Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1989. február 1., péntek NÉPSZABADIAG Hogyan fejlődik Miskolc 1995-ig? Lázár György a városi tanács ülésén Miskolc 1995-ig tartó, hosszú távú településfejlesztési koncep­cióját vitatták meg a városi ta­nács Csütörtöki ülésén, amelyen részt vett és felszólalt Lázár György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Miskolc város or­szággyűlési képviselője. Részt vett a tanácskozáson Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titká­ra és dr. Ladányi József, a Bor­sod megyei tanács elnöke is. Mint a beszámolóban elhang­zott, a fejlesztés előterében to­vábbra is a lakásépítés áll. A fel­szólalók ezzel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy az állami lakás­építésen kívül a területek közmű­vesítésével elő kell mozdítani a telepszerű magánépítkezést, vala­mint családi házas övezetek ki­alakítását, s az üzemeknek az ed­diginél többet kell tenniük a mun­­káslakás-építési akció érdekében. Fontos feladatként jelöli meg a koncepció a szociális, oktatási, va­lamint kereskedelmi létesítmé­nyek építését, mert ezen a terü­leten az új városnegyedekben el­maradtak az igényektől. A felszólalók megfontolásra ja­vasolták a város „egyutcás” jel­legének megszüntetését, s szorgal­mazták a Tiszai pályaudvar át­építését. Közölték a tanácsülésen, hogy a következő években új, négyszáz ágyas szálloda épül. Mis­­kolcta­polcán bővítik az Éden kempinget és szomszédságában jö­vőre új motelt és éttermet létesí­tenek. A környezetvédelem, érde­kében előirányozták a zöldterület növelését és a város környékén parkerdők kialakítását. Testvérpártok az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítségről Újabb testvérpártok fogalmaz­ták meg álláspontjukat a tőkés világban kibontakozó szovjetel­lenes kampánnyal és az ürügy­ként felhasznált afganisztáni ese­ményekkel kapcsolatban. A Kanadai Kommunista Párt megállapította: bár az Afganisz­tánnak nyújtott szovjet segítség a nemzetközi jog és az ENSZ alap­okmánya tiszteletben tartásával történt, a Carter-adminisztráció mégis invázióval vádolja a Szov­jetuniót, elodázza a SALT I II. egyezmény ratifikálását és meg­próbálja visszahozni a hideghá­ború időszakát. A Görög Kommunista Párt elemzése kiemeli: „Az imperia­listáknak nincs joguk másokat beavatkozással vádolni, hiszen egész történelmük a beavatkozá­sok, a hódító háborúk és a gyar­matosítás sorozata és ez mind­addig folytatódik, míg a tőkés rendszer meg nem semmisül. Az Afganisztán kapcsán kibontakozó imperialista kampány része azon erőfeszítéseknek, amelyek célja megállítani az enyhülést, ku­darcba fullasztani a SALT-II-t, visszahozni az­ erőpolitikát.” Az a beállítás, hogy a békét az afga­nisztáni kormány­­által kért szov­jet segítség veszélyezteti, szem­fényvesztés. „Az afganisztáni for­radalmat­­ külföldi beavatkozás veszélye fenyegette, és ezért a Szovjetunióhoz fordult segítsé­gért. El kellett volna utasítania a Szovjetuniónak a segítségkérést? Végső fokon van-e joga egy for­radalomnak segítséget kérni, hogy megvédje magát az imperialista beavatkozástól? Mi azt mondjuk, hogy erre joga van. Azok, akik azt mondják, hogy erre nincs jo­ga, és a segítséget invázióként értékelik, valójában a forrada­lomról mondanak le” — rögzíti a GKP állásfoglalása. A Norvég Kommunista Párt nagyra értékeli azt a segítséget, amit a Szovjetunió a haladó moz­galmaknak és Afganisztánnak nyújt. A Holland Kommunista Párt ugyan nem helyesli azt, hogy a Szovjetunió­­ katonai segítséget nyújtott Afganisztán haladó erői­nek, de felhívja a figyelmet ar­ra, hogy mindezzel nem lehet az amerikai rakéták Európában való elhelyezését indokolni. A párt el­ítéli az Egyesült Államokat az Irán és Afganisztán térségében kirobbantott válság miatt. A Belga Kommunista Párt in­dokoltnak tartja a Szovjetunió afganisztáni segítségnyújtását a külföldi beavatkozás ellen, egyút­tal sajnálatát fejezte ki­ amiatt, hogy az afgán haladó erők gyen­gülése folytán ez szükségessé vált. A párt felhívja a figyelmet: az amerikai és más reakciós erők már hosszabb ideje folytatják manővereiket a Szovjetunió be­kerítésére, s ürügyet kerestek, amivel lökést adhatnak hideg­­háborús politikájuknak. A Luxemburgi Kommunista Párt állásfoglalása rámutat: egy fiatal forradalom eredményeit kellett megvédeni. Az állásfogla­lás hangoztatja: a szovjet segít­ségnyújtás a társadalmi haladás ügyét szolgálja, míg az imperia­lista államok politikája a nem­zeti felszabadító mozgalmak le­verésére, véres diktatúrák fenn­tartására irányul. Kabuli állásfoglalás az iszlám konferenciáról — Az afganisztáni nép felhá­borodását váltják ki az amerikai imperializmus és a maoista Kína arra irányuló kísérletei, hogy szembeállítsák velünk a muzul­mán országokat — jelentette ki a Pravda tudósítóival folytatott be­szélgetésben Sah Mohammed Doszt, Afganisztán külügyminisz­tere. — Úgy véljük, hogy a kon­ferencia összehívása, s a tanács­kozáson az Afganisztán és a Szovjetunió ellen irányuló táma­dások keresztülhajszolása min­denekelőtt az imperializmus és a nemzetközi reakció érdekeit szol­gálják. A muzulmán országok legfőbb feladata egységük meg­szilárdítása az imperializmus el­leni harcban, a fő ellenséggel, az amerikai imperializmussal és az izraeli cionizmussal szembeni harcban — mondotta a külügy­miniszter. — Visszautasítjuk az Iszlámá­bádban elfogadott afgánellenes határozatot, mint amely beavat­kozás belügyeinkbe és egyúttal el­lentmond a világméretű iszlám szolidaritásnak — hangoztatta végezetül­ Sah Mohammed Doszt. (TASZSZ) Indiát aggasztja a Pakisztánba irányuló washingtoni fegyverszállítás Az indiai kormány csütörtökön tudomására hozta Clark Clifford­­nak, Carter elnök Új-Delhiben tartózkodó különmegbízottjának, hogy Indiát nyugtalanítják az Egyesült Államok hadügyminisz­ter-helyettesének tervezett pa­kisztáni tárgyalásai az Islama­­badnak szállítandó fegyverekről. Naraszimha Rao indiai külügymi­niszter — hangsúlyozva a Pa­kisztánba irányuló fegyverszállí­tások felújításának veszélyessé­gét­­*— felvilágosítást kért az ame­rikai politikustól arról, konkré­tan milyen katonai és gazdasági segélyt szándékozik Washington nyújtani Islamabadnak a beígért 400 millió dolláros keretből. Az indiai külügyminiszter kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Wa­shington döntése felboríthatja a térség hadászati egyensúlyát. Clifford csütörtökön találkozott Indira Gandhi miniszterelnökkel. A mintegy másfél órás megbeszé­lésen mindkét fél ismertette a Közép-Keleten kialakult feszült helyzettel kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, Gandhi asz­­szony megválasztása óta több­ször hangsúlyozta, hogy Indiát aggasztja a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítások fel­újítása. (MTI) Teendők a vízgazdálkodásban Mindennapjaink nélkülözhetet­len létfeltétele a víz. Sem az em­ber, sem pedig az ipar vagy a mezőgazdaság nem képes harmo­nikus­­ és kiegyensúlyozott tevé­kenységre kellő mennyiségű­ és minőségű víz nélkül Csakhogy ezt a természetes anyagot a gyorsan növekvő­­igények s az olykor gon­datlan felhasználás következté­ben ma már majdhogynem ugyan­úgy kell előállítani, mint a többi más alapanyagot vagy energia­­hordozót, fáradságos munkával, nagy költséggel. Drágul a víz Vízből mind több kell, s a nö­vekvő igények kielégítése eszten­dőről esztendőre nagyobb terhe­ket ró a népgazdaságra. Csak pél­daképp említve, a vízgazdálko­dáshoz szükséges állóeszközök ér­téke — ami a népgazdaság teljes állóeszköz-állományának csak­nem 7 százalékát alkotja — 1980 januárjában már meghaladja a 140 milliárd forintot. Ha számítás­ba vesszük, hogy az ágazatban ez idő szerint hozzávetőleg 78 ezer dolgozó tevékenykedik, akkor ez azt jelenti, hogy mindegyikükre csaknem kétmillió forint értékű gép, épület, eszköz vagy beren­dezés jut. Még a szinten tartás is hatalmas összegeket kíván, s a népgazdasági beruházások mint­egy 5,5 százalékát emésztik fel a vízgazdálkodás fejlesztésére for­dított forintok. Az ötödik ötéves terv egészére, így erre az esztendőre is érvényes az a koncepció, amely a reális, te­rületi szempontból is indokolt tár­sadalmi-gazdasági igények kielé­gítésére törekszik. Ennek megfe­lelően a pazarló, hanyag vízfel­használók nemcsak saját lehető­ségeiket korlátozzák, hanem má­sokat is nehéz helyzetbe hoznak, ezért a takarékos vízhasznosítás a lakosság és a termelés közös ér­deke. A program egyik legfonto­sabb követelménye a lakásépítés, a terület- és településfejlesztés víz­közmű hátterének megterem­tése, a lakosság vízellátásában meglevő különbségek fokozatos felszámolása. Csak példaként: ma­napság már egyetlen téglát sem érdemes — s nem is szabad! — a beépítendő területre vinni addig, amíg a tervezett lakótelep vagy új gyár közművesítése nincs meg­oldva. A „vizes” fejlesztés elma­radása, késedelme ennek megfe­lelően számottevően hátráltathat­ja a kommunális vagy ipari be­ruházások megvalósulását. A köz­művesítés tehát nemcsak meg­előz minden más építést, elsőbb­séget is élvez. S a vízellátás és a csatornázás közötti olló szűkítése — különös tekintettel a szenny­vízelvezetésre és -­tisztításra — is olyan követelmény, amely egyút­tal a vízkészlet minőségének vé­delmét is szolgálhatja. A vízkárok elhárítása, a lakos­ság élet- és vagyonvédelmének biztosítása ugyancsak a program céljai között szerepel, éppúgy, mint a vízgazdálkodási adottsá­gok és lehetőségek kötelező érvé­nyű figyelembevétele. Miért fon­tos ez utóbbit is hangsúlyozni? Még a legutóbbi időkben is tör­téntek olyan ipartelepítések, szo­ciális-egészségügyi beruházások, amelyek tervezésénél nem vették figyelembe a környék összes víz­ügyi adottságait. Így fordulhatott elő többször is, hogy a már meg­épült létesítmény ellátásához messzi kilométerekről kellett a vi­zet szállítani, s ez tetemesen meg­növelte a régebben még elfogad­ható összegű beruházás költségeit. Errdin­m­iák és gond­ok A népgazdasági terv — a hosz­­szú távú programmal összhangban — a vízgazdálkodás ötödik ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési programját a társadalmi-gazdasá­gi fejlődés ütemével összhangban jelölte ki. A fejlődés tervezett üteme — az előző időszakkal ösz­­szevetve — mintegy 33 százalé­kos. Világosabbá teszi a köve­telmények s persze a lehetőségek növekedését is, ha elmondjuk, hogy míg a III. ötéves tervidőszak alatt 16 milliárd, a IV. ötéves terv idején 33 milliárd, addig a most folyó tervidőszakban több mint 50 milliárd forint állt a vízügyi beruházók rendelkezésére. A nagy összegű ráfordítás ered­ményei már most is mérhetők, s még inkább szembeötlő lesz a változás 1980 végére. Érdemes ösz­­szevetni az 1975-ös indulási álla­potot az év végére ténylegesen megvalósulóval. A közműves víz­ellátásban részesülő lakosság ará­nya 66 százalékról 75 százalékra emelkedik; a közcsatornázott te­rületen élő lakosság aránya 33 szá­zalékról 42 százalékra emelkedik. Ha mérsékelten is, de növekszik a tisztítás nélkül elvezetett szennyvíz mennyisége. A nagybe­ruházások közül a Kiskörei Víz­lépcső II. ütemének megvalósítá­sa a terv szerint halad, és min­den jel arra mutat, hogy a mun­kálatokat ebben az esztendőben sikerrel be is fejezik. Az elmúlt esztendők eredmé­nyes tevékenységét jelzi, hogy jelentős mértékben javult azok­nak a városoknak is a vízellátá­sa, amelyeké régebben sok gon­dot okozott. Miskolcon, Debre­cenben, Salgótarjánban, Pécsett vagy éppen Székesfehérvárott most már sokkal biztonságosabb az igénylők és felhasználók víz­ellátása, mint volt a korábbi évek­ben. Bár az is nyilvánvaló, hogy a tervezettnél nagyobb vízfelhasz­nálás következtében — a lakás­építés és a vízközmű-fejlesztés összhangjának hiánya miatt — a csúcsfogyasztás időszakaiban kisebb vízellátási zavarokra lehet számítani. Kockázat hordozója, hogy az ár- és belvizekkel szem­beni védelmi rendszerünk — anyagi lehetőségek hiánya miatt — még nincs kellően kiépítve, s további nagy erőfeszítéseket kí­ván a még teljesebb biztonság. Országos é és­ztervi feladatok A vízügyi teendőkkel azonban nemcsak az országos hatáskörű szervek és szervezetek foglalkoz­nak, hanem a tanácsok is. Ezek főképp a közvetlen helyi szükség­leteket, érdekeket szolgálják, s ez­által illeszkednek az egységes és tervszerű állami vízgazdálkodás rendjébe. Az ötödik ötéves terv­időszakban a vízgazdálkodás több mint 50 milliárd forintjából hoz­závetőleg 30 milliárdot tanácsi be­ruházásként használnak fel. Víz­vezeték-, csatorna-, fürdő-, taná­csi ár- és belvízvédelmi rendsze­rek épültek és épülnek ebből a hatalmas összegből. A legnagyobb költséget a területfejlesztéssel kapcsolatos beruházások emésztik fel: a lakásépítés napjaink egyik legvízigényesebb tevékenysége, többek között azért, mert nemcsak a víz odaszállításáról, hanem el­vezetéséről is gondoskodni kell. Egy köbméter szennyvíz elveze­tése pedig a vezetékes víz költ­ségének háromszorosát is meg­haladja. Nyilvánvaló, hogy a megyék nem egyenlő arányban részesed­nek az anyagi lehetőségekből. Az idén például Vas megye 36 mil­liót, míg Borsod megye 231 mil­lió forintot fordíthat a tanácsi „vizes” beruházások megvalósítá­sára. A ráfordítás nagyságát ugyanis mindenekelőtt a terület­­fejlesztési szempontok indokolják. Ahol például több lakást kell épí­teni, ott éppen a fentebbi okok miatt több vízre, vagyis pénzre is van szükség. Ráadásul a víz kitermelési költsége is területen­ként változik. S ha még hozzászá­mítjuk, hogy az ipar nagysága és a vízfogyasztás szoros összefüg­gésben van egymással, nyilvánva­lóvá válik, hogy Borsod igénye és lehetősége indokoltan több és na­gyobb a nyugat-magyarországi megyéénél. Az 1980-as évre tervezett taná­csi beruházások közül feltétlenül említést érdemel a­­budapesti gel­lérthegyi víztároló medence, a ba­jai vízmű és víztisztító mű, vala­mint a győr-nagybajcsi vízmű. Kivitelezésük a jelek szerint az idén be is fejeződik. A csatornázás és szennyvíztisztí­tás Debrecen és Nagykanizsa tér­ségében javul jelentősebben; még ezö­ben az esztendőben hozzálátnak a békéscsabai biológiai szenny­víztisztító mű megépítéséhez — ugyanilyet építenek majd Makón is —, valamint a fővárosban a káposztásmegyeri lakótelep alap­­csatornáinak lefektetéséhez. Az észak-pesti szennyvíztisztító, a bé­kásmegyeri átemelő, valamint a székesfehérvári, a győri, a kapos­vári, a szolnoki és a zalegerszegi szárnyvíztisztító építése a követ­kező­ évek programja. Tervek a jövőre Hozzáláttak már a hatodik öt­éves terv­ céljainak a megfogal­mazásához is. A vízügyi szakem­berek változatlanul amellett kar­doskodnak, hogy a vízközművek egységes, összehangolt fejlesztése eredményeképpen a vízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás egyaránt fejlődjön, s kerüljön mind közelebb az igényekhez. A mérséklődő lehetőségek persze mérsékeltebb elképzeléseket is követelnek. .Nyilvánvaló, hogy a vízkészle­tek minőségének védelme az ed­diginél jóval nagyobb figyelmet kíván. (Ez idő szerint 400 fa­lu vize ihatatlan az országban, ez a helyzet — ha változatlanul gon­datlanság jellemzi sok helyütt a mezőgazdaságban a vegyszerek al­kalmazását és felhasználását, az iparban pedig a szennyvizek ke­zelését"­s tovább romolhat.­ S magasabb követelményeket állít a szakemberek elé a lakosság élet- és vagyonbiztonsága, valamint a nemzeti vagyon védelme érdeké­ben az ár- és belvízkárok elhárí­tásával kapcsolatos feladatok vég­rehajtása. Van tehát még miben előbbre lépni, s a jelek szerint sok olyan feladat vár elvégzésre, ame­lyeknél a közszemlélet megváltoz­tatása egyúttal jelentős költség­megtakarítást eredményezhet. Sáfrán István 3 Az enyhülés ellenségei mesterségesen élezik a nemzetközi helyzetet Costa Gomes budapesti sajtótájékoztatója Az enyhülés ellenségei már hosszú ideje mesterségesen éle­zik a nemzetközi helyzetet. A vi­lág emiatt jutott a második vi­lágháború óta talán legnehezebb, legveszélyesebb szakaszába — hangsúlyozta tegnap budapesti sajtótájékoztatóján Costa Gomes tábornok, a ''portugál Béke és Együttműködési Tanács elnöke, a Béke-világ tanács elnökségének tagja, aki az Országos Béketanács vendégeként tartózkodik hazánk­ban. A többi között hangsúlyozta: a hidegháború erői már a helsinki záróokmány aláírása után aggá­lyokat keltettek lépéseikkel a ha­ladó emberek körében. Az euró­pai értekezleten elfogadott egy­séges elvekből megpróbáltak né­hányat kiragadni, s azokat saját szájízük szerint értelmezni. En­nek tudható be, hogy az európai biztonság és együttműködés belg­rádi találkozója után nem be­szélhettek újabb sikerekről kon­tinensünk népei. Az enyhülés azonban az elmúlt években szá­mos alapvető eredményt hozott — mondotta a továbbiakban Cos­ta Gomes —, jóllehet, bizonyos körök már korábban is minden lehetőséget felhasználva­ megpró­bálták megtorpedózni. Az „euro­­rakéták” nyugat-európai telepíté­séről hozott NATO-döntés meg­sérti a SALT I II. egyezmény és a helsinki záróokmány szellemét is. Pedig a hadászati támadófegyve­rek korlátozása nagy lépés lehet­ne a tartós békéhez elengedhetet­len leszerelés útján. Az enyhülés ellenfelei azonban a közvéle­mény megtévesztésére, a nemzet­közi feszültség növelésére pró­bálják kihasználni az iráni és az afganisztáni eseményeket is. Nem vesznek tudomást arról, hogy ma csak két lehetőség áll az emberiség előtt: az egyik a béke, a másik pedig civilizációnk teljes pusztulása. Éppen ezért minden országban minden szervezetnek, minden haladó szellemű ember­nek kötelessége, hogy vállvetve harcoljon a béke megőrzéséért, megszilárdításáért

Next