Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

1982. október 13., szerda NÉPSZABADSÁG Szovjet-nyugatnémet tárgyalások a gazdasági együttműködés fejlesztéséről A szovjet-nyugatnémet gazdasági és műszaki-tudományos együttműkö­dési bizottság kedden kétnapos ta­nácskozásra ült össze Bonnban. A nyugatnémet tárgyalási csoportot Ot­to Lambsdorff gazdasági miniszter, a szovjet küldöttséget pedig Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettese vezeti. Bonnban valószínűnek tartják, hogy a tanácskozáson szóba kerül a Szibériát Nyugat-Európával összekö­tő földgázvezeték is. A két fél vár­hatóan megvitatja az üzletben érde­kelt nyugati cégek ellen elrendelt amerikai embargóval összefüggő kér­déseket. — A Szovjetunió az eredeti meg­állapodásoknak megfelelően 1984-ben megindítja a Nyugat-Európába irá­nyuló gázszállításaikat — jelentette ki kedden Düsseldorfban a nyugatnémet —szovjet gazdasági napon V. I. Sal­­jatyin, a Szovjetunió gázipari minisz­tériumának egyik vezetője. — A Szov­jetunió az amerikai embargó elle­nére tartja magát a szerződéshez — mondta a szovjet szakember. Az NSZK és a Szovjetunió együtt­működése mindkét fél számára hasz­nos, és a kapcsolatokat meg kell óv­ni a konjunkturális ingadozásoktól — mondotta Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB póttagja, az Oroszor­szági Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság miniszterelnöke a szov­jet ipari-kereskedelmi kiállítás al­kalmából rendezett düsseldorfi gaz­dasági napokon. Szolomencev kifejtette, hogy a Szovjetunió érdekelt az NSZK-hoz fűződő gazdasági, tudományos-tech­nikai kapcsolatok elmélyítésében. A kelet-nyugati kereskedelem jelen­tőségét emelte ki Otto Wolff von Amerongen, a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kamarák elnöke is, ér­zékeltetve, hogy a kapcsolatok jelen­tősége növekszik a világgazdaság és a világpolitikai feszültség közepette. Mint mondotta: külpolitikai problé­mákat nem gazdasági eszközökkel kellene megoldani. Mihail Szolomencev hétfőn Düssel­dorfban találkozott Herbert Miesszel, a Német Kommunista Párt elnöké­vel. Szolomencev még hétfőn elutazott az NSZK-ból. A repülőtéren Johan­­nes Rau, Észak-Rajna-Vesztfália mi­niszterelnöke, valamint több más tár­sadalmi személyiség búcsúztatta a szovjet politikust. (MTI) Mauroy a baloldal egységes fellépését támogatja a közigazgatási választásokon ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Közös választási lista és a kommu­nistákkal való tartós kormány­együttműködés mellett nyilatkozott Mauroy francia miniszterelnök. Nem­zetközi téren Mauroy a világgazdasá­gi válság elhúzódására számít. Pierre Mauroy miniszterelnök a Le Matin című reggeli lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: igazat ad Georges Marchais-nak, aki az FKP KB előtt ismertetve a baloldali kormány eddigi eredményeit, csupán kezdetnek nevezte a meghozott in­tézkedéseket. Egyetért abban is, hogy nem szabad sem előre szaladni, sem pedig visszavonulni az ellenfél nyo­mására, s feladni a franciák által vá­lasztott célokat. A közös megegyezés­sel elfogadott politikát kell követni. Ugyanakkor leszögezte: mint minisz­terelnök megköveteli a kormány szo­lidaritását meghozott döntéseivel. Mauroy arról is szólt, hogy a közel­gő közigazgatási választásokon az ő választókerületében már a választás első fordulójában közös listán indul­nak a kommunistákkal. Még ha he­lyenként ez nehézségekbe ütközik is, mondotta, általában mindenütt a kormány egységét segíti, ha a kom­munisták, a radikálisok, a szocialis­ták az összetartás képét mutatják majd a közigazgatási választásokon. A miniszterelnök úgy véli, hogy fi­gyelembe kell venni a legutóbbi vá­lasztásokon kialakult arányokat — ahogy ezt a kommunisták javasol­ták —, de a jelenlegi helyi körül­ményeket is megfelelően mérlegelni kell, amikor egy-egy helységben dön­tenek a közös vagy külön listák kér­déséről. A világgazdaság és Franciaország helyzetét elemezve Mauroy úgy véle­kedett, hogy a nemzetközi téren hosz­­szan elhúzódó gazdasági válságra kell berendezkedni. 1974 óta a jelen­legi kormány elődei számos alkalom­mal már­­a fellendülés kezdetét jelez­ték. Az előrejelzések egyike sem vált azonban be, sőt nem teljesültek a je­lenlegi kormány reményei­­sem, ami­kor egyes kommentátorok a New York-i tőzsde viselkedéséből a dep­resszió végére következtettek. Fel kiési tehát készíteni magunkat arra, vélekedik a francia miniszterelnök, hogy a válság hosszú ideig tart. Rózsa László Olajpiaci kilátások A Nemzetközi Energiaügynökség Párizsban tanulmányt tett közzé, eb­ben azt a véleményét hangoztatta, hogy a közeljövőben az olajpiac meg­őrzi stabilitását, s az idén és jövőre az energia és a kőolaj ára reálérték­ben érezhetően csökken. Ugyanakkor a dokumentum szerint megtévesztő az olajpiac jelenlegi nyugalma, az évtized második felé­ben ugyanis nem lehet kizárni egy újabb „olajsokk” lehetőségét. A ve­zető tőkés ipari országokat tömörítő szervezet ennek a fordulatnak a le­hetőségét arra alapozza, hogy néhány éven belül a világpiaci kereslet meg­élénkülésével egyidejűleg csökken az észak-amerikai, északi-tengeri kiter­melés, emellett a kiszámíthatatlan közel-keleti események­ kapcsán is visszaeshet az OPEC kőolajkivitele. (MTI) Görög—amerikai támaszpontvita Előkészületek egy „védelmi szerződés" megkötésére? Frank Carlucci amerikai hadügy­miniszter-helyettes hétfőn rövid meg­beszélést folytatott Andreasz Papand­reu görög kormányfővel. A találko­zó után a görög kormány szóvivője cáfolta azokat a görög sajtójelenté­seket, hogy a megbeszélésen a Gö­rögországnak szóló amerikai fegyver­szállításokról esett volna szó. Az amerikai személyiség athéni tartózkodásának jelentőségét megfi­gyelők elsősorban abban látják, hogy pontosan két héttel a görögországi amerikai támaszpontok sorsával kap­csolatos hivatalos tárgyalások athéni fordulója előtt látogatott a görög fő­városba. A görögországi támaszpon­tok használatát az amerikaiak szá­mára biztosító, 1953-ban kötött ame­rikai—görög, úgynevezett támasz­pontegyezmény érvényessége hat év­vel ezelőtt lejárt. Az amerikai kato­nai berendezések azóta csak ideigle­nesen meghosszabbított szerződés ér­telmében lehetnek görög földön. Bár a szocialista görög kormány hosszú távon politikai célkitűzésének tekinti a NATO katonai szervezetén való kí­­vülmaradást és a támaszpontok bezá­rását — diplomáciai értesülések sze­rint —, a két hét múlva sorra kerülő tárgyalásokon a két ország képviselői egy új, öt évre szóló „védelmi együttműködési szerződés” megköté­séről tárgyalnak. (AP) 4 VILÁGSAJTÓBÓL Toya Változások és útkeresés Egyiptomban A szovjet szakszervezetek lapja, a Trud, az egyiptomi bel- és külpolitika alakulását elemzi. Egyiptom bonyolult időszakot él át napj­ainkban, keresd a további fejlő­dés útjait. Alig egy évvel az orszá­got zsákutcába vezető Szadat elnök meggyilkolása és Mubarak államfővé választása után már érezhetők bizo­nyos változások, de az ország kül- és belpolitikájában egyaránt sok kérdés vár még megoldásra. A külpolitika egyik legfőbb prob­lémája napjainkban az, hogy az az ország,­­amely valaha az arab világ egyik központja volt, ma nem áll dip­lomáciai kapcsolatban egy sor arab országgal, nevezetesen azokkal, ame­lyek elítélik a Camp David-i külön­­alkut. És bár a legutóbbi izraeli ag­resszióval kapcsolatban az egyiptomi diplomácia igen határozott álláspon­tot foglalt el, ez nem változtat azon, hogy éppen a Camp David­ ben ame­rikai részvétellel Egyiptom és Izrael között aláírt „egyezmény” egyike volt az Izraelt újabb agresszióra ösztönző tényezők közül. Nincs rendezve továbbá Egyiptom kapcsolata a Szovjetunióval. Az or­szágiban számos olyan politikai erő va­n, amely Egyiptom nemzeti érde­keinek az eddiginél jobban megfele­lő, az ország előtt álló gondok meg­oldását jobban elősegítő külpolitikai irányvonalat szeretne megvalósítani. Ennek érd­ekében lép fel a Nemzeti Haladó Párt, amelyben ,a hazafias és haladó erők képviselői tömörülnek, azok, akik­­hűségesek maradtak a jú­liusi forradalom elveihez és Nasz­­szer elnök irányvonalához. A libano­ni és a palesztinai néppel vállalt szo­lidaritás jegyében kialakult egy tömb, amely a Nemzeti Haladó Párt mellett a kispolgári jellegű Szocialis­ta Munkapártot és a jobboldali Szo­cialista Liberális Pártot foglalja ma­gában. Ugyanakkor új elem az or­szág politikai életében, hogy az elnök időről időre találkozik az ellenzék képviselőivel, és konzultációkat foly­tat velük. Ami­­a belpolitikát illeti, szabad­lábra kerültek ugyan mindazok, aki­ket a szabati kampányok során zár­tak be, az állampolgári jogok kérdé­se azonban nincs rendezve. Igen je­lentős a munkanélküliség, a lakásín­ség, és gyorsan emelkednek az árak. Talán nem utolsósorban e szorító gazdasági gondok miatt nem ünne­pelték (m©g nagy rendezvényekkel az 1952-es júliusi forradalom évforduló­ját. A gazdasági viták és gondok kö­zéppontjában — mint az­­Mubarak el­nök ünnepi beszédéből is kitűnt — az állami szektor kérdése áll. Az ál­lami szektor tette lehetővé, hogy az ország helyrehozza az 1967-es izraeli agresszió okozta károkat, és felké­szüljön az 1973-as újabb harcokba. Az egyiptomi gazdaságban ez a szek­tor­­vezető szerepet játszik: az ipari termelés 75 százalékát, az áruterme­lés felét és az átlagos nemzeti jöve­delem 65 százalékát adja.. Ennek el­lenére számos­­támadás éri az állami szektort, nem utolsósorban külföld­­rő­l, és az Egyesült Államok csak az­zal a feltétellel ad meg bizonyos hi­teleiket Egyiptomnak, hogy az össze­geket a magánszektor kapja, nem pe­dig az állami. Szovjet közreműködéssel ugyan­ekkor több mint száz ipari létesít­mény és mezőgazdasági objektum, valamint szakemberképző intézmény épült, köztük olyan hatalmas létesít­mények, mint például az Asszuáni­­gát vagy a heluáni fémkombinát. A Trud tudósítója megemlíti azt is, hogy Egyiptom az utóbbi kilenc év­ben 15 milliárd egyiptomi fonttal nö­velte külföldi adósságállományát, és ezzel együtt nemeseik­­anyagi, hanem politikai függőségét is. Mindezek el­lenére szemmel láthatóak a Hoszni Mubaraik elnökké választása óta vég­bemenő változások. A Salvadori hazafiak harci sikerei Salvadori hazafiak vasárnap óta hatalmukban tartanak egy várost, mindössze nyolcvan kilométerre a fő­várostól. A Las Vueltas környékén állomásozó százfőnyi őrséget lero­hanták, mad szétverték a várost védő alakulatot is. A város elfoglalása az elmúlt három hónapban a felkelők legjelentősebb sikere. A légierő hétfő reggel óta bombá­zókkal és harci helikopterekkel tá­madja a hazafiak állásait, s a főpa­rancsnokság elrendelte, hogy az or­szág több helyőrségéből küldjenek csapatokat Las Vueltas megrohamo­zására. Az összevonás lassan megy, mert a katonák a főútvonalakon sem érezhetik biztonságban magukat, s ráadásul számos út alá van aknázva. Cheysson a namíbiai rendezés esélyeiről Namíbia függetlenné válásához már minden készen áll, és csupán az Egyesült Államok, valamint a Dél-afrikai Köztársaság jelenti az akadályt — jelentette ki hétfőn a tanzániai fővárosban tartott sajtótá­jékoztatóján Claude Cheysson fran­cia külügyminiszter. Mint elmondta, a namíbiai rende­zésben irányító szerepre törekvő nyu­gati „összekötő csoport”, amelynek tagjai az Egyesült Államok, Francia­­ország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK, befejezte munkáját, s min­dent előkészített Namíbia független­ségének megteremtéséhez, az Egye­­sült Államok és a pretoriai kormány­zat azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz a feltételhez, hogy az Angolá­ban tartózkodó kubai csapatok előbb távozzanak az országból. Az összekö­tő csoport mindig is ellenezte, hogy a namíbiai rendezésnek és a kubai csapatok angolai jelenlétének ügyét bármilyen formában összekapcsolják — szögezte le a francia külügymi­niszter. (AP) 3 Megújuló termelési rendszerek A mezőgazdasági termelés­ az utób­bi évtizedben igen dinamikusa­n fej­lődött. A mezőgazdaság összes terme­lése 1980-ban több mint 56 százalék­kal­, ezen belül a mezőgazdasági ter­mékeké 41—42 százalékkal haladta meg az 1970. évit. Ez a­ fejlődés alap­vetően a­­25 éve töretlen és követke­zetes agrárpolitikának az eredménye, mely a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozásával megvetet­te az alapját egy szervezett, korsze­rű mezőgazdasági termelésnek. Az 1960-as évek végén kezdett ki­teljesedni és tartal­ommal megtöltőd­ni a termelés nagyüzemi formája. Ekkor vette kezdetét a mezőgazdasá­gi termelés iparosodása, az iparszerű termelés kialakulása. A mezőgazdaság iparosodása során világviszonylatban is, de hazánkban is mélyreható változások következtek be az élelmiszer-termelés egész szer­vezeti és­­kapcsolati rendszerében. Termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a termelés szako­sodásával és koncentrálódásával egy időben bontakoztak ki a szorosabb együttműködési törekvések, amelyek a vállalati és vállalatközi munkameg­osztás új formáit alakították ki. Ennek folyamatában, az 1970-es évek elején, megjelentek a termelési rendszerek. A termelési rendszer olyan önkéntes együttműködési kap­csolat, melynek keretében a gazdasá­gok meghatározott köre vállalkozik egy-egy növénytermesztési vagy ál­lattenyésztési ágazat hatékony fej­lesztésére úgy, hogy a mindenkori legújabb biológiai, műszaki és szer­vezési eredményeket egységes terme­lési technológiává ötvözi, folyamato­san továbbfejleszti, s azok üzemi al­kalmazását különféle szellemi és anyagi szolgáltatásokkal szervezi. Célja a termelési rendszernek, hogy a hatókörébe tartozó területen a — külföldi tapasztalatokat is hasznosító — fejlett termelési módszerekkel az átlagosnál gyorsabb ütemű termelés­­fejlesztés valósuljon meg, s ezáltal ösztönző­­hatást gyakoroljon az egész mezőgazdasági termelésre. Fontos feladatok A termelési technológiák kidolgo­zását, fejlesztését és az iparszerű ter­melés széles körű elterjesztését ter­melési rendszerek szervezetei — a rendszerközpontok — végzik. Helyes­nek bizonyult, hogy ezek létrehozás­­ára a kiválóan gazdálkodó, magas színvonalon termelő, nagy tekintélyű állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek vállalkoztak. Az iparszerű termelés során kiala­kult munkamegosztásban a termelési rendszer feladata a hazai és nemzet­közi tudományos-technikai eredmé­nyek összegyűjtése, feldolgozása, rendszerbe foglalása, a technológiába történő beillesztése és a megvalósí­táshoz szükséges valamennyi feltétel komplex biztosítása. A termelési rendszerek kidolgozzák a technoló­giát, megfelelő vizsgálatok alapján kiválasztják a fajtákat, hibrideket, gépeket és a kemikáliáikat. A termelési rendszer tehát nem­csak elméletileg végzi a tudományos eredmények összegyűjtését és továb­bítását, hanem részt vesz a technoló­gia megvalósításához szükséges anya­gok, eszközök beszerzésében is. Ezen feladatok alapján a termelési rendszer koordinálja a tudomány és a gyakorlat tevékenységét, a tudomá­nyos eredményeket hasznosítva, fej­lesztő, szervező munkájával szolgálja a termelést, összekötő kapocs a tudo­mányos intézmények, a gyártó, a for­galmazó és feldolgozó vállalatok, va­lamint a termelő gazdaságok között. Ma hazánkban 21 növénytermesz­tési termelési rendszer működik. A hatókörükbe vont vetésterület ma már meghaladja a 2,5 millió hektárt, a szántóterületnek több mint a felét. A négy legfontosabb szántóföldi nö­vény közül a búza vetésterületének 74 százaléka, a kukorica vetésterüle­tének 81 százaléka, a napraforgóénak 82 százaléka, a cukorrépa területének 74 százaléka tartozik a termelési rendszerekhez. A legszembetűnőbb eredményt a gabonafélék termelésé­ben érték el, itt sikerült a technoló­giát és a különféle szolgáltatásokat a legmagasabb szintre fejleszteni. A bú­zánál állandósították hektáronként a 4,5 tonna körüli, a kukoricánál a 6 tonna feletti termést. A 13 kertészeti termelési rendsze­rünk 37 ezer hektár gyümölcs, 24 ezer hektár szőlő és 25 ezer hektár zöld­ségterület termelését segíti. Eddig a szőlő és a téli alma termel­ésfejleszté­­sében értek el számottevő eredmé­nyeket, ugyanakkor a zöldségterme­lés szerényebb eredményei jelzik en­nek az ágazatnak a nehézségeit. Az állattenyésztési ágazatban 19 a termelési rendszerek száma. A ker­tészeti rendszerekhez hasonlóan az állattenyésztésiekre is az ágazati sza­kosodás jellemző. A tejhasznú tehén­­állománynak 40 százaléka, a húshasz­­­nú tehénállománynak 49 százaléka, a sertés anyakoca-állománynak 70 szá­zaléka, a baromfi szülőpároknak 45 százaléka tartozik a termelési rend­szerek partnergazdaságaihoz. Az állat­­tenyésztési rendszerekben a tejhozam 12 százalékkal, a vágómarha-terme­lés 20 százalékkal, a vágósertés-ter­melés 11 százalékkal növekedett a rendszerbe lépés előtti szinthez vi­szonyítva. Így a növekedés mértéke meghaladta az országos átlagot. Egyértelmű, hogy a termelési rend­szerek létrejöttük óta mostanáig je­lentősen hozzájárultak mezőgazdasá­gunk eredményeihez. Egyik nagy vívmányuk, hogy kibővítették a le­hetőségeket, és ma már rendelkezünk a világ legjobb növény- és állatfaj­táival, hibridjeivel, hatékony gyom­irtó és növényvédő szerekkel, a ma­gas színvonalú agrotechnikai köve­telményeknek és hozamoknak megfe­lelő teljesítményű gépekkel. A leg­jobb gépek, eszközök kipróbálása alapján számos eszköz és gép licencé­­nek megvásárlására tettek javaslatot. Sok új követelmény Több termelési rendszer mögött már 10—12 esztendő munkája és ta­pasztalatai vannak. Sok új feladattal kerültek szembe, és ezeket kielégí­tően megoldották. Láthattuk, hogy csak azok a termelési rendszerek tud­nak helytállni és tudják növelni pa­r­­tnergazdaságaik termelését és jövedel­mét, amelyek képesek nap mint nap a megújulásra. Képesek a termelés technológiai fejlesztésére, és a válto­zó, növekvő igényeiknek megfelelően magasabb színvonalon tudják sokféle szolgáltatással partnergazdaságaikat kielégíteni. Az így tevékenykedő ter­melési rendszerek munkája hasznos nemcsak az egyes gazdaság, de az egész mezőgazdaság számára is. Ma is sok új követelmény áll a ter­melési rendszerek előtt. A jelenlegi és az elkövetkező évek közgazdasági fel­tételei anyag-, energia- és költség­­takarékos technológia- és termelés­­fejlesztést igényelnek. Ennek akkor tudnak megfelelni a termelési rend­szerek, ha a természeti és termelési adottságok szerint differenciált tech­nológiát, géprendszert, szellemi és műszaki szolgáltatást nyújtanak. Sokan a megújulást kizárólag a legkorszerűbb gépsorok pótlásában látják, mivel 10—12 éve ezek beszer­zésével kezdődött a termelési rend­szerek tevékenysége. Az élenjáró, ma­gas színvonalon termelőknek ez szük­séges is, de ebben még nincs különö­sebb rendszermegújulás. Az viszont új feladat lehet, hogy egyes termelési rendszerek az eddiginél nagyobb fi­gyelmet fordítsanak a kedvezőtlen természeti adottságú gazdaságokra, és a lehetőségekhez képest ezeket a me­zőgazdasági üzemeket is bevonják az iparszerű termelésbe. Kidolgozhatnak olyan kisebb költséggel számoló ter­melési technológiákat, amellyel ezek az üzemek is képesek az iparszerű termelés előnyeit kihasználni és a gazdaságos hozamnövelést elérni. A területi adottságokhoz igazodó differenciált technológiák kidolgozása és üzemi adaptálása — a termelési költségek emelkedése miatt — előfel­tétele a termelési rendszerek további működésének. Helyes törekvések Új lehetőségeket­­tár fel a szántó­földi növény­termelési rendszerek előtt az ágazattársítás. Hiszen a partt­­nergazdaság legfontosabb 4—5 szán­tóföldi növényét teljes mértékben be­vonhatják az iparszerű termelésbe a hatékonyabb termelésszervezés, a jobb eszközkihasználás érdekében. Helyes, ha a gabonatermelés növelé­se céljából szorgalmazzák a termé­szeti adottságok és a biológiai lehető­ségek jobb összehangolását, a kenyér- és a takarmánygabona-termelés meg­felelő arányának­­kialakítását. Még szélesebb körben lehet alkalmazni a már kipróbált energia- és költségta­karékos, nedvességmegőrző talajmű­velés módszereit. A kertészeti­­rend­szerek fontos igényt elégíthetnek ki, ha a termelési technológiák fejleszté­se mellett többet törődnek — a beta­karítástól az értékesítésig — a ter­mék sorsával, a fogyasztóhoz vezető út megrövidítésével. Az állattenyész­tési rendszerek is sokat tehetnek az­zal, ha a termelés teljes folyamatát átfogják — elkerülve a párhuzamos­ságokat — a takarmánytárolástól, -tartósítástól kezdve a végtermék ér­tékesítéséig, így lehetne sorolni to­vább a sokasodó új feladatokat. Ma már a termelési rendszerek mezőgazdaságunk szerves rész­ei. A mezőgazdaságra háruló feladatok megvalósításában a gazdaságok és a minisztérium egyaránt számítanak az új követelményeket teljesítő termelé­si rendszerek munkájára. Az eddig elért siker a záloga annak, hogy a­­leg­több termelési rendszer az új körül­mények között is eredményesen tel­jesíti feladatát. Magyar Gábor MÉM miniszterhelyettes

Next