Népszabadság, 1982. augusztus (40. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-27 / 200. szám

­ A nagykőrösi 1. számú lakóterü­leti pártszervezetnek 127 tagja van. Közülük harmincnyolcan még arány­lag fiatalok, olyan intézményekben dolgoznak, ahol az alacsony létszám miatt még nem tudtak pártszerve­zetet alakítani. A többiek idősek, nyugdíjasok, s közülük harmincki­lencen betegségük vagy magas ko­ruk miatt kérték is, hogy a vezető­ség mentse fel őket a pártmunka végzése alól. A vezetőségnek hét tagja van, eb­ből hárman keresőképes korúak, a terület kis intézményeiben dolgoz­nak. Az alapszervezet titkára a 46 éves Horváth Albert, az OTP nagy­kőrösi fiókjának vezetője; a szerve­zőtitkár a 37 éves Forgács László, a göngyölegellátó szövetkezet vezetője; az agit.-prop.-felelős pedig a 48 éves körzeti állatorvos, dr. Balogh József. Mind a hármuknak tehát olyan munkahelyük van, ahol közvetlenül hatást gyakorolhatnak a lakosság gazdasági helyzetére, ellátására. Ez megkönnyíti hivatali és politikai munkájukat is. Közérdekű tájékoztatók Horváth Albert a nagykőrösi gim­náziumban érettségizett, az OTP az első munkahelye. Itt végezte el — munka mellett — a közgazdasági technikumot és a marxizmus—leni­­nizmus esti egyetemét. 1973-ban ne­vezték ki fiókvezetővé. Rövidesen megtanulta, hogy a város fejlesztése, a párt politikájának helyi alkalma­zása érdekében hogyan mozgósíthat­ja társadalmi munkára a lakosságot, és ezeknek a megmozdulásoknak eredményességét az OTP hogyan se­gítheti elő. Az 1. számú pártkörzet taggyűlé­sein, a népfrontbizottság összejöve­telein, a tanácstagi beszámolókon — a nemzetközi kérdéseknek és a párt politikájának magyarázatán kívül — például az áfész felvásárló­részlegének vezetője ismerteti, hogy előreláthatólag a jövő évben a ház­táji földön mivel lesz érdemes fog­lalkozni. Elmondja, hogyan juthat­nak a kerttulajdonosok vetőmaghoz, műtrágyához, mezőgazdasági hitel­hez. A szabad pártnapokon szakem­berek beszélnek a lakásépítési akció részleteiről, a zártkertek hasznosí­tásáról, a szerződéses állattartásról és hasonló, közérdekű témákról, amelyekben gyakran az OTP is ér­dekelt. Ezek az összejövetelek igen láto­gatottak. A tanyaiak — párttagok és pártonkívüliek — félidőben, bár az utak akkor nehezen járhatók, nap­közben bejönnek a városba, itt meg­hallgatják az őket közvetlenül is érdeklő tájékoztatókat, választ kér­nek kérdéseikre, és éjjel inkább valamelyik nagykőrösi ismerősüknél alszanak, nehogy valamit is elmu­lasszanak az előadásból. Az idősebb nőket és férfiakat most különösen érintik ezek a felvilágosítások. Ház­táji földjükön egyre többen vállal­nak olyan­­ szerződéses termelést, amellyel megtoldhatják nyugdíjukat. Az 1. számú politikai körzet ezzel a tevékenységével növelni tudja a város mezőgazdasági eredményeit, a piacra vitt áru mennyiségét is. Nagy­kőrös gazdáinak hagyományai közé tartozik az uborkatermesztés. Az utóbbi években csökkent a termelési kedv.­ Az OTP most igyekszik tá­mogatni az öntözést a kertekben, a háztáji földeken. Ennek a törekvés­nek már látszanak az eredményei. A leghatékonyabb és leggazdasá­gosabb módszerek elterjesztésében a tizenegy pártcsoport is részt vesz. A lakóterületi szervezet pártcsoportjait úgy állították össze, hogy tagjaik akár korábbi munkahelyükről, akár a lakóházuk, kertjük közelsége mi­att már régebben ismerték egymást, így könnyebben jutnak közös neve­zőre. Pártmunkájuk egy része abból áll, hogy példaadással, szóbeli agi­­tációval igyekeznek a legjobb mód­szereket párton kívüli ismerőseik között is elterjeszteni. Eredményes nevelőmunka A körzeti pártszervezetekben ered­ményes nevelőmunka is folyik. En­nek egyik látható eredménye, hogy a Monori Kefe- és Játékgyár 130 embert foglalkoztató nagykőrösi üze­mében a közelmúltban tizenkettőre emelkedett a párttagok száma, ez­által az üzemben önálló pártszerve­zet alakult. A régebben itt dolgozó párttagok­­a 2. számú körzetből át­igazoltatták magukat az új, üzemi pártszervezetbe. Vitáik, döntéseik most már elsősorban a gyártmányaik gazdaságosságát, értékesítését érin­tik. Még nem érték el az önállósághoz szükséges létszámot a megyei Sütő­ipari Vállalat összesen negyven em­bert foglalkoztató 101. számú üze­mében. Az itteni két párttag ezért még jó ideig az 1. számú pártkörzet keretei között dolgozik. Az üzemnek nagy jelentősége van Nagykőrös, Kocsér, Nyársapát ellátása szem­pontjából: naponta 70 mázsa ke­nyérrel és 50 ezer péksüteménnyel járul ehhez hozzá. Jelentőségét fo­kozza, hogy ebben az üzemben vég­zik a Toldi Miklós szakközépiskola sütőipari osztályának hallgatói szak­mai gyakorlatukat. Nemrégen egy NDK-beli diákcsoport is dolgozott az üzemben. Velük pótolták a szabad­ságolások miatt keletkező munkás­hiányt. , Kulcsemberek A két párttag egyike, Fehér Sándor sütőmunkás húsz éven át vett köz­vetlenül részt a termelésben, 1973- ban nevezték ki a telep vezetőjének. Sarkadi Lajos karbantartó lakatos pedig egymaga biztosítja a géppark üzemképességét. Mindketten kulcs­emberek, munkaidejük általában jó­val több a napi nyolc óránál, és rit­ka az olyan éjszaka, amelynek egy részét ne töltenék bent az üzemben. A sütőiparnak naponta sok ezer el­lenőre van, a fogyasztók roppant érzékenyek a kenyér minőségére. A reklamáció elég ritka, de ha vala­melyik üzletből taggyűlésen, tanács­tagi beszámolón panaszolják, hogy a kenyér nem sült át, vagy a süte­ményt túl sokáig sütötték. Fehér Sándor többnyire maga megy ki a panaszoshoz, kicseréli a hibás árut, és az üzemben kiküszöböli a hiba okát. Nagy és fontos elfoglaltságuk mi­att az 1. számú körzet vezetősége kevés különmunkával bízza meg a két kommunistát. Fő feladatuk az ellátás biztosítása. A nagykőrösi vá­rosi párt-végrehajtóbizottság és a lakóterületi vezetőség is minden év­ben beszámoltatja őket munkájuk­ról. Az üzem régóta működik felújítás nélkül, szükségessé vált a rekonst­rukciója. Megkapta hozzá a szüksé­ges anyagi segítségét. Az átalakítás alatt a két kommunista, a szakszer­vezeti és a KISZ-tagok nagy erőfe­szítéseket tettek, hogy a termelés­ben ne legyen fennakadás. A nagy munka befejezéséhez közeledik. A két párttag figyelemmel kíséri mun­katársai politikai nevelését is. Most hárman kérik közülük a körzeti pártszervezetet, vegye fel őket a pártba. A munkában mindhárman jól helytálltak, politikailag sokat fejlődtek, ajánlani fogják őket. * összegezve megállapíthatjuk, hogy a lakóterületi pártszervezetek sok­színű politikai munkát végeznek a fővárosban és vidéken egyaránt, a helyi sajátosságoknak megfelelő módszerrel dolgoznak. Ebben a munkában együtt vesznek részt idő­sek és fiatalabbak, nyugdíjasok és még aktív dolgozók, akiknek a mun­kahelyén a kis létszám miatt nincs önálló pártszervezet, vagy van, de éppen ez bízza meg őket a körzeti pártmunkával. Hasznos ez az együtt­működés a lakóterületek nagy kö­zösségének, de hasznos azoknak, az életük delén már túllevő kommu­nistáknak is, akik ebben az élet­korban érzik: hűségükre, politikai tapasztalataikra, friss és fiatalos szemléletükre változatlanul számot tart a szocializmust építő társadalom. (Vége.) MÁTÉ GYÖRGY RIPORTSOROZATA LAKÓTERÜLETI PÁRTSZERVEZETEKRŐL Idősek és fiatalok együtt 3. A város fejlődéséért Csomagolás a Kefe- és Játékgyár üzemében. Ügyelnek a minőségre a sütőüzemben. Balogh p. lászló felvételei CT 656-os Colorion televízió Félvezetős áramköri elemekből felépített, modulrendszerű készülék. Érintésre bekapcsol, nyolc adóállomásra programozható. In-line képes öves, mérete 56 cm és 1l0°-os. Pál és Secam rendszerű aldások vé­tele automatikus átkapcsolással történh­ik. Javítása egyszerű, ára­mfelvétele kicsi. Fülhallgató é­s magnetofon csatlakoztatására, külső RGB jelek fogadására is (Teletext, Viewdata) alkalmas. Ára: 27 900 Ft. ’ Kapható a Ravill Elektron szaküzleteiben. ClCVfTffWrl Színes NÉPSZABADSÁG 1982. augusztus 27., péntek Bútorböngészde a hajdani lovardában A Tűzoltó utcai hosszú-hosszú tég­lafalon táblák jelzik, nyilak mutat­ják a hatalmas bútorraktár bejáratát. A hajdani Mária Terézia, majd Kil­­lián laktanya egykori lovardájában már régen nem lépkednek lovak. A homokra kockaköveket raktak. Az ablakok maradtak, és a boltívet sem bonthatták le, pedig a teherautók nap nap után bajlódnak a szűk kapu­nál. Az épület műemlék, még beva­kolni sem lehet. A Bizományi Áruház Vállalat bútorraktárait használta, majd immár tíz éve a hatalmas te­rembe bebocsátják a vevőket is: böngésszenek kedvükre. * A rozoga széktől Hol voltak tíz éve a raktáráruhá­zak? Magyarországon még sehol. A BÁV vezetői mégis úgy ítélték meg, hogy a Tűzoltó utcai hodály több,, mint raktár. Akkor nevezték ki veze­tőnek Márkus Sándort. — Kevés üzletünk volt a városban, s azok sem tágasak. A bútornak meg kell a hely. Itt se elégedtünk meg a 4500 négyzetméterrel, hamarosan megdupláztuk. Továbbterjeszkedtünk a tető felé. Vasszerkezetből emeletet ácsoltunk. Lent őrizzük a korpusz bú­torokat, a szekrényeket, sublótokat, asztalokat, fenn meg a kárpitokat. Sétáljon végig, most sem talál egy talpalatnyi üres helyet, pedig állan­dóan hordjuk-visszük a bútorokat. — Mekkora készletet tartanak? — Megvan az 7—8 millió forint ér­tékű is. Persze nemcsak árulunk, ez a helyiség raktár is. Szállítunk a Szent István körúti és a Szép utcai stílboltoknak és több más üzletünk­nek is. A legszebb darabokat mind­járt odaviszik, de azért marad ne­künk is. A hibás bútorokat viszont mind mi tesszük ki: nálunk elfér, s gyakran elkél. Ha megéri, még ki is javítjuk. • — Keresik a régi bútort? — Hát van forgalmunk, az idén meglesz a 24 millió forint. Látja, a nyár inkább uborkaszezon. Télen meg kora tavasszal naponta 160 ezer fo­rintnyi bútort is kiárulunk, ilyenkor meg jó, ha 25—30 ezer összejön. Hiá­ba vagyunk mellékutcában, idetalál­nak a vevők A körúti transzparens is megteszi a magáét. Kíváncsiak az em­berek. A bútorok is drágultak, sokan a mi darabjainkból rendezik be az el­ső lakásukat. Az OTP szintén mellet­tünk szól. A szanálásokról és­ az újl lakótelepekről majdnem annyit tu­dok, mint a tanácsok. Az új lakásba ritkán viszik magukkal a régi bútort, és ha esetleg vinnék is, hát nem fér be. Megy a becsüs, és aztán nem cso­da, hogy nálunk mindent megtalál, a rozoga széktől a míves stílbútorig.­­ Bámészkodók és vásárlók A bejárat mellett a várakozó szál­lítómunkás egy nyolcvanforintos kar­székben üldögél. Kicsit­­kopott a hu­zata, a karfáját is régen fényezték, de még megáll a négy lábán. A többi bútor a csarnok két oldalán sorokba rendezve körbejárható. Kevés a mo­dern darab, azok is jobbára a húsz éve divatos világos, fényezett, szögle­tes szekrények. Néhány lapokra bon­tott újkori modul szekrénysor. És aztán mindenütt nehézkes, testes szekrények, komódok, tizenkét sze­mélyes asztalok. Porosak, megvisel­tek, némelyiket már a szögek sem tartják össze. Amott egy ónémet tá­laló, szép faragásokkal. A márvány­lap viszont darabjaira tört, és az alat­ta levő fiókok is megvetemedtek. Nyolcezer forint. Ha a márvány és az alja is ép volna, tán még egy nullá­val is megtoldhatták volna. A szűk utcácskában húszan-har­­mincan böngésznek, mégis szinte üresnek tetszik a tágas csarnok. Idős házaspár kétajtós szekrényt nézeget. Az ajtaját nyitogatják, az rendben volna, de keveslik a polcokat. Az el­adó megnyugtatja őket, hogy mind­össze két ék hibádzik. A fa elbírja, csak be kell ütni és feltenni egy desz­kát. Német házaspár kószál a sorok között, ők csak bámészkodni jöttek. A fiatal házaspárral, akik név nélkül szívesen beszélgetnek, már a pénz­tárba menet találkozunk. — Mennyi a számla? — Nem vészes, alig több háromezer forintnál — mondja a feleség, és mo­solyogva megtoldja. — A hétvégi há­zikónkban eddig csak egy sámli volt. Most majd belakjuk négy székkel, egy kerek asztallal és két keskeny he­verővel. Ja, és még két fotel is tarto­zik a garnitúrához. — Hogyan találtok ide? — Régóta bejárunk nézelődni. Most kicsit idegesebbek voltunk, hogy találunk-e valami használhatót. A Duna-kanyarban vásároltunk telket, faházzal. A régi tulajdonos kétszáz méterrel odébb építkezett, elvitte a régi bútorait. Nem nagyon válogat­tunk: a huzat kopott, de a fűrésziek épek, és a fotelek még kényelmesek is. Háromezerért nem várhatunk töb­bet. A lakásunkban örökölt bútorok vannak, azok is nagyon masszívak. — Jobbak a régi bútorok? — Kinek hogy — mondja a férj. — Mi ragaszkodunk a korosabb dara­bokhoz. Nem olyan hivalkodóak, mint a mostani bútorok, és tovább is bír­ják. Ha egyszer öt-hat szobás laká­sunk lenne, bizonnyal régi, szép da­rabokkal rendeznénk be. Évekig is el­­szórakoznánk a vételükkel, sőt még élveznénk is. Tudja, szeretem a mély fiókokat, a kis rekeszeket és a fara­gott széklábakat. Aki köztük akar élni Tahi Péter ellenőrző becsül egy fe­kete asztalkát emel le az egyik szek­rény tetejéről. Az a dolga, hogy meg­ismerje a bútorokat, és az árukat is kimondja, hát tudja, hogy ez boulle. Az asztalka dísze ugyanis a gyöngy­­házberakásos rézintarzia. Kilencezer forintra tartják, mert egyetlen darab­ja sem hiányzik. — Ha a rézintarzia megsérül, azt ma már nem pótolja senki. Nem is itt kéne porosodnia, de a Szent István körúti üzlet tele van. Amint szólnak, már pakoljuk is kocsira. Ezek ám a kapós darabok. Az a divat ugyanis, hogy a modern bútorok közé becsem­pésznek egy-egy kis régit: sublótot, parasztszéket, faragott polcot vagy éppen ezt az asztalkát. Az apróbúto­rokból soha nincs fölös készletünk. Elkerített zugban félretett bútoro­kat őriznek, ezek a BNV Otthon ’83 kiállítására kerülnek majd. Egyajtós biedermeier szekrény. Igazán szép darab, hát persze, a Steindl-műhely­­ből való. Steindl mester a múlt szá­zad közepén nagyon értette ezt a stí­lust: Pesten, Győrben, sőt Bécsben is volt műhelye. Odébb egy ugyancsak biedermeier stílusú kicsi varróasztal. Minden darabja megvan, és többszö­rösét éri, amióta megjavították. Mel­lette egy régi pohárszekrény. A be-,­csüs Mária Teréziának mondja, mert a szekrény hajlított és gömbölyű, pa­pucslábakon áll. A kiállításra készü­lődve a BÁV asztalosműhelyében mindegyik bútor új külsőt kapott. Pó­tolták a hiányzó részeket, megerősí­tették a ragasztást és a szögelést. A raktáráruházban bizony volna még néhány tucat reparálásra szoruló, szép formákat rejtő bútor. Ráfizetne a BÁV, ha azokat is átvinné a mű­helyébe? — A saját műhelyünk még azokat se győzni, amit mi magunk kiválasz­tunk — mondja a becsüs —, kisiparo­sokkal is­ dolgoztatunk. Az árakkal különben úgy állunk, hogy általában csak annyival emelhetnénk a kijaví­tott bútor árát, mint amit kifizettünk, a mesternek. Alig-alig találni ma­napság már műbútorasztalost. Gon­dolhatja, hogy nem unatkoznak. " Úgy tetszik, a bútorok között sem könnyű eligazodni. Bár néha maguk a szakemberek is meglepődnek. Egy, éve hatalmas, legalább három méter magas, a századforduló tájékáról szár­mazó tálalót kínáltak. Elképzelni sem tudták, hogy a félköríves tetejű bútor vevőre talál, hiszen kastély tulajdono­sok ritkán tévednek a Tűzoltó utcába. Egy hónap múlva mégis elvitték, a köz­epét kiszedték, és már meg is volt a pinceklub bejárata. No persze nem a fiatalok voltak az utolsók, akik hi­vatalból böngésztek. Az Iparművé­szeti Múzeumnak elővásárlási joga van, a filmgyár vesz és elad. A szí­nészmúzeumba is itt válogatták ösz­­sze az emlékszobák bútorait. Már rég­óta nemcsak a lovarda műemlék. A kopottas, nyikorgó faalkotmányok­ is a múltra emlékeztetnek. Dalia László Ki kell használni a helyet. BOROS JENŐ FELVÉTELE

Next