Népszabadság, 1983. október (41. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

6 NÉPSZABADSÁG 1983. október 15., szombat BALATON-FELVIDÉKI SZÜRET Ahol a szőlőprés szorít A napsütéses ősz kedvezett a szőlő érésének. Az eső csak néhány napra verte ki a szőlősorok közül a szüretelőket. A Balaton-felvidéki borvidéken is nyugodtan folyik a munka. A tanácsok, a termelők és a feldolgozók képviselői közösen meghatározták a szüret kezdetét, s ennél hamarabb sehol nem fogtak a fürtök szedéséhez. Látszólag tehát rendben van minden. Sajnos, nem ennyire egyszerű a helyzet. Egyetlen gazdasági vezetővel sem kell hosszú ideig beszélgetni az idei szüretről ahhoz, hogy panaszra ne fogja a szót. A Balatonfelvidéki borvidéken mintegy 20 százalékkal kisebb a termés a tavalyinál, slegalább ennyivel jobb a szőlő minősége. A felvásárlási árak mégis 10—10 százalékkal csökkentek. Érthető hát a szőlőtermelők bosszúsága. De a feldolgozó vállalatok vezetői is panaszkodnak, mondván, hogy még így is ők járnak roszszabbul. Mert igaz ugyan, hogy mérséklődött a felvásárlási ár, de ezt a jobb minőség ellensúlyozza, s így a termelők megközelítően annyi pénzt kapnak egy kilogramm szőlőért, mint tavaly. A feldolgozóknak azonban kevés előnyük van a jobb minőségből, mert a bor belföldi fogyasztói ára független az évjárattól. Pincében maradt a bor A sajátos ellentmondás voltaképpen a tavalyi szüretkor kezdődött. Jól példázza ezt a Badacsonyvidéki Pincegazdaság helyzete. Egy esztendeje mintegy 30 százalékkal több szőlőt szüreteltek a Balaton-felvidéken a korábbinál, s hogy meg tudják vásárolni a nagy termést, a pincegazdaság 150 millió forint hitelt kért a banktól. Emlékezetes, hogy tavaly a termés minősége gyengébb volt a vártnál, így a vállalat százmillió forintot fordított a borok javítására, kezelésére. A költségek növekedését még valahogy elviselték volna, a baj akkor kezdődött, amikor az értékesítés csatornái eldugultak. Itthon 103 ezer hektoliter bort hoztak forgalomba, ami mintegy 10 százalékkal kevesebb az előző évinél. A szocialista export valamelyest bővült szeptember végéig, ám nyugati partnereiknek csak 4300 hektolitert adtak el, ami mindössze 10 százaléka a tavalyinak. Látványos változásra nem lehet számítani, hiszen most a nyugati vevők kilenc forintot ígérnek literenként a balatoni borért. Bezárult a kör a pincegazdaság körül. Ezt jól mutatják a félévi adatok. Egymilliárd forint forgalmat, 30 millió forint nyereséget terveztek 1983-ra, s félévkor félmilliárd forint forgalmat és 22 millió forint veszteséget mutattak ki. Jellemző a helyzetre, hogy tavaly 36 millió forint volt a bankköltség, az idén júliusiig 34 millió forint. — Ilyen körülmények között lehetetlen volt a gazdálkodás — állítja Sárközi Árpád, a pincegazdaság igazgatóhelyettese. — Mindezt világosan láttuk már februárban, s gondjainkat jeleztük is a felügyeleti szerveknél. Kértük, változtassanak a forgalmi adó rendszerén. Először bizakodhattunk kérésünk teljesítésében, majd júliusi 2-án azt a választ kaptuk, hogy a népgazdaságnak szüksége van minden fillérre, ezért nem lehet mérsékelni a forgalmi adót. Azt javasolták, hogy a veszteségen osztozzanak a termelők a feldolgozókkal. Ez annyit jelent, hogy csökkentsük a felvásárlási árakat. Így a Badacsonyvidéki Pincegazdaság július 15-én egy udvarias — ám a címzetteket mégis bosszantó — levelet küldött a szőlőtermelőknek. Ebben javasolták a szerződés módosítását, mivel a régebbi szerződés nem felel meg a piaci viszonyoknak, nem ösztönöz eléggé a jobb minőségű szőlő értékesítésére, s a vállalat gazdasági érdekeit is sérti a veszteségek miatt. A szövetkezetek egy része nem is válaszolt a levélre, mások elutasították, többségük azonban megbeszélést javasolt. — Személyesen is fölkerestük a szövetkezeti vezetőket — mondja Sárközi Árpád. — Őszintén elmondtuk gondjainkat. Kértük, mondjanak le a szőlőtermelés jövedelmének egy részéről, mert ha megbukik a vállalat, nem lesz, aki felvásárolja a termést. Sok-sok vita után a gazdaságok többsége aláírta a módosított szerződést. Ennek az a lényege, hogy a szőlő felvásárlási ára csökkent, egyúttal a minőségi követelmények szigorúbbak lettek. Az árak megállapításakor ügyeltek rá, hogy a piacon jobban eladható borok szőlőjéért többet fizessenek, s az árak tükrözzék a minőséget is. Szőlőtermelők vitája a feldolgozókkal — Évek óta tapasztaljuk, hogy a szőlőtermelésen lényegesen nagyobb a haszon, mint a feldolgozáson — érvel Sárközi Árpád. — Az idén kénytelenek voltunk kezdeményezni a változtatást, hiszen másként nem marad életképes a vállalat. Ismereteink szerint a jól gazdálkodó termelőszövetkezeteknél 30—40 százalék haszon is marad a szőlőtermelésen. Ezt tagadja Gubicza Ferenc, a nemesvámosi Csopak Tája Termelőszövetkezet elnöke. Tavaly a szőlő termésátlaga nálunk meghaladta a tíz tonnát hektáronként, így 7,60 forintba került egy kilogramm termelése. Az idén 8,5 tonnát várunk hektáronként, s az önköltség kilenc forint körül alakul. Most az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nőttek a termelési költségek, csökkentek a felvásárlási árak. Nemesvámoson 8—10 százalék jövedelem marad a szőlőtermelésen. — Hogyan reagáltak a pincegazdaság szerződésmódosítására? — Nyilvánvalóan nem örültünk neki, de kényszerből engednünk kellett. Azt mi is látjuk, hogy baj van a bor értékesítésével. Az árak mérséklésébe hosszabb távon azonban mégsem törődhetünk bele, hiszen a szőlőtermelőknek is meg kell élniük. Nemesvámoson az árcsökkentés most nem okoz megrázkódtatást, de a szőlőtermelésre szakosodott gazdaságok a veszteség határán állnak. Válaszuk már most egyértelmű, leállnak a telepítésekkel. Kinek van igaza? A közelmúltban vizsgálta a Badacsonyi Szőlő- és Bortermelési Rendszer a szőlőtermelés és -feldolgozás jövedelmezőségét. A termelési rendszerhez több mint négyezer hektár terület tartozik, a balatoni borvidéken a nagyüzemi szőlők 96 százalékáról van adatuk. Felméréseik szerint 1977-ben egy hektáron a szőlőtermelés 48 055 forintba került, 1980-ban már 62 601 forintba. Tavaly a termelési rendszerhez tartozó gazdaságokban a szőlő átlagtermése 9,77 tonna volt hektáronként, s így is 64 495 forintba került a termelés, öt esztendő alatt tehát 36 százalékkal emelkedtek a termelési költségek, s közben a felvásárlási árak alig mozdultak. Most ugyan elmozdultak, de lefelé, s emiatt a gazdaságok nehéz helyzetbe jutottak. Belátható hát, ha méltatlankodnak. Érthető viszont a feldolgozó vállalatok magatartása is, hiszen náluk a közelmúltban mindig alacsony volt a jövedelmezőség. A világpiac azonban egyikük érveivel sem számol. Ellenkezőleg, a biztonságos értékesítésnek mindinkább feltétele a piachoz való alkalmazkodás, amit a minőség javításával lehet elérni. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság felvásárlási árjegyzékét tanulmányozva kiderül, hogy még most is csak mérsékelten ösztönzik a termelőket a minőség fokozására. Jobban szét lehetne húzni a felvásárlási árakat, a gyengébb szőlőért kevesebbet, a jobbért többet kellene fizetni. — Ennek több akadálya is van — állítja Szabó István, a pincegazdaság borászati osztályvezetője. —Igazodnunk kell a természeti adottságokhoz is, a termelőknek minden vidéken élniük kell. A nagyobb baj persze az, hogy a bor fogyasztói ára szűk határok között mozog. A bor ugyan szabadáras termék, de ezzel a lehetőséggel nem élünk igazán. Eltérő érdekeltség Sok érdekellentét feszíti a szőlőtermelés és -feldolgozás, valamint az értékesítés kapcsolatát. Ezekben a hetekben valószínűleg az a legnagyobb, hogy kevés a tároló. A tavalyi termés egy része még a pincékben van, s az idei musttal is telnek az edények. Több helyen is szükségtárolókba töltik a mustot. Nem meglepő ez senkinek, hiszen hónapokkal ezelőtt érezhető volt az ellentmondás. Az idei nyáron — kissé megkésve — kaptak is segítséget a gazdaságok, az állam 2,25 forint támogatást ad literenként a tárolók építéséhez. Ez fedezi a beruházási illeték és az építési adó költségét. A Badacsonyvidéki Pincegazdaság az idén 40 millió forintot fordít tárolók építésére, ebből 30 ezer hektoliter tárolótérnek kellett volna elkészülnie. A beruházás befejezése késik, mert nem kaptak elegendő rozsdamentes anyagot. Megint az a helyzet, hogy több a bor, mint az edény. Igyekeznek szabadulni a felesleges készletektől, de ehhez nem elégségesek az eddig kialakított értékesítési csatornák. Vásárlási akciót tervezünk — mondja Kurucz Albert, a pincegazdaság igazgatója. — Nagy termés volt tavaly, az idei sem lesz sokkal kisebb, a pincékben maradt a bor, s valahogy le kell vezetni a feszültséget. Járjon jól a fogyasztó. Mérsékelt áron a pincékből is adunk el bort annak, aki odajön érte. Bizonyára mérsékli a pincegazdaság gondjait a vásárlási akció, de az átmeneti enyhülés nem szünteti meg a legfőbb panaszokat. — A feldolgozók megveszik a szőlőt, s a termelőiket a termés további sorsa kevésbé érdekli — mondja Varga Zoltán, a badacsonyi termelési rendszer vezetője. Ezért a Badacsonyi Állami Gazdaság, az aszófői és a mencshelyi termelőszövetkezet társulást hozott létre, s a bor értékesítéséből származó nyereségen is osztoznak. Miután valamennyien a végtermékben érdekeltek, nagyobb egyetértésben tudják egyeztetni cselekedeteiket. A közös érdekeltség ugyan nem orvosol minden panaszt, de egyetértésben könnyebb átvészelni a nehezebb helyzeteket is, több lehetőség kínálkozik a magyar szőlő és bor jövőjének megalapozására. Farkas József Szedik a szőlőt Tihanyban. BALOGH P. LÁSZLÓ FELVÉTELE Egy gazdag életút 80 ÉVE SZÜLETETT GÁCS LÁSZLÓ Amikor Gács László lenyomta a kis Fehérvári úti munkásotthon ajtajának kilincsét, nemis gondolta, milyen különös események elindítójává lesz. Lent, a pincehelyiségben éppen ülésezett a Goldberger-gyári szervezett munkások kis csoportja. Azt a fájdalmas döntést tárgyalta éppen, amelyet a textilmunkás-szakszervezet országos vezetősége hozott: vadsztrájknak nyilvánította a kelenföldi gyár, a Keltex dolgozóinak munkabeszüntetését, és azt üzente a szervezett munkásoknak, ne foglaljanak állást a bérharcban. Gács bemutatkozott: az újpesti szakcsoportból jött, tapasztalatait akarja a munkások rendelkezésére bocsátani. A jelenlevők nem is sejtették, hogy a titokban újjászerveződő kommunista párt egyik titkára ült le asztalukhoz. Gács jól tudta, milyen nehéz körülmények között dolgoznak a kelenföldi textilmunkásnők. Az 1939-es parlamenti választáson előretört nyilasok a munkások nyomorúságos helyzetét a zsidó gyártulajdonos önkényének tulajdonították, és ők álltak a sztrájk élére. Goldberger azonban megfizette őket. A demagóg nyilasvezérek ennek hatására eredmény nélkül be akarták fejezni a bérharcot. A szervezett munkások — akik Gács László irányításával dolgoztak — a sztrájktanyán leleplezték a munkásárulókat. Az elkeseredett asszonyok erre megverték a nyilasokat, és nélkülük folytatták a sztrájkot. Végül a tőkés meghátrált, és kényszeredetten teljesítette a sztrájkolók több követelését. A nyilasok lejáratták magukat a textiliparban, a kommunista mozgalom ugyanakkor megerősödött. Ez csak egyetlen epizódja harcos életének. Fiatalon, 1928-ban vette fel tagjai közé a párt; ez időtől életének minden napja szervesen összefonódott az elnyomás elleni küzdelemmel. Ledolgozta a 8—10 órás munkaidőt, előtte és utána az illegális összejövetelek, utcai találkozók tucatjait bonyolította le. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt. Az illegális párt gyorsan felismerte kiemelkedő vezetői adottságait. A harmincas évek elején tagja lett az illegális párt budapesti bizottságának; az észak és a belső dél kerület irányítja lett. A párt újjászervezésének idején, 1938 és 1942 között a központi bizottság egyik titkára. A sok konspirációs válságon átesett kommunista párt ekkor is nagy hasznát vette sokoldalú képességeinek. A párt határozata nyomán az újonnan létrehozott szervezetekben, legalábbis első időben nem lehetett olyan pártmunkásokat igénybe venni, akiknek részvétele a munkában az újabb letartóztatások veszélyével járt volna. Az újjászervezés időszakában Gács László széles körű ismeretsége lehetővé tette, hogy az újjáalakuló alapszervezetek tagjait — munkába állításuk előtt — konspirációs szempontból is mérlegre tegyék. A párt történelmének jelentős korszaka volt ez. A kommunisták előttaz a feladat állt, hogy a legkülönbözőbb osztályok, csoportok, szervezetek részvételével létrehozzák az összefogást a független, szabad, demokratikus Magyarországért. És az illegális párt megtalálta azokat a haladó, németellenes személyeket és csoportokat, amelyek vállalták a kommunistákkal való öszszefogást és részt vettek a háborúellenes népfront mozgalmaiban. Bács László, a központi bizottság egyik titkáraként, fáradhatatlanul magyarázta a pártszervezeteknek a népfrontpolitika lényegét: mindenkivel össze kell fogni, aki vállalja a Hitler-ellenes tevékenységet, az ezzel járó kockázatot és veszélyt. A pártszervezetek munkája eredményes volt; nemcsak szociáldemokraták és népi származású értelmiségiek, de horthysta tisztviselők, tudósok, katonák is csatlakoztak a mozgalomhoz. Az uralkodó osztály megrettent a magyar népfront erejétől, s az 1942. március 15-i tüntetés után elhatározta, leszámol annak vezető erejével. Nagyarányú letartóztatások kezdődtek. A párt két titkárát, Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet az osztályellenség megölte. A csendőrnyomozók mindent elkövettek, hogy Gács László nyomára bukkanjanak. Ő azonban elkerülte a neki állított csapdát. A központi bizottság szabadon maradt másik titkárával, Skolnik Józseffel együtt új erőket vont be a letartóztatott, megölt emberek helyére, és fáradhatatlanul építette tovább a fasisztaellenes népfrontot. Többször volt börtönben. A háború végén ő is a VKF 2. fogságába került. A nyomozók és bírák nem tudták, milyen nagy fogást tettek vele, tízévi fegyházbüntetéssel sújtották. Az ítéletnek csak kis töredékét töltötte le — Németországba való szállítása közben megszökött, és folytatta a szervező munkát. A felszabadulást követő években őt is sújtotta az a bizalmatlanság, amely az illegalitásban dolgozott párttagokkal szemben Magyarországon megnyilvánult. Az első hónapokban a Szabad Nép munkatársa lett, majd a textilmunkás-szakszervezet titkáraként bérügyekkel foglalkozott. Később különféle lapoknál dolgozott, a Népszava felelős szerkesztője volt. A fordulat évében a SZOT főtitkárhelyettesévé választották. Utóbb koholt vádak alapján letartóztatták, közel három esztendőn át tartották fogságban. A szocializmus ügye iránti lelkesedését a méltatlan meghurcoltatás nem törhette meg. Az ellenforradalom idején és az utána következő hónapokban is a párt szervezésével, ütőképességének növelésével foglalkozott. 1956 novemberében a legfontosabb tájékoztató szervnek, a rádiónak lett kormánybiztosa, majd elnöke. A rádió — irányítása alatt — sokat tett a konszolidációért, a munka újrakezdéséért. Ezen a felelősségteljes helyen is megmutatkozott sokoldalúsága, vezetői képessége. Nemcsak a párt politikáját ismerte jól, de irodalmi, művészeti, zenei, műveltsége, műszaki, pénzügyi, gazdasági gyakorlata is alkalmassá tette erre a nehéz munkára. A rádió műsora az ő vezetésének idején sokat fejlődött, sokféle ízlést elégített ki, ugyanakkor közvetlen és közvetett eszközökkel is népszerűsítette az MSZMP politikáját. A tv is ekkoriban kezdte meg adását. Gács Lászlóra ma is szeretettel emlékeznek azok, akik vele dolgoztak, és ő is élete egyik legeredményesebb időszakának tartotta a konszolidáció esztendeit. Tagja volt a Központi Ellenőrző Bizottságnak, a budapesti pártbizottságnak, a textiles szakszervezet központi bizottságának. Életének utolsó éveiben az Országos Takarékpénztár vezérigazgatójaként dolgozott. Munkaképességének teljében, 1968. július 10-én, váratlanul érte a halál. Ma volna 80 esztendős. Egész életében eredményesen szolgálta a nép igaz ügyét. Az osztályellenség és a hatalommal visszaélő pártvezetők részéről egyaránt érték csapások, de mindegyiket töretlenül viselte el. Büszkén tekinthetünk vissza életútjára; legyőzhetetlen az a mozgalom, amelynek ilyen harcosai vannak. Máté György: Gács László születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában,. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága nevében Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára és Suhajda József, a KEB tagja helyezte el a megemlékezés virágait. A Szakszervezetek Országos Tanácsa képviseletében Ligeti László és Kiss Károly alelnökök, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete részéről Martos Istvánné főtitkár és Döbrentei Károly alelnök, a Magyar Rádió nevében Hárs István elnök és Németh András, a pártbizottság titkára, a Magyar Televízió részéről Megyeri Károly elnökhelyettes és Majoros Balázs, a pártbizottság titkára, az Országos Takarékpénztár képviseletében Szirmai Jenő vezérigazgató és Hoffmann József vezérigazgató-helyettes, a fővárosi és a IV. kerületi, tanács nevében Venczel István főosztályvezető-helyettes és Kovács Ferenc, az újpesti tanács elnöke koszorúzott. Gács László urnájára családtagjai, barátai, volt munkatársai, tisztelői is elhelyezték a kegyelet virágait. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Az évfordulón emléktáblát helyeztek el a IV. kerületben, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségéről elnevezett utcában. Az ünnepségen Budapest Főváros Tanácsa nevében, Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese mondott beszédet.