Népszabadság, 1984. február (42. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-18 / 41. szám

­OTTHON • SZABADIDŐ • Veszélyek I. ASSZOCIÁCIÓ, belénk rög­ződött, nehezen leküzdhető pá­rosítás, üzem­i baleset, jár­mű ,­baleset, kisebb-nagyobb sérülések, soha nem múló fáj­dalmat okozó tragédiák. Tehát csak ott leselkedik veszély ránk, ahol gépek zakatolnak, olvasztott fém árasztja a hőt, tüzes vaskígyók surrannak­­sziszegnek örökké forgó beren­dezéseken, állványok jelentik a „szilárd talajt” talpunk alatt, vegyszerek, savak, lúgok ve­szélyeztetik egészségünket, vagy amikor helyváltoztatásra nemcsak saját izmaink erejét vesszük igénybe, hanem sok­kal nagyobb erőkifejtésre ké­pes járműveket is. Tehát bal­eseti veszéllyel terhesnek fő­ként munkahelyünket tekint­jük, meg a közlekedést, s jo­gosan szörnyülködünk egy-egy tragédiáról szóló híradás olva­sásakor vagy a hétvége közle­kedési baleseti áldozatairól szóló híreken. Sajnáljuk az ál­dozatokat, a sérülteket és az életüket vesztetteket, vérmér­sékletünk szerint reagálunk az okok között feltárt kiáltó könnyelműségekre vagy a ki­derített trehányságokra, fele­lőtlenségekre, aztán sóhajtva hozzátesszük: hja, aki dolgo­zik ... Amint azt a statisztikák bi­zonyítják, a balesetek tekinté­lyes hányada azonban nem az üzemek kapuján belül, hanem otthonunk (hétvégi­­ házunk) falai között, a hobbikertek­ben és hasonló helyeken tör­ténik. Az adatok arra intenek: legyünk otthon is óvatosak, mert a háztartás is veszélyes üzem, ha ezt nem is jelöli fi­gyelmességre intő tábla, az ilyen üzemekben megszokott piktogram. Erről a veszélyről nem szabad elfeledkezni, s azt sem szabad szem elől tévesz­teni, hogy ezeket a veszély­­helyzeteket magunk teremtjük meg: mi vagyunk azok, akik meggondolatlanságból­­vagy kissé erősebb kifejezéssel, de túlzás nélkül még), felelőtlen­ségünkkel kihívjuk magunk ellen a sorsot, pontosabban a balsorsot. AZ NYILVÁNVALÓ, hogy az otthoni (üzemen kívüli) balesetek jellegükben külön­böznek a munkahelyiektől. Vagy talán nem is olyan nyil­vánvaló a különbség? Nem bi­zony! Sok az olyan baleset, amelynek oka és következmé­nye a gyárban és a lakásban azonos. Igen! Nem tévedés a kijelentés, sok ténnyel cáfol­­hatatlanul bizonyítható. Tes­sék csak figyelni. „Jaj, be­csúszik ez a banán­héj” — harsogta a sláger a harmincas években (és a nosz­talgiahullámot meglovagolva napjainkban is). Az a banán­héj — különböző okok miatt — a legritkábban az okozója az elcsúszásnak, annak a bal­eseti oknak, amely egyik leg­gyakoribb szereplője a kisebb­­nagyobb sérüléseknek — ott­hon is, az üzemben is. Leltár­ba venni az elcsúszás minden okát — a téli időben a nem ritka jegesedés okozta ház kö­rüli, utcai hasra, hanyatt vá­­gódásokat, kényszerű földre üléseket nem is számítva — csaknem lehetetlen, nem is vállalkozik erre a szerző. De néhányra fel kell hívni a fi­gyelmet. Például a lecsöppent zsírra, olajra, szaftra, mártás­ra és társaikra, amellyel nem­csak szennyezik a konyhakö­vet, hanem rájuk lépve testünk épségét is veszélyeztetik. Egy figyelmetlen mozdulat, s máris kalimpál a lábunk a levegő­ben, s a kényszerű találkozás a kemény kővel burkolt da­rabka (konyhai) anyafölddel szerencsés esetben csak lila folttal díszíti testünket, rosz­­szabb esetben csontrepedés vagy -törés jelzi az egyensú­lyunkból kibillenés nem fáj­dalom nélküli következményét. De alattomos ellenségünkké válhat az elgurult cseresznye­mag, a darabka szappan és sok minden egyéb, ami talpunk alá kerülve nemkívánatos, akaratunktól független hely­­változtatásra kényszerít ben­nünket. A BAJ JELLEGE mutatja az elkerülés módját is. Egysze­rűbb, mint a Kolumbusz tojá­sa. A kényszerű mozgást (az elesést) megelőzhetjük a tuda­tossal. Azaz, ne legyünk res­tek felkapni a felmosórongyot, és azonnal feltörülni a kőre hullott, a testi épségünket ve­szélyeztető anyagot. Tüntessük el a nyomát, és szüntessük meg a veszélyt. Ne legyünk restek lehajolni a cseresznye­magért, a földre hullott, da­rabka szappanért, az almahé­jért és minden olyan anyagért (persze nemcsak ezekért, de az ilyesmikért feltétlenül), ame­lyek papucsunk, cipőnk talpá­val találkozva kormányozha­­tatlanná teszi testünket. IDE KÍVÁNKOZIK, ha rö­viden is,­­az elcsúszás másik oka: a szőnyeg. No nem mind­egyik, hanem a kisebbek, ame­lyek a gondosan ápolt parket­ten úgy siklanak tova, mint a szánkó a frissen hullott havon. Felnőttek számára is veszélyes ez, de még inkább a rohangáló gyerekeknek. Szőnyeg persze kell, de szükséges az óvatos­ság is. Ne hagyjuk rohangálni a gyereket, ha könnyen elmoz­duló szőnyeg fedi a parkettet, vagy ha nincs szívünk a cse­metét mozgásában korlátozni, a szőnyeggel tegyünk valamit. Nem kevesebb veszélyt rejt magában a szereléshez, a vil­lanykörte cseréléséhez, az ab­laktisztításhoz, a festéshez-má­­zoláshoz épített hokedli-sámli torony sem. Amikor erre rálé­pünk, bármelyik megbillenhet, megcsúszhat, és mi a helyzet magaslatáról rögvest olyan po­­zitúrába kerülünk, ahonnan békaperspektívában (alulról) szemlélhetjük az asztal lapjá­nak fonákját. A fenti néhány sorból adódik a következtetés: ne építs magadnak tornyot kü­lönböző méretű ülőkékből. Az ilyen ingatag torony helyett használjunk inkább létrát, amely sokkal biztonságosabb. Persze csak ak­kor, ha két szá­rát lánc vagy erős zsineg kész­teti hűségre egymáshoz. Mert ha az ilyen rögzítés hiányzik, a létra szétcsúszó szárai is okozhatnak kellemetlen meg­lepetéseket. TEHÁT LEGYÜNK óvato­sak, és akkor távol tartjuk magunktól a bajt. RÓKÁS SÁNDOR Bébi testápoló szerek Világrajövetelétől kezdve az embernek szüksége van test­ápoló szerekre. Az első napok­ban, míg a kismama csecse­mőjével együtt kórházban vagy szülőotthonban tartózkodik, erről az egészségügyi intéz­mény szakemberei gondoskod­nak. Hazatérve azonban ez már a szülő feladata. Mit sze­rezzenek be, miből mennyi szükséges, ha többféle kapha­tó, melyiket válasszák? — eh­hez tanácsot adhat a védőnő is, de megnyugtatóbb a szü­lőknek, különösen az első kis­babát váróknak, ha az összes kelléket szakszerű összeállítás­ban egyszerre beszerezhetik. Ez késztette a Gyógyszertári Központ szakértőit arra, hogy ajánlják a gyógyszertáraknak, árusítsanak ilyen egységcso­magokat. A gyógyszerészek ki­kérték hozzá a Schöpf-Mérei Kórház és Anyavédelmi Köz­pont orvosainak tanácsát is, és már több gyógyszertárban megjelent az a csomag, amely az újszülött és édesanyja el­látásához az első időszakban szükséges kötszert, hintőport, krémeket, olajat, szappant, seb- és mell­ lemosó fertőtlení­tőt stb. tartalmaz. Mivel úgy tapasztalták, hogy igény van rá, a központ felhívta a fő­gyógyszerészek figyelmét, hogy a többi gyógyszertárban is áru­sítsák a 80 forint 80 filléres csomagot, illetve kívánság szerint ezt egészítsék ki továb­bi segédeszközökkel, például tejszívóval, lázmérővel. SZ. I. Otthoni öltözékek Ha hazaérkezünk a munkából, és azt sem tudjuk, hogy hirtelenében mihez kezdjünk, először is öltözzünk át. Az ott­honi kényelmes öltözékben jobban tudunk dolgozni is, pihenni is. Semmiképpen se a legrosszabb ruhánkat vegyük fel „itt­­honra ez is jó!” felkiáltással. Tiszta, ren­des ruhában tartózkodjunk otthon, akár dolgozunk, akár pihenünk, akár jön hoz­zánk valaki, akár nem. Hogy milyen le­gyen otthoni ruhatárunk, azt nemcsak egyéniségünk, hanem a lakás hőfoka is el­dönti. Meleg lakásban könnyű, jól szellőző kelmékből készült otthonkát, pongyolát, tunikát, vagy a most nagyon divatos bő, földig érő, kimonóujjú bebújós háziruhát (7-es rajz és szabásminta) viseljünk. Hideg lakásban nagyon jó a flanellpon­­gyola, köntös. A pantallóhoz ajánlott me­leg flanelltunikák alá vékony trikót is felvehetünk. Célszerű a konyhai munkához kötényt használni, amit, ha végeztünk a mosoga­tással, kint lehet hagyni a konyhában, hogy ne vigyük magunkkal az ételszagot. 1. Bő, földig érő flanellpongyola. A nyakkörön az elején és az alján körül­futó egyszínű fodorral. Az eleje bőségét a felső részén három-három belső szegő­ ad­ja. A gombolás a fodor alá rejtett. 2. Puha szövetből, frottírból vagy fla­­nellből készíthető köntös. Nagy, fektetett sárgallérjának borítása elütő színű anyag­ból van. Ha ez a borítás saját anyagból készül, díszítsük elütő színű zsinórral ezt is, a revert és a kézelőket is. 3. Alakításra is alkalmas forma a két színből kombinált, kifelé bővülő, térdig húzózáras pongyola. Készíthető: szövet­ből, kordból, jerseyből. 4. Pantallóhoz illő, csípő alá érő tunika, ocelot- vagy tigrismintás, nyomott jer­­seyből, egyszínű pánttal, aszimmetrikus gombolással. 5. Elütő színnel kombinált tunika, az ol­dalán lekerekített hasítással. Készíthető: zefírből, műszálból, mintás flanellből. 6. Egyenes vonalú, bokáig érő tévéruha csíkos pamutjerseyből. Derékon a bősége gumiházba fogott. Egyik oldalvarrása majd térdig nyitva van a kényelmes moz­gás érdekében. A kámzsa és a kézelő egyszínű patent kötés. 7. Mintás vagy egyszínű anyagból is ké­szíthető (a szabásrajz szerint) a bebújós, bő, földig érő „kaftán”. Díszítése: az ele­jére varrt pánt és a nyakkör körüli pasz­pól. Anyaga lehet flakon, flanell, vékony szövet, így gyakran mosható. Ha mikro­­kordból készítjük és arany paszománnyal díszítjük, vendégfogadó elegáns háziruha. Az elejére négyzetet hímezhetünk. Min­den alakra előnyös! 8. Karcsú nőknek ajánlott, kényelmes, egybeszabott, denevérujjú, elöl végig gom­­bos overall, széles, redőzött övvel. Anya­ga: jersey. 9. Pantallóhoz és ruha fölött egyaránt viselhető a csípő alá érő otthonka. Bal vál­lán és oldalán gombolódik. Kötényként is használható. 10. Mintás vagy egyszínű szepes anyag­ból készíthető bő vonalú pongyola. Az ál­ló galléron, a vállán és a kézelőn tűzéssel díszített. VILLÁNYI ZSUZSA Háziruha készítése A régi, 48—50—52 konfekcióméretnek felel meg a szabás­minta. Vékonyabb termetre az oldalvarrásnál vegyük szű­­kebbre. Elkészítéséhez 90 centiméter széles anyagból 330 centi­méter szükséges, vagyis kétszer a hossza és az ujja toldásához kétszer 150,60 cm. Ha 140 centi széles az anyag, elég két méter. Az anyag szélességét vehetjük a hosszának. Az ujjakat az oldalak mellett leszabott résszel toldhatjuk. Ha az anyag min­tája megengedi, akkor az elejét a hátával egybeszabhatjuk. Így egyszerűbb a varrása. A nyakkört annyira vágjuk ki, hogy kényelmesen beférjen a fejünk. Készíthetjük úgy is a kivá­gást, hogy kb. 15 centi hasítékot vágunk az elejébe. A nyak­kört és a hasítékot rollnnszegéllyel dolgozzuk el. A kényelme­sebb mozgás végett hagyjunk az egyik oldalvarrásban 30 centi magas hasítékot. Leveshús változatosan Az ízletes húsleves kedvelt, népszerű a családok asztalán, a leveshúst — a „tányérhúst” ahogyan az ínyesmesterek ne­vezik —­ kevesebben fogyaszt­ják hasonló örömmel és ét­vággyal. Vitathatjuk, igazuk van-e. Más kérdés, mi lesz, ha nem elégedünk meg azzal, hogy paradicsommártást, tor­mát, mustárt adunk a felsze­letelt hús, a vele főtt zöldsé­gek és burgonya mellé. Pró­báljuk régi és új ötletek fel­­használásával változatossá és vonzóvá tenni a levesben főtt marhahúst, akkor is, ha hideg vízben kezdtük főzését, hogy ízeinek, aromájának túlnyo­mó részét a levesnek adja át. Megfelelő előkészítéssel mind­ez csupán kevés munkatöbb­letet igényel. EGYSZERŰ HAGYMAMÁRTÁS A levesben főtt hagymát mi­xelőben pépesítjük (vagy át­törjük), 1 deci tejfölre­­ csa­pott evőkanál lisztet számítva behabarjuk. Néhány percnyi forralás után sóval, szerecsen­dióval ízesítjük. Kis tálban, mártáscsészében forrón tálal­juk. Gazdagíthatjuk kevés fi­nomra vágott metélőhagymá­val. " HAMIS VADAS MÁRTÁS A levesben főtt zöldség egy részét mixelőben pépesítjük (vagy áttörjük), kevés hideg levessel elkevert liszttel beha­barjuk, felforraljuk, csipet ba­bérlevélporral, törött borssal, mustárral, sóval ízesítjük. Tej­föllel vagy joghurttal finomít­hatjuk. LEVESHÚS MÁRVÁNYSAJTTAL Keverjünk össze 1 pohár jog­hurtot fél citrom levével, csi­pet cukorral, kevés sóval, 1 sa­vanyítás megreszelt almával és 2—3 evőkanálnyi reszelt már­ványsajttal. Rendezzük hőálló tálra a felszeletelt főtt húst és a megfőtt leveszöldséget. Me­legítsük át, lehetőleg sütőben, és közvetlenül tálalás előtt önt­sük le az előkészített mártás­sal. LEVESHÚS BUNDÁBAN Készítsünk könnyen formáz­ható tésztát 20 dkg lisztet, mokkáskanálnyi sót, evőkanál olajat, 2 tojást 2 dl vízzel ösz­­szedolgozva. Nyújtsuk ujjnyi vastagra és vágjuk akkora da­rabokra, hogy a kihűlt leves­hússzeleteket belecsomagol­hassuk. A tésztaszéleket ned­vesítve nyomkodjuk össze, hogy ki ne nyíljanak a cso­magok, amelyeknek mindkét oldalát bőséges, forró zsiradék­ban süssük pirosra, ropogósra. Jól lecsepegtetve, paradicsom­­mártással, salátával tálaljuk. SAJTOS SÜLT LEVESHÚS Melegítsünk meg 1 evőka­nálnyi margarint, keverjünk el benne (ne pirítsuk!) 1 evő­kanálnyi lisztet, engedjük fel 3—4 deci hideg húslevessel, forraljuk 3—4 percig. A főző­lapról levéve keverjünk hozzá 10 dkg reszelt (füstölt) saj­tot. A keveréket öntsük a hő­álló tálban elrendezett, felsze­letelt főtt leveshúsra és meg­főtt zöldségekre. Sütőben süs­sük 10—20 percig, míg a tete­je bámulni kezd. HÚSOS TÁSKA Engedjünk fel szobahőmér­sékleten 1 csomag mélyhűtött leveles-vajas tésztát. Nyújtsuk félujjnyi vékonyra. Derelyeme­­télővel vagy melegített késsel vágjuk tetszés szerinti négy­zetekre. A négyzetek közepére halmozzuk a fokhagymapor­ral, törött borssal ízesített da­rált húst. A tésztaszéleket ken­jük meg kevés (félretett) to­jásfehérjével, majd hajtsuk mindegyiket háromszögformá­ra. Előmelegített sütőben, nagy lángon süssük 15—20 perc alatt pirosra. Vendégeknek teához egé­szen aprókat készítsünk, a csa­lád ebédjéhez, vacsorájához fő­zelékfeltétként vagy saláta mellé a tenyérnyi méret is gaz­daságos. Ellenségeink, a rovarok Igaz, most hideg van oda­­kinn, de kellemetlen házi ro­varainkat ez nem érinti. Vidé­ken a házi légy még kará­csonykor, újévkor sem számít ritkaságnak. A legyet, a molyt, a hangyát és a csótányt télen­­nyáron egyformán szeretnénk otthonunkból kiirtani; erre szolgál a rovarirtó szerek so­kasága. A legyek ellen továbbra is egyik leghatásosabb irtósze­rünk a Chemotox, amelynek javított változata a Chemotox Super. A doboz tartalmát a szórónyílást felfelé tartva las­san körbeforgatva porlasztjuk ki, így a tűhegynyi permet a levegőben nekiütődik a légy­nek, s a hatóanyag a testére tapad. A szerrel nem érdemes takarékoskodni, mert a csak elkábított légy később új erő­re kap. A szer emberre nem ártalmas, mégis jobb, ha per­metezés után egy ideig nem tartózkodunk a helyiségben. A régi ismert rovarirtókon kívül újakat is láthatunk az üzle­tekben, ilyen a Tlytox és a Kilpat. Ugyanezek a vegyi anyagok hatásosak a fürdőszobákban, W. C.-kben este megjelenő ezüstös színű kis rovarok el­len, amelyek a nedves közeg­ben mindent megrágnak. Erősen terjed a nagyvárosi lakásokban a hangya, néha a tizedik emeleten is látni. A fekete színű a közönséges gye­pi hangya, a vörös a fáraó­hangya, ami kisebb. (A múlt­ban csak a trópusokon élt.) Élelmiszer után kutatnak a la­kásban, azt fertőzik. Mindkét fajtáját irtja a Chemotox vagy a Comotox extra. Ahol ismer­jük a rovarok vonulási útját — elsősorban a vizesblokkok környékén —, el lehet helyezni a Döfi rovarirtó lapot. Ha a bogár rámászik, a lábaira ta­pad az irtószer. A Delta Strip a repülő rovarok ellen alkal­mazható. Erre inkább tavasz­­szal, nyáron lesz szükségünk. A csótányok manapság a legjobban elszaporodott városi rovarok. Elsősorban a központi fűtés, az egyenletes klíma ked­vez nekik. Ha már elszaporod­tak, tisztasággal nem lehet el­lenük védekezni. A Bábolnai Állami Gazdaság kialakította a megbízható nagyüzemi irtást. Szakemberei a Pyrcitoxot használják. Ezt üzletben nem árusítják, kapható viszont a Csotox és az Unicron. Por alakú rovarirtó szer a poloskák-bolhák ellen a Piri­­tox, míg a háziállatokat a Koz­metikai és Háztartás-vegyipari Vállalat készítménye, a Bo­gáncs védi. Kutya, macska, madár élősdijeinek irtására megfelelő. Az állatot 20—30 centiméter távolságból kell a spray-vel beszórni, de arra ügyeljünk, hogy a szerből a szemébe-orrába ne kerüljön. Lakásunkban a szekrények mélyén bújik meg egyik leg­kellemetlenebb kártevőnk, a moly. Nem a kifejlett rovart, hanem a lárvákat érdemes ir­tani a Molytoxszal, mert azok rágják ki a szövetet, a szőr­mét. Az aerosolos irtó hatáso­sabb a régebben használt naf­tálmnál vagy Globolnál. A be­­fújást főleg nyáron kell ha­vonta megismételnünk, míg a mélyveszély végképp el nem múlik a zárt térségben. (KOMÁROMI)

Next