Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
1989. február 1., péntek NÉPSZABADIAG Hogyan fejlődik Miskolc 1995-ig? Lázár György a városi tanács ülésén Miskolc 1995-ig tartó, hosszú távú településfejlesztési koncepcióját vitatták meg a városi tanács Csütörtöki ülésén, amelyen részt vett és felszólalt Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Miskolc város országgyűlési képviselője. Részt vett a tanácskozáson Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ladányi József, a Borsod megyei tanács elnöke is. Mint a beszámolóban elhangzott, a fejlesztés előterében továbbra is a lakásépítés áll. A felszólalók ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az állami lakásépítésen kívül a területek közművesítésével elő kell mozdítani a telepszerű magánépítkezést, valamint családi házas övezetek kialakítását, s az üzemeknek az eddiginél többet kell tenniük a munkáslakás-építési akció érdekében. Fontos feladatként jelöli meg a koncepció a szociális, oktatási, valamint kereskedelmi létesítmények építését, mert ezen a területen az új városnegyedekben elmaradtak az igényektől. A felszólalók megfontolásra javasolták a város „egyutcás” jellegének megszüntetését, s szorgalmazták a Tiszai pályaudvar átépítését. Közölték a tanácsülésen, hogy a következő években új, négyszáz ágyas szálloda épül. Miskolctapolcán bővítik az Éden kempinget és szomszédságában jövőre új motelt és éttermet létesítenek. A környezetvédelem, érdekében előirányozták a zöldterület növelését és a város környékén parkerdők kialakítását. Testvérpártok az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítségről Újabb testvérpártok fogalmazták meg álláspontjukat a tőkés világban kibontakozó szovjetellenes kampánnyal és az ürügyként felhasznált afganisztáni eseményekkel kapcsolatban. A Kanadai Kommunista Párt megállapította: bár az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség a nemzetközi jog és az ENSZ alapokmánya tiszteletben tartásával történt, a Carter-adminisztráció mégis invázióval vádolja a Szovjetuniót, elodázza a SALT I II. egyezmény ratifikálását és megpróbálja visszahozni a hidegháború időszakát. A Görög Kommunista Párt elemzése kiemeli: „Az imperialistáknak nincs joguk másokat beavatkozással vádolni, hiszen egész történelmük a beavatkozások, a hódító háborúk és a gyarmatosítás sorozata és ez mindaddig folytatódik, míg a tőkés rendszer meg nem semmisül. Az Afganisztán kapcsán kibontakozó imperialista kampány része azon erőfeszítéseknek, amelyek célja megállítani az enyhülést, kudarcba fullasztani a SALT-II-t, visszahozni az erőpolitikát.” Az a beállítás, hogy a békét az afganisztáni kormányáltal kért szovjet segítség veszélyezteti, szemfényvesztés. „Az afganisztáni forradalmat külföldi beavatkozás veszélye fenyegette, és ezért a Szovjetunióhoz fordult segítségért. El kellett volna utasítania a Szovjetuniónak a segítségkérést? Végső fokon van-e joga egy forradalomnak segítséget kérni, hogy megvédje magát az imperialista beavatkozástól? Mi azt mondjuk, hogy erre joga van. Azok, akik azt mondják, hogy erre nincs joga, és a segítséget invázióként értékelik, valójában a forradalomról mondanak le” — rögzíti a GKP állásfoglalása. A Norvég Kommunista Párt nagyra értékeli azt a segítséget, amit a Szovjetunió a haladó mozgalmaknak és Afganisztánnak nyújt. A Holland Kommunista Párt ugyan nem helyesli azt, hogy a Szovjetunió katonai segítséget nyújtott Afganisztán haladó erőinek, de felhívja a figyelmet arra, hogy mindezzel nem lehet az amerikai rakéták Európában való elhelyezését indokolni. A párt elítéli az Egyesült Államokat az Irán és Afganisztán térségében kirobbantott válság miatt. A Belga Kommunista Párt indokoltnak tartja a Szovjetunió afganisztáni segítségnyújtását a külföldi beavatkozás ellen, egyúttal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az afgán haladó erők gyengülése folytán ez szükségessé vált. A párt felhívja a figyelmet: az amerikai és más reakciós erők már hosszabb ideje folytatják manővereiket a Szovjetunió bekerítésére, s ürügyet kerestek, amivel lökést adhatnak hidegháborús politikájuknak. A Luxemburgi Kommunista Párt állásfoglalása rámutat: egy fiatal forradalom eredményeit kellett megvédeni. Az állásfoglalás hangoztatja: a szovjet segítségnyújtás a társadalmi haladás ügyét szolgálja, míg az imperialista államok politikája a nemzeti felszabadító mozgalmak leverésére, véres diktatúrák fenntartására irányul. Kabuli állásfoglalás az iszlám konferenciáról — Az afganisztáni nép felháborodását váltják ki az amerikai imperializmus és a maoista Kína arra irányuló kísérletei, hogy szembeállítsák velünk a muzulmán országokat — jelentette ki a Pravda tudósítóival folytatott beszélgetésben Sah Mohammed Doszt, Afganisztán külügyminisztere. — Úgy véljük, hogy a konferencia összehívása, s a tanácskozáson az Afganisztán és a Szovjetunió ellen irányuló támadások keresztülhajszolása mindenekelőtt az imperializmus és a nemzetközi reakció érdekeit szolgálják. A muzulmán országok legfőbb feladata egységük megszilárdítása az imperializmus elleni harcban, a fő ellenséggel, az amerikai imperializmussal és az izraeli cionizmussal szembeni harcban — mondotta a külügyminiszter. — Visszautasítjuk az Iszlámábádban elfogadott afgánellenes határozatot, mint amely beavatkozás belügyeinkbe és egyúttal ellentmond a világméretű iszlám szolidaritásnak — hangoztatta végezetül Sah Mohammed Doszt. (TASZSZ) Indiát aggasztja a Pakisztánba irányuló washingtoni fegyverszállítás Az indiai kormány csütörtökön tudomására hozta Clark Cliffordnak, Carter elnök Új-Delhiben tartózkodó különmegbízottjának, hogy Indiát nyugtalanítják az Egyesült Államok hadügyminiszter-helyettesének tervezett pakisztáni tárgyalásai az Islamabadnak szállítandó fegyverekről. Naraszimha Rao indiai külügyminiszter — hangsúlyozva a Pakisztánba irányuló fegyverszállítások felújításának veszélyességét*— felvilágosítást kért az amerikai politikustól arról, konkrétan milyen katonai és gazdasági segélyt szándékozik Washington nyújtani Islamabadnak a beígért 400 millió dolláros keretből. Az indiai külügyminiszter kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Washington döntése felboríthatja a térség hadászati egyensúlyát. Clifford csütörtökön találkozott Indira Gandhi miniszterelnökkel. A mintegy másfél órás megbeszélésen mindkét fél ismertette a Közép-Keleten kialakult feszült helyzettel kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, Gandhi aszszony megválasztása óta többször hangsúlyozta, hogy Indiát aggasztja a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítások felújítása. (MTI) Teendők a vízgazdálkodásban Mindennapjaink nélkülözhetetlen létfeltétele a víz. Sem az ember, sem pedig az ipar vagy a mezőgazdaság nem képes harmonikus és kiegyensúlyozott tevékenységre kellő mennyiségű és minőségű víz nélkül Csakhogy ezt a természetes anyagot a gyorsan növekvőigények s az olykor gondatlan felhasználás következtében ma már majdhogynem ugyanúgy kell előállítani, mint a többi más alapanyagot vagy energiahordozót, fáradságos munkával, nagy költséggel. Drágul a víz Vízből mind több kell, s a növekvő igények kielégítése esztendőről esztendőre nagyobb terheket ró a népgazdaságra. Csak példaképp említve, a vízgazdálkodáshoz szükséges állóeszközök értéke — ami a népgazdaság teljes állóeszköz-állományának csaknem 7 százalékát alkotja — 1980 januárjában már meghaladja a 140 milliárd forintot. Ha számításba vesszük, hogy az ágazatban ez idő szerint hozzávetőleg 78 ezer dolgozó tevékenykedik, akkor ez azt jelenti, hogy mindegyikükre csaknem kétmillió forint értékű gép, épület, eszköz vagy berendezés jut. Még a szinten tartás is hatalmas összegeket kíván, s a népgazdasági beruházások mintegy 5,5 százalékát emésztik fel a vízgazdálkodás fejlesztésére fordított forintok. Az ötödik ötéves terv egészére, így erre az esztendőre is érvényes az a koncepció, amely a reális, területi szempontból is indokolt társadalmi-gazdasági igények kielégítésére törekszik. Ennek megfelelően a pazarló, hanyag vízfelhasználók nemcsak saját lehetőségeiket korlátozzák, hanem másokat is nehéz helyzetbe hoznak, ezért a takarékos vízhasznosítás a lakosság és a termelés közös érdeke. A program egyik legfontosabb követelménye a lakásépítés, a terület- és településfejlesztés vízközmű hátterének megteremtése, a lakosság vízellátásában meglevő különbségek fokozatos felszámolása. Csak példaként: manapság már egyetlen téglát sem érdemes — s nem is szabad! — a beépítendő területre vinni addig, amíg a tervezett lakótelep vagy új gyár közművesítése nincs megoldva. A „vizes” fejlesztés elmaradása, késedelme ennek megfelelően számottevően hátráltathatja a kommunális vagy ipari beruházások megvalósulását. A közművesítés tehát nemcsak megelőz minden más építést, elsőbbséget is élvez. S a vízellátás és a csatornázás közötti olló szűkítése — különös tekintettel a szennyvízelvezetésre és -tisztításra — is olyan követelmény, amely egyúttal a vízkészlet minőségének védelmét is szolgálhatja. A vízkárok elhárítása, a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása ugyancsak a program céljai között szerepel, éppúgy, mint a vízgazdálkodási adottságok és lehetőségek kötelező érvényű figyelembevétele. Miért fontos ez utóbbit is hangsúlyozni? Még a legutóbbi időkben is történtek olyan ipartelepítések, szociális-egészségügyi beruházások, amelyek tervezésénél nem vették figyelembe a környék összes vízügyi adottságait. Így fordulhatott elő többször is, hogy a már megépült létesítmény ellátásához messzi kilométerekről kellett a vizet szállítani, s ez tetemesen megnövelte a régebben még elfogadható összegű beruházás költségeit. Errdinmiák és gondok A népgazdasági terv — a hoszszú távú programmal összhangban — a vízgazdálkodás ötödik ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési programját a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemével összhangban jelölte ki. A fejlődés tervezett üteme — az előző időszakkal öszszevetve — mintegy 33 százalékos. Világosabbá teszi a követelmények s persze a lehetőségek növekedését is, ha elmondjuk, hogy míg a III. ötéves tervidőszak alatt 16 milliárd, a IV. ötéves terv idején 33 milliárd, addig a most folyó tervidőszakban több mint 50 milliárd forint állt a vízügyi beruházók rendelkezésére. A nagy összegű ráfordítás eredményei már most is mérhetők, s még inkább szembeötlő lesz a változás 1980 végére. Érdemes öszszevetni az 1975-ös indulási állapotot az év végére ténylegesen megvalósulóval. A közműves vízellátásban részesülő lakosság aránya 66 százalékról 75 százalékra emelkedik; a közcsatornázott területen élő lakosság aránya 33 százalékról 42 százalékra emelkedik. Ha mérsékelten is, de növekszik a tisztítás nélkül elvezetett szennyvíz mennyisége. A nagyberuházások közül a Kiskörei Vízlépcső II. ütemének megvalósítása a terv szerint halad, és minden jel arra mutat, hogy a munkálatokat ebben az esztendőben sikerrel be is fejezik. Az elmúlt esztendők eredményes tevékenységét jelzi, hogy jelentős mértékben javult azoknak a városoknak is a vízellátása, amelyeké régebben sok gondot okozott. Miskolcon, Debrecenben, Salgótarjánban, Pécsett vagy éppen Székesfehérvárott most már sokkal biztonságosabb az igénylők és felhasználók vízellátása, mint volt a korábbi években. Bár az is nyilvánvaló, hogy a tervezettnél nagyobb vízfelhasználás következtében — a lakásépítés és a vízközmű-fejlesztés összhangjának hiánya miatt — a csúcsfogyasztás időszakaiban kisebb vízellátási zavarokra lehet számítani. Kockázat hordozója, hogy az ár- és belvizekkel szembeni védelmi rendszerünk — anyagi lehetőségek hiánya miatt — még nincs kellően kiépítve, s további nagy erőfeszítéseket kíván a még teljesebb biztonság. Országos é észtervi feladatok A vízügyi teendőkkel azonban nemcsak az országos hatáskörű szervek és szervezetek foglalkoznak, hanem a tanácsok is. Ezek főképp a közvetlen helyi szükségleteket, érdekeket szolgálják, s ezáltal illeszkednek az egységes és tervszerű állami vízgazdálkodás rendjébe. Az ötödik ötéves tervidőszakban a vízgazdálkodás több mint 50 milliárd forintjából hozzávetőleg 30 milliárdot tanácsi beruházásként használnak fel. Vízvezeték-, csatorna-, fürdő-, tanácsi ár- és belvízvédelmi rendszerek épültek és épülnek ebből a hatalmas összegből. A legnagyobb költséget a területfejlesztéssel kapcsolatos beruházások emésztik fel: a lakásépítés napjaink egyik legvízigényesebb tevékenysége, többek között azért, mert nemcsak a víz odaszállításáról, hanem elvezetéséről is gondoskodni kell. Egy köbméter szennyvíz elvezetése pedig a vezetékes víz költségének háromszorosát is meghaladja. Nyilvánvaló, hogy a megyék nem egyenlő arányban részesednek az anyagi lehetőségekből. Az idén például Vas megye 36 milliót, míg Borsod megye 231 millió forintot fordíthat a tanácsi „vizes” beruházások megvalósítására. A ráfordítás nagyságát ugyanis mindenekelőtt a területfejlesztési szempontok indokolják. Ahol például több lakást kell építeni, ott éppen a fentebbi okok miatt több vízre, vagyis pénzre is van szükség. Ráadásul a víz kitermelési költsége is területenként változik. S ha még hozzászámítjuk, hogy az ipar nagysága és a vízfogyasztás szoros összefüggésben van egymással, nyilvánvalóvá válik, hogy Borsod igénye és lehetősége indokoltan több és nagyobb a nyugat-magyarországi megyéénél. Az 1980-as évre tervezett tanácsi beruházások közül feltétlenül említést érdemel abudapesti gellérthegyi víztároló medence, a bajai vízmű és víztisztító mű, valamint a győr-nagybajcsi vízmű. Kivitelezésük a jelek szerint az idén be is fejeződik. A csatornázás és szennyvíztisztítás Debrecen és Nagykanizsa térségében javul jelentősebben; még ezöben az esztendőben hozzálátnak a békéscsabai biológiai szennyvíztisztító mű megépítéséhez — ugyanilyet építenek majd Makón is —, valamint a fővárosban a káposztásmegyeri lakótelep alapcsatornáinak lefektetéséhez. Az észak-pesti szennyvíztisztító, a békásmegyeri átemelő, valamint a székesfehérvári, a győri, a kaposvári, a szolnoki és a zalegerszegi szárnyvíztisztító építése a következő évek programja. Tervek a jövőre Hozzáláttak már a hatodik ötéves terv céljainak a megfogalmazásához is. A vízügyi szakemberek változatlanul amellett kardoskodnak, hogy a vízközművek egységes, összehangolt fejlesztése eredményeképpen a vízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás egyaránt fejlődjön, s kerüljön mind közelebb az igényekhez. A mérséklődő lehetőségek persze mérsékeltebb elképzeléseket is követelnek. .Nyilvánvaló, hogy a vízkészletek minőségének védelme az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kíván. (Ez idő szerint 400 falu vize ihatatlan az országban, ez a helyzet — ha változatlanul gondatlanság jellemzi sok helyütt a mezőgazdaságban a vegyszerek alkalmazását és felhasználását, az iparban pedig a szennyvizek kezelését"s tovább romolhat. S magasabb követelményeket állít a szakemberek elé a lakosság élet- és vagyonbiztonsága, valamint a nemzeti vagyon védelme érdekében az ár- és belvízkárok elhárításával kapcsolatos feladatok végrehajtása. Van tehát még miben előbbre lépni, s a jelek szerint sok olyan feladat vár elvégzésre, amelyeknél a közszemlélet megváltoztatása egyúttal jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Sáfrán István 3 Az enyhülés ellenségei mesterségesen élezik a nemzetközi helyzetet Costa Gomes budapesti sajtótájékoztatója Az enyhülés ellenségei már hosszú ideje mesterségesen élezik a nemzetközi helyzetet. A világ emiatt jutott a második világháború óta talán legnehezebb, legveszélyesebb szakaszába — hangsúlyozta tegnap budapesti sajtótájékoztatóján Costa Gomes tábornok, a ''portugál Béke és Együttműködési Tanács elnöke, a Béke-világ tanács elnökségének tagja, aki az Országos Béketanács vendégeként tartózkodik hazánkban. A többi között hangsúlyozta: a hidegháború erői már a helsinki záróokmány aláírása után aggályokat keltettek lépéseikkel a haladó emberek körében. Az európai értekezleten elfogadott egységes elvekből megpróbáltak néhányat kiragadni, s azokat saját szájízük szerint értelmezni. Ennek tudható be, hogy az európai biztonság és együttműködés belgrádi találkozója után nem beszélhettek újabb sikerekről kontinensünk népei. Az enyhülés azonban az elmúlt években számos alapvető eredményt hozott — mondotta a továbbiakban Costa Gomes —, jóllehet, bizonyos körök már korábban is minden lehetőséget felhasználva megpróbálták megtorpedózni. Az „eurorakéták” nyugat-európai telepítéséről hozott NATO-döntés megsérti a SALT I II. egyezmény és a helsinki záróokmány szellemét is. Pedig a hadászati támadófegyverek korlátozása nagy lépés lehetne a tartós békéhez elengedhetetlen leszerelés útján. Az enyhülés ellenfelei azonban a közvélemény megtévesztésére, a nemzetközi feszültség növelésére próbálják kihasználni az iráni és az afganisztáni eseményeket is. Nem vesznek tudomást arról, hogy ma csak két lehetőség áll az emberiség előtt: az egyik a béke, a másik pedig civilizációnk teljes pusztulása. Éppen ezért minden országban minden szervezetnek, minden haladó szellemű embernek kötelessége, hogy vállvetve harcoljon a béke megőrzéséért, megszilárdításáért