Népszabadság, 1980. február (38. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
10 mm M&W és MPSZABADSAG Sok változatban használt, nélkülözhetetlen gyógyszerek A vérkonzervek A gyógyító vér gondolatával már a görög mitológiában találkozunk. Médeia, e mondavilág egyik hősnője, ifjak vérével akarta megfiatalítani elaggott apósát. De évszázadok teltek el, amíg a mitológiai gondolatból megszületett az első sikeres vérátömlesztés. Ez érthető is, hiszen elődeink nem ismerték a vérkeringés törvényszerűségeit, nem ismerték a vér összetételét és élettani szerepét sem. Eretnek gondolatok, első próbálkozások A XVI. század orvosai még úgy vélték, hogy a vér csak az artériákban (a vivőerekben) és a jobb szív félben kering. Elképzeléseik szerint a bal szívfélben csak pneuron (levegő) lehetett Ekkor írtak először a pneumával kevert élénkvörös, habzó vérről. Szervét Mihály (Miguel Sérvétől spanyol orvos és reformátor a szentháromságról elmélkedő művében az emberi értelem és a lélek megismerésével foglalkozva fontosnak ítélte a szervezet alapos ismeretét is. Közölte megfigyelését, amely szerint a vér a tüdőben kerül érintkezésbe a levegővel. Ez a felismerés a kisvárkor felfedezését jelentette. (Kálvin feljelentésére Szervétet e művéért eretnekként elégették.) Cesalpino (1519—1603) pisai professzor, a pápa háziorvosa a szívet az érrendszer központjának tekintette, és ő használta először a circulatio (keringés) kifejezést — de csak a kis vérkörre vonatkoztatva. A teljes öszefüggés felismeréséig nem jutott el, de az olaszok őt tekintik a vérkeringés felfedezőjének. William Harvey (1578—1657) Londonban volt gyakorlóorvos, majd Oxfordiban professzor. 1628-ban jelent meg korszakalkotó műve, amelyben szabatosan leírta, hogy a vér zárt érrendszerben kering, és a szív izomereje hajtja az artériákba, a vénákon át tér vissza a jobb szívfélbe, majd a tüdőn át jut a bal pitvarba. Harvey tehát leírta a teljes vérkeringést, ezzel új fejezetet nyitott az orvostudomány történetében. Kutyák, lovak, bárányok A vérkeringés törvényszerűségeinek megismerése nyitotta meg az utat a vérátömlesztés, a transzfúzió számára. Két francia pap dolgozta ki a vérátömlesztés módszerét, és az első megvalósítója Richard Lower angol orvos volt. Általában kutyákkal kísérleteztek, és a donor (a véradó) artériájából a vért kapó vénájába vezették a vért; adtak bárányból bárányba, bárányból kutyába és kosból lóba is. Jean Baptista Denis francia abbé vezetett először vért emberbe 1667. június 15-én. A vért kapó egy 15—16 éves fiú volt, akin előzőleg hússzor vágtak eret. Denis körülbelül 270 gramm vért vezetett át a fiú karvénájába egy bárány fejartériájából. A transzfúzió indítékait egy levelében így fejtette ki: „A transzfúzióra maga a természet tanít. A magzatot az anya vére táplálja a köldökvénán át. A vér nem egyéb, mint sűrített táplálék. A transzfúzió a táplálkozás útjának a lerövidítése.” Az állati vér alkalmazása mellett így érvelt: „Az állat kiegyensúlyozottabb életet él, és mentes a káros szenvedélyektől, így vére egészségesebb, mint az emberé.” Említést érdemel az is, hogy már akkor is fontosnak tartották az adott vér mennyiségét, és ezért megmérték a véradó állat súlyát a transzzfúzió előtt és után is. Emberből emberbe Az akkori transzfúziókról ránk maradt írásokra jellemző a hézagosság, a pontatlanság, és a kudarcok elhallgatása. A lelkes kezdeményezések utáni hallgatás a balsikereket követte, amelyeknek okait nem sikerült megtalálniuk. 1901-ben fedezte fel Landsteiner osztrák származású amerikai orvos az emberi vérre jellemző A-, B- és C-vércsoport-tulajdonságokat. Ez nyitotta meg a sikeres, de még korántsem kockázatmentes transzfúzió útját. Később a vércsoportok gondos elemzése után előre megállapíthatóvá vált, hogy egy adott vércsoportú ember milyen vércsoportból kaphat vért. A vércsoportokról nyert ismeretek bővülésével egyre több lett a sikeres transzfúzió is. Landsteiner és társai később újabb jelentős felfedezésekkel gazdagították a transzfúziós gyakorlatot. Kutatási eredményeik révén ismerték meg az orvosok az egyéb vércsoport-tulajdonságokat, köztük az úgynevezett Rhfaktort. Ekkor a vérrel való gyógyítás új korszaka nyílt meg, és az egyre gyarapodó ismeretek, tapasztalatok nagymértékben növelték a gyógyító módszer alkalmazási lehetőségét. A vér iránti kereslet rohamosan nőtt, egyre több vérre és a vért konzerváló eljárásokra volt szükség. A tartósított vér volt a vérkonzervcsalád elsőszülöttje. Hamar eljárt felette az idő, mert ma már teljes vért csak kivételesen, a drámai gyorsasággal kivérzett embernek adnak akkor, ha keringő vérének már a harmadát elvesztette. Az esetek többségében azonban nem teljes vért, hanem a vér egyes alkatelemeit használják. Ezért napjainkban már a vérkonzervek egész tárházát kell folyamatosan előállítani és tárolni. A különböző eredetű vérszegénységben szenvedő betegek ellátására ma már a plazmától (a vér folyékony részétől) elkülönített vörös vérsejt-sűrítményt és mosott, illetve szűrt vörösvérsejteket alkalmaznak. A vérlemezkehiányon alapuló vérzékenység esetén vérlemezke-sűrítményt, a fehérvérsejt-hiányos betegeknek pedig fehérvérsejt-sűrítményt tartalmazó készítményeket adnak. Szárított plazma, gamma-globulity A második világháború idején kezdték alkalmazni a szárított vérplazmát — főleg a súlyos égési sérülteknél. Az elért jó eredményeket azonban beárnyékolták a plazma transzfúzió után fellépő — sárgaságot is okozó — járványos májgyulladások. E káros mellékhatás kiiktatására dolgozták ki aztán a pasztőrözött plazma-, illetve albuminoldatot, amely már mentes a fertőző májgyulladást okozó vírusoktól. A csak férfiaknál előforduló örökletes vérzékenység gyógyításához is különleges plazmát készítenek, amellyel a vérzékenység jól befolyásolható. Megkülönböztetett jelentősége van ennek a plazmából előállított anyagnak a vérzékeny betegek gyógyításában, mivel e készítmény védelmében a legnagyobb műtétek is elvégezhetők. A plazma immun-globulinokat is tartalmaz; e különleges fehérjéket a gyógyászat több területén alkalmazzák. A megelőzést szolgáló gamma-globulin mellett igen nagy a jelentősége az Rh-negatív terhes nők védelmét szolgáló különleges gamma-globulinnak. Hazánkban 1970 óta minden olyan Rh-negatív nőt, aki Rh-pozitív magzatot hord, kötelezően részesítik e védelemben. Az embervérből előállított vérkészítményeken kívül nélkülözhetetlenek az állati vérből készített gyógyszerek is. A fertőző betegségek ellen védelmet nyújtó szérumok nagy részét is állatvérből kapják. A diftéria elleni szérumot például a juh, a ló és a marha vérsavójából készítik. Állatvérből állítják elő a sertésorbánc, a tetanusz és a vörheny elleni szérumokat is. Műanyag tasakban Akik a vérátömlesztést csak leírásból ismerik, azoknak is feltűnik, hogy a vérkészítmények előállítása és forgalmazása sokban hasonlít a tejtermékekéhez. Pasztőrözés, szeparálás, fagyasztás, palackozás ... stb., mind arra utal, hogy az élő szervezet által termelt biológiai folyadékoknak sok hasonló tulajdonságuk van, és közös jellemzőjük az is, hogy széles körű felhasználásukhoz biológiai ismereteken kívül fejlett technika is szükséges. A vérkonzervek említésekor általában az üvegpalackra gondolunk. De a technikai fejlődésnek ma éppen abban a szakaszában élünk, amikor az üvegpalackokat felváltják a műanyag tasakok. Sok előnyük van. Rugalmas faluk jobban kedvez az ugyancsak rugalmas falú vérsejtek tárolásának. Szállításuk és raktározásuk könnyebb az üvegénél, és nem törékenyek. Időállók, tehát csírátlanításuk is egyszerűbb. A korszerű technológiával gyártott vértasakok jobban ellenállnak a fizikai hatásoknak is: a vérrel töltött különleges műanyag tasak kibírja egy személygépkocsi súlyát is. Csapolása is egyszerűbb, és a sterilitás szempontjából megbízhatóbb. Nem lebecsülendő előnye az sem, hogy valamely katasztrófa sújtott területre, ahová semmiféle közlekedési eszközzel sem lehet bejutni, repülőgépről is ledobható. Jól vizsgáztak ezek a műanyag tasakok például több alpinista megmentésében, akiknek a lavinától megközelíthetetlen helyre helikopterből dobtak le várkonzerveket. Hazánkban az OVSZ (Országos Vérellátó Szolgálat) irányítja a vérgyűjtést és a vérkészítmények tartósítását. A felszabadulás után Borisz Petrovszkij szovjet professzor (ma egészségügyi miniszter) magyarországi tevékenységének egyik maradandó eredménye volt a korszerű transzfúziós módszerek propagálása és széles körű bevezetése. Petrovszkij professzor nevéhez fűződik az is, hogy a transzfúzió minden magyar kórházban rövid idő alatt rutinbeavatkozássá vált. Köszönet a véradóknak Az OVSZ-hálózatot és a tudományos kutatást az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) fogja össze. Mintegy negyvenféle vérkészítmény igazolja az OHVI eredményeit. A magyar kutatási eredményeket, illetve nemzetközi megbecsülésüket jelzi az is, hogy a nemzetközi haematológiai kongresszust 1982-ben hazánkban tartják. A sokféle vérkészítmény előállítására szükséges, hagyományos vérvétel helyett ma egyre inkább egy újfajta véradást helyeznek előtérbe. E vérvételi formának az a lényege, hogy a véradótól csak a plazmát veszik el. E módszer jobb a véradó számára is, és lehetőséget ad sok plazma összegyűjtésére. A véradást a Magyar Vöröskereszt szervezi, amelynek áldásos tevékenységét nemcsak azok a százezrek értékelik, akik már kaptak a vérkonzervek valamelyikéből, hanem azok is, akik tudják, hogy szükség esetén bizton számíthatnak a Vöröskereszt véradóira és az OVSZ tevékenységére. * A vérkonzervek olyan, semmi mással sem pótolható eszközei a korszerű gyógyításnak, a megelőzésnek és a betegségmegállapításnak, amelyet egyetlen orvosi szakág sem nélkülözhet. A fejlődő biológiai, klinikai és technikai ismeretek pedig egyre biztonságosabbá teszik a transzfúziót. Dr. Szakolyi András Egy 1671-ben, Amszterdamban megjelent könyv transzfúziót ábrázoló képe. Középen a páciens (1), jobbján a sebész (4), balján az orvos (3), és végül a bárány (2) mint véradó. A transzfúzióval egyidejűleg a páciens jobb karvénájából vért csapoltak, amelyet edényben fogott fel a sebész. Ezt a keringő vér mennyiségének megtartása végett tartották szükségesnek. TALÁLMÁNYOK Finomkivágás normál présgépen A kivágás a fémmegmunkálás széles körben alkalmazott technológiája: különféle vastagságú fémlemezekből vagy -szalagokból egyszerű vagy akár bonyolultabb alakú idomdarabokat vágnak ki présben, szerszámmal. (Például az ébresztőórák minden részét — a fogaskerekeket, a karokat stb. — így készítik.) A kivágást azonban sorjázásnak és felülettisztításnak — két munka- és időigényes műveletnek — kell követnie. A finomkivágás viszont olyan oldalfelületű darabokat ad, amelyek, ha nem is a polírozott, de a finoman hengerelt minősítést megérdemlik. A finomkivágáshoz azonban nagyon pontosan kialakított szerszámra és nagy erejű sajtóra van szükség — mindennek nagyságrendekkel pontosabban kell végbemennie, mint az egyszerű kivágásnál. A finomkivágó szerszámot csak különleges — igen drága, tőkés országokból importált — sajtókkal lehet működtetni, mert a leszorítás ellen ható erőt egyidejűleg kell létrehozni egy olyan erővel, amely magát a kivágást végzi. Régóta fölismerték, milyen előnyös volna, ha sikerülne olyan szerszámot készíteni, amellyel normál présgépen lehetne finomkivágást végezni. A finomkivágó gépek ugyanis drágák, és áruk csak nagy sorozatok esetén térül meg, viszont a finomkivágás nagyon gazdaságos technológia. Próbáltak már ilyen szerszámot kialakítani: ezek lényege mindig az volt, hogy rugók segítségével hoznak létre egy harmadik, független erőhatást. Ezzel azonban együtt jár egy nagy probléma: amikor a berendezés a kivágás után nyit, a rugót vagy meg kell akasztani, vagy nagy erővel csap ki, és ezért túl nagy gépet kell készíteni. Az Elektroakusztikai Gyár szabadalmazott finomkivágó berendezése (feltalálói: Bíró Sándor, Kovács Béla, Fehérvári Kálmán, Csonka Béla) ezt a kérdést oldja meg. A finomkivágás után a prés szétválasztása úgy történik, hogy a rugót nem egyszerűen megakasztják, hanem késleltetik — a visszafelé mozgáskor valamilyen távol tartó elemet tolnak be —, és ezzel elérik, hogy a rugó ugyanolyan fokozatosan enged ki, ahogyan távolodnak egymástól az alkatrészek — csak fáziskéséssel! Ily módon olyan szerszám készíthető, amellyel bármilyen, üzemben levő présberendezéssel olyan minőségű alkatrészeket lehet finomkivágással gyártani, mint a drága finomkivágó gépekkel. 1980. február 26., kedd LÁSSUK A MEDVÉT... TÉLI VÁSÁR - SKÁLA VÁSÁR A Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház ajánlata: Logarlécek, műanyag mappák, névjegytartók, hímzett, vasalható matricák 40%-os árengedménnyel. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! 4