Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1981. október 25., vasárnap Úti jegyzet Szigetközből Nagyon nekem való utazásra hívott Sinay Jenő, a győri Kisfaludy Megyei Könyvtár igazgatója. Egyhamar nem is fogom elfelejteni a ragyogó élményt. Ami a ragyogást illeti, az szó szerint értendő, mert azon a pénteki napon a legszebb arcával nevetett a vénasszonyok nyaras verőfénye oly gyönyörűen tündökölt, hogy augusztusban sem különbül. Röpít bennünket az Ikarus 55-ös autóbusz, 2500 kötetnyi rakományával. Ez a hamvaiból életre kelt főnix-busz ugyanis mozgókönyvtár. Nem közönségesen, hanem romantikusan. A romantika sem közönséges, hanem áramvonalas. Ízléssel pingált betűk adják tudtul, hogy a farmotoros Ikarus 55-öst a győri Volán Vállalat dolgozói ajándékozták a közművelődésnek. Üzemi zsargonnal szólva a buszt lenullázták, mehetett volna a bontóba. Ám a Volán-központ írásos engedélyével pompásan kitatarozták a győri vállalat munkásai. Belső terét a könyvtár elképzelései szerint képezték ki, s máris indulhatott üdivös útjára a mobil bibliotéka. Azaz, kellett még valaki a plánum teljesedéséhez. Lind Zoltán, a sofőr. Illetve nemcsak sofőr, hanem a feladatcsokorhoz mért homo universalis. Mert amikor halad a busz, akkor gépkocsivezető, amikor áll, akkor könyvtáros; amikor javítani kell, akkor szerelő, amikor söpörni, mosni, akkor meg takarító. S ez még mind nem elég ahhoz, hogy az Ikarus lelke lehessen. Szükségeltetik a megértő család, mely zokszó nélkül elviseli az esténkénti távolléteket. Tízezrével élnek emberek Győr- Sopron megyében olyan településeken, amelyek nélkülözik az önálló sejtélet minden ismérvét Se tanács, se iskola, se semmi. Az egyetlen vegyesbolt emelkedett fel a helyi közélet rangjára, vagy ide szállt alá a helyi közélet nívója , ki honnan nézi és minek látja. A megyei könyvtár a maga szigorúan szakmai hivatása szerint úgy látta a maga nemcsak szakmai lelkiismerete ösztönzésére, hogy aligha egészséges állapot tíz- és tízezer ember szellemi elhanyagoltsága. Ez a háttere annak, hogy alkalmi vendég lehettem a Volán-munkások ajándékozta mozgókönyvtáron, amely szoros menetrend szerint, percre beosztott regulával közlekedik Sokoróaljától a Mosoni-síkságig, a Rábaköztől Szigetközig, harminc kis települést és a Győrhöz csatolt peremfalvakat látogatva. A busz polcain található 2500 kötetet folyamatosan frissítik föl abból a 15 ezer kötetes könyvtömegből, amelyet Lind Zoltán felelősségére bíztak, s amelyet éppúgy táplál az újdonsággyarapodás, mint a megyei könyvtár egyéb könyvállományai.* Szögye az első állomás, ősi halászfalu az Öreg-Duna partján, nyolc kilométernyire Győrtől. Persze a „Hej, halászok, halászok” kezdetű dalt itt már senkinek nem lehetne elénekelni, viszont annál meglepőbb a három házsorból álló kisded település kertvárosias arculata. Fizikai szegénységre éppoly hiábavalóság lenne gyanakodni, mint szabadtéri narancsligetet keresni Grönland jégmezőin. Szellemi alultápláltságról meg illendőségi okok miatt tanácsos hallgatni. És talán azért is tanácsos, mert a szellemi alultápláltság — nem Szőgyéről szólván, hanem csak úgy közbevetve — egyáltalán nem jelenti az életrevalóság, a gyakorlatias talpraesettség hiányát. Akár hiszik, akár nem, találkoztam már emberekkel, akik azt sem tudták, hogy Petőfi Sándor verseket írt, s mégis akkora leleménnyel forgatták eszüket, hogy Kristalinjuk többet ért tíz egyetemi tanár jövedelménél. Mondani is kár, az ilyen eszű, ilyen képzettségű emberek soha nem fogják koptatni a mozgókönyvtárak hágcsóját. Azért példálózgatok így, mert a szellemi nélkülözést is több látószögből véleményezhetjük, ugyanúgy, mint a tényt, hogy sok-sok település egyetlen közintézménye, társadalmi sejtmagja, közéleti fóruma a vegyesbolt. Mint Szőgyén. Alig áll meg a könyvtárbusz a Petőfi utcában, máris jön köszönteni a sofőr-könyvtárost özvegy Kollár Vilmosné. Vékonyka, megviselt asszony, de azért nevetgél, beszédes, átmelegíti az öröm a színes, tiszta könyvek vidám sorai között. Ekkor tapasztalom először, ami azután az egész út során ismétlődik, hogy mily nyíltak, közlékenyek az emberek a főnix-Ikaruslégkörében. Ha amúgy közönségesen jöttünk volna Szőgyére, s ődöngenénk a falucska egyetlen utcájában, talán még a bizalmatlanságot is el kellene viselnünk — ugyan mi a szösznek bámészkodnak itt ezek az idegenek? De így egészen más. Lind Zoltánhoz és a vándorkönyvtárhoz tartozunk. Szinte jólesik elmondania a társaságot nélkülöző, magányosan élő Kolláménak, hogyan jutott özvegységre, hogy nyolcszor műtötték, hogy hét szép gyermeket nevelt fel (a legkisebb fia Felcsúton katonai, hogy tizenhárom unokája van, az ő kedvükért hozatta Győrből a tortát, mert vasárnap lesz a búcsú, hogy 1800 forint a nyugdíja, és ezt a pénzecskét úgy toldja meg hogy kosarakat fon eladásra. Veszek tőle egyet ötven forintért, ő pedig kiválasztja a busz következő érkezéséig elegendő olvasnivalót. Mark Twaintől a Tom Sawyer kalandjait, Mikszáth Kálmántól a Szent Péter esernyőjét, Jókai Mórtól Az aranyembert. Kollárné hangulatán igen sokat javít a könyvtárbusz havonkénti érkezése. Joggal hiszi, hogy személyesen törődnek vele, csakúgy, mint a 162 lelkes Szőgye többi könyvszerető lakójával. *Akárcsak Szőgyére, Dunaremetére is második alkalommal érkezik a buszkönyvtár, de olyannyira ismerős ez az érkezés, mintha évek óta szoktak volna hozzá. Alig hallgat el a farmotoros berregése, máris kezdődik a kölcsönzőnagyüzem. Szerencséje Lind Zoltánnak, hogy vele van a serény könyvtáros menyecske, Belovitzné Balázs Lívia, aki könnyed vidámsággal segít a rózsaszínű tasakok meg a fehér olvasókártyák kezelésében. Az adminisztráció se nem több, se nem kevesebb a kelleténél, ráadásul a természetes nyájasság jellemzi, tehát tökéletes. Az egyik „ügyfél” Vadász Péter hatvanhatodikos kisdiák. Attól hatvanhatodikos, hogy óriási jégkorongozó számokkal áll a trikója mellén: 66. Amúgy éppen csak másodikos. Még nem volt a buszon, sóváran nézelődött fel a magasba, az üvegen át a polcok közé, ahol pajtásai már javában válogatnak, tanakodnak egy ingyen dinnyeszüret mámorával. Lind Zoltán rögtön észreveszi a sóvár tűnődést, lenyúl a fiúért, aki ünnepélyes komolysággal nyilvánítja ki, hogy ő is szeretne egy olyan rózsaszínű tasakot. Megkapja, a fehér kölcsönzőkártyával együtt, ráírják állampolgári adatait. Munkahely: Püski, általános iskola. Teliszele kerékpárral a busz környéke. Mindegyiken a könyvek barátai érkeztek. S illik észrevenni, hogy senki nem hozza csak úgy pőrén, a hóna alá csapva a kiolvasott könyveket. Divatos cekkerekben, áruházi reklámtasakokban érkeznek vissza a polcokra a cserekötetek, ezekben indul vendégségbe az új olvasnivaló. Az embereken egyébként semmi nyoma a falusiasságnak. Ruházatra, modorra, fellépésre akár a született városiak. A margitszigeti csónakházak táján ugyanilyen gyerekeket látni, a Városmajorban ugyanilyen nagymamák sétálnak. Kertész László ifjú kőműves eleinte a rátarti iparos önérzetével cserkészi be magának a buszt, majd közvetlenebbé válva az invitálástól, közli, hogy őt a vadászati szakkönyvek érdekelnék, majd beiratkozik, és négy olyan szépirodalmi kötetet visz magával, aminek semmi köze sincs a vadászathoz. ősszel gyorsan sötétedik, de a könyvtárbusz annál lassabban készülhet útja folytatására a nagy forgalom miatt. Amikor hirtelen lenyugodott a nap Máriakálnok irányában, itt, a 254 lelkes Dunaremetén tündöklő fénybe borult az Ikarus belseje. Kell ide a fény, végtére is így látni tisztán a betűket. * Szinte lassítás nélkül dübörög át az Ikarus a nagyobb településeken. Püski, Hédervár, Lipót után máris Szigetköz felső csücskében járunk, és időben 1— 18.15-kor — érkezünk a teljesen kihaltnak tetsző Tejfaluszigetre. Mégsem kihalt a 141 lakosú falucska. Három szemfüles fiú várt strázsálva a buszra, s mihelyt meglátták, szétfutottak az érkezés hírével. Alig gördült a Szent Mihály-kápolna mellé a farmotoros könyvmisszió, megelevenült az estéli utca. Vidám, ünnepélyes beszédmoraj támadt, mint amikor kedves családi eseményre gyülekeznek rokonok, vendégek, s bensőséges megilletődéssel bátorítják otthonukhoz őket a házigazdák. Egykét perc csupán, és zsúfoltra telik a busz. Házaspárok jönnek gyermekestül, az egyiket elkísérte hatalmas bernáthegyi házőrzőjük. Oda telepedett a lépcsős ajtóhoz, vígan jártak-keltek mellette a helybeliek, csak ránk, a nem odavalósiakra mozdult kevéssé barátságosan. Jobbnak is láttuk, ha lentről-kintről nézegetjük, mint örvénylik a forgalom a könyvtár tündöklően világos terében. Jön a Makky házaspár is, középkorúnál fiatalabbak, igen összeillő férj és feleség. Az asszony réklije konyákig feltűrve, mintha a vacsorafőzés mellől szaladt volna el. Úgy is van. Mint kiderül, gombás rántottét készít, mivel szerencséjük volt: sok szép sampinyont találtak a Duna-gát oldalában. Kényes dolog a sampinyonos delikátessz, siet haza az asszony, ellenben férjét és kislányát otthagyja a könyvespolcok között, lelkükre kötve, hogy neki is válogassanak szép és érdekes olvasnivalót. A barna foltos bernáthegyi is elkullogott gazdája nyomában, így végre feljuthatunk a betűfarsang mulatói közé. Túlzás így beszélni? Aki ilyesmit hisz, annak tapasztalnia kellett volna azt a kristálytiszta mámort, amely a busz eldorádójában magával ragadott gyermekeket, felnőtteket. Rudnyákné, a türelmetlen fiatalasszony hasztalan didergett nyári ruhájában az országút közepén, lépes mézzel sem tudta volna lecsalogatni a buszról hétesztendős Balázs fiacskáját. Nem akar gyérülni a forgalom, Lind Zoltán meg senkit se siettet. Balázs Líviával együtt szakadatlanul keresi a kért könyveket, magyaráz a gyermekeknek, róla a feljegyzéseket a kartonokra, válaszol a kérdések sokaságára. Órák óta nem volt ideje elszívni egy cigarettát, vagy inni egy korty vizet. Uzsonnájához sem nyúlhatott, ma is úgy viszi haza kibontatlanul, mint a hét többi napján, hétfőtől péntekig. Hanem azért egy alkalmas pillanatban sietve felfrissíti magát a termoszpalack gőzölgő kávéjával. Naphosszat ez az egyetlen fényűzése, na meg az egész munka, amit fejedelmi passziónak tekint, akkor is, ha a fejedelmi beosztásáért egyelőre hatezer forintnál kevesebb ellenszolgáltatást kap havonta. Negyed kilencre elszélednek otthonaikba a mozgókönyvtár barátai. Mi is készülődünk vissza Győrbe. Ki hinné, mennyi gondosság kell még ahhoz is, hogy újra késszé tegyék a könyvesbuszt? Rendcsinálás a báróasztalon, tájékozódás a polcok között, statisztika rögtönzése a napi forgalomról, aggályos ellenőrzés, rögzítve van-e valamennyi tartópálca a könyvsorok mentén. Csak ezután düböröghet fel a főnix-Ikarus üzembiztos motorja. Vajha mindig, mindenben oly kifogástalan lenne az üzembiztonság, mint ezen a mesejárművön, a várva várt könyvek szárnyas hajóján. Végestesen végig a valószínűtlenül nyugodalmas Szigetközben ez az egyetlen jármű vonult tova a néptelen estéli utakon. Sinay Jenő, a megyei könyvtár igazgatója negyed századdal ezelőtt, pályakezdő korában rendszeresen rótta az apostolok lorán ugyanezeket az utakat. Harmincegy forintos napidíja mellé kilométerenként huszonöt fillér gyaloglási pótlékot kapott. Amikor ilyesmiről hall az ember, s végiggondolja azt a negyed századot, szívesen választja utazás közben a tartalmas hallgatást. Gerencsér Miklós Megérkezett a mozgókönyvtár. szőködön felvétele Együttesen — az egyetemeken — levén, demokratikus viták !-1 színhelyei ezekben a napokban felsőoktatási intézményeink, egyetemeink és főiskoláink is javában tartanak az ifjúsági parlamentek. Ezeken az alkalmi, hosszabb időközönként összehívott fórumokon itt is — csakúgy, mint másutt: a középiskolákban, meg az ifjú dolgozókat foglalkoztató munkahelyeken, vállalatoknál, szövetkezetekben, intézményekben — a fiatalok nyílt légkörben őszintén feltárják az őket érintő problémákat, elmondják kérdéseiket és kéréseiket, javaslataikat, kritikai észrevételeiket. A helyi állami vezetők — de a társadalmi szervek, mindenekelőtt a párt- és KISZ-szervezetek is — az ésszerű, okos, megvalósítható felvetéseket, illetve javaslatokat hasznosítják, realizálják további munkájukban, döntéseikben, intézkedéseikben. Választ, érdemi választ kell azonban adniuk a hibás, vagy megvalósíthatatlan — vagy különféle okok miatt egyelőre megvalósíthatatlan — felvetésekre is. Az ifjúsági parlament az egyetemeken, főiskolákon sem az egyedüli fórum arra, hogy a fiatalok hallassák szavukat. Folyamatosan is lehetőségük van arra, hogy érdemben, konstruktív, alkotó módon részt vegyenek az intézmény életének alakításában, az őket érintő helyi döntések meghozatalában. Hiszen az egyetemek-főiskolák vezető testületeiben — a kari, a főiskolai, az egyetemi tanácsokban — helyet foglalnak a hallgatók egészét képviselő KISZ-szervezetek választott megbízottai. Közvetítésükkel érvényesülhet — és mindinkább érvényesül is — a döntésekben-intézkedésekben a fiataloknak az előzetes vitákban kialakított álláspontja. Mindezt az Ifjúsági Törvény biztosítja számukra, a törvényből kiindulva pedig megfelelően szabályozzák a képviseletnek a felsőoktatás sajátosságaihoz igazodó módját a KISZ Központi Bizottságának állásfoglalásai, illetve az állami felügyeleti szervek rendelkezései. A gyakorlatban azonban több egyetemen-főiskolán értelmezésbeli zavarok is tapasztalhatók a hallgatói képviselet, illetve a KISZ-szervezetek szerepe körül, önkritikusan el kell ismernünk, hogy a héten egy e témával foglalkozó cikkünkbe is bekerültek ilyen téves felfogást tükröző megállapítások. A Diákképviselet az egyetemeken című írásunkban tévesen, pontatlanul úgy fogalmaztunk, hogy bár „hallatják szavukat a diákok a KISZ-szervezet útján is”, a diákképviseleti szervezetet tekintve „többről, intézményesített képviseletről van szó”. A két fogalomnak ez a szembeállítása, viszonyuk ilyen meghatározása — nem helyes. Hiba lenne bárhol elszakítani a diákképviseletet a KISZ-től, netán fölébe helyezni annak, „több”nek, szélesebb hatókörűnek tartani. Valójában a KISZ tevékenysége szélesebb körű a képviseletnél, hiszen feladatköre a képzést, a nevelést, a tanulást, a munkát is magában foglalja. A KISZ tevékenységének része — persze nagyon fontos része — a diákság képviselete az intézmények állami vezető testületeiben. Tegyük hozzá: a KISZ sok helyen és mind több helyen jól is képviseli az egyetemi hallgatókat, a KISZ-tagokat és a KISZ-en kívülieket egyaránt, ha nem is mindenütt van így, ha munkáját, a szervezeti életet több helyen jogos kritikai megjegyzés érte és éri is. Pártunk XII. kongresszusának határozata méltán állapítja meg a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségről, hogy a párt politikájának alakításában, megértetésében és gyakorlati megvalósításában játszott szerepe mellett „képviseli a magyar ifjúság érdekeit, közvetíti véleményét, javaslatait a párt- és állami szervekhez”. Igen, nemcsak a KISZ- tagságét, hanem egész ifjúságunkét. Az ifjúsági szövetség egységes érdekképviseleti feladatának útja-módja az egyetemeken az említett képviseleti szervek működése is, meg az ifjúsági parlament is; semmi szükség ezeket egymással szembeállítani. Számtalan izgalmas kérdésről zajlik a vita, a képzés, az oktatás tartalmi kérdésein kívül a kollégiumi életről; vagy ami most leginkább az érdeklődés homlokterében áll: a megemelkedő ösztöndíjak elosztásának módjáról. Mint ismeretes, éppen az idei KISZ-kongresszust megelőző vitákra, a KISZ kezdeményezéseire hallgatva emelték meg az állami szervek ennek évi összegét 150 millió forinttal, s e tényt a KISZ kongresszusán be is jelentették. Az elosztás legcélszerűbb, a helyi sajátosságok szerint legmegfelelőbb módozatainak a kidolgozásában részt venni — demokratikus joguk és kötelességük is az érintetteknek. „Vizsgaidőszak” jelképes értelemben ez a vita is. A diákparlamenteken vizsgáznak az ifjúsági szövetség szervezetei, tagjai és a KISZ-en kívüli fiatalok egyaránt. És persze azok is, akik az igazi vizsgákon a vizsgáztatók: az intézmények vezetői, tanárai, akik a vitában részt vesznek és azok alapján intézkednek. Ugyanis a „tantárgyat”, amelyből vizsgáznak, nemcsak a fiatalok tanulják, úgy hívják: szocialista demokrácia. Megkezdődtek az európai ifjúsági leszerelési akciónapok (Munkatársunktól.) Mint arról már hírt adtunk, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség az ENSZ leszerelési hetének idejére — október 24-től 31-ig — ifjúsági leszerelési akciónapokat szervezett. Ezek egyik színhelye Magyarország. A hazai programról szombaton a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta az újságírókat Emőd Péter, a KISZ KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. A Béke-túra részvevői ellátogattak az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságához, fogadták a magyar és külföldi részvevőket a DÍVSZ Irodáján, s este a KISZ központi iskolájában ifjúsági leszerelési fórumot tartottak. Ma Győr-Sopron megyében folytatódik a program; a túra részvevői többek között ellátogatnak a pannonhalmi apátságba, s Győrben ifjúsági nagygyűlésen vesznek részt. (Munkatársunk telefonjelentése Sarpsborgból.) Sarpsborgban, ebben az Oslo melletti városkában is útjára indult tegnap az európai ifjúsági leszerelési akciónapok rendezvénysorozata. Itt adtak egymásnak randevút kontinensünk számos nemzetközi, regionális és nemzeti ifjúsági szervezetei — köztük a DIVSZ, a nyugat-európai nemzeti ifjúsági tanácsokat tömörítő CENYC, a skandináv fiatalok centrista szervezete, az NCY, különböző vallási szervezetek stb. — képviselői, hogy megvitassák az enyhülési folyamat helyzetét, a fegyverkezés, kiváltképpen a nukleáris fegyverkezés kérdéseit. A különféle világnézetű fiatalok jelenléte önmagában jelzi az akciónapok célját: politikai hovatartozásra való tekintet nélkül közös tiltakozó rendezvényekre mozgósítani az európai ifjúsági szervezeteket, konkrét intézkedéseket követelve a fegyverkezési verseny megállítása érdekében. Hiszen — mint a sarpsborgi konferencia szinte valamennyi felszólalásában elhangzott — a növekvő nukleáris arzenál esetleges bevetése kontinensünk minden lakóját pusztulással fenyegeti, függetlenül nézeteitől. Jóllehet a küldöttek nem egyformán ítélik meg, miből fakadnak a valódi veszélyek — a részvevők széles skálája miatt ez nem is várható —, a felszólalók túlnyomó többsége egyértelműen rámutatott arra, hogy Európa lakóinak létét mindenekelőtt az Egyesült Államok erőfölényre törekvő politikája, az értelmetlen fegyverkezési hajsza washingtoni szítása fenyegeti. Elítélték a delegátusok a NATO 1979-es rakétatelepítési határozatát csakúgy, mint Reagan elnök legutóbbi kijelentéseit az esetleges nukleáris összecsapások megnyerhetőségéről s az úgynevezett korlátozott európai konfrontáció esztelen, kontinensünk népeinek alapvető jogait megcsúfoló tézisét. Fontosnak tartják a Sarpsborgban jelenlevők, hogy akcióegység bontakozzék ki az európai békemozgalmak között. Annál is inkább, mert a mostani leszerelési hét különleges hangsúlyt kap azzal, hogy jelentős nemzetközi események — az ENSZ második, rendkívüli ülésszaka a leszerelésről, a madridi konferencia folytatása, a november végén kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások — előtt került rá sor. Miközben szombaton Sarpsborgban tanácskozott a konferencia, Norvégia minden részéből és külföldről is szép számmal érkeztek fiatalok Oslóba, ahol ma, vasárnap a nagyszabású béketüntetésre kerül sor a norvég No to nuclear weapons! (Nemet az atomfegyverekre!) elnevezésű mozgalom szervezésében. Laczik Zoltán