Népszabadság, 1981. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-21 / 17. szám
Változó vállalati szervezetek, új feladatok Az 1980-as év második felében a sajtóban, a rádióban, a tv-ben is gyakran esett szó arról, hogy néhány tröszt, vállalat szervezetét módosították, illetve módosítják. A szervezeti változásokról sok vita folyt szakmai és társadalmi fórumokon, s voltak, akik úgy vélekedtek, hogy valamiféle öncélú trösztvagy nagyvállalat-ellenes kampány kezdődött volna meg, holott egyáltalában nem erről van szó. A magyar gazdaság s főképpen az ipar vállalati, szervezeti összetételéről, a nagy- és a kisvállalatok szerepéről, részarányáról változó intenzitással folyó eszmecsere voltaképpen az 1968-as gazdasági reform óta napirenden van. S amíg korábban, a mennyiségi szemlélet eluralkodása idején az ,a nézet kerekedett felül, hogy a szocialista gazdálkodás előnyei legfőképpen a nagyvállalati szervezetekben bontakozhatnak ki, ezért kell a kisebb gazdálkodó egységeket összevonni, addig a hetvenes évek elején elsősorban a kooperációs zavarok s a létszámhiány okozta nehézségek áthidalása késztette a nagyvállalatokat arra, hogy az ágazati minisztériumok segítségével magukba olvasszanak több, azelőtt önálló kisvállalatot. Ez vezetett oda, hogy miközben az utóbbi tíz esztendőben a gazdasági tervezés, a központi irányítás és szabályozás jelentősen fejlődött, addig gazdaságunk vállalati, szervezeti felépítése lényegében még az 1968 előtti idő jegyeit viseli magán, azaz túlzottan centralizált (ezt igazolják a nemzetközi összehasonlítások is), ami nehezíti a rugalmas alkalmazkodást a változott külső és belső feltételekhez. Túlzott centralizáció Gazdaságunkban ma a trösztök, a nagyvállalatok, dominálnak, s hiányoznak azok a kis- és középvállalkozások, amelyek tevékenysége kiegészíti, segíti a nagyvállalatok munkáját, megszüntet meglevő hiányokat. Ezért sok olyan jellegű termelés, a szolgáltatás is nagy szervezetekben folyik, amelyet a tapasztalatok szerint kis- és közepes nagyságú vállalatok jobban, gyorsabban és gazdaságosabban tudnak elvégezni. Főképpen a feldolgozó iparokban, a nagy választékot igénylő fogyasztási cikkeket gyártó ágazatokban, a nagyipari termelést kiszolgáló, úgynevezett háttéripari tevékenységnél s a fogyasztási szolgáltatásoknál van szükség ilyen jellegű, jól szervezett, korszerű kis- és középvállalatokra, üzemekre. E területeken mutatkozik meg leginkább a nagyvállalat szervezeti nehézkessége, a rugalmas alkalmazkodás hiánya a kereslethez. A belföldi és az exportigények jobb és gyorsabb kielégítése, a lakosság teljesebb ellátása, a vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok fejlődése igényli, hogy e területeken növekedjék a kínálat, élénküljön a verseny és javuljon a gazdaságosság. Ezért vált szükségessé a gazdaság irányításának fejlesztésével és a hatékonyság fokozódó követelményeivel összhangban a vállalati szervezetek felülvizsgálata és korszerűsítése. Önállósult gyárak Alapos közgazdasági megfontolások alapján eddig megszűnt öt nagy gazdálkodó szervezet, mégpedig a boripari, a cukoripari, a dohányipari, a szénbányászati és az útépítő tröszt. Az ezekhez tartozó öszszesen 44 tröszti vállalat teljes jogi és gazdasági önállóságot nyert. Az említett élelmiszeripari ágazatokban az érintett vállalatok továbbra is szükséges együttműködésének előmozdítására, közös feladataik koordinálására viszonylag kis létszámú irodák, a szénbányászatban ún. koordinációs központ szervezésére került sor. Ezek azonban nem a korábbi, megszűnt trösztök helyébe lépnek, nincs joguk beavatkozni a vállalatok folyamatos gazdálkodásába. Némileg más jellegű szervezeti változás az, amikor néhány nagyvállalat megszűnt, és az eddigi gyáregységek önállósultak. A Magyar Édesipari Vállalat megszűnésével például három új vállalat létesült, a Lampart Zománcipari Művek pedig négy különálló vállalattá szerveződött. Jó néhány nagyvállalatból csupán egy-egy gyáregység vált ki, és önálló vállalatként működik tovább. A Finomkerámiaipari Művekből például a herendi és a hollóházi porcelángyár, az Egyesült Izzóból a Sophiana Gépgyár és a Gábor Áron öntöde, a Minőségi Cipőgyárból a Szigetvári Cipőgyár stb. vált ki. Az eddigi döntések eredményeképpen a korábbi tröszti vállalatokból és gyáregységekből 70 új önálló vállalat alakult. A szervezeti változásoknak hatása van a vállalatok gazdasági-pénzügyi helyzetére is. Az esetek többségében az önállósult vállalatok jövedelmezősége eltér a volt trösztétől vagy nagyvállalatétól, nagyobb vagy kisebb azokénál. A szervezeti változások során jobban felszínre kerülnek a gazdaságos és a nem gazdaságos tevékenységek, kedvezőbb a lehetőség , közvetlenebb az anyagi érdekeltség — az előbbiek dinamikus fejlődésére s az utóbbiak visszaszorítására. E célok elérését segítheti, ha az önállósult gyárak, vállalatok egyesülési, társulási, közös vállalkozási vagy más formában egyesítik erőiket meghatározott kutatási, fejlesztési-termelési és értékesítési feladatok közös elvégzésére, az eredmény és a kockázat megosztására. A vállalati szervezeti változások megvalósítása folyamán sok pénzügyi, gazdasági és személyi problémát kell megoldani. Gondoskodni kell a termelőeszközök és egyéb vagyontárgyak vagy például a beruházási bankhitel visszafizetési kötelezettségének megosztásáról a régi és új szervezetek között. Rendezni kell a beszerzési, az értékesítési, az üzleti, a kereskedelmi és a kooperációs kapcsolatokat a belföldi és a külföldi partnerekkel. Az önállósult vállalatoknál gondoskodni kell az önálló gazdálkodáshoz szükséges belső szervezeti és személyi feltételekről, a korábbi nagyvállalati központokban pedig az átszervezés folyamán feleslegessé vált szakemberek egzisztenciális problémáinak körültekintő megoldásáról. Kis vállalatok alapítása Az arányosabb, rugalmasabb vállalati szervezeti struktúra kialakításának azonban csak egyik módja a trösztök, vállalatok átalakítása. Nem kevésbé fontos új, kisebb vállalatok, vállalkozások létesítése azokon a területeken, ahol ezek hiánya különösen nagy feszültségeket okoz. E folyamat előmozdítására kormányzati utasításra jogszabályokat dolgoznak ki az illetékes irányító szervek és hatóságok, hogy lehetővé tegyék kisebb szövetkezetek, szövetkezeti szakcsoportok létrehozását s bizonyos szolgáltatási feladatok ellátására a magánkezdeményezés fokozottabb bevonását. (A kereskedelemben és a vendéglátóiparban a kis üzletek bérbeadásának, illetve az ún. szabadkasszás rendszernek a kibővítése és újbóli szabályozása már megtörtént.) Új kisvállalatok létesítésében, alapításában az állami szerveknek is van feladatuk. A minisztériumoknak, a tanácsoknak, a bankoknak egyaránt kezdeményező részt kell vállalniuk az ilyenek létrehozásában. Az ezzel kapcsolatos eljárás, a pénzügyi források biztosítása még tisztázásra vár. A társulásokról hozott jogszabályok lehetővé teszik, hogy több vállalat alapíthasson közös vállalatot, de célszerű lenne lehetővé tenni azt, hogy egy-egy vállalat létrehozhasson ún. leányvállalatot is. Ez olyan tevékenységeknél látszik előnyösnek, amelyek az anyavállalat irányítása, felügyelete mellett jogilag önálló vállalat formájában ésszerűbben, gazdaságosabban szervezhetők meg. Ilyen lehet például termelővállalatnál a külkereskedelem, a fővállalkozás, különféle előgyártmányok előállítása stb. Ezzel kibővülhetne a vállalatalapítási jogosultság a gazdaság területén, más jogszabályok módosítása pedig feloldaná azokat a túlzott bürokratikus kötöttségeket, amelyek jelenleg a vállalati profil módosítását, a jövedelmezőség növelését segítő új tevékenységek kialakítását akadályozzák. A rezsiterhek mérséklését jól szolgálná, ha a statisztikai, számviteli, adózási rendszerben a kisebb szervezetekkel szemben kevesebb adminisztratív jellegű követelményeket támasztanánk, mint amilyen kötelezettségek a nagyvállalatokat terhelik. El kell érni, hogy a vállalati szervezeti struktúra a jövőben ne kampányszerűen módosuljon, hanem az indokolt és célszerű formák kialakítását a gazdasági környezet változásainak hatására (a később ki-,dolgozandó jogszabályok alapján) a vállalatok, a tanácsok és más szervek kezdeményezzék, s ily módon a szervezet képes legyen a legracionálisabb módon, folyamatosan alkalmazkodni a belföldi és külföldi kereslethez. A vállalati szervezeti struktúra fejlesztése mellett nagy jelentőségű feladatnak kell tekinteni a trösztökön és a vállalatokon belüli irányítási, döntési, érdekeltségi rendszer korszerűsítését is. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy a trösztökön, a nagyvállalatokon belül túlságosan centralizált az irányítás rendje. Vállalaton belül is A tröszti vállalatok, a vállalaton belüli gyáregységek önállósága a gazdálkodásban viszonylag csekély, jórészt a központilag előírt feladatok végrehajtására korlátozódik. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a gazdasági szabályozás megáll a trösztök, a vállalatok „kapujánál”, s a gazdálkodó szervezeteken belül alapvetően a közvetlen, operatív irányítás módszerei érvényesülnek, az érdekeltségi viszonyok formálissá válnak, nem kapcsolódnak az egységek teljesítményéhez. Mindez gátolja, hogy a belső kezdeményezések kibontakozzanak. Ahhoz azonban, hogy a gazdálkodó szervezetek belső irányítási és érdekeltségi rendszere fejlődjék, nemcsak a vállalati vezetőkkel szemben kell egyértelmű követelményeket támasztani, hanem azokat a vállalaton kívüli gazdasági, társadalmi, szemléleti tényezőket is végig kell gondolni, amelyek nehezítik e területen a fejlődést. E tekintetben előrehaladás várható az új ipari minisztérium működésétől, amely irányítási feladatait nem aprólékos, közvetlen beavatkozással, hanem elsősorban a közgazdasági szabályozás eszközeivel végzi majd el. Bokor János a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője A Chemie Linz és az NDK óriás üzlete A Chemie Linz AG osztrák nagyvállalat 2,5 milliárd schillinges árucsere-forgalmi megállapodást írt alá a Chemie Export-Import berlini külkereskedelmi vállalattal. A megállapodás értelmében a felek különféle vegyi cikkeket, gyógyszereket és műtrágyát szállítanak egymásnak. Az áruforgalom fejlesztése mellett az osztrák vállalat közös kutatást és fejlesztést fog végezni NDK-beli partnereivel, és az együttműködést kiterjesztik harmadik piacokra is. (APA) Magyar-jugoszláv járműipari kooperáció A magyar és a jugoszláv jár ,műipar kooperációs szállításának értéke 1981 és 1990 között 1 milliárd 311 millió dollárt KÖZGAZDASÁG A VILÁGGAZDASÁG HÍREI ér majd el. A Belgrádban aláírt hosszú lejáratú megállapodás értelmében magyar részről elsősorban Rába kamionokat és aggregátokat szállítanak a jugoszláv járműipari egyesülés tagvállalatainak, amelyek egyebek között öntvényekkel, csapágyakkal, adagolószivattyúkkal látják el a Csepel Autógyárat, a Rábát és az Ikarust. Jugoszláv részről a kooperációs szerződésben a belgrádi Ikarus, a kraljevói Fabrika Vagona és a belgrádi Dinara cég vesz részt. (NIA) Szovjet műszaki segítség Etiópiának A szovjet—etióp gazdasági és tudományos-műszaki kormányközi együttműködési bizottság legutóbbi moszkvai ülésén aláírt megállapodás szerint a Szovjetunió műszaki segítséget nyújt Etiópiának a Gambela folyó vízkészletének hasznosításához. A körzetben duzzasztógátakat és öntözőrendszereket fognak építeni, s ezzel lehetővé válik 10 ezer hektárnyi földterület öntözése. Megállapodtak továbbá abban, hogy a Szovjetunió részt vesz egy 600 ezer tonna kapacitású cementmű felállításában. A beruházás előzetes tervein már dolgoznak a szovjet szakemberek, később megállapodást terveznek a cementműhöz szükséges műszaki berendezések szállításáról is. (Világgazdaság) Rekordszámú csőd Angliában Angliában és Walesben tavaly rekordot ért el a csődbe ment cégek száma. Csak a tavalyi utolsó negyedévben hetente 160 vállalatot számoltak fel, ezzel az egész évben felszámolt cégek száma 6814-re ugrott, ez több mint másfélszerese a tavalyelőttinek — közölte Londonban a Dun and Bradstreet pénzintézet. A hitelképtelenné vált cégek száma is 10%-kal emelkedett. A jelentést kísérő kommentár utal rá, hogy ezek az adatok mutatják a brit recesszió tényleges mélységét. Tavaly a brit munkanélküliek száma 2 millió 224 ezerre emelkedett, ez a munkaképes lakosság 9,3%-a. Az év első 10 hónapjában — az olajtermelést nem számítva — a brit ipar termelése 11%kal maradt el az 1979-es havi átlagtól. (Reuter) Döntő a teljesítmény Gazdaságirányítás Bulgáriában EGY ÚJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZER működésének alapos értékeléséhez egy-két év mindenképpen kevés. A bolgár gazdaságirányítás 1978-tól több lépcsőben bevezetett új módszerei azonban már eddig is figyelmet érdemlő eredményeket hoztak. A változások egyik legszembetűnőbb vonása, hogy új tervezési módszert vezettek be. A népgazdasági terv persze továbbra is a legfontosabb eszköze a gazdaságirányításnak. Ám a kötelező tervcélok száma — ágazatonként némileg eltérően — jócskán csökkent, s a korábbi huszonötharminc mutató helyett most általában hét mutatószám teljesítését írják elő a gazdasági egységeknek. Ez már önmagában is lényegesen egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tette a vállalatok feladatait, ugyanakkor, mint Koljo Kolev, a bolgár minisztertanács gazdasági szakértője hangsúlyozta, a vállalati kollektívák és kiváltképp a vállalati vezetők jövedelme nem a tervhez, hanem a tényleges gazdasági teljesítményhez kötődik. A terv tehát, amely a főhatóságok és a vállalatok együttes munkája alapján alakul ki, voltaképp irányt és mértéket szab a vállalatok tevékenységéhez, nagymértékben épít a vállalati önállóságra és a piaci tényezők hatására. Mert például kötelező erejű a termelésiterv-mutató (természetes mértékegységben vagy értékben), de teljesítésnek csak az értékesített termelés számít, így az eladhatatlan terméket gyártó üzem mihamar kellemetlen helyzetben találhatja magát. A jövedelmeket a tényleges bevételek növekedése és a hatékonyság javulása határozza meg. Hogy miképpen, azt az egyik szófiai üzemben — a Rádióelektronikai és Távközlési Egyesülés telefonközpontokat előállító gyárában igyekeztünk megtudni. A gyár termelésének 80%-át külföldön, főként a Szovjetunióban értékesíti. A jelenlegi szabályozás szerint az üzem önelszámoló egységnek minősül, bár önállósága éppen az egyesüléshez tartozása miatt valamelyest korlátozottabb. Anasztáz Karadzsov, a telefonközpont-gyár gazdasági igazgatója elmondta, hogy ennek élvezik előnyeit, hátrányait is: " AZ EGYESÜLÉSNEK JOBB ÁTTEKINTÉSE VAN a vételi és az eladási lehetőségekről, tekintélyes, befolyásos szervezet, s ez nem jelentéktelen előny például akkor, ha a minisztérium felügyelete alá tartozó, viszonylag szűkös anyagkészletekből akarunk vásárolni. A kötelező termelési tervek teljesítését ugyanis a vállalatoknak egymás közt, vagy a minisztériumi anyagellátási szervezettel kötött szerződésekkel kell megalapozniuk. Ezért a vállalatok nagy erőfeszítéseket tesznek a jó szerződéskötések elérésére. A szerződésszegéseket kötbérrel sújtják, ami érzékenyen érinti a vétkeseket. A komplex termelőbrigádok a gyárban ugyancsak önálló elszámoló egységek. Megvan a maguk terve, s amenynyiben nem teljesítik, nem kapják meg hiánytalanul a fizetésüket, ha pedig túlteljesítik, többet kapnak. A kollektíva, illetve a vezetők fizetése elsősorban a vállalati tiszta jövedelem alakulásától függ. Ezt úgy számítják ki, hogy az árbevételből levonják a béren kívüli költségeket, az állammal szembeni kötelezettségeket, a hitelek törlesztését és a kamatokat, elkülönítik a fejlesztési és a szociális alapokat, s miután minden kötelezettségüknek eleget tettek, megmarad a tiszta jövedelem, ami bérre fordítható. Ezt mi maradékelvnek nevezzük — mondja A. Karadzsov. — A vezetők jövedelme, illetve annak növekedése attól függ, mennyiben képes a vállalat a tiszta jövedelem növelésére a minőségi tényezők, például az exportárak emelése, költségmegtakarítás vagy a gyártmányszerkezet korszerűsítése révén. Ha ez sikerül, akkor a vezetők jövedelme emelkedik, ellenkező esetben nem, sőt előfordulhat, hogy a keresetünk csökken, ha a vállalat rosszabbul dolgozik, mint korábban. A VÁLLALATOK FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGEI nem egyformák, s így a gyarapodás lehetőségei sem azok. Az előírások szerint — az előző évhez képest — a munkatermelékenység minden százalékos növekedése után félszázalékos béremelés adható. A „maradékelv” természetesen itt is érvényesül, a költségek és kötelezettségek levonása után maradó összegből fizethető a bér. De például a szociális és fejlesztési alapokat központosítják és újrafelosztják. Ráadásul a mi vállalati „maradékunkat” csökkenti az egyesüléssel szembeni befizetési kötelezettség. Mindezt természetesen számottevően befolyásolja az árképzés. Bulgáriában nemrégiben új termelői árrendszert vezettek be, amelynek lényege: az adott évben a hazai ár alapja a világpiacon ténylegesen elért beszerzési vagy eladási ár az érvényes, állandó valutaárfolyamon számítva. Minthogy azonban a bolgár nemzeti jövedelemnek tekintélyes hányada a külkereskedelmi forgalomban realizálódik, az a termékek meglehetősen széles körében közvetlenül meghatározza az árat, míg a többi, a csak hazai piacon forgalmazott áru esetében úgynevezett vélelmezett exportárat vesznek számításba, például a külföldön kapható hasonló termék árát, annak legnagyobb vagy a legközelebbi piacán. Mindez eléggé bonyolult, s nem véletlen, hogy három évet szántak az árreform előkészítésére, s Koljo Kolev szerint ennek ellenére sem sikerült — hiszen nemi is sikerülhetett mindjárt — tökéletesen. A lényeg az, hogy az árak többsége egy éven belül rögzített, s utólag igazítják a központi árszabályozási szervek a világpiaci ármozgásokhoz. Figyelemre méltó azonban az a kör, amelyben a piaci hatások érvényesülhetnek. Ez elsősorban a fogyasztási javak bizonyos köre, amelyeknek előállításában mostanság szinte valamennyi bolgár üzem részt vállal. Aszén Bogdánon, a Rabotnicseszko Delo gazdaságpolitikai rovatvezetője mondta el, hogy például az elektromos targoncákat gyártó kombinát vagy tizenötféle közszükségleti cikket gyárt, például ablaktörlő motorokat, ruhafogast és háztartási lapátot is gyárt a hulladékanyagokból. A targoncagyár esete nem egyedi, sok bolgár ipari és mezőgazdasági üzem foglalatoskodik fő tevékenysége mellett szabadon értékesíthető közszükségleti cikkek gyártásával, javítva ezzel a kínálatot, egyszersmind a vállalati jövedelmezőséget. E VÁZLATOS ISMERTETÉS talán érzékelteti, hogy az első lépések után tovább tart az új gazdaságirányítási rendszer csiszolgatása, tőkélétesítése. Annyi bizonyos, hogy az eredmények ígéretesek. Koljo Kolev, a minisztertanács már idézett szakértője hangsúlyozta : egyenletesebb a munka, jóval kevesebb a bürokrácia, s a vállalati vezetők mind nagyobb gondot fordítanak a termelés hatékonyabb megszervezésére, a jövedelmezőség növelésére. Pék Miklós — Lovász Péter Kiváló hatású, U3ICZEC7 ° hajhullást csökkentő mSZESZ és a hajnövekedést serkentesse.