Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
NAGY FRANCISKA: Kígyók, békák A nap már besütött a zsarugáter résein, de Zsófi még mindig aludt. Este későn feküdt le, mert sokáig beszélgettek a tábortűz mellett. Berregő szárnycsapkodással, nagy kiáltozással egy fácánkakas reppent a ház elé. Zsófi kinyitotta a szemét, álmosan pislogott, s amikor a fácán újra kiáltozni kezdett, kimászott az ágyból. Az ablakhoz ment, kikukucskált a zsalugáter lamellái között a kertbe. A napfénytől káprázott a szeme. Amikor megszokta a fényt, furcsa mozgolódást észlelt az udvar közepén. A fácánkakas a tábortűz kihűlt hamujában fürdött. Szárnyait leeresztette, forgott, verdesett, időnként megrázta magát. — Szép leszel, mondhatom! — kuncogott Zsófi. Nyújtózkodott egyet, aztán sietve felöltözött, és az ablakhoz lépett, hogy újból megnézze a fácánt. Alig nyomta orrát az üveghez, ijedten ugrott hátra. — Jaj! Mi ez? Az üvegen sötét folt mozgott. A zsalugáter árnyékot vetett rá, ezért csak későn vette észre. Amikor az árnyékból előbukkant, s a napfényes üvegrészen lépkedett tovább, Zsófi elnevette magát: — Egy béka! A béka az üveg túloldalán menetelt. Barnásfehér hasa néha az üvegnek nyomódott, sötétzöld oldalán megcsillant a napfény. Hosszú ujjú lábaival komótosan mászott fölfelé. Zsófi mutatóujját az üveghez dugta, mintha meg akarná csiklandozni a béka talpát, közben azon törte a fejét, vajon miféle béka lehet ez. A Balaton partján, a sekély vízben sokszor látott pettyes kecskebékát, kacagó tavi békákat, estefelé gyakran hallatszott esőért könyörgő énekük az öreghegy felől is, az erdőben megbúvó Hegy-tó és Nyálastó partjáról. Zsófi ismerte a konyhakertben ásogató barna varangyost, a bokrok alatt tanyázó aranybarna erdei békákat és az apró, világoszöld levelibékákat is, de ez az ablaküvegen sétáló béka egyikre sem hasonlított. — Jó reggelt, hétalvó! — nyitott a szobába Zsófi mamája, és az ablakhoz ment, hogy kinyissa. Zsófi az ablaküvegre bökött: — Itt egy béka! Zsófi mamája kitárta az ablakot. Kitámasztotta a zsalugátert, levette az üvegről a békát, és a tenyerébe fogta. — Milyen béka ez? — kérdezte Zsófi. — Egy vénséges vén levelibéka. Látod az oldalán ezt a fehérrel szegett fekete csíkot, erről ismerheted meg. — Ilyen sötétzöld? — A levelibékák nemcsak az ablaküvegen tudnak járni, hanem a színüket is változtatják. Mindig olyan árnyalatú zöldek, amilyen a környező bokrok, nádak zöldje. Késő ősszel, amikor a földbe bújnak, barnák lesznek — magyarázta a mamája. A békát kivitték a kertbe, s a présház sarkánál álló hatalmas olasz nádak közé letették a földre. Zsófi megreggelizett, aztán egész délelőtt a kertben pücskörészett. Dél felé észrevette, hogy a mamája az alacsony gyümölcsfák közt hajladozik a kapával. Odaugrándozott hozzá, segített egy kicsit gyomlálni, s ahogy a fák alatt gugorcolva huzigálta a szulákokat, egyszer csak megpillantotta a hintáját. Zsófi elhajította a markában összegyűlt gizgazokat, és a hinta felé szaladt. A hinta alatt, ott, ahol Zsófi talpa kikoptatta a füvet, a barna földön egy vörösrézszínben csillogó, szép kígyó napozott. Zsófi óvatosan közelebb ment, leguggolt, és szemügyre vette a csigavonalban összegömbölyödött hüllőt. Kisebb volt és vékonyabb, mint az erdei siklók, és csokoládébarna oldalát halvány cikcakkok díszítették. Zsófi felfedezte, hogy a kígyó ébren van, apró szemével őt figyeli, és időnként pislog. Zsófi mamája felbukkannt a gyümölcsfák közül: — Mit találtál, Zsófi? — Egy gyönyörűszép, piros kígyót! Napozik, és pislog közben! Zsófi édesanyja tudta, hogy nem lakik mérgeskígyó az öreghegyen, mégis nyugtalan lett, a kígyó piros színét furcsállotta. Amint megpillantotta a vörös rózsaszínben ragyogó kígyót, megkönnyebbülten felsóhajtott: — De megijesztettél, Zsófi! A kapát a mandulafa törzséhez támasztotta. A kislánya mellé guggolt. — Ugye, milyen szép? — nézett rá büszkén Zsófi. — Egy csöppet sem látszik mérgeskígyónak. — Nem is kígyó — mondta a mamája. — Dehogyisnem! Hiszen látod! — bökött Zsófi méltatlankodva a hinta alatt összetekeredett hüllőre. — Valami siklóféle ... — A rézsiklóra hasonlít, de csak a színe. Az nagyobb is, meg annak barna mintás a háta. — Kicsi még, és azért nem mintás — erősködött Zsófi. — Nem, nem — ingatta fejét a mamája. — A kicsi rézsiklók még sokkal cifrábbak, mint az idősek. Ebben a pillanatban a mandulafához támasztott kapa eldőlt, és tompa puffanással a fűbe zuhant. A kígyó egy szemvillanás alatt legömbölyödött, és villámgyors, széles testkanyarulatokkal a bozótosba menekült. — Ez a buta kapa elkergette a kígyómat! — mérgelődött Zsófi. — Nem kígyó volt, hanem gyík — állt fel a mamája, és felvette a fűből a kapát. Zsófi nagyot nézett: — Hogy lenne gyík? Nem is volt lárba! — Éppen azért az a neve, hogy lábatlan gyík, de kuszmának is mondják errefelé, mert olyan furcsán, nagyokat kanyarodva kúszik. Zsófi tűnődve a bokrok aljára nézett, aztán a hintához ballagott, és ráült. — Milyen kár, hogy elment ez a furcsa gyík! — mondta. Hátralépett, és lendületet vett. Előre-hátra hajladozva egyre magasabbra lendítette magát. Belekapaszkodott a hinta közelébe, és le-föl repült a levegőben. LOGIKÁVAL Ha bizonyos logikai sorrendet követve összeolvasod a betűket, egy nyári, balatoni látványosságot kapsz megfejtésül. ÜGYESKEDJ! Keresd meg azt a farostlemezdarabot, amelyből kiszabható a szaggatott vonallal megrajzolt idom! Min nevetnek NDK-beli pajtásaink? Ottó horgászni megy az édesapjával, akinek sikerül is egy óriási halat kifognia. De azon nyomban vissza is dobja a vízbe. — De hát miért dobtad viszsza apu? — kiált fel Ottó álmélkodva. Édesapja legyint: — Á, úgysem hinné el senki, hogy én ekkora halat fogtam ... * Az út szélén egy csigagyerek könyörög a mamájának: — Anyu, hadd szaladjak át az autósztrádán ... — Most nem lehet, kisfiam — inti le a mamája. — Négy óra múlva jön az autóbusz! A 3/a és a 3/b osztály labdarúgó-mérkőzést vív. A félidőben Dolfi, az edző, így szól a csapatához: — Srácok, én nem vagyok babonás, de hát a 3/b tizenhárom gólt rúgott ellenünk, mi meg egyet sem rúgtunk. Az a gyanúm, hogy mi vesztünk. Az állatkereskedésben egy vevő megkérdezi a legszebb papagájtól: — Aztán tudsz-e beszélni? — Tudok bizony! — rikácsolja a papagáj. — De te vajon tudsz-e repülni?! A Trommel című pionírújságból. ÉRDEKESSÉGEK Milyen messze csapott le tőlünk a villám, azt viszonylag igen könnyen meghatározhatjuk. A fény 300 ezer kilométer utat tesz meg egy másodperc alatt, ezért gyakorlatilag úgy tekinthetjük, hogy a villám épp akkor fénylett fel, amikor a belőle származó fény elérte a szemünket. A hang viszont csak 330 métert tesz meg egy másodperc alatt. Ha a villámcsapás és a dörgés között, mondjuk, három másodperc telt el, akkor a dörgés hangja 3x330 x 990 méteres utat tett meg addig, amíg eljutott hozzánk. Tehát a villámcsapás csaknem egy kilométernyire történt. * Milyen roppant méretű energiafolyamatok játszódnak le Földünk légkörében, * arra vonatkozóan jó példa a következő számítás. Tegyük fel, hogy egy 500 négyzetkilométer nagyságú — tehát körülbelül Budapesttel egyenlő — terület fölött egész napon át borult időjárás uralkodik. Ámde egyszerre, egy perc tartamára, felszakad a felhőzet, s a napfény szabadon beáramlik. Azután a felhőzet ismét összezárul. Ez alatt az egyetlen perc alatt akkora energia jut az említett területre a napsugárzás jóvoltából, mint amekkora egy atombomba robbanásakor szabadul fel! 1975. február 4-én nagy erejű földrengés pusztított Kínában, de szerencsére nem volt halálos áldozata. Ennek az a magyarázata, hogy a vidéki lakosság — sok évszázados tapasztalat alapján — ezúttal is felfigyelt az állatok rengés előtti, szokatlan viselkedésére. Már napokkal a földlökés fellépte előtt észrevették, hogy a lovak és a szarvasmarhák rendkívül nyugtalanok, és nem akarnak bennmaradni a karámokban, a kutyák eszeveszetten vonyítatnak és ugatnak, a patkányok és egerek százszámra jelennek meg, és riadtan futkosnak ideoda, a halastavakban pedig a halak, főként a harcsák, minduntalan kiugrálnak a vízfelszín fölé. A madarak is rendellenes módon adták tanújelét nyugtalanságuknak. Közvetlenül a földrengés bekövetkezte előtt egy kutya, amelynek néhány napos kis kölykei voltak, sorra a szájába vette akicsiket, és kimenekült velük a szabadba, majd visszatért a többiekért. Sok helyütt ezek a jelenségek figyelmeztették az embereket arra, hogy „valami készül”, s ők is a szabadban kerestek menedéket. A P 78—1 mesterséges hold által szerzett adatokat a közelmúltban elemezték ki, s tették közzé a vizsgálatok eredményeit. Ekkor vált ismeretessé, hogy 1979. augusztus 30-án, greenwichi időben 22 óra és 23 óra között egy üstökös belezuhant a Napba. A mesterséges égitest szerencsére kitűnő fényképsorozatot készített a tüneményről, s így annak minden részletét jól lehetett tanulmányozni. A kozmikus katasztrófa semmiféle különleges eseményt nem idézett elő a Napon, nem változtatta meg annak sugárzását, nem növelte meg a hőmérsékletét. Simon Emil: Fűti a nap Kék-puha árnyak kúsznak a fákról, dinnyefejekkel dünnyög a vándor. Fűti a nap az égi kemencét, zsong a bogárral: élni szeretnék! Szomjas a rózsa s húga, a mályva? Permeteseknek hűvöse várja. Elfut a felhő, s véle a zápor, tó hűvösébe messzire gázol. Fényes az ég, mint ünnepi ablak, kerti virágok újra vigadnak. Távoli völgyből száll fel a pára, könnyű madárhad két utazásra. Mátyás Ferenc: A hajnal érkezése Megrázkódik a lombokor rajt ül a hold a lombokon, ekkora pille nincs sehol, megfeketül, vacog a som. Látja, nem madár, nem rokon, aki a lomb közt haldokol, fölötte nagy bagolyoson, s kígyó a gyökér-vánkoson. Tordai Jolán: A zöld hinta A zöld hintát az udvaron, apám nekem készítette. Azt képzeltem, hogy nagy madár, mikor a szél röpítette. Lebbent rajtam kicsi szoknyám, masnis hajam kócosodott, szívemben az öröm ága növekedett, lombosodott. Röpülj hintám, föl, magasra, a szaladó fellegekre!... S ringott, lengett, vitt a hinta, könnyű voltam, mint a lepke. Aztán egy hang erre botol, földre hull egy pacsirtatoll, a hold lassan elvándorol, s fény gyűl az égi sátoron. Kipirosul a sombokor, cinkék ülnek az ágakon, jön a pusztai lápokon a hajnal pilleszárnyakon. Kodály Zoltán művelt tolmácsoló művészek VÍZSZINTES: 1. Növényi sejtek tömege. 5. Kossuth-díjas operaénekesnő, a Kodály-dalok jeles tolmácsolója (1901—1962). 13. A ló és a szamár keresztezéséből származó állat. 14. Megvilágított térségben a tárgyak mögött látható sötétebb felület. 15. Fegyvert süt el. 16. Közlekedési terület. 17. Fúvós hangszer. 18. Fűszernövény. 20. Udvarias megszólítás. 21. Kicsinyítő képző. 22. Mozi páros betűi. 23. Kossuth-díjas operaénekes, Kodály Zoltán a „magyar népdalok mesterdalnoká”-nak nevezte (1891— 1978). 27. Somlay Artúr. 29. Szolmizációs hang. 30. A kripton vegyjele. 31. Moszat. 33. Gyorsan, meredeken emelkedik. 35. A gallium vegyjele. 37. Megy páros betűi. 38. Tó a Szovjetunióban. 40. Cukrászsütemény. 43. Dohányzási eszköz. FÜGGŐLEGES: 1. Rönk egyik fele. 2. Norvégia fővárosa. 3. Üdítő ital. 4. Televízió. 5. Régi török tiszti rang volt. 6. Pénzben kifejezett érték. 7. Testrész. 8. Nyer páros betűi. 9. Törökország fővárosa. 10. Légylárva. 11. Római császár volt. 12. Társadalmi szervezet tevékeny tagja. 16. Késői leszármazott. 18. Operaénekesnő, Kodály Zoltán műveinek kiváló tolmácsolója (1886—1946). 19. Neves politikus (István). 20. Régi mértékegység. 21. Kilométer. 24. Folyadék. 25. Európai nép. 26. Alapvető. 28. Szabadon élő állat (névelővel). 32. Pázsit. 34. Férfinév. 35. Ága keverve. 36. Időmérő. 39. Gábor Miklós. 40. Igekötő. 41. Sértetlen. 42. S. A. Beküldendő: a vízszintes 5., 23. és a függőleges 18., valamint a különálló sor; annak a zenekari karnagynak a neve, aki a békéstarhosi zeneiskola igazgatója volt, majd a debreceni Kodály-leánykórus karnagya lett. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: július 23. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A július 10-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Budavári Te Deum, Kecskemét, Galántai táncok, Mátrai képek. A július 3-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Berkes Katalin, Borsodbóta; Botos Péter, Kisköre; Brujman Krisztina, Hódmezővásárhely; Czinege Lajos, Borsosberény; Csarmasz Balázs, Herend; Helle Gábor, Jászladány; Kiss Melinda, Mezőzombor; Kiszely Csaba, Nyíregyháza; Kolozsi Beáta, Orosháza; Kovács Judit, Egerlövő; Kertész Brigitta, Hatvan; Káló Anita, Ózd; Kanyar Márta, Fertőszentmiklós; Kramarics Ferenc, Letenye; Lőrincz Dóra, Solt; Nádházi Mária, Kunágota; Nagy Mária, Kisújszállás; Szabó István, Izsák; Takács Róbert, Karcag; Varga János, Széphalom; Vásárhelyi Zsuzsa, Győr; Vígh István, Szűcsi, Vikukel Zsuzsa, Zemplén Nóra, Tordai Attila, Rátkai János, Pallér Ildikó, Halácsy Ágnes, Bodonyi Andrea, Bicskei Katalin, Budapest.