Népszabadság, 1981. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1981. április 1., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 77. szám HHMM Leskötésfolyan világ? Moszkvai tudósítónk távol-keleti riportsorozata (6. oldal) HIVATALOS WASHINGTONI BEJELENTÉS: Rónald Reagan állapota /ura/ A merénylő az amerikai náci párt tagja volt — Leonyid Brezsnyev üzenete az elnökhöz ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A viszonylag súlyosan sebesült Rónald Reagan elnök, aki ellen hétfőn Washingtonban fegyveres merényletet hajtottak végre, az esti és az éjszakai órákban a George Washington Egyetem kórházában több műtéten esett át. Kedd délelőtt Larry Speakes, a Fehér Ház ideiglenes szóvivője sajtóértekezletet tartott, amelyen részt vett az egyetemi kórház dékánja és az elnök háziorvosa is. A két orvosszakértő egybehangzóan állítja, hogy a műtétek kitűnően sikerültek, Ronald Reagan szervezete erős, gyors felgyógyulására megvan minden reális remény. Véleményük szerint az elnököt már ma át lehet vinni az intenzív ápolásra berendezett helyiségből egy hagyományos betegszobába. Feltehetően nem több, mint két hét kórházi ápolásra szorul. Az újságírók kérdéseire válaszolva mind a szóvivő, mind az orvosok nagy hangsúlyt helyeztek annak bizonyítására, hogy Reagan már a kedd reggeli óráktól kezdve „döntéshozatalra képes elnök”. Ennek alátámasztására Speakes elmondta, hogy két elnöki tanácsadó, Baker és Meese reggel felkereste Reagant, aki a betegágyán aláírta, és ezzel életbe léptette a kongresszus által megszavazott egyik új törvényt. Az aláírás fotókópiájának példányait azonnal szétosztották a sajtóteremben. Arra a rendeletre került a kissé bizonytalan kézírás, amely előírja a tej és tejtermékek központi ártámogatásának felszámolását. A szóvivő hozzáfűzte, hogy George Bush alelnök, aki hétfő este óta a Fehér Házban az ügyeket vezeti, nem vette át az elnöktől a döntéshozatal jogát, csupán az ügyintéző szerepkört tölti be. Tulajdonképpen ez a politikai kérdés merült fel szinte azonnal, amikor ismeretessé vált Reagannek a kezdetben a nyilvánosság előtt eltitkolt súlyos sebesülése. A Fehér Ház irányítását akkor az odasiető Alexander Haig külügyminiszter vette át, aki ezt a sajtószoba emelvényéről azonnal be is jelentette. Hivatkozott az alkotmányra, amely szerint — mint mondotta — az elnök és az alelnök után „az állam titkára”, vagyis a külügyminiszter következik az utódlásban. Hozzáfűzte, hogy egyetértésben cselekszik Bush alelnökkel, aki repülőgépen sürgősen visszatér éppen csak megkezdett texasi útjáról. (Bush aznap reggel még rövid értekezleten vett részt Washingtonban, és a merénylet híre útközben érte.) Most Haiget nem azért érik bírálatok, hogy a Fehér Házban ideiglenesen kezébe vette az ügyintézést, hanem a módért, ahogyan ezt bejelentette. A külügyminiszter — a New York Times szerint — megfeledkezett arról, hogy „az állam titkára” az elnöki feladatkör öröklésében nemcsak az alelnök, hanem a képviselőház elnöke, valamint a szenátus korelnöke után következik az alkotmány szerint. Bush alelnök kedd reggel összehívta a kabinetet, amelynek ülésén ő elnökölt. A sajtóval azt közölte, hogy minden megy a maga útján. Ennek hangsúlyozása érdekében semmit sem változtattak a Reagan elnök számára keddre tervezett munkarenden, s annak valamennyi pontját, beleértve a hivatalos találkozást a holland miniszterelnökkel, Bush alelnök teljesíti. (Folytatás a 2. oldalon.) A megsebesített elnököt gépkocsijába tuszkolják kísérői. — A merénylő, John W. Hinckley. Tanácskozás hosszú távú NATO-tervekről ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az amerikai közép-hatósugarú rakétaprogram, a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások és a NATO hosszú távú katonai célkitűzései szerepelnek az Észak-atlanti Szövetség speciális tervező csoportja brüsszeli ülésének napirendjén. A tanácskozásra Washington nyugat-európai szövetségeseinek nyomására került sor. Dánia, Hollandia és Belgium ugyanis ellenzi az új amerikai kormány által meghirdetett külpolitikai és katonai célkitűzések egy részét. Ezekben az országokban attól tartanak, hogy az Egyesült Államok kormánya a NATO 1979. évi határozatából csupán annak fegyverkezési részét akarja megvalósítani. Az ugyanis lehetővé tenné számára, hogy 572 Pershing— 2 rakétát helyezzen el szövetségesei területén, anélkül, hogy tárgyalásokat kezdene a Szovjetunióval. Az említett határozat előírja, hogy az Egyesült Államoknak tárgyalásokat kell kezdeményeznie a Szovjetunióval, és a közép-hatósugarú rakéták modernizálására és rendszerbe állítására csak akkor kerülhet sor, ha e tárgyalásokon nem sikerül megállapodni. Az utóbbi időben elhangzott hivatalos amerikai nyilatkozatok, továbbá amerikai politikusokkal lezajlott konzultációk azt a benyomást erősítették meg a nyugateurópai partnerekben, hogy Washington elsősorban a rakéták modernizálásában és nem a tárgyalásokban érdekelt. Bonni kormánykörökből származó információ szerint a nyugat-európaiak arra szeretnék rábírni az amerikaiakat, tegyenek kötelező ígéretet a leszerelési tárgyalások — ahogyan itt fogalmaznak: a SALT-folyamat — folytatására. Bonni megítélés szerint a nyugat-európai partnerek egy része csak ebben az esetben támogatja az amerikai rakétaprogramot. Tény, hogy ezt az álláspontot képviselik a dánok, a hollandok és a belgák is. A közvélemény nyomása alatt újabban a bonni koalíció is kénytelen nagyobb hangsúlyt helyezni a leszerelési tárgyalásokra. Nyugtalanítja a bonni koalíciót, hogy Washington újabb hat amerikai hadosztály elhelyezésének megteremtését követeli. Ez több milliárd márka többletkiadást jelentene, amit a jelenlegi gazdasági helyzetben aligha vállalhatna a koalíciós kormány. Kanyó András Giscard d'Estaing a kelet-nyugati párbeszéd mellett ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Giscard d’Estaing francia elnök mint a versengő jelöltek egyike lépett hétfőn a nyilvánosság elé. Televíziós nyilatkozatában határozott szavakkal szólt külpolitikai lépéseiről. Brezsnyevel folytatott tárgyalásait megvédelmezte azokkal a koncentrált támadásokkal szemben, amelyek főleg Jacques Chirac és Mitterrand részéről érték. E két utóbbi jelölt ugyanis a „kemény magatartást” támogató politikai körökre kacsingatva igyekszik aláásni több, a békét és az enyhülést elősegítő irányban tett francia külpolitikai lépés hitelét. Giscard ezzel szemben hangsúlyozta: a mindenkori államfőnek ismernie kell más hatalmak álláspontját, például azt, hogy mi jelenleg a Szovjetunió véleménye, a Szovjetuniónak pedig a francia álláspontot. A távozó elnök megerősítette, hogy újraválasztása esetén sem kívánja módosítani magatartását. Az ellene felhasznált válogatás nélküli eszközökre célozva elmondotta, hogy egy nagy költséggel előállított brosúra van forgalomban, amely nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „a köztársasági elnök szovjet ügynök”. Hozzátette: „ez merénylet a franciák intelligenciájával szemben, és nem lehet ostobább és alantasabb dolgot kitalálni”. Az elnök ezek után tények felsorakoztatásával igyekezett bizonyítani, hogy mind Afganisztán ügyében, mind pedig a kelet—nyugati kapcsolatok terén Franciaország egyeztette lépéseit szövetségeseivel, mindenekelőtt Schmidt bonni kancellárral. A francia politikának ez a defenzív magyarázata — mint az elnök szavaiból kitetszett — természetesen azt is sejteni engedi, hogy a választások különösen kényes periódusában, amikor az elnököt jobbról igyekeznek lekörözni egyes ellenfelei nemzetközi kérdésekben, ez a nyomás nem egészen hatástalan. R. L. Naponta bizonyítanak A kivételes helyzetek irányítják figyelmünket újra és újra azokra az emberekre, akik köznapi feladataikat tetézve készek és képesek a közösség javára, valamennyiünk hasznára többet cselekedni. Ezekben a hetekben például a vízügyi dolgozók élvezik e megkülönböztetett tisztelet reflektorfényét: helytállásuk - mint már annyiszor — ismét emlékezetes pillanatokkal ajándékozta meg a közösség dolgaiért felelősséget érzőket. Megtörtént: lépteik sarkába ért a víz az alpári gát védelmén szorgoskodóknak, mégsem akarták elhagyni őrhelyeiket, csak szigorú parancsra vonultak vissza biztosabb szárazföldre. Kötelességünk nem megfeledkezni ezekről az emberekről. Bizonyos: nem születik valamennyiükről újságcikk, nem mutatják be tetteiket a televízióban, nem szól róluk a rádió - ám nem is ez cselekedetük sikerének fokmérője. Az elismerésnek számtalan más, talán még érzékletesebb, jobban tapintható jele a közvetlen környezet megkülönböztetett tisztelete. A nemrég búcsúzott tél néhány kemény próbát állított a közlekedésben dolgozók elé, s közülük szép számmal voltak, akik nem hátráltak meg a feladatok nagyja előtt. Nem vesztették el lélekjelenlétüket, amikor a hófúvás már-már betemette járművüket, s nem a magaik biztonságát keresték, hanem a gondjaikra bízott utasokét. De hát ezek kivételes helyzetek. Igaz, sokaknak mindennapi munkája, hogy ezek előfordulása esetén óvják és vigyázzák a dolgozó ember épségét: ők a biztonságunk javára munkálkodó testületek tagjai - rendőrök, tűzoltók, munkásőrök s persze a katonák. Nem szabad azonban elfeledkeznünk azokról sem, akik naponta újra meg újra bizonyítják, hogy lehet számítani rájuk, hogy helytállnak, amikor a munka nehezebbje vár elvégzésre. Ismert a kohók mellett, a bányákban s más, kivételesen nehéz körülmények között dolgozók mindenkor áldozatkész feladatvállalása: lehet számítani rájuk, s maguk is tudják, a társadalom egésze épít az átlagot meghaladó képességeikre. De ha már a hétköznapok helytállásáról szólunk, terítékre kívánkoznak a jobbára apróbb tettekkel bizonyságot tevők is. Nemcsak az elismerésre méltó ugyanis, aminek „címoldalon" a helye, hanem például azok az olykor szóra sem érdemesnek tűnő, közösség iránti figyelmességek, amiket esetenként megköszönni is elfeledünk. Történetesen, hogy háromszemélyes boltot egyedül nyit valaki heteken át, mert társai megbetegedtek, de az az egy vállalja és csinálja olykor talán erőn felül is, tudva: a környéknek égetően szüksége van rá, az üzletre, hogy ne kelljen kilométereket mászkálni tejért, kenyérért. Nem teljes a kör természetesen, hiszen a szándék is csak annyi volt: felvillantani, milyen széles is a helytállás skálája: az elemekkel viaskodó, a természet erőivel bírókra kelő férfiaktól egészen akár egy törékeny bolti eladónőig. Ami viszont közös: valamennyien, akiket azért becsülünk, mert többet vállalva és végezve állnak helyt - a közösség javára vállalják a nehezét. * Sáfrán István Megkezdődött a Bolgár KP XII. kongresszusa Todor Zsivkov ismertette a KB beszámolóját (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) A BKP kongresszusi küldötteit, a külföldi vendégeket fogadta elsőként kedden reggel a most elkészült szófiai Nemzeti Kultúrpalota impozáns épülete. A hatalmas tanácskozóteremben reggel 9-kor kezdte meg munkáját a több mint 800 ezer bolgár kommunistát képviselő 1658 küldött. A párttanácskozás elnökségében helyet foglaltak a BKP KB Politikai Bizottságának tagjai, a kongresszusra érkezett külföldi küldöttségek vezetői, közöttük Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára nyitotta meg a kongresszust. Megemlékezett a Bolgár KP, az SZKP, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak kiemelkedő személyiségeiről, akik a beszámoló időszaka alatt hunytak el. A kongresszus egyperces néma felállással tisztelgett emléküknek. Ezután a kongresszus egyhangúlag elfogadta munkarendjét. E szerint megvitatják a központi bizottság beszámolóját, illetőleg az elkövetkező Vikt. ötéves terv és az 1990-ig terjedő időszak társadalmi-gazdasági fejlesztési tervének irányelveit. E téma előadója Todor Zsivkov volt. Megvitatja a kongresszus a központi ellenőrző és revíziós bizottság jelentését, és megválasztja az elkövetkező öt évre a párt vezető szerveit. A szónoki emelvényre lépő Todor Zsivkovot a küldöttek felállva, tapsolva köszöntötték. A szónok mintegy három és fél órás beszédét gyakran szakította meg a taps. (A BKP KB beszámolóját lapunk harmadik oldalán közöljük.) A kongresszus a délutáni órákban folytatta munkáját. Ekkor Alekszandar Lilov, a politikai bizottság tagja, a KB titkára elnökölt. Elsőként a központi ellenőrző és revíziós bizottság elnöke, Sztojan Karadzsov kapott szót. Ismertetve a bizottság jelentését, kiemelte:Bulgáriában ma rangot jelent kommunistának lenni, és az elmúlt öt évben tovább emelkedett a párttagok erkölcsi és politikai színvonala, aktivitása. Rámutatott ugyanakkor a kommunisták között is meglevő néhány negatív jelenségre. Sztojan Karadzsov jelentése után Csudomir Alekszandrov, a szófiai városi pártbizottság első titkárának hozzászólása nyitotta meg a vitát. A külföldi küldöttségek vezetői közül elsőként Vlagyimir Scserbickij emelkedett szólásra. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja nagyra értékelte a szovjet—bolgár együttműködés eredményeit, hangsúlyozta a két párt politikai-ideológiai egységének jelentőségét, szólt az SZKP XXVI. kongresszusának tanulságairól, a népgazdasági feladatok közös megoldásának lehetőségeiről. Emlékeztetett arra a szovjet javaslatra, hogy a szocialista országok vegyenek részt a nyugat-szibériai gázkincs közös kiaknázásában. A nemzetközi helyzet kapcsán hangsúlyozta a katonai erőegyensúly megőrzésének szükségességét. Felhívta a figyelmet a Szovjetunió újabb békejavaslataira, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. Kiemelte, hogy a Szovjetunió továbbra is mindig a vitás kérdések tárgyalásos megoldását szorgalmazza. Folyamatos párbeszédet kell folytatni a robbanásveszélyes nemzetközi problémák megoldása érdekében, mivel ez az egyetlen lehetséges út — mondotta Vlagyimir Scserbickij. Miklós Gábor Semlegesek és el nem kötelezettek záróokmány-tervezete a madridi találkozón ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nem hivatalos záródokumentumtervezetet terjesztett a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó részvevői elé kedden nyolc semleges és el nem kötelezett ország küldöttsége, hogy szándéka szerint kísérletet tegyen a felmerült nehézségek áthidalására. A nyolc ország a következő: Ausztria, Ciprus, Finnország, Jugoszlávia, Liechtenstein, San Marino, Svájc és Svédország. Ezt követően a keddi plenáris ülésen többüknek a küldöttségvezetője felszólalt. A jugoszláv, a svéd, az osztrák és a svájci fődelegátus hangsúlyozta: hozzá kívántak járulni ahhoz, hogy a madridi találkozó ésszerű időn bellül és eredményesen fejezhesse be a munkáját. Müller nagykövet, finn küldöttségvezető kifejtette, hogy a jelen kedvezőtlen nemzetközi helyzetben olyan záródokumentum elfogadására lenne szükség, amely kiterjed minden lényeges kérdésre, és hozzájárul az enyhülésihez. Mint mondotta, a nyolc ország által ajánlott szövegtervezet összeállításakor a maguk részéről igyekeztek egyensúlyba hozni az eddig elhangzott különböző javaslatokat és véleményeket. Felkérte azonban a tanácskozás részvevőit, hogy — a mintegy 30 oldalas tervezet tanulmányozása után — tegyék meg észrevételeiket, és terjesszék elő esetleges kiegészítéseiket. S. P.