Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

1981. szeptember 18., péntek NÉPSZABADSÁG A szovjet kormány tiltakozása Egyiptom barátságtalan lépésére Csütörtökön a szovjet külügyimi­nisztériumban nyilatkozatot tettek Egyiptom ideiglenes moszkvai ügy­vivője előtt. Ebben rámutattak, hogy az utóbbi években az egyiptomi kor­mány mindinkább szolidáris olyan imperialista és cionista körökkel, amelyek fokozzák a feszültséget a Közel-Keleten, az egyetemes béke és biztonság megingatására töreksze­nek. Az egyiptomi kormány e poli­tikai irányvonalának immár szerves része, hogy rendszeresen tesz olyan lépéseket, amelyek ártanak a szov­jet—egyiptomi kapcsolatoknak. Ilyen lépés volt e téren az egyip­tomi hatóságok által kiagyalt kép­telen állítás, hogy a kairói szovjet nagykövetség és más szovjet intéz­mények néhány munkatársának ré­sze volna az ország belpolitikai hely­zetében­ tapasztalható romlásiban. Ez nyilvánvaló hazugság. Egyiptomban minden szovjet ember azért tevé­kenykedik, hogy fejlődjék az együtt­működés és a kölcsönös megértés a Szovjetunió és Egyiptom népei kö­zött. Ezt valójában jól tudja Egyip­tom népe és kormánya is. E szovjetellenes akcióra az egyip­tomi vezetésnek nyilván azért volt szüksége, hogy leplezze: bel- és kül­politikája magában Egyiptomban, is nyílt elégedetlenséget és széles körű tiltakozást kelt. Jellemző, hogy ez­zel a Szovjetunióval szemben ellen­séges lépéssel egyidejűleg aktivizá­lódtak az arabellenes Camp David-i alku részvevői, hogy erősítsék az amerikai katonai jelenlétet a Közel- Keleten, és Washington égisze alatt agresszív katonai tömböt tákoljanak össze a térségben. A szovjet kormány erélyesen til­takozott az egyiptomi vezetés lépé­se ellen­, amely lehetetlenné tette a szovjet nagykövet és egyes szovjet intézmények munkatársai további egyiptomi tartózkodását. A követ­kezményekért természetesen csakis az egyiptomi kormányt terheli a fe­lelősség. A kapcsolatok ilyetén alakulásá­nál fogva — amiért az egyiptomi kormányzat a­­hibás — szükségte­lenné válik az egyiptomi katonai attasé és munkatársai további moszk­vai tartózkodása. Az egyiptomi ka­tonai attasét és munkatársait felkér­ték, hogy hét napon belül hagyják el Moszkvát. A szovjet fél továbbá fenntartja magának a jogot, hogy — érdekeinek védelmére — más szükséges intéz­kedéseket is megtegyen. (TASZSZ) Heves vita a nyugatnémet parlamentben a gazdaságról és a biztonságpolitikáról ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A bonni parlament csütörtöki ülé­sén megkezdődött az általános vita a kormány jövő évi költségvetéséről. A vita alapja Mattheffer pénzügymi­niszter előterjesztése volt. A kor­mány az államháztartás jövő évi ki­adásait 240,7 milliárd márkában ha­tározta meg, ami 4,2 százalékos emel­kedést jelent. Az adósságok mérsék­lésére és a bevételek növelésére a kormány a szociális kiadások egyes tételeinek csökkentését javasolja, miközben hivatalos adatok szerint is 43,8 milliárd márkát szán katonai ki­adásokra. A heves szóváltásokkal tarkított vitában az ellenzék szónokai azzal vádolták a kormányt, hogy „becsap­ta a választókat”. A múlt évi válasz­tásokon — úgymond — még minden szépet és jót ígért nekik, most vi­szont kényszeredetten be kell valla­nia, hogy csődbe juttatta az országot. A CDU—CSU egyébként politikai megfontolásokból egyaránt ellenzi a családi pótlék csökkentését és a kö­zéprétegeket érintő, korábban felme­rült, de az FDP által menet közben elvetett jövedelemadó-emelést. Nem tud viszont saját épkézláb javasla­tokkal előállni arra nézve, hogyan is kellene takarékoskodni. Bár a parlamenti vita napirend­jén ezúttal a jövő évi költségvetés szerepelt, az ellenzék nem mulasz­totta el az alkalmat, hogy újból tá­madást indítson a koalíciós kormány biztonságpolitikája ellen. Kohl pél­dául a kormányt és a koalíciós pár­tokat tette felelőssé Haig és az ame­rikai külpolitika elleni, legutóbbi heves tüntetésekért. Strauss az or­szágban erősödő békemozgalomért is a koalíciót vádolta, bár a kormány többször is elhatárolta magát a lesze­relést követelő millióktól. (Tegnapi számunkban a The Washington Post című amerikai lap értesülése alapján azt a hírt közöltük, hogy az NSZK az amerikai közép-hatótávolságú raké­ták telepítésének elhalasztását kérte. Ezt a hírt a nyugatnémet kormány szerdán, a késő esti órákban — lap­zárta után — cáfolta.) A koalíciós kormánynak a szocia­lista országokhoz fűződő kapcsolatait ért támadásokra az ellenzék indirekt választ kapott Lambsdorff gróftól is. A szeptember 23-án Moszkvába uta­zó gazdasági miniszter a Wirtschafts Woche című hetilapban megjelent csütörtöki nyilatkozatában kijelen­tette, hogy a Szovjetunióval kötendő földgázüzletre az NSZK-nak szüksé­ge van, és az amerikaiak semmit sem tudtak ajánlani, ami azt helyettesí­tené. A „Szilárdság Frontjának" csúcsértekezlete Csütörtökön a líbiai Benghaziban megkezdte munkáját a „Szilárdság Frontjának” ötödik csúcsértekezlete. Az amerikai és az izraeli törekvé­sekkel radikálisan szemben álló cso­portosuláshoz négy arab ország — Szíria, Algéria, Líbia és a népi Je­men­i, valamint a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet tartozik. A mostani értekezleten jelen van Irán megbízottja is. Csütörtök délelőtt, a csúcstalálkozó hivatalos megkezdése előtt a részve­vők külügyminiszteri szintű előkészítő tanácskozást tartottak. (TASZSZ) Nemzetközi ifjúsági találkozó Berlinben ( BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Berlinben csütörtökön megnyitot­ták a fővárosok XI. ifjúsági talál­kozóját, amelyre 16 országból érkez­tek küldöttek az NDK fővárosába. A Szabad Német Ifjúság berlini szervezete gazdag programmal ké­szült fel a találkozóra, amelynek részvevői megismerkednek az FDJ tevékenységével, szemináriumokon cserélik ki tapasztalataikat az ifjú­ságpolitikai munkában, majd or­szágjárás keretében felkeresik a né­met munkásmozgalom hagyományait őrző városokat és emlékhelyeket. A találkozó szeptember­ 22-ig tart. NÉHÁNY SORBAN A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége ratifikálta az 1981. jú­nius 16-án Kabulban, a Szovjetunió és Afganisztán által aláírt, a Zorkul­­tó nyugati partjától a Svejkovszkij­­csúcsig terjedő közös határszakaszról szóló megállapodást. Az említett terü­let Afganisztán keleti kiszögellésében, a szovjet, afganisztáni, kínai hármas határ találkozásánál van. (TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminiszter, útban az ENSZ székhelye felé, csü­törtökön rövid időre megállt Íror­szágban. A dublini repülőtéren meg­beszélést folytatott ír kollégájával, James Dooge-gal. (TASZSZ) A közös kapcsolatok elmélyítését, szolgálja a francia Általános Mun­kásszövetség és a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsa által alá­írt szerződés, amely az 1982—83-as évekre ad átfogó programot. A szer­ződést Alekszej Libajev, illetve Geor­­ges Séguy írta alá. Seguy-t, a CGT főtitkárát az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki a nem­zetközi munkásmozgalomban szerzett érdemei elismeréséül. (MTI) Fidel Castro Havannában fogadta Józef Czyrek lengyel külügyminisz­tert, a LEMP Politikai Bizottságának tagját. A találkozón a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kétoldalú és nemzetközi kérdéseket tekintették át. (Tudósítónktól.) Salvadorban ez év első nyolc hó­napjában 10 228 személyt gyilkoltak meg politikai okokból — jelentette a San Salvador-i érsekség jogorvosló szervezetének kiadványa. (AFP) Wroclawban szerdán őrizetbe vet­ték az alsó-sziléziai regionális Szoli­daritás szervezet kiadványának egyik szerkesztőjét, Kornél Morawieckit, aki a szocializmus ellen vívandó harc­ról szóló anyagot publikált. A wroc­­lawi műszaki főiskola Szolidaritás szervezete ekkor sztrájkkészültséget hirdetett. A körzeti ügyészség elren­delte Morawiecki feltételes szabadon bocsátását. (Tudósítónktól.) Riadókészültségbe helyezték a mad­ridi biztonsági erőket, miután egy taxisofőr bejelentette, hogy a fővá­rosban tartózkodik az ETA baszk na­cionalista terrorszervezet egyik kom­mandója. (Tudósítónktól.) Szegedi értelmiségiek állásfoglalása Szeged szellemi életének képvise­lői, az egyetemek és főiskolák taná­rai, tudósok, tudományos kutatók, íróik és képzőművészek — együttesen mintegy háromszázan — gyűltek ösz­­sze csütörtökön a József Attila Tudo­mányegyetemen. Dr. Szániel Imrének, a Gabonater­mesztési Kutató Intézet igazgatójá­nak, a Szegedi Akadémiai Bizottság titkárának megnyitója után dr. Leindler László akadémikus, tan­székvezető egyetemi tanár szólalt fel. — A szocialista Lengyelország 1945 óta elért eredményei — hangsú­lyozta egyebek között — egy felsza­badult nép elismerést érdemlő al­kotókészségének méltó bizonyítékai, minden nehézséggel és hibával együtt is. A szocialista vívmányokat veszé­lyezteti a Szolidaritás, amely teljes nyíltsággal fellép a népi hatalom, a párt vezető szerepe ellen, s a nép „nevében” a nép igazi érdekeit tá­madja. Sőt! Kongresszusának a kelet­­európai országok dolgozóihoz intézett felhívása már nyíltan mutatja, hogy a többi szocialista országba is szeret­nék exportálni az anarchiát. Teljes meggyőződéssel állítom — folytatta a szónok —, hogy városunk oktatói, ne­velői, tudósok és más értelmiségiek egyértelműen elutasítják a Szolida­ritás otromba, bomlasztó célú felhí­vását. Tiltakozunk ellene, s azt vála­szoljuk rá: mi, magyarok megtanul­tuk, milyen következményei vannak a népi hatalom megingásának, és ezt a tanulságot örökül hagyjuk gyerme­keinkre is. Mi tudjuk, hogy a dolgozó nép hatalmát ártó szándékkal soha senkinek még­­ csak megközelítenie sem szabad. Meggyőződésünk, hogy a Szolida­ritás szélsőséges elemeinek romboló céljai egyre inkább lelepleződnek. A lengyel dolgozók mind szélesebb kö­rei­­ismerik fel, hogy hangzatos, de hazug jelszavakkal félrevezették, be­csapták őket. Azok mellett vagyunk, akik a jelenlegi súlyos körülmények között bátran vállalják a küzdelmet egy harmonikusan fejlődő szocialis­ta Lengyelországért. Bízunk abban, hogy lengyel kollégáink hamarosan ismét zavartalanul folytathatják ma­gas színvonalú munkájukat a kuta­tóintézetekben és az egyetemeken egyaránt. Bízunk abban, hogy orszá­gaink, városaink és intézményeink között tovább fejlődnek a baráti, testvéri kapcsolatok. Dr. Leindler László beszéde után a gyűlés több részvevője kapott szót. Bernáthné dr. Balogh Rózsa orvos Szeged egészségügyi dolgozóinak ne­vében azt hangsúlyozta: a lengyel dolgozók bátran és határozottan lép­jenek fel a válság megoldásáért, a szocialista társadalmi rend erősíté­séért. Minden becsületes magyar dolgozó azt szeretné, hogy Lengyel­­országban legyen vége a zűrzavar­nak, legyen végre rend. Csernay László egyetemi tanár ar­ról szólott, hogy Lengyelország szo­cialista berendezkedésének megvál­toztatása gyengítené a szocialista kö­zösség erejét, veszélyeztetné a né­pek biztonságát. Hézső Ferenc Mun­­kácsy-díjas festőművész az előző fel­szólaló gondolatait folytatva hang­súlyozta, hogy a szocialista közös­ség léte, sérthetetlensége az európai biztonság sarkköve. Kozma József egyetemi hallgató rámutatott: a gdanski kongresszus végképp lelep­lezte a Szolidaritást a magyar fia­talok előtt. Nyilvánvalóvá vált szá­mukra, hogy ennek a szervezetnek az ideológiai, politikai céljaival a reálisan gondolkodó emberek nem azonosulhatnak. Mert az ifjúság csak a szocializmusban találja meg tanulása, munkája, jövője értelmét. A gyűlés részvevői végül állásfog­lalásban összegezték véleményüket. Hangoztatták: „A szocializmus ügyét Lengyelországban magunkénak is valljuk. Aggodalmunk oka, hogy a testvéri Lengyelországot, a történel­me során sokat szenvedett lengyel népet beláthatatlan veszélybe sodor­ják a szocializmus ellenségei. Meg­győződésünk, hogy ebből a válság­ból csakis világos szocialista prog­rammal, a szocializmus erőinek ha­tározott cselekvésével és a párt ve­zetésével juthatnak ki. Mélységes felháborodásunkat fejezzük ki a Szo­lidaritás kongresszusáról hozzánk is intézett felhívás miatt. Uszításnak tartjuk szocialista rendünk intéz­ményei ellen. Népünk, a tudomá­nyos, kulturális és gazdasági élet különböző posztjain tevékenykedő magyar értelmiség továbbra is a maga választotta úton halad.” (MTI) ­ Támogatjuk a lengyelországi szocialista vívmányok védelmezőit Munkásgyűlést tartottak az Orionban Az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat, valamint a Varsói Televí­ziógyár közötti több mint egy évti­zedes szoros barátság és együttmű­ködés, a lengyel munkásosztály ed­digi szocialista eredményeinek fél­tése, a szocialista közösségért érzett felelősség arra indította az Orion kollektíváját, hogy csütörtökön a nagyvállalatnál tartott munkásgyű­lésükről levelet intézzenek varsói testvérvállalatuk dolgozóihoz. Preisler Tamásné, a vállalati szak­­szervezeti bizottság titkára nyitotta meg az ezer dolgozó részvételével tartott munkásgyűlést, majd Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamos­­energia-ipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára kért szót. Kiemel­te: a Lengyel munkástestvéreink sorsáért, a lengyel szocialista társa­dalom jövőjéért érzett jogos aggo­dalom késztetett bennünket arra, hogy a proletár internacionalizmus nemes eszméitől vezetve, támogatá­sunkról biztosítsuk mindazokat az erőket, amelyek a válság megoldá­sáért, a szocialista vívmányok meg­védéséért és továbbfejlesztéséért küzdenek Lengyelországban. Erre kötelez bennünket a hagyományos magyar—lengyel barátság, s a szo­cialista társadalom építéséért vívott több mint három évtizedes közös küzdelem is. A Lengyel Népköztársaság­ban le­zajló események a politikai, társa­dalmi és gazdasági válság elmélyü­léséről tanúskodnak. Egyre erőseb­ben hallatják hangjukat szélsőséges, ellenséges, kalandor elemek. A Szo­lidaritás politikai hatalomra tör, megkérdőjelezi a LEMP vezető sze­repét, igyekszik tovább élezni a tár­sadalmi konfliktusokat, szítja a szov­­jetellenességet, gyengíti a szocialis­ta közösség erejét. Tevékenységét minden eszközzel támogatja a nem­zetközi imperializmus. Herczeg Károly utalt a Szolidari­tás gdanski kongresszusáról a ke­let-európai népekhez intézett­­ szo­cialista rendünk intézményei ellen uszító­­ felhívásra, majd kijelen­tette: a magyar szervezett dolgozók és a legtöbb tagot számláló szak­­szervezet, a vasasok 660 ezres tábo­ra nevében ■ a leghatározottabban visszautasítjuk a Szolidaritás kong­resszusának felháborító akcióját, amelyet sértő beavatkozásnak tekin­tünk hazánk és a magyar szakszer­vezeti mozgalom belügyeibe. A magyar szakszervezeteknek, a ma­gyar munkásosztálynak nincs szüksé­ge fogadatlan prókátorokra. A gya­korlat igazolta, hogy helyesen állítot­tuk önmagunk elé a szocialista tár­sadalom politikai és gazdasági erősí­tésének és a dolgozók érdekvédel­mének, érdekképviseletének egyen­rangú kötelezettségét. Mert minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk, és csupán az eloszt­ható javak gyarapításáért végzett munka adhat megfelelő erkölcsi és anyagi alapot az elosztásba való beleszóláshoz is. Baranyai Lajos, a televízió-gyár­egység műszerésze, szakszervezeti fő­bizalmi kiemelte: őszintén remélem, hogy lengyel barátainknak sikerül úrrá lenni a jelenlegi zűrzavaron, hi­szen akiket közvetlenül megismer­tem, azok hazájukat szerető, a szo­cializmus ügyéért dolgozó emberek. És Lengyelországban nagyon sokan vannak ilyenek. Sudár Károly gépkocsiszerelő a Szolidaritás szocialistaellenes, provo­katív, a konfrontációt élező megnyil­vánulásai ellen emelt szót. Mint mondotta, ez a szervezet nem a munkások érdekeit képviseli. Han­goztatta: a gdanski kongresszus fel­hívását az Orion munkásai elítélik, mert olyan országok belügyeibe avat­kozik, amelyek barátságukkal, gaz­dasági és politikai segítségükkel a testvéri Lengyelországot napjainkban is támogatják. Kondor Emília, a termelési főosz­tály diszpécsere kijelentette: A KISZ- fiatalok nevében mondhatom, hogy azok mellett állunk, akik Lengyel­­országban felelősséget éreznek a szo­cializmus jelenéért és jövőjéért, akik munkával akarnak kijutni a válság­ból. Tordai Ferenc műszerész annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel nép a párt vezetésével felül­kerekedik a nehézségeken. — Varsói barátaink ne hagyják — mondotta —, hogy a gyáraink és dolgozóink kö­zött kialakult sokoldalú kapcsolatot, a közös munkát veszély fenyegesse. A munkásgyűlés részvevői leve­lükben kifejezték őszinte reményü­ket, hogy a varsói televíziógyár va­lamennyi dolgozója felsorakozik a LEMP mögé, példát mutat a munká­ban, hiszen ez a kibontakozás, a szo­cialista társadalom továbbépítésének alapvető feltétele. Mindannyiunknak nemzetközi érdeke is, hogy a szocia­lista Lengyelország szilárd tagja le­gyen a szocialista közösségnek, s tá­masza a békéért küzdő erőknek — hangsúlyozza a levél. A gyűlés részvevői nagy figyelemmel hallgatják a felszólalókat.

Next