Népszabadság, 1982. augusztus (40. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

16 NÉPSZABADSÁG 1982. augusztus 14., szombat MUNKÁSMŰVELŐDÉS - SZOCIALISTA KULTÚRA A Társadalomtudományi Társaság és a Galilei-kör Magyarországon a XX. század elején jelentős politikai, gazdasági és szellemi erjedés indult meg. A Habsburg-dualizmus kereteibe szorított országban rohamosan növekedett azoknak a száma, akik az országot az önálló politikai, gazdasági és kulturális fejlődés útjára akarták vezetni. Növekedett a haladó társadalmi mozgalmak jelentősége is: a polgári radikális erők és a gyorsan erősödő munkásmozgalom az ország polgári átalakulásának folyamatát erősítették, a munkásmozgalomban részt vevők pedig már a szocializmus kialakításának útjait kutatták. E nagyarányú erjedésnek, fejlődésnek ideológiai és kulturális jele, következménye s egyben előrelendítője volt Ady fellépése, a Nyugat folyóirat körül csoportosuló más írók jelentkezése, a festészetben a „Nyolcak” csoportjának kialakulása, a zenében Bartók és Kodály indulása, a tudományokban a szociológia, a pszichológia, a tudományos politika és gazdaságpolitika kialakulása. Ez utóbbi vonatkozásban — a haladó politikai és tudományos nézetek fejlődése, terjedése terén — nagy érdemeket szerzett a Társadalomtudományi Társaság, majd a részben ennek tevékenységét folytató Galilei-kör. Mindkét szervezet egyúttal a magyar szocialista kultúra kialakításának jelentős intézménye, mozgósító-előrelendítő tényezője is volt. A Társadalomtudományi Társaság A Társadalomtudományi Társaságot 1901-ben alapították a magyar polgári liberális és radikális törekvések képviselői: Pulszky Ágoston, Gratz Gusztáv, Wolfner Pál, Hegedűs Lóránt s a tőlük balra állt Pikler Gyula, Somló Bódog, Jászi Oszkár, Szende Pál s mások. A társaságnak egy nagy jelentőségű folyóirata is volt: a Huszadik Század, amelyet egy évvel korábban alapítottak. Ennek munkatársai közé tartozott — a felsoroltakon kívül — Szabó Ervin, Kunfi Zsigmond, Garami Ernő, Madzsar József, Varga Jenő és mások, valamennyien a század eleji haladó törekvések képviselői, egyesek közülük a szocialista eszmék hangadói, úttörői voltak. A Társadalomtudományi Társaság megalapításáról így adott hírt a Huszadik Század című folyóirat: „Január hó 23-án délután fés 3 órakor az Országos Magyar Tisztviselő Egylet Esterházy utcai palotájának egyik termében körülbelül 80—100 tagból álló társaság gyűlt össze a célból, hogy a társadalomtudományok mívelésére új tudományos társaságot teremtsen. A társaság, mely nyomban meg is alakult, hivatva lesz arra, hogy a jövőben szélesebb alapokon folytassa a működést ugyanazon célok érdekében, amelyeket egy évvel ezelőtt aHuszadik Század tűzött maga elé ...” 1906-ban a Társadalomtudományi Társaságból kiváltak a polgári konzervatív és liberális körök képviselői, s a radikálisok: Jászi Oszkár, Pikler Gyula, Somló Bódog és mások vették át a társaság irányítását. Fokozott mértékben kapcsolódtak be tevékenységébe szocialisták is: Szabó Ervin, Kunfi Zsigmond, Garami Ernő és mások, ez utóbbiak a szociáldemokrata mozgalom vezetői is voltak; mindezáltal erősödött a kapcsolat a társaság és a munkásmozgalom között. A Társadalomtudományi Társaság már a megalakulása utáni évektől bekapcsolódott a szociáldemokrata párt oktatási munkájába. 1902-ben indult a társaság és a Huszadik Század című folyóirat közös első munkástanfolyama. A tantárgyak a következők voltak: Politikai földrajz (előadó: Wolfner Pál). A gépek szerepe az iparban (előadó: Maly Ferenc műegyet, adjunktus). Egészségtan (előadó: Friedrich Vilmos egyet, tanár). Filozófiatörténet (előadó: Somló Bódog). A társadalmi mozgalmak, az állam és a pártok (előadó: Réti Lóránt). További tantárgyak: jogismeret, statisztika, antropológia, társadalmi gazdaságtan, a vallások története, magyar történelem, a szocializmus elmélete és története. A tantárgyak és az előadók többsége — különösen az első időszakokban — polgári szemléletet terjesztettek, a közismereti tárgyakban azonban a munkásmozgalomnak nem voltak megfelelően felkészült előadói, másrészt a későbbi években a szocialista mozgalom vezetői, ideológusai is fokozatosan bekapcsolódtak a Társadalomtudományi Társaság munkáselőadásainak tartásába. .......A tantárgyak összes előadói megegyeznek abban — írta a munkástanfolyamokról készített beszámolójában Wolfner Pál —, hogy a munkáshallgatók érdeklődése nagy, állandó, szinte azt mondhatnám, hogy megható volt. Mert szinte megható volt a látvány, mikor hatvanhetven ember, kik mind hosszú és fáradságos napi munkájuk után voltak, egy-két óra hosszat mozdulatlanul, szüntelenül az előadón csüggő szemekkel ültek a gyakran rosszul világított, rosszul szellőztetett helyiségekben. Az összes előadók megegyeztek abban is, hogy az egyetemi ifjúság lelkes brigádjai bízvást jöhetnének ide, lelkiismeretességet és komolyságot tanulni...” 1906-ban a társaság kezdeményezésére megalakult a Társadalomtudományok Szabad Iskolája, amely — ugyancsak a munkásoktatást tekintve egyik fő feladatának — 1917-ig működött. Ekkor — a forradalmi szellemű előadások tartása miatt — tevékenységét a hatóságok betiltották. A Társadalomtudományi Társaság könyvkiadói tevékenységet is folytatott. 1902-ben megindította a Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatot, amelyben többek között Kautsky („Marx gazdasági tanai”), Herbert Spencer, Somló Bódog, Jászi Oszkár, Szabó Ervin és mások jelentős műveit adta ki. Az 1914-es világháború kitörése után a Társadalomtudományi Társaság működése visszaszorult. Ekkor új, haladó politikai és kulturális szervezetek alakultak: ezek közé tartozott a Szellemi Tudományok Szabadiskolája, az irodalom és a művészetek terén A Tett és a Ma című folyóiratok megszületése jelezte a változásokat, fokozatosan megerősödtek az antimilitarista és háborúellenes mozgalmak. A polgári demokratikus forradalmat a Társadalomtudományi Társaság tagjai még örömmel üdvözölték, a Tanácsköztársaságot azonban tagjainak többsége már nem fogadta el. Az ellenforradalmi időszakban az alapvetően továbbra is polgári radikális törekvéseket képviselő társaság működését nem tudta felújítani. Itt említendő meg, hogy a társaság szocialista és polgári radikális tagjainak egy része a Tanácsköztársaság előtt és alatt kommunistává lett; többek között Bolgár Elek, Czóbel Ernő, Fogarasi Béla, Madzsar József, Varga Jenő és mások. A Galilei-kör A Társadalomtudományi Társaság kezdeményezésére 1908 novemberében alakult meg a haladó egyetemi ifjúság ekkori legjelentősebb szervezete, a Galilei-kör. Polgári radikális fiatalok alapították (Polányi Károly és mások), de részt vettek munkájában szocialisták, majd kommunisták is (Duczynska Ilona, Sugár Tivadar, Korvin Ottó, Sallai Imre és mások). Megalakulásakor a kör tagjai kiáltvánnyal fordultak az egyetemi ifjúsághoz..........Az élet és tudomány között ellentét van — így tanítja az egyetem — olvasható e kiáltványban. — Azok hirdetik e hamis igéket, akik nem akarnak a tudományba életet vinni, nehogy a tudományt belevigyük életünkbe!...” A kiáltvány e szavakkal fejeződik be: .......súlyos viszonyok között alakult a »Galilei-kör«, hogy felvegye a harcot diákéletünk tudományos közönye, a terpeszkedő klerikalizmus és felekezeti szellem ellen, az önképzés és ismeretterjesztés, a tanulás és tanítás eszközével...” A megalakuláskor mintegy 250 tagja volt. Orvosi, bölcsész és jogi csoport alakult, majd rövidesen technikusi és gyógyszerészi csoport is. Előadásokat és szemináriumokat tartottak, könyveket adtak ki, és bekapcsolódtak a munkásmozgalom oktatási tevékenységébe is. Az 1910-es évektől az antimilitarista és háborúellenes mozgalmak egyik legharcosabb részvevőjévé váltak. 1918 januárjában a kört a hatóságok feloszlatták, vezetőit bíróság elé állították. A Galilei-kör első félévi jelentésében ez olvasható: „ . .. Márciusi ünnepünk, amelyet a Pester Lloyd nagytermében 1909. március hó 28-án tartottunk meg, a budapesti diákság tudomány- és felvilágosodás-szomjas radikalizmusának olyan megnyilatkozása volt, amely páratlanul áll a magyar főiskolák történetében. A szorongásig zsúfolt termet és karzatait majd 2000 főnyi diákság töltötte meg és sokan, akiket a hirtelenül megnyitott melléktermek sem tudtak befogadni, kiszorultak. A márciusi ünnep műsora a következő volt: A munkásdalárda a Marseillaise-t énekli. Polányi Károly, az ünnepet megnyitja. T. Halmi Margit Gyagyovszky Emil Az utca című költeményét és Ady Endre néhány versét mondja el. Góth Sándor Petőfiből és Adyból olvas. Jászi Oszkár dr. ünnepi beszédet mond a hazafiságról és nemzetköziségről. Huszár Károly, az operaiskola tenoristája új és régi magyar dalokat énekel. Törzs Jenő Petőfi Sándor és Ady Endre költeményei közül mond el néhányat. Góthné Kertész Ella Adyverseket mond el. Balassa Jenő Csizmadia Sándor költeményéből szaval. — A meghívó rajzát Kozma Lajos készítette . .. Tagjaink jelenleg: 204 joghallgató, 301 orvostanhallgató, 51 bölcsészhallgató, 166 műegyetemi hallgató, 68 gyógyszerészhallgató, 22 kereskedelmi akadémiai hallgató, 23 művészakadémiai hallgató, összesen 835 ...” Az első időszakoktól Polányi Károly, Pikler Gyula, Jászi Oszkár, Madzsar József, Kunfi Zsigmond, Garami Ernő, Lukács György, Varga Jenő s mások — tehát részben polgári radikálisok, részben szocialisták — tartottak előadásokat a körben, a tudomány és a vallás kapcsolatáról, a művészet és a társadalmi élet összefüggéseiről, a természettudományos szemlélet kialakításáról, a szocialista mozgalmak történetéről és helyzetéről és más kérdésekről. Kunfi Zsigmond például a valláserkölcsi nevelés egyoldalú hatásairól, Lukács György a drámai hatás lélektani feltételeiről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásokat. 1910-től Ady Endre minden év márciusában verssel köszöntötte a Galilei-kör tagjait. A Tűz márciusa című versében például így szólt a galileistákhoz: „ .. .Testvéreim, nincs nem igaz szavatok, S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha. Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek . , Huszadik Század tAjua»alo«two*awvi n mocialfoutixai szokj Az Új, tavaszi seregszemlében így írt Ady: „ .. .Szétcsörtetett a Láznak csapata, Betűt, vonalt, színt és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézhetjük most vele a világot.. Az első világháború kitörése után a Galilei-kör tagjainak túlnyomó része elítélte az imperialista háborút. A kibontakozó antimilitarista mozgalmakban a galileisták vezető szerepet vállaltak. 1917-től háborúellenes előadássorozatokat, gyűléseket szerveztek, ilyen plakátokat, röplapokat készítettek és terjesztettek. Kapcsolatba léptek Szabó Ervinnel, aki a kor egyik legfőbb szellemi irányítójává vált. A Társadalomtudományi Társaság és a Galilei-kör — más társadalmi és kulturális intézményekkel együtt — a század eleji Magyarország legnagyobb jelentőségű, s legnagyobb hatású haladó szervezetei közé tartoztak. Joggal mondta Ady Endre, 1913-ban, a Galilei-kör ekkori jubileumi ünnepségén: „Ifjú szívetek öreg testvére most fiatalon dobog, s azt akarja, hogy ne szakadjon el soha tőletek, a fiatalságtól, az igazságtól, a forradalomtól.” Szilágyi János A Galilei-kör 1909-es márciusi ünnepségének meghívója. KOZMA LAJOS RAJZA A TARSADALOMTUDOMÁNYOK SZABAD ISKOLÁJA TANFOLYAMAINAK PROGRAMMJA 1916 ÉVI NOVEMBERÉTOL DECEMBER 20-ÁIG TANTEREM: A társadalomtudományi tarsasag NAGYTERMÉNYt *r*•..*!kMa.kA/ . .. IMUtI ItlKW WIM2 I A Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájának programja. D1. ÉVFOLYAM*. SZÁM 19M. OKTÓBER HÓ TARTALOM: Viktor A famdA nüwW|> Sno, SHMtfcaUnM* 4. tto^kiómokrAra Ttt iM AB fxnátiMk 4* rHntorrMUUw SZEMLÉK ÉS JEGYZETEK s ■Vidít*.,* U r Aftfa i.tw*A8«ky4«k Gro.«»»«!«*•« *» AAo. L 4*44 A f**n»**«m 4 . a ptorAaUy rt* TKIo K.rtSrttorB itfrrrtA tt) nU.. M^naidi ... -------------------------------** TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁRSASÁG: r*i~**** dl ^ ~**»»tk* **A A UmfSm KUkr Cm*,. Cm*U O* a N— DEUTDCH ZátGWJKD Öt TAKSA KtAPASA MJDAHiST V„ POHOrtYA-VTCA *• SZÁM A Huszadik Század című folyóirat. Még egyszer a hallhatatlan művekről A Stúdió ’82 augusztus 10-i interjúja nyomán Szántó Jenő a Népszabadság augusztus 12-i számában ismét foglalkozott Rózsa Pál vegyészmérnök-zeneszerző különös esetével. A cikk szerzője azonban a tényeknek csak egy részével ismerkedhetett meg, mivel csupán arra támaszkodhatott, ami elhangzott a tévéinterjúban. Hozzáteszem azt, ami belőle kimaradt. Rózsa Pált Durkó Zsolt, a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja irányította a szövetségbe nemzetközi zeneszerző-pályázatokkal kapcsolatos információkért. A külföldi pályázatokon való részvételt szövetségünk a benyújtott művek minőségéhez köti, nem pedig szerzőjük végzettségéhez. Rózsa Pál alkotásait is természetesen átnéztük, mert az amatőrt és a dilettánst külön kell választanunk, s a kottáiból szerzett tapasztalatok alapján segítettük hozzá, hogy művei eljussanak a dániai és a venezuelai pályázatra. Nemegyszer előfordult különben, hogy diplomás zeneszerzőink kompozícióit is eltanácsoltuk külföldi zeneszerzői versenyekről, mert nem ütötték meg a kívánt művészi-szakmai mértéket. Miután Rózsa Pál művei a két zeneszerzőversenyre kijutottak, és első díjat nyertek, magunk is sokat tettünk azért, hogy a magyar zenekultúra e jelentős sikeréről a hazai közvélemény értesüljön. Okleveles zeneszerzőink nemegyszer nyertek már nemzetközi díjakat, örülnénk, ha minden ilyen sikerről hasonló széles körben értesülhetne a közvélemény. Bizonyára közrejátszott Rózsa Pál esetében az esemény ritkaságértéke is, az, hogy mérnökember szimfóniát, kantátát ír. A Magyar Zeneművészek Szövetségének alapszabálya a tagságot nem zenei oklevélhez köti, hanem a zeneművészetben elért eredményekhez. Sorai között van nem egy műszaki végzettségű muzsikus. Csak egy példa: Bródy János, milliók kedvence, aki tanult mestersége szerint villamosmérnök, a szövetség elnökségének tagja. Tagjaink közül számosan nem szereztek zeneakadémiai oklevelet. Szívesen egyengettük Rózsa Pál nemzetközi pályafutásának útját, és vele együtt örültünk sikereinek. Az előbbi nem érdem, hanem kötelessége a muzsikusok társadalmi szervezetének; az utóbbi természetes, hisz egy személy nemzetközi zenei elismerése egyszersmind az egész magyar zenekultúra elismerése. Szövetségünk elnöksége minden évben foglalkozik a tagfelvételi kérelmekkel. Remélem, Rózsa Pál ügyében is kedvező döntést fog hozni. Láng István a Magyar Zeneművészek Szövetsége főtitkára : Hogy a tények még teljesebbek legyenek, a fentiekhez hadd fűzzünk hozzá annyit: Hivatkozott cikkünk egyetlen elmarasztaló szót sem tartalmazott a Magyar Zeneművészek Szövetségéről, hanem arról szólt, mihez szükséges diploma és mihez nem. További tény: Rózsa Pál a saját költségén — hatalmas összegért, de a pályadíjakból jut rá — utazik ki a jutalmak átvételére mind Aarhusba, Dániába, mind Venezuelába. Még további tény: ez ideig egyetlen zenekar sem érdeklődött Rózsánál vagy másnál a pályaművek eladását illetően; a Zeneműkiadó Vállalat azonban fölfigyelt a sajtónyilvánosságra, és tárgyal a szerzővel a nyertes művek kottáinak megjelentetéséről. Valamint az is tény, hogy Rózsa Pál a legkevésbé sem csinált reklámot magának, tehát a sajtó — mint eddig, ezután is — kész arra, hogy bármilyen sikerekről, köztük zeneszerzőink világsikereiről beszámoljon. Ha értesül róluk. Csak megismételhetjük első írásunknak azt a mondatát: jó lenne hallani a műveket, hogy a szakértők és a nagyközönség most már nem „hallatlanul", hanem ismerve őket ítélhessenek. Megnyílt a textilbiennálé Szombathelyen Szombatihelyen a Savaria Múzeumban pénteken megnyitó a VII. fal- és tértextil, valamint a IV. nemzetközi miniatűr textilbiennálé. A fal- és tértextil-biennálén, a hazai textilművészet bemutatóján az idén 25 művész alkotásai kaptak helyet. A kiállításon a textil szinte minden műfaja és technikája képviselteti magát- A biennálén szereplő művészek közül a zsűri első díjjal jutalmazta Szilvitzky Margitot, második díjjal Lovas Ilonát, a harmadik díjat megosztva Gulyás Katalinnak és Székely Katalinnak ítélte. A nemzetközi miniatűr textilbiennálén 25 ország 174 művésze szerepel 250 alkotással. Az európai országokon kívül Ausztráliából, Argentínából, Kanadából, az Egyesült Államokból, Japánból is részt vesznek a seregszemlén. Mondd és írd AZ ALTERNATÍVA DILEMMÁJA Kiváltképp a legutóbbi években megannyi politikai okmányban, beszédben, cikkben találkozunk az alternatíva szóval. Pl.: „A békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája.” Így igaz. De amikor a Falrkland-válságról szólva egy kommentár, néhány lehetséges megoldás fölsorolása után, azt mondta: „... és még más alternatívák is számba jöhetnek”, rögtön arra gondoltam: szerzője aligha tudja, mit jelent az alternatíva. Miért, mit? A Magyar Nyelv Értelmező Szótárait idézem (de ugyanez áll az Értelmező Kéziszótárban és az Idegen Szavak Kéziszótárában is): „alternatíva ... két lehetőség közötti kényszerű választás”; az alternatív szó jelentése pedig ez: „kétféle, vagylagos, két lehetőséget, kétféle megoldást lehetővé tevő (kérdés).” Tehát nem több, hanem csak két lehetőség közötti választás az alternatíva. A szó a latiin altér (-a, -um) szóból ered; jelentése: más, másik. Tudjuk: valakinek az alteregója, hasonmása. Eléggé ismert az a latin mondás, hogy audiatur et altera parse hallgattassák meg a másik fél is. Ilyenformán nem szabatos azt írni, hogy ,a sok lehetőség között meg kell találni a megfelelő alternatívát”. (Különben is elég volna így: „... meg kell találni a megfelelőt.”) A fenti példák azt mutatják, hogy az alternatíva sokak tudatában a lehetőség, változat értelmet vette fel, pedig az — szintén latin eredetű szóval — variáns. Ennek minduntalan használata a vele egyenértékű magyar szók helyett szintén szükségtelen, tudálékos. De legalább pontos. Ezért ha valaki az elé a dilemma elé kerül, hogy melyiket használja, lehetőleg egyiket se, hanem a magyart. De vajon dilemma-e az ilyen döntés? Bizony nem az. Megint az értelmező szótárból álljon itt a dilemma jelentése: „kényszerű, szorult helyzet, amelyben két egyforma értékű, rendszerint kellemetlen lehetőség között kell választani.” Itt azonban szó sincs szorult helyzetről, még kevésbé arról, hogy az alternatíva és a dilemma „egyforma értékű” és „rendszerint kellemetlen” volna. Valójában azt láthatjuk, hogy a dilemma a gond és az elcsépelt probléma váltótársa kezd lenni. Pedig mást jelent. Dilemma elé a klasszikus tragédiák hőse kerül, például úgy, hogy választania kell: az ellenség kezére jutva eláruljon-e egy ügyet, ami miatt népe, családja vagy szerelme megveti, kiközösíti, s emiatt rendszerint kardjába dől, vagy kitartson, s feláldozza életét. Ez csakugyan szorult, kényszerű helyzet, és mindkét döntés enyhén szólva „kellemetlen”. Idéztem két, elég gyakran használt szó értelmezésére legmegbízhatóbb tudományos könyvünket. Az élő nyelvet figyelő nyelvművelőnek azonban azzal is számolnia kell, hogy sok görög, latin vagy más eredetű szó, bekerülvén szókincsünkbe, néha csak egy ideig őrzi eredeti jelentését, de később ez szűkülhet, bővülhet, átalakíthat. Lehet szót emelni az ilyen jelentésváltozás ellen, de később már céltalan, meddő igyekezet. Ma még ott tartunk, hogy a művelt, gondos stiliszta nem ír alternatívát és dilemmát, hanem az a helyénvaló, és általában tartja magát a régi bölcs tanácshoz, hogy aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. A milliók nyelvhasználata azonban nem igazodik ehhez, és az etimológiával, a szószármazás tudományával szemben győz a nyelvszokás. És ez végül is így van jól. Ugyan kit zavar, például, hogy a trapéz — amelyen azt a bizonyos síkidomot vagy a cirkuszi kötélhintát értjük — görögül (trapeza) bankot, a gimnázium pedig, eredeténél fogva, tornatermet jelent? Sz. J.