Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1981. október 20., kedd FEJEZETEK A TÖRTÉNELEMBŐL Az 1300 éves Bulgária Több éves előkészület után az idén bontakoznak ki a Bulgária létrejöttének 1300. évfordulójával kapcsolatos megemlékezések, ünnepségek, tudományos ülésszakok. A bolgár párt és a kormányzat különleges hangsúlyt ad ezeknek az eseményeknek. Érthető tehát, hogy a testvéri Magyarországon is nem egy ízben történt már említés a nevezetes évfordulóról. A bolgár honfoglalástól, amelyet 681-re tesz a történetírás, a mai napig olyan roppant hosszú idő telt el, hogy az voltaképpen érzékelhetetlen is. Nagy Károly császár, akitől a középkori Európa létrejöttét szoktuk számítani, még meg sem született akkor, amikor a török törzsekhez tartozó bolgárok megjelentek az Al-Duna vidékén. Saját államban és idegen uralom alatt Objektíve, az emberek tudatától függetlenül nagyon bonyolult folyamat indult meg ezzel a honfoglalással. Nagy, fölfelé ívelő szakaszok és sokszor végzetes bukások sorozata. A bolgárok, akik jóval kevesebben voltak, mint az ott talált szlávok, egybeolvadtak velük, átvették a nyelvüket, a kereszténység felvételével betagolódtak a korabeli Európába, az akkor legerősebb, legfejlettebb és legműveltebb európai állam, Bizánc tőszomszédságában, annak erős befolyása alatt. Az új bolgár állam vetélytársa lett az egykori római birodalom közvetlen örökösének, s bele is bukott ebbe a vetélkedésbe. Aztán többszöri elkeseredett eredménytelen kísérlet után vissza tudta szerezni függetlenségét. Egy időre megint volt bolgár állam, megint harcban állt szomszédaival, kereskedett és fejlődött, és aztán jött a még végzetesebb, még sokkal hosszabban tartó katasztrófa, az oszmán hódítás. A sok mindenben a középkori magyar állam történetére emlékeztető addigi fejlődés itt hirtelen átváltott olyan irányba, amely már erősen eltért az Árpádok és Hunyadiak Magyarországának a fejlődésétől. A mintegy ötszáz éves oszmán uralom ugyanis alapvetően más helyzetet teremtett a bolgár nép számára. Államától teljesen megfosztva, kiszolgáltatva egy merőben idegen uralomnak, amely a bolgár államiság minden maradványát felszámolta, a bolgár nép már majdnem azoknak a népeknek a sorába került, amelyeket majd később „történelem nélküli” népeknek neveznek el. A felszabadulás a százados hódoltság alól — nemrégen, 1978-ban ünnepeltük meg mi is ennek századik évfordulóját — és az állam helyreállítása, idővel a teljes függetlenség elnyerése lehetővé tette a százados elmaradás pótlását. A hódoltság utolsó évtizedeiben kialakult modern bolgár nemzet saját államával ismét részese lett az európai államrendszernek. Akkor, amikor a kapitalizmus már túljutott fejlődésénekcsúcsán, amikor az imperializmus rendszere szabta meg az európai népek és államok helyzetét. Háborúk, forradalmak, a diadalmas 1944 — megint igen változatos a történelem objektív menete a Balkán hegység két oldalán elterülő Bulgáriában. Ennek a jóval több mint ezeréves eseménysorozatnak az idején tehát a bolgár nép hol saját államában, hol idegen uralom alatt élt, dolgozott, küszködött elemi csapásokkal és emberi rosszindulattal, "belső társadalmi ellentétekkel és külső fenyegetésekkel, meghúzódott a nagyhatalmak árnyékában, ismételten megkísérelte önállósága teljes kivívását és megóvását. Megnyugtató, végleges módon ez csak az 1944-ben megindult kibontakozással sikerült. Az emlékek ereje Nem feladatunk természetesen, hogy Bulgária történelmét felvázoljuk, nem ez a megfelelő hely és alkalom. Pusztán néhány mozzanatot villantottunk fel az események objektív menetéből. De ha erre kitértünk, hadd nézzük meg a dolog másik, szubjektív oldalát, hiszen a jubileum alkalmából ez talán a bolgárok és mások számára még fontosabb: a bolgár nép történeti tudatát. Hogyan tükröződött régebben és napjainkban ez az eseménysor az egyszerű emberek tudatában, hogyan hatott mint sajátos történeti tényező a bolgár fejlődésre? Mert végül is tudomásul kell vennünk, hogy az események alakulásába nemcsak az objektív tényezők szólnak bele, nemcsak az, ami volt és van, hanem az is, ahogyan az emberek ezt látják, ahogyan az eseményekről vélekednek. Korábbi századokról vajmi kevés ismeretünk lehet ebben a vonatkozásban. Amiről tudunk, az a felső körök, az uralkodó osztály történeti tudata, s ebből, úgy tűnik, a honfoglalás éppen úgy kiesett, mint az eredeti török-bolgárok emléke. A középkori bolgár államból csak a Bizánc elleni diadalmas háborúk emléke élt egy darabig, elsősorban a második bolgár állam idején. Azután ez is veszendőbe ment. 1762-ben Paiszij atyának, a hilendari kolostor szerzetesének, az első bolgár történetírónak a teljes elfelejtettségből kellett a legfontosabb adatokat kibányásznia. Bolgár, azaz szláv nyelven írta munkáját, s természetesen a középkori bolgár államot is szláv államnak vélte, egyértelműen. De munkájának megírását éppen azért tartotta fontosnak, hogy arról értesítse olvasóit: a bolgároknak is volt saját államuk, voltak cárjaik és szentjeik. Mert erről már senki sem tudott, még hosszú ideig is csak azok, akik munkájának kéziratos másolatait olvasgatták. Sok ilyen másolat maradt fenn napjainkig, nyilván sokan merítettek ismereteket és öntudatot belőlük, de ez még mindig csak kevés emberhez jutott el. A bolgár nép történeti tudatában a központi helyet nagyon sokáig a török hódoltság emléke töltötte be. Még a századfordulón is sok ember élt, akinek ifjúkora az oszmán hatóságoktól való riadalomban telt el, s akik atyáiktól és nagyatyáiktól is csak szörnyűségeket hallottak, ártatlan emberek meggyilkolásáról, az emberi méltóság megalázásáról, durva önkényről és gőgös megvetésről. A kizsákmányolt parasztok osztályharcos öntudata fonódott egybe szervesen a „pogány”, nem keresztény vallású hódítók elleni gyűlölettel. Ami török, az eleve csak rossz lehet — ennek az ösztönös magatartásnak a nyomait mind a mai napig megtalálhatjuk a bolgárok gondolkodásában. Csak a megalázottság, a kiszolgáltatottság emléke? A hódoltság persze nemcsak ezt jelentette. A bolgár lakosság történeti tudatában élt az oszmán uralom elleni küzdelem, a szökött parasztokból hajdukokká, népi hősökké, betyárokká vált harcosok emléke is. Meg nagyon homályosan annak az emléke is, hogy az idegen uralommal, a görög főpapság elnemzetlenítő törekvéseivel szemben megindult egyfajta mozgalom, a bolgár művelődés, a nemzeti különállás tudatosítása. Az 1878-as felszabadulás után Hriszto Botevnek, aki egyszerre volt népe legnagyobb költője és szabadságharcosa, a verseit már az iskolában tanították. A történeti tudatban ez az oldal, az elnyomás elleni, keserves veszteségekkel járó, de végül is győztes harc emléke kezdte a nagyobb helyet elfoglalni. A nemzeti öntudat elterjedésében most már ennek nagyobb szerepe volt, mint az elnyomás és az ebből következő egymásrautaltság emlékének. A haza és haladás hagyománya A kései bekapcsolódás a tőkés Európa viszonyaiba azt a lehetőséget adta meg, hogyaz újfajta elnyomás, a burzsoá kizsákmányolás ellen szervezkedő munkásmozgalom szinte még a személyekig lemenően kapcsolódhatott ehhez az egykori nemzeti harchoz, annak közvetlen folytatását is jelenthette. Mindazok, akik 1891- ben megalapították a bolgár munkások első forradalmi pártját, még személyes élményként hozták magukkal az oszmán uralom elleni küzdelem emlékét, ezt a hagyományt fordíthatták szembe az új urakkal, akikről kiderült, egyáltalában nem maradnak el kíméletlenségben és az egyszerű nép megvetésében az egykori, elűzött idegen uraktól. Az idegen elnyomók módszereit és mentalitását vették át, nem tudatosan persze, hanem a meglevő dolgok erejénél fogva. A harc ellenük voltaképpen töretlenül folytatódhatott. És ez a hagyomány, ez a történeti tudat szabta meg az egyszerű emberek gondolkodását a két világháború közti időszakban is. Ebből érthető meg, hogy kevés olyan kelet-európai ország akadt akkor, amelyben az illegalitásba szorított kommunista pártnak olyan széles körű és mély hatása volt a tömegekre, mint Bulgária. Hriszto Botev és a modern kor kommunista költője, Nikola Vapcarov, az emberek tudatában egyazon harcot vívta, a szegények és elnyomottak harcát. A második világháború éveiben kibontakozó partizánmozgalom a hajdúkok harcaihoz kapcsolódott, az oszmán uralom elleni szabadságharcosok nevét tűzte zászlajára. Az ő harcukat vitte végső győzelemre. A népi hatalom évtizedeiben az iskolai oktatás, a népművelés gondoskodott arról, hogy a bolgárok történeti tudata kiszélesüljön, ismeretekben gazdagodjon. Ma már valóban az egész 1300 év benne él a történeti tudatban, a honfoglalástól a kommunisták vezette Hazafias Front szeptember 9-i győzelméig, a szocialista építés pátoszáig. Sőt visszafelé még az 1300 év előttre is kiterjed, a Bulgária területén az ókorban élt trákok örökségét is ápolja a mai Bulgária. Adatokban megalapozottabbá, időben kiterjedtebbé, eseményekben, személyekben sokszínűbbé vált a mai történeti tudat. A bukások, a katasztrófák érzékelése is hozzátartozik. De az alapot, az igazi magot mindmáig az elnyomók elleni harc, a nép fiainak egymásrautaltsága jelenti. Haza és haladás, a mi reformkorunk nagy jelszavai, úgy tűnik, a mai bolgár történelmi tudatban teljesen harmonikusan simulnak egymáshoz, így segítik a mai feladatok megoldását. Ezért az egész nép ügye Bulgária Niederhauser Emil Tirnovo, a középkori bolgár állam fővárosa. A függetlenségért elesett orosz és bolgár hősök emlékműve Sipkánál. 1300 éve.Népfölkelők az 1876-os törökellenes háborúban. A kesztölci példa Hogyan tud előteremteni egy közösség hiányzó félmillió forintot? A kérdésre frappáns választ adtak a Pilis-hegység lábánál fekvő, jórészt szlovák nemzetiségiek lakta Komárom megyei faluban, Kesztölcön, ahol hosszú évek óta visszatérő problémát okozott, hogy 25—30 gyereknek nem jutott hely az óvodában. Tartalékolt százezrek A történet felelevenítésével nézzük meg tanulságképpen, mit tehet egy 2600 lakosú falu az ilyen gondok enyhítésére, megoldására. Az többnyire közismert, hogy a Kesztölchöz hasonló nagyságú településeken a saját forrásból községfejlesztésre fordítható pénz kevés. A tanács vezetői tehát két megoldás közül választhattak. Az egyik: belenyugszanak abba, hogy az anyagi nehézségek eleve korlátozzák lehetőségeiket. A másik: évről évre félretesznek a községfejlesztési alapból óvodaépítésre bizonyos összeget, s ha már nem üres kézzel indulnak, mégiscsak könnyebben találnak segítőtársakra. Tegyük rögtön hozzá, hogy Kesztölcön ez utóbbi utat választották: öt év alatt csaknem 600 ezer forintot tartalékoltak az óvoda új szárnyának építésére. Csakhogy óhatatlanul is felmerül a kérdés: mit szóltak ehhez a kényszerű spóroláshoz a település lakói, hiszen így — például — kevesebb út, járda készülhetett az utóbbi években! — Mindent előre megbeszéltünk a falubeliekkel — mondja Radovics István tanácselnök. — Igaz, nem volt nehéz megértetni az emberekkel, hogy most az óvoda ügyének megoldása a legfontosabb, hiszen nem múlt el tanácsülés, falugyűlés anélkül, hogy ez a gond szóba ne került volna. Az egészben számomra az volt a legörvendetesebb, hogy nemcsak a kisgyermekes szülők sorakoztak fel mögöttünk. — A község lakói felajánlották segítségüket az építkezéshez is — veszi át a szót Szivek Ferenc, a községi pártalapszervezet titkára —, s miután korábban, az iskola bővítésénél is számíthattunk a társadalmi munkát vállalókra, tudtuk, hogy most sem hagynak cserben bennünket az emberek. A kesztölcieken kívül a környező vállalatok, üzemek is támogatták a falut. Mindenekelőtt azokról a vállalatokról van szó, ahová a település lakóinak többsége dolgozni jár. S persze jól jött ez az adakozás, hiszen az a bizonyos félmillió forint még hiányzott a terv — az elutasított gyermekek felvételét is biztosító épületszárny — megvalósításához. A vállalatok segítsége Nos, ezt az összeget teremtették elő széles körű társadalmi összefogással. A községi tanács elnöke a legnagyobb elismerés hangján szólt a helyi termelőszövetkezet, valamint a dorogi intézmények — a szénbánya, a mészmű, a Fémszerkezeti Vállalat — segítségéről építőanyagot, kedvezményes fuvart adtak. Az első kérő szóra segített a 18-as számú Volán dorogi üzeme és a BVM lábatlani gyára is. Az építkezést — pontosabban az alapozást — február utolsó napjaiban kezdték el, s az óvoda új, kétszintes szárnyát nemrégiben már birtokukba is vették a gyerekek. A legfrissebb adatok szerint mindez 1 millió 200 ezer forintba került. Többek egybehangzó állítása szerint az alapot ásó, betonozó, falazó kesztölciek között mindenképpen meg kell említeni a fáradhatatlan építésvezető, Pirtyák Lajos kőműves nevét, akinek aktivitása, tenni akarása nélkül nehezebben boldogultak volna. A Dömösi Építőipari Szövetkezet kőművese ugyanis nemcsak a hétvégeken volt a helyszínen reggeltől estig, hanem napi munkája után is idevezetett első útja. Pedig nincs is óvodás korú gyermeke. Akkor hát miért vállalkozott az építés vezetésére, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül? — Nézze, tősgyökeres kesztölci vagyok, s ragaszkodom a szülőfalumhoz. Én is azt szeretném, ha gyorsabban fejlődne, s ehhez magam is szívesen hozzájárulok. Ha szükség lesz rá, ezután is számíthatnak rám! Beépíthető tetőtér Az újonnan elkészült, kétszintes épületszárnyban nagy alapterületű foglalkoztató és mosdó kapott helyet; a földszinti raktárakban tartják a tüzelőt. A tetőteret úgy alakították ki, hogy szükség esetén — ha már az új épületszárnnyal együtt is szűk lenne az óvoda — a felső részbe is kerülhet foglalkoztató. A vezető óvónő, Farsang Rezsőné azonban annak örül a legjobban, hogy megszűnt a régebbi zsúfoltság, s mindez jobb feltételeket teremt a munkájukhoz. Befejezésül csupán annyit: minden kesztölci gyereknek jutott hely az óvodában. Az idén nyáron már nem is volt szükség a kérelmek elbírálásánál felvételi bizottságra. Mindehhez persze arra volt szükség, hogy közös erővel teremtsék elő a korábban még hiányzó félmillió forintot. Falus Gábor Gyerekek az új foglalkoztatóban. ERDEI KATALIN FELVÉstelE Befejeződött az ENSZ Társaságok Világszövetségének közgyűlése Az ENSZ Társaságok Világszövetsége október 12. és 17. között tartotta 28. közgyűlését Genfiben. A közgyűlés munkájáról Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára, a magyar delegáció vezetője a többi között elmondotta: " A világszövetség közgyűlésének napirendjén a leszerelés, a biztonság, az új nemzetközi gazdasági rend és az emberi jogok kérdése szerepelt. A közgyűlés állást foglalt amellet, hogy a béke, az emberiség jóléte, biztonsága és jövője szempontjából alapvetően fontos leszerelés kérdésében mielőbb határozott lépések történjenek. Sürgette az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli, leszerelési ülésén részt vevő kormányokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az ülésszak eredményesen, egyezmények aláírásával végződjön. A világszövetség következő két évre szóló programjában fontos szerepet kap a közvélemény mozgósítása, s ezzel az ENSZ Társaságok hozzájárulása a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a leszerelés ügyének előmozdításához, az államok közötti együttműködés fejlesztéséhez. E tekintetben is jelentősnek ígérkezik az Európai ENSZ Társaságok jövő évi regionális tanácskozása. (MTI) Lada gépkocsiját 24 órán belül levizsgáztatja a HUNGAROSZERVIZ ISZ márkaszervize. Budapest IX., Hentes u. 12-14. Telefon: 331-391, 142-677