Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

8 VERESS PÉTER külkereskedel­mi miniszter hétfőn Moszkvába utazott, a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának ülésére. A KGST közlekedési állandó bi­zottságának 60. ülésszaka tegnap kezdődött meg a romániai Man­­gáliában; a tanácskozáson Pallai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével magyar kül­döttség vesz részt. HAZÁNKBA ÉRKEZETT a cseh­szlovák népi milícia háromtagú delegációja, Miroslav Nováknak, az országos törzs parancsnokának vezetésével. A küldöttség Bor­bély Sándornak, a munkásőrség országos parancsnokának meghí­vására a magyar munkásőrök életét, tevékenységét tanulmá­nyozza. A CSEHSZLOVÁK TUDÓSOK de­legációja érkezett tegnap Buda­pestre Josef Rimán akadémikus­nak, a Csehszlovák Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésé­vel. A két akadémia közötti to­vábbi együttműködést tárgyalják meg, s aláírják az 1981—85. évi munkatervet. ÚJVIDÉKI ÉS SZABADKAI ven­dégszereplésre hétfőn Jugoszlá­viába utazott a szegedi Nemzeti Színház operatagozatának 130 ta­gú csoportja. Mindkét városban Donizetti Anna Bolena című ope­ráját mutatják be. HONISMERETI NAPOK kezdődtek Kapuváron. Az egy hétig tartó me­gyei program keretében a tanácsko­zásokra, művészeti bemutatókra, szo­cialista brigádok vetélkedőjére kerül sor, több kiállítást is megnyitnak, a város jubiláló szövetkezeti énekkara hangversenyt ad. KÖNYVTÁRBUSZ INDULT ÚT­NAK hétfőn Győr-Sopron me­gyében, s menetrendszerűen köz­lekedik 22 kis település között. A 2500 kötetes mozgó könyvtárt a 19. számú Volán Vállalat szocia­lista brigádjai ajándékozták a Kisfaludy Károly Megyei Könyv­tárnak. KUTYABEMUTATÓT ÉS -VÁSÁRT rendezett vasárnap a szántódpusztai szabadtéri mezőgazdasági múzeumban a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete. A tacskóktól a német ju­hászokig sokfajta eb csoportos és egyéni fegyelmező gyakorlatát, ügyes­ségi, őrző- és védőbemutatóját néz­ték végig az érdeklődők. A BALATON PARTJÁN három új kiállítást tekinthetnek meg a látogatók. A siófoki dél-balatoni kulturális központban a tó festő­jeként ismert Halápy János, a balatonfüredi Balatoni Galériá­ban pedig Bognár Zoltán gra­fikusművész alkotásait mutatják be; a tihanyi kiállítóházban Kecs­keméti Sándor kerámiái látha­tók. SZEMÉLYVONAT ÜTKÖZÖTT ÖSSZE egy üres szerelvénnyel hétfőn Stockholmtól­ mintegy két­száz kilométerre északnyugatra; az utasok közül heten meghaltak, harminckilencen megsebesültek. A balesetet valószínűleg a rossz időjárás miatt elromlott jelzőbe­rendezések okozták. PRÁGÁBA UTAZOTT hétfőn Si­mon Pál nehézipari miniszter. Vlastimil Ehrenbergerrel, a­ cseh­szlovák tüzelőanyag- és energia­ügyi miniszterrel a két ország kö­zötti energiaipari és energetikai együttműködés időszerű kérdé­seit tekintik át. VARSÓBAN BEFEJEZŐDÖTT a KGST-országok központi és kül­kereskedelmi bankjainak tanács­kozása, amelyen a tagországok képviselőin kívül részt vettek a Nemzetközi Beruházási Bank és a KGST titkárságának képviselői is. A tanácskozáson megvitatták a tőkés valutáris rendszer műkö­dését, valamint a nemzetközi va­lutapiacok helyzetét. KORNAI JÁNOST, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagját a királyi Svéd Tudomá­nyos Akadémia külföldi tagjává választotta. A NEHÉZIPAR volt ösztöndíja­sai, több mint kétszázan, találko­zóra gyűltek össze tegnap a Szov­jet Tudomány és Kultúra Házá­ban. Simon Pál nehézipari mi­niszter vitaindító előadása után a magyar—szovjet nehézipari együttműködés eredményeiről, a kapcsolatok bővítéséről beszél­gettek, szakmai filmeket is meg­néztek. EMLÉKTÁBLÁT lepleztek le hét­főn Kapuvárott Pátzay Pál szülő­házán. A tavaly elhunyt alkotó dokumentumaiból, szobraiból itt rendezett állandó kiállítás ma is a város egyik leglátogatottabb mű­vészeti fóruma. A KALOCSAI PINGÁLÓASSSZO­­NYOK, akik a külföldi kiállítások, magyar hetek elmaradhatatlan szerep­lői, befejezték tavaszi turnéjukat. Az idén eddig az NSZK-ban, Franciaor­szágban és Ausztriában mutatták be művészetüket. MEGYEI GYÓGYSZERTÁRI KÖZPONTOT adtak át hétfőn Szekszárdon. A korszerűen be­rendezett épületben az irodákon kívül gyógyszerkikészítő és mi­nőség-ellenőrző laboratórium ka­pott helyet SZŰR-SZABÓ JÓZSEF Munká­­csy-díjas festőművész kiállítása nyílt meg tegnap Kőszegen, a Ju­­risics vár galériájában. A művész római és skóciai akvarelljeit és grafikáit, valamint karikatúráit június 16-ig láthatja a közönség. A SZIGETKÖZ növény- és állatvilá­­gát fényképező Alexa Zoltán felvé­teleiből nyílt meg kiállítás Kalocsán, a művelődési központban. A tárlaton Richnovszky Andor limnológus híres csigagyűjteménye is helyet kapott. KÖZTÉRI SZOBROT — Varga Imre Bartók Bélát és Kodály Zol­tánt ábrázoló alkotását — avattak fel hétfőn a dunaújvárosi Petőfi­­ligetben. Ez alkalomból a szom­szédos Bartók Művelődési Köz­pont színháztermében a dunaúj­városi szimfonikus zenekar Bar­tók—Kodály-hangversenyt adott. A KÖNYVHÉT KÖNYVEI: Fia­tal magyar költők 1969—1978. — Fiatal magyar prózaírók 1965— 1978. Tanulmányok (Akadémiai). — Garai Gábor: Jégkorszak után — Győre Imre: Harmadnap előtt — Csukás István: Az üres papír elégiája. Verseskötetek. — Ka­rinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához. Cikkek, esszék, humoreszkek II-II. . (Szépirodal­mi). — Slawomir Mrozek: Drá­mák — Mai szovjet drámák. An­tológia I—II. — Thuróczy János: A magyarok krónikája (Európa). — Donald H. Menzel: Csillagá­szat — Franz Fühmann: Homé­roszi háborúk (Gondolat). HORVÁTH ISTVÁN, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a bakonycsernyei Bakonyalja Termelőszövetke­zet nyugalmazott elnöke 66 éves korában tragikus hirte­lenséggel elhunyt. Hamvasz­­tás utáni búcsúztatásáról ké­sőbb intézkednek.­­ Az MSZMP Székesfehérvár Járá­si Bizottsága, az MSZMP Gár­dony Nagyközségi Bizottsága. TÖRÖCSIK PÁL, a Szocia­lista Hazáért Érdemrend ki­tüntetettje, aki 1936 óta volt tagja a pártnak, 62 éves ko­rában elhunyt. Temetése jú­nius 4-én, szerda délután 2 órakor Sarkadon, a Körösháti temetőben lesz.­­ Az MSZMP Gyula Járási Bizottsága. BODROGVÁRI FERENC, az új­vidéki bölcsészettudományi kar docense, ismert marxista filozó­fus 45 éves korában elhunyt. 1972-ben a budapesti Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetemen dok­torált. Négy könyve jelent meg, köztük a Szabadidő és szabad­ság, valamint a Marx módszeré­ről című. SZEGEDI EMIL újságíró ham­­vasztás utáni búcsúztatása jú­nius 9-én déli fél 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben. KOSZORÚZÁS. Hámos György Kossuth-díjas író születésének 70. évfordulója alkalmából hétfőn koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten. A Farkasréti teme­tőben levő sírjánál elhelyezték a megemlékezés virágait a Kultu­rális Minisztérium, a Magyar Írók Szövetségének képviselői, az egy­kori barátok, tisztelők s a csa­ládtagok. A CORVINA KIADÓ fennállásá­nak 25. évfordulója alkalmából kiállítást rendezett Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum kupolater­mében; az érdekes bemutatót az ünnepi könyvhét időtartama alatt lehet megtekinteni. KORSZERŰ LAKÁS, korszerű lakberendezés címmel mutatja be legújabb termékeit a helybeli Cardo Bútorgyár Győrött. Az új­donságok a belváros két, most felépült lakásában láthatók, a második félév elején a bútorüz­letekben is megjelennek. A SOROMPÓK KÖZÖTT akart átmenni Székesfehérvár mellett egy közúti vasút kereszteződés­ben Morgental Péterné 82 éves jugoszláv állampolgár, székesfe­hérvári lakos. A figyelmetlen idős asszonyt egy személyvonat elütötte, s sérüléseibe belehalt. Lezárták a Lenin-hidat Forgalmi változások Győrött Hétfő reggel lezárták Győr leg­forgalmasabb felüljáróját, a Le­nin-hidat. A híd pályaszerkezete a nagy forgalom miatt annyira elhasználódott, hogy megerősítése halaszthatatlanná vált. A felüljáró a Budapest—Hegyesha­lom vasúti fővonal felett ível át, ki- és bevezető szakasza a balatoni főút­vonalaknak, összekötője a belváros­nak és a déli városrészeknek. A le­zárás miatt szinte teljesen átszervez­ték a helyi, a helyközi és a nemzet­közi autóbuszok közlekedését. A Sop­ron, Mosonmagyaróvár, Szigetköz, Bu­dapest felől érkező autóbuszok elke­rülik a vidéki járatok pályaudvarát, és végállomásuk átmenetileg a városi buszpályaudvaron lesz, a vasútállomás melletti Révai utcában, néhány, déli várorészekbe közlekedő járat végál­lomását pedig a vidéki pályaudvarra helyezték át. A város sok utcájában is megváltozott a forgalmi rend, át­programozták az irányító berendezé­seket, új jelzőtáblákat raktak ki. A Lenin-híd várhatóan öt hó­napig, tehát az egész nyári csúcs­­forgalom idején zárva lesz. Harmadfokú árvízvédelmi készültség a Fekete-Körösön A május 29. és június 1. kö­zött a Körösök romániai vízgyűj­tő területén és a hazánkban hul­lott csapadék hatására jelentősen megemelkedett a Fekete-Körös vízállása, hétfőre elérte a 739 centimétert. Ezért a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság a Fekete-Kö­rös magyarországi szakaszára hét­főn harmadfokú árvízvédelmi ké­szültséget rendelt el. Az árhullám tetőzése ma várható. mépszabadság Módosultak a valutavásárlási keretek A konvertibilis elszámolású va­luták nem kereskedelmi árfolya­ma 1980. június 1-től módosult. Annak érdekében, hogy a kül­földre utazó magyar állampolgá­rok valutában az eddiginek meg­felelő ellátásban részesüljenek, a forintban meghatározott valuta­vásárlási keretek az alábbiak sze­rint változnak. Egyéni turisták személyenkénti valutavásárlási kerete­ 4500­­ fo­rintról 5000 forintra, a többlet­­valutavásárlási keret 1500 forint­ról 1700 forintra emelkedik. A látogatóként kiutazók valutát az eddigi 500 forint helyett 600 fo­rintért, valamint többletvalutát 300 forint helyett 400 forintért vásárolhatnak. Az utazási irodák csoportos utazásain részt vevők költőpénzt félpanziós ellátás mel­lett napi 175 forint helyett 200 forint, teljes ellátás mellett 105 forint helyett 120 forint összeg­ben vehetnek igénybe. A költő­pénzzel egyidejűleg személyen­ként 300 forint helyett 400 fo­rintért vásárolható többletvaluta. Az intézkedésekről részletes tá­jékoztatást a bankok, a valuta­kiszolgáltató helyek és az utazási irodák adnak. (MTI) 1980. június 3., kedd JÁRNI, ÉLNI TANULNAK Rehabilitációs kórház Szentgotthárdon Rehabilitáció. Jó lenne valami szép magyar kifejezést találni rá, de úgyszólván lehetetlen, ki tudná a sérült vagy beteg embert újra teljes értékű emberré formáló, igen sokrétű tevékenységet egyet­len szó mögé bújtatni? Már a be­idegződéseink miatt sem menne a dolog, mert a közfelfogás még ott tart, hogy ugyan miként lehetne teljes értékű ember az, akinek hiányzik egyik vagy másik vég­tagja, rosszul lát, vagy valamilyen szervi betegség következtében csak kisebb terheket képes elviselni? Pedig az esetek nagy részében igenis lehet, ha nem is mindig régebbi munkahelyén, eredeti szakmájában, hanem ott, ahol megváltozott körülményei, képes­ségei közepette is örömet adó, éle­tét teljessé tevő, hasznos munkát végezhet. Persze, csak, ha maga is akarja, képes rá, hogy megszerez­ze azt a lelkierőt, fizikai jártassá­got, hogy lényegesen kényelmetle­nebb helyzetében is boldoguljon. Hosszú, nemegyszer keserves út vezet idáig, a mi feladatunk az, hogy egyengessük — jelenlegi kö­rülményeink között talán ponto­sabb, ha azt mondjuk: kiépítsük — a sérültek­­teljes emberi, társa­dalmi beilleszkedésének útját. A munka fontosságát csak ijesz­tő adatokkal lehet érzékeltetni. Ma Magyarországon több mint négy­­százezer — rossz csengésű kifeje­zéssel élve — a rokkantak száma, s évenként harmincezren sérülnek meg, időleges vagy végleges kö­vetkezményekkel, az országuta­kon, a munkahelyükön, otthonuk­ban, vagy különféle szervi beteg­ségek következtében. — Huszonnyolc éve dolgozik eb­ben az intézetben, eredeti hivatá­sát tekintve tüdőgyógyász szakor­vos. Mit jelentett a pályamódosí­tás? Boldogulni tanítanak — Nem volt éppen könnyű - némi szakmai nosztalgia még más is van bennem —, egészen addig míg meg nem éreztük, értettük tanultuk, hogy új feladatkörükben is roppant fontos és nem kevésb szép munka vár ránk. Ebben nagyon sokat segítettek, segítenek most is az Országos Rehabilitációs Intéze vezetői, munkatársai. Ott szerez­tük meg a speciális szakmai isme­reteket, oda fordulunk tanácsért módszertani segítségért — A régebbnél könnyebb vágy nehezebb feladatnak tartja a mos­tanit? — Más eszközökkel végzett fontos gyógyító munkának; a összehasonlítás értelmetlen len­ne. Fizikailag persze mindenkép­pen nehezebb, főként az ápolónők­nek. Régebben kétszázötven-há­romszáz betegünk volt évenkén tavaly pedig — az első évben, fel­újítási munkák közben — több mint ezer rászorultat ápoltunk. — Honnan, kik kerülnek ebb a kórházba? — Betegeink túlnyomó többsé­ge a szombathelyi és a körmend kórházból kerül ide, szigorúan vett orvosi szempontból tulajdon­képpen gyógyultan, ami annyi jelent, hogy a szükséges műtétet gyógykezelést ott elvégezték. Ne­künk pedig az a feladatunk, hogy minden lehetséges eszközzel se­gítsük őket az újbóli beilleszke­désben. Ez esetenként annyit je­lent, hogy megtanítjuk őket járni környezetükben biztonságosan mo­zogni, dolgozni, és mindenki egyé­ni gortélját-baját is megismerve a magánéletben is boldogulni - mondja a főorvos. Megújuló épület, új feladatkör A kellemes környezetben levő szentgotthárdi volt Tüdőbeteg Gyógyintézet 1979 januárja óta új nevet visel: a Vas megyei tanács Általános Rehabilitációs Kórháza. Tulajdonképpen kétszeres öröm­mel fogadhatjuk a merőben új feladatokat is jelentő névváltoz­tatást. Részint azért, mert az egy­kor magyar betegségnek nevezett kórt sikerült annyira visszaszorí­tani, hogy mind kevesebb tüdő­gyógyintézetre van szükség, részint pedig azért, mert a felszabadult ágyakat egy napjainkban mind fontosabb orvosi-társadalmi fel­adat, a rehabilitáció szolgálatába állították. Az intézet múltja mellett azért nem lehet szó nélkül elmenni, öt­ven évvel ezelőtt, az országban először (Európában is az elsők között) iskolaszanatórium létesült ehhez a szubalpinihoz közelálló klímájú, városias településen. Az intézmény, egészen az elmúlt év elejéig hasonló feladatokat látott el — akkor adta át betegeit a jó­val korszerűbb körülmények kö­zött gyógyító hegyfai tüdőgyógy­intézetnek. Megújul, korszerűbb lesz a szentgotthárdi fél­ évszázados épü­lettömb is. Négy éve kezdődött a mindenképpen szükséges, de már az új feladatok ellátását is lehe­tővé tevő rekonstrukció, amely mintegy húszmillió forintba kerül, és várhatóan — bár korántsem teljes bizonyossággal — az év vé­gére fejeződik be. Mert egyáltalán nem olyan egyszerű csak úgy ki­mondani: mától ez az intézmény rehabilitációs kórház lesz. Csak néhány, igazán apróságnak tetsző dolog: lépcsőket kell megszüntetni — később liftet felszerelni —, a szokásosnál jóval szélesebb, a toló­kocsis betegeket is kényelmesen átengedő ajtókat beépíteni, és egy­általán mindent úgy berendezni, hogy az a mindennapi életbe visz­­szakészülők kényelmét szolgálja. Ez rengeteg gondot és figyelmet igénylő munkával is jár, kivált­képp, ha közben folyik a gyógyító munka. Az épületben teljes gépé­szeti felújítást végeznek, már kor­szerűsítették a konyhát és az ét­kezdét, jól felszerelt, kényelmes betegszobákat alakítottak ki. — Nemcsak az épületnek kell átállnia, megújulnia, hanem ne­künk is — mondja dr. Székely Ernő, a szentgotthárdi kórház igazgató főorvosa —, hiszen ezt az új feladatot meg kellett tanulni, alapos szakmai ismereteket sze­rezni. A jó szó is gyógyszer... A rehabilitációs kórházban ápol betegek többsége mozgássérült,­­ kezelnek szívműtéten átesetteket gyomorfekélyben szenvedőket, ide­geikkel bajlódókat, jövőre pedi­g hematológiai esetek rehabilitá­cióját is vállalják. Ahogy előrehalad az átalakítós az intézmény mind kevésbé ha­sonlít igazi kórházra. Hangulatú berendezés, jól felszerelt tornate­rem, ijesztőnek egyáltalán nem mondható fiziko- és­­ elektroterá­piás berendezések, és sok-sok tö­redés, kedves szó, szívet kiöntő be­szélgetés szolgálja itt a gyógyítást — A megfelelően felkészítet nővérek mellett rajtam kívül ké orvosnő és egy gyógytornásznő foglalkozik a betegekkel — mond­ja dr. Székely Ernő. — Most vá­runk még egy felsőfokú képzett­s­égű gyógytornászt, van két orvo­si helyünk is, reméljük, be tudjuk majd tölteni. Tülekedés nincs,­­ rehabilitációs orvosi szakot csak második szakként lehet választa­ni, ezért a mostanában végzettel inkább oda igyekeznek, ahol majd szakorvosi vizsgát is tehetnek. A dolgozó ember természete igénye, hogy szeretné látni mun­kájának, erőfeszítéseinek az ered­ményét. A szentgotthárdi kórház­ban már működésének rövid ide­je alatt is a „mindennapi” esete­ken felül jó néhány emlékezetes embert „újrateremtő” eredmény jegyezhettek fel. Voltak akiket az öngyilkosság gondolatából gyógyí­tottak ki, főként szóbeli orvossá­gokkal, volt akinek szakmát vá­lasztottak, s van olyan amputál betegünk, aki rövid idő alatt úgy megtanult a tolókocsival mozogni hogy még az „építkezés sújtotta’ épületből is kijut, és virágot szed a nővéreknek. Ezzel kínálkoznék is az érzel­mes befejezés, de itt nem lehe befejezni. A rehabilitáció enné sokrétűbb, a mostaninál több tár­­sadalmi figyelmet igénylő feladat Szentgotthárd csak egy állomás mert nem elég, ha valakit megta­nítunk újra élni, dolgozni , mun­kahely is kell neki, s főként olyan körülmények, amelyek között újra hasznos, értékes embernek te­kintheti magát. Kónya József

Next