Népszabadság, 1979. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-05 / 129. szám

1979. június 5., keddI NÉPSZABADSÁG Tizenhárom halottja van a sajóbábonyi üzemi szerencsétlenségnek Közlemény az Észak-magyarországi Vegyiművekben történt robbanásról Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművek egyik üzemében pénteken a délutáni órákban eddig ismeretlen okból robbanás történt és tűz keletkezett, amelynek során az üzemrész megsemmisült és több épület megrongálódott. A robbanás következtében az üzemrészben tartózkodó dolgozók közül Almási János 43 éves vegyipari szakmunkás, balajti; Bertalan László 29 éves vegyipari szakmunkás, miskolci; Faggyas Sándor 49 éves csoportvezető, miskolci; Keczeli László 22 éves vegyipari szakmunkás, sajóbábonyi; Liptai Bertalan 21 éves betanított munkás,, harsányi; Nagy Géza 21 éves vegyipari szakmunkás, ózdi; Németh István 25 éves vegyipari szakmunkás, szikszói; Pipoly Gábor 36 éves vegyipari szakmunkás, sajóvámosi; Szem Lajos 19 éves vegyipari szakmunkás, sajószentpéteri; Szabó István 53 éves művezető, abaújvári; Szemkó János 22 éves vízvezetékszerelő, tolcsvai; Tornai Imre 46 éves vegyipari szakmunkás, felsőzsolcai; Vass László 22 éves vegyipari szakmunkás, mezőzombori lakos életét vesztette. Könnyebb sérüléssel kórházba szállítottak hat személyt; ők, miután elsősegélyben részesültek, elhagyhatták a kórházat. A robbanás okának és az anyagi kár nagyságának vizsgálatát Csurgai Lajos nehézipari miniszterhelyettes vezetésével szakértői bizottság folytatja. (MTI)" Gyászjelentés Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Sajóbábonyban, az Északmagyarországi Vegyiművek egyik üzemében 1979. június 1-én történt robbanás következtében tizenhárom dolgozónk életét vesztette. Őszinte fájdalommal adózunk az elhunytak emlékének, és mély együttérzéssel osztozunk hozzátartozóik gyászában. NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM A VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI VEGYIMŰVEK * * Tizenhárom munkást gyászolunk. Pénteken jött a híre, hogy robbanás történt Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyiművek egyik üzemében. Sérültekről és eltűntekről szólt a tudósítás. Az előbbiek már gyógyultan elhagyták a kórházat, az utóbbiak megmenekülésében — ha az agyunk nem is, a szívünk még reménykedett. Most már tudjuk, nem élték túl a katasztrófát. Nyilván ismerték, nagyon is tudták, hogy a vegyiüzem veszélyes a munkahely, mégis vállalták a kötelességüket, mert azt is tudták, hogy az ország nem nélkülözheti hasznos tevékenységüket. A munka hősi halottai ők tizenhárman, akiknek nevét e tragikus esemény kapcsán ismerte meg az egész ország. Azokból a milítókból valók ők, akik naponta lelkiismeretesen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Munkásosztályunk, egész népünk nevében megrendülten búcsúzunk tőlük, tisztelgünk emlékük előtt. formája van, amelyek közvetlenül kívül esnek a szervezetek működésén, társadalmunk élete szempontjából mégis alapvetőek. Nagy jelentősége van például annak, hogy az üzemekben, a lakótelepeken az egyes emberek mennyire viselik szívükön a társadalmi tulajdon sorsát, mindennapi érintkezéseik során mennyire érvényesítik a szocialista erkölcs normáit stb. A közéletiség általában nem függvénye a funkciónak. Nemcsak az válhat közéleti emberré, aki meghatározott — minél jelentősebb — beosztásban dolgozik. Társadalmunk demokratizmusának egyik jellemzője, hogy elvileg mindenkinek lehetősége van arra, hogy kis és nagy ügyekben szavát hallassa, hogy harcoljon társadalmi tartalmú elképzelései megvalósításáért, noha kétségtelen, hogy aki magasabb funkcióban van, annak bizonyos fokig nagyobbak a közéleti lehetőségei, és természetesen nagyobb a közéleti felelőssége is. NE TÉVESSZEN MEG bennünket, hogy a köztudatban él a közéletiségnek egy leszűkített értelmezése is, amely csak a legmagasabb beosztásban levők tevékenységét tekinti közéletinek. Noha a szocialista társadalom széles lehetőséget biztosít a közéletiségszámára, és sokrétű megbecsülésben is részesíti az ilyen tevékenységet, a közéleti embernek is sok nehézséggel kell megküzdenie. Ennek több oka lehet. Az egyik: a közéleti ember tevékenyen részt vesz a közösség céljainak valóra váltásában, elkötelezett a munkában, a feladatok megvalósításában, és nem lehet közömbös a hibákkal szemben sem, amelyeket emberek követnek el, akiknek nemegyszer alapvető érdekeik fűződnek ahhoz, hogy elkerüljék az erkölcsi vagy jogi felelősségre vonást, és ezért az összeütközés gyakran elkerülhetetlen. A másik ok: a különböző vezető posztokon dolgozók szemlélete és munkastílusa eltérő. Az a vezető, aki komolyan veszi a szocializmusnak azt az alapelvét, hogy a dolgozóknak közük van ahhoz, ami velük és körülöttük történik, az szívesen veszi az emberek javaslatait, elengedhetetlen segítségnek tekinti azokat. Akadnak azonban olyanok is, akik ma is úgy gondolják, hogy a vezetés kizárólag rájuk tartozik, és nem tartanak igényt a dolgozók véleményére. Az ilyen vezetők a közéleti emberek észrevételeit sokszor okvetetlenkedésnek fogják fel, és arra törekszenek, hogy elmenjen a kedvük a beleszólástól. A párt-, az állami és a társadalmi szervezeteknek viszont fontos feladata, hogy egyengessék a közéleti emberek útját, értékeljék tevékenységüket, és akadályozzák meg, hogy elvegyék az emberek kedvét a közéletiségtől. EGYIK ALAPVETŐ érdeke szocialista társadalmunknak, hogy az emberek mind szélesebb körben foglalkozzanak közügyeinkkel. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a közéletiségnek ne volnának veszélyei, buktatói is. Miután a közéleti ember megbecsülést élvez, az emberek egy részét ez arra ösztönözheti, hogy a közéletiséget egyéni érvényesülésük eszközeként használják fel. Társadalmunkból még nem tűnt el a karrierizmus, aminek egyik lehetséges álcája éppen a közéletiség. A karrieristát az jellemzi, hogy tevékenységét nem a közügyekért való felelősség, hanem elsődlegesen a könnyebb előbbre jutás motiválja. Ezért az ilyen típusú közéletiség rendszerint elvtelenséggel párosul. Az ilyen fajta karrierizmus azért is veszélyes, mert más, tisztességes embereket viszszatarthat a közéletiségtől, arra gondolván, hogy őket is karrieristának tekintik, ha aktívan részt vesznek a közéletben. A közéletiség másik vadhajtása azzal függ össze, hogy a társadalom ügyeivel cselekvően foglalkozó emberek gyakran megbízatást, nemegyszer funkciókat kapnak. Munkájukat sokan kísérik figyelemmel, és tevékenységüket bírálják is. Rendkívül fontos, hogy a közéleti tevékenységet folytatók az ilyen bírálatot helyesen értelmezzék, ne azonosítsák önmagukat azzal az intézménnyel, amelyet képviselnek, és ne feltételezzék, hogy ha őket bírálják, akkor ezen keresztül a szervezetet éri sürelem. Látniuk kell, hogy a közéleti tevékenység szolgálat, amelyet elsődlegesen nem önmaguk javára végeznek, hanem azért, hogy a társadalom fejlődjék. Ezért a szocialista közéletiségtől idegen az elvtelen „mundér becsülete” szemlélet, amelynek kiindulópontja, hogy az intézménynek, függetlenül a tényektől, mindig igaza van. Fontos, hogy a közéleti ember szavainak, tetteinek legyen foganatja. Ennek a tekintélynek a valódi fedezetét azonban a munka, az elvégzett tevékenység kell, hogy megadja, s nem önmagában a funkció. Ezért a szocialista közéleti ember presztízse nem külsőségekre, státusszimbólumokra épül, arra, hogy esetleg bizonyos hatalommal rendelkezik. A közügyekkel való foglalkozásban igen fontos, hogy az szocialista tartalmú legyen, a szocializmus talaján álljon, azaz a szocializmus ügyének szolgálata hassa át. Az ilyen közéletiség korántsem zárja ki, sőt feltételezi a kritikai szellemet, a kritikai értékelést a haladás jegyében. Ennek azonban nem szabad elszakadnia a társadalmi realitásoktól, a szocializmus hazai és nemzetközi történetétől. TÁRSADALMUNKBAN a közéletiség a szocialista demokratizmus fontos alkotórésze. Alapvető érdekünk, hogy a pozitív tartalmú szocialista közéletiség minél szélesebb méretekben bontakozzék ki, árnyoldalai, buktatói pedig csökkenjenek. Földesi Tamás MÁJUS ELSEJE ÓTA EGY CSEPP CSAPADÉK SEM ESETT Esővárás közben Kapolyon Mögöttünk a porfelhő, előttünk a perzselő fény. Minden a szárazságra emlékeztet a kapolyi határban. Pontosan május elseje óta nem esett itt egy szem csapadék sem. A szederjesi határrészen a lenföldek melett állunk meg. Az amúgy is kötött talaj szinte csonttá száradt Még zöldes a növényzet színe,e láthatóan minden kicsi lenszál vívja a maga küzdelmét a nagy hőséggel. Tavaly ilyenkor már 70 centinél magasabbra nőtt a len. Most alig 35—40 centi a szálak magassága, és itt-ott már kékesen csillog a virágjuk. Magasabbra tehát az idén már nemigen nyúlik ez az értékes növény. — örülhetünk, ha a tavalyi 59 mázsás átlagtermés helyett a 25 mázsa meglesz — jegyzi meg Gelencsér Lajos, a tsz elnöke. — Pedig az idén jenből egymillió 350 ezer forint árbevételre számítottunk. Nem tudunk a növényeinken segíteni, hiszen nincs semmiféle öntözési lehetőségünk. Ami tőlük, függött A dűlőút másik oldalán búzatábla. A föld itt nemcsak hogy teljesen sáraz, de repedezett is. Meglepő, hogy ilyen körülmények között a búza még magasan tartja és érleli a kalászait. — Hektáronként 40 mázsás búza már ebből sem lesz — állapítja meg az elnök —, de ha néhány napon belül esőt kapnánk, akkor még nagyon sokat javulhatnának a terméskilátások, kitelnének a kalászok. Indulunk tovább a póczai határrészre, a kukoricstáblához. A kapolyi tsz-ben mindent megtettek azért, hogy az idén is nagy kukoricatermést érjenek el. Tavaly több mint 47 mázsa kukoricát takarítottak be hektáronként. Ez az itteni kötött talajokon, gyenge minőségű földeken igen szép eredmény. Nézzük a mostani kukoricát, mely szintén elmaradt a fejlődésben. — Tagjai vagyunk a KITE termelési rendszernek — tájékoztat Gelencsér Lajos. — Korszerű vetőgéppel a legkiválóbb fajtákat vetettük el. Május másodikán végeztünk a szemes kukorica vetésével. Idejében vegyszereztünk is. Mészáros József, a tsz párttitkára a gyomokat vizsgálja. Persze nem nagyon kell keresni őket, az utóbbi napokban nagyon elszaporodtak. A szárazság miatt a gyomirtó vegyszer hatása nem érvényesült megfelelőképpen. Amint a párttitkár mondja, „beszőrösödtek” a kukoricaföldek. Különösen a talpasmuhar éli világát. Gyökereit mélyre ereszti a földbe, és a kevés talajnedvességet is elszippantja a kukorica elől. — Újra vegyszerezünk — közli az elnök. — Igaz, ez újabb költség, de valamit tennünk kell. Két nehéz hónap A kapolyiak ennek ellenére még nagyon reménykednek az elfogadható kukoricatermésben. A szövetkezet fiatal, harminc év körüli főagronómusa, Pikli Béla szinte naponta végigjárja valamennyi kukoricatáblát. Jól ismeri a földeket, maga is kapolyi. Szerinte a kukorica még adhat jó termést, ez a növény még nagyon a tenyészidejének az elején van. De ehhez is eső kellene néhány napon belül. A főagronómus szerint a 220 hektár napraforgó még nagyobb baj nélkül átvészelte a szárazságot. Ez a jól fizető növény képes mélyre ereszteni a gyökereit, és onnan előkeríteni a nedvességet. Más a helyzet a lucernával. Az első kaszálást az áprilisi fagy károsította, a másodikat most az aszály tépázza meg. Bizonytalan az új telepítésű 40 hold lucerna sorsa. Nagyon valószínű, hogy újra kell vetni. Pontosat, biztosat természetesen még senki sem mondhat. Csupán becslés az is, hogy az idei fűtermés, az idei szénatermés harmada ha lesz a tavalyinak. Ezért több abraktakarmányt kell majd feletetni az állatokkal, következésképpen kevesebb kukoricát tudnak majd értékesíteni. Mindez érinti az állattenyésztés és az egész szövetkezet jövedelmezőségét is. Most a két nehéz hónap — a fagyos április és a száraz májusi következményeiről beszélnek a legtöbbet Kapolyon. Aggódó keserűséget éreznek. Kémlelik az eget és reménykednek, ha bármily távol is felfedeznek egy-egy esőfelhőt. Tavaly a növénytermesztésben szinte mindenből rekordhozamokat értek el. Most azokon is túl akartak tenni. Ezért igen következetesen és célszerűen mindent meg is tettek. Vezetőség, tagság semmit sem vethet egymás szemére. Korszerű módszerek A kapolyi és a somogymeggyesi határban az adottságok olyanok, hogy fokozott erőfeszítés szükséges, ha jó termést akarnak. Kedvezőtlen körülmények között gazdálkodik a Haladás Tsz. Földjeinek hektáronkénti aranykorona értéke a 14 alatt van. A dombos, lejtős terület is nehezíti, drágítja a földek művelését. Mindezt tudva értékelhetjük igazán, hogy múlt évi gazdálkodásáért a Haladás Tsz . fennállása óta először — elnyerte a Kiváló szövetkezet címet. Terméseredményeik figyelemre méltók. Négy-öt évvel ezelőtt a búza hektáronkénti átlagtermése még csak a 30—32 mázsánál, a kukoricáé 33—35 mázsánál, a napraforgóé 10—12 mázsánál, a rostlené a 35—38 mázsánál tartott. A tavalyi rekordévükben viszont búzából hektáronként 40,2 mázsát, kukoricából 47,2 mázsát, napraforgóból 19,8 mázsát és rostlenből 59 mázsát takarítottak be. Szerényen sorolják eredményeiket. A szövetkezet főkönyvelője, Szabó István inkább lefelé kerekíti a számokat. A szövetkezet vezetését mindig a megfontoltság jellemezte, inkább lassan, de biztosan akartak előrehaladni. A termelési rendszerekben rejlő lehetőségeket azonban hamar észre vették. Elismerően szólnak a KITE tevékenységéről. Ehhez a rendszerhez tartoznak a búzával, a kukoricával és a napraforgóval. Sokat köszönhetnek a Budakalászi Rostlentermelő Rendszernek is, amelynek segítségével az utóbbi időben nagy sikereket értek el. Nemrég léptek kapcsolatba az ISV-vel, az Ipari Sertéstenyésztő Vállalattal, melynek tanácsai szerint fejlesztik, korszerűsítik sertéshizlalásukat. Az idén teljesen áttérnek a húshasznú szarvasmarhatartásra, erre ösztönzik őket az adottságaik. Évek óta tagjai a húshasznú szarvasmarhákkal foglalkozó Taurina rendszernek. Úgy érzik, hogy a Taurina az eddiginél többet segíthetne nekik a húshasznú szarvasmarhák tenyésztésében, hizlalásában és értékesítésében is. A Haladás Tsz vezetői, tagjai szerencséjükre hamar megértették, hogy számukra előnyös, ha kedvezőtlen adottságaik között nemcsak a növénytermesztéssel és az állattenyésztéssel foglalkoznak. Már 1970-ben megszervezték a drótkötélfonó részlegüket. Tavalyelőtt műanyag-feldolgozó üzemet létesítettek, ahol most 18 asszony dolgozik. Építőbrigádjuk is van, így a tavalyi 58 millió forint termelési értékükből 20 millió forintot a kiegészítő tevékenység adott. Ez az arány nem is fejezi ki pontosan a kiegészítő tevékenység fontos szerepét. Többet mond az, hogy a szövetkezet tavalyi 18 millió 400 ezer forint nyereségéből több mint 7 millió forintot a drótkötélfonó, a műanyag-feldolgozó és az építőipari részlegnek köszönhet. — A kiegészítő tevékenység haszna szövetkezetünkben elősegítette a növénytermesztés és az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztését — állítja a tsz elnöke. — Ennek is köszönhetjük, hogy folyamatosan bővíteni tudtuk felszereltségünket. Az idén is több mint kétmillió forintért vásároltünk korszerű gépeket. -llnek lehetőségeikkel Most nemcsak az esőt várják a kapolyi Haladás Tsz-ben. Közelben minden lehetséges tartalékot számba vesznek. Elhatározták, hogy a drótkötélfonással — az aszály miatt — az év elején tervezett 9 millió forint helyett 14 millió forintot érnek el. . A műanyagüzemben a 3,1 millió forintos eredeti tervet 5 millió forintra emelték. Építőipari tevékenységüket is bővíteni kívánják, ha szükséges, embereket is átcsoportosítanak az építőbrigádhoz. Minden lehetőséget megragadnak. Legutóbb egy balatonföldvári üdülő lebontását vállalták el. Most úgy tervezték, hogy a megemelt tervek teljesítésével idei nyereségük fele a kiegészítő tevékenységből tevődik majd ki, így is védekezni kívánnak az aszály pénzügyi következményei ellen. Ebben a tsz-ben mindenki tudja, hogy az esetlen hetek nehéz próbatétel elé állítják a szövetkezetet. Dicséretükre válik, hogy mindenki megteszi azt, ami tőle telik. Már most gondolnak a lehetséges másodvetésekre is. Valóban, ebben a helyzetben ilyen magatartással, szolgálhatják leginkább a közös eredményeket. Tóth Benedek Magyar—szovjet szilárdtestfizikai tanácskozás A Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája közös szilárdtest-fizikai bizottságának eddigi tevékenységéről és az együttműködés bővítésének a lehetőségeiről kezdődött tanácskozás hétfőn Budapesten, az Akadémián. A tanácskozásra Márta Ferencnek, az MTA főtitkárának meghívására Alekszandr Prohorov akadémikus, Nobel-díjas fizikus vezetésével tíztagú delegáció érkezett hazánkba.