Népszabadság, 1981. augusztus (39. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
2 Különös hallgatás a Niszso Maru katasztrófájáról Három hónappal a Niszso Maru japán kereskedelmi hajó elsüllyedése után még mindig nincs hivatalos állásfoglalás a szerencsétlenség okáról. Mint ismeretes, a japán hajót egy vele összeütköző atommeghajtású amerikai tengeralattjáró süllyesztette el. Az amerikai kormány akkor ígéretet tett arra, hogy 30 napon belül fényt derít a szerencsétlenség okára. A Kyodo japán hírügynökség furcsa hallgatásnak minősíti azt, ahogy az amerikai és a japán kormány kezeli az ügyet. A két kormány különös hallgatása — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség — arról tanúskodik, hogy a Pentagon igyekszik eltüntetni a nyomokat, mivel az igazság sajtónyilvánosságával értesüléseket szivárogtatnak ki az amerikai tengeralattjárók által a japán partoknál betöltött szigorúan titkos küldetésről. Ugyancsak megválaszolatlanul maradt az a kérdés, hogy az eset után a helyszínre küldött amerikai repülőgépek miért nem nyújtottak segítséget a bajba jutott matrózoknak, s a szerencsétlenséget okozó tengeralattjáró miért nem vette fedélzetére a Niszso Maru mentőcsónakjaiban összezsúfolódott tengerészeket. (MTI) A szejm csökkentette a népgazdasági tervet Változások a lengyel kormányban - A Szolidaritás újabb feszültségkeltő akciói (Kiküldött munkatársunk jelenti Varsóból.) A lengyel nemzetgyűlés tanácskozásának második napján a képviselők folytatták a vitát a kormány stabilizációs programjáról és a népgazdasági terv csökkentéséről, valamint a sajtótermékek és -kiadványok ellenőrzését szabályozó törvény tervezetéről. A szejm beható vita után a törvénytervezeteket elfogadta. A képviselőik az ország gazdasági helyzetét elemezve, bírálták a kormányt és a gazdasági vezetést, számon kérve Jaruzelski miniszterelnök tízpontos kormányprogramjának végrehajtását. A gazdasági kérdésekről folyó vitában szót kért Z. Macej miniszterelnök-helyettes, a kormány tervbizottságának elnöke. Hangsúlyozta, a minisztertanács címére intézett követelések megoldásának jó része a vállalatok és a helyi szervek dolga lenne. A gazdasági válságból való kijutás kérdésében nagy figyelmet kell fordítani a nemzetközi együttműködésre, különösen a szocialista országokkal. Rendkívüli fontosságú a piaci nehézségek mielőbbi megoldása — mondotta, majd hangsúlyozta: a Szolidaritás fellépése, a tiltakozóakciók, felvonulások szervezése, a kormányra gyakorolt nyomás semmivel sem gyorsítja meg a kijutást a válságból. A szejm ülésén személyi kérdésekről is határoztak. Lemondott a kormányban betöltött funkciójáról Mieczyslaw Jagielski miniszterelnökhelyettes, Miroslaw Milewski belügyminiszter (akit a KB titkárává választottak), valamint Józef Kepa közigazgatási, területgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter. Janusz Obodowski eddigi munka-, bér- és szociálisügyi minisztert a kormány elnökhelyettesévé választották. A közigazgatási minisztérium élére Tadeusz Hapalowski altábornagy került.. Belügyminiszterré a szejm Czeslaw Kiszczak altábornagyot választotta, munka-, bér- és szociálisügyi miniszter Antoni Rajkewicz lett. Az ajánlásokat előterjesztő Wojcziech Jaruzelski miniszterelnök közölte a törvényhozással, hogy új külügyminiszter személyére a következő ülésszakon terjeszt elő javaslatot. Józef Czyrek eddigi külügyminisztert a LEMP KB Politikai Bizottságának tagjává, a KB titkárává választották. Mint már megírtuk, több lengyel városban, így Lódzban a Szolidaritás helyi szervezetei több napja tiltakozó meneteket szerveznek. Ezeken a tüntetéseken a jobb élelmiszerellátás követelése mellett számos politikai jelszót is bevetettek. Ezzel összefüggésben írja a pénteki Trybuna Ludu. A lódzi akció meghirdetése előtti két héten valóban nem volt kielégítő a lódzi vajdaság hús- és más élelmiszer-ellátása, de a lódzi küldöttek felszólalása után, a LEMP kongresszusán, a velük folytatott varsói megbeszélések alapján és a vajdasági hatóságok erőfeszítései révén a helyzet érezhetően javult. Az előkészített akciót azonban ennek ellenére sem fújták le, hanem ismételten új jelszavakat, követeléseket vettek elő. (Plakáthadjárat folyik például a LEMP IX., rendkívüli kongresszusának lejáratására is.) A Szolidaritás mazowszei (varsói) regionális szervezete olyan határozatot hozott, amelyben jövő hétfővel kezdődően egy sor tüntetést helyez kilátásba. 155Trájk feszültséget rendel el a terület üzemeiben, és egynapos általános sztrájk meghirdetését kezdeményezte az országos egyeztető bizottságnál. A szervezet követeléseit a regionális központ népes küldöttsége adta át a szejm és a kormány illetékeseinek. A csütörtöki lódzi asszonytüntetésről írva a Trybuna Ludu tudósítója emlékeztet arra, hogy a megmozdulás szervezői — akik nem kívánnak normális szakszervezeti tevékenységgel foglalkozni — a követelések élét kizárólag a hatóságok ellen irányították. De egyetlen jelszó sem szólította föl például az egyéni parasztokat, hogy növeljék az eladott élelmiszer-mennyiséget. Miklós Gábor ENSZ-felhívás Máltához és Líbiához A Biztonsági Tanács soros elnöke és az ENSZ főtitkára csütörtökön felhívta a máltai és a líbiai kormányt, hogy folytassák a kétoldalú tárgyalásokat a két ország olajbányászati vitájának megoldására. Málta ENSZ-nagykövete az ülésen emlékeztetett arra, hogy tavaly augusztusban líbiai hadihajók tevékenységének beszüntetésére kényszerítették egy tengeri olajfúró torony személyzetét. A berendezést a TEXACO amerikai olajcég emberei kezelték, a máltai kormánytól kapott koncesszió alapján. A jelenlegi tengerjogi szabályozás rendezetlensége miatt nem világos, hogy a kérdéses vízterület nemzetközi víznek minősül-e, vagy Málta területi vizeihez, esetleg kontinentális talapzatához tartozik-e. Líbia küldötte válaszában arra hivatkozott, hogy még nem cserélték ki annak az 1976-os kétoldalú egyezménynek a ratifikációs okmányait, amely szerint az ügyet a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztik döntésre. Hangoztatta országa jóindulatát is, közölve, hogy Líbia szívesen folytatná a tárgyalásokat Máltával. (AFP) A VILÁGSAJTÓBÓ Newsweek Az új maláj miniszterelnök az el nem kötelezettség híve Az ismert amerikai hetilap, a Newsweek bemutatja cikkében Malaysia napokban megválasztott új miniszterelnökét, Mahathir Mohamadot, aki a délkelet-ázsiai ország huszonnégy éves független léte óta a negyedik kormányfő. Mahathir a malaysiai miniszterelnökök közül az egyetlen, aki „egyszerű” származású. Elődeivel ellentétben ugyanis az 55 éves orvosnak semmiféle kapcsolata sincs a királyi családdal. Apja tanító volt, s maga Mahathir természetes, közvetlen ember hírében áll. Nagy hatást gyakorolt elődjére, Datuk Hussein Onn távozó miniszterelnökre, aki betegsége miatt jelölte ki utódjául júniusban Mahathirt. Az új miniszterelnököt a Kuala Lumpur-i diplomáciai körök maláj nacionalistaként jellemezték. Habár Mahathir hangoztatja, hogy annak idején félreértették, amikor állítólag azt javasolta: a vietnami „csónakos emberekre”, azaz a hajókon menekülőkre tüzelni kellene. Állítólag egykor határozottan elítélte Tunku Abdul Rahmant, Malaysia alapító atyjaként tisztelt első miniszterelnökét, aki — szavai szerint — túl sok gondoskodást tanúsított a kínai származású állampolgárok iránt, s túl keveset törődött a malájokkal. Emiatt a 14 milliós Malaysia 4 milliónyi kínai és 1,2 milliónyi indiai lakosságcsoportja némilegidegesen tekint az új kormányra, s attól tart: Mahathir egy egyoldalúan a malájokat támogató politikát folytat majd. Különböző panaszok hangzanak el amiatt is, hogy a munkaadók egyfajta kvótarendszert vezettek be, amely megkülönböztetéseket alkalmaz a nem maláj munkásokkal szemben. Mahathir nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nincs ok az aggodalomra. Támogatói szerint túlságosan gyakorlatias politikus ahhoz, hogy a faji kérdést előtérbe állítsa. Sőt önmagáról azt mondja, hogy Malaysia különböző népcsoportjai közötti harmonikus együttélés szószólója lesz. Sokkal egyértelműbbnek tetszik külpolitikai profilja. Határozottan angolellenes ember hírében áll, azóta, amikor országa még brit protektorátus volt. A függetlenség és az el nem kötelezett politika következetes híve. Mint mohamedán támogatja az Izraellel szembeni arab országokat. Az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetsége egyik tagállamának vezetőjeként ellenzi a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét. NÉPSZABADSÁG 1981. augusztus 1., szombat r Éles belső ellentétek az olasz kereszténydemokraták tanácskozásán Éles belső ellentétek közepette Rómában pénteken elkezdődött az Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) országos tanácsának (központi bizottságának) kétnaposra tervezett ülése. A testületet egyebek között azért hívták össze, mert egy része követelte Piccoli főtitkár menesztését a párt éléről. Szerintük ugyanis erélytelenségén múlott, hogy a kormányfői pálca kikerült a DC kezéből. Piccolit támadják mind jobbról, mind balról. Jobbról Fanfani és Donat-Cattin áramlata sürget tőle keményebb vonalat a baloldallal, különösen a szakszervezetekkel szemben. Colombo külügyminiszter pedig többször sürgette a „kellő hazai stabilitást” ahhoz, hogy Olaszország „aktív külpolitikát” folytathasson a Földközi-tenger térségében — összhangban a NATO ottani érdekeivel. A jobboldal „stabilizáláson” az OKP elszigetelését és a szakszervezeti és munkásmozgalom megszorítását érti. Balról Zaccagnini politikailag sápadt áramlata vitatja el Piccoli főtitkárságát. Szerintük nem hozta meg a remélt eredményt az OKPval való konfrontáció, következésképpen vissza kellene térniük a „demokratikus szolidaritáshoz” (amelyre az OKP maga sem hajlandó többé), s feleleveníteni a morói gondolatot. (Valójában édeskeveset tesznek a morói gondolat valóra váltásáért, s egyesek szerint Moro „idézése” inkább taktikájuk, mintsem komoly szándékuk.) A DC haladóbb szárnyának több tucat személyisége „alkotmányozó gyűlést” szorgalmazott a párt „újjáalakításáért”. Felhívásukban így fogalmaztak: „A DC többé nem tartja magát azokhoz az értékekhez, amelyekre hivatkozik, hitele alábbhagy, vezető gárdája nem újhodott meg kellőképpen, a párt szervezete megmerevedett, s nem fejezi ki a tagság igényeit”. Az országos tanács ülésének légkörére rányomja bélyegét a PS2- ügy, amelybe belekeveredett a testületnek több tagja, köztük volt miniszterek, állami főtisztviselők. Az országos tanács elnökének, Arnaldo Forlaninak a PS2-ügy miatt kellett lemondania kormányával együtt. (MTI) A Kolumbiai KP tisztességes feltételeket követel a választási kampányban Gilberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt KB főtitkára az ország belügyminiszteréhez intézett üzenetében követeli, hogy a hatóságok biztosítsák pártja működéséhez, valamint a választási hadjáratban való részvételhez szükséges normális feltételeket. A főtitkár leszögezi: akolumbiai kommunistákban és az ország demokratikus közvéleményében aggodalmat vált ki az a kampány, amelyet bizonyos katonai körök indítottak el a Kommunista Párt ellen. Levelében a KKP főtitkára megállapítja, hogy a kommunista pártot alaptalanul erőszakkal és terrorizmussal vádolják, s e hazug vádak nyomán megtorló akciók folynak a kolumbiai kommunisták ellen. Ennektetőzése volt a párt székházának főbejáratánál elkövetett pokolgépes merénylet. A belügyminiszterhez intézett üzenetével egyidejűleg Gilbarto Vieira közzétette a Kolumbiai Kommunista Párt KB végrehajtó bizottságának a kongresszushoz, a politikai és társadalmi szervekhez, valamint az ország összes haladó gondolkodású állampolgárához intézett nyílt levelét. Ebben a KKP vezetősége a reakció megfékezése és a társadalom előtt álló feladatok megoldása érdekében egységfront létrehozását javasolja, amely a baloldali erők képviseletében közös elnökjelöltet indítana a választásokon. (TASZSZ) Franciaországban üdvözlik a sikeres nyomozást a SAC-gyilkosság ügyében Franciaországban nagy visszhangot keltett a sikeres nyomozás a félfasiszta SAC nevű szervezet ügyében. Vezércikkben üdvözli pénteken a francia rendőrség és a vizsgálóbíró példás nyomozását a L’Humanité az aurioli hatos gyilkosság tetteseinek leleplezése nyomán. A lap rámutat, hogy a nyomozók és a vizsgálóbíró teljes függetlenségük megőrzésével, és kitűnő együttműködés révén jutottak el a sikerhez, és ezúttal először fordul elő, hogy egy olyan ügy, amelyben a SAC emberei szerepelnek, ilyen gyorsan és eredményesen felgöngyölődik. Nem nehéz elképzelni, mutat rá a lap, mi lett volna három hónappal korábban — a korábbi kormányzat idején — az aurioli gyilkosság epilógusa. A L’Humanité emlékeztet a korábbi esztendők hasonló jellegű, politikai színezetű bűnügyeire, amelyekre — mint például De Borglie herceg meggyilkolásának okaira — sohasem derült fény. A Le Canard Enchainé című szatirikus, — de jól informált — francia lap értesülése szerint a SAC gyilkos kommandója kompromittáló dokumentumokat — megbeszélésekről szóló feljegyzéseket, a SAC tagjainak és támogatóinak listáját, a szervezet tevékenységét támogató gyárosokat és rendőröket érintő adatokat próbált megszerezni az aurioli expedíció során. A Le Monde szerint Mitterrand elnökké választása valóságos sokkot jelentett a SAC tagjai számára. A lap szerint a szervezetnek jelenleg ötezer tagja van, fő erőssége Dél- Franciaország és Korzika. A szervezet szoros szálakkal kötődött a korábbi kormányzatokhoz, és legutóbb több konzervatív jelölthöz, akik szemben álltak Giscard d’Estaing volt elnökkel. A francia rendőrség 11 napos, bravúros nyomozás után tartóztatta le az aurioli hatos mészárlás összes tettesét, és megtalálta valamennyi áldozat holttestét. Mint jelentettük, július 19-re virradó éjjel leégett Marseille közelében, Auriol településen egy tanya, amely Jacques Massie marseille-i rendőrfelügyelőé volt. Massie és családtagjai eltűntek. A házban talált vérnyomok bűntettre utaltak. A rendőrség egy ujjlenyomat alapján azonosította Jean-Bruno Finochiettit, a 31 éves tanító — Massie-hoz hasonlóan — a Service d’Action Civique (SAC) nevű félfasiszta szervezet tagja volt. A SAC 1958-ban jött létre a gaulle-isták egyfajta párhuzamos rendőrségeként, és sok kétes ügyben szerepelt azóta is, tagjai bűncselekményekben és baloldali szervezetek elleni támadásokban egyaránt részt vettek. A kommandó feladata az volt, hogy okmányokat szerezzen meg Massie tanyájáról és végezzen a felügyelővel. Mivel azonban Massie felesége a kommandó tagjai által viselt kámzsa ellenére is felismerte a támadókat, valamennyiükkel végeztek. A nyomozás, amelyet Franccrise Laurans Guérin asszony marseille-i vizsgálóbíró irányított, nagy apparátussal, több mint ötven nyomozó részvételével folyt az égész országban, és elsősorban a SAC köreire összpontosult. A szervezet alapítóját és főtitkárát, az 59 éves Pierre Debizeit-t letartóztatták és őrizet alatt Marseille-ibe szállították, ahol szembesítették a gyanúsítottakkal. Ugyanakkor a rendőrség több letartóztatást eszközölt a SAC köreiben. Ilyen előzmények után került sor a csütörtökre virradó éjszaka a kommandó tagjainak azonosítására, a letartóztatásban levő tettesek beismerő vallomására. A gyilkosok megjelölték azt a helyet, ahol áldozataikat elföldelték, és ennek nyomán csütörtök reggel megtalálták a lemészárolt áldozatokat. A rendőrségi források szerint a kommandó parancsnoka a SAC marseille-i szervezetének egyik aktivistája volt: Lionel Collcard. (MTI) Követelések és realitások Sajnos tény, amellyel egyelőre komolyan számolni kell, hogy a vezető tőkés országok Ottawában alapjában véve meghunyászkodtak, nagyjából és egészében elfogadták Reagan irányvonalát a Nyugat nemzetközi politikáját illetően, vagyis a fegyverkezés fokozását, a feszültség növelését a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szemben, a törekvést az „erőpolitika” alkalmazására, az amerikai fölény biztosítására. Bizonyos, hogy nem szíves-örömest vették tudomásul az elnök diktátumát, de kiállni, nyíltan ellenállni nem volt bátorságuk. Különösen nagy belső ellenkezéssel fogadták a nyugat-európaiak azt a követelést, hogy építsék le a szocialista országokkal kialakult gazdasági kapcsolataikat. Erre vallanak az ezzel a kérdéssel kapcsolatos múlt heti fontos nyilatkozatok és értesülések, amelyek szerint Reagan elnök kijelentései e tekintetben nem fedik a nyugat-európai felfogást. A legjobban érintett országok politikai és gazdasági vezető személyiségei megnyilatkozásaikban nemcsak megvédték a már folyamatban levő kelet-nyugati üzleteket, de azok folytatását és bővítését is előirányozták. Példa a szovjet földgázszállítás, amelyet a nyugati sajtó „az évszázad üzletének” nevez. Az amerikai kormány megpróbálta rábírni partnereit, hogy egyszerűen rúgják fel a szovjet földgáz vásárlására vonatkozó tervet, vagy legalábbis igen jelentős mértékben csökkentsék terjedelmét. Ez a gázüzlet a gazdasági viták előterébe került, amikor az amerikaiak azzal az érveléssel igyekeztek ezt aláaknázni, hogy a megállapodás a Szovjetunió számára egyoldalúan előnyös. Reagan szerint „kívánatos” a Szovjetunió és a szocialista országok pozícióinak gyengítése a gazdasági kapcsolatok terén is. A nyugat-európai vezető tőkés országok — különösen Bonn és Párizs — nem rejtették véka alá, hogy számukra elsősorban az a „kívánatos”, ha fenntartják, sőt bővítik gazdasági kapcsolataikat a Szovjetunióval és szocialista üzletfeleikkel. Egyáltalán nem érzik fenyegetettnek gazdasági függetlenségüket a szocialista országokkal folytatott együttműködés miatt, és egyáltalán nem sietnek elismerni gazdasági függőségüket az Egyesült Államoktól. Az NSZK olyan tízmilliárd márka értékű megállapodást irányzott elő a Szovjetunióval, amelynek értelmében Szibériából Nyugat-Európáig vezető gázvezetéket építenek, és azon földgázt szállítanak az energiaéhségben szenvedő nyugat-európai iparvidékekre. Ami a franciákat illeti, vita folyik ugyan a szállítandó szovjet földgáz mennyiségéről (a szerződéstervezet tízmilliárd köbmétert irányzott elő), de egyetlen pillanatra sem tették kétségessé a nagyarányú szállítások szükségességét. Az amerikai kormány Párizs és Bonn ellenállásának láttán javasolta, hogy a gázvezeték helyett szervezzék meg Amerikában cseppfolyósított gáz szállítását óriás tartályhajókon, és megígérte az amerikai szénszállítások fokozását is. A nyugat-európai kormányok ezeket a terveket „csak a távolabbi jövő” szempontjából tartották érdekeseknek. Elhatározták, hogy az amerikai nyomás ellenére folytatják a gázvezetékkel összefüggő tárgyalásokat szovjet partnereikkel. Schmidt kancellár televíziós nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az NSZK érdekelt a Szovjetunióval ■folytatott energetikai együttműködésben. „Nem támaszkodhatunk egyetlen forrásra — fűzte hozzá. — A franciák is így gondolkodnak. Nem tudom, meggyőztük-e erről Reagan elnököt, de sem minket, sem a franciákat, sem másokat nem lehet letéríteni a megállapodásokban rögzített útról, hiszen ez alapvető gazdasági érdekeinket szolgálja.” A kancellár kifejtette, hogy folytatni és fejleszteni kívánják a hoszszú távú gazdasági és ipari együttműködést a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal, s nem értenek egyet azzal, hogy ezt a kereskedelmet a mindenkori politikai helyzet függvényévé változtassák. „Sőt — húzta alá a kancellár — minél jobban fejlődik a gazdasági csere, annál inkább remélhetjük, hogy ez kedvezően befolyásolja a politikai kapcsolatokat is.” Párizsban, sőt Londonban is aláhúzták a vezető lapok: Nyugat-Európa szembeszegülése e kérdésben Washingtonnal, ragaszkodása a kelet -nyugati gazdasági kapcsolatok fenntartásához — más határokról nem is szólva — Reagan politikájának határait jelzik saját táborában. Rudnyánszky István