Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. október 25., vasárnap NÉPSZABADSÁG Újabb tiltakozások a neutronbomba gyártása ellen „Mélységesen elítéljük a neutronfegyver gyártását, amely az emberiség létét veszélyezteti. Meggyőződésünk, hogy a világ haladó erői öszszefogásukkal képesek megakadályozni az embertelen fegyverkezési hajszát, megóvni a béke vívmányait, megvédeni az emberiséget a pusztulástól” — írják a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár dolgozói az Országos Béketanácshoz eljuttatott táviratukban. Hasonló levelek, táviratok özöne érzékelteti, hogy a magyar társadalmat továbbra is mélységes aggodalom tölti el az Egyesült Államok elnökének a neutronbomba gyártását elrendelő határozata miatt. Az Ikladi Ipari Műszergyár munkásai, a Pamutnyomóipari Vállalat kelenföldi textilgyárának szocialista brigádjai, a karcagi városi tanács kórházának dolgozói, a Kisiparosok Országos Szervezete Zala megyei küldöttgyűlésének részvevői, gyárak, vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóknak ezrei is eljuttatták tiltakozó üzenetüket. A KISZ Sopron városi bizottságának és a Hazafias Népfront városi bizottságának közös szolidaritási nagygyűlésén hangsúlyozták: „A béke az egész emberiség közös vívmányai, az emberiség létének legfontosabb feltétele, amelyet közös erőfeszítésekkel lehet és kell megőrizni.” A béke védelme, a veszélyeztetése elleni tiltakozás jegyében Salgótarjánban a Nógrád megyei lelkészek tartottak békenagygyűlést. A Csongrád megyei katolikus és protestáns lelkészek táviratukban hangsúlyozzák: „Az élet a legfőbb érték, és a neutronbomba elterjesztésének terve éppen az emberi életet veszélyezteti.” (MTI) Pozsgay Imre hazaérkezett Berlinből Pozsgay Imre művelődési miniszter vezetésével október 20. és 23. között magyar küldöttség vett részt a szocialista országok közoktatási minisztereinek IV. konferenciáján Berlinben. A konferencián megvitatták A tanító és a korszerű szocialista iskola című napirendet, s kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik oktatásügyének helyzetéről. A konferencia befejezése alkalmával zárókommünikét írtak alá. Pozsgay Imre hazaérkezett a Népiet Demokratikus Köztársaságból. (MTI) Amerikai polgármesteri küldöttség látogatása Az amerikai polgármesterek küldöttsége, Kenneth A. Gibsonnak, Newark város polgármesterének vezetésével, október 14. és 24. között hazánkban tartózkodott. A küldöttség látogatást tett Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint Budapesten, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban. A delegáció élénk érdeklődést tanúsított a különböző egészségügyi, szociális, művelődési intézmények, mezőgazdasági üzemek tevékenysége iránt. A küldöttséget magyarországi tartózkodása során fogadta Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter,Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A delegáció több alkalommal találkozott Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és Ács Istvánnal, Debrecen megyei városi tanács elnökével, a Magyar Urbanisztikai Társaság városi szekciójának vezetőjével. (MTI) Egyetemi ünnepségek Budapesten, az Állatorvostudományi Egyetemen szombaton diplomakiosztó és doktoravató ünnepséget tartottak. Az egyetem tanácsa 88 most végzett hallgatót avatott doktorrá. Tizenkét szakember arany, kettő pedig gyémánt díszoklevelet kapott; ők 50, illetve 60 éve kezdték állatorvosi pályájukat. Az intézmény történetében most először nyújthattak át rubin díszoklevelet; ezt dr. Magyar Mihály 94 éves budapesti állatorvos vehette át, aki 70 évvel ezelőtt, 1911-ben kapta kézhez állatorvostudományi diplomáját. Az ünnepség alkalmával az egyetem tanácsa tiszteletbeli doktorá avatta dr. Otfried Siegmann egyetemi tanárt, a hannoveri Állatorvosi Főiskola intézeti igazgatóját. Díszdoktoravató ünnepi tanácsülést tartott szombaton a Debreceni Orvostudományi Egyetem tanácsa is. Az ülésen az egyetem érdekében végzett munkája és kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréséül tiszteletbeli doktorrá avatták dr. Törő Imre Kossuth-díjas akadémikust, az egyetem egykori tanszékvezető egyetemi tanárát, aki 1926-ban a debreceni orvosegyetemen szerzett diplomát. (MTI) 5 IMTISJÚ dr. Galztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Kapcsolatok a szülőfölddel A múlt század közepétől kezdve sok százezren kényszerültek arra, hogy megélhetési lehetőségek hiánya miatt elhagyják Magyarországot, s határainkon túl próbáljanak boldogulni. Másokat a kalandvágy hajtott. Sokan úgy gondolták, ha elérik anyagi céljaikat, hazatérnek. Szándékukat gyakran politikai, családi események keresztezték. Kapcsolatuk a szülőfölddel meglazult vagy teljesen megszűnt. A legutóbbi két évtizedben vált újra sokoldalúvá, lett gyümölcsöző a hazánk és a Nyugat-Európában, az amerikai földrészen, valamint a többi kontinensen élő magyarsággal kialakított viszony. Azóta bebizonyosodott: van lehetőség a kötődés szálainak erősítésére. Ennek a sokrétű tevékenységnek a kialakulásáról, feltételeiről, gyakorlatáról beszélgettünk dr. Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával. A szövetség tevékenységéről különösen az utóbbi néhány évben sokat hallhat, olvashat a közönség. Kevésbé ismert viszont a Magyarok Világszövetségének régebbi története. A Magyarok Világszövetsége 1938-ban a magyarok világkongresszusán alakult meg, az akkori politika szellemében és céljai alapján. A második világháború azonban a szövetség munkáját gyakorlatilag lehetetlenné tette. Felszabadulásunk után kezdett el újra működni, nyilván már nem a régi eszmei alapokon. Az első években széles körű kapcsolatrendszert épített ki, főleg a tengerentúli magyarsággal. A hidegháború, valamint a hazai politika torzulásai megtörték a kezdeti idők lendületét. A társadalmi és személyi kapcsolatok a minimumra szűkültek. A szövetség működése ezért sok szempontból formálissá vált. 1958-tól változtak kedvezően a körülmények, ekkor alakult meg a szövetség új elnöksége ismert közéleti emberekből, az egyházak képviselőiből, tudósokból és művészekből, a Hazafias Népfront felkérése alapján. Olyan személyiségek voltak köztük, mint Kodály Zoltán, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Szakasits Árpád, Szabó Pál. A Magyarok Világszövetsége egész tevékenységével azóta is minden területen a közeledési, az egyéni, a családi, a társadalmi kapcsolatok erősítését szolgálja. ... kapcsolatokat akarnak hazánkkal... — Mennyi magyar él az ország határain túl? Ugyanis többféle, néha eléggé eltérő adatot lehet olvasni ezzel kapcsolatban. — A magyarság egyharmada él határainkon túl; többsége a szomszédos szocialista országokban. A kapitalista országokban élő magyarok, illetve magyar származásúak számát egymillió-háromszázezerre becsüljük. Hangsúlyozom, ez becsült szám, pontos statisztikai adataink nincsenek. Sok helyütt ugyanis a hivatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anyanyelv vagy a származás alapján. A magyarság tömeges kivándorlása az utolsó száz esztendőre esik, és lényegileg három nagy kivándorlási, emigrálási hullámban zajlott le. Az első a századforduló körüli időszak, amikor az akkori Magyarország területéről több mint kétmillióan vándoroltak ki. Ezek 30 százaléka volt magyar nemzetiségű. A második hullám a fehérterrorral kezdődött, s a második világháború végéig tartott. Ez idő alatt 354 ezren hagyták el végleg Magyarországot. A harmadik nagy hullámot az 1956-os ellenforradalmat követő tömeges disszidálás jelentette, amikor kétszázezren mentek el; egynegyedük 18 éven aluli fiatal volt, köztük tízezer gyerek, aki szülő nélkül indult útnak. Az akkor disszidáltakból mintegy ötvenezren a későbbi években hazajöttek. A Nyugatra utazók nagy számához képest, szórványosan napjainkban is előfordulnak jogellenes kintmaradások. Változatlanul tart a hazatelepülés is, leginkább idősebbek, nyugdíjasok jönnek véglegesen haza. Mindennek alapján ugyancsak következtetések és becslések alapján 400—500 ezerre tehető a tőkés országokban élő, úgynevezett első generációs magyarok száma. Kint született gyermekeik már nem nevezhetők kivándoroltnak vagy emigráltnak. Származásuk magyar, szülőhazájuk azonban nem Magyarország. A magyar, illetve magyar származású emberek szinte a világ minden országában megtalálhatók. Legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élnek, de nagyobb csoportok telepedtek le Latin-Amerikában, Izraelben, Ausztráliában, nyugati és észak-európai országokban is. — Milyen a magyarok nyelvtudása, politikai rétegződése ezekben az országokban, hogyan kötődnek hazánkhoz a második, harmadik generációsok? — A generációk sok mindenben különböznek egymástól. Akik még itthon születtek — és nem gyerekfejjel mentek ki —, még ha teljesen idegen környezetbe kerültek is, anyanyelvüket jól-roszszul megőrzik. Igen sokuknál sírig tart a honvágy. A második generáció és az azt követő nemzedékek nagyobbik része már nem tanul meg magyarul. Még abban az esetben is, ha mindkét szülő magyar, nagyon gyakori, hogy a gyermek legfeljebb ért, de beszélni már nem tud magyarul. Ezt az általánosnak mondható folyamatot természetesen esetenként különböző tényezők motiválják. Sok függ attól is, hogy milyen a befogadó ország viszonya a bevándorolt nemzetiségekhez. A legtöbb esetben a kormányzatok közömbösek, vagy gyors beolvasztásra törekszenek. Vannak kivételek is. Külön kiemelhető Svédország példája, ahol az iskolákban óratervi keretben kötelező az anyanyelv tanítása, így több mint ezerhatszáz gyermek tanterv szerint magyart is tanul. Az ilyen és ehhez hasonló tényezők nem változtatnak azon az általános tendencián, hogy gyorsul az asszimiláció, csökken a magyarul tudók száma. Különbségek vannak az egyes generációk között a Magyar Népköztársasághoz való viszonyuk tekintetében is. Az első generációs magyarság esetében ezt általában meghatározza, hogy ki mikor és miért ment el. A kint születetteket nagyobbrészt már nem kötik azok az előítéletek vagy emlékek, amelyek szüleiket vagy nagyszüleiket távozásra késztették. Körükben mind növekvő érdeklődés figyelhető meg Magyarország mint őseik hazája iránt. Ami a politikai rétegződést illeti, három irányzat van jelen. A haladó, baloldali rétegeket főleg a második világháború előtt kivándoroltak alkotják. A régi baloldali egyesületek, dalárdák, lapok, más intézmények tagjai azonban kiöregedőben vannak, soraikat megritkította a hidegháború hatása is. A jobboldali, velünk szemben álló eszmeáramlatoknak, egyesületeknek nagyon széles frontja van. Szinte minden politikai színárnyalat megtalálható, az „enyhén” konzervatívtól a nyílt fasisztákig mindenki. Befolyásuk alatt van a magyar nyelvű sajtó nagyobb része. A jobboldali erők azonban nem tudtak egységes frontot létrehozni: a marakodás, a széthúzás, a pozícióharc a jobboldali emigráció egész történetét végigkíséri. Polarizáló hatású volt az 1963- as amnesztiarendelet, amely a szélsőséges jobboldaliak számára a „győzelmes hazatérés reményé” - nek újabb kudarcát hozta, másoknak viszont a nyugodt hazajárást, illetve ennek lehetőségét. Ugyanilyen hatása volt a magyar korona visszaadásának, ami az azt ellenző reakciós körök vereségét, s a Magyar Népköztársaság tekintélyének növekedését eredményezte. Végül ami a politikai rétegződést illeti, a kint élő magyarság túlnyomó többségét a közbülső, mondhatnám semleges tömegek képviselik, ők, még ha sok mindenben nem értenek is egyet velünk, alapkérdésekben lojálisak hazánkkal, kapcsolatokat akarnak hazafelé, és féltik őket, örülnek, ha itthon hozzátartozóiknak, rokonaiknak jól megy soruk. Mind többen látogatnak haza, sokuknak szinte életformájává vált az évenkénti hazajárás. Mindebben politikánk helyessége igazolódik, annak humánus tartalma és következetes megvalósítása is. Ezt azért teszem hozzá, mert köztudott, hogy esetenként, főleg az első időben, meg nem értést, sőt nyugtalanságot is kiváltott a hazalátogatók „túlságosan jónak” tartott fogadtatása; viszszatetszést keltett némely volt hazánkfia nagyképű és anyagi lehetőségeit fitogtató magatartása is. Mára ezek a feszültségek nagyobbrészt feloldódtak. A hazaiak jobban ismerik, mi van odakint, az itteni viszonyok alakulása pedig meggyőzte a kintieket — már akit meg kellett győzni —, hogy a mai Magyarország már nem a szegény rokonok országa. ...az anyanyelv közös... — Közismert, hogy a világpolitikai helyzet változásai az állami és társadalmi életre is rányomják bélyegüket. Önök hogyan értékelik ezt? — A tőkés országokban élő magyarság hozzánk való viszonyát is befolyásolja, hogy a befogadó országoknak milyen céljaik vannak a befogadottakkal kapcsolatban. Ismeretes, hogy az imperialista körök sokáig a rohamcsapat szerepét szánták az emigrációnak Kelet-Európa, illetve Magyarország „felszabadításában” a bolsevizmus alól. Az is ismeretes, hogyan alakultak az események 1956-ban s azt követően. Ma az arra kaphatóknak —s ilyenek azért igencsak akadnak még — a fellazítás, az ideológiai diverzió szerepét szánják. Többféle húron játsszák ezt: „a jóindulatú ellenzék” mezében jelentkező szereptől kezdve a mindenféle hazai kapcsolatot, sőt magát a hazalátogatást is ellenző úgynevezett „kemény” vonalig. Egyelőre — legalábbis eddig — az ilyen ártó szándékoknak kialakult kapcsolatrendszerünkre érdemi hatása nem volt. Az idei rendezvényeinken, a balatoni gyermektáborokon, a sárospataki diáktáborokban, a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyamon, a népitánc-oktatók tanfolyamán, a külföldi tánccsoportok fesztiválján többen vettek részt, mint bármikor régebben. Ugyanez mondható el a IV. anyanyelvi konferenciáról is. A közelmúltban, illetve a mostani körülmények között milyen kezdeményezéseket tettek és tesznek a határainkon túl élő magyarság és az óhaza közötti kapcsolatok ápolásáért? A külföldön megalakult szervezetek, egyesületek milyen segítséget várnak önöktől? — A Magyarok Világszövetsége közvetlen kapcsolatban van sok egyesülettel, kultúrcsoporttal, egyházközséggel, iskolával, egyetemitanszékkel s más intézménnyel. Ezenkívül igen széles körűek a személyi kapcsolatok is. A világszövetség képeslapja, a Magyar Hírek hatvanezer példányban jelenik meg, s jut el túlnyomó többségben tőkés országokba. Mindenekelőtt az anyanyelv megőrzését szorgalmazzuk, s ebben akarunk segíteni mindazoknak, akik ezt kérik. Nyilván a magyar nyelvet megtartani külföldön nemcsak a Magyarok Világszövetségének segítségével lehet. Eredményesen működnek ennek érdekében az egyházak, a cserkészek s más intézmények. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a magyarságtudatot megőrizni, anyanyelvet ápolni hosszútávon nem lehetséges a mai Magyarországgal való valamilyen kontaktusok nélkül. Az anyanyelv ápolásának legfőbb segítője az anyanyelvi mozgalom, amely tíz éve bontakozott ki. A mozgalom élén álló védnökség tagjai között egyenlő arányban vannak hazaiak és külföldön élők. A védnökség szervezi az anyanyelvi konferenciákat, kezdeményezte a gyermeküdültetést, a diáktáborokat, a pedagógus-továbbképzést. Az anyanyelvi mozgalom közös vállalkozás jellege megmutatkozik abban is, hogy a védnökség tankönyvei külföldi lektorálással készülnek. Módszertani tájékoztatója, a Nyelvünk és Kultúránk szerzői túlnyomó többségében külföldön élő szakemberek. Az anyanyelvi mozgalom védnöksége ösztöndíjakat ad magyarországi egyetemeken tanuló fiataloknak. Szeretnénk realizálni egy régi szándékot, nevezetesen, hogy középiskolai tanulási lehetőséget is teremtsünk — esetleg kétnyelvű oktatás keretében — azoknak, akik ezt kívánják. Az anyanyelvi mozgalommal kapcsolatban néha felvetődik, hogy miért nem foglalkozik minden magyarral, aki határainkon túl él, beleértve a szomszédos országokban élőket is. Nos, ebből a szempontból, azt gondolom, világos különbséget kell tenni: a szomszéd országok magyarsága nem bevándorolt. Évszázadok óta vagy ezredéve él mai lakóhelyén. Az ő esetükben anyanyelvük megtartását, népi, nemzeti kultúrájuk ápolását nem valamiféle mozgalom, hanem állami törvények és intézmények biztosítják. Az anyanyelvi mozgalom példájára — értve alatta a közös vállalkozási formát — a legutóbbi években több értelmiségi összejövetel is szerveződött, közülük különösen jelentős volt a közgazdászok s a könyvtárosok találkozója. A közelmúltban protestáns papok egy csoportja látogatott haza és folytatott megbeszéléseket hazai egyházi személyekkel. A magyar film- és zenekultúra nemzetközi hatása közismerten jelentős. Mind többen szerepelnek a magyar néptánccsoportokban olyan fiatalok, akik magyarul már egyáltalán nem beszélnek, de rendkívül nagy vonzást gyakorol rájuk a magyar népzene és néptánc. A tánccsoportok munkáját esetenként oktatók kiküldésével is segítjük. Nagy missziót töltenek be azok a hazai művészek, akik a Magyarok Világszövetsége felkérésére utaznak külföldre, s lépnek fel magyar egyesületekben, illetve magyar közönség előtt. Erősödnek az irodalmi kapcsolatok is. A pécsi anyanyelvi konferenciára elkészült a Nyugaton élő költők antológiája. A képzőművészeti kapcsolatok fejlődését jelzi, hogy a Művelődési Minisztériummal együtt jövőre újra megrendezzük a tőkés országokban élő magyar képzőművészek reprezentatív hazai tárlatát. Sokoldalúak a Magyar Tudományos Akadémia kapcsolatai külföldön élő magyar tudósokkal. A határainkon túl élő magyarság és az óhaza közötti kapcsolatok ápolásában igen nagy szerepe van a rádió Szülőföldünk adásának. Kulturális külkereskedelmünk is növekvő mennyiségben látja el a külföldön élőket könyvekkel, folyóiratokkal, hanglemezekkel, filmekkel. Sok levelet kapunk, tavaly több mint kétezret. Ezek igen sok kérést is tartalmaznak. Fontos feladatnak tartjuk, hogy segítséget nyújtsunk rokonok felkutatásában, hazai programok szervezésében, különben állandó jogi tanácsadó szolgálatunk is működik. ...a kultúra, a művészetek kiváló képviselői... — Milyen szerepe van, illetve lehet a külföldön élő magyaroknak a befogadó ország és hazánk kapcsolatainak alakításában? — Az elmondottakkal részben válaszoltam már erre. Az amerikai magyarság jobbik felének nagy szerepe volt például a magyar korona visszaadásában s ennek kapcsán is a magyar—amerikai kapcsolatok fejlődésében. Külföldön élő magyar muzsikusok, zenetudósok oroszlánrészt vállaltak a Bartók-megemlékezések előkészítésében és lebonyolításában is. Nekik is köszönhető, hogy a zeneértő külföldi világ figyelme az idén felénk fordult. — A jövőben a Magyarok Világszövetsége hogyan akarja továbbfejleszteni a már kialakult jó viszonyt, az erősödő kapcsolatokat? — Szeretnénk elősegíteni, hogy megőrizzék anyanyelvüket, kultúrájukat, hogy a kint élő magyarok ne legyenek ellenségei a Magyar Népköztársaságnak, ne használhassák fel őket ellenünk olyan érdekekért, melyek az egyetemes magyarságnak is csak kárára vannak. Legtöbben igen kemény munkával teremtettek odakint maguknak egzisztenciát. A tudomány, a technikai haladás, a kultúra, a művészetek kiváló képviselői vannak közöttük. Szeretnénk a kapcsolatokat a jövőben velük elmélyíteni, továbbfejleszteni. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a lehetőségeknek és az igényeknek megfelelően alakítsuk az óhaza kapcsolatát azokkal a generációkkal, amelyek már kint születtek, nem tudnak magyarul, de él bennük magyar származásuk tudata. Polgár György