Népszabadság, 1981. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 51. szám Jó gazda módjára „Mi most, elvtársak, meg tudunk birkózni a legnagyobb és legösszetettebb feladatokkal. A gazdaságpolitika tengelyébe azonban olyan feladat kerül, amely látszólag egyszerű és hétköznapi — az, hogy jó gazda módjára bánjunk a társadalmi vagyonnal, s tudjuk teljes mértékben, célszerűen felhasználni mindazt, amivel rendelkezünk.” Ezek a mondatok alig néhány nappal ezelőtt hangzottak el Leonyid Brezsnyev előadói beszédében az SZKP XXVI. kongresszusán. Tömören, egyszerűen, s mégis tartalmasan jellemzik a hatalmas ország gazdasági teljesítőképességét, egyszersmind a szovjet nép önmagával szembeni követelményeit. Nem kevés az, amivel a Szovjetunió rendelkezik. Nemcsak, és nem is elsősorban természeti erőforrásaira gondolunk, hanem főként az ország lakóinak munkálkodásába, amelynek eredményeként a Szovjetunió elmaradott országból a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma lett, s csupán az utóbbi tíz esztendőben másfél-kétszeresére növekedett az ország gazdasági teljesítménye. Mind a központi bizottság beszámolója, mind Nyikolaj Tyihonov miniszterelnöknek a gazdaság helyzetét elemző beszéde részletesen szól azokról az eredményekről és minőségi átalakulásról, amellyel a szovjet gazdaság büszkélkedhet. Ennek ellenére talán mégsem fölösleges ismét felidézni, hogy a múlt évtizedben a Szovjetunióban a munka termelékenysége a korábbinak másfélszeresére növekedett, új ágazatok jöttek létre, mint például az atomtechnikaigép-gyártás, a kozmikus technika gyártó bázisa, a mikroelektronikai és a mikrobiológiai ipar. Külön figyelmet érdemel, hogy nem kis erőfeszítésekkel új ipari-termelési komplexumok sora épült és épül ki Szibéria gazdag ásványkincseire alapozva. Ezek egy része nálunk is jól ismert, hiszen magyar szakemberek is részt vállaltak például a Szövetség gázvezeték vagy az uszty-ilimszki cellulózkombinát építéséből. Az SZKP kongresszusán azonban a gazdasági kérdések, teendők megvitatásában korántsem csupán az eredmények hangoztatása dominált. A vezetők beszámolói s a felszólalók nagy figyelmet szenteltek a még megoldatlan gondoknak és a soron levő feladatoknak. Az új terv a szovjet gazdaság helyzetének gondos elemzésén alapul, amely kimutatta, hogy a vállalatok és az üzemek gazdálkodásában fellelhető tartalékok kiaknázásával új beruházások, nagyobb anyagi áldozatok nélkül jelentékenyen növelhető a gazdaságnak fontos termékek előállítása. Leonyid Brezsnyev például kiemelte, hogy az iparilag legfejlettebb országokhoz képest a Szovjetunióban több anyagot és energiát használnak fel egységnyi nemzeti jövedelem megtermeléséhez. A megoldást sok tényező együttes érvényesítésétől várják a Szovjetunióban, amelyek közül kettő különösképpen figyelemre méltó. „Jelenleg a döntő, legsürgetőbb feladat a tudományos felfedezések és találmányok hasznosítása” ■— mondta a főtitkár —, ugyanis ez idő szerint a termelésben több ágazatban késlekednek a már meglevő tudományoskutatási eredmények hasznosításával, s bár szép számmal akadnak jó példák is, általában lassúnak ítélhető az intenzív technológiák, a fejlett termelési kultúra elterjedése. Szemléleti változást, az új befogadására való jobb képességet kell megteremteni a vállalatoknál ahhoz, hogy a műszaki-tudományos vívmányok megszületésük után minél hamarabb közvetlen hasznot hozzanak a termelésben. S ehhez az érdekeltségi viszonyok további fejlesztésére, a vállalatok és a tudományos intézmények közötti együttműködés hatékonyabb megszervezésére van szükség. Sor kerülhet a tudományos erők átcsoportosítására, s mint a főtitkár mondotta, ebben számítanak a különösen erős tudományos-kutatási bázissal rendelkező ágazatok, közöttük a védelmi ágazatok segítségére. A tudomány és a termelés integrációjának tudatos fejlesztése mellett a másik, számunkra is különösen fontos gondolatkör a kongreszszus gazdasági témái közül az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is nagymértékben épít a nemzetközi gazdasági munkamegosztásra, elsősorban a KGST-országokkal kiépített együttműködésre. A szükség és az ésszerűség egyaránt arra készteti a szocialista integrációban érdekelt országokat, hogy élénkítsék egymás közti gazdasági kapcsolataikat, s mint a beszámolóban elhangzott, nem képzelhető el, hogy a szocialista országok bármelyike önállóan, a kölcsönös érdekek érvényesítésén alapuló együttműködés nélkül oldhatná meg legégetőbb gazdasági gondjait. Ilyeténképpen érvényes ez a Szovjetunióra is annak ellenére, hogy hatalmas belső gazdasági potenciálja miatt arányaiban a külkereskedelem súlya a többi országhoz képest kisebb. Mégis az a 98 milliárd rubelnyi exportáru és 90 milliárd rubelnyi importáru, amelyet a Szovjetunió a KGST-együttműködés keretében a legutóbbi öt évben szállított és vásárolt, és különösképp a mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétoldalú szakosítási, kooperációs és más együttműködési megállapodás indokolttá teszi a megállapítást: a következő két ötéves tervperiódus váljék a szocialista országok intenzív termelési és műszaki-tudományos együttműködésének időszakává, s az élet megköveteli, hogy a tagországok a tervkoordinációt közösen a gazdaságpolitikai elgondolások egyeztetésével egészítsék ki. S itt kapcsolódik össze a két gondolatkör. A szocialista közösség tagországai a maguk körülményei között, sajátosságaikhoz igazodva, kölcsönösen hasznosíthatják a KGST- ben elért új gazdasági, irányítási és műszaki-tudományos eredményeket. S bár a kedvezőtlen világgazdasági helyzet, valamint a tagországok belső gazdasági fejlődésének ismeretes gondjai miatt manapság nem egyszerű feladat az együttműködés új és új formáinak alkalmazása, mégis ez a legnagyobb sikert ígérő, járható út. Bizonyítja ezt az is, hogy a KGST-tagországok, minden gondjuk ellenére, átlagban lényegesen gyorsabban fejlődtek a tőkés országoknál, s ennek egyik tényezője éppen a KGST-együttműködés volt. Számunkra azért is fontosak a kongressszuson elhangzottak, mert bizonyítják: a szovjet gazdaság eredményei és gondjai egyben a mieink és viszont is, közösen könnyebben találunk megoldást. S hogy a szocialista országok az egymás közti együttműködés fejlesztését elsődlegesnek tekintik, az nem zárja ki a kapcsolatok bővítésének lehetőségét a tőkés országokkal. Ezeket a kapcsolatokat a Szovjetunió is érthetően fontosnak tartja, hiszen mint Leonyid Brezsnyev kiemelte , a Szovjetunió Franciaországgal, az NSZK-val, Finnországgal és más fejlett vagy fejlődő tőkés országgal folytatott kereskedelme eddig is hasznos volt, s így lehet ez a jövőben is. De tiszteletben kell tartani az érdekek kölcsönös érvényesítésének elvét, s nem folytatható gazdasági együttműködés egyoldalú előnyökkel. A kongresszus munkája még nem fejeződött be, ráadásul az elhangzottak alapos és mindenre kiterjedő értékelése csak később következhet. Ám a beszámolókból és a felszólalásokból már most kiolvasható: a szovjet párt mind az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldásában, mind a nemzetközi kapcsolatokban következetesen arra törekszik, hogy más országokkal közösen, a felismert érdekek kölcsönösen kiegyensúlyozott érvényesítésével találja meg a fejlődés útját. Mondhatnánk, a bevezetőben említett vezérelv nemcsak a Szovjetunió gazdaságpolitikájában, hanem a világgazdasági kapcsolatok egészében is érvényes lehet, pontosabban érvényre juttatható, ha az értelmetlen és veszélyes fegyverkezési verseny helyett az erőforrásokat a jó gazda módjára a világ előtt álló közös gazdasági feladatok megoldására, például az éhségövezetek megszüntetésére vagy a környezet tisztaságának megóvására fordítják, mégpedig széles körű nemzetközi együttműködéssel. Lovász Péter A szovjet népgazdaságról tanácskozik a kongresszus A Népszabadság tudósítói jelentik Moszkvából. Az SZKP XXVI. kongresszusa szombaton csak délelőtti ülést tartott. A népgazdaság fejlesztésének fő irányairól folyó vitában négy küldött kapott szót, és hat külföldi delegáció vezetője mondott üdvözlő beszédet. Az elnöklő Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára először Vlagyimir Guszevet, a szaratovi területi pártbizottság első titkárát szólította a szónoki emelvényre, őt követte Szabit Orudzsev gázipari miniszter, Lilija Gyacskova belgorodi gyermekorvos, majd Valentyin Meszjac mezőgazdasági miniszter. A kongresszus szombaton is nagy figyelemmel hallgatta a felszólaló külföldi vendégeket, sorrendben: Mohamed Szaid Mazuzit, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front Politikai Bizottságának tagját, Rodney Arismendit, az Uruguayi KP KB első titkárát, Gordon McLennant, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkárát, Pen Sovant, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács alelnökét, Khaled Bagdast, a Szíriai KP KB főtitkárát, valamint Carlos Nunez Tellezt, a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyesített vezetősége VB tagját, az államtanács elnökét. A kongresszus hétfő délelőtt 11 órakor folytatja munkáját. A szombati vita A kongresszus hatodik munkanapjának vitájában nagy figyelemmel hallgatták a küldöttek a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének felszólalását, aki bevezetőben elmondotta, hogy a tizedik ötéves tervben 618 milliárd rubelnyi értéket állítottak elő a kolhozokban és a szovhozokban. Ez 60 milliárd rubellal több, mint az előző tervidőszak eredménye, de — mint a miniszter kijelentette — az önelégültségnek szikrája sincs a mezőgazdasági dolgozókban. A kongresszuson korábban elhangzott bírálatokra válaszolva elismerte: nem lehet csak az időjárást hibáztatni az elmaradásokért Mert valóban sok munkaszervezési hiba, valamint a munkafegyelem hiánya is közrejátszott abban, hogy például egyes vidékeken elmaradt a tervtől a tej- és a hústermelés. Valentyin Meszjae jogos követelésnek nevezte a vitában több küldött által is megemlített óhajt, hogy a mezőgazdasági minisztérium a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjék a gazdaságok szakembereinek helyi kezdeményezéseire, ugyanakkor tegyen meg mindent a munkafegyelem megszilárdításáért, a hatékonyság és a minőség javításáért. Nemcsak önkritika hangzott el azonban a szónoki emelvényről, mert a miniszter ezután nagy tapsot aratott azzal a kijelentésével, hogy az élelmiszerprogram megvalósításának sikere most már nemcsak tőlük függ, hanem azoktól a tárcáktól is, ahonnan korszerű mezőgazdasági gépeket és berendezéseket, a talajjavító és a növényvédő szereket kapják. Mindeddig ezeket jogos minőségi kifogások érik, és néhol még a mennyiséggel is gondok vannak. Vlagyimir Guszev, a szaratovi tersrületi pártbizottság első titkára azt hangsúlyozta, hogy a kongresszuson részt vevő testvérpártok és haladó mozgalmak képviselőinek jelenléte nagy erőforrás a szovjet kommunisták számára a feladatok megoldásában. Azt mondotta, hogy a testvérpártok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak képviselőinek rendkívüli elismerő szavai lelkesítők számukra, de egyúttal e szavak felelősségüket is fokozzák, mert ismételten bebizonyosodott: mennyire bíznak a szovjet pártban a kommunisták és a haladás hívei szerte a világon. A küldöttek ezzel összefüggésben köszönetüket fejezték ki azon országok dolgozóinak — köztük a bolgár, a magyar, a csehszlovák és az NDK- beli szocialista brigádok tagjainak —, akik az SZKP kongresszusára vállalásokat tettek a Szovjetunióba irányuló exportszállítások meggyorsítására, és felajánlásaikat becsülettel teljesítették. Ugyancsak a szaratovi küldött fejtette ki azt a gondolatot, hogy a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének a termelési konkrét tennivalók mellett nagyon sok emberi oldala is van. Így például az ötéves lakásépítési programot területükön négy év alatt teljesítették, több min kilométer aszfaltozott utat építettek. Az ilyen és hasonló eredmények erősítik a területen élő emberek munkakedvét. Az emberek jövőjéről, pontosabban a jövendő munkásokról, parasztokról, értelmiségiekről mondott meghatóan szép szavakat a belgorodi kórház gyermekorvosnője. Emlékeztetett arra, hogy a cári Oroszországban minden második gyermek meghalt, mielőtt ötödik életévét megérte volna. Amint a küldött kijelentette, neki mint anyának és mint gyermekorvosnak egyaránt csodálatos érzés, hogy a Szovjetunióban ma már egyetlen gyermek sem halhat meg az orvosi segítség elmaradása miatt. Szabit Orudzsev gázipari miniszter, miután részletesen foglalkozott a szénhidrogének szerepével a népgazdaság felődésében, arról is szólt, hogy az energiahordozókat nem elég kitermelni, hanem gondoskodni kell a termék biztonságos elszállításáról is. Ezzel kapcsolatban nem elegendő csupán arról beszélni, hogy hány kilométer csővezetéket építettek, hanem szükség van olyan műszaki megoldások felkutatására és alkalmazására, melyek segítségével e vezetékek a legkisebb veszteséggel és hibaszázalékkal szállíthatják el a kitermelt nyersanyagot. Egyben biztosította a kongresszust, hogy a minisztérium ezen dolgozik, s mennyiségi mutatókat sem elhanyagolva a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket tesz majd a biztonságos termelés és termékszállítás megszervezésére. * Nagyszabású ünnepi hangversenynyel köszöntötték szombat este a Kreml Kongresszusi Palotájában a szovjet művészeti élet kiváló képviselői az SZKP XXVI. kongresszusának küldötteit, a tanácskozás külföldi vendégeit. Az ünnepi hangversenyen megjelentek az SZKP KB politikai bizottságának tagjai, élükön Leonyid Brezsnyevvel, a KB főtitkárával. Ott voltak a külföldi küldöttségek tagjai, köztük a magyar delegáció, Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével. Kadar és Brezsnyev elvtárs találkozója Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában találkozott L. I. Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével. Eszmecserét folytattak a magyar— szovjet kapcsolatok néhány vonatkozásáról és fontos nemzetközi kérdésekről. Kádár János melegen üdvözölte Leonyid Brezsnyevet abból az alkalomból, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán nagy jelentőségű beszámolót mondott. Teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosította a beszámolónak az enyhülés folytatására, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére és a béke megszilárdítására vonatkozó javaslatait. — A Magyar Szocialista Munkáspártnak eltökélt szándéka — mondotta Kádár János —, hogy hozzájárul a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításához, minden antiimperialista erő összefogásához. Kádár János és Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a következő évek rendkívül nagy jelentőségűek lesznek a háborús veszély növekedése, a fegyverkezési verseny fokozása ellen vívott küzdelemben. Aláhúzták, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítékát a testvéri szocialista országok jelentették s jelentik továbbra is. Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozója szívélyes, elvtársi légkörben ment végbe. Kádár János és Leonyid Brezsnyev a tárgyalóasztalnál.