Népszabadság, 1983. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

1983. május 19., csütörtök NÉPSZABADSÁG 5 KIliillírt Szalai Sándor akadémikus BRIGÁDVALLOMÁS A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Szociológiai Társaság mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Szalai Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA Kutatás­­szervezési Intézetének nyugalmazott tanácsadója, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke május 18-án, életének 71. évében elhunyt. Temetése május 27-én, délután egy órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. * # ¥ Szalai Sándor egyetemi tanulmá­nyait Németországban kezdte, majd a zürichi egyetem bölcsészettudomá­nyi karán folytatta, 1934-ben ott szerzett doktori diplomát. Magyaror­szágra 1935-ben tért haza, napilapok szerkesztőségében, illetve könyvki­adói lektorként dolgozott, majd a Dante Könyvkiadó irodalmi és tu­dományos vezetője lett. 1946 őszétől a Budapesti Tudományegyetem böl­csészettudományi karának szocioló­giai tanszékét vezette. 1950-ben ko­holt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházra ítélték, 1956-ban rehabilitálták. Ezt követően az ELTE, később a Közgazdaságtu­dományi Egyetem könyvtárában dol­gozott. A filozófia, a szociológia és a szervezéstudomány területén végzett kiemelkedő tudományos munkát; a többi között a magyar munkásosz­tály helyzetéről, a több műszakos munkarend társadalmi következmé­nyeiről folytatott szociológiai kuta­tásokat. A nemzetközi időmérleg­vizsgálat kezdemenyezoje es irányí­tója volt; 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete tudományos igazgatóhelyetteseként tevékenyke­dett. Hazatérte után — nyugalomba vonulásáig — az MTA Kutatásszer­vezési Intézetének tudományos ta­nácsadója, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az ELTE professzora volt. A Magyar Szociológiai Társaság elnöki tisztét 1978-tól töltötte be. Szalai Sándor tagja volt a Nem­zetközi Szociológiai Társaság taná­csának, az Unesco egyik állajidó bi­zottságának, valamint több hazai és külföldi tudományos testületnek. Az Akadémia 1948-ban levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává vá­lasztotta Szalai Sándort. 1980-ban Állami Díjjal, 1982-ben pedig a Ma­gyar Népköztársaság babérkoszorú­val ékesített Zászlórendjével tüntet­ték ki. Halála a hazai és nemzetközi tu­dományos élet súlyos vesztesége. Befejeződtek a magyar-szovjet kulturális megbeszélések (Moszkvai tudósítónktól.) kiállítását a közös alkotótáborokban Szerdán Moszkvában jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a szovjet— magyar kormányközi kulturális együttműködési bizottság ülése. A tanácskozáson a magyar delegációt Sarlós István, az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, a szovjet tárgyaló küldöttséget Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezette. Az ülésről szóló jegyzőkönyv meg­állapítja: a dinamikusan fejlődő magyar—szovjet kulturális kapcso­latok további bővítéséhez jó lehető­ségeket teremt az alkotói együttmű­ködés elmélyítése. A munkaprogram a közös könyvkiadási tervekben elő­térbe helyezi az olyan művek ará­nyának növelését, amelyek elősegítik a két párt legutóbbi kongresszusain elhatározott ideológiai, politikai, tár­sadalmi, gazdasági teendők, valamint a békeprogram megvalósítását. A jö­vőben az eddiginél nagyobb segítsé­get kívánnak nyújtani a szovjet és a magyar könyvkiadók együttműködé­séhez, szorgalmazzák továbbá, hogy javítsák a közös kiadói munka elő­készítését, bővítsék a tematikát és növeljék a példányszámot. A filmművészetben aktívabbá kí­vánják tenni a két ország stúdióinak közvetlen kapcsolatait, és javasol­ják, hogy dolgozzák ki a távlati együttműködés tervét, kutassák fel a koprodukciós témákat. A színházmű­vészetben kiemelkedő művészek és társulatok bemutatkozását tervezik egymás országaiban. Mind szovjet, mind magyar részről nagy figyelmet fordítottak a tanácskozáson a műfor­dítói utánpótlásra, megjegyezve, hogy minden lehetséges eszközzel segíteni kell az új, fiatal, tehetséges gárda kialakítását. A következő két évben mind Ma­gyarországon, mind a Szovjetunió­ban megrendezik a fiatal művészek született müvekből. A zenei életben fontosnak tartják, hogy az előadó­­művészek és az együttesek gazdagít­sák repertoárjukat a két ország klasszikus és mai zeneszerzőinek kompozícióival, és az eddiginél szé­lesebb körben ismertessék meg eze­ket a műveket a másik ország közön­ségével. A kétnapos ülésen egyeztették a két ország kulturális együttműködé­sének idei programját is. E szerint a szegedi szabadtéri játékokon, majd Budapesten a- Park Színpadon lép fel a leningrádi Kirov Operaház világ­hírű balettegyüttese, ősszel utazik magyarországi vendégszereplésre a moszkvai Szovremennyik , Színház társulata. A Magyar Állami Hang­versenyzenekar és a Budapesti Kó­rus Ferencsik János vezényletével ősszel mutatkozik be a szovjet fővá­rosban. Sor kerül az idén képzőmű­vészeti tárlatok cseréjére is: a moszk­vai Puskin Múzeum 18—19. századi orosz fametszeteit Budapesten* a budapesti Szépművészeti Múzeum 19—20. századi legszebb grafikáit pe­dig a szovjet fővárosban tekinthetik meg az érdeklődők. * Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára szerdán fogadta a Moszkvá­ban tartózkodó magyar küldöttséget, amelyet Sarlós István vezet. A me­leg, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közokta­tási és kulturális osztályának veze­tője, Köpeczi Béla művelődési mi­niszter és Rajnai Sándor moszkvai magyar nagykövet. * Sarlós István vezetésével szerdán hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség fogadásán jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes aktuális nemzetközi kérdések­ről és a magyar—kínai kapcsolatok­ról folytatott megbeszélést Csien Csi­­csen kínai külügyminiszter-helyet-Pullai Árpád közlekedés- és pos­taügyi miniszter meghívására május 16. és 18. között hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban Vlastimil Chalupa csehszlovák szövetségi pos­taügyi és távközlési miniszter. A hi­vatalos tárgyalások után — amelye­ken részt vett Tóth Illés, a Magyar Posta vezérigazgatója is — a két mi­niszter szerdán aláírta a két ország postai és távközlési együttműködé­si kormányegyezményét. Az egyez­mény lehetőséget nyújt a két or­szág közötti postai és távközlési szolgáltatások korszerűsítésére, az együttműködés bővítésére. Vlastimil Chalupát fogadta Bor­­bándi János miniszterelnök-helyet­tes. A csehszlovák szövetségi mi­niszter és kísérete szerdán elutazott Budapestről. (MTI) ., 1 megértés tart össze minket” Az idén bővítik a kecsegei sertéstelepet. kapfinger András felv. Tizennyolc esztendeje történt. Egy szép májusi napon huszonnyolc em­ber hasalt a gyepen. Tízórai szünet­ben beszélgettek a világ dolgairól. Hallomásból tudták, hogy sorra ala­kulnak a szocialista brigádok az ipa­ri és a mezőgazdasági üzemekben. A kis csapatból valaki tudni vélte, hogy a brigádtagok segítik egymást a ter­melésben, jó barátok a magánéletben. A javaslattevő nevét már elmosta az idő, de az bizonyos, hogy egyikőjük indítványozta a szocialista brigád megalakítását: „Az eredményeink gyengék, közösen talán sikerülne a javítás.” A közös akaratot máig őrzi a bri­gádnapló, melynek első oldalán ol­vasható: „Mi, a kecsegei sertéstelep dolgozói, szám szerint huszonnyolcán elhatároztuk, hogy szoros kollektívá­ba tömörülve, egymás megsegítésével harcot indítunk a jobb eredmények elérésére.” Így alakult meg 1965. május 11-én a Tamási Állami Gazdaság kecsegei sertéstelepén a Lendület szocialista brigád. Igazi vállalás Önként vállalt harcukban győztek. Maguk is kevésnek tartották, hogy a sertések havonta csak 13,9 kilogram­mot hízzanak. Most már 15,5 kilo­grammot gyarapodik a súlyuk, s így van ez legalább tíz esztendeje. Ak­koriban egy koca 14 malacot nevelt föl évente, most ennek csaknem a dupláját. A brigád megalakulását megelőzően 5200 malacot választot­tak el a telepen a kocáktól, tavaly pedig 12 ezret. Igaz, közben növeke­dett a kocák száma is. de négyszázról mindössze 550-re. — Igyekeztünk teljesíteni, amit vál­laltunk, de a siker nemcsak a mi ér­demünk — állítja Pálfi János telep­vezető, aki egyben a Lendület szo­cialista brigád vezetője is megalaku­lásától kezdve. — Az elhanyagolt, ro­zoga istállókban nehéz lett volna jobb eredményeket elérni. Az évek során átalakították az épületeket, fűthetők az istállók, korszerűbb lett a technológia is. Más fajtájú, na­gyobb hústermelő képességű sertése­ket gondozunk. Ezek nélkül hiába vállalunk bármit, vajmi kevés a re­mény az eredményre. Megszakadhat a brigád, ha télen megfagynak a ma­lacok. A „külső”, pontosabban a gazdaság vezetőitől kapott támogatás újra és újra lendületet adott a brigádnak. — Nem önzetlen ez a segítség — vélekedik Széligmann Mátyás, az ál­lami gazdaság termelési igazgatóhe­lyettese. — Jól felfogott érdekünk, hogy a brigádok találjanak terepet öntevékenységük kibontakozásához. Igyekeztünk ezt serkenteni, s a Len­dület szocialista brigádban mindig partnerre találtunk. Sokszor kihúz­tak bennünket a bajból. Termelünk hibrid kukoricát vetőmagnak, komlót, s ezek rendkívül munkaerő-igényes növények. A kukorica címerezését, a komló néhány zöldmunkáját csak kézzel lehet elvégezni. A sertéste­nyésztő szocialista brigád minden év­ben kiveszi ezekből a részét. Nap­közben, pihenő idejükben dolgoznak a szántóföldeken. Jóllehet, kifizetjük a munkabért, mégis pótolhatatlan se­gítséget nyújtanak. Nem kell a ke­vésbé hozzáértő embereket toboroz­ni. KISZ-tábort szervezni. Nagyra ér­tékeljük a buzgalmukat. A kukorica címerezése nem az egyedüli felajánlás. Gazolnak a ré­paföldeken, permeteznek, kötöznek, kapálnak a gazdaság másfél hektáros szőlőjében (nincs is szőlőtermelő ága­zat, valamennyi munkát a szocialista brigádok végzik). Rendben tartják saját környezetüket, a gaz nem ha­talmasodhat el a telepen, virág nyí­lik az utak mentén. Patronálják a tamási általános iskola egyik osztá­lyát, könyveket ajándékoznak a gye­rekeknek, fogadják őket a telepen, megismerkedhetnek az állattenyész­tők fáradságos munkájával. Időnként eljutnak moziba, és kirándulni is fel­­kerekednek. — Mennénk többször is — mond­ják — jólesne a pihenés, de nem le­het elszakadni a teleptől. Reggel, es­te mi látjuk el az állatokat, hétköz­nap és vasárnap itt vagyunk. A ki­rándulás napján is etetünk hajnal­ban és késő este. — Szabadság, szabad nap soha nincs? — Lenne, kiadná a gazdaság, de et­től még nem tudunk kirándulni — felelik többen is egyszerre. — Több napra nem mehetünk el, ment a disz­nónak otthon is enni kell. Erőltetés nélkül A háztáji gazdálkodást támogatja az állami gazdaság, előnyös lehető­ségeket kínál dolgozóinak. Például hízónakvalót, takarmányt, tápot hi­telbe ad, fizetniük csak értékesítés után kell. így aztán tavaly több mint háromezer* sertést értékesítettek a háztájiból, egyhatodát a gazdaság tel­jesítményének. Az előnyt hasznosít­ják a kecsegei sertéstelep állatgon­dozói is, portáikról 400 hízott állatot szállítottak a vágóhídra. — Azt hinné az ember, hogy a ház­táji gazdálkodás és a brigádmunka ellentmondásban van egymással — mondja Pálfi János. — Pontosan a fordítottja igaz. Kapcsolódnak egy­máshoz. Mert aki otthon szereti a jószágot, az szívesebben gondozza a gazdaságban is. — A közösségi munka sem sínyli meg az egész napos elfoglaltságot? — Mi tagadás, kevés a brigádtagok szabadideje. De azon már régen túl­jutottunk, hogy erőltessük, ami ma­gától nem megy. Senki nem várja tő­lünk, hogy mozijegyet ragasszunk a naplóba a díszítés kedvéért. Mifelénk az a mondás járja: a jó közösségnek a jó munka a mércéje. A jó munka nem hiánycikk Kecse­­ge-ipusztán, s érte tisztességes a fi­zetség is. Az állatgondozók utánpót­lása mégis gondot okoz a telep veze­tőinek. Az egykori, huszonnyolcas brigádból már csak négyen fordul­nak meg naponta a telepen: Bedő László, Kántor György, Pálfi János és Varga Ferenc. A többiek nyugdíj­ba mentek, mások megelégelték a pusztai életet, a közeli Tamásiba, Du­naújvárosba költöztek, s más mun­kát kerestek maguknak. — A fiatalok már nem szívesen vállalják a pusztai életet, s főként nem az osztott műszakot — állítja Béndek János szakszervezeti titkár. — A gazdaság pedig igyekszik gon­doskodni minden dolgozójáról. Szol­gálati lakásokat adunk, többségük kétszobás, fürdőszobás, az udvaron a háztáji gazdálkodáshoz szükséges melléképületek vannak. Persze azért van, aki megkedveli Kecsege-pusztát. Szabó Sándort pél­dául visszahúzta a szíve. Huszonhá­rom évesen kipróbált több munka­helyet. — Itt jó pajtások vannak, szívesen dolgozom a brigádban. No, meg a la­kás is marasztal, mert hova költöz­nék a családdal — fogalmazza meg a lényeget. A sertésgondozó brigád tagjai meg­találják számításukat. A becsületesen dolgozók mindenképpen. Az átlagke­reset ötezer forint körül van a tele­pen* de némelyek ennél lényegesen többet visznek haza. Az állatok ete­tését. itatását, ápolását teljesítmény­bérben végzik. Aki figyelmesebb, gondosabb a jószághoz, annak vasta­gabb a pénztárcája. Hamrik István­nak például 6500 forint volt legutóbb a borítékban. — Az, hogy mennyit nevelünk föl a malacokból, már rajtunk is múlik — foglalja össze a feladat lényegét. — Ellés után 8—10 napig figyelni, babusgatni kell az apróságokat, mint a gyereket. Eken múlik a kereset. Aki több malacot fölnevel, több pénzt is érdemel. Megtanulható ez a mester­ség, de az állat szeretete nélkül a legjobb szaktudás sem ér semmit. Ezt mondogatom állandóan a hozzánk ke­rülő fiataloknak, az állattenyésztés­ben járatlanoknak. Ebben rejlik a brigádmunka egyik előnye is. Ha már úgyis egymás mellett dolgozunk, ne irigykedjünk a másikra, hanem se­gítsük. Ha sok van, kevésbé figyelik A szocialista brigádok közelgő ta­nácskozásán a Tamási Állami Gaz­daságot Hajdics Ferenc nyugdíjas brigádvezető képviseli. Neki rangja, tekintélye van a környéken és a szak­mában is, mert brigádjával együtt Állami Díjat kapott esztendőkkel ez­előtt. De vajon miről beszélnének azok a tanácskozáson, akik csak messziről figyelhetik az eseménye­ket. — Én először is a szakma nehézsé­geiről szólnék — kezdi Pálfi János brigádvezető. — Aztán nem hallgat­nám el azt sem, hogy csökkent a bri­gádmozgalom szerepe. Már csaknem minden munkahelyen dolgozik szo­cialista brigád. S amiből nagyon sok van, arra már nem figyelnek eléggé. Aztán itt vannak a vállalások. Termé­szetes, hogy a kerületi tervekre épül­nek. De miféle terv az, amit 10—20 százalékkal lehet túlteljesíteni. Két­­három százalékot még csak ráte­szünk, de ennyit is egyre nehezeb­ben. A disznó nem eszik többet a kelleténél, nem is hízhat évről évre jobban. Tavaly is csak a tervet tud­tuk teljesíteni. Nem búslakodik ezen senki, mert ha gondos a tervezés, a teljesítése sem alávaló feladat. A fiatalos hévvel érvelő brigádve­zetőt idősebb társa, Bedő László inti nyugalomra. — Sokat dolgoztunk, megszerez­tünk mindenféle fokozatot, amit szo­cialista brigád kaphat, de mindig a megértés tartott össze minket. Nincs annál szebb és talán nehezebb cél sem, mint ezt megőrizni. Tesszük a dolgunkat, esténként kiülünk a kis­­padra, beszélgetünk, tréfálkozunk, ha kedve van valakinek, föltesz egy bog­rács halászlét a tűzre. Farkas József 'Munkásgyűlés az Elektromos Műveknél Nemzetközi könyvvásár Varsóban Kiváló cint az egyházasrádóci Új Élet Tsz-nek Szerdán az egyházasrádóci Űj Élet Termelőszövetkezet tagságának Fejti György, a KISZ KB első tit­kára adta át a Kiváló cím elnyeré­sét tanúsító oklevelet. A 3200 hek­táron gazdálkodó, négyszáz tagot számláló mezőgazdasági nagyüzem évek óta a megyei átlagot meghaladó eredményeket ér el. Különösen az állattenyésztésben tűnik ki: a mar­ha-, illetve a sertéshústermelésben exportminőséget produkál. A béke és barátsági hónap része­ként a magyar dolgozók szilárd bé­keakaratát kifejező üzemi munkás­gyűlést tartottak szerdán a Budapesti Elektromos Művek székházában. A gyűlésen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára, a kerület egyik választókör­zetének országgyűlési képviselője mondott beszédet. A béke és barát­sági hónap jelentőségét méltatva hangsúlyozta, hogy az ebben az idő­szakban megrendezett fórumok al­kalmat nyújtanak népünk békevá­­gyának megfogalmazására, arra, hogy mind többen felemeljék szavukat a háború ellen. Pozsgay Imre a júniusi béke-világ­­találkozó előkészületeiről is szólt. Mint mondotta, a Prágába utazó magyar békedelegáció csak akkor végezhet eredményes munkát, ha birtokában lesz az állampolgári véleményeknek, s így népünk állásfoglalását képvi­selheti a béke ügyében. A gyűlésen Helmle Péterné, az Elektromos Mű­vek Vöröskereszt-szervezetének tit­kára az anyák, a családjukért dolgo­zó asszonyok nevében kért szót, s fe­jezte ki a békéért érzett aggodalmát. (Varsói tudósítónktól.) Szerdán a varsói Kultúra és Tu­domány Palotájában megnyílt az immár hagyományos májusi, nem­zetközi könyvvásár. A kiállításra húsz európai és tengerentúli ország 900 kiadója hozta el a legutóbbi évek termését. A könyvkiállítás fő­ként tudományos, orvosi és népszerű tudományos kiadványok bemutatá­sára ad alkalmat. A vásáron jelen van ötven lengyel könyvkiadó, s a világ élvonalát képviselő külföldi kiadók. Hazánkat az Akadémiai Könyvkiadó tudományos könyvei, il­letve a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat kínálata képviseli. Ez utób­bi kiállításon bemutatják a Corvina Kiadó azon könyveit is, amelyek len­gyel, NDK-beli és szovjet kiadókkal közösen jelentek meg. A könyvvásárra a magyar kiadók azokat az újdonságokat hozták el, amelyek iránt a lengyel és más kül­földi vevők elsősorban érdeklődhet­nek. A magyar kiállításon már az el­ső napon igen nagy volt a forga­lom, mindenekelőtt a tudományos, orvosi és képzőművészeti kiadvá­nyok után érdeklődtek a lengyel szakemberek és kiadók. M. G. tessel, aki május 16. és 18. között tartózkodott hazánkban. A kínai külügyminiszter-helyettest udvarias­sági látogatáson fogadta Púja Fri­gyes külügyminiszter. (MTI) Kínai külügyminiszter-helyettes látogatása Postai egyezmény Csehszlovákiával

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék