Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
1982. október 13., szerda NÉPSZABADSÁG Szovjet-nyugatnémet tárgyalások a gazdasági együttműködés fejlesztéséről A szovjet-nyugatnémet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság kedden kétnapos tanácskozásra ült össze Bonnban. A nyugatnémet tárgyalási csoportot Otto Lambsdorff gazdasági miniszter, a szovjet küldöttséget pedig Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese vezeti. Bonnban valószínűnek tartják, hogy a tanácskozáson szóba kerül a Szibériát Nyugat-Európával összekötő földgázvezeték is. A két fél várhatóan megvitatja az üzletben érdekelt nyugati cégek ellen elrendelt amerikai embargóval összefüggő kérdéseket. — A Szovjetunió az eredeti megállapodásoknak megfelelően 1984-ben megindítja a Nyugat-Európába irányuló gázszállításaikat — jelentette ki kedden Düsseldorfban a nyugatnémet —szovjet gazdasági napon V. I. Saljatyin, a Szovjetunió gázipari minisztériumának egyik vezetője. — A Szovjetunió az amerikai embargó ellenére tartja magát a szerződéshez — mondta a szovjet szakember. Az NSZK és a Szovjetunió együttműködése mindkét fél számára hasznos, és a kapcsolatokat meg kell óvni a konjunkturális ingadozásoktól — mondotta Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB póttagja, az Oroszországi Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság miniszterelnöke a szovjet ipari-kereskedelmi kiállítás alkalmából rendezett düsseldorfi gazdasági napokon. Szolomencev kifejtette, hogy a Szovjetunió érdekelt az NSZK-hoz fűződő gazdasági, tudományos-technikai kapcsolatok elmélyítésében. A kelet-nyugati kereskedelem jelentőségét emelte ki Otto Wolff von Amerongen, a nyugatnémet ipari és kereskedelmi kamarák elnöke is, érzékeltetve, hogy a kapcsolatok jelentősége növekszik a világgazdaság és a világpolitikai feszültség közepette. Mint mondotta: külpolitikai problémákat nem gazdasági eszközökkel kellene megoldani. Mihail Szolomencev hétfőn Düsseldorfban találkozott Herbert Miesszel, a Német Kommunista Párt elnökével. Szolomencev még hétfőn elutazott az NSZK-ból. A repülőtéren Johannes Rau, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, valamint több más társadalmi személyiség búcsúztatta a szovjet politikust. (MTI) Mauroy a baloldal egységes fellépését támogatja a közigazgatási választásokon ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Közös választási lista és a kommunistákkal való tartós kormányegyüttműködés mellett nyilatkozott Mauroy francia miniszterelnök. Nemzetközi téren Mauroy a világgazdasági válság elhúzódására számít. Pierre Mauroy miniszterelnök a Le Matin című reggeli lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: igazat ad Georges Marchais-nak, aki az FKP KB előtt ismertetve a baloldali kormány eddigi eredményeit, csupán kezdetnek nevezte a meghozott intézkedéseket. Egyetért abban is, hogy nem szabad sem előre szaladni, sem pedig visszavonulni az ellenfél nyomására, s feladni a franciák által választott célokat. A közös megegyezéssel elfogadott politikát kell követni. Ugyanakkor leszögezte: mint miniszterelnök megköveteli a kormány szolidaritását meghozott döntéseivel. Mauroy arról is szólt, hogy a közelgő közigazgatási választásokon az ő választókerületében már a választás első fordulójában közös listán indulnak a kommunistákkal. Még ha helyenként ez nehézségekbe ütközik is, mondotta, általában mindenütt a kormány egységét segíti, ha a kommunisták, a radikálisok, a szocialisták az összetartás képét mutatják majd a közigazgatási választásokon. A miniszterelnök úgy véli, hogy figyelembe kell venni a legutóbbi választásokon kialakult arányokat — ahogy ezt a kommunisták javasolták —, de a jelenlegi helyi körülményeket is megfelelően mérlegelni kell, amikor egy-egy helységben döntenek a közös vagy külön listák kérdéséről. A világgazdaság és Franciaország helyzetét elemezve Mauroy úgy vélekedett, hogy a nemzetközi téren hoszszan elhúzódó gazdasági válságra kell berendezkedni. 1974 óta a jelenlegi kormány elődei számos alkalommal mára fellendülés kezdetét jelezték. Az előrejelzések egyike sem vált azonban be, sőt nem teljesültek a jelenlegi kormány reményeisem, amikor egyes kommentátorok a New York-i tőzsde viselkedéséből a depresszió végére következtettek. Fel kiési tehát készíteni magunkat arra, vélekedik a francia miniszterelnök, hogy a válság hosszú ideig tart. Rózsa László Olajpiaci kilátások A Nemzetközi Energiaügynökség Párizsban tanulmányt tett közzé, ebben azt a véleményét hangoztatta, hogy a közeljövőben az olajpiac megőrzi stabilitását, s az idén és jövőre az energia és a kőolaj ára reálértékben érezhetően csökken. Ugyanakkor a dokumentum szerint megtévesztő az olajpiac jelenlegi nyugalma, az évtized második felében ugyanis nem lehet kizárni egy újabb „olajsokk” lehetőségét. A vezető tőkés ipari országokat tömörítő szervezet ennek a fordulatnak a lehetőségét arra alapozza, hogy néhány éven belül a világpiaci kereslet megélénkülésével egyidejűleg csökken az észak-amerikai, északi-tengeri kitermelés, emellett a kiszámíthatatlan közel-keleti események kapcsán is visszaeshet az OPEC kőolajkivitele. (MTI) Görög—amerikai támaszpontvita Előkészületek egy „védelmi szerződés" megkötésére? Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter-helyettes hétfőn rövid megbeszélést folytatott Andreasz Papandreu görög kormányfővel. A találkozó után a görög kormány szóvivője cáfolta azokat a görög sajtójelentéseket, hogy a megbeszélésen a Görögországnak szóló amerikai fegyverszállításokról esett volna szó. Az amerikai személyiség athéni tartózkodásának jelentőségét megfigyelők elsősorban abban látják, hogy pontosan két héttel a görögországi amerikai támaszpontok sorsával kapcsolatos hivatalos tárgyalások athéni fordulója előtt látogatott a görög fővárosba. A görögországi támaszpontok használatát az amerikaiak számára biztosító, 1953-ban kötött amerikai—görög, úgynevezett támaszpontegyezmény érvényessége hat évvel ezelőtt lejárt. Az amerikai katonai berendezések azóta csak ideiglenesen meghosszabbított szerződés értelmében lehetnek görög földön. Bár a szocialista görög kormány hosszú távon politikai célkitűzésének tekinti a NATO katonai szervezetén való kívülmaradást és a támaszpontok bezárását — diplomáciai értesülések szerint —, a két hét múlva sorra kerülő tárgyalásokon a két ország képviselői egy új, öt évre szóló „védelmi együttműködési szerződés” megkötéséről tárgyalnak. (AP) 4 VILÁGSAJTÓBÓL Toya Változások és útkeresés Egyiptomban A szovjet szakszervezetek lapja, a Trud, az egyiptomi bel- és külpolitika alakulását elemzi. Egyiptom bonyolult időszakot él át napjainkban, keresd a további fejlődés útjait. Alig egy évvel az országot zsákutcába vezető Szadat elnök meggyilkolása és Mubarak államfővé választása után már érezhetők bizonyos változások, de az ország kül- és belpolitikájában egyaránt sok kérdés vár még megoldásra. A külpolitika egyik legfőbb problémája napjainkban az, hogy az az ország,amely valaha az arab világ egyik központja volt, ma nem áll diplomáciai kapcsolatban egy sor arab országgal, nevezetesen azokkal, amelyek elítélik a Camp David-i különalkut. És bár a legutóbbi izraeli agresszióval kapcsolatban az egyiptomi diplomácia igen határozott álláspontot foglalt el, ez nem változtat azon, hogy éppen a Camp David ben amerikai részvétellel Egyiptom és Izrael között aláírt „egyezmény” egyike volt az Izraelt újabb agresszióra ösztönző tényezők közül. Nincs rendezve továbbá Egyiptom kapcsolata a Szovjetunióval. Az országiban számos olyan politikai erő van, amely Egyiptom nemzeti érdekeinek az eddiginél jobban megfelelő, az ország előtt álló gondok megoldását jobban elősegítő külpolitikai irányvonalat szeretne megvalósítani. Ennek érdekében lép fel a Nemzeti Haladó Párt, amelyben ,a hazafias és haladó erők képviselői tömörülnek, azok, akikhűségesek maradtak a júliusi forradalom elveihez és Naszszer elnök irányvonalához. A libanoni és a palesztinai néppel vállalt szolidaritás jegyében kialakult egy tömb, amely a Nemzeti Haladó Párt mellett a kispolgári jellegű Szocialista Munkapártot és a jobboldali Szocialista Liberális Pártot foglalja magában. Ugyanakkor új elem az ország politikai életében, hogy az elnök időről időre találkozik az ellenzék képviselőivel, és konzultációkat folytat velük. Amia belpolitikát illeti, szabadlábra kerültek ugyan mindazok, akiket a szabati kampányok során zártak be, az állampolgári jogok kérdése azonban nincs rendezve. Igen jelentős a munkanélküliség, a lakásínség, és gyorsan emelkednek az árak. Talán nem utolsósorban e szorító gazdasági gondok miatt nem ünnepelték (m©g nagy rendezvényekkel az 1952-es júliusi forradalom évfordulóját. A gazdasági viták és gondok középpontjában — mint azMubarak elnök ünnepi beszédéből is kitűnt — az állami szektor kérdése áll. Az állami szektor tette lehetővé, hogy az ország helyrehozza az 1967-es izraeli agresszió okozta károkat, és felkészüljön az 1973-as újabb harcokba. Az egyiptomi gazdaságban ez a szektorvezető szerepet játszik: az ipari termelés 75 százalékát, az árutermelés felét és az átlagos nemzeti jövedelem 65 százalékát adja.. Ennek ellenére számostámadás éri az állami szektort, nem utolsósorban külföldről, és az Egyesült Államok csak azzal a feltétellel ad meg bizonyos hiteleiket Egyiptomnak, hogy az összegeket a magánszektor kapja, nem pedig az állami. Szovjet közreműködéssel ugyanekkor több mint száz ipari létesítmény és mezőgazdasági objektum, valamint szakemberképző intézmény épült, köztük olyan hatalmas létesítmények, mint például az Asszuánigát vagy a heluáni fémkombinát. A Trud tudósítója megemlíti azt is, hogy Egyiptom az utóbbi kilenc évben 15 milliárd egyiptomi fonttal növelte külföldi adósságállományát, és ezzel együtt nemeseikanyagi, hanem politikai függőségét is. Mindezek ellenére szemmel láthatóak a Hoszni Mubaraik elnökké választása óta végbemenő változások. A Salvadori hazafiak harci sikerei Salvadori hazafiak vasárnap óta hatalmukban tartanak egy várost, mindössze nyolcvan kilométerre a fővárostól. A Las Vueltas környékén állomásozó százfőnyi őrséget lerohanták, mad szétverték a várost védő alakulatot is. A város elfoglalása az elmúlt három hónapban a felkelők legjelentősebb sikere. A légierő hétfő reggel óta bombázókkal és harci helikopterekkel támadja a hazafiak állásait, s a főparancsnokság elrendelte, hogy az ország több helyőrségéből küldjenek csapatokat Las Vueltas megrohamozására. Az összevonás lassan megy, mert a katonák a főútvonalakon sem érezhetik biztonságban magukat, s ráadásul számos út alá van aknázva. Cheysson a namíbiai rendezés esélyeiről Namíbia függetlenné válásához már minden készen áll, és csupán az Egyesült Államok, valamint a Dél-afrikai Köztársaság jelenti az akadályt — jelentette ki hétfőn a tanzániai fővárosban tartott sajtótájékoztatóján Claude Cheysson francia külügyminiszter. Mint elmondta, a namíbiai rendezésben irányító szerepre törekvő nyugati „összekötő csoport”, amelynek tagjai az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK, befejezte munkáját, s mindent előkészített Namíbia függetlenségének megteremtéséhez, az Egyesült Államok és a pretoriai kormányzat azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz a feltételhez, hogy az Angolában tartózkodó kubai csapatok előbb távozzanak az országból. Az összekötő csoport mindig is ellenezte, hogy a namíbiai rendezésnek és a kubai csapatok angolai jelenlétének ügyét bármilyen formában összekapcsolják — szögezte le a francia külügyminiszter. (AP) 3 Megújuló termelési rendszerek A mezőgazdasági termelés az utóbbi évtizedben igen dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaság összes termelése 1980-ban több mint 56 százalékkal, ezen belül a mezőgazdasági termékeké 41—42 százalékkal haladta meg az 1970. évit. Ez a fejlődés alapvetően a25 éve töretlen és következetes agrárpolitikának az eredménye, mely a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozásával megvetette az alapját egy szervezett, korszerű mezőgazdasági termelésnek. Az 1960-as évek végén kezdett kiteljesedni és tartalommal megtöltődni a termelés nagyüzemi formája. Ekkor vette kezdetét a mezőgazdasági termelés iparosodása, az iparszerű termelés kialakulása. A mezőgazdaság iparosodása során világviszonylatban is, de hazánkban is mélyreható változások következtek be az élelmiszer-termelés egész szervezeti éskapcsolati rendszerében. Termelőszövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a termelés szakosodásával és koncentrálódásával egy időben bontakoztak ki a szorosabb együttműködési törekvések, amelyek a vállalati és vállalatközi munkamegosztás új formáit alakították ki. Ennek folyamatában, az 1970-es évek elején, megjelentek a termelési rendszerek. A termelési rendszer olyan önkéntes együttműködési kapcsolat, melynek keretében a gazdaságok meghatározott köre vállalkozik egy-egy növénytermesztési vagy állattenyésztési ágazat hatékony fejlesztésére úgy, hogy a mindenkori legújabb biológiai, műszaki és szervezési eredményeket egységes termelési technológiává ötvözi, folyamatosan továbbfejleszti, s azok üzemi alkalmazását különféle szellemi és anyagi szolgáltatásokkal szervezi. Célja a termelési rendszernek, hogy a hatókörébe tartozó területen a — külföldi tapasztalatokat is hasznosító — fejlett termelési módszerekkel az átlagosnál gyorsabb ütemű termelésfejlesztés valósuljon meg, s ezáltal ösztönzőhatást gyakoroljon az egész mezőgazdasági termelésre. Fontos feladatok A termelési technológiák kidolgozását, fejlesztését és az iparszerű termelés széles körű elterjesztését termelési rendszerek szervezetei — a rendszerközpontok — végzik. Helyesnek bizonyult, hogy ezek létrehozására a kiválóan gazdálkodó, magas színvonalon termelő, nagy tekintélyű állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vállalkoztak. Az iparszerű termelés során kialakult munkamegosztásban a termelési rendszer feladata a hazai és nemzetközi tudományos-technikai eredmények összegyűjtése, feldolgozása, rendszerbe foglalása, a technológiába történő beillesztése és a megvalósításhoz szükséges valamennyi feltétel komplex biztosítása. A termelési rendszerek kidolgozzák a technológiát, megfelelő vizsgálatok alapján kiválasztják a fajtákat, hibrideket, gépeket és a kemikáliáikat. A termelési rendszer tehát nemcsak elméletileg végzi a tudományos eredmények összegyűjtését és továbbítását, hanem részt vesz a technológia megvalósításához szükséges anyagok, eszközök beszerzésében is. Ezen feladatok alapján a termelési rendszer koordinálja a tudomány és a gyakorlat tevékenységét, a tudományos eredményeket hasznosítva, fejlesztő, szervező munkájával szolgálja a termelést, összekötő kapocs a tudományos intézmények, a gyártó, a forgalmazó és feldolgozó vállalatok, valamint a termelő gazdaságok között. Ma hazánkban 21 növénytermesztési termelési rendszer működik. A hatókörükbe vont vetésterület ma már meghaladja a 2,5 millió hektárt, a szántóterületnek több mint a felét. A négy legfontosabb szántóföldi növény közül a búza vetésterületének 74 százaléka, a kukorica vetésterületének 81 százaléka, a napraforgóénak 82 százaléka, a cukorrépa területének 74 százaléka tartozik a termelési rendszerekhez. A legszembetűnőbb eredményt a gabonafélék termelésében érték el, itt sikerült a technológiát és a különféle szolgáltatásokat a legmagasabb szintre fejleszteni. A búzánál állandósították hektáronként a 4,5 tonna körüli, a kukoricánál a 6 tonna feletti termést. A 13 kertészeti termelési rendszerünk 37 ezer hektár gyümölcs, 24 ezer hektár szőlő és 25 ezer hektár zöldségterület termelését segíti. Eddig a szőlő és a téli alma termelésfejlesztésében értek el számottevő eredményeket, ugyanakkor a zöldségtermelés szerényebb eredményei jelzik ennek az ágazatnak a nehézségeit. Az állattenyésztési ágazatban 19 a termelési rendszerek száma. A kertészeti rendszerekhez hasonlóan az állattenyésztésiekre is az ágazati szakosodás jellemző. A tejhasznú tehénállománynak 40 százaléka, a húshasznú tehénállománynak 49 százaléka, a sertés anyakoca-állománynak 70 százaléka, a baromfi szülőpároknak 45 százaléka tartozik a termelési rendszerek partnergazdaságaihoz. Az állattenyésztési rendszerekben a tejhozam 12 százalékkal, a vágómarha-termelés 20 százalékkal, a vágósertés-termelés 11 százalékkal növekedett a rendszerbe lépés előtti szinthez viszonyítva. Így a növekedés mértéke meghaladta az országos átlagot. Egyértelmű, hogy a termelési rendszerek létrejöttük óta mostanáig jelentősen hozzájárultak mezőgazdaságunk eredményeihez. Egyik nagy vívmányuk, hogy kibővítették a lehetőségeket, és ma már rendelkezünk a világ legjobb növény- és állatfajtáival, hibridjeivel, hatékony gyomirtó és növényvédő szerekkel, a magas színvonalú agrotechnikai követelményeknek és hozamoknak megfelelő teljesítményű gépekkel. A legjobb gépek, eszközök kipróbálása alapján számos eszköz és gép licencének megvásárlására tettek javaslatot. Sok új követelmény Több termelési rendszer mögött már 10—12 esztendő munkája és tapasztalatai vannak. Sok új feladattal kerültek szembe, és ezeket kielégítően megoldották. Láthattuk, hogy csak azok a termelési rendszerek tudnak helytállni és tudják növelni partnergazdaságaik termelését és jövedelmét, amelyek képesek nap mint nap a megújulásra. Képesek a termelés technológiai fejlesztésére, és a változó, növekvő igényeiknek megfelelően magasabb színvonalon tudják sokféle szolgáltatással partnergazdaságaikat kielégíteni. Az így tevékenykedő termelési rendszerek munkája hasznos nemcsak az egyes gazdaság, de az egész mezőgazdaság számára is. Ma is sok új követelmény áll a termelési rendszerek előtt. A jelenlegi és az elkövetkező évek közgazdasági feltételei anyag-, energia- és költségtakarékos technológia- és termelésfejlesztést igényelnek. Ennek akkor tudnak megfelelni a termelési rendszerek, ha a természeti és termelési adottságok szerint differenciált technológiát, géprendszert, szellemi és műszaki szolgáltatást nyújtanak. Sokan a megújulást kizárólag a legkorszerűbb gépsorok pótlásában látják, mivel 10—12 éve ezek beszerzésével kezdődött a termelési rendszerek tevékenysége. Az élenjáró, magas színvonalon termelőknek ez szükséges is, de ebben még nincs különösebb rendszermegújulás. Az viszont új feladat lehet, hogy egyes termelési rendszerek az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a kedvezőtlen természeti adottságú gazdaságokra, és a lehetőségekhez képest ezeket a mezőgazdasági üzemeket is bevonják az iparszerű termelésbe. Kidolgozhatnak olyan kisebb költséggel számoló termelési technológiákat, amellyel ezek az üzemek is képesek az iparszerű termelés előnyeit kihasználni és a gazdaságos hozamnövelést elérni. A területi adottságokhoz igazodó differenciált technológiák kidolgozása és üzemi adaptálása — a termelési költségek emelkedése miatt — előfeltétele a termelési rendszerek további működésének. Helyes törekvések Új lehetőségekettár fel a szántóföldi növénytermelési rendszerek előtt az ágazattársítás. Hiszen a parttnergazdaság legfontosabb 4—5 szántóföldi növényét teljes mértékben bevonhatják az iparszerű termelésbe a hatékonyabb termelésszervezés, a jobb eszközkihasználás érdekében. Helyes, ha a gabonatermelés növelése céljából szorgalmazzák a természeti adottságok és a biológiai lehetőségek jobb összehangolását, a kenyér- és a takarmánygabona-termelés megfelelő arányánakkialakítását. Még szélesebb körben lehet alkalmazni a már kipróbált energia- és költségtakarékos, nedvességmegőrző talajművelés módszereit. A kertészetirendszerek fontos igényt elégíthetnek ki, ha a termelési technológiák fejlesztése mellett többet törődnek — a betakarítástól az értékesítésig — a termék sorsával, a fogyasztóhoz vezető út megrövidítésével. Az állattenyésztési rendszerek is sokat tehetnek azzal, ha a termelés teljes folyamatát átfogják — elkerülve a párhuzamosságokat — a takarmánytárolástól, -tartósítástól kezdve a végtermék értékesítéséig, így lehetne sorolni tovább a sokasodó új feladatokat. Ma már a termelési rendszerek mezőgazdaságunk szerves részei. A mezőgazdaságra háruló feladatok megvalósításában a gazdaságok és a minisztérium egyaránt számítanak az új követelményeket teljesítő termelési rendszerek munkájára. Az eddig elért siker a záloga annak, hogy alegtöbb termelési rendszer az új körülmények között is eredményesen teljesíti feladatát. Magyar Gábor MÉM miniszterhelyettes