kongresszusán a női kategória különdíját. A közkedvelt tv-sorozatok, a mágusirodalom sokat tett a bűvészet népszerűsítéséért Mégis, a profik és az amatőrök közös klubja lenne a fejlődés elengedhetetlen feltétele. — A sokak által irigyelt bűvész felcserélte a biztató karriert csebészkéssel. — Soha, egyetlen pillanatig nem volt kétséges, hogy sebész leszek. Akkor sem, amikor medikusként ösztöndíj-kiegészítésként fellépéseket vállaltam, sem amikor nyugati útjaimon az impresszáriók elhalmoztak ajánlatokkal. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy egyetlen ORI-fellépés gázsija háromszorosa a klinikai ügyeleti díjamnak. — Orvosként hasznosítja-e bűvészképességeit? • — A kézügyesség szakmám lényege. A külföldi bűvészutakon pedig minden alkalmat megragadok, hogy a neves klinikákon tanulmányozzam az érsebészet csodáit . Sebészként mit tart a legfontosabb „trükknek”? — A segíteni tudás és a segíteni akarás képességét. Ezt gyakorlom most Soltész professzor mellett. Remélem, ő sem tartja öszszeegyeztethetetlennek a „varázslást” és a gyógyítást Várhalmi Judit